Népújság, 1980. március (31. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-16 / 64. szám
Csökkent ot ahrakfehasznőiás Javult a takarmányellátás Heves megyében A zárszámadások tükrében A termelőszövetkezetek és az 1979-es év Jő vagy rossz év volt a tavalyi esztendő megyénk mezőgazdasági termelőszövetkezeted számára? Erre az egyértelmű kérdésre csak egyértelmű választ lehetne elképzelni. A válasz azonban nem korlátozható sem egy rövid igenre, sem pedig egy még kurtább nemre. Az adatok és tények soraiból akár a sikert, akár a visszaesést igazolandó állítások köré lehetne csoportosítani jó néhányat. Ehelyett azonban olyan összefüggések keresése ígérkezik hasznosabbnak, amely nem csupán azt segíti elő, hogy mintegy tablóként megörökítsük az 1979-es év Heves megyei termelőszövetkezeti tanulmányi átlagát. , Meghatározó tényezők Ha termelőszövetkezeteink eredményeit vizsgáljuk, akkor nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy megyénk mezőgazdasági nagyüzemei időjárásérzékeny gazdaságok. A legtöbb tsz-ben a pénzügyi stabilitást' a növénytermesztés árbevételei jelentik, a. növény- termesztésben pedig megyénk üzemei három nagy profilra oszthatók. Szőlős tsz-ekre, nagyüzemi zöldség-, illefve gyümölcstermelőkre, valamint gabonatermesztéssel foglalkozókra. Természetesen ez a kép durván egyszerűsített, hiszen tiszta profilú gazdaság sehol nincs. E . három alapvetően meghatározó növényféleség is külön- ! böző arányokban oszlik meg I gazdaságonként, de valamelyik mindig döntően meghatározó tényként esik a latba. Jól kimutatható például, hogy az 1978-as esztendő kifejezetten rossz eredményeket hozott a szőlősgazdaságokban. A tavalyi év pedig a gabonatermesztőket sújtotta igen keményen. Emlékez- I tetőül csupán, annyit, hogy I 1979. belvizes tavasza után í ötezer hektár őszi búzát kel- j lett kiszántani Heves megyében, s az ily módon össze- i zsugorodott termőterületről még a hektárankéniti terméshozam is több mint tíz mázsával volt kevesebb az előző esztendei átlagnál. A hatvani Lenin Termelőszövetkezet 1979-ben például 281 milliós termelési értéket állított elő. Tizenhá- rommillióval kevesebbet, mint 1978-bam. Ez kizárólag . a rossz búzatermés eredmé- ! nye. A gazdaság háromezer hektáros őszi kalászosának termése egyértelműen meghatározta a gazdaság pénzügyi helyzetének alakulását. És innen két szálon futhat tovább a gondolat. Az egyik mondhatni szűkebb agrárszakmai kérdés. Meg kell vizsgálni, hogy a búza termesztését az illetékes és azért felelős mezőgazdasági szakemberek nem tekintik-e csupán afféle rutinmunkának, odafigyelést is alig . igénylő feladatnak. Úgy tűnik, túlságosan magabiztos- , sá tette a mezőgazdászokat az évenként emelkédő terméshozam, amelyet már- már szinte természetes és önmagától adódó fejlődésnek tekintettek. így történhetett meg, hogy a szokottnál keményebb tél a 'hidegnek kevésbé ellenálló fajtákkal is ialájkozott, s még^ jó néhány agronómiái szakkérdés felmerülhetne a búzával kapcsolatban. Azért érdemes, ennél a kérdésnél kissé hosszabban elidőzni, mivel végső soron áttételesen is mindennapi kenyerünkről van szó. Nem mellékes, hogy a jövőben hogyan alakul e rendkívül fontos növény termesztése. Nem mindegy a lakosság ellátása, az export, valamint, a termelőszövetkezetek árbevétele szempontjából sem. Rugalmasság mindenekfelett Érdekes megfigyelni, hogy 1976-tól megyénk termelő- szövetkezeteiben növekednek a pénzügyi gondok. A tavalyi mezőgazdasági év a köztudatban rendkívül rossz esztendőként van elkönyvelve — s ennek a kialakult képnek vannak reális összetevői a már említett gyenge búzatermelésen kívül is' —, de a pénzügyi adatok mégsem igazolják egyértelműen ezt a feltevést. A megye ötvennégy termelőszövetkezete közül kilenc termelőszövetkezet zárta veszteséggel az évet. Az összes pénzügyi hiány — veszteség, plusz alaphiány — összege nyolcvan- hatmililió-kilencszázezer forint. Ez azonban mindössze 0,2 százalékkal magasiabb az elmúlt évi összegnél, s az emelkedés üteme jóval kisebb az előző évek átljagos ■ emelkedésénél. Kétségtelen tény, hogy 1979 nehéz feladatok elé állította a termelőszövetkezetek vezetőit. Olyan jó színvonalon gazdálkodó közösség, mint például a tarnamérai Lenin Termelőszövetkezet, az ' idei zárszámadáskor mindössze kílencmilláós nyereségről adhatott számot a tavalyi huszonegymillió helyett. A pélyieknek 11 milliós árbevételi kiesést okozott a rossz időjárás. Hogy ennek ellenére nem lettek veszteségesek, az a körülményekhez való rendkívül rugalmas alkalmazkodás számlájára írható. A gabona hiányzó árbevételét a juhászat és a magtermesztés többletével egyenlítették ki. Egyébként mindenképpen figyelembe méltó, hogy az 54 tsz összes termelési értékének több mint 25 százaléka adódik úgynevezett alaptevékenységen kívüli — tehát nem közvetlenül mezőgazda- sági — termelésből. Ez a csatorna két szempontból is fontos. Fontos, mert olyan tevékenységre, szolgáltatásra, vagy éppen termelésre vállalkozik, amely többnyire hiányterületen egészíti ki az állami szektort, s viszonylag gyorsabban tud reagálni a változásokra. És fontos azért is, mert olyan kiegészítő bevételi forrásul szolgálhat mezőgazdasági termelőszövetkezeteink számára, amely biztonságot jelent az időjárás tói mindig is függő tsz-pénz- tárak.nak. Példaként lehetne hozni a nagyrédei gazdaságot, amely évek óta tartja vezető helyét a megyei rangsorban. A Szőlőskert Tsz azért képes megrázkódtatások nélkül elviselni egy-egy rokszabb évjáratot is, mert a mezőgazdasági alaptevékenységhez kapcsolódó hűtőházi feldolgozás nehezen sebezhetővé teszi az árbevételt, stabilizálja a pénzügyi mérleget. Változás és állandóság A mai, s még inkább a jövőbeni helyzetben — amikor is kimutathatóan romlik jó néhány növénytermesztési ágazat jövedelmezősége — egyre nagyobb szerepet kap a rugalmas termékszerkezet, az egymást kiegészítő ágazati gazdálkodás kialakítása. Nem véletlen például, hogy Hatvanban alternatív gazdálkodási terv kimunkálásán fáradoznak a Lenin Termelőszövetkezet vezetői. Ügy szeretnék formálni a gazdaság szerkezetét, hölgy egy nedves időjárásra és egy száraz időjárásra érzékeny növénykultúra egészítse ki egymást. Az 1980. január elsejétől életbe lépett új szabályozási rendszer még nehezebb feladatok elé állítja a termelő- szövetkezeteket. Jó néhány gazdaságunk eddig is pénzügyi gondokkal küzdött, nagy kérdés, hogy a keményebb feltételek közepette hogyan állja majd meg a helyét. S ha már ennél a témakörnél tartunk, nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a módosított szabályozó rendszer részletes rendelkezéseit, utasításait többszöri ígéret ellenére késve kapták meg a termelőszövetkezetek vezetői. Ügy, hogy a tervkészítéseknél többnyire csak sejtésekre voltak utalva, Minden bizonnyal ez a furcsa közjáték éreztetni fogja hatását az idei esztendő eredményeiben. Hogy a mezőgazdasági termelést irányító közgazdasági szabályzókon is időről időre módosítást kelil végrehajtani, ez természetes, az azonban már meggondolásra érdemes, hogy milyen gyakran célszerű hozzányúlni a szabályozókhoz. Hiszen a mezőgazdasági termelés objektív természetéből fakadóan mindig is túlsúlyban lesznek a folytonosságot igénylő tendenciák. A tavalyi esztendő rendkívül rossz gabonatermelése után minden bizonnyal jobb időjárási esztendő köszönt megyénk termelőszövetkezeteire is. De egy esetlegesen kimagasló jó év sem feledtetheti, hogy „a gazdaságok jelentős része tartósan pénzügyi zavarokkal küzd, s az eredményromlás a fejlesztési alapok nagymérvű csökkenéséhez vezetett”. Az idei zárszámadások után — a veszteségeket is vizsgálva — megállapítható, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink egy részében még mindig alacsony a gazdálkodás színvonala. Ennek javarészt vezetői gyengeségekre írhatók az okai. Hat termelőszövetkezetben — bár nem mindegyikben ezért — vezetőségváltásra is sor került. Az 1980-as mezőgazdasági szezon már megkezdődött, s hogy milyen eredményeket hoz, abban jelentős szerepet játszik: melyik termelőszövetkezet mennyit tanult az elmúlt esztendőből. Szigethy András Heves megye állatállományának csaknem 70 százaléka a nagyüzemekben: állami gazdaságokban és termelőszövetkezetekben van. Így a tenyésztés során nyert termékek a hús, a tej, a tojás 65 százalékát a nagyüzemek értékesítik. Emellett a háztáji és kisgazdaságok állattartása is jelentős, gondoljunk csak arra, hogy 8700 szarvas- marha, 165 ezer sertés, hatezer juh és közel másfél- millió baromfi van a kisüzemekben. Jó tárolás, kevesebb veszteség Hogy évente mennyi állati terméket termelnek a gazdaságok és mennyi kerül az üzletekbe, a fogyasztókhoz, azt meghatározza a takarmánytermelés és -ellátás is. A takarmányokkal való észszerű gazdálkodás mindenkor visszahat az állattenyésztés költségeire, valamint annak jövedelmezőségére. A Heves megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség munkatársai az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan 1979-ben is megvizsgálták a megye takarmányellátását. A tapasztalatokat nemrég a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé tárták. Megállapították, hogy szálas takarmányokból tavaly a gazdaságok szükséglete 73 ezer tonna volt. Ezzel szemben 89 ezer tonnát tároltak, melynek legnagyobb része pillangós volt. A többi fűféle, amely az állatok fehérjeellátásét biztosította. Az erjesztett takarmányokból 189 ezer tonnát terveztek a gazdaságok. Ennek ellenére csak 160 ezer tonnát sikerült betakarítani, ami a szükségleteknek 85 százalékát biztosítja. A hiány ellenére is előbbre léptek a megyei nagyüzemek, hiszen az elmúlt években az erjesztett takarmányoknak csupán 70— 75 százalékát tudták biztosítani. Sokat javult ezeknek a takarmányoknak a minősége is, melyet alátámasztanak a laboratóriumi vizsgálatok. Tavaly 35 százalékos szá- razanyag-tartahnat az üzemeknek már több mint fele elérte Heves megyében. A tárolás további javításával azonban még többet lehetne csökkenteni a veszteségeken! Több mellékterméket A takarmányozási költségek legnagyobb hányadát az abrak képviseli. 1979-ben a 128 ezer tonna szükséglettel szemben 139 ezer tonna állt Itt a legújabb Kertészeti Magazin Március 15-én már kapható az újságárusoknál. Aki a kezébe veszi, megtudhatja, hogyan lehet megelőzni a fülemüle-pereket, melyek a kincses Baranya borai, hogyan építsünk erkélykertet, estélyi ruhához milyen élő virág illik. Összebarátkoz- tatható-e a veteményes kert és a nyúl? Mit kell tudni a Káli-medencéről, meg lehet-e még menteni történelmi múltú épületeinket, kertjeinket? Mit jelent a gyermek személyiségfejlődésében a kert. milyen szobakertész Kibédy Ervin? Értékes-e a csönd? A magazin szórakoztató, de tartalmas olvasnivalóin túl hasznos és időszerű információkat is ad. A szőlőlugas neveléséhez éppúgy tanácsot ad, mint a konyhakerti munkákhoz, a magvetéshez, a tavaszi növényvédelmi tennivalókhoz. De olvashatunk a ritkaságok kertjéről, a pünkösdi rózsáról, sőt a varjakról is. A Kertészeti Magazinban jó ötletek. kitűnő ételreceptek is találhatók ünnepi menük összeállításához. (KSj rendelkezésre. A felhasznált mennyiség négy százalékkal csökkent. Kevesebbet használtak fel a gazdaságok keveréktakarmányokból, ami jelentős importfehérje megtakarítást eredményezett! Ez is bizonyítja, hogy az üzemek az olcsóbb lehetőségekre törekednek. A gazdaságokban tavaly nagyobb gondot fordítottak az abraktakarékosságra. A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium meghatározta a szarvasmarha-, a sertés- és a baromfitenyésztésben, a tej-, a hús- és a tojástermeléshez szükséges egységnyi abrakmennyiséget. Tavaly egy liter tejhez 42 deka. egy kiló marhahús előállításához 4,7 kiló, egy kiló sertéshús termeléséhez 4,3, míg egy kiló baromfihúshoz 2,5 kiló abrakot használtak fel. Ezek az eredmények valamivel jobbak az országostól, csupán a tejtermelésben maradtak el a várttól! Az ipari és mezőgazdasági üzemekben évente több ezer tonna melléktermék szabadul fel. A nagyüzemekben tízezer tonna kukoricaszár, hat-hétezer tonna cukorrépafej és 25 ezer tonna takarmányszalma adódik. Tavaly ezeknek mégis csupán felét használták fel. A 35 ezer tonna cukor- és sörgyári melléktermék, valamint a tejipari savó 50—60 százaléka azonban takarmányozásra kerül. A melléktermékek betakarítását jelenleg hátrányosan befolyásolja a gépsorok hiánya. Ezért a hasznosítást egyelőre legeltetéssel oldják meg a gazdaságok. A gyepek haszna Heves megye állatállományának takarmányellátásá- ban meghatározó a megyében levő ötvenezer hektárnyi gyepterület. Bár az ésszerű gyepgazdálkodásban vannak kezdeti eredmények, de még korántsem használják ki az A tavaszi határszemléken a mezőgazdasági rendeltetésű földeken kívül 1980-tól fokozottabban ellenőrzik a más célra szolgáló (bányászati, közlekedési, vízügyi! termő- területek mezőgazdasági mellékhasznosítását. E területek kezelőit ugyanis jogszabályi rendelkezések kötelezik arra, hogy az egyes létesítményekhez tartozó termőföldek — árok- és csatornapartok, töltésoldalak — hasznosításáról gondoskodjanak: a művelhető területeket, illetve a fűtermést felajánlhatják a szomszédos nagyüzemeknek vagy a háztáji gazdaságoknak. A határszemlék feladata annak vizsgálata is: mit tettek az üzemek a gyommentesítés érdekében. A szemlebizottságok szemügyre veszik a gyepterületeket. Körültekintően meg(Tudósítón któl): A kápolnai körzeti áfész különböző jellegű szolgáltatásokkal segíti a kertgazda- ságokat és a kisállattenyésztőket. A kistermelők minden időben vásárolhatnak gyümölcsfaszaporitó anyagokat. palántákat, növényvédő szereket, vetőmagvakat és műtrágyaféleségeket. A kisállattenyésztők számára pedig kellő mennyiségben állnak rendelkezésre a különféle táptakarmányok; biztosítják a napos- és előnevelt baromfi, valamint az anyaállat-ellátást is. Évente több esetben szerveznek ismeretterjesztő előebben rejlő lehetőségeket. Javult a gyepek műtrágyázása is, hiszen a korábbi években hektáranként húszharminc kiló hatóanyagot használtak fel, tavaly már 40 kilót. Ezzel párhuzamosan növekedett a műtrágyázott területek nagysága, tízezerről tizenötezer hektárra, a hasznosított gyep pedig kilencezerről 14 ezer hektárra, így megduplázódott a szakaszos legeltetés aránya is! A közös gazdaságok megyénkben háromezer hektár öntözhető gyeppel rendelkeznek. Ennek ellenére tavaly csak felét öntözték, ami további lehetőséget jelent. Noha az egységnyi műtrágyafelhasználás, az üzemi vezetők sokszor még helytelen szemlélete miatt alacsony a gyepek terméshozama. Ezért az idén tovább kell, hogy lépjenek a gazdaságok a gyepek termőképességének fokozásában, hogy még több területet szabadítsanak fel a jövedelmezőbb szántóföldi gabona- vagy iparinövénytermelésre. Megyénk nagyüzemi állat- tenyésztésének takarmányellátásában tehát javulás tapasztalható, nem szabad azonban megfeledkezni a kisüzemek állattartásáról sem. Ezek is jelentős mennyiségű takarmányt igényelnek, főleg abrakot, melynek aránya magas és zömmel központi ellátásra utal. A 20—22 ezer tonna abrakszükségletet tavaly zavartalanul biztosították a kisgazdaságoknak, ami a termelő- és a fogyasztási szövetkezetek, valamint a gabonaforgalmi és malomipari vállalat javuló munkájának eredménye. Heves megyében a rendelkezésre álló takarmánymennyiség ha nem is mindenből. de a szükségletet biztosítja. Most a legfontosabb feladat, hogy az üzemek ezt gazdaságosan és szakszerűen használják fel, Mentusz Károlyvizsgálják, hogy a természeti és üzemi adottságok a gyepek intenzívebb hasznosítása érdekében milyen agrokémiai, agrotechnikai és technológiai tennivalókat igényelnek. Arra törekednek, hogy azokat a gyeprészeket, amelyeket egyáltalán nem vagy csak alkalmilag kaszáltak, illetve legeltettek, ismét bevonják a gazdálkodás körébe (mindezt indokolja, hogy a természetes gyepeken megtermett takarmány mennyiségének növelésével jelentős szántóterületet lehet felszabadítani más növényi kultúráknak. Az elmúlt évi adatok biztatóak: a nagyüzemek az utóbbi három évben 27 ezer hektár, korábban parlagon maradt földet vettek használatba. adásokat, ugyanakkor szakmai tanácsadó füzeteket és mezőgazdasági szakkönyveket juttatnak el a termelők részére. A kisgazdaságok termékfeleslegeire szerződést kötnek, s ezáltal növelik a termelés biztonságát. Az áfész tervei között szerepel, hogy a piac értékítéletének megfelelően a kisárutermelők által felkínált valamennyi áru felvásárlásra kerüljön. Farkas Csaba Mmm® 12SÖ. március 1&, vasamét* Á tavaszi határszemlék előtt fiz áfész a háztáji gazdaságokért r
