Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-16 / 12. szám

Bábun és babán Tari Istvánné szakoktató irányításával Farkas Mária és kol lcganői az újraélesztést gyakorolják Ambu-babán. A hatvani városi tanács vb kórház és rendelőintéze­tének a vezetősége igen so­kat tesz azért, hogy az egészségügyi dolgozók lépést tartsanak a kor új gyógyító eljárásainak a megismerése terén. Kocsis Jánosné . inté­zetvezető főnővér elmondot­ta, hogy közel két évtizede vesznek részt az ápolónők különböző tanfolyamokon, to­vábbképzéseken, ■ melyeket évente rendszeresen szervez­nek az intézményen belül, és ez idáig több százan vettek részt. Az előadó szakorvo­sok, szakoktatók mind-mind arra törekednek, hogy minél töb.b ápolónő sajátítsa el az új egészségügyi ismereteket, kezelési eljárásokat, melyek birtokába színvonalas beteg- ellátásban részesítsék a helyi és környékbeli rászorulókat.­Nagy Erika a gyermekosztályon már egy igazi babán, Ro- dek Antalné kezelőnővér felügyelete mellett a csecsemő pelenkázását mutatja be. (Fotó: Szabó Sándor) Külföldi sikerek előtt, után az Állami Népi Együttes és a Győri Balett Hazaérkezett első külföldi vendégszerepléséről a Győri Balett férfikara. A fiatal együttes a milánói Scálában mutatkozott be, s Mu­szorgszkij : Borisz Godunov című operájában működött közre. Az előadások vissz­hangjáról Markó Iván, az együttes vezetője nyilatko­zott az MTI munkatársának. Mint elmondta, az operát Jurij Ljubimon neves ren­dező állította színpadra. Ö kérte fel a győri együttest a közreműködésre. A nemzet­közi produkcióban a győri ba- lettosok Lucia Valentinivel, a kiváló tánc- és énekmű­vésszel egy polonézt adtak elő. A közönség forrón ünne­pelte a táncosokat és a meg­jelent kritikák is nagy elis­meréssel szóltak a táncbe­tétről. Az egyik legnevesebb olasz zenekritikus. Mario Paso azt írta, hogy a leg­szebb pillanatok egyike volt az előadásban a polonéz. A L’ Unitá pedig a bril- liáns jelzőt használta a pro­dukcióval kapcsolatban. Az együttes sikerét jelzi az is, hogy több meghívást 1950. január l(i., szerda kapott, egyebek között a mi­lánói, nemzetközi balettfesz­tiválra, amelyet ez év júniu­sában rendeznek meg. Egyhetes franciaországi vendégszereplésre utazik a hét végén az Állami Népi Együttes. A magyar hónapok kulturális rendezvénysorozat részeként hat alkalommal mutatkoznak be a táncosok, énekesek és zenészek a francia közönség előtt, Nan- tesben. Vannesben, Le Mans- ban, Brestben, Saint Etien- neben és Monte Carlóban. Szinte hagyomány már, hogy a külföldi túrnékon a világhírű E cseri lakodal­mas szerepel a repertoáron — nem lesz ez most sem másként. A programot azonban újabb keletű, úgy­nevezett virtuóz számokkal is kiegészítik. Az előadáso­kon 101 művész lép színpad­ra; tetemes mennyiségű kel­lékkel, több mint három ton­nányi ruhával és hangszer­rel indulnak útra. Franciaországban az Álla­mi 'Népi Együttest legutóbb 1974-ben a bresti közönség láthatta. Idei, újabb külföldi útjuk programja is körvonalazó­dott már, a tervek szerint májusban másfél hónapos turnéra Mexikóba és Dél­Amerikába látogatnak. Segített a takarékusság ... ! SzaSiadídQ központ a hatvani Leninben Az ;,a"-tól a 7,’d".-ig Készül az Uj magyar tájszótár első kötető Elkészült a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyelvtu­dományi Intézetében az Üj magyar tájszótár első köte­te, a nyomdában már az utolsó simításokat végzik az A-tól D-ig terjedő könyvön. A tudományos könyvki­adás egyik szenzációjának számító első kötet mintegy 30 ezer szócikket számlál, s tartalmazza mindazokat a segdéleteket is, amelyek megkönnyítik majd a négy kötetre tervezett szótár hasz­nálatát. így a forrásjegyzé­ket, s a 24 szelvény térkép- mellékletet, 4000 földrajzi névvel. A szólások, a szóláshason­latok és a közmondások az Üj magyar tájszótár anya­gának legszínesebb fejezetei közé tartoznak. A gazdag magyar szólás és közmondás kincsből azonban csak azok kerültek be a szótárba, ame­lyek egy-egy nyelvjárásra jellemzőek. A tudományos munkát, a szótárat négy, egyenként mintegy 130—150 ívet kite­vő kötetben jelentetik meg, s összesen 120 ezer szócik­ket közölnek majd. Már ja­vában írják a második kö­tet anyagát, amelynek meg­jelenése 3—4 év múlva vár­ható. (MTI) Művelődési mérleg Tavaly összesen 135 077 látogatója volt a Megyei Mű­velődési Központ rendezvé­nyeinek. Az ismeretterjesztő előadások 37,8 ezer, a discó- és táncrendezvények 10,6 ezer érdeklődőt vonzottak. A hatvani Lenin Termelő- szövetkezet , idősebb tagjai még gazdakörként ismerték a sárgára festett, Dózsa téri épületet, amely később a gazdaság konyhájának és kü­lönböző adminisztrációs iro­dáinak adott otthont. Az egyesülés idején, amikor He­réd, Nagykökényes, Boldog szövetkezeteivel összefogott’ Hatvan, fel akarták számol­ni az építményt. Távlati cél­ként helyén kívántak új iro­daházat, tsz-központot építe­ni. Az idő azonban megfon­tolásra késztette a vezetőket. Az évek teltével változó gaz­dasági lehetőségek nem en­gedték a terv megvalósítá­sát. Ugyanekkor azonban mind többen követelték, hogy a gazdaság teremtsen valamilyen szabadidő-köz­pontot, tegye lehetővé fiata­lok és idősebbek művelődé­sét, szórakozását, a nyugdí­jasok hasznos időtöltését. ★ — Fölfigyeltünk az igény­re, de tekintettel kellett len­nünk a takarékossági irány­elvekre is, ezért köztes meg­oldást választottunk — mondja Nagy László elnök- helyettes. — Az adminisztrá­ciót, összehozva egyben a különböző ágazatokat, a Palkó-tanyára telepítettük ki, éspedig egy jutányosán kialakított, téliesített, nagy Erdért-épületbe. Így most itt együtt van mind a gazdasá­gi, szakmai vezetés, mind az ügyintéző háttér, a könyve­lés. A volt központban csu­pán a konyha maradt. A föl­szabadult épületekben, bizo­nyos átalakítással, otthont nyújthattunk a kultúrának, az ifjúsági mozgalomnak, a szakmai továbbképzésnek és nyugdíjasaink nagy táborá­nak. Házilagos megoldást vá­lasztottunk, a munkákat épí­tőipari részlegünk végezte el, s akadt szépen társadalmi segítő is. Éppen ma, egy háztáji gazdálkodás témakö­rébe vágó sorozattal indul az élet.., ★ A szabadidő-központ létre­hozása Végett sokat agitált Bolyki István, a termelőszö­vetkezet KISZ-bizottságának titkára. Tőle tudjuk, hogy a szövetkezet kis művelődési otthonát — látni egyébként — rövid idő alatt sikerült kellően berendezni, ésffedig az egyesülés során felszaba­dult irodabútorokból. De va­jon milyen szellemi tarta­lommal tudják majd meg­tölteni a létesítményt? — Nem annyira az elkép­zelésekkel van baj, sokkal inkább a programok, az igé­nyek egyeztetésével. Nem szeretnénk senkit, semmit fi­gyelmen kívül hagyni! Ép­pen ezért rövidesen össze­hozunk egy bizottságot, amely az ágazati tervek, el­gondolások ismeretében szerkeszti, szervezi meg min­den hónap műsorát. Üj, be­érett lehetőségünk természe­tesen szükségessé teszi, hogy szoros kapcsolatban legyünk a helyi tanács művelődés- ügyi osztályával, illetve programjainkat koordinál­juk a különböző közművelő­dési intézményekével. ★ Néhány érdekes, hasznos­nak tűnő ötlet, elgondolás már be is gyűlt Bolyki Ist­ván kalapjába. Mészáros Jó­Mint minden esztendőben, az idén is megrendezi a Tudományos Ismertterjesz­tő Társulat Heves megyei Szervezete az ifjúsági nem­zetközi szabadegyetemet a középiskolás diákok számára. A nyolc részből álló előadás- sorozaton az érdeklődők a Magyar Külügyi Intézet munkatársaitól hallhatnak az ■ arab kérdésekről, az ENSZ működéséről, az iráni zsef például a téli hónapo­kat különösen alkalmasnak találja arra, hogy munkavéé delmi vetélkedőt rendezze^ nek, ami szórakozva tanítj oktat. Kovács Tibor szak­osztályba szeretné tömöríte­ni a gazdaság legjobb sak­kozóit. Állandó játszónapjuk»' helyiségük lenne, s olykor meghívnának szimultánra egy-egy ismert sakknagy­mestert. 'Ttermészetes, hogy; itt üléseznek majd a KISZ különböző alapszervezetei,' szervei, de Hegedűs Zoltári például szívesen venné az olyan koraestéket, amelyót ken a gazdaság fiataljai vi-* lágjáró külpolitikus újsága írókkal találkozhatnának. S a szakmai jellegű tovább­képzések mellett jut idő, juts hely 'nyilván arra, hogy a nyugdíjasok kártya, biliárd, televízió segítségével üssek agyon a napot. Ha valamire figyelmeztethetjük az otthon munkájának szervezőit: ne legyenek maximalisták, ne akarjanak mindenkit degesz­re tömni művészettel, tudo­mánnyal, ám amire vállal­koznak, azt magas színvona­lon, ízlésesen nyújtsák. Ez már fél csatanyerés... helyzetről. A témák kö/.t szerepel még Kína bel- és külpolitikája, a nukleáris fegyverkezés, a fejlődő orszá­gok kapcsolatai, valamint a XII. pártkongresszus is. Az érettségihez és a fel­vételihez is nagy segítséget nyújtó szabadegyetem elő­adásaira szerdánként 5 óra­kor kerül sor Egerben, a TIT székházéban. (m. gy.) Kínáról, Iránról, a fejlődő országokról Nemzetközi ifjúsági szabadegyetem Egerben 1. A hegyekben lassan pir- kad. Megnyúlt árnyékok kúsztak a völgyben, kellet­lenül szakadtak el a föld­től; a sűrű köd ellepte a bokrokat, s felettük a hideg­ben két, oszlani nem akaró lőporfüstfelhő terjengett. A tábornok az állványos távcsőbe nézett. Az optika felnagyított, többszörösen tükrözött, felbolygatott vi­lágában minden síknak, ter­mészetellenesnek tűnt, a szemlélt terület keleti szár­nyát elfoglaló szivárvány- színű szalag harsány, vásá- ni színei ingerlőek voltak. — Nem látom! — mondta mérgesen. — Kiválasztották a megfigyelőpontot, hol van­nak Kolimaszov tankjai? — A hídtól balra, tábor­nok elvtárs — magyarázta halkan a felderítő százados, aki a hadtestparancsnok megfigyelőpontjának léte­sítését irányította. A tábornok elfordult a távcsőtől, és megigazította homlokán a katonasapkát. — Előreindulni — mond­ta —, hadd hafíjam a mo­torok zúgását? .1 függöny mögött begázoltak a felderí­tők? — Gúnyosan nézett az álmatlanságtól vöröslő szemű századosra, és könnyedén felugrott a mellvédre. — Az összeköttetés el ne marad­jon! A tábornok arra tartott, ahol a füst- és felhőfoszlá­nyokba rejtőzve dúlt a csa­ta. Egyenesen ment, nem ha­•Borisf VaszHJev novelláját a Szovjetunió folyóirat magyar nyelvű kiadásának melléklete alapján közöljük. jolt le a röpködő lövedékek között, keze vattakabátjának zsebébe mélyedt. Nyomában zajtalanul kúszott az adju­táns és a két géppisztolyos. Hűvös volt, a géppisztoly csövét apró harmatcseppek lepték el. A nap nem tört át a hegyen, a hajlatban még teljesen sötét volt, csak a magasban, a ködfüg­göny egyes átlátszó pontjain, tűnt élő a pirkadó ég. — 3 óra 17 perc — nézett órájára a tábornok. — Ké­sőn virrad errefelé. Először a százados és a felderítők érték utói a tábor­nokot, majd a huzalokat és a tartalék adóvevőt szállító híradósok. — Teremtsék meg az ösz­szeköttetést! — Igenis, tábornok elv­társ! — vágta rá a híradós hadnagy, aki hajladozva igazította helyére a huzalt. A felderítők hatan voltak, valamennyien vattakabát­ban, vállukon géppisztoly, övükben kés és gránát. Hat hallgatag, inkább jelbeszéd, mint szavak úftán érintke­ző, háborút végigjárt kato­na. Csendesen, kissé meg­görnyedve követték a száza­dost, és ha nem a páncélos alakulatnál használatos acél­sisak van a fejükön, köny- nyed, gyakorlott lépteikből gyalogosoknak lehetett volna nézni őket. — Nem sikerült — mond­ta mosolyogva a fiatal, vö­röses képű felderítő, amikor elhagyták a tábornokot. — De hát be lehet őket csapni? — A csata pedig minden jel szerint az utolsó — só­hajtotta a távcsövet rioe'ő éltes őrmester. — Betr-fál valami bolond véletlen és. .. Nem magukról beszéltek. Tábornokukat, a tankhad­test parancsnokát féltették. Ö pedig rájött arra az át­látszó ravaszságra, mellyel a háborúnak ezekben az utol­só csatáiban védeni, őrizni akarták. Azt állítani, hogy szerették a katonák, mint szeretik a bátor, sikeres tá­bornokokat, nem elegendő és túlságosan is megszokott. Őt nem egyszerűen szerették — büszkék voltak rá, mint a családban arra a testvérre, aki a legtöbbre viszi. Büsz­kélkedtek egymás közt, a szomszédos alakulatok isme­rős és ismeretlen katonái, tisztjei, tábornokai előtt meg családjaiknak. Annyira, hogy a katonai cenzúra néha nem tudta hová tenni a „mienk­ről” szóló részeket. „A mi­enk mondta”, a „mienk ren­delte el”, a ..mienk paran­csa”. Katonák és tisztek egy­aránt e kifejezést használták, és senki sem tudta, miként alakult ki ez a bensőséges, majdhogynem családias vi­szony. Pedig a „mienk” nem volt elnézőbb vagy melegebb szívű más parancsnokoknál. Ellenkezőleg: kemény volt, nem tűrte az ellentmondást, a csatában oedig már a szfv- telpnséoig hajthatatlan volt. Nem figyelt a katonák vic­ceire. mint más tábornok, zárkózott volt és a hadtest­ben a'laba látta valaki is nevetni őt. Bátor volt és sikeres, hir­telen haragú, és demokrati­kus. kemény- és igazságos. Mindezek a tulajdonságok sok más katonai parancs­nokra is jellemzőek, de a „mienknek” volt még egy, alighanem döntő tufájdonsá- ga: augusztusban töltötte be harmincadik évét. — Melesko, ne vedd le róla a szemed! — mondta a százados, aki az állvuivo* távcsövet készült felállítani az egyetlen használható körű nyékbeli építmény, a vízto­rony padlásán. Az őrmester, aki a táv­csövet cipelte, bólintott. Ez a parancs azt jelentette, hogy ezentúl feladatkörébe tartozik: ha kell, testével fe­dezze a tábornokot. A felde­rítő vattakabátja ujjával megtörölte géppisztolyát és megindult védence irányá­ba. A tábornok gyorsan, de nem sietve haladt: gyakran megállt, figyelte a csatát, melybe újabb alakulatok kapcsolódtak be, s az egy­séghez irányította a híradó­sokat. Tudta, hogy a meg­figyelőpontot nemcsak jól kell kiválasztani. hanem megfelelően is kell szerelni. Időt adott rá. hogy ezt nyu­godtan teljesíthessék. A hír­adósok rövidesen megterem­tették az összeköttetést. A hadnagy időnként megtapo­gatta a vezetéket, nem tett-e kárt benne a szilánk, mon­dott néhány rejtjeles szót, majd a telefonvonalépítők nyomába eredt. — Tábornok elvtárs! — kiáltott szokatlan élességgel, egyik térdén a telefonkagy­lót tartva. — Tábornok elv­társ! önt kérik! A tábornok fáradtan nézett a híradós boldog, ugyanak­kor meglepett arcára és fel­vette a kagylót: ■ — Hogyan? Arca egy pillanatra megá rándult, de azonnal vissza­nyerte zárkózott kifejezését és kisujjával, a tarkójára tolta sapkáját. A fiatal had­nagy, akinek arca a harmat­tól vagy könnyektől nedves volt. lelkesen mosolyogva nézett a tábornokra, mint aki valami sohasem hallottat akar megtudni. A parancs­nok a hadnagy vállára tet­te a kezét. ” ■!'' Ila: Bányász Bcla (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom