Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-22 / 44. szám

Mi lesz Brúnóval? j / Híres, nevezetes lény a Brúnó. Csak az elmúlt év­ben harmincezren látogatták meg gyöngyösi otthonában, a Mátra Múzeumban. Nem túl­zás, sokan azért jönnek a határainkon túlról' is, hogy megálljának Brú­nó előtt és alaposan, szemrevételezzék. Van is mit csodálkozni hatalmas terme­tén. Brúnó ugyanis egy fiatal mammutbika — volt. Tör­ténetét már megírtuk, így azt is tudják róla nagyon sokan, hogy valóban párját ritkítja. Igazi szenzáció. Nagyjából már tíz éve an­nak. hogy ott ,,szobroz” a kiállítóteremben. Ezért ért­hető a kérdés: mi lesz Brú­nóval? Marad-e még a he­lyén a látogatók örömére? —O— A Mátra , Múzeum igazga­tója Serényi József. Tőle kértünk felvilágosítást a je­lenlegi kiállítások sorsáról. — Általában tíz év a fennmaradási ideje minden állandó kiállításnak, mert a leggondosabb védekezés mellett is óhatatlanul káro­sodnak. a kitömött állatok, így a mi múzeumunk diorá- más formában látható anya­ga is. —• Kész tervük van már az új állandó kiállításra? — Nincsenek még végle­ges terveink, csak elképzelé­seink. A végleges döntés a felettes szerveink hatásköre. Nemcsak anyagi vonatkozá­sai miatt, hanem azért is, mert évenként négy-öt ál­landó kiállítást tudnak meg­építeni a szakembereink or­szágosan, tehát sok függ at­tól is. hogyan sorolnak be bennünket. — Brúnó marad? — Nemcsak Brúnó ma­rad, hanem a bemutatandó anyagaink sem változnak lé­nyegében, hanem bővülnek, felfrissülnek az új szerze­ményekkel, az új anyagok­kal. Raktárainkban szép számmal találhatók ezek. Tehát a Mátra Múzeum nem akar változtatni eddigi jellegén. Megmarad a nevét adó hegyvidék élővilágának bemutatásánál, a vidék sa­játos néprajzi anyagáhak őr­zésénél. és egyre jobban bő­vül a munkásmozgalom tör­ténetének tárgyi emlékeivel. A további terjeszkedésre a környezetvédelem és a vad- gazdálkodás ad és kínál le­hetőséget. —O— Régi gondja a múzeum­nak, hogy áránylag szűk helyre zsúfolódik össze. Társ­bérletben él a városi-járási könyvtárral. Valami azonban már itt is történt. A Petőfi utcai Hal- ler-féle ház volt tulajdonosa a múzeumra hagyta az egy­kori főúri palotát. Bizonyos örökösödési eljárások után lehetőség nyílt néhány he­lyiség felszabadítására és felújítására a városi tanács segítségével. Nerri titkolt reménye a múzeumnak, hogy az épület további részét is birtokba veheti az idők folyamán. Ehhez szükség van arra, hogy a kisiparosok szövetsé­ge is és a még ott található családok kiköltözzenek. A la­kás, persze, Gyöngyösön is a gondok gondja. Ez az örökség azonban máris lehetőséget nyújt ah­hoz. hogy a múzeum tudo­mányos kutatói települhesse­nek a Petőfi utcába a mű­helyeikkel együtt. A hajda­ni Orczy-kastélyban felsza­badul ennek következtében az emeleti termek egy ré­sze. Ide betehetik az újabb anyagokat, a * meglevő ál­landó kiállítás bővítésére. A mostani körülmények tehát ’ már az elkövetkező hetekben jelentős mértékben megjavulnak. —O— Sok támogatója segíti a Mátra Múzeumot. A megala­kult baráti kör tagjai is, a szocialista brigádok is és a különböző vadásztársaságok is. A társadalmi összefogás forintokkal mérhető for­mákban is megmutatkozik. De a belső státuszok na­gyon szegényesek. A másod­állásban betöltött muzeoló­gusi státusz olyan kevéske forintokat szül. hogy ha az illető személyek nem