Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)

1980-02-22 / 44. szám

Gyözi-e az építianyagipar? HA AZT VIZSGÁLJUK, hogy milyen anyagellátásra számíthatnak a magánépítők a következő ötéves terv so­rán, akkor néhány meghatá­rozó tényt már a bevezető­ben rögzíteni kell. Igaz, hogy csökken a beruházási építés, így az építőanyag­ipar termékeiből több juthat a kiskereskedelembe, de e két szféra anyagai eléggé kü­lönböznek egymástól. Ugyan­akkor a beruházások vissza­fogása az építőanyagiparban is érezteti hatását és itt is igaz az új gazdasági szabá­lyozók azop tétele, hogy az áraknak tükrözniük kell a ráfordításokat. A beruházások ütemének csökkenése kétségtelenül a magánerős építkezések irá­nyába tolja el az építőanyag­ipart. A következő öt évben, tehát ha mérsékelten is, de növekszik a magánerőből la­kást építők száma. Alapvető célkitűzésnek tekinthetjük az anyagszükségletük biztosítá­sát. Figyelembe véve, hogy az építőanyagipar néhány területén elsősorban a tég­laiparban — a termelés a korszerűtlen üzemek leállítá­sa miatt csökken, így az igények 1 kielégítéséhez fej­lesztés szükséges. A KÖVETKEZŐKBEN ve­gyük sorra a különféle anya­gokat. Kezdjük nyomban az épületszerkezetek alapvető elemével, a téglával. Ma 1,9 milliárd darab kis méretű téglának megfelelő falazó­anyagot gyártunk évente, en­nek körülbelül háromnegye­de kerül kiskereskedelmi forgalomba. Ezt a mennyi­séget úgy tudja előállítani a tégla- és cserépipar, hogy jó néhány korszerűtlen' tégla­gyárat működtet. Ezeket fo­kozatosan le kell állítani, mivel sok, nehéz fizikai munkát végző dolgozót igé­nyelnek. Ugyanakkor kor­szerűtlenek termékeik, nem elégítik ki az új hőtechnikai szabványban előírt hőszige­telési követelményeket sem. A kieső üzemek pótlása 5—6 új téglagyár építését igényli. Az ilyen beruházások átfutá­si ideje hosszú és mint szó­ba került már, a források szűkösek... A tégla- és cserépipar gyártja a nevében szereplő tetőfedő anyagot is, évente 106 millió darabot. Ennél többet várnak a TÜZEP- telepek, de a jelenlegi gyár­tóbázis csak ennyire képes. Viszont azbesztcement sík­palával ez a hiány pótolható. Volt idő, amikor ez éppen fordítva volt és arra kérték az építőkét, hogy cseréppel fedjék be a házaikat pala helyett. A következő fontosabb anyag, a cement. Ez időn­ként hiánycikk a TÜZÉP- eken. A lakosság évenkénti igénye mintegy 1,3 millió tonna. Ebből800 ezer tonna a zsákolt importcement és ez a mennyiség teljes egé­szében a kiskereskedelembe kerül. A maradék hányad hazai termelés. A Bélapát­falvi Cementgyár felfutásá­val tovább nő a hazai ter­melés, így ez,' és a szocialis­ta import együttesen biztosí­tani fogja a lakosság ce­mentellátását. Amiből már most ütemesen kielégíthető az építők, az a kerámiatermékek választék­ban is egyre bővülő tábora. A Finomkerámiaipari Mű­vek hódmezővásárhelyi gyá­ra korszerű egészségügyi ke­rámiatermékeivel — mos­dókkal, W. C.