Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-04 / 283. szám
Át ellenség !<eze a kesztyűben AZ IDÖSEUtt GENERÁCIÓ még jól emlékszik, nem is volt ez annyira vicc: —, Mit keresel abban a kesztyűben? Az ellenség kezét... Mert történelmünknek nem is túlságosan távoli múltjában volt időszak. amikor mindenütt az ellenség után nyomoztunk, s mindenért az ellenséget tettük felelőssé, pedig meglehetősen gyakran, magunk voltunk a magunk igazi ellensége. E látszólag mindenhová, de éppen ide nem vágó eszmefuttatás, akkor hökkentheti meg még jobban az olvasót, ha tovább követi e sorokat és azt is megtudja: az ellenség kezét a kesztyűben keresni korunk véres meséi, a tévékrimik kapcsán nem akarom. Két fotót lát maga előtt az olvasó: a poraiból ismét feléledt, pontosabban új életre kelt Maigret felügyelőt, a másikon a derék Derrick főfelügyelőt, de bemutathattam volna Haferkampf felügyelőt is, meg a San FrancisKÉPERNYŐ ELŐTT .. .cs Maigret újra nyomoz hogy nevetséges. Ügy tűnik, ama bizonyos ellenség keze utáni kotorászás egy elegáns kesztyűben. — ez és semmi egyéb az effajta okoskodás. Igazán nem kell félteni ezektől a felügyelőktől a szocializmus eszméjét és jövőjét! Így igaz. Igv igaz? Ügy vélem nem egészen. A háttér idővel előtérré léphet elő a tudatunkban. a gyilkosságokról szóló izgalmas, vagy kevésbé izgalmas mese ürüggyé válhat egy tárgyakban kifejezett, ezért kézzel és szemmel fogható életforma befogadására. A gyilkos és Derrick mellékszereplővé válik, és elsődlegessé a luxusvilla, az úszómedence a jeges viszkivel. És néha már az előtér, a főcselekmény is elbizonytalanodik, már nem hisz se a gyilkos, se a hulla, se a felügyelő a saját erejében: egy felügyelő már kevés, egy hulla is, né,. .Derrick és csapata ha már gyilkosból is több kell. Az izgalmat fokozandón. mint az alkoholistának, kinek a hajdanvolt kél deci helyett már csak egy litertől — bortól szerencsére és nem vértől — nyugszik meg a keze. HOGY EZEK UTÁN tehát el a képernyőről a krimikkel, el a kezekkel a furcsa, sajátos szellemi kesztyűkkel, amelyeken nincs is kéz, vagy amelyekben csak elvétve lehetne találni tudatosan szorosra zárt ujjakat? Isten ments! Ha tudjuk, hogy mire való a háttér, a díszlet, ha a mesét figyeljük, s néha azt is. hogy mi a szándéka, a meséiének, sőt idönkint ki is értjük és megítéljük ezekTornv’M János» emlékkiállítás Gyöngyösön Az Allöld egyik legnagyobb realista festőjének. Tornyai János születésének 130. évfordulója tiszteidére rendezte meg a hét végén a Mátra Múzeum megnyílt legújabb kiállítását a Gyöngyösi Galéria. A kiállítást december 31-ig tckinlhelik meg az érdeklődök. (Futó: Szabó Sándor) T Hámán Kató születésének 95. évfordulóján Koszorúzás a kompot ti szülőháznál—Emlék’ táblát avattak a hatvani vasútállomáson eo utcáin gyilkosságok után nyomozó Stone hadnagyot és többi derék őrét a polgári rendnek. Annyi az ismerősünk már, hogy Colombóval, Kajakkal és a most és itt nem is említett társaiból akár e<*y egész kapitányságot összeállíthatnánk. A felügyelők és a gyilkosok divatja nem múlik, és tőlük elrettenteni még a néha bárgyúságig blőd, vagy ásításig unalmas esetei sem tudtak a nemes krimiiro- dalomnak. Ám. hogyan és miért kerül a kesztyű a kézié és az ellenség keze belé éppen e kis írás keretében? ELÖL GYILKOLNAK. Majd még erről is lesz né- hánv szavam, hogy mennyit és kit gyilkolnak, de csak úgv mellékesen említve a későbbiekben i,s. Nos, tehát elöl gyilkolnak. A háttért meg ki figyeli? A háttér azért háttér, hogy előtte, benne történjék valami: például gyilkosság. Ám igen érdekes. hogy ez a háttér, az esetek nagy többségében nem a szürke mindennapok háttere, mert hiszen ki gyilkol szürke hétköznap, s ha mégis. kit érdekel egy szürke hétközmap gyilkolni képes A Miskolci Galéria újjáalakított helyiségében megrendezett tárlaton hatvannál több alkotó csaknem másfél száz munkáját mutatják be. A szokáshoz híven önálló tárlattal szereoel a korábbi biennálé nagydíjasa. Somogyi Győző. A különböző intézmények által alapított, a zsűri döntésével odaítélt díjakat Ladányi József, a Borsod megyei MPtWLCtlfí 1979. december 4„ kedd i szürke gyilkosa? A háttér a polgári, sőt a nagypolgári jómód. A luxusvilla. A Volvo és a Mercédesz. A száguldó Ford-Musztang csoda. Az elmaradhatatlan úszómedence. A kaliforniai csillogás. A csömörig menő jólét. A szoba, a lakás, a bútorok és a házcsodák. Ez a háttér és ez az a kesztyű, amelyben ostoba módon az ellenség kezét is lehetne éppen keresni. Talán még egyikében-másiká- ban meg is találni. Dehát nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy a veszélytelen (?) krimik mögött, minit háttér, csalóka délibábjával a nyugati életforma olyan külsőségei jelennek meg, amelyek így persze filmen is csak úgy igazak, mint ahogyan igaz az áldozat halála, meg a gyilkos személye. Nevetséges, Derrick ürügyén, vagy éppen Maigret okán a „fellazításnak”, a polgári életformának, az egyedüli és csakis ott tapasztalható jólét hamis illúziójának becsempészésétől tartani a hullára és győztes felügyelőre éhes magyar tévénéző miatt? Az, persze, Tanács elnöke adta át a nyerteseknek. A főorsód megyei Tanács nagydiját Banga Ferenc, Miskolc megyei város díját megosztva Bálványos Huba és Al- mási Aladár, a Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alapjának díját Tassy Béla, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának díját Sulyok Gabriella, a KISZ KB díját Sáros András Miklós, Kazincbarcika város díját pedig Mezei István kapta, A Kondor Béla emlékére alapított, emlékplakettet az idén Püspöky Istvánnak adták át. (MTI) nek a mesélőknek szándékaiból a korántsem naiv módon ható tudatosság irányát is, — jöjjön csak nyugodtan a derék Derrick. Hiszen végtére is nem neki van luxusvillája, hanem a gyilkos felbujtónak. Neki csak egy kávé, vagy ha jó napja van a rendezőnek, hát égy üveg sör jut. A háttér luxusából. Meg a gyilkos letartóztatás«. Volt egyszer egy apa, s annak volt egy lánya. Meg volt egy felesége, nem volt csúnya, de igen rossz természetű. Egyszer azt mondta az apa a feleségének: — Menjünk el gombát szedni az erdőbe. A kislányunk is levegőn lenne addig. nem ülne a négy fal között. — Örüljön, hogy itt ülhet és rajzolgathat — csattant fel az asszony, mert féltette a derekát* nem szeretett hajolgatni. « Meghallotta a kislány, miről beszélgetnek. Ellökte maga_ elől a papírokat meg a színes ceruzákat. — Ügy szeretnék gombát szedni. .. Vigyetek ki az erdőbe! — Na tessék! — mérgelődött az anyja, és leszidta a férjét: — Miért kell neked mindent a gyerek füle hallatára megbeszélni? Most majd Hámán Kató Ha élne, december 2-án ünnepelte volna 95. születésnapját a munkásmozgalom hű 'harcosa. Hámán Kató. Az évforduló alkalmából rendezett megyei ünnepségek megnyitóján szereplő mondat jól tükrözi politikai elkötelezettségét, példás élete értelmét: „A háború gyűlölete, az emberek iránti sze- retete és békevágya vitte a munkásmozgalomba.” addig sir. amíg muszáj kimenni vele az erdőbe. Ügy is lett. A kislány kért, rítt, rimánkodott. .. Végül beültek a Trabantba, és meg sem álltak az erdőig. Egy földúton hagyták az autót, ők meg a kis kosarakkal a karjukon, elindultak a fák közé. — Ennyit menni pár nyisz- lett gombáért! — kén repkedett az asszony —, mikor lehet kapni a piacon! Én nem is megyek tovább — ült le egy kidőlt tölgyfa törzsére. — Megvárlak benneteket. De ne maradjatok túl soká! Az apa a kislányéval be- ■ ette magát a fák közé. Ha találtak egv gombát, örömükben felkiáltottak és egymáshoz szaladtak, megmutatni a zsákmányt. Már jól bent jártak a sűrűben, amikor a a kislány így szólt az apjához: — Tudod mit, apuci, szökjünk meg! Elszomorodott az aouka. hogy ezt kell a lányától hallania. Meg is fogadta magában. hogy változtatni fog az életükön. — Nincs hová szökjünk, kislányom — magvarázgatta borúsan. — Hazánkban egy családnak csak egy lakása lehet. megszökni lehetetlen. Ha meg elválnék annnkádtól. neki ítélnék a lakást, meg téged is. Nem tudunk megszökni, mert nincs hová menjünk. — Van errefelé — mondta a kislánv. és lobbiéval oldalra mutatott — fii’i maszek vargánya. Annak több lakása is van, az egyiket talán emléktáblájánál Így emlékeztek meg az elmúlt hét végén szülőházánál Kompolton. illetve egykori munkahelyén, a hatvani vasútállomáson. A szülőház falán elhelyezett emléktábla előtt szombaton délelőtt Oszlánczi Ervin, a kompolti általános iskola igazgató- helyettese köszöntötte az ország minden részéből érkezett, emlékező közönséget: iskolásokat, szocialista brikiadná nekünk az lbuszon keresztül. — Honnan tudod te ezt? Megérdeklődted? — Mondták az óvodában. — És mit kér érte? Azt is tudod? — Hát úgy emlékszem elég sokat, de majd nyulat vagy selyemhernyót tenyésztünk, •vagy kecskebékát vagy csigát gyűjtünk, azzal lehet keresni. Mindenki csinál valamit. mit gondolsz. apuci mások miből veszik a nyaralójukat? Csak nem gondolod, hogy fizetésből? — Nem, nem... — tűnődött el az apuka. — No. pupriink, mutasd az utat hol találunk arra a vargányára? Karján a kiskosárral elöl ment a kislány, mögötte az apja. Egyszer, amint egy tisztáshoz értek, valaki rájuk köszönt: — Erő, izom. csak nem engem kerestek? Néztek jobbra, néztek balra. . . Hát egv jókora vargánya emelte rájuk széles mosollyal a kalanját. Nagyobb volt. mint a kislány, de kisebb. mint az apukája. Behízelgő képű vargánya volt. nagvon magabiztosan állt az. erdőszóiém, tudta, hogv aki erre jár csakis őt keresheti. Nem is várta meg a választ, rögtön folytatta: — Ilyenkor jól jön, ügye, a maszek vargánya? Na mondjátok, mi kell. autóalkatrész. automata mosógép, rézkilincs vaov micsoda? Nálam mindenféle hiánycikkből van. És túlságosan jókedvűen kacagott. (Folytatjuk) Vasárnap megnyílt a tizedik miskolci grafikai biennálé Gyurkó Géza " N (Fotó: Szabó Sándor) gádtagokat, munkahelyi küldöttségeket. Ezútán Farkas Pál, a káli nagyközségi tanács elnöke mondott beszédet, majd a kompolti általános iskola Hámán Kató Üt- törőesapata. illetve a helyi Hámán Kató női kórus ádott műsort. Az évforduló alkalmából rendezett ünnepség koszorúzással fejeződött be: elhelyezték a megemlékezés virágait az emléktáblánál a Hámán Kató nevét viselő kollektívák, brigádok, úttö- csapatok képviselői. Hatvanban a MÁV-csomó- pont dolgozói vasárnap rendeztek emlékünnepséget. Ezúttal elsőként szervezték, meg a MÁV Budapesti Igazgatósága területén dolgozó, s Hámán Kató nevét viselő szocialista brigádok vezetőinek tanácskozását. Szelei Lászlónak, az üzemi pártbizottság titkárának megnyitója után dr. Szabó Miklós, a budapesti igazgatóság szak- szervezeti területi bizottságának titkára emlékezett meg a vasutasok egykori Szabad Szakszervezetében tevékenykedő Hámán Katóról. Az emlékünnepség további részében Gadanecz Béla történész tartott előadást Hámán Kató élete és munkássága címmel. Ezt követően Rékasi István, a budapesti igazgatóság helyettes vezetője értékelte az igazgatóság területén, illetve a hatvani csomóponton dolgozó szocialista brigádok munkáját, majd Kocsis István, a hatvani városi könyvtár igazgatója ismertette a brigádok és a művelődési intézmények együttműködésének eredményeit. Az évforduló alkalmából rendezett tanácskozás után leplezték le Hámán Kató emléktábláját. — Az _ egykori hatvani jegypénztáros nevét most már márványtábla hirdeti — fejezte be avatóbeszédét Zöld Gábor, a hatvani csomópont KISZ-bizottsógának titkára, akinek tisztelgése után az ünnepség résztvevői elhelyezték a megemlékezés koszorúit az állomásépület falán levő emléktáblánál. Felvételünk ezt a pillanatot örökítette meg.