lenné­nek kutatási területük meg­szállottjai, a tiszteletdíjért aligha mozdítanák meg a kisujjukat is. Kellenének teremőrök is. Éjjeliőrre is szükség lenne. Új magyar dráma a szegedi szabadtéri játékokon Sajtótájékoztató az idei programról Július 19-től augusztus 20- ig 16 előadást tartanak a szegedi szabadtéri játéko­kon. A közreműködő művé­szekkel többségében már megkötötték a szerződéseket. Ezekről, számolt be csütör­tökön Szegeden tartott saj- tótáiékoztatóján Horváth Mihály, a játékok igazgató­ja. Az évadot július 19-én új magyar dráma ősbemutató­jával, Páskándi Géza Kál­mán királv című drámájá­nak . előadásával nyitják meg. Ez- a mű szerepel a programon július 26-án és augusztus 2-án is. A darabot Rüszt József rendezi, dísz­lettervezője Csikós Attila lesz. Az előadás szereposztá­sáról még nem döntöttek. Verdi Falstaffját július 20-án, 25-én, és 27-én adják elő a Dóm téri színpadon, Horváth Zoltán rendezésé­ben, a címszerepben Greoor Józseffel. A díszleteket Var­ga Mátyás tervezi. ' Bizet Carmenját ' Szinetár Miklós rendezésében augusz­A MímííLtSti ^fw *HT *fe*jh* *&*?/ 1980. február 22., péntek tus 1-én, 3-án és 9-én te­kintheti meg a Szegedre lá­togató közönség, A címsze­replő Mészöly Katalin mel­lett többek között Kincses Veronika, Seregéllyi Kata­lin, Gregor József, Gyimesi Kálmán énekli a főbb sze­repeket. Számítanak llos- falvy Róbert felléptére is, Escamillót pedig a Kijevi Opera egyik kiválósága, Ivan Ponomarenko szemé­lyesíti meg. Az előadás dísz­leteinek tervezője Varga Mátyás, a jelmezedé Márk Tivadar. Augusztus 8-án, 10-én, lk­án és 20-án musical kerül színre a Dóm téren: Szakcsi Lakatos Béla—Cs^mer Géza Piros karaván című műve. Az előadást Vámos László rendezi, a karmester Nagy Ferenc lesz. Kass János gra­fikusművész díszletterveit Csikós Attila alkalmazza a játékok színpadára. A sze­replők között lesz Suka Sán­dor, Kertész Péter, Harsá- nyi Gábor. Galambos Erzsi, Farkas Gábttr, Kovács Zsu­zsa is. További három estén, augusztusB5-én, 17-én és 19- én a Magyar Állami Népi Együttes műsorát tekinthe­tik meg a nézők. (MTIj .Brúnó”, a gyöngyösi gyerekek kedvence (Fotó: Szabó Sándor) Aztán az épület statikai állapota. Érzékletes példa erre az igazgatói iroda mennyezetét keresztülszelő repedés is. Igen, súlyos mil­liókra volna szükség ahhoz, hogy a falakat megerősítsék, a mennyezeteket teherbíróvá tegyék, az egész épületet ad­dig újítsák fel, amíg ez. egyáltalán lehetséges. De hát a pénz... Könnyű a kí­vánságlistát összeállítani. Az értékekért felelős lel­kiismeret azonban mégsem hallgathat, ha el akarja ke­rülni. a későbbi felelősségre vonást. —O— Az állandó kiállítás már megérett a felújításra. De adott a lehetőség a kiállítás bővítésére is. Mi lenne, ha új területtel is bővítenék a tárgyi anya­gaik körét? Például egy kép­zőművészeti tárlaittial. Ami ideiglenes jelleggel eddig is gyakorlatuk volt, hiszen ka­marakeretben nagyon sok alkotó művész képeit, szob­rait, keze munkáját ismer­tették meg az érdeklődők­kel. Ha sikerülne értékes anya­got összeállítaniuk, a múze­umlátogatók csak örömmel vehetnék, ha a termék egy részében képzőművészeti al­kotások várnák őket. Nem titkoljuk, ez a törekvés ott munkál a múzeum vezető­jének és társainak elképze­léseiben. Biztató jeleket is említenek. A közeli jövőben új fordulat következhet be, ha elképzeléseiket siker ko­ronázza. Méghozzá olyan módon, hogy annak anyagi kihatása ázinte teljesen elhanyagolha­tó lesz. Csak a kiállítás ke- -retének megteremtése hárul majd rájuk. Érthető, ha erről addig nem akarnak többet és rész­letesebben szólni, amíg a mostani kérdőjelek ki nem egyenesednek a folyó tár­gyalások során. —O— Aki mostanában látta Brúnót, megállapíthatta ró­la, hogy az eltelt évek során semmit sem öregedett. Nem úgy, mint a többi terem anyaga. A nagyvadak egy­kori fényes szőrét, a mada­rak tarka tollának csillogá­sát, talán még a lepkék hímporának kápráztató ra­gyogását is megtörte az idő, a múzeum sajátos levegője. Megkoptak ezek az annyi­szor megcsodált értékek. Miután a Mátra Múzeum­nak ma már neve van, tehát Vonzóereje is. ehhez méltó­an kell kiállított anyagának is megújulnia, felfrissülnie, mielőtt még elnéző mosolyt fakasztana a látogatók szája sarkában a szőrevesztett szarvasbika, a tpllahullott szén cinke. Csak Brúnó őrzi fiatalsá­gát immár. évezredek óta. Rajta már nem fog az idő. G. Molnár. Ferenc Konczek József: A k&pes&Émi 4. 1. .Az iskolán a formákkal kezdték. • Megtanultak olvas­ni a világmindenség összes jelenségeiben, mint valami régi típusú információrögzí­tő anyagban, például egy könyvben. A könyv. Milyen régi dolog. Legalább hatezer éves. Nem használják már. A könyvek korát a térfor­mák követték. Az informá­ció nemcsak síkban rögzít­hető, mint az ősidőkben, a könyv felületén, hanem pél­dául gömb alakban is. Ké­sőbb kidolgozták az informá­cióelhelyezés és , visszakérde­zés módszerét. Énnek nagy hasznát vették a Földről va­ló kirajzáskor Az informá­ciókat •, „megtanulták rá”, hogy egyazon pillanatban je­lezzék önmaguk oksági in­dokát és helytállóságuk idő­beni élettartamát. A legkü­lönbözőbb bolygókon helyez­tek ei információs tankokat. Így a Földön is. Ezt kel­lett volna elhoznia Equus- nak. Ám az az anyag, amit az űrhajó hozott, megfejtet­tem Tehát a kulcsot kell megtalálni; És újabb rejtély, hogy a kapitány nem jött vissza. Üjabb rejtély, hogy a legénység nem tud semmit. Itt vannak a kulcsok, de nem nyitnak semmit. A fe­je belefájdult. Fel akart állni, nem tu­dott. — Ne küszködjön. Stabili­záltam. — Ki az? — Adja át a kódtár sifrir- kulcsát. A parancsnokságot átveszem. — Ki az? — Ne kérdezze! Géphan­gon át beszélek. És kérem a parancsnoki fegyvert, is. Ma­ga nem tud megoldást pro­dukálni. Az expedíció érde­kében felszólítom,- engedel­meskedjék. — Nem! — Vallja be, nincs megol­dás ! — Van megoldás. A nyo­mában 'vagyok.. — A nyomában? Jól mondja. Bottal üti a nyo­mát. — A parancsnokságot nem adom át. — Meddig fogunk még itt rostokolni? Vissza akarunk térni. — Addig nem, amíg nincs megoldás. — És ha nincs? — Van. Megparancsolom, hogy destabilizáljon. Menjen el. Nem érdekel, melyikük tette. Bár gyanítom. Menjen innen, végezze a munkáját. — Mi a biztosíték? — Mire? — Hogy nem állít bíróság Ők ketten A gyerekek az udvaron kergetőznek, gondtalanul fu tká- roznak. — Te leszel a menyasszony, én a vőlegény. Jancsi mondta ezt Évikének, aki vele egykorú és mind­ketten jövőre mennek iskolába. A mama a konyhában főz, de fél szemmel az ablakod á*t figyeli a játszadozó gyerekeket. Nagyot ryéz, amikor be­kopogok. Zavartan simítja ki a kötényét és igazítja meg a fején a kendőt. ’ — Említette a férjem, hogy eljön! Itt van ő is valahol- a szomszédban. Most már hármasban