Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-09 / 288. szám
Minden csepp víz fontos Beszélgetés Gergely István államtitkárral, az Országos Vízügyi Hivatal elnökével Nincs olyan évszak, hogy ne szerepelne érdeklődésünk homlokterében a víz. Tavasszal, ősszel az áradások keltenek riadalmat, telente a nagyobb mennyiségű csapadék későbbi következményeitől tartunk, majd a belvizek okoznak sok gondot, nyáron pedig a szükség — a vízhiány — késztet valamennyiünket alapos és megfontolt töprengésre: képesek vagyunk-e megbirkózni a tulajdonképpen periódiku- ' san ismétlődő gondokkal? — Lépést tart-e vízgazdál- ? kodásunk rendje és rend- | szere a napi igényekkel és f a távlati fejlesztés per.® ‘ pektíváival? Magyarország vízgazdálkodási mérlege összességében kedvező. A rendelkezésünkre álló vízkészlet elegendő az igények kielégítésére. Általában, de nem min- I den esetben. Hazánk föld- I rajzi szempontból a Kárpát- 3 medence katlanjában fek- szik, s így vizeink döntő ’ többsége — 96 százaléka — ’ szomszédos országokból ér- ? kezik hozzánk. Ez azt jelen- l' ti, hogy a helyben keletkező l: vizek tekintetében kifejezet- Ej ten kedvezőtlenek adottsá- ^ gaink. Ráadásul a rendelke- ” zésre álló vízkészlet területi j eloszlása is> aránytalan. Há- 1 rom nagy folyónk, a Duna, I a Tisza és a Dráva össz- j pontosítja .medrébe a vízfo- i lyások csaknem 90 százalé- j: kát, s ebből mindössze 20 százalék jut a Tisza völgyé- I re. Ugyanakkor az ország 1 mezőgazdaságilag művelt területének csaknem fele ép- 1 pen ebben a térségben van, •\ és itt él lakasságunknak is /. mintegy a fele. ||.' Gondjaink másik oldala: j gazdasági-társadalmi fejlő- É désünk következtében a la- , kossági-ipari-mezőgazdasági i vízfelhasználás! az elmúlt há- ' rom évtized alatt megsok- I, szorozódott: az éves vízigény 1 1 milliárd köbméterről 6—7 milliárd köbméterre emelkedett. Az ipari fejlesztés, a nagyüzemi mezőgazdaság kialakulása, a lakosság szociális igényeinek mind teljesebb kielégítése, sok-sok vi- j zet kívánt. Ugyanakkor ez a dinamikus fejlődés sem volt egyenletes. A Hajdúság, Sza-, bölcs, vagy éppen a Duna—; Tisza-közi homokon élők körülményei az elmúlt 20—30 esztendőben gyökeresen megváltoztak. Ritkán és keveset szólunk róla, de ehhez mindenekelőtt vízre volt szükség. Sok vízre, ami nagy érték, hiszen előteremtése csak nagy beruházásokkal lehetséges. — Á vízgazdálkodásunk feszültségei és ellentmondásának okai ismertek. Tannak-e kilátások arra, hogy ezek a jövőben megszűnnek? — Feladatainkat nem ma ismertük fel. Azt viszont, hogy ez a mai gazdasági fejlődésben milyen nagy jelentőséget nyert, mutatja az is, hogy törekvéseinket az MSZMP XI. kongresszusának határozata és a párt programnyilatkozata is konkrétan megfogalmazza: egyensúlyt kell teremtenünk a lakosság, ,az ipar, valamint a mezőgazdaság növekvő vízszükséglete és a vízkészletek között. Fejlesztési terveink, a népgazdaság teherbíró képességével arányban, évről évre magasabb célt tűznek ki maguk elé. A nagy térségek életére kiható vízügyi létesítmények, a Tisza- löki és Kiskörei Vízlépcső, az ebből elágazó mesterséges folyók, a Keleti-, Nagykunsági- és Jászsági-főcsatorna ennek valóra váltása jegyében létesültek. Ugyanezt a célt szolgálja a tervezett Csongrádi Vízlépcső, vagy a Csehszlov kiával közösen megépülő Nagymaros—gab- cikovói Vízlépcsőrendszer létesítése. A nagy volumenű beruházások mellett folyamatosan végzünk olyan, ösz- szesség ükben nem kisebb a«s«g- es pénzigényes munkákat, amelyek már napjainkban is éreztetik hatásukat. Kisebb-nagyobb tározóinkban ez idő szerint csaknem egymilliárd köbméter víz tartalékolására vagyunk képesek, egyre teljesebbnek mondható az árvízvédelmi rendszerek biztonsága, folyamatban van a belvízkár elhárítást csökkentő építkezések megvalósulása és a vízellátást magasabb színvonal-, ra emelő létesítmények kivitelezése is. — A lakosság vízellátása az Országos Vízügyi Hivatal legfontosabb feladatainak egyike. Hogyan ítéli meg Gergely elvtárs az ivóvízellátás napi állapotát, s várhatók-e kedvező változások a közeljövőben? jö — Az V. ötéves tervidő- ■ szak végére, tehát belátható időn belül hazánk lakosságának háromnegyede vezetékes vízzel ellátott területen él majd: egészséges vizet fogyaszt. A fennmaradó egynegyed — ami azonban egyáltalán nem elhanyagolható, hiszen gyakorlatilag 2,5 millió állampolgárt érint — még csak hírből ismeri a vezetékes vízellátás előnyeit. Döntő többségük vidéken él, olyan területeken, ahol ráadásul a talajvíztáplálta kutak elszennyeződése a korábbi feltételezettnél sokkalta gyorsabb ütemű. Egyes helyeken pedig a vízszint- süllyedés következtében már el is tűnt a kutakból a víz. Hiába mondom tehát most azt, hogy általában kielégítő a lakosság vízellátása, mert az a komlói vagy érdi lakos, akinek ráadásul vezetékes víz van az otthonában, de a kánikulai napokban mégis lajtkocsiból kapja a vizet, bosszankodik és joggal. Ennek oka sok esetben a víztermelő kapacitás és az elosztóhálózat összhangjának hiánya, de sok gondot okoz a pazarlás is. És akkor még nem is beszéltem például azokról a nógrádi kisközségekről, ahol a vezetékek sincsenek kiépítve, s nekik az esztendő minden napján kisebb-nagyobb távolságról szállítják az ivóvizet. Az ország egészére vonatkozó ellátottság tehát még nem egységes: míg Veszprém vagy Szolnok megyében hozzávetőleg 90 százalékos az ellátottak aránya, addig Szabolcs* vagy Nógrád megyében alig-alig haladja meg valamivel az 50 százalékot. A tanácsokkal jó együttműködésben dolgozunk. Szükséges is ez, hiszen a tanácsok „területgazda” szerepe, a helyi társadalmi-gazdasági fejlődésben betöltött irányító funkciójuk a mi munkánknak is egyik alapja. Persze természetes az is, hogy közös munkánk fő szempontja a' népgazdasági, az össztársadalmi érdek kell legyen. — Az előbb szóba került a pazarlás... Hogyan takarékoskodhatnánk jobban a vízzel? — Számszerű eredményeink mutatják, hogy a pazarlás nagyon is tetten érhető. Amíg valaki kútból húzza a vizet, kétszer is meggondolja, hogy mennyit használjon. Amikor aztán beköltözik mondjuk egy lakótelepi lakásba, ahol az összkomfort mihden előnyét élvezheti, egyik napról a másikra a szükségesnek sokszorosát fogyasztja. Kíváncsi lennék arra, aki tételesen fel tudná nekem sorolni, hogy vajon mire megy el egy lakótelepi lakásban naponta másfél ezer liter víz. Igen, gyakorta megesik, hogy ennyit pazarolnak el. A nálunknál jó- valta gazdagabb és jobb vízlehetőségű országokban sem folyik el ennyi, tulajdonképpen hiába. Sok múlik a meggyőző, felvilágosításon: tudatosítani kellene például a pécsi, vagy a miskolci lakosokkal — de sorolhatnám Debrecent, Budapestet, Székesfehérvárt, majd minden nagyvárosunkat —, Tiogy ők ’ nagy távolságról, roppant költséges szállítással kapják a vizet. Miközben a belvárosban folyóvíz alatt hűtik a sört, addig a peremkerületeken csppenként telik meg a pohár. Itt is, ott is egy- -formán- szükség van rá. — A vízfogyasztás és » szennyvízmennyiség között összefüggés van. A szak_ emberek már megkondí- tották a vészharangot: ve. szélyben van élővizeink tisztasága, s ha nem vesz- sziik komolyan vizeink egyre romló állapotát, súlyos következményei lehetnek. — Nem hazai gond, bár nálunk is figyelmeztetően jelentkezik. Valamelyest enylülni fog a helyzet azzal, hogy a csatornázottság mind szélesebb körű lesz, ám ez legfeljebb a kiemelt körzetek gondját oldja majd meg. A fejlesztés homlokterében a főváros és a nagyvárosok állnak, mint elsődleges érdek. A tervidőszak végére hazánk lakosságának mint' egy kétötöde él majd csatornázott területen. A vidéki települések azonban még jó' ideig a kevésbé ellátott körzetek közé tartoznak majd. A, csatornázás lemaradása a vezetékes vízellátástól világjelenség. Ez tulajdonképpen természetes is, hiszen az elsődleges feladat az ellátás biztosítása, s csak ebből fakad a következménye, a szennyvíz elvezetésének és tisztításának, újrahasznosításának megoldása. Ráadásul a feladatok is • késve jelentkeznek. Amíg csak kis meny- nyiségű víz tisztítása szükséges, addig az élővizek természetes ellenállása és öntisztuló képessége elegendő. Ám éppen a fogyasztás megnövekedésével egyidőben a szennyvízmennyiség is több lesz, és súlyosan veszélyezteti a környezetet. Hazánkban jelenleg a csatornahálózatba kerülő szennyvízmennyiségnek mintegy harmadát vagyunk képesek megtisztítani. Roppant kevés. A megoldást azonban nem csak a teljes csatornázottság és mindenre kiterjedő szennyvíztisztítás jelenti. Szembe kell nézni a tényekkel; erre belátható időn belül nem lesz lehetőségünk. Előbbre jutni azonban más úton is lehet. A korábban említett takarékos lakossági vízfelhasználás mellett az iparban és a mező- gazdaságban nagyobb gondot fordítani a vízkímélő technológiák elterjesztésére. Erre ösztönöznek a Vízügyi' és a Környezetvédelmi Törvények is. Ha valamennyien értékének megfelelően bánnánk a vízzel — kímélnénk, vigyáznánk tisztaságát, szükségleteinknek megfelelő mennyiségben használnánk, fogyasztanánk —, sokkalta több lehetőség nyílna arra, hogy az állampolgári igényeknek megfelelően az ország minden területén a mainál jó- valta egyenletesebbé tegyük az ellátást » 1 Sáfrán István Á tanácstól jött segítség Megoldódott a m unkába járó ecsédi szülők gyermek elhelyezési gondja az elmúlt napokban. A községi tanács, látva a tarthatatlan helyzetet, úgy próbált segíteni, hogy az öregek napközi otthonának épületét tették rendbe és alkalmassá az itt létesítendő óvoda számára. így 62 gyerek jutott megfelelő óvodai férőhelyhez, amellyel egyben megoldódott a község lakosainak régi gondja és baja. Képünkön Tóth Lászióné óvónő a bábokkal ismerteti meg a falubeli apróságokat. . (Fotó: Szabó Sándor) Ä tfesTámöTolaggyffiésefopI jelentjük: Sok vagy kevés a bírálat? Az Egyesült Izzó gyöngyösi Félvezető- és Gépgyárában a beszámoló taggyűlések sorozatát az 1-es számot viselő alapszervezet kezdte. Elsőiként a sorban, de nem legelsőként a rangsorban. Ezt lehetett .kiszűrni a végrehajtó bizottság minősítéséből, s — tisztelet, becsület érte — kiérződött ez az igen alapos beszámolóból is. A gépgyár kommunistáit tömörítő nagy létszámú, 98 tagú alapszervezet tevékenysége nem volt mentes a gondoktól az elmúlt öt esztendő alatt. Tulajdonképpen apróságoknak nevezhető ügyekből, — mint például a tagdíjak felülvizsgálata, — származtak nagyobb, a 'közösség egységét kipróbáló események. Mire azonban az ösz- szeíoglaló számvetést el kellett készítenie a napokban tartott taggyűlésre Solti Károly titkárnak, e nehézségeken nagyrészt már . túljutottak. Az egység kiállta a próbát minden esetben. A brigádok, a régi, kipróbált munkásközösségek segítették tartalmassá emelni a politikai munkát s ez a párton kívüli munkatársaikra is hatással volt. Hosszú, részletes beszámolót hallgatott végig a szinte teljes létszámban megjelent tagság, s velük együtt a taggyűlésen jelien lévő Kónya Lajos, a városi pártbizottság első titkára és Krasznai Já- nosné, a gyári pártbizottság titkára. Kritika, önkritika bőven hangzott el, arányaiban is inkább a negatívumok felé hajlott az értékelés, Szinte természetes reagálás volit az egyik felszólalótól: nem túl sok a bírálat? Hiszen ha a legfontosabbat, a gazdasági munkát nézzük, kiemelikedőek a gyáregység eredményei. Ezekben a műhelyekben készülnek egyebek mellett az átlagosnál jóval magasabb műszaki kultúrát, szakmai felkészültséget igénylő ipari robotok. Áa , árbevétel tervét, beleszámítva még a tízmilliós többletet tartalmazó kongresszusi pótfelajámlóst is, jóval túl-, teljesíti ez a kollektíva. Nem kis dologról van szó, hiszen, a hatszázmillió forintot köze- ■ lítik, jövőre már ez a szárny fejezi ki a tervfeladatukat.'4 Nem véletlenül mondta aj felszólaló: iyen eredménye-- két csakis jó politikai lég-- körben lehet elérni s a jói politikai munka meghatározója volt a pártalapszervezet.'. Ezután, arról cserélitek véleményt, hogy az első év lendülete utóin megtorpant a),! pártépítés, csökkent a taggyűlések aktivitása, közömbösség kezdett érződni. Alaposan meg kell vizsgálni! most ezek okait, tanulságképpen a nem éppen kömy— nyűinek ígérkező jövőre te-'- kintve. Szervezeti átalakulás is kezdődik, amely még. inkább türelmes, határozott: politikai munkát kíván; három alapszervezet alakul januárban a mostani egyböli: Megoszlik a teher, az eddi-, gieknél több tisztségviselő ‘ vállára kerül. Ezután is meg. kell azonban maradnia az! egységes szelleminek, gondol- \ kodásmódnak, az egységet tükröző cselekedeteknek. A vendég első titkár fogalmazott így: a pillanatnyi formaingadozás ne térítsen el senkit a fő céloktól. Olyan légikört kell teremteni, hogy annak legyen sízégyenérzete,\ aki eddig könnyelműségből nem mindig vette komolyan \ a pártéletet, a pártmunkát. { Sok volt a bírálat? Külső j sízemmel nézve talán igen.' f De a közösség saját körén belüli önvizsgálatában a jobbra törekvés igénye, úgy hisszük, megkívánta ezt a hangot. Mert „formaingadozás” biztosan lesz ezután is. De a fő célok mindenki számára világosan, határozottan fogalmazódtak meg. Hekeli Sándor Hevesi Rákóczi: megfogják a meleget Duplafalú fólia alatti hajtatás,' 14 ezer négyzetméteren ’Á heves!‘ Rákóczi Termelőszövetkezetre zöldségellátás tekintetében az egész megye lakossága számít. Ez a tény természetesen azt kívánja a közös gazdaság vezetőitől, hogy terveik kialakításakor fokozott figyelmet fordítsanak a zöldségtermesztésre. A legközelebbi — és mint ilyen — nagyon fontos feladat a téli zöldségellátás minél jobb elősegítése. Ennek érdekében — mint Somodi László, kertészeti főágazatvezető elmondta — a múlt évi ötezerről most 14 ezer négyzetméterre növelik a hajtatásos, fólia alatti zöldségtermesztést. (A hobbikertészek számára tavaly további kétezer négyzetméteren végeztek hajtatást, korai, fólia alatti zöldségtermesztéshez.) Most tehát ,14 ezer négyzetméteren folytatják ezt a munkát a szövetkezetben, amihez a telep bővítése mellett a • fóliasátrakat is átalakítják. Ez utóbbiak — az energiatakarékosság jegyében — duplafalúak le.sinek. „Megfogják” tehát a meleget. és azt remélik, hogy így nemcsak eredményes, de gazdaságos is lesz a hétezer négyzetméterén tervezett paprika-, az ötezer négyzet- méteren tervezett paradicsom-. valamint a megmaradó ezer négyzetméter fólia alatti uborka-, és a görög- és sárgadinnye-ha'jtatás. Ha minden jól megy es az időjárás is megengedi, február vegén kiültetik a palántákat, a fóliatelepet pedig úgy hasznosítják a továbbiakban, hogy 73 ezer négyzetméter területen szabadföldi és konzervipari termék palántáit állítják elő. Az elsődleges cél azonban most természetesen a téli ellátás biztosítása, a fogyasztási időtartam növelése. A fóliázásnak ebben van most igen nagy jelentősége, hiszen az üvegházakba már kiültetett zöldségek „lefutása” után a fűtött, majd a fűtet- len fóliás hajtatás lép be, hogy aztán, a tél elmúltával, 80 hektáron kezdetét vehesse a szabadföldi, korai zöldség- termesztés. A zöldségtermesztés várható sikere és haszna mellett a fóliázás munkát biztosit ezekre a hónapokra a tagságnak: férfiak a sátrak felhúzásában, az asszonyok a talaj-előkészítésben dolgoznak. Munkájuk eredményeként a fólia alatti hajtatás mintegy háromszorosára növekszik az elmúlt évinek, a palántanevelés pedig a tavalyi szinten marad, és ez biztosíték arra. hogy a Rákóczi Termelőszövetkezet — a múlt évihez hasonlóan — 1980-ban is jelentősen hozzájárul majd megyénk zöldségellátásához. Ncwsw& 1979. december 9., vasárnap t k.