-kagylókkal — el tudja látni a lakosságot. Ugyanez áll a csempére, és a padlóburkoló lapokra is. Itt a'választék bővítése és az export gazdaságosságának javítása a cél, ugyanis, a romhányi, új gyár beindulá­sával már a hazai igények kielégítésén túl, exportálha­tó felesleg is termelődik. S VÉGÜL NÉHÁNY ADAT az idei építőanyag-ellátásról. A TÜZÉP-egyesülés vezér- igazgatója nemrég egy in­terjúban elmondta, hogy fa­lazóanyagból 1 milliárd 425 millió kis méretű téglaegy­ségnyit kötöttek le a Tégla- és Cserépipari Trösztnél. Az egyre népszerűbb zsaluzás és emelőgép nélküli födém ké­szítésére alkalmas FERT-ge- rendából 400 ezer folyómé­ter, kerámia béléstestből pe­dig 4 millió 667 ezer darab lesz a kínálat. A Beton- és Vasbetonipa­ri Művek dolgozói ( hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulója és a XII. kongresszus tiszteletére tett munkaver- seny-felajánlásukban vállal­ták, hogy az idén a szerző­déses kötelezettségükön fe­lül további 10 millió forint értékű termékkel — vasbe­tongerendával, födémpalló­val, mozaiklappal — segítik a magánépítőket. „A környezetvédelemnek viszonylag ritkábban han­goztatott, de fontos része a zajártalmak csökkentése. A foglalkozási megbetegedések statisztikája is jelzi. hogy elodázhatatlan teendők van­nak a zgj elleni védekezés­ben. Hazánkban jelenleg tíz- és tízezrekben mérhető a civi­lizációs ártalmat jelentő — túlzott, olykor elviselhetetlen — zajok áldozatainak szá­ma. A legtöbb esetben fog­lalkozási betegségről, annak következményeiről van szó. A védekezéshez a zajos J Zsűri előtt a brigádok illáit© Nagy Zsigmond brigádve- zetö szerint igen. A Volán i.es számú Vállalatnál az általa vezetett Dózsa György szocialista brigád már két­szer is elnyerte a vállat ki­váló brigádja címet s ter­mészetesen tavaly újra aranyra „szerződött”. De csak a bronz szintjén sike* • rült a teljesítés, viszont azt sem kaphatják meg. Vagy arany, vagy semmi — ha már azt vállalták. így szól a tavaly óta érvényes sza­bályzat. Ugyancsak az elmúlt év­ben vezették be a brigád­vállalások zsűrizését. Űj dolog, sajátos ötlet; a brigá­dok eleinte nem is örültek , neki. Az első félévi ered­mények egyáltalán nem mu­tatták, hogy bevált Volna az ötlet, de az év végére már másként alakult. a helyzet. Többségükben mindenütt hozták azt, amire vállalkoz­tak. Az idei évre még nem készültek szerződések, de a főnökségek, üzemegységek, kirendeltségek már leírták munkahelyeken mindenütt biztosítani kell az egyéni védőeszközöket (füldugasz, speciális vatta, zajvédő si­sak stb.j. Az országban hét kijelölt KÖJÁL ellenőrzi rendszere­sen a munkahelyek zajszint­jét, Amennyiben ez maga­sabb a megengedettnél, ha­tósági jogkörüknél fogva felszólítják a vállalatok ve­zetőségeit, hogy készítsenek munkavédelmi célra megfe­lelő — tehát üzemrészekre, egyes munkahelyekre „le­bontott” — akusztikai ter­vet. — németh — Kötelező a zajártalom megelőzése A rákháti kovács Az öregember ül a kony­hában, a kályha mellett, szemközt az ablakkal és az udvarra néz.. Az udvaron itt-ott még fehér hócsík jel­zi a telet, ám a nap már süt, ami hamar jókedvre deríti. Hetvenen túl ez a máso­dik tele, azóta, hogy csak­nem ötven esztendeje dol­gozni kezdett. A maga épí­tetté kiskörei házban él fe­leségével. Két gyermeke már régebben kiröppent, így ma­guk maradtak. Alig tizenévesen szegődött el kovácsinasnak szülőfalu­jában, Jászszentandráson, Márkus Sándorhoz. Mesterét hamar megszerette, aki jól ismert kovács volt a kör­nyéken. Megtanulta a lópat- kolást, sőt azt is, hogyan kell gyógyítani az állatokat. Három év múltán, 1927-ben vaskos ceremóniák közepette a Jászapáti Ipartestület előtt segéddé avatták. Alföldi szekerek alkatré­szeit kellett ismertetnie. Az­tán megmutatta, hogyan ké­szül a tetszetős, de erős, a terménypakolásra alkalmas kocsi. Csinált hintót, meg igáskocsit is, ki tudja há­nyat, amelyek ma már csak az emlékek tűnő képeiben maradtak meg. A pirospozsgás, alacsony növésű ember mindig ’erejé­ről és elszántságáról vplt híres. Nem ismert soha lehe­tetlent. Szerették is Jász-» szentandráson, mert ha netán kaszát kellett nyélre szerelni, kézhez igazítani, ezt ő értet­te. Kényes lovat patkoltatni sem próbálkoztak mással. Nem akadt sánta ló, ame­lyen az ő patkója ne segí­tett volna. Ha egy rossz já­rású lovat megpatkolt, az nem verte el többé a boká­ját. így csak gyógykovács­nak emlegették Kiss,Jenit a faluban. A harmincas évek elején mégis otthagyta a Jászságot és Hevesre ment Sárgapusz­tára, amit a homokról ne­veztek így. A Magyar Nem­zeti Bank Részvénytársaság 500 holdas szőlőtelepén vál­lalt munkát, ami ma az ál­lami gazdaságé. Előbb a ko­vácsműhelyben dolgozott, az­tán átkerült a pincészetbe gépkezelőnek. Akkoriban ott már gőzgép hajtotta a prést, amellyel a szőlőből mustot nyertek. Anyagilag jól állt a részvénytársaság, így Ang­liából hozatták, a gépet. Kiss Jenő csaknem tíz esztendeig dolgozott.ott a pincében, a gőzgépet kezelve és javítva, merthogy ez lett a legfőbb munkája. 1941-ben feloszlott a rész­vénytársaság és munka nem nagyon akadt. Hogy mégis legyen kenyérre, meg ruhára pénze, így Családostól átment Kisköre mellé Hatrongyosra, Koburg herceg . uradalmába dolgozni. A cselédsoron ka­pott helyet. — Kétezerötszáz holdas volt a tanya — magyarázza az idős kovács. —' Miután tudták, hogy mi a szakmám és azt is, hogy Hevesen gép-, kezelő voltam. így az ura­dalomban gőzekeirányító let­tem. Nagyon szerettem a gé­peket, hiszen újat jelentet­tünk. Ott, Hatrongyoson új- doság voltba gőzeke. amely- ivei szántottunk. Sokan cso­dájára is járták, hiszen a lovakat helyettesítette. Ma már csak múzeumokban lát­ni belőle egyet-kettőt. A szántást irányítottam rend­szeresen, volt két fűtő és két ekekormányos, aki segített. Amikor- csak kellett, mert gyakran hajtott az idő. két műszakban dolgoztunk. Hai- nalban a madarakkal kel­tünk és későn feküdtünk. A háború után Kiss Jenő is részt vett az újjáépítés­ben. Vasúti pályát épített előbb Özdon, aztán Pélyen és Sírokban. A szive azon­ban visszahúzta a kovács­műhelybe. Csak nem volt­akkor kovácsműhely, miután az uradalmat felosztották. Hatrongyosan lakott azon­ban továbbra is a családdal, onnan járt el dolgozni a vasútépítőkhöz. 1949-ben alakult Rákháton a Kiskörei Állami Gazdaság. Erről, mint pályamunkás ér­tesült, ám arra nem is gon­dolt, hogy hamarosan tagja lesz a gazdaságnak. — Egyik hét végén éppen otthon voltam Hatrongyosón, ami közben a gazdasághoz került — mondja halkan Kiss Jenő. — Vadász Lajos, az igazgató arra járt és beko­pogott hozzánk. Kicsit meg is lepődtem, hogy mit akar. Ő azonban kedves volt és azt mondta: — Hallottam, hogy maga kovácsra,ester, jöjjön a gazda­ságba dolgozni, hiszen nagy szükség lesz a munkájára. — .Nagypn megtetszett a hívás, az a tudat, hogy vég­re ismét a szakmában dol­gozhatok. Mentem is hamar át Rákhátra. Volt ott né­hány szekér, ami még az uradalomból maradt. Gyor­san kijavítottuk mindegyiket, a lovakat megpatkoltuk, úgy' küldtük a munkába. A sze­kerekre azonban nem soká­ig volt szükség, mert min­den megváltozott. Jöttek az első Hoffer.