beszélgetünk. Az időjárásról, a munkáról, meg a gyerekekről, ahogyan már ilyenkor szoká­sos. Bor kerül az asztalra, a pohár oldalán meg-megcsillan az aranysárga, kellemes ital. — Olyanok, mintha igazán testvérek volnának. Két éve már, hogy együtt vannak, és Évike úgyszólván teljesen hoz­zánk szokott. Valamelyik nap is, amikor reggeliztünk, meg­kérdezte: Mo-ndd, anyu, születésnapomra tényleg eljön az igazi anyukám? A férfi nagy darab barna ember, a felesége, mintha el­lentéte tenne, vézna, kis szőke asszony. Valódi anyukatípus. Szeméből sugárzik a szeretet, amikbr a két apróságról beszéL — Tudja, amikor Jancsika megszületett, nemsokára utána elhatároztuk, hogy szívesen fogadjuk a testvérkéjét is.. Mindig szerettünk volna egy aranyos kislányt, de vágyunk nem teljesült. Beteg lettem, hosszú ideig nyomtam a kórházi ágyat. Gyorsan szaladtak az évek, és amikor már biztosak voltunk abban, hogy Jancsikának nem születik testvérkéje, akkor mentünk el a gyermekvárosba, kiválasztottuk Évikét, aki az első pillanattól kezdve ragaszkodott hozzánk. Csapódik az ajtó. Évike szalad be tenyérnyi piros ken­dővel hátrakötött hajjal. — Anyu! Én vagyok a menyasszony. Jancsi azt mondta,' hogy ha majd nagy lesz, vesz nekem egy szép, igazi meny­asszonyi ruhát. A bor mellé friss pogácsa kerül az asztalra. Meleg mégj illata betölti a kis szobát. — Ugyanúgy szeretjük, mintha a sajátunk lenne! Vala­ki, aki nem tudta, hogy fogadott gyerek, egyszer azt mondta a feleségemnek: — Te. Margit, ez a kislány pontosan olyan, mint te vagy,' csak azt nem tudom, miért nem a te nevedet kapta. Sok minden szóba kerül még azon az estén, de akármi­ről is esik szó, valahogyan mégis mindig ehhez a pöttömnyi kislányhoz ér a beszélgetés fonala. Most is, hogy magafeled- ten az anyuka ölébe bújik és apró kezével nyújtja a fésűt: — Fésülj meg, anyukám, olyan szépen, mint ahogyan a menyasszonyokhoz illik. A fésülködés után az apja hívja magához a gyereket. Térdére ülteti, megsimogatja, meg is csókolja. Mindezt ad­dig, amíg az ajtón be nem robban Jancsi, az ifjú vőlegény. Most már ő is ott lovagol apuka térdén, aki úgy szereti őket, mintha tényleg testvérek tennének... Szaláy István Magyar—szovjet televíziós együttműködés Két évre szóló magyar- szovjet televíziós együttmű­ködési munkatervet írt alá Moszkvában Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke és Szergej Lapin, a Szovjet Állami Rádió- és Televízió Bizottság elnöke. A munka­terv 1980—81-re jelöli meg a két ország televíziója együttműködésének legfon­tosabb feladatait. A dokumentum értelmé­ben a két intézmény tervbe vette a kiemelkedő jelentő­ségű évfordulók közös meg­ünneplését, a két ország éle­tének bemutatását, televízi­ós műsorok, filmek cseréjét. A magyar és a szovjet tele­vízió közös filmeket forgat, portré- és dokumentumfil­meket készít, a magyar- szovjet kapcsolatok széles körű bemutatására. .(MTI) Szikszai Károly rajza elé. ha visszatérünk, — Bíróság elé állítom. Pa­rancsolom, destabilizáljon! — Na. jó, parancsnok. Úgysem tudja mrg, melyi*- künk volt. — Szégyenkezem, ha arra gondolok, hogy kp&Úink ilyen' alak l;.het — Ha-haha.. — Megparancsolom, oldja fel á stabi... A padlóra zuhant. Amikor feje az ülésrend­szerhez koppant, hirtelen éb­redt fel. Már tudta, hogy csak álmodott... (Folytatjuk} j

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom