Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-01 / 281. szám
i I Épül az ato Megfelelő ütemben halad a Paksi Atomerőmű építése. Jelenleg az első turbina végleges _dinamométeres — beállítása folyik, és már szerelik a második turbinát is. Október u tolsó napjaiban helyére került az első gőzfejlesztő, és ezzel kezdetét vette a nagyobb volumenű technológiai szerelés. Az év utolsó hónapjában megkezdődik a vizkivételi mű üzembe helyezése. (MTI fotó — Bisztray Károly felv. — KS) — Nemcsak kél hétre szolt... Vége a maratoni rendezvénysorozatnak, az előadások, ankétok, viták döm- pingjének. Való igaz, fárasztó volt azoknak, akik a mindennapi munkából időt szakítva rendszeresen eljártak a rendezvényekre, hiszen az az úgynevezett mindennapi munka sem könnyű most az üzemekben, a vállalatoknál. Hét hétén át tartott a megye műszaki értelmiségét mozgósító, hagyományosan nagy jelentőségű eseménysorozat. Még soha nem húzódott el ilyen sokáig, soha nem volt ilyen bőséges a program, az érdeklődés mégsem csappant még az utolsó napokban sem. Sok egyéb tanácskozás mellett miniszterek, államtitkárok, pénzügyi, tervezési szakértők tájékoztattak és tájékozódtak gazdaságunkról, közös ügyeinkről, jelen helyzetünkről, a jövő tennivalóiról. S ha valaki nem sajnálta a fáradságot ezekre a tapasztalatcserékre, sok olyat hallhatott, amit majd hasznosíthat irányító, szervező munkájában. Aki tudja, mennyire szükség van a gazdaság életében a minőségi változásokra, tudja azt is, hogy a műszaki hetek csaknem két hónapig tartó eseménysorozata nagyon jókor jött. Kellettek az időben kapott információk, a figyelmeztetések. az ötletek a jövő évre és a későbbiekre szóló tervek készítésekor. Nem véletlenül halljuk, mondjuk olyan gyakran: meg kell változtatni a szemléletet. Nem azért, mert ez jól hangzik, annyira jól, hogy mindenki azt ért alatta amit akar. Hanem azért, mert a lassú, a kockázatot nem ismerő, hosszú évek alatt megmerevedett gondolkodásmód nem lehet jellemző ezután egyetlen vállalat, szövetkezet irányításában sem. Mert „föntről” nem adnak utasítást, nem vállalnak felelősséget senki helyett, s nem mentegetik a baklövéseket. Ha valahol hiba történik, azt mindjárt saját zsebén érzi meg a'vezető és a beosztott egyaránt. Vállalkozni, kockáztatni, üzletelni? Egy lépést sem lehet tenni ezen a? úton .tájékozottság, rendszeres tájékozódás nélkül. Amit ma megtanulsz, az holnap már kevés, a tempó gyors, s aki nem akarja, nem tudja, nem meri vállalni ezt a tempót, jobb, ha időben kiáll a sorból. Aki viszont tenni akar, keresi a kibontakozás lehetőségét, azt segíteni érdemes. Ezért illeti dicséret a tudományos egyesületeket, az irányító, szervező lelkes aktívák munkáját, mert az egyik legjobb formát találták meg ebben a segítség- nyújtásban. Magas színvonalú rendezvényeken adtak lehetőséget a különböző posztokon dolgozó szakembereknek. hogy tájékozódjanak, tapasztalatot cseréljenek, ötleteket szerezzenek a munkájukhoz. Amelyet a kor követelményei szerint, vagyis „korszerűen” érdemes csak végezniük. A rendezvényeken elhangzottak nemcsak az említett hét hétre szóltak, s nem is csak egy meghatározott időszak tennivalóinak tervezéséhez adtak útmutatást. Minőségileg újat, többet, hosszú távra szóló, a folyton megújulás képességét magában rejtő szemléletmód igényét igyekeztek kialakítani ezek a tapasztalatcserék. Amire — úgy hisszük — nagy szükség is van. A tudományos egyesületek társadalmi aktívák önkéntes csoportosulásai, s az érdeklődőbb, a jobb szakembereket gyűjtik össze. Szinte minden szakmának vannak képviselői Heves megyében: megyei, városi szervezetek. csoportok alakultak még az elmúlt napokban is. A szakmabeliek keresik egymást, érdeklődnek egymás munkája iránt; a beszélgetéseken, látogatásokon az egyik ötlet szüli a másikat. Ezért terjed ez a mozgalom, s nemes feladatai végrehajtásában segítenek a pártszervezetek, tömegszervezetek, társadalmi testületek is. A legutóbb alakult megyei csoporttal, a kémikusok tudományos egyesületével már 29-re nőtt e szervezetek száma s eléri az ötezret az együttes taglétszám. Figyelemre méltó erő ez, különösen, ha úgy tekintjük: többségében élvonalbeli, fontos munkakörökben dolgozó szakemberekről van szó. A MTESZ megyei szervezetének irányításával megyén kívülre, sőt országhatárokon túlra terjednek már a kapcsolatok. A Hevesben dolgozók rendszeresen tájékozódnak a nógrádi, borsodi tudományos, műszaki eredményekről, de rendeztek már tapasztalatcseréket lengyel, bolgár testvérszervezetekkel is. Az újságíró szívesen hall és ír „leg”-ekröl, rendkívüli témákról. Az októberi—novemberi műszaki hetek rekordjait azonban nemcsak a sztori kedvéért érdemes számba venni. Szükség volt erre a „legtöbb” előadásra, a „legnagyobb” számú résztvevőre, a leghosszabb” programsorozatra. S hogy ezt valóban így érezzék az egyesületi tagok, a hozzájuk csatlakozott érdeklődők is, az a 1 e g fontosabb... Hekeli Sándor A beszámoló taggyűlésekről jelentjük Nyitás kifelé Alapvetően más volt ez a. mostani beszámoló taggyűlés a gyöngyösi főiskolán, mint amilyenek voltak a korábbi évek hasonló célú számvetései. Most nem az a kérdés állt az érdeklődés középpontjában, hogy mi lesz velünk, hanem arra kerestek választ az alapszervezet tagjai, hogy milyen módon tudnának még hatékonyabban tevékenykedni ? — A városi pártbizottság él tékelő summázását ezzel ősz szefüggésben a következe szavakkal tudatta Patócs László, a pártbizottság oszi tályvezetője: . — A yáros művelődési szerveivel való együttműködés még csak a kezdeti lépéseknél tart. A főiskolának a város felé való kisugárzása még nem elég eredményes. Amikor ezt a témát többen, több oldalról is érintették a vita során, egymás után hangzott el a kifejezés: nyitás kifelé. Érzékletes és tömör megfogalmazása ez a főiskolával szemben támasztott igénynek — Gyöngyös vonatkozásában. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg többek között Szűcs- gáspár György, az MSZMP Központi Bizottságának pol>. tikai munkatársa a felszólalásában, hogy a hatékonyabb oktató-nevelő munka kialakítására a profilváltás a gyöngyösi főiskolán megtörtént. Ez a mostani taggyűlés pedig azt is példázza, hogy a párttagok minden törekvése a tartalmi munka színvonalának növelése. Jelentős a szerepe ennek a. gyöngyösi intézetnek azért is, mert az ország egyetlen üzemszervező képzést adó főiskolája. A főiskola tantestületében meglevő szellemi értékek '-özéleti hasznosítására méltán számíthat a város és a környéke. Mint a hozzászólók felsorolták, cbbe-a az Franciaország embertávlafból II szektorokra osztott világ 5. Amikor Napóleon, de nem a Waterlooi, hanem a III., aki minden ellentmondásával együtt mégis csak megteremtette a ma Párizsát, az Avenue d’Iénán felépítette palotáját, aligha gondolta volna, hogy a fényűző pompa, a nagypolgári, kivagyiság, a hatalmaskodó hatalom szimbólumának is beillő épületben majdan szürke, fém íróasztalok sorakoznak a freskók, a stukkós mennyezet, az aranyozott oszlopok és a nagytermekben még ott villogó velencei tükrök között és alatt. A feltörekvő hajdani nagyburzsoázia e ma már műemléknek számító és igen gondozott, és okosan fel- és kihasznált palotájában immáron több mint harmincöt éve más és korszerű szelek fújnak. A szél termé- ’szetesen most is a tőke vitorláit hajtja, csakhogy — a példának hűségében maradva — nem feltartott és meg- nyálazott ujjal figyelik, merről is fúj ez a szél, hanem tudományos alapossággal, gondos elemzéssel, a világot és benne az országokat szektorokra és íróasztalokra osztva igyekszik a francia ipar és kereskedelem a jó széllel a jó irányba hajózni. A navigátor szerepét, azazhogy most már békén hagyva a példabeszédet, az információ gyűjtését és adását az 1943 óta itt működő Francia Külkereskedelmi Központ tölti be, végzi serény szorgalommal és irigylésre méltó alapossággal. Hogyan működik ez a központ, mi a szerepe a francia gazdasági életben és a nemzetközi kereskedelemben, tanácsadó, vagy meghatározó szerepű-e? Ezekre és más kérdésekre kerestünk, s kaptunk is választ az itt tett látogatás alkalmából. Néhány nappal ezelőtt, még a magyar információs intézet Kiéber sugárúti irodájában fogalmazták meg beszélgetésünk kapcsán a talán mottónak is beillő tőkés igazságot — nyugodtan lehetne a szocialista ipar és kereskedelem igazsága is persze —, hogy: nem termelni kell és utána körülnézni, hol adható az el. hanem előbb megnézni, hol és mi adható el, s utána azt termelni. Nos, ezt az alapigazságot kívánja szolgálni és szolgálja is a külkereskedelmi központ az óriási információs hálózatának kiépítésével, mindenre kiterjedő dokumentációs anyagával. A Le Moci, a központ belső havi folyóirata már önmagában is képet ad erről a hálózatról. Franciaország minden jelentősebb pontján ott működnek a megbízottak, akik rendre küldik gazdasági — minden bizonnyal politikai is — információikat az illetékes szektor számára. Mert az egész központ szektorokra irányban már a kezdeti lépéseken túljutottak, de hogy az eredmények tovább növekedhessenek, szükség van arra is, hogy a főiskola tanárait is megkeressék — különböző igények megfogalmazásával. Ez a közéleti töltöttség, a személyes ügyek háttérbe szorulása, a tenni akarás ki- nyilvánítása kapott hangsúlyt a vita összefoglalásakor is, amikor dr. Dráviczky Imre, a pártalapszervezet titkára összegezte > a taggyűlés munkáját. Az alkotó légkör — ha nem is mentes a főiskola még ma sem a különböző személyi kérdésektől — a biztosítéka annak, hogy „felső fokon” tevékenykedjen a pártalapszervezet és a főiskola oktató kara, de hallgatósága is, szakmailag is és a város közművelődésének emelésében is. (&mf) osztva fogja át Franciaországot és a világot. Áttekintő táblázat tárja fel azt a magas fokú szervezettséget, amellyel ez a szervezet dolgozik. A belföld mellett nyolc önálló szektort állítottak fel, mindegyik meghatározott földrajzi — természetesen politikai — övezetet ölel fel működési területével. Az 1-es számot viselő például Észak-Európával foglalkozik, a 8-as Latin-Ame- rikával. A 4. szektor a szocialista országok gazdasági életét méri fel, ám itt is, mint a többi szektoroknál, íróasztalokra, nevekre és országokra bontottan történik az információgyűjtés — a követségeken, kereskedelmi kirendeltségeken, odautazó üzletemberek itteni tájékoztatásai és az újságok alapos elemzése után — és természetszerűen az információ- adás is. A 4. szektor 2. számú irodájában — világítóudvarra néző kis szoba ez, három nővel az íróasztalók mögött és két térképpel a falon — a Szovjetunióval és Magyarországgal foglalkoznak. Marie — Christine Deinen és Edith Launey kisasz- szonyok azok, akik most, mint a magyar ügyek szakértői felvilágosítást nyújtanak egyáltalán az iroda működéséről, s a francia—magyar gazdasági kapcsolatokról. Nem idézem, elmondom: mit is mondtak. Sőt, a fentebb leírtak egy része is már e beszélgetésből nyert információkra alapozódtak. Kiderül, hogy a szektorok átfedik egymást, mert nemcsak geográfiai — nem győzöm hangsúlyozni: politikai is! — felosztása van itt a világnak, hanem termelési ágazat szerinti is. Hol, melyik országban, világrészben mit termelnek, milyen • termelési szintet, mennyiséget értek el, mit érdemes ezek után odaszállítani, vagy onnan szállítani. Ha bort akarnak például szállítani, akkor azt is tudják itt, hogy milyen erősségű, színű, aromá- jú és csomagolású bort kell a francia kereskedőknek az adott országba kivinnie. A dokumentációs központ mindent — .. .azazhogy majdnem mindent tud —, javított ki Edith Launey, ezzel a majd- nemmel persze többet mondva a dokumentációs rendszerükről. mint az én fellengzős megállapításom. „Híd a jövőbe”. S ez a híd vizuálisan, szó szerint is, de képletesen is értendő. A már említett havi folyóirat júliusi számának címfotója az Er- zsébet-híd volt és a 90 oldalas kiadvány egy jelentős része a magyar—francia gazdasági kapcsolatokkal, a már elért szinttel és a lehetőségekkel foglalkozott. Hogy a Francia Külkereskedelmi Központ ilyen megkülönböztetett figyelmet szentelt és szentel a magyar—francia kapcsolatoknak, az nem belső öntörvényeiből, nem a központ önálló elhatározásából van így. Kétségtelen, hogy elsősorban Kádár János látogatása óta és nyomán megnőtt az érdeklődés a magyar piacok iránt, s ezt az érdeklődést kielégítendőn és azt szolgálni akarván keresi ez a szervezet is, a „hogyan tovább”-ot? De hogyan is hát tovább? Megértik itt is, hogy a francia szállításokat ellentételező magyar igen alacsony, hogy keresni kell a kooperációs lehetőségeket is. Tíz évvel ezelőtt kezdődött a magyar—francia kooperációs kapcsolatok rendszerének ki építése, de ez mindmáig meglehetősen lassan haladt, előre. Most mind több francia vállalat fordul ide, hogy tanácsot kapjanak, informá ciókat gyűjtsenek, melyik magyar vállalattal lehet és érdemes kooperációs kapcsolatokat is kiépíteni. — A legfőbb irányzat most. nálunk — koppantott tollával a nyomaték kedvéért az őszi BNV íróasztalon heverő prospektusaira —, hogy a kis- és középüzemek keresik a kapcsolatokat. És mi is úgy véljük, hogy ez a legjobban és leggyorsabban járható út. Ne csak Párizs és Budapest, hanem akár Eger és Macon között, és ne csak a Renault és az Ikarus, de a lényegesen kisebb és ezért rugalmasabb, a piac változásaira könnyebben reagáló üzemek kapcsolatát kell keresnünk. Erre ösztönöznek minket a. tények. Az ötödik emeletről gyorslift visz le bennünket a földszinti dokumentációs központba, amely sokkal inkább áttekinthető rendjével, mintsem terjedelmével nyűgözi le, a látogatót. Kis olvasójában üzletemberek, egyetemisták üldögélnek, prospektusokat, jelentéski vonal okat, tájékoztatókat olvasnak: tájékozódnak. Ki a kereskedelme tárgyában, ki a kereskedelmi tantárgy okán. Csendben, szinte névtelenül dolgozik ez a világot átfogó szervezet, amely nélkül ma képtelen lenne mozdulni bár merre is már a francia ipar és kereskedelem. Mert a piackutatás, az informáltság naprakészsége manapság nélkülözhetetlen a . nemzetközi kereskedelemben. Aki kevesebbel tud, az kevesebbet és rosszabbat termel — tehát vesztes. Miért engedhetné meg magának egy szocialista ország, hogy már a startnál, az informáltságnál, hátrányból induljon a nemzetközi gazdasági versenyben. Amely egyben politika is. Gyurkó Géza .Nmüsisfá 1979. december 1.,-szombat H