-traktorok, az ekék. boronák és tárcsák. Ezeket javítottuk azután. Bár kovács á szakmám, a végén már mindenes lettem a műhelyben. A bádogos- munkától a gépjavításig ugyanis sok mindenben volt részem. Megtanultam esz- tergályozni, a vasat munkál­ni. mert amikor tenselvre volt nagy hirtelen szűk«"-' (Fotó: Perl Márton) mindig hozzám jöttek, hogy segítsek. Én meg soha nem mondtam nemet, inkább megcsináltam. így bíztak bennem a munkatársak, és még ma is jönnek, hogy menjek dolgozni. segíteni, pedig már tizenkét eszten­deje nyugdíjban vagyok. A gépek iránti szeretet azon­ban most sem lobbant el be- • tőlem. Kinéz az ablakon, aztán mosolyogva így szól: — Amikor a nap már így kisüt és elolvad a hó, az ember erősödik és indul ki­felé a határba. Igaz, három­szor .operáltak; szívasztmám is van, de ilyenkor ezeket mind elfelejtem. A tavaszi nap hatására ugyanis pezs- diil az ember. Tar’alv volt a harmincadik rizsara|ás. ami­ben ítészt vettem, ott irányí­tottam a tisztítógépeket a ' gazdaságban. Az idén is üzentek már, hogy várnak, mert szükség van rám. Nem kaptam én soha kitüntetést, pedig sokat tettem a gazda­ságért. Megvan a nyugdí­jam és azt hiszem, annál naevohb kitüntetés nem kell. hosv hetvenen felül is szá­mítanak rám Rákháton. Mentusz Károly m aranyhoz futni? ajánlásaikat, amelyekből vá­logathatnak rnaguknak ten­nivalókat a versenyző bri­gádok. Az első megbeszélé­sek, „egyeztetések” szerint, nem lankadt a vállalkozási kedv. Egyformán magasra — A brigádvezetők ta­nácskozásán, 1978. decem­berében az értékelésnél fur­csának tűnt, hogy olyan sok brigád lett az arany foko­zat birtokosa. — Emlékszik vissza Snellenperger And- rásné vállalati munkaver' senyfelelős. — A számok bizo­nyítják: 73 lett arany, 18 ezüst és 16 bronz. Ilyen nagyszerűen ment volna a munka? Inkább a másik volt igaz: túl könnyen le­hetett hozzájutni a legma­gasabb fokozathoz. Ezután határoztak .úgy a gazdasá­gi és politikai vezető testü­letek, hogy változtatnak, az értékelés módszerein. Maga­sabb színvonalat várnak el és megszüntetik a különb­ségeket; ne történhessék meg. hogy az e^yik munka­helyen túl nehéz, másutt, meg túl könnyű elismerés- hez jutni. Mezei Lajos munkaügyi és bérgazdálkodása osztály- vezető hozzáteszi: — Erre a döntésre a vállalat na­gyobb feladatai is késztet­tek, nálunk is jól érezhető a minőségi változás igényé. A pártvezetöség és a szak- szervezeti bizottság irányítá­sával 1979. tavaszán meg. kezdte munkáját a zsűri. Tagjai a társadalmi testüle­tek vezetői, a munkaügyi osztályvezető, a munkaver- seny-felelős.-A „másik olda­lon” a párt-, a KISZ_alap- szervezetek, a műhelybizofit- ságok képviselői és termé­szetesen a brigádvezetők. Az írásba foglalt vállalásokat megvitatják, esetleg alku- , doznak, rábeszélnek, vi^sza- beszélnek. Azután aláírják a szerződést. — A tavalyi zsűrizésnél a legtöbb esetben nem fogad­tuk el azonnal a brigádok vállalásait. Egy üzemegy­ségnél-meg is kellett ismé­telni az értékelést. Voltak, ahol olyan vállalásokat .sem akartak írásban rögzíteni, amelyeket előző évben mát bőven teljesítettek. Persze a szerződés komoly dolog, kö­telez az adott szó. De a célunk is az vWt, hogy valóban komolyabb, szigo­rúbb leaven a versenv. Úgy is mondhatnám: méltó a brigád mozgalmunk hagyo­mányaihoz. Kevesebben lesznek? Az, első igazgatói tanács­ülésén. ahol ez a téma sze­repelt napirenden, többen is azon a véleményen voltok: | a zsűri szigora szétzilálja a brigádmozgalmat a vállalat­nál. Valóban, a tavalyi év végére csökkent is a brigá­dok száma, bár egyáltalán nem olyan mértékben, hogy ez alapjaiban rendítené- meg a munkaversenymozgalmat. - Mi erről a véleményük a vezetőknek? — Bg kell azért azit is lát­nunk, hogy a vállalások el­bírálásánál a zsűri néhol túlzottan szigorú volt —vá­laszolja Zombori József igaz­gató. — Biztos, hogy az el­ső tapasztalatok ’ nyomán az idén .már körültekintőbb lesz a társadalmi akciók és gazdasági vállalások együt­tes zsűrizése, és nem letö­ri. hanerh inkább növeli a mozgalom lendületét. Né­hány brigáddal kevesebb lett, az szerintem nem baj. A minőségi változás most a lényeg s ha később minden­ki előtt világos lesz. milyen komolyan is . vesszük r milliós hasznot s a forin' ban ki nem fejező«*" »" értéket teremtő mozgalmat, magétól gyarapodik majd e brigádok száma. ' Hozó József, a pártvezető­ség titkára is a szigorúbb elbírálás mellett állt ki. — Az illető brigád adott­ságait, lehetőségeit vettük figyelembe, úgy néztük vál­lalásait. Nem szabad csak a „báás”, az előző év teljesí- ményei alapján ítélni, hi­szen a feltételek változhat­nak de a többletelismeré­sért mindig többet is vá­runk. Mik a legfontosab­bak ? Az üzemanyag-megta­karítás, a gépek kihasznált­sága. A személyszállításban kulturáltabb, pontosabb munka, az árufuvarozásnál termelékenyebb, jobb szer­vezés. A gépek állapota is befolyásolja, ' hol mennyi .üzemanyag-megtakarítást vállalhatnak. Van, ahol a kevesebb is „arany szintű” teljesítményt kíván. —A személyforgalmi fő­nökség például azelőtt, min­dig az élvonalban szerepelt. Önmagához képest tavaly visszaesett, bár eredményei a nagy átlagot nézve még így is figyelemre méltóak. Elmarasztaltuk őket s a vi­ta után ők is. úgy véleked- tek. valóban többet kell vál­lalniuk, teljesíteniük az el­ismeréshez. — Az különben, hogy a brigádok száma csökken, nem jelenti a verseny részt­vevői létszámának • ugyan­ilyen csökkentését is. A jobb dolgozók néha keresnek jobb közösséget s a régi gárda feloszlik. Erre is volt már példa. „Újra megpályázzuk.. — Igazságosnak tartja a zsűrizés módszerét? — Mi, a Dózsa György brigád tagjai a hevesi ki­rendeltségen a társadalmi munkánkat, kommunista műszakunkat a' vállalt arany szinten teljesítettük — válaszolja, Nagy Zsigmond, a. brigád vezető. — Ez elis­merést érdemelne, még ha a gazdasági vállalásokat nem is hoztuk. Szóval, legalább bronzot. De ha másként né­zem, valóban az egységes teljesítmény a lényeg, még ha rosszul is esik nekünk, hogy most semmit sem várhatunk. — A brigádban mindenki kapott kiváló dolgozói ki­tüntetést, balesetmentes ve­zetésért is mindegyiknek van valamilyen elismerése. Tavaly sem dolgoztunk mi rosszabbul, de sok minden összejött. Személykocsival ütközött az egyik teherau­tónk, nem a mi dolgozónk volt a hibás, ám a gépünk egy ideig 'a műhelyben áll­ni kényszerült. Aztán két hónapig ,nem kapta meg a tervezett fuvarokat a kél legnagyobb teljesítményű kocsink. ‘Hol a pótkocsi nem kellett, hol az üresjá­rat .volt sok. Az üzemanyag- megtaka,látásnál két százalé­kot vállaltunk, öregek a gépek. Rábeszéltek három százalékra a zsürizők, de saj­nos a kettőt sem tudtuk hozni. — Most oz idén hogyan lesz ezek után? — Már beszéltünk a seer- ■ződésrő] Nem felejtettük el, a vállalat kiváló brigádja cím már kétszer is a mi­énk volt. Természetesen az idén Is aranya-a szerződtünk. Teljesíteni akarjuk és sze­rintem tudjuk is. Hekeli Sándor "n- február 33.? éntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom