Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-24 / 46. szám
NEMCSAK EGY A SOK KÖZÜL:;: Miért jó az UNIVERSAL? Nemrég, egy Budapesten rendezett országos tanácskozáson követendő példának ajánlották az egri VNIVER- SAL Szerviz és Ipari Szövetkezet sokirányú szolgáltató tevékenységét. Ráadásul nem is akárki, hanem a KGM egyik miniszterhelyettese szólt elismerően az egriek munkájáról. Korábban hasonlóan vélekedett róluk a megyei párt-végrehajtóbizottság, a közelmúltban pedig a megyeszékhely tanácsi vezetőitől kaptak újabb elismerést és biztatást. De hogy a nagy gondolatok mennyire nem véletlenül találkoznak, azt a fentieken kívül ékesen bizonyítja még az is, hogy a fizető ügyfeleik száma tavaly már meghaladta a 230 ezret, és mindössze 31 esetben érte jogos kifogás az ötszáz- ötven-hatszáz tagú kollektíva munkájának minőségét és a határidők be nem tartását Közelebb az igényekhez Ezek után nézzünk a számok mögé, ismerkedjünk meg közelebbről is a kiváló címmel nyolcszor kitüntetett szövetkezet életével, munkájával, hogyan is születtek a sikerek, milyen gondjaik és terveik vannak. Elsőként a címben feltett kérdésünkre kértünk választ Kulcsár Viktortól, a szövetkezet elnökétől. Tehát: miért jó az UNIVERSAL? — Nem hiszem, hogy én lennék az illetékes annak eldöntésére, hogy valójában mennyire is vagyunk jók, illetve, hogy ténylegesen mennyit is ér ez a minősítés. Azt viszont valóban örömmel és szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy szövetkezetünk évről évre jobban élvezi a lakosság bizalmát, szívesen dolgoztatnak velünk, és az esetek többségében elégedettek munkánkkal. Nem volt könnyű idáig eljutni, de úgy tűnik jól jártunk mi is és a lakosság is. Ezzel természetesen korántsem azt akarom mondani, hogy a követelményeknek minden szakmában eleget tudunk tenni, de ma már azért összehasonlíthatatlanul kisebb a távolság a lakosság igényei és a szől- gáltató ágazat lehetőségei között, mint valaha is volt. Első a minőség Hány szakmában szolgáltat az UNIVERSAL? — Harmincötben. Heves megyén kívül dolgozunk Miskolcon, a napokban pedig hozzánk kapcsolták az ózdi autószervizt is. Kapacitásunkat most már tovább nem is bővítjük, mert az egy bizonyos hatá- rpn túl rugalmasságunk csökkenéséhez, a minőség romlásához, az emberek és a technikai berendezéseink túlságos leterheléséhez vezetne. A mennyiség növelése helyett inkább a minőségre, a hatékonyságra koncentráljuk szellemi és technikai erőforrásainkat. Ügy érezzük, erre annál is inkább képesek leszünk, mert az elmúlt ötnyolc év alatt számottevő minőségi változások történtek a szerelő-, vagyis a munkás- és a vezetői gárdánkban is. Sikereink forrásait elsősorban közöttük kell keresni. Azok között, akik szeretik a rendet, a fegyelmet, akik nem félnek az újtól, a korszerűtől, a bonyolultabb technikától, akik nemcsak szavakban éreznek felelősséget szövetkezetünk iránt, akik a gazdasági munkájuk mellett egyre többet vállalnak magukra a politikai feladatainkból is. Mi tagadás: kellemes, jó érzés egy ilyen öszeforrott kollektíva munkáját szervezni, irányítani. — A szövetkezet ötödik ötéves tervében 368 millió forint árbevétel szerepelt, ugyanakkor már 1979. december 31-én túlvoltak a 490 millión, és az idei évre még plusz 160 milliós ráadást vállaltak. Az ilyen nagyarányú túlteljesítésektől igencsak elszoktunk már az utóbbi másfél-két évtizedben. .: — Örülök, hogy megkérdezte. valóban sokan kételkednek és kérdezik tőlünk, hogy „hát ezt meg miként csináltuk?” Nos, arról van szó, hogy .időközben, egészen pontosan 1976. január- 1-ével a gyöngyösi Agro- mechanika Szövetkezettől, 1978. január 1-ével pedig az egri Elektrofém Szövetkezettől hozzánk került a kereskedelmi és a vendéglátóipari hűtőgépek szervizelése, és a megszűnt megyei szolgáltató vállalat szolgáltató részlegeit is hozzánk csatolták. Az említett átszervezésekkel jelentősen nőtt tehát a kapacitásunk. Ezenkívül a túlteljesítésekhez hozzájárult az is, hogy a SHELL benzinkutunk a tervezettnél jóval korábban kezdte meg üzemelését, határidő előtt készültek el a többi beruházásaink — a gépkocsik gyorsjavítása, üreg- és alvázvédelem stb — és a kereskedelmi egységeink is többet forgalmaztak, mint korábban gondoltuk. Az eredeti programunkat az élet írta át tehát, és mi igyekeztünk képességeink és lehetőségeink szerint gyorsan alkalmazkodni a megváltozott feltételekhez, illetve a lakosság és szövetkezetünk javára minél eredményesebben kihasználni az új lehetőségeket. Kereskedve szolgáltatnak — A lakosság nem kis örömére az egri UNIVERSAL nemcsak házat tataroz, tévét szerel, autót javít, benzint árul, hanem kereskedelmi tevékenységgel is foglalkozik. Honnan az ötlet, és megéri-e? — Külföldön lestük el, és egyáltalán nem fizetünk rá. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy a szerződéses partnereink — a Mosonmagyaróvári Fémárugyár, a Lehel, a Hajdúsági Iparművek, a RAVILL, a RAMOVILL — legalább annyira igényesek üzleteinkkel, mint a vásárlóink. Nem is beszélve a SHELL cégről. Ennek persze előnye is van. A mi üzleteink sohasem üresek, mindig gazdag és bő a választék, egy sor áru csak a mi boltjainkban kapható a megyében. — A kommunisták legutóbbi taggyűlésén többen is megfogalmazták, hogy több mint tévedés lenne a babérokon megpihenni, mert a lakosság igényeivel még ilyen tempóval sem könnyű lépést tartani... — Ez pontosan így van. Terveink között ezért is szerepel egyebek mellett a munka minőségének további javítása, a műszereink korszerűsítése, a vállalási' határidők csökkentése, és nem utolsósorban dolgozóink munkakörülményeinek a javítása. — Az egyik nap próbára tettük a szövetkezetét. Egy televízió- és egy villanyszerelőt kértünk. „Pechünkre” mindketten időben megérkeztek. — Ez természetest Még akkor is, ha néha az is előfordul, hogy a hiba nem a készülékben, hanem bennünk van... Hát egyebek mellett ezért jó az egri UNIVERSAL és ezért nemcsak egy a sok szolgáltató szövetkezet között. Koós József ÖTMILLIÓ FORINT NYERESÉGGEL;:; Gyár a bozót mögött A hatvani népfrontbizott- ság nemrég tartott ülésen foglalkoztak a különböző vá- rosszépftési akciókkal. Ott jegyezte meg valaki, hogy a .település szégyenfoltja a téglagyár. Hiába a mozgalom, ott gaz virít, bozót növi körül az üzemet. S olyan az egész, mintha nem is lenne élet a kerítés mögött. E vádak kapcsán hallgassuk meg a legiiiietékesebbet. Kolozsvári István gyárvezetőt. — A kritikát elfogadom, bár a legutóbbi tisztasági napok óta igyekeztünk csino- sabbá tenni a környezetünket. Ami a kerítés mögötti életet illeti? Itt már komoly ellenérveink vannak. Tavaly például a tervezett hét és fél millió darab téglával szemben csaknem kilencmilllió készült negyvenöt munkás keze nyomán. S a tizenegymillió forint termelési értékből ötmillió nyereség volt. A történeti hűséghez tartozik, hogy mindezt félig manufaktúrával nyújtottuk, ment a háború óta csak a bányát, a nyerskocsitolást és a kemencéhez hordást gépesítette az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipard Vállaltat, Megszűnt a reklamáció Jelentős a termelési érték és a nyereség közötti arány, ötmillió forint! A helyi tanács kereskedelmi osztályán elhangzott olyan vélemény, hogy mindezt nem a legtisz## Lenézett" vállalatok TAN OLYAN GÉPIPARI SZÖVETKEZET az országban, amelynek dolgozpi — és termékei — ott voltak, vannak a paksi atomerőmű építésénél éppúgy, mint a gyulai húskombinát szerelési munkáinál, s részesei lehettek a Vinnyica és Albertir- sa közötti, 750 kilovoltos távvezeték beruházásának is. Szerény részesei: nem minősítés ez, hanem az arányok kifejezése csupán, hiszen ahogy a „nagyok” nélkül nem képzelhető el egy-egy említett — vagy hasonló — fejlesztés befejezése, úgy a szövetkezet munkája sem nélkülözhető. A példa nem egyedi. A szakemberek szűkebb köre számon tart olyan tanácsi vállalatot, amelynek tevékenysége, termékei nélkül minisztériumi nagyvállalatok eredményessége kerülne, veszélybe, s olyan ipari szövetkezetei, amely egész iparág termékszerkezetének átalakításában játszott és játszik vezető szerepet. A furcsa az, hogy ezeket a konkrét termelőhelyeket általánosságban lenézően, lekicsinylőén kezelik — tisztelet a kivételnek «— a nagyobbak, de csak ad- fclig, míg ki nem derül: valamilyen részfeladat teljesí- f lésében *z igényeket rugalmasan fogadó, gyorsan teljesítő partnerek lehetnek. Az ipari szövetkezeteknél 1970 és 1978 között a foglalkoztatottak száma csupán 2,6 százalékkal, a bruttó termelés viszont 91 százalékkal nőtt. Különösen gyorsan fejlődtek a köz.lekedésiesz- köz-iparban, a villamosgép- és készülékiparban, illetve a műszeriparban dolgozó szövetkezetek; azok, amelyek népgazdaságilag is kiemeltnek számító területekhez tartoznak. Ugyanakkor a tanácsi ipar vállalatainak száma az 1960 és 1978 közötti esztendőkben 478-ról 158-ra csökkent, az ipari szövetkezeteké 1251-ről 685-re. S nem ipari jellegzetességről van szó, hiszen az építőipari közös vállalkozások csoportja is egy évtized alatt a korábbinak felére apadt. Amikor a kicsikről beszélünk, hangsúlyoznunk kell, pusztán méretet, s nem értéket jelöl a kifejezés. A minisztériumi iparban átlagosan 296 fő fizikai foglalkozású jut egy ipartelepre, a tanácsi és a szövetkezeti iparban 39, illetve 34. S képet ad a munkakörülményekről az is, hogy a szövetkezeti iparban az egy telepre számított hajtóerő az állami ipar hasonló mutatójának 1,8 százalékát éri el csupán! Ha ilyen értelemben kicsik rs ezek a cégek, eléggé tekintélyes a foglalkoztatottak tábora. Míg a tanácsi iparban két évtizede változatlanul 100 ezer fős a létszám — hetvenes évek elején ugyan túlhaladta a 150 ezret, de napjainkra visszasüllyedt az 1960. évi szintre —, a szövetkezeti iparban pedig húsz esztendő alatt 161 ezerről 235 ezerre gyarapodott az itt kenyeret keresők csoportja. A SZÖVETKEZETI IPAR egy évtized alatt megnégyszerezte termelő állóeszközeit — bruttó érték alapján —, ám mielőtt úgy vélné valaki, szédületes a tempó, leírjuk: ennek a területnek a javai a minisztériumi ipar állóeszközei értékének mindössze a 2,5 százalékát érik el. A tanácsi iparral együtt a szocialista ipar összes termelői állóeszközeinek hat százalékát birtokolják . Még néhány vonás az ellentmondásos arculathoz. A tanácsi vállalatok részesedése a hetvenes években csökkent a szocialista ipar bruttó termeléséből, a szövetkezeti iparé viszont nőtt, 1978- ra 6,5 százalékra. Ez utóbbi ugyanakkor a létrehozott tiszta jövedelemnek a 9,2 százalékát állította elő, s ez már érzékletes különbség! Főként, ha azt is hozzátesszük, hogy a támogatásoknak — a visz- szatérítéseknek és dotációknak — mindössze 1,7 százalékát kapta a szövetkezeti ipar. Ezek az adatok — s a bennük sűrűsödő tények — szinte mindent elmondanak arról, miért hasznos formáció a népgazdaság számára a kisvállalat. Hiszen a szövetkezeteknél a száz forint lekötött eszközre jutó tiszta jövedelem 1977-ben és 1978- ban is háromszorosa volt a szocialista ipar átlagának. MINDEZEK ISMERETÉBEN, már egészen másként vélekedhetünk arról a mindmáig létező — s a párt- és kormányhatározatok ellenére szívósnak bizonyuló — gyakorlatról, mely méreteket, szektorális hovatartozást vél elsődleges jegynek, holott nyilvánvaló: a döntő teljesítmény, a produktum minősége. a ráfordítások és a hozamok viszonya. Szó sincs arról, hogy bárki is a nagy- vállalatok szerepkörét kívánja ezeknek a cégeknek;egyik a másikkal föl nem cserélhető. Egyik a másikat azonban kiegészíti, mégpedig nélkülözhetetlenül. S ez határozza meg a „lenézett” vállalatok helyét a gazdasági életben.. Veress Tamás I Gyár a bozót mögött tességesebb eszközökkel érhette el az üzem. Állítólag rengeteg a selejt, a reklamáció. S az is gyakorta előfordul, hogy harmadosztályú téglát első osztályúként számláznak. A gyárvezető kissé indulatosan kapja fel a fejét. — Ügy látszik, a rosszat nehezen felejtik el az emberek. A felsorolt problémák ugyanis zömmel az 1977-es esztendőhöz kapcsolódnak, amikor igen nehéz geológiai viszonyok között dolgoztunk. Magas volt az agyag mész- szennyeződése, s a gyártási folyamat belső ellenőrzése , körül is szervezetlenség mutatkozott. Akkor több millió forintot költöttünk a bányára, a Talajjavító Vállalattal pedig bérmunkaszerződést kötöttünk. Most már ők végzik a regálozést, rétegenként megválogatva, gyárudvarba hordva nyersanyagunkat, ami évente húszezer köbméter. De a ..Kállai Éva” és a „Latinka Sándor” szocialista brigádok vállalása, valamint a fokozott minőségellenőrzés is hozzájárult, hogy szinte minimálisra csökkenjen a seleit, illetve rendelőink kifogása. A gyár veteránja Február dereka körül csendesebb ugyan a gyár, mint tavasztól késő őszig. A felhőkre tekintő nagy kémény se füstölög. Reggel héttől délután négyig mégis mindenkit az üzemben találunk. Folyik a karbantartás, a fölkészülés. Bártfai István a „téglások” egyik veteránja például fészert épít brigád- társaival együtt. Ő emlékszik a gyár feltámadására, a korabeli viszonyokra, s tudja, milyen utat tett meg azóta a telep. — Itt hajdan mindent elölről kellett kezdeni, mert a németek az egész felszerelést, gépi berendezést elvitték Hatvanból. A kemencék, a színek építésével kezdtük a melót. S a csúszdákon kézzel lapátoltuk az agyagot. A gépesítés csak 1965-ben . indult meg, ám mostanáig sem fejeződött be. Tulajdonképpen emiatt küzdünk állandó létszámhiánnyal. Mert például szabadszárítóra rakodni, vagy a kemencéknél dolgozni bitang nehéz fizikai munka. Igazán csak az érzi. aki lehúz legalább egy műszakot az ottaniakkal. Tudom. persze, hogy a vállalat a pillanatnyi gazdasági helyzetben nem tehet többet, mint a szinten tartás feltételeit biztosítja. Nagyobb távlatban azonban elengedhetetlen a technológiai fejlesztés Hogy a teljesítménybérezés bevezetése, s a minőségi pótlék összekovácsolt ^bennünket?- így igaz. HúséIlyen tájt dagasztani lehet az agyagot az üzem területén — mondja Kolozsvári István (Fotó: Szabó Sándor) gesek a kemencések, a rakodók, mert megvan a havi hét-nyolcezer forintjuk. De egy pillanatig sem biztos, hogy kiöregedvén, hamar találunk helyükre valakit. Intő jelek összegezvén a látottakat, s ami a legjobbak — Forgó Joachim, Sulyok Sándor, Tóth István, Kollár Margit, Kuznyicow Lászlóné, Kákái Sándorné, Kovács István — példáját, a gyár teljesítményét jellemzi, valóban figyelemre méltó Bártfai István minden mondata. S ebben egyetért vele a két szocialista brigád tagsága éppen úgy, mint Kolozsvári István gyárvezető, A korral' lépést kell tartani! Különben baj lesz. Mint ahogyan intő jel e tekintetben Gyöngyös, Selyp, Kerecsend, Ludényhalász téglagyárainak közelmúltban történt felszámolása. Kétségtelen, az említett helyeken a kedvezőtlen geológiai adottságok, az agyag erős szeny- nyezettsége hatott a gazdaságos termelésre. A gyárakat azonban elsősorban a létszámhiány miatt zárták be. Ennek kell elejét venni Hatvanban. ahol egy kis üzemi kollektíva most szinte elejét felülmúló teljesítményt nyújt az egész város és környéke téglaettátása érdekében. Móldvay Győző NémüsieGí H?80. febrnár 24., vasárnap »
