Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
Borisz Paszternák*: Elfutni mindig mindenütt Eljutni mindig mindenütt a mélyes-mélyig, í)v ha munka hív, ha eszme űz, ha szívem szédít. Le, be az elhabzott napok forrásfejébe, a gyökér, az alap, az ok mag-velejébe. Fogni folyton a fonalát annak, mi lett s lesz, élj, eszmélj, egyre jobbra vágyj, hogy fölfedezhess. Ha futna toliamból csupán nyolc sornyi részlet mi a mivoltja igazán a szenvedélynek! Versbe foglalni bűnt, riadt futást, vad önkényt, mindent, mi — sietés miatt — véletlen történt! Törvényét tudni, hogy aki szeret, mért szenved, minden nevét kimondani az alapelvnek. Kertként ápolnám verseim. Sok sűrű hársfa lázasan gyúlna szélein virágnyitásba. Rózsa s mentaillatozást tennék azonmód sarjút, mezőt a versbe. sást, vihart, haragvót. Etűdjeibe Chopin igy varázsolá át, kastély, temető, park, csalit élő csodáját. Ezzel játszom. Ha sikerül: diadalt s kínt ad — Üjra meg újra kifeszül húrja az íjnak. (Illyés Gyula fordítása) *50 éve született Borisz Pasz» ternak szovjet-orosz költő. fiz év legjobb színielőadása Az osztrák kritikusok egyhangúan Makszim Gorkij „Nyaralók” című színművének a bécsi Burgtheaterben történt bemutatóját nyilvánították 1979 legjobb színi- előadásának. A novemberi premier óta Ausztria e legrégibb drámai színházában a darabot minden alkalommal zsúfolt né'zőtér előtt játsszák. A „Nyaralók” a társulat 1980. évi műsortervében is fő helyet foglal el. A burzsoá társadalom szellemi válságát leleplező Gorkij-szíhdarab sikerét a Kurier című bécsi újság elsősorban azzal magyarázza, hogy a benne felvetett megőrizték időszerűségüket, problémák napjainkban is Keresik a fejedelem palotáját Nagyjelentőségű régészeti kutatások -kezdődnek -február második felében Székesfehérvár történelmi belvárosában, a Géza téren,,ahol a feltételezések szerint a fejedelem palotájának maradványait rejti a föld. A területen korábban már végeztek kutatásokat, s akkor bukkantak rá az úgynevezett karé- jos templomra. Az akkori ásatások eredményei alapján látnak hozzá ismételten az István király- Múzeum régészei a tizedik század utolsó harmadában épült fejedelmi lak felkutatásához. Géza fejedelem székesfehérvári rezidenciája egyébként rendkívül egyszerű lehetett: a fel- tételezések szerint mindössze két-három szobás kőépület volt. A munkával a tervek szerint áprilisra végeznek a régészek. Á Budapest Táncegyüttes műsorából Arany László, Kokai Éva és Guba László a „Somogyi Tükrös” ciniü láncban (felújítás) „Hegyen, földön járogatok..— Simon Antal koreográfiája (MTI fotó — Benkö Imre felvételei — KS) Gyökerek Alex Haley regénye A Gyökerek magyarországi népszerűsége a hazaiéhoz mérhető. Az amerikai néger család hőskölteménye majdnem egy éven keresztül vezette az Egyesült Államok -estseller- 1 istáját, s az utóbbi idők legkelendőbb könyvév, vált: az egymást követő kiadások 3,4 millió példányából olvasták Alex Halley őseinek dokumentum-családregényét. A sikert növelte a hatmillió dolláros televíziós adaptáció, amely tizenkét héten át egy rövid órára megváltoztatta az amerikai életformát: a kontinens ■ méretű országban kihaltak az örökké zsúfolt autóutak, üresek maradtak az éttermek és a bárok, változtatni kellett az esti sportrendezvények megszokott időpontján, még az alvilág is visszavonult. A tévéfilmsorozat rendezője, Gilbert Moses az amerikai átlag tv-nézök ízlését szolgálva alatta marad Haley teljesítményének, ennek ellenére kedd esténként nálunk is tv előtt ül az egész ország. A regény magyarországi sikerét valójában azonban a könyv rövid időn belüli két kiadása jelzi összesen 155 000 példányszámban, amely napokon belül eltűnt a könyvesboltok, polcairól. Az amerikai irodalom egészébe szervesen beilleszkedő néger irodalomban Washington Irving, Cooper, Melville, Poe és Hawhorne csupán periférikus néger figurái után a múlt század közepén született meg az első amerikai regény a négerek életéről, a Tarhás bátya kunyhója. Beecher Stowe, a humanitárius vallásos erkölcsiségben fogant írónő, az amerikai prózairodalom talán legtöbb vitát kiváltott klasszikusa regényében rendkívül érzékeny pontot érintett, hiszen az amerikai nemzeti bűn kíméletlen ízekre szedése és az amerikai demokrácia szent eszménye igaz arculatának leleplező bemutatása az egész társadalmat kínosan érintette. A regény az amerikai nemzeti lelkiismeret verbális tükröződése volt, ezért válhatott századának legolvasottabb könyvévé, „időzített bombájává” annak a kornak, amely a négerek felszabadítását törvényesítette. Az írói szándékban akaratlanul is rokonvonásokat fedezhetünk fel a Tamás bátya kunyhójában és a Gyökerekben. Több mint száz évvel a polgár- háború után Haley újra arra kényszeríti az amerikai olvasóközönséget, hogy szembenézzen' a dicstelen múlttal Mi a Gyökerek? Családregény vagy dokumentumregény? Fact, vagy fiction? Fakció, vagy fikció? Tényeken alapszik-e a könyv cselekménye, vagy a fantázia szüleménye? Haley szellemesen factionnek ítélte könyvét műfajilag. Az író önmaga is vali regényében a Gyökerek keletkezéséről. Tizenkét év alatt több mint háromnegyed millió kilométert utazott, megszállottként kutatott, rosálta, ellenőrizte, egyeztette a reá maradt történet bizonyítékait. A regeny valamennyi családi vonatkozású eseménye az afrikai és amerikai rokonság gondosan megőrzött szájhagyományára támaszkodik, s e hagyomány java részének hitelét írásos okmányokkal is tudja igazolni. A dokumentumokat, a korabeli életmódra és kultúrára vonatkozó részleteket több éves szorgos kutatómunkával gyűjtötte össze az író három földrész ötvennél is több könyvtárában és levéltárában. A történésnek azonban szükségképpen regényesített ötvözetei is vannak, s ez teszi a könyvet irodalmi alkotássá, a legjobb történelmi regénnyé — nem pedig történelmi dokumentummá —, amit a néger rabszolgatartásról ez ideig írtak. Sem Melville, sem Hawthorne, sem Twain, de Beecher Stowe se tudott saját fehér bűne marcangoló tudatával, önmaga kínzó elidegenedésének hang- súlyozásával írni a négersorsokról. Bár a néger művész jellegzetes kultúrájához-való kötődése nem feltétlen érvényű, a színes bőrű szerző számára ma már az egész amerikai va,- lóság jogos ihlető forrásnak tekinthető, mégis Alex Haley művészetében a néger író éppen saját kultúrájának közvetlen struktúráján keresztül ér el egyetemességet. Annak ellenére, hogy a nagy „olvasztótégely” öt is amerikaivá tette, és a kulturális asszimiláció és a strukturális beolvadás törvényei rajta és ősein is elvégezte munkáját, meg tudta találni gyökereit, s hihetően hitelesen, történelmi perspektívába szélesítve tudta hét teljes nemzedék történetét megírni, figyelmeztetve az emberiség eddigi történelmének talán csak a fasizmus kegyetlenségeihez hasonlítható dicstelen fejezetére. A Gyökerek a ténylegesen nagykorúvá érett amerikai négerség irodalmának újabb jelentős alkotása, amelyet Alex Haley az Egyesült Államok fennállásának kétszáz éves jubileumán születésnapi ajándékul ajánlott az Üjhazának. (Európa Könyvkiadó. 1980) Vadon Lehel Stem és nem’ Értsék meg az elvtirsak! Jó hatással lenne a munkásokra... ha már az öltözőt nem tudjuk megcsináltatni... ha a külföldi vendégeknek egy egyszerű dolgozó adná át az ajándékot. A műhelyből... egy fizikai... Látnák a megbecsülést, meg minden... A látogatás napján Kis József odaállt az ebédlő ajtaja elé. Nagy doboz volt a kezében. • — Szakikám, el ne mozduljon innen! — mondta a szakszervezeti titkár. — Amikor a pasas kilép az ajtón, adja oda neki ezt az izét! De vigyázzon, el ne ejtse, hátha törékeny. — Mondjak is valamit? — Csak röviden. Az ebéddel mindig kifutunk az időből. — ,— Mit mondjak? — Gyárunk valamennyi dolgozója nevében szeretettel... meg minden. Különben mondhat, amit akar, a tolmács úgyis tudja, hogy mit kell fordítani. A szakszervezeti titkár hivatalos volt a díszebédre, mennie kellett. Kis József egyedül maradt. A csapóajtón túlról evőeszközök csörgése hallatszott. Széles vállú, szürkeruhás ember lépett az előcsarnokba. Körülnézett, és összevonta a szemöldökét, amikor Kis Józsefet meglátta. Egy Xl^ühmß darabig méregették egymást, aztán a szürkeruhás odament hozzá. — Mire vár az elvtárs? — Ezt a dobozt szeretném átadni a vendégnek. — Ahá. És mi van ebben é dobozban? — Nem tudom. — Ki adta magának ezt a dobozt? — A szakszervezeti titkár. — Ha nem tudja, hogy mi van benne, majd megnézzük. Bementek a vécébe, és az ablakpárkányon kibontották a dobozt. Egy porcelán váza volt benne. A visszacsomagoláskor egy kicsit összegyűrődött a selyempapír. Kis József visszament az ajtó elé. Széles vállú, szürkeruhás ember lépett az előcsarnokba, körülnézett, és Összevonta a szemöldökét, amikor Kis Józsefet meglátta. Egy darabik méregették egymást, azután a szürkeruhás odament hozzá. — Mire vár az elvtárs? — Ezt a dobozt szeretném átadni a vendégnek. — Ahá! És mi van ebben a dobozban? — Egy váza. — Ki adta ezt a dobozt? — A szakszervezeti titkár. — Nézzük meg! — Egy elvtárs már megnézte. — Megnézem én is. Bementek a vécébe, és az ablakpárkányon kibontották a dobozt. A visszacsomagoláskor egy kicsit elszakadt a selyempapír. Kis József visszament az ajtó elé. Széles vállú, szürkeruhás ember lépett az előcsarnokba. Körülnézett, és összevonta a szemöldökét, amikor Kis Józsefet meglátta. Egy darabig méregették egymást, azután a szürkeruhás odament hozzá. — Mire vár az elvtárs? — Ezt a dobozt szeretném átadni a vendégnek. — Ahá! És mi van ebben a dobozban? — Egy váza. — Ki adta magának ezt a dobozt? — A szakszervezeti titkár. — Nézzük m,eg! — Két elvtárs már megnézte. — Az látszik is rajta. Hozok papírt, azután becsomagoljuk rende- desen. A szürkeruhás nagyon gyorsan megjött a papírral, Kis Józsefnek fogalma sem volt, hol jutott hozzá. Bementek a vécébe, és az ablakpárkányon kibontották a dobozt. A visszacsomagolás jól sikerült, egyetlen ránc sem volt a papíron. Kis József éppen.akkor ért visz- sza, amikor a csapóajtó hirtelen kivágódott, és egyszerre vagy tízen kitódultak rajta. — Melyik lehet a vendég? — gondolta Kis József, de töprengésre nem volt idő. így is majdnem elhaladtak előtte, amikor megcélozta a középen álló sörtehajú férfit. — Gyárunk valamennyi dolgozója nevében szeretettel... A vendég hirtelen megállt, a mögötte jövők összetorlódtak. A tolmács halkan fordított. A szakszervezeti titkár előre furako- dott, egészen a tolmács mellé. Amikor Kis József elhallgatott, nagy csönd támadt. — Csak nem mondtam valami marhaságot? — gondolta, és a hátán elindult egy kövér izzad- ságcsepp. Azután megnyugodott, mert két kéz nyúlt ki valahonnan, és elvette tőle a dobozt. A sörtehajú mondott valamit, a tolmács tolmácsolt, a szakszervezeti titkár pedig megkönnyebbülten fölsóhajtott. ■ A vendég átadta a dobozt a tolmácsnak, a tolmács a szakszervezeti titkárnak, az pedig Kis József kezébe nyomta. — Szakikám, ezt vigye le az autóba! — mondta, és a távolodó csoport után iramodott. Kis József kiballagott az épület elé, ahol a Mercedesek sorakoztak. Találomra a harmadikhoz lépett, és ki akarta nyitni az ajtaját. Széles vállú, szürkeruhás ember termett mellette, és udvariasan megkérdezte: — Próbálgatjuk, próbálgatjuk? — Igen — mondta Kis József. — Ezt a csomagot akarom betenni. A szürkeruhás udvariasan végighallgatta. és azután sem szólt, hát Kis Józséf magyarázóan hozzátette: — A gyár ajándéka. — Ahá! A gyáré? Az épületből széles vállú, szürkeruhás férfi lépett ki, odament hozzájuk, és megkérdezte: — Mi van? Az 'elvtárs miért nem teszi be a csomagot az autóba? — Tessék! — mondta a másik szürkeruhás, és kinyitotta a kocsi ajtaját, — Miért nem teszi be? Kis József elhelyezte a dobozt az ülésen, és visszament a gyárba. Az udvaron érte utói egy szürkeruhás. — Várjon! — kiáltotta már messziről. Hányadik kocsiba tette a csomagot? — A harmadikba. — Az a baj! A vendég a negye- /) dikbey utazik. Menjen vissza, és tegye át a negyedikbe! Kis József szótlanul elindult visszafelé. A további eseményekről csak; feltételezéseink vannak, mert Kis Józsefet senki sem látta többé a gyárban. Állítólag vidékre költözött, és egy mérleghiányos szövetkezetben dolgozik, ahová sohasem visznek látogatóba külföldi vendeget.
