Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

'V KÖZÉPFOKÚ ISKOLÁK ÉNEKOKTATÁSA ELKÖVETŐK AZ ÜREGKOR HATARAN Tantárgy Helyett— hangversenyek Négy gyilkosság anatómiája Az ember azt hinné, hogy ■gy középiskola, gimnázium vagy szakközépiskola oktatá­si problémáit egy iskola vagy az iskolák falain belül kell megtalálnunk. Úgy gon­dolnánk, hogy a kérdésekre csak rá kell nyitnunk és azok mindjárt be is mu­tatkoznak, sőt jobbik eset­ben el is mondják a választ nekünk az illetékesek, vagy annak helyettesei. A min­dennapi élet mechanizmusá­ban az élet ennél sokkal bonyolultabb. Egerben úgy bukkantunk erre a témára, hogy a Me­gyei Művelődési Központ­ban. az Egri Szimfonikusok­nál járva azt hallottuk, hogy most már minden eg­ri középiskola csatlakozott és részt vesz abban a hang­versenybérletben, amelyet az MMK az Egri Szimfoniku­sokra alapozva erre az év­adra meghirdetett. Kizáró­lag az egri közép- és szak­középiskolásoknak! Azért, mert úgy érzik. hogy erre szükség van, ezt a so­rozatot a tizenévesek nem­csak igénylik, de az általá­nosban úgy ahogy megala­pozott zenei tudást — más és jobb híján — ezzel a művelődési formával is erősíteni kell. S mindjárt el is mondották: decemberben a Szilágyi Gimnázium diák­jainak, a Szakmunkásképző Iskola népes táborának, a Gép- és Műszeripari Szakkö­zépiskola, a Mezőgazdasági Szakiskola tanulóinak, most februárban, az elmúlt hét­főn a Gárdonyi Gimnázium,, a Dobó Gimnázium és az Egészségügyi Szakiskola ta­nulóiból álló hallgatóságnak adtak tartalmas műsort. Decemberben még meg is toldották a zenei anyagot azzal, hogy , a képzőművé­szetbe bepillantást nyújtó rövid eszmefuttatás is el­hangzott. A februári hang­versenyek alkalmával pedig áz operaszülő irodalmi al­kotás és a zene kapcsolatát, a műfajok jellemteremtő erejét is bemutatták, apróbb szemelvényekkel. Esztétikai nevelés? A kíváncsiság mindig is indokok után kapirgál és nem is kell sokáig kutatnia. Az Egri Szimfonikusok tag­jai közül jó néhányan is a mindennapi gyakorlatukban tapasztalhatják, mennyire hiányzanak a középiskolából a művészetre nevelő foglal­kozások. Azaz, hogy ez így nem egészen igaz. A gim­náziumokban — ahol a gyer­mekeket hangsúlyozottan az általános műveltség meg­szerzésében segítik a taná­rok — minden osztályban van heti egy énekóra. És aztán több semmi. Az egyéb művészeti ágakra még eny- nyit sem pazarol a tanterv, mindent meg kell oldania a szaktanárnak a tantárgyon belül és az osztályfőnöknek, ha van hozzá kedve és ér­zéke. az osztályfőnöki órán. A szakközépiskolában még ennyi sincs! Ott nincs ének- oktatás.. Bizonyára azért, mert az idő és az energia Móricz Zsigmond születé­sé" ?k 100. évfordulója al- ka' nából rajzpályázatot h'w-J'♦*»!< az egri Ho Si M*-'- Tanárképző Főisko­lán. A résztvevők a grafika eszközeivel tetszés szerint QMmsm 1980. február 24., vasárnap másra kell, ott más célok, sokkal gyakorlatiasabb szempontok érvényesülnek. Mi most nem a kákán- csomó-keresés indulatával nyúlunk a témához. Rohanó és folyton változó korunk­ban mindenki érzi, hogy az élet követelményeihez kell igazodnunk, meg kell talál­nunk az igények és lehetősé­gek, a tennivalók és a gon­dolatok között azt a bizo­nyos utat, amely a legjobb megoldáshoz vezet. Bizonyos, hogy a középfo­kú iskolákban — ez a gyer­mek legérzékenyebb korsza­ka, a 14—18 évesek közötti kamaszság és felnőttéválás fontos periódusa — mindent egyfajta prakticizmusnak rendelnek alá. Az iskola is­meretszerző hellyé vált. Az osztályközösségek kényszere és fészekszerűsége azonban sok mindenre j(\ Többek kö­zött arra is, hogy a szép­séggel, az esztétikával, a művészetek értelmével, ha van ilyen, megismerkedhes­senek. Ez az ismeretség ugyanis éppúgy többé, job­bá, nemesebbé gazdagítja a fogékony gyermeket, mint egy másodfokú egyenlet, amelyet megszeretett, vagy egy történelmi korszak tör­vényszerűségeinek a feltárá­sa, amelyet remélhetőleg egy életre emlékezetébe vé­sett. De az egyenletet sem az egyenletért magáért, a történelmi tudnivalót sem a történelmi tényért magáért ismeri meg a tizenéves, ha­nem azért, hogy a gondolko­dásában, a szemléletében ki­alakulni segítse őt. A szem­lélet pedig akkor segít iga­zán, ha minél gazdagabb az a jellem, amely élete és munkája kérdéseiben dönte­ni kényszerülvén, a helyes megoldást válassza. Jellem és szemlélet A szemlélet kialakításában döntő jelentősége lehet és van olykor az esztétikum­nak, a szépségnek, annak az élménynek, amelyet egy-egy műalkotás, egy színdarab, egy operarészlet, egy könyv, egy vers, egy festmény je­lent a fogékony és érzé­keny fiatal számára. És itt kapnak ma keveset ezek a közép- és szakközépiskolá­sok! Utána számítottunk an­nak is, hogy a humán tá- joltságú gimnáziumokban az énekoktatás évenként nem jelent többet harminc órá­nál. Ha meggondoljuk, hogy Dvorzsák Űj világ szimfó­niájának elemzésére öt óra megy rá, mit kaphatnak a diákok, mennyire lehet mély hatású ez az iskolai oktatás? Főképp, ha azt is hozzászá­mítjuk. hogy a középiskolán túl már semmiféle énekok- tatási forma nem létezik, amely segítené ezt a művé­szetek iránti szeretetet táp­láló nevelést. A szakközép- iskolákban még ennyi sincs, az onnan kikerülő és mun­kába álló fiatalok már az ál­talánosban „bevégzik” a ze­nére, a művészetek meg­kedvelésére való nevelést. A vita nem segít Szakemberek vitatkoznak a sajtóban, a rádióban, sok egyéb fórumon arról, mit kellene tennünk, hogy a Ko­megidézhették az író korát, életsorsának állomásait, avagy műveinek szellemét. A Móricz Zsigmond em­lékpályázat legjobb alkotá­sait a rajz tanszék állandó kiállító folyosóján mutatják be péntektől. Az érdeklődők hét pályázó legjobb alkotá­sait — mintegy 80 grafikai lapot tekinthetnek meg. A tárlat március közepén zár be. dály által felismert és pa­rancsoló óhajként megfogal­mazott zenei nevelést, — hozzátennénk — művésze­tekre nevelést komolyabban hajtsuk végre az eddigiek­nél? A válasz egyszerű: nem lehet kiiktatni közép- és középfokú iskolákból a hatékony zenei oktatást és a művészetek megismerteté­sét! Nem lehet a Megyei Művelődési Központ és egy fáradhatatlanul közremű­ködő szimfonikus zenekar pálya melletti, partvonal menti ügye, hogy a közép­iskolákban a gyermekek a zene és a művészet élményét úgy szerezzék meg, hogy közben az élmény erejével eligazítást is kapjanak a történeti* háttérről, a mai áramlatokról és a tendenci­ákról, amelyek a jövő felé visznek. A művészetek sok­szor a legmegbízhatóbb kul­csot adják a korhoz és a kor szelleméhez! Tudjuk, ezer indokot fel lehet és kell is hozni ilyen vagy olyan lépés előtt és után, amikor pedagógiáról van szó. De azt nem lehet tagadni, hogy a gyermekek­nek, ezeknek a fogékony ti­zenéveseknek kell a zene, a jó zene és kell művészet, a maradandó esztétikai él­mény. Ezt bizonyítja a leg­utóbbi hangverseny is, ahol operarészleteket énekeltek. A lányok és fiúk szinte tá- tott szájjal bámulták, mek- ' kora tragikum, belső lelki harc szólal meg a Pillangó- kisasszony nagyáriájában, mennyi asszonyi féltés és szerelem Desdemonában Verdi operájában, vagy a hatalma teljében levő, a halálvágyat éneklő és a sze­relmet sohasem ismerő Fü- löp áriájában. A lelkes taps nemcsak a két énekesnek, Lugossy Melindának, Szüle Tamásnak valamint Farkas István szimfonikus zeneka­rának szólt, minden bizony­nyal az élményért is hálá­sak voltak, amellyel gazda­godtak. A középiskolák nevelési és oktatási tervében nem le­hetne nagyobb ablakot nyit­ni a szépség, az esztétikum, a jellemképzés finomabb for­mái felé? — Na, gyere ki. öltözz fel, Aztán, ahogy kijött a víz­ből. .. .> .a Fiú karjai felé nyúl­tak. de furcsán, mert ebben a pillanatban, ahogyan fejét felemelte, arcán a Hold fé­nye. .. .. .hogyan történt? A megpörkölt szikla por­felhővé omlott. Irtózatos zö­rejek közben nagy szikla- tömbök zuhogtak a vízbe, és a megijedt teknőcök mesz- szire elörenyúló nyakkal si­ettek felfelé a dombon. Szá­nalmas kecmergésük szinte a szemébe fényképeződött. . . .nem akarta ő ezt. Föléje térdelt. Maszírozni kezdte a szívét. A Fiú ki­nyitotta szemét. — Nincs bajod? — Ne ijesztgessen, pa­rancsnok. — Én ijedtem meg. — Hol vari? — Eldobtam. — Majdnem megölt, tud­ja-e? Pedig mór megmond­tam magának, hogy szerin­tem itt semmi szükség fegy­verre. Csak nézte és mosolygott. A büntetőbíró számára a legnagyobb körültekintést, alapos vizsgálatot igénylő feladatok sorába tartozik az élet elleni bűncselekmények felderítése. Az elkövetők fe­lelősségének megállapításá­nál a legapróbb mozzana­toknak is jelentőségük lehet, hiszen ilyen esetekben a törvény a legszigorúbb bün­tetési nemek alkalmazását is lehetővé teszi. Ugyanígy el­engedhetetlen azoknak az okoknak a feltárása, ame­lyek az emberi élet semmi- bevételéig juttatnak el vala­kit. Annál is inkább, mivel a büntetőjog elsődleges célja a megelőzés. Az imént elmondottakra is figyelemmel kérésünkre dr. Juhász Pál, az Egri Me­gyei Bíróság tanácselnöke négy, az elmúlt évben elkö­vetett gyilkosság elemzésé­re, a tapasztalatok és a ta­nulságok összegezésére vál­lalkozott. — A számos hasonló típu­sú eset közül miért éppen ez a négy bűncselekmény érdemel nagyobb figyelmet? — 1979-ben, a korábbi évekhez képest, szokatlanul magas volt azoknak az ese­teknek a száma, amelyekben idős, 60 év körüli személyek álltak vádlottként a bíróság előtt emberölés miatt. Pon­tosan négy ilyen ügyet tár­gyaltunk. Annál is inkább szokatlan jelenség ez, mi­vel a hasonló korú embere­ket általában a nyugodtság, a kiegyensúlyozottság jel­lemzi. Ezért is különösen érdekes az esetek mögött meghúzódó háttér. — Bár lapunk hasábjain egy kivételével valamennyi­ről beszámoltunk, mégis ké­rem. elevenítse fel röviden történetüket. — Bizonyára emlékeznek még az olvasók Francsics Károly esetére. Ez az egyéb­ként szolid természetű 65 éves férfi már özvegyen kö­tött újabb házasságot, ez azonban nem sikerült, főleg második felesége és anyósa iszákossága miatt. Más kap­csolatban keresett hát vi­gasztalást. de abban is csa­lódnia kellett. Végső elkese­redésében megmérgezte a vele együtt élő asszonyokat, az anyósa meg is halt. Az 57 éves Fekete Sándor, első fe­— Mutassa! Nem égetite meg a ruháját? A sugárfegyver a ruhát nem sértette fel, de reaktív erejétől a leomlott sziklafal alatt gőzölögve forrt, fortyo­gott a víz. — Na, látja. Elrontotta a fürdőhelyemet is. — Nem baj. — Nem- hát. Ne ideges­kedj. parancsnok. Feküdj ide, nézd, milyen mély az ég. — Vissza kell menni? A parancsnok hallgatott.. — Az lehetetlen, hogy nincsen megoldás. Amikor a Központban voltam, beszél­tem az Equus személyzeté­vel. Hallgattak. így hát. he­lyesebben szólva, én beszél­tem. Még tarthatott a sokk. az Equus kalandos útjának hatása. És a kapitány nincs sehol. Nem érteni, nem ér­tem. .. — Mit kutatunk mi itt tu­lajdonképpen? Elcsodálkozott a Fiún. És elgondolkodott. Valóban. Hi­szen nem mondta meg ne kik. És ők azóta, hogy ide­jöttek, engedelmeskedtek minden parancsának, kutat­tak vele együtt nap mint Kiállítás Móricz Zsigmond emlékére Farkas András Konczek József: A kapcsolat leségének halála után ugyan­csak családi élet kialakítá­sára törekedett. Először egy magányos asszonnyal élt együtt, majd egy özvegyasz- szonnyal ismerkedett meg, s került közelebbi kapcsolat­ba. A nő azonban fia taná­csára igyekezett távol tarta­ni a háztól Feketét, mire az bosszúból leszúrta a fiút. Alig pár hónapja volt a „kalapácsos gyilkos”, az 59 esztendős Huszár János ügye' előttünk. Otthagyva családját, újsághirdetés út­ján ismerkedett meg máso­dik feleségével. Házasságkö­tésüket követően derült ki: teljesen eltérő természetű emberek. Huszár csendes, nyugodt családi életre vá­gyott, zárkózott ember, ne­je viszont a társasági életet kedvelte. Emiatt állandó volt köztük a veszekedés, elkeseredettségében az ad­dig józan életű férfi ivásra adta a fejét. Ilyen állapot­ban többször bántalmazta az asszonyt. Huszár csalód­va második házasságában, végül brutális módon, több mint húsz, fejre mért kala­pácsütéssel megölte a nőt. A három gyilkos együttesen 86 évi fegyházbüntetést ka­pott, ezeket az ítéleteket a Legfelsőbb Bíróság is hely­ben hagyta. A negyedik eset tárgyalá­sára már az idén került sor. Németh Gyula, amikor első házassága feleségének hűt­lensége miatt felbomlott, egy 17 évvel fiatalabb el­vált asszonnyal állt össze, s tízévi élettársi viszony után összeházasodtak. A férfi 65 éves koráig kiegyensúlyozott volt a családi életük, később azonban 1 a férj betegesen féltékennyé vált, válópert is indított, majd elhatározta, hogy kalapáccsal megöli a feleségét és öngyilkos lesz. Azonban csak egyszer tud­ta használni a szerszámot, s szerencsére az asszony nem halt meg. Ő emberölési kí­sérlet miatt egyévi felfüg­gesztett szabadságvesztést kapott, mert nagymértékben korlátozott volt a beszámí­tási képessége. — A felsorolt esetekben bizonyára nemcsak jogi szempontból érdekesek a bűncselekmények elköveté­sének indítékai... — Valamennyi tettesnél olyan sajátos közös vonások fedezhetők fel, amelyek a társadalmi háttérben, ezek­nek az embereknek a kör­nyezetében találhatók meg. Idős emberekről van szó, akiknél mindenekelőtt fel­tétlenül figyelembe kellett venni a korral járó tünete­ket, mint az agyérelmesze­sedés, a szellemi leépülés, továbbá azt, hogy egyikük sem bűnöző típus, büntetlen előéletűek voltak. Mindezek elsősorban a büntetés kisza­básánál jöttek számításba. Ami a jogi értékelésen túl is tanulságként szolgál: mindegyikükben megvolt az a természetes vágy, hogy öreg korukra nyugodt, biz­tonságos életkörülményeket teremtsenek maguknak, ez azonban különböző okok miatt — a házastárs italozá­sa, az eltérő természet, fél­tékenység — nem sikerült Az efeletti elkeseredésük, a kilátástalanság érzete feltét­lenül siettették a konfliktu­sok kialakulását, s- vezettek végül a legsúlyosabb bűncse­lekmény elkövetéséhez. — Ez persze, nem menti azt, hogy a társadalomban a legfőbb érték, az emberi élet elvételében látták az egyedüli \ lehetséges megol­dást. Felmerül azonban a kérdés: a büntetés vissza­tartó hatása mellett milyen további módokon előzhetők meg a hasonló esetek? Ami az esetek „fősze­replőit” illeti: meglett korú emberektől' azt várhatnánk el, okulva az előző tapaszta­latokból, körültekintőbbem megfontoltabban válassza­nak maguknak párt, alakít­sanak ki békés családi' kör­nyezetet életük utolsó har­madára. Az idős emberek hozzátartozóinak, a környe­zetükben élőknek a nemtö­rődömsége, a gyermeki sze­retet és gondoskodás hiánya is. hozzájárulhat hasonló helyzetek kibontakozásához. A tanácsi szervek is jobban felfigyelhetnének, s a hoz­zátartozók bevonásával az ilyenilyen „kátyúba” jutott kapcsolatok rendezésével is nagy segítséget nyújthatná­nak ugyanilyen esetek elke­rülésében.- i' — Köszönjük a beszélge­tést. Szalav Zoltán nap. És nem is kérdeztek. Ezt korábban természetesnek vette. Miért csodálkozik el most? — Azl mondod, megsér­tettelek benneteket? — A/.t. — Igazad van. Megsértet­telek benneteket... Na, most már tényleg öltözz fel. — Visszamegyünk? — A Központba nem. Az űrhajóra. Szikszai Károly rajza — Mit tervezel, parancs­nok? — Meg kell beszélnünk mindent, —‘- Ez mindjárt más. — De h parancsnokságot nem adom át. — Ki kérte? — Igaz. — Na látja..., na látod.,; (FolytatjukJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom