Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
Lehetőségek az idegenforgalomban Tolvajok — diplomatatáskával „Felfedezni” Farkasmályt Friss színek egy régi mátrai kirándulóhelyen Hangulatos pincék, présházak sora A hegyek felé sietők gépkocsijukból sokszor talán észre sem veszik a Gyöngyös és Mátrafüred között elkanyarodó szerényke bekötőutat, számos turista el nem tudja képzelni, hogy miért áll meg vele a népszerű kisvonat a kereszteződésnél, mit jelent a Farkasmály felirat az árokszéli jelzőtáblán. Bizonyára nemcsak az idegenek, hanem jórészt a vá- , rosbeliek is így vannak már ezzel. Jó néhány helybeli is alighanem elfeledte, vagy egyszerűen meg sem ismerhette már a környék valaki mikori kedvenc kiránduló- | helyét. Inkább a múlté a szőlők Alatt csörgedező patakocs- . ka, szép, kies völgyének varázsa, a gyertyafényes pincerendszerek gondűző jókedve, a többnyire szekereken, vagy bicikliken érkezők harmonikaszós mulatozása, ünnepi vígassága. Nyoma sincs a hajdani derűs népünnepélynek, a nagy életnek, ami errefelé járta. Ä környék, a Sárhegy alja megcsendesedett, legfeljebb I a borgazdasági kombinát gépkocsijainak, tankautóinak zúgása, meg a telt hasú hor- i dók abroncsán, dongáján, dugóján koppanó kalapácsok zaja veri fel a szunnyadó emlékeket. , Pedig a táj ma is vonzó! A sziklafalba vájt hosszú pincesor, a sajátos hangulatot árasztó, zsalugáteres ab- lakú, faragott tornácú, emeletes, vén présházak, az öreg épületek előtt strázsáló százados fák, a vízpartot szegő madárdalos csalit, mesz- sze földön páratlanná teszik a Mátravidék e kis darabkáját. A zárt tö'lgyajtók előtt pusztán elsétálni is élvezetes az esztendő minden szakában. Amit ugyanis itt lát az ember: ritka történelem. Egy érdekes fejezete régmúltunknak, a valamikori szőlősgazdák világából. A XVIII— XIX. században vágták a 26 pincét — amelyek, méreteire egyébként jellemző, hogy közülük néhányban is úgyszólván egész Gyöngyös ót>ó- helyet talált a háború idején —, majd emelték elibük a barokk és klasszicista stílusú, kertilakszerű romantikus, eklektikus borházakat, a „Magyar várost”, a „Közép-várost”, és legalul a „Német várost”. Sok év után is csodálatot, tiszteletet ébreszt a munka, amit eleink hátra hagytak. Szemet, szívet gyönyörködtető a táj hervadásában is, a vadregényes környezet pihenésre, kikapcsólódásra, hosszabb maradásra csábít. Aztán, ha megáll, letelepszik a látogató, önkéntelenül is felvetődik benne: nem kaphatna-e esetleg többet. A jólevegő-teremtette hatalmas étvágyhoz például valami harapnivalót, akár csak a legegyszerűbb falatokat: száraz kolbászt, szalonnát, foszlós bélű kenyeret. Utána meg néhány kortyot a hegy levéből, a környék híres boraiból. Ha pedig a kedve úgy kívánja, hát kis időre fedelet is a feje fölé. Helyet egy lócán, asztal mellett, ahol esetleg már többől válogathatna. megihatna egy kávét is, a gyerek meg élnyalogatna valami szörpöt. Vagy — uram bocsá’ — jó lenne talán, ha zene is akadna, például harmonika, mint valaha, s amit lassan már nem látunk, hallunk sehol. Nos, igen: lehetne itt még egy s más! Mindenekelőtt egy alaposabb nagytakarítás, rendben tartott pázsit, pár szál virág. Nem nagy költséggel, kis fantáziával, néhány kedves ötlettel is újra megismertethetnék, megkedveltethetnék a világgal a Farkasmályt, üdé színfolttal gazdagíthatnák idegenforgalmunkat. Korántsem véletlen, hogy e gondolatok már születésük előtt szimpátiával találkoztak. Másoknak is eszükbe jutottak hasonlók. Bizonyára sokaknak öröm, hogy a régi kirándulóhely felélesztésére máris történt^ néhány intézkedés a városi tanács részéről. A pincesor felső végén esőtől védő „beálló", amolyan kis fakuny- hó-féle épült, a közelében szalonnasütöhelyet létesítettek, asztalt, padokat állítottak, s keskeny utacskát készítettek a vendégek számára. Tervezik, hogy később szélesebb lesz a bejáró, megfelelő parkolót is találnak majd a gépkocsiknak, s a látnivalókat egy bormúzeum nyitásával gyarapítják. Esetleg bemutathatnák a közeli bánya kőfejtő-emlékeit. A GYÖNGYSZÖV áfész megvásárolta a farkasmályi „Felső város” alapítójának, néhai Bállá Antalnak talán a 100 méteres hosszúságot is elérő pincéjét, s az előtte több mint száz esztendeje emelt hangulatos présházat. hogy vonzó, téli-nyári mulatóvá alakítsa mielőbb, de legkésőbb 1981-re. A terület fejlesztésének útjában jelenleg inkább már csak bizonyos tulajdonjogi kérdések tisztázatlansága áll. ötlet, elképzelés elég szép számban van, és akadna még, azt mondják, hogy kerülközne némi pénz is a helybelieknél. S remélik: megyei, . országos támogatást is élveznek majd a tervek, törekvések. A hazai, külföldi kirándulók kedvére! Gytyii Gyula Egy jobb sorsra érdemes régi épület (Fotó: Szabó Sándor) Egy áruházi lopus anatómiája Avagy: párbeszéd egy huszonéves életfilozófiájáról Ki gondolta volna, hogy a három fiatalember nem becsületes szándékkal lép be az egri Juventus ifjúsági áruházba. Kifogástalan öltözetük, ápolt külsejük. S a kezükben elegánsan lengő diplomatatáskájuk minden kétséget kizárt. Sőt: arra gondolhatott a fiatal elárusítónő, hogy „komoly vevők” érdeklődnek az igazán ritkaságszámba menő francia tükörbársony öltöny iránt. Egészen addig, amíg a kiakasztott három helyett csupán kettőt talált a fogasokon. .. — Egy telt, 170-es sötétkék öltöny hiányzott. Az ára két és fél ezer forint — idézi fel a történteket Bíró Béla, az áruház vezetője. — A kolléganő azonnal kapcsolt: hárman két öltönyt vittek be a próbafülkébe, aztán egyet visszaakasztottak a helyére... Egy eltűnt, nincs más hátra, utánuk kell menni, még nem mehettek messzire... így is történt, a fiatal elárusítónő a három fiatalember után szaladt. Az utcán, nem messze az áruháztól, számon kérte rajtuk a hiányzó öltönyt. A válasz rideg volt és elutasító: — Nálunk ilyen nincs...! Nem is lehetett, mert a drága portéka néhány utcával odább — egy segítő szándékú „barát” közreműködésével — már gazdára is talált. Fodrásznál kezdődött a „munkanap” A három fiatalembernél. — a kerepestarcsai Bálint Péternek, a veszprémi Molnár Ferencnek és a budapesti Molnár Attilának — nem ez volt az egyetlen lopása a megyeszékhelyen. A különböző áruházakból loptak még fekete bársonyöltönyöket, női estélyi ruhákat, kötöttárukat, női és férficipőket, értékes csizmákat, kesztyűket, bőrkabátokat és dzsekiket, ruhaanyagokat, egyszóval mindent, amit jó áron értékesíteni lehetett. Az egri „termés” a saját becslésük szerint mintegy 26 ezer forint értékű volt.:. Azt írtam: „saját becslésük szerint”. Ez így igaz, mert a rendőrségi fogdában saját fülemmel hallottam — s toliammal jegyeztem fel — ezt az adatot. És mást is, amit elmondtak az egri kirándulásukkal kapcsolatban. Természetesen nem voltak valami bőbeszédűek, de hát ez a maga módján érthető is. Egy-egy ilyen tapasztalt bűnöző, mint a két beszélgetőpartnerem — Bálint Péter és Molnár Attila — csak azt ismeri be, amit már bebizonyítottak a nyomozók. — Én nem is akartam lejönni Egerben — mondja a jó kötésű, rendkívül ügyesen, értelmesen gondolkodó Bálint Péter. — Ez egy kisváros, nagyobb az esély a lebukásra... — Mégis lejöttek Budapestről, ahol hárman összeismerkedtek, s kitervelték az áruházi lopások módszerét. — Hát, ami azt illeti, nem érte meg. Kétszeresen sem érte meg — mondja fanyar vigyorral az arcán. — Egyrészt rajtavesztettünk, másrészt. .. _... ? — .. .másrészt bóvlit ért az egész, Pesten dupláját kaptuk volna a cuccokért! Ha azt vesszük, ez dicséretnek számít: Egerben nincs olyan alvilági, bűntársi, vagy orgazdakor, amelyik busásan kamatoztatta volna Bá- linték „befektetéseit". Márpedig, ez a majd harmincéves fiatalember ismeri a dörgést: nem először került összeütközésbe a törvénnyel, legutóbb július 1-én szabadult a betöréses lopásért kapott börtönbüntetéséből. — Odabent gondolkodtam, hogy abba kellene hagyni az egészet, de hát, nem ment... Most megint itt vagyok, nem érte meg az egész: ahogy jött a pénz, úgy el is ment a szórakozóhelyeken. 3—4 ezret költöttünk egy éjszakq. És ennek most egy hosszabb szabadságvesztés lesz az ára. .. Harmincon felül leszek, mire kijövök. .. És már végigzongoráztam a Btk-t, igaz, két büntetés között tíz évig rendesen éltem, aztán jött egy válás, aztán meg újra ez az élet... — Milyen volt ez az élet? — Délelőtt a fodrásznál kezdődött a napunk, hajmosás. manikür, fürdő. Aztán egy konyak, persze nem akármilyen, többnyire Napóleon, majd kiadós reggeliebéd következett, aztán a déli órákban irány a „meló”. Ilyenkor sokan vannak, rutin is volt, figyelhet ezek után az eladó.... Ja. és a megjelenésre adni kell, mert a csóró öltözetű ember mindig gyanús... — Most mégis megbuktak ... — Meg. Vagyis: ismét külföldön dolgozom, a két gyerkőcöm ugyanis ilyenkor ezt tudja. Nem szeretném, ha rájönnének, hogy az apjuk bűnöző... — Rendes embernek ismerik? — Igen, annak. Amikor kinn vagyok, rendszeresen találkozunk, viszek nekik ezt-azt, a gyerektartást is fizetem. Csakhát..., eddig nem tudtam véglegesen megállni. De bízom abban, hogy sikerül még visszailleszkedni a társadalomba. .. Vajon, hányadszor mondta már el ezt az ígéretet? Nem volt kitartásom . .: A huszonéves Molnár Attila meglehetősen zokon veszi az érdeklődést. Nem lehetnek ínyérevalóak a kérdések, mert a szűkszavúság várába menekül. A vizsgálótiszt szavai azonban feltárják az életét: aggódó édesanya, apa, tiszteletre méltó foglalkozású fiútestvér, jogász nővér — ebből a becsületes körből „sodródott” a becstelen életbe. Október 6-án szabadult az áruházi lopás miatt kapott büntetéséből, november 9-én már megint a zárkakosztot ette. — Belesodródtam... — tömöríti a történteket egyetlen szóba. Hogy mit is ért a „sodródáson”, nem fejti ki, csupán arra utal: a legutóbbi öthónapos börtönbüntetés nem volt elég a dolgok komoly átgondolására. — Nem volt kitartásom — jegyzi meg. Ebben van is valami igazság, erre az egyhónapos szabad élet napjai és viselt dolgai épp elég bizonyítékot jelentenek. Egyben azonban következetes és kitartó volt Molnár Attila: abban, hogy végiglopja Budapestet, Veszprémet és Egert! — Há magát lopnák meg, vagy kirabolnák a lakását, mit szólna hozzá? — Meg lenne a véleményem. .. — Magáról is megvan a kereskedők véleménye. Azo- ké, akiknek meg kellett volna fizetniük a kárt, ha nem kerülnek elő a lopott holmik. — Van kálójuk... (Ez igaz: 2 millió forintos forgalom után két és fél ezer forint, vagyis pontosan any- nyi, mint egy ellopott öltöny áralj Ez egy „karrier” Megbánást vártam, vagy legalábbis egy olyan „alibiszöveget”, amilyet Bálint Péter elmondott. Ez azonban elmarad, Molnár Attilának — úgy tűnik —, ebben a helyzetében minden teljesen mindegy. — Mit gondol, otthon hogyan fogadják az újabb lopások és a lebukás hírét? — Épp elég okuk lesz arra, hogy megszakítsák velem a kapcsolatot. — Ez várható? — Igen, ez az én karrierem. ..! — Soha nem latolgatta, hogy mi lesz ezután, hogyan tovább? — Mondtam már, nincs kitartásom! Nincs határozott elképzelésem, nem érdekel semmi, idáig jutottam. És nincs életfilozófiám sem... Hacsak ez nem az! ★ Bálint Péter, Molnár Attila, Molnár Ferenc és a makiári segítőtárs, F. M. áruházi tolvajlásai ügyében a rendőrség előzetes letartóztatás mellett folytatja a vizsgálatot. Ennek befejeztével az országos hírű társaság tagjai bíróság előtt felelnek majd a bűneikért. Szilvás István Párizsban magyar filmhónap Párizsi és budapesti szemmel egyaránt fontos esemény a magyar film csütörtökön kezdődött nagy retrospektív szemléje és kiállítása a párizsi Pompidou-központban és a Chaillot-palota filmmúzeumában — hangsúlyozta az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában a szemle francia rendezője, Jean Loup Passek, a» Pompidou-közpnt filmtanácsadója és Szabó B. István filmfőigazgató. A magyar filmek ugyan a sajátos magyar valóságban gyökereznek, hazai történelmünket dolgozzák fel, de egyetemes problémákat érintenek, amelyek ránk is vonatkoznak — mondotta Passek, majd így folytatta: amit például Jancsó közöl 1919- ről vagy a magyar történelem más időszakairól, ez egyben általános kérdés is, az elnyomók és az elnyomottak harca. Nagy hatást tesz rám az, hogyan tekintenek a magyar filmesek társa, dalmunkra, a régire és az újra, az a mód, ahogyan a történelem tanulságait levonják, vagy ahogyan az a falu és a város, a társadalom problémáit látják. Olyan humanista megközelítés ez, amely egyedülálló a világ filmművészetében. Ezen kí_ vül a magyar filmművésztt kiváló rendezőegyéníséac’; egész sorával rendelkezik. Tájvédelmi körzet A Ság-hegy és az Őrség után Kőszeg és környéke lesz Vas megye harmadik tájvédelmi körzete. A védetté nyilvánítás első lépéseként számba vették a mintegy négyezer hektáros terület természeti értékeit, faunáját, flóráját, vizeit, geológiai jellemzőit. Eszerint a körzetben mintegy 1300 növényfaj található, s közülük számos csak ezen a tájegységen tenyészik. Gazdag az állatvilága is. A védettség azt jelenti majd, hogy a területen tilos lesz az úgynevezett tarvágás, fokozott védelmet kapnak a szelídgesztenyések, s a táj ritka madarai: a darázsölyv, a halászsas, és a vándorsólyom. Ugyancsak vé_ delmet kap majd a cáki pincesor, továbbá a késő bronzkori és vaskori velem- szent-vidi telep, ahol régészeti feltárásokat folytatnak. A kőszegi tájvédelmi körzetet a jövő év tavaszért avatják, a hagyományos kör. nyezet és természetvédelmi napok kiemelkedő eseménv*, ként. AfEU
