Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-16 / 64. szám
er Bem tábornok jelentése Az alábbi közlemény a Debrecen-Nagyváradi Értesítő 1849, március 35-i számában jelent meg. A magyar honvédsereg győztes csatáiról ad benne számot Bem tábornok, akit a magyar nép azóta is Bem-apónak tisztel. A dicsőséges előretörésről készült jelentéssel — pillanatfelvétellel — emlékezünk a hősökre és Petőfi napjára, a forradalom nyitányára. Bem tábornokunk következő értesítést küldött a k. elnökhöz. Főhadi szállás N. Szeben mart. 15-én f. h. 13-ról kelt levelemben szerencsém volt jelenteni, hogy én a verestoronyi ötszöröshöz egy csapatomat küldöttem a végett, hogy a menynyire lehet az Oláh orszég- gali közlekedést elzárni, E csapat azonban nem messzire nyomulhatott előre, mert az egész osztrák sereg csak egy hegyhát által választott el. Közel helységben, Frek- ben, tartózkodott és így odább nyomulásom alapos okot szolgáltatott azon aggodalomra, hogy csapatom oU dalast fog megtámadtatni. Azonban ebbeli aggodalmon egy kerülő úttal segítettem, és most nemcsak a megnevezett ötszöröst megszállva tartandom, hanem egyszersmind az ellenséget Brassó felé szorítandom, a hol is- nagy fáradságába ke- rülend nekie á Kárpátokon az átmenet, azon esetre, ha t.i. Qláhországba kívánna kiszökni. E hadi működésemet, még ma megfogom kezdeni, tegnap ismét egy törzstisztet, és pedig Köpet ezredest, a savoisi vasasoktól fogtak el a mieink. A !Tr már előbb elfogott '2 más törzstiszt: b. Berger alezredes és Teichbert ’őrnagy. Szeben bevétele kimondhatatlanul hasznos vala reánk nézve, mindenfelől özönlik hozzánk a sok fegyver, holott ellenben az ellenség életének ütereje ketté vágatott. Más napon, az az martilts 16-án, már a vöröstoronyi útszorosról írd dicső tábornokunk következő levelét: Tegnapi intézkedéseimet, mellyek a muszkáknak a vöröstoronyi ötszorosbóli kiűzésére, s ennek a mieink által lehető megszállására voltak irányozva, — olly váratlan jó siker koszorö- zá, hogy a muszkákat még azon éjjel 11 órakor kivertük ezen erős állásukból. Marczius tizenötödikét, a nép szabadság születése napját, nem lehetne méltóbban megünnepelnünk. A muszkák már délutáni 5 órakor, és pedig vadfutással, a szó valódi értelme szerint, hányát homlok rohanva kezdtek megiramodni. Az osztrákok négy tábornokai: Puchner, Phersman, Gräser és Jovics is 3 századdal itt futottak ki Oláhországba. —i A vöröstoronyi útszorosnak saját magam által véghezvitt szigorú megszemlélése után olly intézkedéseket tettem, hogy a muszkák nehezen fognak itt többé ellenségképen be-tör- hetni. — Táboromnak más részét az osztrák seregek utón küldöttem, mellyek — a hadi foglyok előadása szerint, rendetlenül, s nagyon megtörődve — vonultak Brassó felé. — Fő erejök Fo- garason van, utócsapatjok pedig épen most hagyja el Frek helységét. — Minthogy előbb az .Olt folyam itteni hidját kelle helyre állítanom, ez által seregem gátolva volt az ellenség tovább űzésében, de most már annál nagyobb erővel kergethetem őt, miután a híd elkészült. Remélem, három négy nap alatt, Brassót is bevehetni, mi által a császári, austriai seregek részint megsemmisítve, részint. elszórva, minden esetre, az ország belnyugalmára nézve, ártalmatlanbkká leendenek; ezután annál könnyebben leend majd az rtt-ott feltűnő oláhcsoportok ellen működni s azokat a törvényes engedelmességre vezetni. U. i.t Mihelyt sikerülend Brassót bevenni, seregemnek egy részével azonnal Magyarország felé indulok. Beküldte: Medve János, Adács f................ . B űvQlo közgyűjtemények Tartalmilag és területileg is gazdagodnak, bővülnek múzeumaink, könyvtáraink, levéltáraink. Csak tavaly tizenöt új állandó kiállítási hely nyílt meg. Nyíregyháza-Sóstón falumúzeum, Pécsett a Mar- tyn Ferenc gyűjtemény, Győrött Borsos Miklós állandó kiállítása kapott méltó helyet. Makón, az egykori Esperits házban József Attila, Juhász Gyula és a Szeged környéki irodalmi élet dokumentumait mutatják be. Megnyílt a zalaegerszegi Fazekas-ház, mezőgazdasági gépgyűjtemény alakul Mezőkövesden, s a Pest megyei internacionalistáknak állít emléket a Budakeszin létesített új múzeum. A főváros legnagyobb múzeumainak — a Szépművészeti, az Iparművészeti, a Néprajza és a Petőfi Irodalmi Múzeum — felújítására tavaly nyolcvanmillió forintot költöttek. A múzeumok gyűjteményi anyaga 300 ezer tárggyal gyarapodott. Különösen sok új tárgy került a természet- tudományi gyűjteményekbe, — egyebek között egy több millió éves tapírlelet. S az ásatásoknak és régészeti feltárásoknak köszönhetően sok régészeti leletamyaggail bővültek múzeumaink. — A vízépítészeti munkákat megelőzően eredményes leletmentés folyik a nagymarosi és a csongrádi Tisza három vízlépcső építési helyén. Minden eddiginél gazdagabb gyűjtemény az, amely Móricz Zsigmond irodalmi hagyatékát foglalja magában, s' amely a Petőfi Irodalmi, Múzeum tulajdonába került. Méltó helye van- már Vajda Lajos és Ország Lili hagyatékának is. Egy vidéki városunkban — Gyöngyösön — a közönség elé kerjilhet Herman Lipát életműve. Az ország könyvtári hálózata aiz elmúlt években 6—7 ezer négyzetméternyi területtel nőtt. Ez a szám csak a kis — a kerületi, községi, lakótelepi — könyvtárak fejlesztését tartalmazza. Békés megyében évek óta tervszerű a fejlesztés. Figyelemre méltó az eleki, a gyomai vagy a Tótkomlóson nyitott korszerű könyvtáruk, amely a nemzetiségi lakosság számára is biztosít anyanyelvű- kön olvasnivalót. Heves megyében a falusi könyvtárak közt van olyan, amely komplex oktatási, kulturális intézmények keretében működik —, mint az új besenyőtelki könyvtár, amely mellett még sporttermet is nyitottak. Pest megyében a pilisi könyvesház bizonyítja, hogy a kölcsönzés és a könyvárusitás jól megfér egymás- mellett. (km) Történetírás a nyilvánosság előtt „História" és „Világtörténet" A hetvenes évek első felében Eger adott otthont egy Tör« ténelem és tömegkommunikáció címet viselő;konferenciának. Ezen a legélesebb vitát Nemeskürty Istvánnak az „Ez történt Mohács után” és a -„Requiem egy hadseregért” akkoriban bestsellerré vált könyvek irodalomt-örtónész-filmesztá« ta képzettségű szerzőjének történetírói működése váltotta ki. A szaktörténészek — bár egyaránt kritizálták Nemeskürty munkáit, s még inkább történelmi (etlen) látószögét — láthatóan két táborra szakadtak. Egyik részük hasznosnak, másikuk eivetendőnek tartotta az effajta munkát. A vita akkor nem dóit el. Mégsem volt terméketlen, és hogy ennek, de persze sok hasonló „elmesúrlódásnak” nyomán a történetírás egyfajta demokratikus megújhodás irányába indult. ★ A elmúlt évben két új történelmi folyóirat jelent meg. a História és a Világtörténet. A História szerkesztői azzal a tudatos felismeréssel indították el lapjukat, hogy a szűkkörű szakmai érdeklődés, nyelvileg egyfajta tudós-zsargon eluralkodása a „társadalomtudományok számára az éltető közeg elvesztését jelentheti”. Megfelel-e az önmaga elé támasztott igénynek a Históriának az elmúlt évi négy száma? Viszonylag hosszabb, két-három oldalas cikkeinek egy része olyan átfogó „embertörténeti” témákkal foglalkozott, amelyeket sajnos az iskolai történelemtanítás adig-alig képes beleszorítaná jelenlegi kereteibe. Ilyenek például a modem diplomáciával, a futár- és postaszolgálat kiformálódásával, a gyermekeknek a középkorban elfoglalt (nem is olyan sötét) helyzetével, a török birodalom születésének titkával, a magyar paraszti életmóddal foglalkozó írások. Más, hasonló teljedelmű cikkek egy-egy sorsdöntő eseményt állítanak éles fénybe: a Versailles—•trianoni békéket, a Nemzeti Bank arany- készletének sorsát, vagy olyan prominens — de egyoldalúan megítélt — ’ történelmi alakokkal Ismertetnek meg, mint. például Kunfi Zsigmond. Állandó rovatot kapnak „közös dolgaink”, a Kárpát-medence sorskérdései — a magyar honfoglalás korától az újabb időkig. A szerkesztők, úgy tűnik, ragaszkodnak céljukhoz: a História még a történelmi filmekre (Októberi vasárnap. Trombitás), a film és a történet- tudomány sok tekintetben tisztázatlan kapcsolatára is különös figyelmet fordít.Nem tekinthető véletlennek, hogy a közérthető, népszerű történetírás hazánkban éppen a hetvenes években vert gyökeret. Erre a szintre a magyar történész-élvonal — Szék fii Gyula után ismét — úgy látszik, mostanában ért el. Nem volt könnyű megszabadulni egy- dogmatikus-voluntarista „kivánialomtörtónettől”. Szükség volt egyfajta befelé forduló, szívós feltáró munkára, hogy alapot teremtsünk mai, tár- gyilagos-abb ítéleteinknek. Csaknem egy éve jelent meg a nyilvánosság előtt az addig csak szakmai körökben terjesztett Világtörténet első száma. Azóta mór a negyedik számát is olvashattuk. Másfajta folyóirat, mint a História, elsősorban a történetkutatás iránt mélyebb érdeklődést tanúsító tanárok, egyetemi és főiskolai hallgatók, idegen nyelveket kevéssé ismerő kutatók tájékoztatására szolgál, méghozzá nagyon nyílt é.s nagyon koncepciózus tájékoztatására. A nemzetközi viták középpontjában, álló témákról ad összefoglaló ismertetéseket, magyar nyelvre fordított tanulmányokat közöl olyan problémákról,. mint például a népesedési robbanás, vagy a polgári forradalmak elvi kérdései. Kelet-, Közép-Európa anyagi, kultúrájának vizsgálatával, a nemzetközi munkásmozgalom nálunk kevéssé ismert vonalaival is foglalkozik a folyóirat, Az egyes számok tematikus jellegűek. Emellett rendszeresen közölnek magyarul még kiadatlan dokumentumokat, emlékiratokat (Adenauer, Hans Franck) és körvonalaznak egy-egy történetíród „arcképet”. ■ir A História és a Világtörténet két különböző arculatú történelmi folyóirat. Ami valóban kapcsolatot teremt közöttük, az nem újdonságuk, nem is az, hogy évente négyszer jelennek meg, hanem az, hogy ugyan más-más módon, részben talán más olvasók számára, de egyaránt történelmi tudatunk — az ember önmagára vonatkozó tudata — további hazai szintemelkedéséhez nyitnak új ablakokat. Bán Péter Horváth Péter: Sosemvolt aranykorunk A taps nem zúgott fef, és semmit nem lehetett elölről kezdeni. Köcsög egyre távolabb .került a szokásos geszte- nyetháborújukat vívó kölyökcsa- pa tok tói. A liget szélén megritkultak a fák, a szántóföld mögött felpiroslottak a falusi háztetők, amelyek mögött... Köcsög nem tudta, mi van a falun túl. A faluban háromszor járt a három év alatt, búcsúkor. Épp úgy két forintot kapott, mint a többiek, de ő nem költötte el a pénzt, a forintokat benyomkodta a matrac huzatának msén, ott őrizte a vagyonát ma reggelig.. Reggel félrehívta Tardi Imrét, és odaadta neki a pénzt. A szántóföldön szürke traktor prüszkölt a rögök között, a távolból furcsa alakú bogárnak tetszett, eltévedt, dühös rovarnak-, amely reménytelenül járja újra,és újra ugyanazt a kört. Merre mennek? Tardi azt mondta, Njyugatra. Tardinak iránytűje van, és gázpisztolya, mind a kettőt a télen találta, amikor korcsolyázni voltak a lapályon. Amikor Tardi meglátta a pénzt, elvigyorodott, majd hosszan, fi-, gyelmesen nézett a szemébe. Csodálkozott. Tardi vezette be a pofonokat. Ahány ötös, any- nyi pofon. Most mégis megkérdezte: „Akarsz velünk jönni?” Köcsög emlékezett a tavalyi esetre, amikor a Nagy Sándort visszahozták. Alaposan elverték, három napig feküdt a betegszobán, aztán átvitték egy másik intézetbe. „Onnan is megszökök. Mindenhonnan.” Köcsög nem a veréstől félt, a verés már régen nem fájt neki, Tardiék hozzászoktatták a pofonokhoz. Esténként, ha Zsuzsa néni zajt hallott a hálóból és feljött, őt kiállította a sorból. -Mindenki megkapta a kijáró pálcaütést, csak ő nem. Zsuzsa néni visszament a szobájába, a háló újra felsorakozott, és ... Már le se fogták, mint az első időkben, tudták, hogy nem szalad el, meg se nyikkan, míg meg nem kapja a huszonegy páloaütést. Mégse akart megszökni. A traktor befejezte a munkáját, elpöfögött a falu felé. Köcsög visszafordult. Nyugodtan, egykedvűen lépkedett a földet borító aranysárga leveleken a kastély felé. — Látod? Köcsög megtorpant. A Koszorú-ikrek bodros, fehér ruhában guggoltak a hangyaboly előtt, Katalin egy ágacskával döfköd- te a bolyt: — Na, látod? Bestoppolják a lyukat. Az igazgató úr ikrei senkivel nem álltak szóba az intézetlek közül, csak' ővele, amíg tavaly el nem vágódott, amikor Katalint a hátán lovagoltatta. Viola utolérte őket, megvárta, amíg felkapaszkodnak. „Hülye lelenc”. Azóta vele se beszéltek, kivéve egyetlen esetet. Köcsög szamócát keresett a bokrok között, egyszercsak szembe találta magát Katalinnal. A kislány nem szaladt el, nem is kiáltott. „Mesélj valamit.” Köcsög nem tudott mesélni. Szótlanul baktattak egymás mellett, egyikük se hajolt le a földön pirosló szamócaszemekért. — Pszt! — Viola Köcsög felé intett. — Leselkedik. Köcsög kilépett a fa mögül. — Nézd! — mondta Katalin. — Milyen buták ezek a hangyák! Köcsög közelebb merészkedett. Katalin elmélyülten bököd- te a. bolyt, Viola végigmérte a töprengő Köcsögöt, és azt: mondta: — Tudod, hogy holnap elutazunk? Apa máshol lesz igazgató. — Máshol — a kisfiúnak semmit nem mondott ez a szó. — Egy hétig meg . Pesten leszünk — közölte Katalin. K öcsög fejében megmozdult valami. Az elfeledettnek hitt emlékek tompa mélységeiből felszínre emelkedett egy faragott’ falióra kepe, az óra arany harangját megütötte egy fémpálca, a harang megkondult, és a cirádás mutatók lassan elfordultak a kerek, fehér számlapon. — Pesten lakik a nagymamám. — Az óra képét elnyelte a mélység, helyette szagokat adott, aranybarnára sült ropogós kiflik és zsemlék illatát, nyirkos lépcsőházszagot, a nagymamáék szobájának fojtogató porszagát, kanálisok, átjár óházak kesernyés bűzét, benzinszagot. Köcsög megborzongott. A mélység egymás után dobta szeme elé a múlt képeit, mindent látott, és mindenre emlékezett, foghíjas tűzfalak határolta terekre, a Kinizsi térre, az Úttörő térre, a Hármashatár- hegyre, ahol a vitorlázórepülő- zők felszökkentek az égre, és apa azt mondta: „így fogunk repülni mi is egyszer f” ... — Te meg itt maradsz — mondta Viola gonoszul. — Juj! — kiáltott Katalin.— Mit csinálsz?! IX öcsög nem hallotta a ■V hangját, minden erejét összeszedve, vadul püfölte, rúgta a hangyabolyt, üvöltött, de hiába, a múlt képeit és illatait végleg visszarántotta magába a semmi.
