Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-10 / 7. szám

fekete-arany háromszög A minőségvédelem hadállásai Ä Kereskedelmi Minőség­ellenőrző Intézet nevével többnyire csak akkor talál­kozik az olvasó, amikor a lapok hírül adják, hogy meg­tiltotta valamilyen rossz mi­nőségű fogyasztási cikk áru­sítását. Ezek a közlemények nem mindig megnyugtatóak, mert általában az derül ki belőlük, hogy a hibás áru­ból — például az egészségre ártalmas anyagból készült játékból — egy bizonyos mennyiség már eljutott a vá­sárlókhoz. Vagyis: akik megvették, bizony pórul jár­tak. A KERMI intézkedései kö­zül ezek a letiltások azonban csak a végső lépések, me­lyekre éppen azért meglehe­tősen ritkán kerül sor, mi­vel az intézet mindenekelőtt megelőzni igyekszik a rossz minőségű termékek forgal­mazását. Sőt, mint a fogyasz­tói érdekvédelemre hivatott szervezet, gyakran eligazítást is nyújt a vásárlóknak a kü­lönféle termékek minőségé­ről. Ilyen tájékoztatás pél­dául az úgynevezett KERMI Tanúsító Védjegy, vagy az áruteszt. Áruvizsgálat Az árutesztekkel — az azo­nos rendeltetésű cikkek ösz- szehasonlító vizsgálatainak eredményeivel — rendszere­sen a fogyasztók lapjában, a Nagyítóban, annak nyomán időnként lapunkban is talál­kozhatunk. Az árutesztek a KERMI laboratóriumaiban, műszeres vizsgálatok segítsé­gével készülnek, és ahogy bővül a fogyasztási cikkek választéka, úgy növekszik az áruvizsgálatok iránt az ér­deklődés. Természetes ez, hi­szen amikor 10—20 féle rá­dió vagy televízió van forga­lomban, akkor a laikus vá­sárló egyszerű szemrevétele­zéssel aligha tudja eldönteni: számára melyik megvásárlá­sa a legelőnyösebb. Az ösz- szehasonlító áruvizsgálat minden apró részletre kiter­jed, s a legfontosabb jellem­zők összesítése révén alakul ki a szaíksizerű ítélet, melyik cikk kiváló, jó, megfelelő, vagy ennél gyengébb minő­ségű. A közelmúltban vezette be a KERMI a tanúsító védje­gyet; rövidített nevén a KTV címkét. Ezen a címkén — amelyet a vásárló az áruval együtt megkap — megbízha­tó tájékoztatás olvasható ar­ról, milyen minőségű a ter­mék. 1979. első felében ösz- szesen 69 terméket árusítot­tak KTV-címkével. ezek többsége — szám szerint 55 — iparcikk volt, s csak né­hány ruhanemű és élelmi­szer akadt köztük. A KERMI-ben már ké­szültek más termékek szá­mára is hasonló címkék, pon­tosabban: folytak a vizsgá­latok, amelyek alapján egyéb fogyasztási cikkeken is fel lehet majd tüntetni a minő­ségüket. A KTV-címke azért ébreszthet bizalmat a vásár­lóban, mert az ezzel forgal­mazott termékeket a KERMI folyamatosan, állandóan el­lenőrizi. KÁF-embléma Hasonlóképp, mint azokat az árukat, amelyek a Kiváló Áruk Fórumának emblémá­ját viselik. A KÁF-jelű cik­kek száma már sokkal ma­gasabb — megközelíti az ez­ret —, de a feketearany há­romszöget csiak addig hasz­nálhatják a gyártók, amíg árujuk megfelel a magas mi­nőségi követelményeknek. El­lenkező esetben — s ilyen esetek is a KERMI vizsgála­tainak eredményéként kerül­nek felszínre — az embléma viselésének jogát megvon­ják. Szakvélemény ' A megkülönböztető minő­ségj elzé&ek, az árutesztek azonban a forgalomban levő fogyasztási cikkeknek csak egy töredékét érintik. Az áruk nagy tömegének rend­szeres vizsgálata szintén a KERMI feladata. A vizsgá­lat-sorozat már a forgalom- bahozatalf megelőzően meg­kezdődik. Vannak olyan ter­mékek — például élelmisze­rek, elektromos készülékek —, amelyeket nem is szabad addig árusítani, amíg az in­tézet szakemberei nem adtak rá engedélyt. A termék má­sik csoportjához a gyártó vagy a forgalmazó vállalatok önként kérik — vagy nem kérik — a KERMI szakvéle­ményét. Mielőtt egy vállalat importálna valamilyen fo­gyasztásra szánt cikket, a mintadarabot szintén meg­vizsgáltatja az intézetben. Mindezeken a vizsgálódá­sokon túl következik az iga­zi tömegmunka: amikor a már az üzletekbe került áru­kat ellenőrzik az ország kü­lönböző raktáraiban. TÜZÉP- telepein, vagy az áruházak­ban. Erre azért is szükség van, mert sajnos sűrűn meg­történik. hogy az első soro­zattermékek — az előmin- ták — kifogástalanok, ám a későbbiek között hibásak is akadnak. Vásárlói panasz Bizonyos esetekben a vá­sárló is kapcsolatba kerül a KERMI-vel. Ha valakinek minőségi reklamációja van, s a hibásnak talált árut visz- szaviszi a boltba, ám az üz­let vezetője nem méltányolja a kifogást, akkor a vásárló­nak joga van megkövetelni, hogy a terméket a kereske­delmi vállalat vizsgáltassa meg a KERMI-vel. 1979. első felében a szervizek, a keres­kedelmi vállalatok több mint 20 000 vásárlói kifogás ügyé­ben kértek szakvéleményt. A KERMI a kifogásolt termé­kek 56 százalékában döntött a vevő javára: állapított meg reklamációra okot adó gyártási Hibát, vagy nem kielégítő tájékoztatást. Ütmutatók Mert ez utóbbival is fog­lalkozik az intézet: vizsgálja, hogy az árukhoz mellékelt kezelési-használati útmuta­tók megfelelnek-e az elő­írásoknak. a feltüntetett ada­tok valóságosak-e. Amennyi­ben nem, úgy a hibák kija­vításáig. illetve a hiányzó útmutatók elkészítéséig a KERMI megtilthatja az ára forgalmazását. A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet félévenként jelentést készít tapasztalatai­ról. A jelentések eljutnak a gyártókhoz, a forgalmazód hoz, és tájékoztatják az érin­tett ágazatok vezetőit is a jellemző hibákról, általában a minőség alakulásáról, ilyenformán kiindulópontjai lehetnek a gyártás során el­követett hibák kijavításának. Gál Zsuzsa Mit kívánjunk az'új évre? Párád, Parádsasvár és Bodony közös erővel A busz Egerből egyre erő­södő hóesésben indul el. A hópelyhek kavarognak, tán­colnak a levegőben. A veze­tő óvatosan veszi a kanya­rokat. — Ilyenkor bizony vigyáz­ni kell a hegyekben, az autó könnyen megcsúszhat — mondja a mellettem ülő úti­társam. A következő pilla­natban megtorpanunk. Min­denki felpattan a helyéről, s figyeli, hogyan segítenek egy keresztbefordult autót az út szélére. — Szerencséje volt, meg­úszta — lélegzőnk fel. Sirok, Recsk, nemsokára Párádon leszünk. A Mátrában min­den fehér lepelbe burkoló­zott. szép ilyenkor ez a táj. Amikor Párádon megáll a busz. a hóköpenybe burko­lózva sétálok végig a tanács­házáig. Három község tarto­zik 1973. óta ide — Párád, Parádsasvár és Bodony — három különböző múlttal, adottságokkal, arculattal ren­delkező település. Párád — Parádfürdővel — elsősorban üdülőhely, országosan ismert szépségéről, Parádsas várnak nagyhírű üveggyára van, míg Bodony mezőgazdasági jelle­gű. neves háziipari szövetke­zettel rendelkezik, a palóc­föld egyik központja. . Nehéz egv ilyen heterogén társulást igazítani, hiszen ötezer, különböző körülmé­nyek. települési viszonyok között élő ember érdekeit kell összeegyeztetni. A közös községi tanács elnökével, Kovács Gáborral a települé­sek jelenlegi helyzetéről, gondjairól és jövőjéről be­szélgetek. — A tanács feladata nem könnyű. De igyekszünk helyt­állni — a tanácselnök biza­kodó. — Mindenki el tud helyezkedni helyben, kevés az eljáró munkás. Községe­ink jól kiegészítik egymást. Kereskedelmi hálózatunk is jó, s közlekedésünk is meg­felelő. Ezek alapot biztosít­hatnak további fejlődésünk­höz. — Bizonyára akad azért itt is — mint mindenhol — sürgős tennivaló.. ■ — Van, nem is kevés. Fa­lugyűléseken már többször felvetették az óvoda és az is­kola kérdését. Nagyon kevés az óvodai férőhelyünk. 50 gyermek helyett 92-t kellett felvennünk. Reméljük, a kö­vetkező ötéves tervben segí­teni tudunk ezen a bajon. Az iskola ügyében történt előrelépés, az elmúlt évben a tanácsi építőipari vállalat már lerakta a régi épülethez az újabb négy taúterem alap­jait és tornatermet is épít körzeti iskolánkhoz. Szá­munkra ez komoly beruhá­zás, 12 millió 300 ezer fo­rintunkba kerül, amelyben jelentős a lakossági támoga­tás aránya: több mint száz­ezer forint és 4050 társadal­mi munkaóra a felajánlás. Végre megszűnik az az ál­datlan állapot, hogy pedagó­gusainknak délután, este is tanítaniuk kell. — Miben szenvednek még hiányt a községek lakói? — Jó vízben, pedig vizünk országszerte ismert. Párádon és Parádsasváron még arány­lag jó a helyzet, bár az utóbbi helyen régi, ezért „rendszeresen” törik a cső­hálózat. Bodonyban viszont csak ásott kutak vannak. Nagy szükség lenne szenny víztisztítókra is. — Ez nem,csak a községek, hanem, az ideérkező vendé­gek érdekeit is szolgálna, jönnek, s nem is kevesen... — Igén. vonzó ez a kör­nyék. Parádfürdő és Parád­sasvár 1973-ban országos üdülőtehületi besorolást, ka­pott. Néhány száz vendég mindig van nálunk, még a téli hónapokban is. A SZOT- üdülő teljes, az utógondozó kórházunk karbantartás mi­att csökkentett, a gyermek- üdülő szintén teljes létszám­mal üzemel. A turistaházba, magán házakba s a sok hét­végi házba ilyenkor ig ér­keznek vendégek. — Mit kínál ez a vidék a vendégeknek?-=■ Nagyon jó levegőt es Már a tavaszra készülnek a Szolnok megyei Vetőmagtermeltető Vállalat 1. sz. üzemé­ben. Jelenleg a napraforgó, a lucerna és a retek magját tisztítják, csomagolják. Ezekből évente mintegy ötszáz vagonnyit szállítanak exportra. (MTI Fotó — Cser István felvétele — KS) Társultak az építők Versenyben, ezután is... A KARÁCSONY, a sze­retet ünnepének közelsége minden bizonnyal csak vé­letlen volt, de az tény: de­cember utolsó napjaiban egyeztek meg a megye épí­tőiparát képviselő vállalatok, hogy társulnak, társasági szerződésben rögzítik együtt­működésük formáit. Az or­szágban nem elsőként hatá­roztak így a Heves megyei­ek, másutt is alakult már hasonló célú csoportosulás. Itt az ailapitók nyolcán van­nak: a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, az Egri Közúti Épí­tő Vállalat, a Heves megyei Beruházási Vállalat, a me­gyei tanácsi tervező vállalat, az egri ingatlankezelő, a Mátravidéki Építő- és Szak­ipari Szövetkezet, az Egri Épületkarbantartó Szövetke­zet. A részletek előitt néhány szót az előzményekről. Az el­múlt években — különösen ilyenkor, esztendő kezdetén — e sorok írója rendszeresen vett részt olyan tanácskozá­sokon, ahol a fő téma az volt: mennyivel nagyobb az építési igény az építőipar teljesítményénél? Feszültség — mondták az illetékesek. Sok milliót takart az a „fe­szültség” és jócskán szerve­szép környezetet. Sok érin­tetlen természeti szépség van még erre, de még talán saj­nos túlságosan „szűz” ez a vidék. A Bükk kiépítettebb, járhatóbb, ott több táboro­zóhely található. Itt, ha fel­megy az ember a hegyeikbe, akár a Sándorrétre, a piszt- rángostóhoz vagy a Petőfi- forráshoz, nem tud letáljo- rozni. nincs ivóvízvezeték, sem árnyékszék, nincsenek meg a kultúrált táborozás előfeltételei. — Községünk belterületén is van erdő. 93 ezer négy­zetméter belterjes parik vár­ja az üdülőket, igaz. nekünk csak három emberünk van ennek a gondozására, de a kórház szocialista brigádjai sokat segítenek ebben. — A község milyen kultu­rális lehetőségekkel várja az ide utazókat? — Minden üdülőnek van kultúrterme, ahol műsorokat, programokat kapnak a be­utaltak. Párád községben vi­szont nincs kultúrotthon. A mozi roskatag, a könyvtár pedig 'egy nagyon kicsi he­lyiségben húzta meg magát. Községünket is kulturáltab­bá kellene tenni, hogy ven­dégeink kellemesebben érez­zék magukat. Ez az itt lakók érdeke is. Az lenne a leg­jobb. ha a kulturális intéz­ményünket az iskolánk mel­lett tudnánk létrehozni, hogy egy komplex művelődési köz­pontot alakíthassunk ki. Elbúcsúzva a közös közsé­gi tanács elnökétől, boldog új esztendőt kívánunk, sok sikert és sok örömet a köz­ségek lakóinak, hogy ottho­nosabbá és még vendégvá­ródba váljék ez a környék. Gábor László zetlenséget. az összhang hiá­nyát, meg persze eltúlzott, megalapozatlan beruházási igények tömegét. A megye­határokon túlira jártak dol­gozni a cégek, ha itt nem találtak „kedvükre való” munkát. Amiről pedig úgy döntöttek, hogy nem ked­vükre való és esetleg rájuk erőltették, azt meg is lehe­tett nézni... MÜLT? JÓRÉSZT MÁR IGEN, Hiszen az is kétségte­len, hogy jó gazdálkodással, támogatással az ország leg­nagyobb tanácsi építőcége lett a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Kedvező fordulat történt az EVM vál­lalata. az állami építők mun­kájában is s most egyenran­gú partnerként rivalizálnak egymással. Az építőszövetke­zeteket egyesülésekkel, az erők koncentrálásával tették ütőképesebbé s a családi, társasházaik építését, kisebb létesítmények kivitelezését legtöbbjük megbízhatóan el­végzi. Sőt: a Mátravidéki Építő- és Szakipari Szövetke­zet is középvállalati szintre nőtt fel az elmúlt eszten­dőkben. Mód nyílt tehát ar­ra, hogy a vállalatok korsze­rű technológiák meghonosí­tásával, a műszaki színvona­luk növelésével legyenek ké­pesek nagyobb teljesítmény­re. építőknek Egerben. Ha ugyanabban a városban ké­szülne a beépítendő szerke­zet — a társcég telepén — fuvarköltséget takaríthat­nánk meg. A közúti építőket például elláthatnánk anyag­gal a betonkeverő telepünk­ről, nem kellene nekik kü­lön ilyen telepet létrehozni. Közös megrendelésekkel az építési anyagok nagyobb vá­lasztékát kaphatnák meg az építőipari szövetkezetek. El­képzelhető, hogy fejlesztési alapunkból átadunk a taná­csi építőknek a műanyagab- lak-gyártás bővítéséhez, en­nek fejében mi is kapnánk a korszerű termékből. Sok példát lehetne sorolni még. amely a társaság' előnyeit illusztrálja. Hasonlóan pozitív véle­ménnyel volt a társaság öt­letéről Varga Lajos, a tana-, esi építőipari vállalat igaz­gatója. Elmondta viszont azt, hogy szabad, önálló vállalko­záspolitika lesz érvényes to­vábbra is, s ebben még akár verseny is elképzelhető. Ala­pos viták után egyeztek meg a feladatok elosztásában, s egyes reszortokat, mint pél­dául az összehangolt műszaki fejlesztés, gépészet, munka­erő-gazdálkodás, aszerint osz­tották el. hogy hol nagy ób­bak a tapasztalatok, hol ta­lálhatók mások számára is hasznosítható eredmények, ISMERVE AZ ELŐZMÉ­NYEKET. már eredménynek mondható az is, hogy az em­lített építőipari vállalatok, szövetkezetek vezetői az utóbbi hónapokban többször találkoztak, egymással. Is­merkedtek egymás munká­jával, s megpróbálták össze­hangolni terveiket. Az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium ösztönzésére, a megyei pártbizottság és a megyei tanács támogatásá­val létrejött társaság egy újabb minőséget ígér me­gyénk építőiparában. Ügy hisszük, .nem azért alakult ez a társaság, hogy összefogjon a megrendelők ellen, hanem a munka összehangolásával a jobb eszköz- és munkaero- gazdálkodással hatékonyabb építőipari együttest akarnak létrehozni a megye érdeké­ben. Régi és sokat emlege­tett mondás, hogy egy-egy terület úgy fejlődik, amilyen színvonalú az építőipara. Le­het, hogy ez a kialakulásá­ban mindenképpen pozitívan értékelhető társaság éppen a magasabb színvonal feltéte­le? Hekeli Sándor 1980. január 10., csütörtök Nem tartunk már ott mint éhány éve, amikor kény- zarmegoldásként. az állami s tanácsi építőipari vállalat gyesítését is fontolgatták, lines már olyan nagy fe- zültség sem az építési igé- yek és a teljesítmények kö- ött. Sőt, ismert okok miatt, árhatóan csökken majd a megrendelések száma, nagy­ága is. A társulás kezdeményezője z állami építőipari vállalat. íz egyezség szerint a gesztor zerepét is ez a cég kapta, a állalat szervezési osztályá­lak vezetője lett a társaság itkára. Az igazgatói tanács gyébként a titkári, előkészt­és alapján félévenként ér­ékeid az együttműködés ta- • lasztalatait. — Most. a kezdeteknél kü- önösen fontos az első szá­nd vezetők akarata a közös nunkához — mondta a gesztor” igazgató, Rakusz ’ózsef. — Eddig is érthetet- ennek tartottam, hogy mi, ibben a nem is túl nagy negyében közösen dolgozó ipítők, nem ismertük egy- nás elképzeléseit. A távoleső égek munkájáról többet udtunk. mint a szomszéda- nkról. Párhuzamos fejle,sz- ések történtek itt is. ott is élig kihasznált berendezé- ekkel. Az eredmény az lett, iogy jó néhány munkát egyik :ég sem vállalt eL — AZ EGYÜTTMŰKÖDÉS IOK jót hozhatna például az . szközök kihasználásában. ( kekünk ipari háttérüzemünk ran Gyöngyösön, a tanácsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom