Népújság, 1980. február (31. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
Janzer Frigyes kiállításé Hatvanban Bemutatkozó kénéért ''y'>£»V»' ' ~r . ^tí Harmonika kvartoft Egerben Jamer Frigyes mindenkiállított művéből egyértelműen sugárzik művészi magatartásának, etikájának alapja. a hit az emberben. Művek által vallja, hogy az ember, az emberi test, az emberi arc és ezen át egy-egy jellem útján szólni lehet a ma emberéhez is. Olyan korban hatja át Janzer Frigyest ez a hit és meggyőződés, melyben az emberiség eljutott a; önmegsemmisítés lehetőségéig. olyan korban, amikor nagyon sokan e kor kifejezését csak emberen kívüli, ember néküli formák, színek, jelenségek által érzik, tudják kifejezhetőnek. Janzer Frigyes klasszikus hagyományokra épít. Ezt a hagyományt azonban tehetsége útján egyéni, sajátos, csak rá jellemző módon újítja meg és gazdagítja. Ez a hagyományőrző újítás legközvetlenebbül a ruhátlan emberi test megjelenítésében érzékelhető. A fiatal lány nyurga karcsúsága, a bronz feszes simaságával lebegő teste (Fürdőzö), vagy a fiú távolba tekintő aktja esztétikumon túl emberi üzenetet is tolmácsol (öcsike). Szobrászi világa, portréinak emberi köre szellemi vonzódást is tükröz. Nem véletlen, hogy Szabó Pált és Nagy Balogh Jánost több alkalommal és más-más formában is megörökítette. Mindketten hűek fnaradtak egész életük során a néphez, az osztályhoz, amelyből alkotói életútra indultak. Portréművészetének többoldalúságát mutatja az emberi mondanivalóhoz alkalmazkodó, az életmű szolgálatába állított megmunkálása. A barázdált arc és a művesen munkált háttér (Varga Jenő. Lenin) egyfelől, másrészt a rendkívül sima architektúra által a külső hasonlóságon túl az elvont, természettudományos gondolkodás érzékeltetése (Nqvo- bátzky Károly). Kodály arcmásában a kiegyensúlyozottság, a céltudatosság, Liszt 'portréjában pedig a fiatalkori romantikus zeneszerző helyett az elmélyültebb és a jövő számára újat adó öregkori alkotót fogalmazta meg. Janzer Frigyes az anyag feletti uralom biztonságával, a kifejezés könnyedségével és erejével otthonosan mozog az éremművészetnek, mind a klasszikus, mind az újabb, tektonikus megoldásában is. A síkba terített felület finom rajzával találkozunk a két dimenzió, a ’festészet nagy alkotóinak (Befejező rész) Es Ibolya állt a színpadon a maga belső csöndjével. Néha még szeretett volna küzdeni, verekedni, sírni, toporzékol- ni. de nem lehetett. Az újságírók dicséretek páncéljával vették körül. „Ö a hangtalanul jelenvaló. A belső csönd árad belőle. Szavakkal már nem lehet kifejezni azt a belső némaságot, ami lelke mélyéről árad... ” Agyondicsérték, és ő ott roskadozott a ráömlő rajongástól. Nem ő játszott, ráfüggő szemek játszatták. Titokzatos kívánalmak játszatták, mintha ezer és ezer láthatatlan pókfonálon rezegne. Kis fekete pókként gubbasztott a pókháló közepén, alig mozdult, csak a kívánságok szögezték oda a gubanc kö- zeoére. — így meg fogok halni'— mondta a rendezőnek. — Nem én játszom — velem iátszanak. — Nem fogsz meghalni. Mórt halnál meg? A közönség szeretete éltet. Nem olvastad, mit irt legutóbb is A Mprumäß 1880. február 11., vasárnap embert, művészetet kifejező érmeiben (Boticelli, Matisse, Manet, Cezanne). És ezen a körön belül a különböző életművek eltérő jellegét, egyéni sajátosságát is érzékelteti. A felületek erőteljes megmozgatása jellemzi térbeli élményt tükröző, kis méretben is „robusztus” érmeit. (Metropolis, Vitorlások). Janzer Frigyes lí)7f)-as Munkácsy-díján kívül egy Értekezletet tartott a Vöröskereszt egri járási vezetősége. amelyen az alapszervezetek titkárai vettek részt. Értékelték az 1979. évi. valamint a Magyar Vöröskereszt V. kongresszusa óta eltelt időszak alatt végzett munkát. Ugyanakkor meghatározták az idei feladatokat is. előtérbe helyezve az ifjúság életre nevelését, az öregekkel való törődést és a cigánylakosság egészségügyi felvilágosításának, nevelésének fokozását. Az értekezletnek fontos része volt az, hogy külön-külön lebontva rólad a Film Színház Komika? Hogy csak állsz — és abba belehal az ember. — Na, ugye mondom. — Nem te, te kis majom — veregette meg az arcát a rendező. — A néző. Mi, mi halunk bele, olyan valódi vagy! Kis majom — gondolta Ibolya, ahogy fáradtan hazatért a színházból. — Van benne valami igazság. Az ember vagy a közönség vagy a saját majma lesz. Kis majom vagyok. — Leült a díványra. mozdulni se tudott. A falakon mindenütt az ő sikeres fanyar arca világított. A fényképek visszanéztek rá, mind a szemébe néztek. Már az utcákon is főlehajtva járt, né lássa mindenütt. kirakatokban, címlapokon. áruházakban a saját arcát. — Majomarc — gondolta a díványon megint. Szeretett volna fölállni, és körömmel leszaggatni a fényképeket a falról. hogy ne lássa őket. Az arcába mart, mintha le tudná szakítani asszonybőrének álarcát. de ijedten tapasztalta, olyan kemény réteg rakódott rá a keserű páncélból, hogy fölsértette a kezét. Eszébe jutott a fészer, ahol gyerekkorában üldögélt, és körtét közelebbi, helyi elismerésként megkapta a Hatvani Galéria II. országos portré- biennáléjának bronzdiplomáját is 1979-ben. Egyéni tárlata, amely február végéig a cukorgyári művelődési házban látható, meggyőzi a nézőket arról, hogy a fiatal alkotó itt bemutatott életműve figyelemre méltó, egyéni része egész mai szobrászművészetünknek. — csúcs-, üzemi, községi és hivatali — alapszervezetenként tárgyalták meg a" tennivalókat. Fontos napirendi pont volt az értekezleten a centenáriumi előkészületek megbeszélése. Jövőre ünnepük a Vöröskereszt fennállásának 100. évfordulóját. Az alapszervezetek titkárai elhatá- ’ rozták, hogy aktíváik segítségével megszervezik azt a kutatómunkát, melynek során összegyűjtik az egri járásban fellelhető, a Vörös- kereszttel kapcsolatos dokumentumokat. rágcsált a belső arany napfényben. Talán ott alakult ki már valami belső csönd? Emlékezett poros lábujjaira, ahogy mozgatta őket, emlékezett anyja hívó szavára, s ugráló varkocsaira a kert villogó levegőjében. — Kitörni — az volt benne. Kitörni a csönd álarca alól, játszani, lebegni még, kitörni a dicséretek ólmos falai közül, miket undok <kí- vánságaikból újságírók, báb- mozgató szakemberek raktak. köré. Elvánszorgott a rádióig, bekapcsolta. „Színházi életünk legrta- gyobb alakja. Magyar Ibolya játszotta Júliát, fönsége- sen. Ez az asszony, aki már nem tizenhat éves, a vágy mozdulatlanságát tudta érzékeltetni azzal a belső csönddel, amit lelke mélyéről áraszt, A Színházművészeti Szövetség kitüntetését... " Igazán kellemes meglepetéssel szolgált az a csütörtöki hangverseny, amelyen egy új együttest ismerhetett meg Eger zeneszerető közönsége. Az Egri Harmonika Kvartett bemutatkozó koncertje ugyan nem a legszerencsésebb időpontban — délután háromkor — kezdődött, ám a maroknyi, s lelkes közönség így is nagy tapssal fogadta a megyeszékhely zenei életének újabb eseményét. A Magyar Néphadsereg Helyőrségi Művelődési Otthonának színpadán Kovács Péter és tanítványai sikerrel bizonyították be azt, hogy a harmonika, ez a kissé mostohán a feledésbe merült hangszer megújhodhat, ha értő kezek közé kerül. A kamarazenekarhoz hasonlóan első- és másodhegedűt, brácsát, gordonkát vagy bőgőt helyettesítettek a harmonikák. Az igazán nehezen kezelhető, s ritkaságszámba Hazánk két közeli, jelentős eseményének — az MSZMP XII. kongresszusé ■■ nak, valamint felszabadulásunk 35. évfordulójának — előkészületeiről a következő hetekben sajátos eszközeivel tájékoztatja a nézőket a magyar televízió. Politikai adásainak programjában jelentős részt képviselnek a kongresszusi küldötteket bemutató portrék,’ az eltelt öt esztendő eredményeit összegző számvetések, vallomások, visszaemlékezések. .,Számvetés” címmel ötrészes sorozatot készítettek a tv munkatársai az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés-szállítás, a szociálpolitika, valamint a tudomány-kultúra területéről. Az epizódok képi eszközökkel illusztrálják az eltelt öt esztendőben elért eredményeket, a valóra vált terveket, s nem hallgatják el a gondokat, a nehézségeket sem. Március 23-án tűzi műsorára a tv az Előszó a XII. Lecsavarta a rádiót, önkéntelenül a hajához nyúlt, mintha varkocsai még ott lebegnének a füle mellett. Ernyedten vette föl a telefont az ötödik csöngetésre. — Halló, Ibolya? Gratulálok! Megint a legjobb színésznő díját kaptad a Színészművészetitől. .. Most mondta be a rádió... Arra gondoltunk, hogy ebből az alkalomból díszelőadást rendeznénk. holnap este. Volna egy ötletem... — Neked mindig van egy ötleted — mondta fáradt hangon Ibolya. Végigsimított az arcán. Add vissza az arcomat. gondolta. — Jó lenne; ha a régi éneddel lépnél most színpadra. Mit szólnál hozzá? Fiatalosan. vidáman, ahogy a színházba léptél, visszavarázsolnánk 25 évet. Felkötnél két varkocsot... elmondanád menő basszusharmonikát Kovács Péterné szólaltatta meg. A második szólamot Balázs Tivadar, a brácsaszólamot pedig Cselényi László játszotta. A műsoron barokk, klasz- szikus, romantikus és mai zeneszerzők művei szerepeltek. Hallgathattunk Bach- korálokat és -szviteket, Händel, Grieg, Gounod alkotásainak egy-egy részletét. A maiak közül Bogár István és a jugoszláv zene új áramlatához tartozó Károly Kromb- holc darabjait. Az orgona- és harmonika- művészt, Kovács Pétert nemigen kell bemutatni a közönségnek. ám újszerű kezdeményezésére mindenképp fel kell hívni a figyelmet. Mert nemcsak, hogy a megyében, de tal^n országszerte sem lehet egy ehhez az együtteshez hasonlót találni. Szeretnénk ezt a zenekart minél többet hallani. kongress-. ' — című f!lmet. amelyben három, országosan ismert személyiség mondja el gondolatait. A kongresz- szusra való készülés jegyében közérdekű kérdésekre keres választ a tv aktuális politikai magazinja, a Hét. Felszabadulásunk évfordulóját négy városfilm sugárzásával köszönti a televízió. Az alkotások — amelyeket március végéig tekinthetnek meg az érdeklődők — Budapestről, Debrecenből, Miskolcról, s Győrről adnak keresztmetszetei: a város történetéről, jelenéről, iparáról, kultúrájáról. Leonyid Brezsnyev „A kis föld” című visszaemlékezését — amely magyar nyelven is megjelent — háromrészes filmen dolgozta fel a szovjet televízió. A sorozatot április 4-től sugározza a magyar tv. Az eredeti írást a nálunk is ismert Vjacseszlav Tyihonov tolmácsolja — magyar hangja Szersén Gyula. (MTI) azt a Petőfi-verset, amelyikkel fölvételiztél! Óriási lenne. .. Ibolya megszédült. Valami rejtett forróság öntötte el. Egész éjjel hason feküdt, nem aludt, lüktető halántékkal ismételgette a régi verssorokat. Aztán a kis falusi ruhában ott állt dermedten a színpadon. A két fényes ló- szőr-varkocs Ott lebegett a füle mellett. A színház zsúfolásig megtelt. Leheletvisz- szafogva figyelt a nézőtér. Ö ott állt, kicicomázott gye- Veklányként és felnőtt bálványként a rajongások kereszttüzében'. ezer és ezer sor nyomdaféstékes dicséret merev pókhálójában. Én vagyok , a legnagyobb színésznő. .. A keserűség modern ábrázolója... Négyszeresen kitüntetett,.. Kis majom vagyok — száguldoztak a gondolatai, ahogy elkezdte a verset mondani A sötét nézőtérről ezer és ezer szempár sze- geződött rá. A harmadik sor után leállt az agya, nem jutott eszébe semmi. Csak a kertet látta maga előtt, a napfényes uborkákat. Lekapta a fejéről a varkocsos parókát. — Nem tudom tovább — mondta. A közönség tomboló lelkesedésben tört. ki. hosszú percekig ünnepelte. Ö csak der medten állt ott, a közönség karmaiban. — Már megbukni se tudok. Ennél nincs borzalmasabb — gondolta. És kiván- szorgott a színpadról Nehéz az iskolatáska! Olvas a gyerek. Ez jó. Már lassan elhagyja a Rejtő-könyveket, az indi- ánosdit, de bújja a történelmi kalandokat és jókat derül Svejk, a derék katona történetein. Ez még jobb. Ám az újságokat is kezdi már böngészni, s ez bizony okoz némi pedagó’ giai problémát. Például: Az iskolai év elején annak rendje és módja szerint megvásároltuk azt a bizonyos táskát, amiről akkor még azt hittük: kitart egy esztendeig. Nem tartott ki, ezért a táska ingajáratban közlekedik a lakás, az iskola és a szij- gyártóműhely között. A derék mesterek hol az egyik pántot erősítik meg, hol a másikat, majd a zár következik, aztán a csat, végül a fogója hagyja el a degeszre tömött táskát. Miközben ugyancsak annak‘rendje és módja szerint korholom a gyereket, mert: biztosan dobálja, nyúzza azt a fránya táskát, vagyis nem „rendeltetésszerűen” használja, és különben sem tud vigyázni a holmijára. Mire ö 'megmagyarázza, hogy: először is a táska gyenge és vacak, másodszor pedig irtózatosan nehéz. Majd néhány megjegyzés a tanügyi főemberekről, akik felesleges kilókat raknak a gyerekek vállára. Ezután ismét atyai szi~ gór következik: az iskolai rendet be kell tartani, a táska nem nehéz (talán a mai diákok gyengék, vagy kényelmesek inkább) satöbbi, satöbbi, s ezzel a magam részéről lezártnak tekintettem az ügyet. De mint fentebb említettem: olvas a gyerek. Alig telt el néhány hét, egy hetilap cikkét teszi elém, s a győző büszkeségével idézi a szakemberek tudományos megállapít á. sát. miszerint: maidban ne. • héz az iskolatáska, két és fél- három kilóval kellene könnyíteni az iskolai felszerelés súlyát. Az első ilyen hazai felméréshez ■ külföldi — cseh, norvég és NSZK-beli — kutatási eredményeket vettek alapul a szakemberek, s eszerint az iskolai felszerelés súlya nem lehet több a testsúly egytizedénél, eset. leg egynyolcadánál. Egy szolnoki felmérés tapasztalata szerint az elsősök testsúlyuk majd egynegyedét cipelik táskájukban! . Óvatos ember vagyok és szakemberpárti, igy mi. előtt kimondtam volna a végső szót ebben a bonyolult ügyben, megemeltem a megtömött táskát, amelynek fogója nyomban leszakadt. Nyugodt lélekkel megállapítottam hát! a fiamnak van igaza, valóban nagyon nehéz az iskolatáska. (márkusz) Ifjú muzsikusok fesztiválja Szombaton megkezdődött az ifjú muzsikusok fesztiválja Cjyőrött. A zenélő fiatalok hagyományos seregszemléjén ezúttal Vas, Veszprém, Zala és Győr-Sopron megye zeneiskolásai mérik össze tudásukat. A kéthetes versenysorozaton mintegy 250- en adnak számot szolfézs- ismereteikről és hangszeres tudásukról. A teljesítményeket arany, ezüst és bronz fokozattal jutalmazzák. A záróhangversenyre és az ünnepélyes díjkiosztásra március 2-án kerül sor. (MTJ , GYUKKOVICS TIBOR: A TOTEM Dömötör János Centenáriumi előkészületek OsíízcgT íí j ük do k ii ni oni íí maii Brezsnyev visszaemlékezései tv-filmen Televíziós műsorok a pártkongresszus és a felszabadulási évforduló előtt Nagy Balogh János (Fotó: Szabó Sándor)
