Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-24 / 46. szám

Fél évtized a gyöngyösi

járásban

(Fotó: Szántó György)

Hetvenegyezer ember él megyénk legnagyobb és legszebb járásában, a gyöngyösiben. Az erre járó hazai és külföldi turista megtalál itt mindent, ami szemet gyönyörködtető. A Mátra kékellő ormai a hegyek szerelmeseit babonázzák meg, a messze nyúló rónák az Alföld rajongóit bűvölik él.

Nem véletlen, hogy honfoglaló őseink szívesén telepedtek meg itt, Nevüket, s leszármazottaik tetteit a krónikák emlegetik, a história lapjai őrzik, hagyatékukat viszont megcsodálják a késő utódok. Nincs egyetlen olyan település sem, ahol ne akadna egy-két műemlék. Ha valaki nyitott szemmel jár a Mátra fővárosában és a falvakban, akkor megelevenedik számára a múlt. Emellett megismerkedhet a ma eredményeivel, s megoldásra váró gondjaival is.

A Thorez és a Gagarin

öt esztendő nem nagy idő, ám ha visszapillantunk ezekre az évekre, akkor felmérhetjük, hogy mekkora utat' tettünk meg ezalatt.

Erre az összegezésre kértük meg a járási hivatal vezetőit. akik vállalták, hogy szűkebb hazájukat bemutatják olvasóink széles táborának. Ezt teszik, erről adnak számot ma a járási pártértekezlet résztvevői is.

Szekszius Mihály, a járási hivatal elnöke, először az ipar sikereit méltatja.

— Területünkre mindenekelőtt a bányászat és a vil- lamosenergia-termelés a jellemző. A Thorez Külfe.itéses Bányaüzem adja az ország széntermelésének egyharma- dát, azaz 7—7,5 millió tonnát, a Gagarin Hőerőmű pedig nyolcszáz megawattot, a széntüzelésű villamos energia

30—35 százalékát. Jó érzés, hogy a jövő miatt nem kell aggódni, ugyanis Detktől Kápolnáig egy olyan újabb lignitmezőt fedeztek fel, amely mintegy huszonöt évig elég lesz.

Hűtőhöz és géptelep

A beszélgetés során arra is fény derül, hogy gyarapodtak a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok is.

— Elkészült a nagyrédei hűtőház, átadták rendeltetésének a Gyöngyös—domosz- lói Állami Gazdaság pincéjét és hütőházát.

Csányban üzemel az öt- venmilliós termelési értéket produkáló Traubi-gyártó

részleg. Hatvan és a Csányi Állami Gazdaság között kialakították a paradicsomlévonalat. Detken, a közös gazdaságban több mint negyven- milliós költséggel korszerű gépüzem létesül, a munkálatok jó ütemben haladnak. A patai tsz birtokba vette az új borászati üzemet a pincerendszerrel és a felszíni tározókkal együtt. Teljesül a zagyvaszántóiak óhaja is: az idén betelepíthetik a hatszáz férőhelyes tehenészeti telepet. Elégedettek lehetünk a földeken szorgoskodók mindennapi . helytállásával. Abasár és Nagyréde adja az ország szőlőoltvány-termesz- tésének negyven százalékát. A rédei, az abasári, a gyöngyöspatai, a domoszlói borok messze földön híresek. A mezőgazdasági üzemek bekapcsolódtak a vörösborprogramba: mintegy hétszáz hektárnyi területet telepítenek majd be.

Több lakás

Marsai Ervin elnökhelyettes a lakásépítési program mérlegét vonja meg.

— Korábban a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy elképzeléseink megvalósítására nem mindig találtunk kivitelezőt. Épp ezért elhatároztuk, hogy az abasári költségvetési üzemet fejlesztjük. Elértük azt, hogy éves termelési értéke 6—7—8 millió forintról húszra növekedett. Ehhez a megyei tanács ötmillióval járult hozzá, a községi tanácsok pedig 3,9 milliót biztosítottak erre a célra. Érdemes volt, hiszen ezután minden különösebb zökkenő nélkül tető alá hozhatjuk terveinket. Fél évtized alatt 1585 lakást szerettünk volna építeni. Jó érzéssel mondhatom, hogy túlhaladjuk ezt a szintet, s az esztendő végére mintegv 1800 készül el. A teleoülések jellegéből adódik, hogy ezek zöme kertes, családi ház. A több szintes otthonok csak Lőrincire és Petőfi bányára jellemzőek. Az előbbi nagyközségben — s ez újdonságnak számít — hamarosan megkezdik a munkáslakások alapozását. Tanácsi kezelésbe vettük a petőfibányai épületeket — kileneszázötven- nyolc lakásról van szó —, azaz nekünk kell gondoskodni a nagyon is esedékes — mintegy kilencvenmillióba kerül majd — rekonstrukcióról. Jó hír az, hogy az any- nyira óhajtott és joggal sürgetett munkálatok még ebben wz évben megindulnak.

Egészséges ivóvíz

Kiss József pénzügyi, terv-, munkaügyi osztályvezető azt igazolja kifejező adalékokkal, hogy a községek arculata szebbé formálódott.

— Fontos feladatnak tartottuk az ivóvízellátás bővítését. Gyöngyöspata 30, Szűcsi 17,2, Vámosgyörk 14 millió forintot áldozott erre a célra. E három helyen a munkálatok még az idén befejeződnek. A hálózatbővítés folytatódott Nagyfügeden, Markazon, Nagyrédén, Abasáron és Halmajugrán. Teljesül egy régi kívánság is: a selypi térségben ebben az évben kezdik meg a regionális vízmű létesítését. Tizenötmilliót áldoztunk arra, hogy az 1976-os gyöngyöstar- jáni földcsuszamlás következményeit felszámoljuk. Ennek a munkának utolsó szakasza zárul 1980-ban. Az abasári költségvetési üzem segítségével Abasáron, Markazon, Domoszlón, Kisnánán, Vécsett, Detken, Halmajugrán, Visontán, Karácsondon és Ludason megszerveztük a szemétszállítást.

Óvodák, iskolák

Tények sora igazolja azt, hogy az egészségügyet. az oktatást és a közművelődést sem kezelték mostohagyerekként.

— 2250 emberre jut egy orvos, ez országosan is jó aránynak minősíthető. Javult az ellátás színvonala. Detken és Lőrinciben öt-öt, Adácson, valamint Domoszlón másfél-másfél milliós ráfordítással egészségügyi kombinát létesült. Nem feledkeztünk meg az időskorúakról sem. Az öregek napközi otthonai a járásban százhúsz hellyel bővültek. A házi szociális szolgálatot is fejlesztettük. Nagyrédén 4,7 milliós költséggel bölcsődét építettek. Az év végére a gyerekeknek több mint nyolcvan százalékát vehetjük fel az óvodákba. Ez annak is köszönhető, hogy segítettek az üzemek, a termelőszövetkezetek. A Mát- raalji Szénbányák például ötmillió forintot adott a pe- tőfibányai óvoda építésére, vagyis majd minden kiadást magára vállalt. Űj létesült Lőrinciben, Halmajugrán, Visontán, Detken, Szűcsiben, a régieket korszerűsítették Detken. Nagyfügeden, Markazon és Nagyrédén.

— Iskolát avathattak Abasáron. ez ötmillióba került. Tantermekkel gyarapodott a kisnánai, a karácsondi oktatási intézmény. A gyön- gyöstarjáni diákok előreláthatólag szeotember 1-én költözhetnek új otthonba. Az is örvendetes, hogy hét százalékkal nőtt a napközisek száma. Csoportfejlesztés volt Abasáron, Domoszlón, Kis- nnnán, Nagyrédén és Vá- mosgyörkön. Sokak megnyugvására. javultak a testnevelés feltételei is. A viszneki tornaterem esetét érdemes megemlíteni. A társadalmi munka és összefogás kétmillióval csökkentette a költségeket. Lőrinciben az erőmű és az iskola között bontakozik ki hasonló együttműködés. Előrelénés az is, hogy a művelődési házak nagytermeit

— Abasáron. Gvönevöstar- jánban. Adáeson és Atkáron

— sokoldalúan hasznosítják, s itt tarthatják a testnevelésórákat is.

Beszédes adatok ezek. Arra utalnak, hogy jól sáfárkodtak az öt évre rendelkezésre álló százharminomil- lió forinttal. Oda került a nénz. ahol leginkább szükség volt rá. Ezt bizonyítja az is, hogv a lakosság mindenütt lelkesen támogatta a jó elképzelések megvalósítását.

— Az emberek ötvenmillió forint értékű társadalmi munkával könnyítették meg a gondok felszámolását. Fz azt iefzi, hogy folyvást erősödött a köz iránti felelősségérzet/ az az alap. amelyre a jövőben is építhetünk...

Pécsi István

Járás

a Bélkő tövében

(Fotó: Perl Márton)

Joggal büszkélkedik Heves megye azzal, hogy az ország egyik legváltozatosabb, leg- sokarcúbb vidéke. De itt a megyehatárokon belül is, az elkülönülő tájak közül is kiválik az egri járás — nemcsak a szó tényleges értelmében hegyes-dombos vidékével, hanem egységes gazdasági, kulturális arculatával is. A gazdaságot szűk marokkal mérő természet határt szabott itt a lehetőségeknek, de az elmúlt öt esztendő alatt néhány olyan érték született, mely megváltoztatta a vidék arculatát, alapvetően meghatározza a jövőjét is.

Ezek közül is kiemelkedő volt a Bélkő tövében meghúzódó kis község, Bélapátfalva nagyberuházása, mely az idén a 70 éve szolgáló kis cementgyár helyébe lépett. Gyakorlatilag 1974-ben kezdődött az építés, és az eltelt hat esztendő során mintegy' 8,3 milliárd forintnyi érték öltött itt testet emberi munkában, gépben, építőanyagban. A munkák méreteire jellemző, hogy az ÉPBER irányítása mellett 25 belföldi vállalat, tizenegynéhány szocialista és nyugati cég épített, szerelt, s a különböző munkaterületeken olykor egyidőben három és félezer ember is dolgozott. A tervek és berendezések zöme a Szovjetunióban készült, de lengyel, NDK, nyugatnémet, osztrák, japán szállítók technikusai, mérnökei is több kulcsfontosságú egységet állítottak munkába. Végül tavaly nyáron már leállhatott a régi, kiszolgált üzem, s a megkezdett próbaüzemelést követően ez év március 31- én adják át a nagyberuházást, s teljes erővel megindulhat az első 600 ezer tonna jó minőségű cement gyártása. S teszi ezt a gyár oly módon, hogy hatszorosára nőtt termelése mellett kibocsátott szennyeződés nem éri majd el a korábbi tizedét sem.

A másik nagyberuházás, melyről már évek óta oly sok szó esik, tán még az előbbin is túltesz. Igaz, Recsken még csak az első lépéseket tették meg. A korábbi kimerült bánya mellett, eredményre vezettek ugyanis a kutatófúrások, és nemcsak Európa, de a világ egyik legjelentősebb rézérckészletére bukkantak. 1976-* tói több mint 3 milliárd forintot fordítottak a feltárásra, s eddig az egyik akna 1200 méter mélyre jutott el, a másikkal pedig most járnak 950 méteren. A következő időszakban a meglévő 4 mellé1 még további 15 kilométeres vágatot kell kialakítani, hogy a termelést meg kezdhessék.

Az előbbi üzemek persze inkább még a jövő lehetőségei, míg a Mátravidéki Fémművek a legnagyobb üzem a járásban. Másfél milliárdos termelési értéke megyei viszonylatban is kiemelkedő, termékei pedig könnyen gazdára találnak a külhoni piacokon is. A nagyüzemi öt esztendő alatt csaknem megháromszorozta exportját, melyből a legnagyobb részt az aerosol palack és a széles tubusválaszték vállalta magára. Ehhez persze hozzájárult, hogy két éve helyezték üzembe az új 100 millió forintos aerosol és a 25 millió forintos Poly- typ gépsort.

Korábban már nem egyszer temették az egercsehi bányát, mondván, hogy az itteni szén kitermelése nem gazdaságos. Végül az idő —, s a kutatások — azokat igazolták, akik hittek a bánya jövőjében. A becslések szerint mintegy 10 millió tonna kiváló minőségű szenet rejt a föld mélye, ami a következő években kerül majd a felszínre. Újabb kísérletekbe fogtak a demjéni olajbányászok is, hogy a ma oly értékes energiaforrását még hosszú időn át ki tudják termelni.

Nem is annyira exportjának mennyiségével, mint inkább növekedésével és főleg gazdaságosságával emelkedik ki a Parádsasvári Üveggyár társai közül. Az üzem 1975 óta csökkenő létszám mellett 40 százalékkal növelte termelési értékét, dollárelszámolású kivitele pedig 80 százalékkal nőtt, elérte a 3 millió dollárt. Ráadásul egy dollárt 26—27 forintért állítanak elő az angol, svájci, kanadai, francia, amerikai piacokon is.

De amilyen könnyen fogadta magába a hegyvidék az ipart, olyan kemény csatéra kényszeríti a földjét művelőket. Gyenge talajon, meredek emelkedőkön, hűvös éghajlatokon .kell itt termelnie a gazdaságoknak, melyek azért megtalálják végül az adottságuknak megfelelő termékszerkezetet. Szántóföldi növényt csak akkora területen termelnek, mint amekkorán az ésszerű, s inkább a hozamok gazdaságos növelésére törekedtek. Egerszólát környékén a korábbinál is nagyobb teret kapott a szőlő, másutt az állattenyésztést kiszolgáló gyepesítés és takarmányter- melés. Mindez még így sem hozott olyan jövedelmet, mint amilyenre szükség lett volna. A megoldást a melléküzemágak jelentették, s főleg az erdőgazdálkodás és fafeldolgozás nyújtott korlátozott lehetőségeket. Az első környéken megalakult fafeldolgozó társulás gesztora Bodony. az idei esztendőt már több mint 5 millió forintos nyereséggel zárta, pedig korábban mindennaposak voltak az anyagi gondok, de említhetnénk az amúgy is sikeresen gazdálkodó pétervásári szövetkezetét is, mely ebből az ágazatból nyert tavaly 6,7 millió forintos tiszta jövedelmet. Istenmezeje, Fatyp épületelemei országos hírűvé tették a gazdaságot. Ugyanígy sorolhatnánk még a példákat, Mátraballa Moszkvától Bagdadig dolgozó sző- nyeges brigádjaitól egészen Szajla parkerdőt telepítő, erdei bútört gyártó részlegéig.'

A járásban 1100 lakást építettek öt év alatt, s az anyagellátást szembetűnően javította a felújított Mátra- derecskei Téglagyár is. Az építőkapacitás növelésére át- vezték az Észak-Heves megyei Építőipari Szövetkezetét.

Jelentősen bővült a tervidőszak felében a kiskereskedelmi hálózat. Különösen fontos az áfészek fejlesztési törekvése: a parádiak Kékestetőn éttermet, Parádfür- dőn és Mátraderecskén ABC-t bisztrót helyeztek üzembe és két és fél millió forintos értékben felújították a pa- rádfürdői turistaházat is. Az áfészek emellett a környék ipari üzemeinek munkásellátását is magukra vállalták, sőt két munkásszövetkezetet is működtetnek. A pétervá- sárai áfész körzetében Tar- nalelesz kapott új élelmi- szeráruházat és valamennyi boltjukat ellátták ez idő alatt új gépekkel, hűtőberendezésekkel. A korábbinál jóval több helyen lehet kapni ily módon -tejet, tejterméket, húsárut és tőkehúst.1 Ugyanakkor a tartós fogyasztási cikkeket igyekeztek a nagyobb vásárlóközpontokba centralizálni.

Hat községbe jutott el az öt esztendő során a tiszta, vezetékes ivóvíz, százöt kilométerre csökkent a földutak hossza a lakott területen, s az ötéves terv végére ott tart a járás, hogy egyedül Terpesen nincs óvoda. A gyermekintézmények közül hatot bővítettek és kilenc újat is építettek. Az adatok mögött azonban ott van az itt élők nem is kevés munkája. Míg 1975-ben 190 millió forint volt az egy lakosra jutó társadalmi munka értéke, ezt öt esztendő alatt csaknem megháromszorozták, ami országos szinten is figyelemreméltó együttműködésre, összefogásra utal.

A vidék kulturális életét meghatározzák a nagy múltú néphagyományok, a palóc táj. Huszonnyolc kulturális és művészeti csoport működik a területen, közülük is kiemelkedik az egerbocsi, mikófalvi, kerecsendi és ostorost népi együttes, melyeknek egyik legnagyobb fesztiválja a négyévenként megrendezésre kerülő parádfür- dői palócnapok. Ez az esemény is rendkívül sok idegent vonz a járásba, de nem kevésbé népszerűek a szilvásvárad! lovasnapok rendezvényei sem. Több ezer vendége van évente a most felújított Parádi Kocsimú- zeumnak, a szilvásváradi Ló- és Erdei Múzeumnak és a jó néhány községben berendezett tájházaknak is. Bélapátfalván az apátság mellett még a helyi kémén ycserép tányérokból is rendeztek kiállítást. A gyó- gjHjlni vágyókat pedig Bükkszék, Párád, Egeszalók kellemes gyógyvizei is csábítják erre a vidékre.

Czíráki Pét«*