Népújság, 1980. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1980-01-03 / 1. szám

Hz év első munkanapja megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) lyamatos termelés megkez­dődött és a hét végén már várhatóan exportra is szállí­tunk, az új évben először Svédországba, pneumatikus elemeket. Szőlő metszők a Sárhegy alján Az ágazatvezetők tanács­kozásával kezdték az új esztendő első munkanapját az abasári Rákóczi Termelö- szövetkézetben: Rudas Sán­dor elnök vezetésével érté­kelték 1979 gazdálkodásának főbb tapasztalatait. Nemcsak az elnöki Irodá­ban, hanem másutt is a szö­vetkezetben sok volt a teen­dő az első munkanapon. Könyvelők és mezőgaz­dászok cseréltek véleményt és a február 9-i zárszámadás főbb adatait összegezték, melyek a közgyűlés elé ke­rülnek majd. A fő téma azonban az idei tervezés volt. — Az új közgazdasági sza­bályozó rendszer várható hatásait elemeztük — mond­ja az elnök. — Arról beszél­gettünk, hogyan szervezzük a munkát még tervszerűb­ben mint eddig, mert a ne­hezebb feltételek között is nyereségesen akarunk gaz­dálkodni. Egyébként a tél ellenére a határban is fo­lyamatos a munka. Most a havas januárban sincs meg­állás, hiszen 40 asszony met­szi a szőlőt. A brigádok Gyöngyöshöz közel, a Sár­hegy aljában és a Bajna- dűlőben a leányka- és a rizlingszilváni- és az olasz- rizling-táblákban dolgoznak. Ezzel már az idei termést alapozzák meg. Készenlét a Oualitálnál Az apci Qualität Vállalat­nál már január elsején fel- fűtötték a kemencéket, s tel­jes készenlétet tartottak a Megkezdődött a népszámlálás '(Folytatás az 1. oldalról) mellett különböző szakmák­ban tovább akar dolgozni. A lakásadatokból fel lehet mérni a várható lakásigé­nyeket, a korszerűsítés szük­ségességét és ennek alap­ján irányítani lehet az épí­tőanyag-termelést, ki lehet dolgozni a kommunális há­lózat fejlesztésének terveit, stb. Mindenütt a január 1-i 0 órai helyzetet veszik alapul. Tehát összeírnak mindenkit, aki 1979. december 31-én 24 órakor életben volt, így azt is. aki január 1-én vagy ezt követően meghalt. De nem írják össze azokat, akik ja­nuár 1-én 0 órát követően születtek. Lesznek olyanok, akiket állandó és ideiglenes lakóhelyükön is összeírnak, ez azonban nem jelenti azt, hogy az összesített statiszti­kában ugyanaz a személy kétszer is szerepel, mert ilyen esetekben mindkét he­lyén ellenőrző lapot állíta­nak ki és ezeket egyeztetik. Az összeíróbiztosok vala­mennyi háztartást felkeres­nek, ennek időpontjáról elő­re értesítik a lakókat. Ha valamelyik családot nem ta­lálják otthon, értesítést hagynak arról, ’hogy mikor jönnek újra. Fontos, hogy a családnak az otthon levő tagja, aki az adatokat tbe- mondja, erre alaposan ké­szüljön fel, hogy ismertetni tudja a háztartás valameny- nyi lakójának adatait, bele­értve az iskolai végzettsé­get és a személyi igazol­ványba beragasztott személyi számoltat is. Célszerű ezért a legfontosabb adatokat elő­re feljegyezni. A népszámlálás hivatalo­san január 15-ig tart, a mun­kával azonban előbb szeret­nének végezni. Ezért kérik a lakosságot: a jelzett időpon­tokban minden háztartásban tartózkodjék valaki, hogy a látogatásokat lehetőleg ne kelljen megismételni. tank-műhely dolgozói, hogy elejét vegyék az esetleges le­fagyásoknak. Horváth Lajos gazdasági igazgató megálla­pítása szerint tegnap nem is akadályozta semmi, hogy az év első munkanapján a napi tervnek megfelelő ter­melési értéket nyújtsák az üzemrészek. A kellő nyers­anyag sem hiányzott, a kész­letezők- jó munkát végeztek. Ennek eredménye az estig legyártott 55 tonnányi alu- miniumtömb, valamint a tíz tonnát meghaladó alaktrész- öntvény. A műhelyekből egyébként itt sem hiányoz­tak, az emberek kisegítésé­re, egymás pótlására nem volt szükség. Fagyos földön a Thorez gépei Január elseje munkaszü­neti nap volt az egyébként folyamatos üzemű Thorez Külfejtéses Bányaüzemben. Az innen „táplálkozó” Ga­garin Hőerőmű előre leszál­lított készletet használt fel, mert a villamos energiára nagy szükség volt az ünne­pek alatt is. Másodikén reg­gel viszont mindössze fél óra kellett ahhoz, hogy üzembe állítsák a külfejtés dermedt gépóriá mint Kálomista Imre ig._ itó elmondta, az első munkanapon a terve­zett 22 ezer tonna helyett legalább 25 ezer tonna lig­nitet termeltek. A munkát nehezítette, hogy fagyos a föld, nagyobb erőfeszítésre kényszerülnek a gépek, de a meddő letakarításán dolgo­zók is legalább 120 ezer köb­méter földet mozgattak meg. Figyelembe véve az erő­mű téli nagyobb igényeit, a bányászok vállalták, hogy az első hónapban tíz száza­lékkal túlteljesítik termelé­si tervüket s legalább 700 ezer tonna lignitet adnak át. Az első napon 1500 kalória körül alakult a szénminőség, s bár januárban várhatóan a szokásosnál valamelyest kisebb lesz a kalóriaérték, a bányászok egyik legfonto­sabb feladatuknak az egyen­letes minőség biztosítását te­kintik jó együttműködésben az erőmű dolgozóival. Selypre vitték az első gépeket Oj év kezdetekor bőven akadt tennivaló a Heves me­gyei AGROKER Vállalat eg­ri központjában. Míg mások szórakoztak, addig nem pi­hentek a szállítók és a rako­dók. A vagonokban érkezett csaknem ezer mázsa mű­trágyát és' 280 mázsa nö­vényvédő szert pakolták ki. így lesz elegendő ezekből, jut majd a közös gazdasá­goknak a következő hetek­ben. nuár első munkanapján nagy volt a sürgés-forgás a vállalat raktáraiban. Kis csomagolású műtrágyákat és növényvédő szereket vittek az áfészek szakboltjaiba. Joó Imre igazgatót a válla­lat gép- és vegyes c ztályán találtuk. — Már megérkeztek az el­ső vásárlóink. Poroszlóról és a hevesi Rákóczi Termelő­szövetkezetből. Pótalkatré­szeket visznek a téli nagy­javítás alatt levő erőgépek­hez. A selypi Üj majorból, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet telepéről jöttek az idei év első gépszállítmá­nyáért. Háromszázezer fo­rint értékű árut vittek: MTZ- és TZK-traktorokat, borsóarató adaptert és MTZ—50-es típusú traktor­hoz motort. Ezeknek a gé­peknek egy része már a ta­vaszi munkákban is részt vesz majd. '] Eliiiinyl Piii Jsk2 | wmmmmwmm. wmmmmam wwiwpiP'iwi éh i ►.>b—h •«vá Teljes üzen a cipőgyárban Akik az ünnepek idején sem pihennek: hajnali, első autó­buszjáratnak a hatvani pályaudvarra érkezéséről szól a menetlevél, amelyet Hliva Nándor kalauz ad át Főző István forgalmistának (Fotó: Perl Márton, Szabó Sándor) Hatvan egyik legdinami­kusabban fejlődő üzemében, a cipőgyárban, az új eszten­dő első munkanapján mind a délelőtti, mind a délutáni műszak teljes volt, s Kozák Géza igazgató elmondotta: 3500 pár női és leányka -ci­pőt készítettek. Ezek már tavaszi áruk, s hazai piacra kerülnek. Az idén egyébként nem tervezik a termelés mennyiségi növelését, az ex­portkötelezettségekkel együtt 860—900 ezer pár cipő, csiz­ma, szandál kerül le a sza­lagokról. A fő figyelmet az idei évben a különböző cik­kek minőségének javítására fordítják. Ebben már kitű­nően hasznosítani tudják a tavaly csaknem ötmillió fo­rint értékben beszerzett, fölszerelt modern kisgépe­ket, amelyek a tűzödei rész­be kerültek Japánból, Olasz­országból és a Szovjetunió­ból. Újdonság még a gyárte­lepen, hogy most helyezik üzembe a mindeddig nagyon nélkülözött telefonközpontot, aminek segítségével gyorsul az intézkedés, az ügyintézés rendszere. A Hazafias Néofront Or­szágos Tanácsa, az MSZMP Heves megyei Bizottsága, Heves megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága és a gyászoló család mély meg­rendüléssel tudatja, hogy Fó­ti Jenő, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának tagja, a megyei pártbizottság és a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának tagja 1979. de­cember 31-én tragikus hirte­lenséggel elhunyt, Póti Jenőt a Hazafias Nép. front Országos Tanácsa sa­ját halottjának tekinti. Te metéséről később intézked nek. Ismét kevesebben vagyunk. Fiatalon. 48-ik életévében eltávozott közülünk egy szilárd meggyőződésű kommunista, egy kitűnő vezető, a jó barát, a példás, családszerető édes­apa. Távozása különösen tragikus, hiszen korunk gyilkos betegsége sok-sok kitűzött cél előtt, élete teljében, váratla­nul érte, egy új év, egy új évtized küszöbén. Póti Jenő 1932. június 3-án született Hajdú megyében, Konyáron. Gyermekkora a szegénységbe született paraszt- gyermeké. Szülei summáskent, cselédként, alkalmi munkás­ként dolgoztak, ez lett az ó sorsa is kora ifjúságában. Amikor felvirradt az új világ, a kommunistáktól kapott földön — most már a magukén — segíti szüleit és még csak 16 éves, amikor bekapcsolódik az ifjúsági mozgalomba. Hihetetlen akarattal, szenvedélyességgel dolgozik és tanul. Szakérettsé­gizik, elvégzi a kertészeti-szőlészeti főiskolát, mezőgazdasági szakmérnök diplomát szerez. Aztán a párt. amelynek 1951- töl, 19 éves koródái tagja, különböző munkákkal, feladatok­kal bízza meg. Dolgozott a megyei és az egri járási pártbi­zottságon, elvégezte a pártfőiskolát, 1962-től az egri járási tanács elnöke, 1966-tól pedig a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságának vezető titkára, 1966-tól tagja a megyei ’ pártbizottságnak, megyei tanácstag, a végrehajtó bizottság tagja és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagjai közé is beválasztják. Póti Jenő vezetői készsége, tudatos politikai és szakmai felkészüléssel párosult. Következetes és szívós munkája ered­ményeként jelentős sikerek születtek a megyében a népfront tevékenységében, irányítása alatt fejlődött a mozgalotm, te­kintélye nőtt. Személyes példaadásával, helytállásával, a kommunista vezetőre jellemző szerénységével, példás esajádi életével, közvetlenségével és baráti készségével kiérdemelte mind a politikai testületek és társadalmi szervezetek, mind pedig az emberek bizalmát, megbecsülését; szeretetét. Mun- kdjéért többször részesült elismerésben, kormánykitüntetés- * ben. Többek között birtokosa volt a Szocialista Munkáért Érdeméremnek és a Munka Érdemrend arany fokozatának, de kitüntették a magyar—szovjet barátság elmélyítéséért és a békemozgalomban végzett kiemelkedő tevékenységéért is. Egy fiatal, de gazdag élet végére tett pontot a halál. Olyan élet lángját oltotta ki, amely mindenkor a jóért, a szebbért, a közösségért lobogott. Mire SSSíStaH* « bérek? AZ ELMÚLT ÉVEKBEN szabályozó rendszerünk egyik legtöbbször bírált te­rülete a bér- és keresetsza­bályozás volt. Hiába dol­goztak ki a szakemberek különböző reformokat, vál­tozásokat, nem fogytak a kritikai megjegyzések, az újban is mindig találtak hi­bát a bírálók, mindig akad­tak elégedetlenek. És mit tagadjuk, nem is mindig ok nélkül. Gyakran hangzik el mos­tanában, hogy a világgazda­sági változások kiélezték nemzetgazdaságunk ellent­mondásait is, felszínre ke­rültek olyan fogyatékossá­gok, melyeknek korábban nem tulajdonítottunk külö­nösebb jelentőséget. így de­rült ki azután az is, hogy valójában nem a bérszabá­lyozás rendszerében kell ke­resni a betegség gyökerét, hanem a gazdasági folya­matokban, amelyek nem igazodtak a szándékainktól, elhatározásainktól függet­lenül is érvényesülő tör­vényszerűségekhez. E felismerések nyomán kezdődött meg az állami in­tézményektől a vállalati kol­lektíváig a vita, hogy egy­általán a béreknek milyen mértékben kell tükrözniük a vállalatok, gazdálkodók egész tevékenységét. Nem kis tábor képviseli azt az álláspontot, hogy végül is a dolgozó elvégzi munkáját, a vezetők működése. a munkaszervezés, s ezeken keresztül a cégek eredmé­nye igazán nem rájuk tar-? tozik, és ennek következ­ményeit sem viselhetik. Csakhogy ilyenkor épp ok nem akarnak emlékezni azokra a termelési tanács­kozásokra, értekezletekre, zárszámadásokra, amelye­ken egy-egy sikeres év zá­rásakor a kollektíva jó mun­kájáról, közös sikerekről be­szélt mindenki, s magától értetődőnek tartották, az ennek megfelelően vastago­dó borítékot is. önkéntelenül, s nem is alaptalanul adódik a kér­dés, hogy akkor most, ami­kor a gazdasági élet nem kis gondokkal küzd, amikor a vállalatoknak csak kisebb hányada beszélhet eredmé­nyes évről, akkor a fenti köv^tkezetetés miért nem érvényes. Hihető-e, hogy egy gyár, üzem, vagy terme­lőszövetkezet néhány vezető miatt dolgozik sikertelenül, s hogy a betanított munkás­tól a gépkezelőn, és a mű­vezetőn keresztül az irodák­ban ülőkig nem részese és felelőse-e mindenki, a vesz­teségnek. a gazdasági ku­darcnak. MÁRPEDIG HA EZT bár­ki elismeri, akkor miért el­képzelhetetlen számára, hogy egy veszteséges, gazdaság­talanul termelő üzemben csökennek a bérek. Kétségte­len, hogy a korábbi évek­ben a béreknek nem jutott megfelelő ösztönző szerep, hisz ha két ember ugyan­olyan gép mellett dolgozott, azt hittük, ugyanennyi pénz is illeti meg őket. Valójá­ban még az azonos teljesít­mény sem jelenti azt, hogy annak társadalmi haszna is azonos. Mint ahogy a szabályozás más területén változások várhatók 1980-tól, éppen úgy új alapokra helyezték az állami intézmények a bérszabályozást is. A jövő­ben nő az adómentes bér- fejlesztés lehetősége. A le­hetőség és nem a járandó­ság! Félre nem érthető cél­juk az új szabályozóknak, hogy rugalmasságot biztosít­sanak a vállalatoknak, hogy a legkiválóbban dolgozókat megfelelően jutalmazzák, viszont a lógósokat, ügyes­kedőket, pazarlókat épp a zsebükön keresztül marasz­talják el. Nem véletlen hát, hogy az alapbérek helyett sokkal inkább a nyereség- részesedésen és a mozgóbé­reken mérik majd le min­denki teljesítményét. A munkaerő- és bérgaz­dálkodásban bekövetkező változásokkal egyidőben hívják fel viszont a szak­emberek arra a figyelmet, hogy óvakodni kell minden vállalatnál az általánosítás sok csábításától. A létszám- gazdálkodás például különö­sen Heves megyében most mindennapos beszédtéma, a vállalatok sorra dolgozzák ki az intézkedési terveket. Kár lenne azonban átes­ni a ló másik oldalára, s azt gondolni, hogy most már ez az egyetlen üdvözítő megoldás, s - áttör lesznek jobbak w eredmények, hogy a statisztikák mind nagyobb mérvű átcsoportosításokról és egyéb intézkedésekről adnak számot. Egyértelmű az állásfoglalás is: ott kell csökkenteni a létszámot vagy a dolgozókat más te­rületre irányítani, ahol ez indokolt, ahol ezt a körül­mények megkívánják, s amelyhez adottak a feltéte­lek. Hasonlóan óva intenek mindenkit attól, hogy a tel­jesítménybérek mind széle­sebb körű elterjesztése le­gyen a cél akkor, amikor az ahhoz szükséges feltételek hiányoznak. Mert miért kel­lene például ráfizetéses terméket teljesítmény-, vagy darabbérben gyártani? Épp így hasonló veszélyeket rejt a csoportos bérezés minden­hatóságának hite is. A VÁLLALATOK, szövet­kezetek többségében ezek­ben a napokban igyekez­nek felkészülni a jövőre kezdődő, új követelményeket támasztó gazdasági időszak­ra. Már most több helyütt hallható a panasz, hogy mindez társadalmi szinten biztosan így van. de ilyen és olyan okok miatt ezeket a követelményeket nem tudják összehangolni pilla­natnyi saját érdekeikkel. Pedig nem egyébről van szó, mint a vállalati közép- és hosszú távú .érdekek ütközé­séről, de a ma gazdasági feltételei között senki sem hiheti, hogy elengedő egy­két esztendővel előbbre te­kinteni. Az idei gazdasági év szemléletes példája annak, hogy a hibás értelmezés milyen veszélyeket rejthet magában. Miközben az új­ságíró is jártában-keltében másról sem hallott, mint. hogy ilyen és olyan mérték­ben nőtt a termelékenység, az országos adatokból kide­rül, hogy ez a növekedés közel sem volt olyan általá­nos, mint azt hittük, a be­rek viszont a termelékeny­ségnél lényegesen nagyobb ütemben és mértékben nö­vekedtek. Óhatatlanul ide kívánkozik — elgondolkod- tatásul — egyik minszterünk néhány mondata :.,Az elmúlt évtizedekben nem történt, egyéb, mint hogy a kapun kívülről a kapukon belülre került a munkanélküliség, De ugyanúgy a kizsákmá­nyolás is kívülről a gyár­kapukon belülre került. Mert a jól dolgozók tartják el azo­kat, akik keresik a lazítás, a lógás lehetőségét, ők tart ják el a nem termelékenye- ‘két, a nem hatékonyakat is Ha más értelemben is, de vajon nem egyfajta kizsák­mányolás ez is?” NE TAGADJUK, ERRE eddig lehetőségük is volt, de joggal várható, hogy most már az kaoja meg a pénzét, aki megdolgozott érte, s. tisztába tegyük végre, hogy ki fizet kinek, milyen mun­káért és mennyit. Cziráki Péter Mmisögfa 1980. január 3„ csütörtök

Next

/
Oldalképek
Tartalom