Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-06 / 285. szám
n „könyvpárbaj” alapjai Beszélgetés a szakszervezeti könyvtárakról Az „Olvasó munkásért” pályázaton túlnyomó részt a szakszervezeti könyvtárakból pályáztak. A részvétel — az egyéni eredményektől függetlenül is — minőségi változásokat eredményezhetett. Erről beszélgetünk André Miklóssal, a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztályának politikai munkatársával. — A művelődést, önművelést elősegítő-ösztönző mozgalmak — mondja André Miklós — a könyvtárüggyel kapcsolatos szemléletváltási folyamatot is gyorsítják. így volt ez az „Olvasó munkásért” pályázattal is. Hatása azonban nem minden esetben fejezhető ki számokkal. S ne feledjük, „csak” egy állomása a szakszervezeti könyvtárak folyamatos fejlődésének. A SZOT elnökségének a szakszervezeti könyvtárak távlati tervezésének alapelveiről és követelményeiről kiadott állásfoglalása óta javultak a működési körülmények. Az önálló helyiséggel rendelkező könyvtárak száma ma már 1151. A könyvállomány növekedése is nagyarányú, a könyvbeszerzésre fordított összeg megduplázódott, 268-cal több a főfoglalkozású könyvtáros. Az olvasók összetételében is jelentős a változás. Nőtt a fizikai dolgozók aránya: 45,1 százalákról 55,2 százalékra. — Mindezek általános képet mulatnak a szakszervezeti könyvtárak jelenlegi helyzetéről. De nem mindenhol egyértelmű a fejlődés. — Valóban. Az összesített adatok közül sem mindegyik mutat növekedést. Sajnos, elég sok helyen nem kap még kellő anyagi és erkölcsi támogatást a könyvtár. Ahol baj van a gazdálkodással, ott a könyvtár támogatása háttérbe szorul. Másrészt szemléleti problémák is hátráltatják egyes könyvtárak fejlődését. Egy jellemző példa: a néhány éve megalakult vállalati művelődési bizottságoknak csak egyhar- madában találhatók könyvtárosok. — Nem tekintik sok hehelyen partnernek a könyvtárost? — Előfordul, hogy például a létszámba nem fért bele, mert több képviselőt választottak a szocialista brigádokból. .. Egy-egy művelődési bizottság vezetője sokszor úgy gondolja, a munkatervüket úgyis megkapja a könyvtáros... Szerencsére nem mindenhol van ez így. Ugyanakkor több megyénkben megindult jó irányú törekvés. Különböző vállalatoknál, ahol a más-más hálózatba tartozó, szakszervezeti és a műszaki könyvtárak egyenként erőtlenek, gyengén működnek, összevonják. Nagyobb helyiséget kapnak, összeadják a könyvbeszerzési keretet és minden más anyagi dologban összefognak. így főfoglalkozású szakképzett könyvtárost is alkalmazhatnak! Borsod, Csongrád, Vas és Veszprém megyékben élnek ezzel a lehetőséggel. Hellyel-közzel más megyékben is. Ezt sugallja a közművelődési szemlélet is. Az anyagi és a szellemi erők összpontosítása minőségi munkát eredményez, növeli a hatékonyságot. — Hogyan alakul a könyvtárak és a szocialista briA gyerekek igazi érdeke... Az ügy szálai jó másfél esztendőre nyúlnak vissza. Akkortájt a hatvani IV-es számú Általános Iskola diákjai — akárcsak többi hasonló korú társuk — a földeken serénykedtek, segítették az őszi betakarítást. Ezért szorgalmuknak megfelelő fizetség járt nekik. Ezt a pénzt át is utalták az oktatási intézménynek. A következő lépés az lett volna — így írják elő a rendelkezések — hogy azt kiosztják a gyerekek között. Sajnos nem ez történt. Ráadásul a summa egy részéből — több mint húszezer forintból — a fiatalok megkérdezése nélkül különböző iskolai felszereléseket vásároltak. A többit takarékbélyegre váltották, hogy akárcsak korábban. ekkor is megnyerjék az iskolák közötti megyei takarékossági versenyt, így persze a többiek kerültek hátrányos helyzetbe, mert ők betartották a játékszabályokat és nem óhajtottak jogtalan előnyt szerezni. Tetézte a szabálytalanságok sorát az, hogy. több mint háromezer forintot önhatalmúlag a társadalmi munkát végző szülök vendégül látására, ételre, italra fordítottak. Mindez nem először fordult elő. Ezen a gyakorlaton — bár a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője emiatt többször határozottan figyelmeztette az igazgatót — nem változtattak. A népi ellenőröknek kellett közbelépni ahhoz, hogy a dolgok végül MÍ9. december ti., csütörtök is rendeződjenek. Munkájuk nem volt könnyű, mert a főnök eleinte megpróbálta félrevezetni őket. Az alapos vizsgálat azonban fényt derített a visszásságokra. Természetesen nem ma-t radhatott el a felelősségre/ vonás sem. Hajdú Kálmán igazgató ellen fegyelmi eljárást indítottak. Ez betegsége miatt elhúzódott, így csak néhány héttel ezelőtt fejeződött be. Vétségéért szigorú megrovást kapott, s emellett részleges kártérítésre is kötelezték. Vezetői posztjáról lemondott, s pillanatnyilag beosztott nevelőként tevékenykedik. El kellett mondanunk mindezt több okból is. Hónapok óta a legkülönfélébb mendemondák terjedtek el az ügy kapcsán, jó néhá- nyan már jelentős sikkasztásról is sugdolóztak. Erről szó sincs! Egy kiváló és köztiszteletben álló pedagógus hibát követett el, amikor nem tartotta be a mindenkire egyformán kötelező rendelkezéseket. Az viszont nagy kár. hogy erre tantestületéből senki sem figyelmeztette, nem tiltakozott az iskolavezetés egyetlen tagja sem. holott a vétóval megelőzhették volna a sokasodó bajokat, s így egy tisztességgel megalapozott, több évtizedes karrier nem szenvedne csorbát. Így azonban az érdemek csak enyhíthették a büntetést. Szólunk minderről azért is. hogy intő példa, tanulság legyen mások számára is. A tanulók valódi érdekeit nem szabad összetéveszteni a vélttel, mert így — s ezt egyértelműen bizonyítja ez az eset — mind a két fél rosszul jár. Pécsi István gádok kapcsóláta? Formaság-e meg sok helyen a könyvtári tagság? — Pontos adatunk van erről. 1970-ben a könyvtári tagoknak 30,1 százaléka volt brigádtag. 1978-ban már 52,7 százalék ez az arány. Egyre inkább háttérbe szorul, hogy valaki csak a pontszerzás miatt iratkozzon be a könyvtárba. Nagyon sok szocialista brigádtag él a többféle forrásból beszerezhető ismeretek, a műveltség gyarapításának különféle lehetőségeivel. Legyen a brigádoknak több közös kulturális programjuk, de az egyén művelődését, önművelését is értékelni kell. Hiszen egy jól működő szocialista brigádon belül ki kell cserélődniük a kulturális élményeknek, tapasztalatoknak. Ezért kell támogatni, elősegíteni az egyénre szabott kultúráiig vállalásokat. A könyvtár sajátos szolgáltatásaival segíti, a szocialista brigádokat • kulturális vállalásaik teljesá- tésében. A brigádok pedig társadalmi munkával viszonozzák: a könyvtárak helyiségeinek kialakítását, felújítását, berendezéseinek korszerűsítését. — Hirdetnek-e újabb „Olvasó munkásért” pályázatot? • — Az „Olvasó népért” mozgalom folyamatosan több akciósorozatból épül föl. Egyik kiemelt törekvése a munkások rendszeres olvasóvá nevelése. Ez év november közepétől csaknem egy éven keresztül „Könyvpárbaj” címmel nyilvános vetélkedőt hallhatunk a Kossuth-adón. A tizenhárom fordulóból álló vetélkedősorozaton szocialista brigádok mérik össze tudásukat. A műsorvezető Rapcsányi László. A vetélkedő célja a kortárs irodalom legjobbjainak, a szocialista országok életének, kultúrájának jobb megismerése, népszerűsítése. Nem a lexikális tudás a fő, hanem az összefüggések keresése, megtalálása. a logikus gondolkodásra késztetés. Tavaly lezárult egy olvasói pályázat. Az idén alapvetően azonos célokkal útjára indult a másik. Mindez a folyamatosságot teszi lehetővé, elősegíti, hogy elmondhassuk: olvasó nép vagyunk! (B. G.) Kiállítás a Hatvani Galériában Arcok és sorsok Az idén másodízben rendezi meg a Hatvani Galéria a portrébiennálét. A két évvel ezelőtti első alkalom bizonyította a gondolat életképességét. A művészek mást mutatkozó érdeklődése arról a hatásról is értesít minket, milyen értékű fórumnak tartják a magyar festők és szobrászok a Hatvani Galériát, milyen erő és értékrend- szer működik, termi meg alkotásait országos szinten ebben a művészeti ágban. Nézve, mérve is az eredményt azt kell megállapítanunk, hogy a Hatvani Galériának növekedett vonzóereje. A hazai festészet és szobrászat mesterei igényes művekkel álltak ki ezen a tárlaton egy műfaj tekintélyének érdekében. Ennek egyrészt oka maga a témakör. Az emberi arcokat, a különböző sorsokat megközelíteni, azokról vallo- másszerűen a művészet szabályai és indításai szerint elmondani azt, amit az alkotóban az együttérzés, a megértés, az ítélet, vagy a szeretet parancsa a felszínre lök, nem könnyű játék. Sem emberi oldalról, sem a művészi tudás oldaláról, tehát a szakmai részét illetően sem az. Beszéljünk nyíltan! Soká nem lesz egészen eldöntött kérdés, melyik a fontosabb elem az alkotásban: megélni valamit, vagy kifejezni. Jól és hitelesen megélni valamit és jól és hitelesen kifejezni. Sokszor az utóbbira szavaznék. De amikor egy kiállításon az arcok tisztes és nagyszerű sorozata áll velem szemben, tartok attól, hogy a megjelenő szellemi érték, a látható vonások között megbúvó, de elénk világító jellem, az etikai nagyság, ezeknek helyes rendben megfogalmazott harmóniája, ennek a harmóniának a felismerése az elsődleges. És utána jöhet az alkotó a maga mesterségbeli tudásával, azzal a többlettel, ahogyan ő azt a másik embert, a megjelenítendő társat látja, megérti, megsejti benne, gondjaiban azt az erkölcsi egységet, szellemi minőséget, hangulati rokonságot, amiért az alkotni vágyás benne, a társban, a másik emberben megindul. Mindezt el kellett mondanom már egyszer! Ez a kiállítás kitűnő ürügy és alkalom arra, hogy megvalljam: engem az alkotásokban < elsősorban az effajta humánum, ez a közvetlen személyi kisugárzás izgatott mindig is. Azért hangsúlyozom most ezt, mert évtizedekig festők és szobrászok a köny- nyű és olykor méltatlan siker birtokában felületes, a felszínről is felszínesen tudósító munkákkal léptek nyilvánosság elé, • mondván, ez a humánum, vagy legalábbis a mi mércénk szerint ez az. S közben megfejthetetlen ákombákomokkal biz- gatták a szemünket arra, hogy a vásznon, vagy a papírlapon, vagy a szoborban megjelenő ebben-abban, amabban fedezzünk már fel végre valamit, amit értenénk, ami nekünk is tetszeni tudna. S miközben ez a kényszer működtetett minket, azt akarták, hogy megfeledkezzünk azokról az arcokon látható és a sors által írott jelrendszerekről, • amiket nem észrevenni, nem megérteni, nem megfejteni akarni — a szellem dőresége, vagy a lélek tunyasága. Innen nézve tartom komolynak és örvendetesnek ennek a tárlatnak az összképét. Jólesik látni Barcsay önarcképét. Más tárlatokon, más Barcsay-alkotásokkal szembesülvén néha kételyem támadt azt illetően, vajon az idős mesterben mennyi a szórakozás és múló időnek való engedménytétel, amikor az ő egyéniségéhez képest eljátszogat a formákkal, vonalakkal és a színekkel. Ez az önarckép azt a várakozást elégítette ki, amely bennem már sokáig fészkelődött. Egy érett és fegyelmezett jellem, egy gazdag élet birtokosa az etikai szilárdság és az alázat komolyságát állítja elénk — mércéül. így kell betetőzni az életet, ezzel a szigorúsággal kell • egyenessé magaHERCEG ÁRPÁD A címzett ismeretlen (Száz év.) Alacsonyan száll a varjú, szájában likas dió; ezt a képet őrzi leggörcsösebben az emlékezet abból a korból... Igen. Azóta száz év, egészen pontosan száz év múlott el, így öregedtünk ezer évet — mondja a gyermek, és azt hiszi, megmász- hatatlanná nőttek a fák. Pedig mi töpörödtünk, mi zsugorodtunk — magunkká? — ebben az eszeveszett közelítésben: embertől — emberig. Letaposva a nyíratlan réteket, a fésületlen bokrokat; százados tűzfalakról, mint fecskefészket, leverve a Má- ria-képet is. Ficánkoltunk a nyakasság betöretlen esika- ján, mintha csak rabló- pandúrt játszanánk... A kertet, ahol a virágok naponta újra nyíltak, és mindig napnyugtával hervadtak el, a legigazabb kertet is fölszántottuk. Csakhogy mit vetettünk belé, miféle átkot? Csalánt. De kinőtt, és nem szerettük. Orgonát is. Amikor muzsikált volna a virág, nem szerettük. Búzát, Árpát. Kukoricát. És eljő a megművelés ideje is: nem voltunk már a kapások között. Emlékszel? (Emlékszel?) ..Nyár volt, de mindnyájan fáztunk, hát begyújtottunk a mesekályhába.,.” Ott kuporgott tor kunkban a sírás, és nem tudtuk akkor, magunkat sajnáljuk-e jobban, vagy a költőt? Három napja olvastuk már a verseket; elvonult előttünk egy halálos ítélet, az iszonyatos emberáldozat... és már olyan tiszták voltunk, olyan őszinték, és any- nyira egy volt a gondolatunk is, hogy mindketten tudtuk, csak hazugság segíthet mirajtunk. .. mondtam is, hát én elmegyek, be a városba, hozok gitárhúrt és cigarettát, meg. ami kell... mire te fölnéztél az égre, és csak annyit feleltél, eső lesz, aztán vigyázz magadra, nincsen egy rendes kabátod. .. 1 (Van már kabátom is.) Asszonyom veszekedik, gyermekem játszani akar velem. A házmester megles a lépcsőházban — nem fizettem a lakbért. A postás újabban elkerül. Sámson fodrászhoz jár mostanában. A közvélemény a múltkor egy csosza pálinkától el veszté a fejét. Lövöldözés nem volt. A Fórumon lecsöndesedtek a kedélyek. Megint sokat gondolkodom magamról, és már keveset olvasok. Asztalomon a levél is kéthetes: ..Anyánk államköltségen üdül. Hát megérte. Apánk jól van kü-; lönben. FájÓ6 derékkal is dolgozik. Elfagyott a meggy. Segíthetnél a ház körül.” Igaz is, írtam már, hogy három éve nős vagyok? (Nős vagyok.) Hidd el, csak tél ez. Nem több. A hozzátartozó hóval. Hidegével. Csak megállt a kéz. A gondolat — leült picit. Csak jól vagyok. Most aggódjatok... Látod, élek azért. Bálnavadász, fókavadász tér haza így: faggyúszag, zsírszag leng körülöttem, de elveszejtő szél üzenetét hordozom tenyeremben. . . És néhanap még álmodozom; sóízű szám tengereket csókol ajakadra, fiúkat nemzek neked is, kik elhagynak, mielőtt még kitisztulna lelkedben az égbolt... Látod, még most is megkísért a muzsikás nyár. sítani emberit és művészi% egyaránt. Vecsési Sándor Férfiak e>A mű és Breznay József Pan-y nóniai család című alkotásai más oldalról, a közösségj megtartó erejéről ad sajátos* felfogást. Itt az egyes jelle-; mek és sorsok egyfajta össz-^ hangot hordoznak. Az egyik-«! ben, a Vecsésiében a fény ritmusa összefogja a férfialak alakjait, akik nemzedéki tá-í volságban hordják egymás|| mellett sorsaikat, míg Brez4 nay figurái különböző korúf családtagokról készített port-í rék, mintha máris a sírkert-4 bői néznének vissza ránk, m latin, római emlékek apró) visszasugárzásaképpen. Vannak művészek, akik —í* mint Somogyi József is —«t inkább Barcsayról készít, tásában hasonló portrét, minti| ahogyan a mester mag% teszi magáról. Vannak már* sok, akik a lángelméket kérr* dezik' meg, vagyis, hogy s.Sf arcukon keresztül mit közöl-* hetnek a világgal, mint' pél-«* dául Bráda Tibor teszi Csont-« váryval, Kiss István Dózsa Györggyel, Miskolczi Lászlót Beethovennel, Pálffy Kata-»« lin Dosztojevszkijjel, Tir>* Tibor Ady Endrével. Itt-oÚf - a szertelenség is diktál fór-: mát, talán csak azért, hogy« a megszokott ikonszerűsége-, két elhagyhassák. Így kerül-? nek a közönség elé más szerzőktől olyan szobrok, amiket művészekről készítettek, val- lomásszerűen adva azt, amit az ábrázoltról és önmagukról tartanak. Megint mások írókat, Adyt, Karinthyt, Mó- riczot, vagy egy forradalmárt vesznek célba, mert lelkiállapotuk ezt kívánja. Ábrahám Ráffael, Csáky-Maro- nyak József, Dezső József,' Duray Tibor, Fery Antal, Fritz Mihály, Gábor Marianne, Janzer Frigyes" munkái ide sorolhatók. A belső tépe- lődés egyik érdekes példája Pataky László zordra fogalmazott önarcképe. Viszonylag kevés a női portré. A líra mintha ezen a tárlaton háttérbe szorult volna. Így is élvezetes színfolt itt Szalay Ferenc táblaképe, a Nő selyemblúzban, vagy Molnár József Marikája,' vagy Kishonthy Jenő profilból jellemzett asszonya,’ amellyel élénk hatást vált ki a festő. S még mindig nem jutottam el Fodor Sándor Latinovits-portréjáig, amelyből a tragikum a vonalak átrendezésével világosodik ki. Nem szóltam Borsos Miklós Portréjáról: arról a ragyogó szellemességről, amely Borbás Tibor alkotásából árad. Kő Pál bronzportréja egyéni megoldás. éppúgy, mint Kurucz D. István parasztfeje sem téveszthető össze senki máséval, származását illetően. Nagy Ernő beszélgetők című képe több fényt kívánna. Nagy Ernő nem portréfestő, ez a munkája Is inkább életkép, amelyben az alakok inkább arra valók, hogy a kép központjában hangsúlyt adjanak egy lírai lag megfogalmazott tájnak. Pusztai Ágoston vörösmárvány Parasztasszonya érzelmileg enged közel magához, a néző tudja, hogy ez a téma a művész számára bensőséges kapcsolatot jelent. Egy kiállítás, ahová nemcsak azért érdemes visszavisszatérni, mert a mesterségbeli tudás végre kötelező belépőjegyként megkívánta- tott, hanem azért is, mert megannyi jellem és emberi érték tanulmányozható. Van-e csodálatosabb és iga- zabb egy ember arcánál? Farkas Andráa *
