Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-22 / 299. szám
Az országgyűlés elfogadta az 1980, évi költségvetési javaslatot Vaskó Mihály, Szabó Imre, Biszku Béla és Simon Pál, nehézipari miniszter az országgyűlés folyosóján (Folytatás az 1. oldalról) vásárlással — kell alkalmazkodnia a magyar gazdaságnak. Tervünk szerint jelentősen kell növelnünk kivitelünket a tőkés országokba, feldolgozott gazdaságos termékeink arányának növelésére, az ármunka javítására, a kooperációs kapcsolatok további szélesítésére törekedve. A terv export előirányzatainak teljesítése igen jelentős erőfeszítéseket kíván a termelő és a kereskedelmi munka minden területén. A lehetőségek szerint tovább fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal is. Egyik legfontosabb feladatunk a — többségében importból származó — energia- és a nyersanyag-felhasználás fajlagos csökkentése- Az energia-felhasználás 5 százalékos csökkentése a mai árakon mintegy 200 millió dollárral javítaná külkereskedelmi mérlegünket. A miniszter aláhúzta': minden viszonylatban erősödő követelmény a jó minőség, bővebben értelmezve a szállítási feltételek pontos betartása. a termelő- és külkereskedelmi vállalatok együttműködésének, a külkereskedelem vállalati szervezetének továbbfejlesztése. Törekvéseink azt célozzák, és ezt várjuk termelő partnereinktől is, hogy a külkereskedelem és a termelés egységei között hatékony vállalati, kulturált emberi kapcsolatok alakuljanak ki, és széles körű összefogás jöjjön létre közös céljaink eléréséért — fejezte be hozzászólását Veress Péter. Púja Frigyes külügyminiszter felszólalása: A külügyminiszter hangsúlyozta : a szocialista és a fejlett tőkés országok kétoldalú kapcsolatainak alakulása igen fontos szerepet játszik a nemzetközi életben. E kapcsolatok ma már széles körűek; gyakoriak a politikai eszmecserék a legmagasabb szinten, s fejlődtek a gazdasági és a kulturális kapcsolatok is. A szocialista és a fejlett tőkés országok kétoldalú kapcsolatainak további bővülését azonban zavarja, hogy egyes nyugati körök beavatkoznak a szocialista országok belső, ügyeibe, propagandakampányokat bontakoztatnak ki, gazdasági, diszkriminációt, egyes esetekben embargót alkalmaznak ellenük. Küzdeni kell e jelenségek ellen; ezzel az enyhülés, a nemzetközi együttműködés ügyét védelmezzük. A Magyar Népköztársaság határozottan támogatja a Vietnami Szocialista Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Kambodzsai Népköztársaság kormányát és népét abban a hősies küzdelemben, amelyet a kínai expanzionisták ellen folytatnak. Sajnáljuk, hogy számos kormány akad még — így az Asean-országok kormányai is , amely a senkit sem képviselő Pol-Pot-cso- portot tekinti Kambodzsa képviselőjének. Csak idő kérdése, hogy minden délkelet-ázsiai ország felismerje ennek a csoportnak az igazi szerepét, és azt. hogy honnan fenyegeti őket az igazi veszély. A közel-keleti válság továbbra is .komoly veszélynek forrása. Egyiptom pálfordu- lása kedvezett az amerikai — izraeli céloknak, de egyben új ellentétek sorát szülte. Az elmúlt két esztendő eseményei teljes mértékben igazolták a szocialista országok álláspontját; az izraeli csapatoknak a megszállt arab területekről történő teljes kivonása, a Palesztinái arab nép önrendelkezési, államalapítási jogának biztosítása nélkül a közel-keleti válságot megoldani nem lehet. Amint azt az események tanúsítják, a Camp David-i megállapodás végrehajtása zsákutcába került; a tartós, igazságos béke helyett Izrael törekvései válnak valóra. Bízunk abban, hogy az igazságos ügyért küzdő arab országok felismerik, kik az igazi barátaik és nem nyújtanak támogatóst azoknak, akik látszatra talán nem, de a valóságban az amerikai— izraeli—egyiptomi tervek szálláscsinálói. A magyar nép melegen üdvözölte a iráni nép kemény küzdelemben kivívott győzelmét. Az iráni fordulat jellege még nem mindenben tisztázott, de fő tartalma a jelek szerint anti- imperialista. A világbéke érdekében arra is szükség van, hogy a helsinki záróokmányt aláíró országok mindegyike vonja le a belgrádi találkozó nemi mindenben pozitív tanulságait. A madridi találkozót nem szabad propagandafórummá változtatni, s azokat a kérdéseket kell napirendre . tűzni, amelyekben kilátás van a megegyezésre. Ha ez történik, a találkozó előrelendítheti az enyhülést. A Magyar Népköztársaság sokat tett a helsinki értekezlet létrehozásáért, a belgrádi találkozó megszervezéséért. Kormányunk kezdettől fogva fellép az amerikai nukleáris rakéták nyugat-európai telepítése ellen. Kétoldalú tárgyalásokon, megbeszéléseken rámutattunk azokra a nagy veszélyekre, amelyek ebből következnek. November végén a diplomácia csatornáin nyomatékosan felhívtuk a NATO-országok kormányainak figyelmét lépésük súlyos következményeire, különösen arra, hogy az új lökést ad a fegyverkezési versenynek. A NATO-országok képviselői hangsúlyozták ugyan, hogy enyhülést, leszerelést akarnak, de kitartottak eredeti elgondolásaik mellett. Márpedig a nukleáris rakéták ilyen tömeges nyugat-európai telepítése a legjobb indulattal sem nevezhető a leszerelést, az enyhülést előmozdító akciónak. A szocialista országoknak van kitartásuk, folytatják a tárgyalásokat. Annál is inkább, mert a nyugati közvélemény is kezdi már tisztábban látni, hogy kik és miért nyújtják a végtelenbe a közép-európai haderőcsökkentés ügyét. A varsói szerződés külügyminiszteri bizottságának ez év májusában Budapesten megtartott ülése javaslatot dolgozott ki a bizalomerősítő intézkedésekkel foglalkozó politikai konferencia összehívására. Az elfogadott dokumentumot a külügyminiszteri bizottság megbízásából a magyar diplomácia juttatta el a helsinki záróokmányt aláíró országok kormányaihoz, s gyűjtötte össze a véleményeket. A külügyminiszteri bizottság december elején berlinben tartott ülése az összegyűlt tapasztalatok alapján új elemekkel gazdagította a javaslatot. Az új javaslat lényege, hogy a politikai konferencia témája kibővülne, és több szakaszban bonyolódna le. Az első szakasz a bizalom- erősítő intézkedésekre koncentrálódna, a későbbiekben a katonai enyhülés és a leszerelés egyéb kérdései kerülhetnének előtérbe. Másik fontos eleme az új elképzelésnek. hogy a konferencia előkészítésében a madridi találkozó is szerepet kapna. A jelek arra mutatnak, hogy a külügyminiszteri bizottság Munkatársunk telefonjelentése: Bizonyára nem veszi rossz néven a kedves olvasó, hogy tudósításom elején egy kissé visszakanyarodom azokhoz a bizonyos „estebéd” előtti eseményekhez. A késő délutánig elhúzódott első ülésnap minden percét kihasználták képviselőink. Szabó Imre például Tre- thon Ferencet kereste meg, hogy tolmácsolja neki a körzetében élő idős emberek gondját, a nyugdíjukkal kapcsolatos ügyes-bajos felvetéseiket. Dr. Novák Pálné — igaz, házon kívül — a Fővárosi Gázművek vezérigazgató-helyettesét, Gömö- ri Gézát kereste fel, § a hatvani városi tanács, valamint a József Attila Ifjúsági Otthon vezetőivel kialakult kapcsolatok elmélyítéséről tárgyalt: a tervek szerint ugyanis a gázművek, a Nehézipari Minisztérium, a hatvani szakmunkásképző intézet és a város közös ösz- szefogásóval gázszerelő-karbantartó szakmát szeretne adni az otthonban lakó állami gondozott fiatalok kezébe. — Tulajdonképpen a jövőjükről szeretnénk gondoskodni, hogy az életbe való kilépésükkor tudjanak mihez kezdeni — mondta a képviselő. ★ Hallgatom a felszólalásokat, az egyik képviselőnő a mezőgazdasági fejlesztés lehetőségeiről beszél. A sajtópáholyból látom, hogy Vadkerti Miklósáét különösen érdekli a téma. A következő szünetben őt keresem, de csak jókora „nyomozó munka” után találok rá. Vendégével, a feldebrői Rákóczi Tsz közgazdászával, Szűcs Zoltánnal beszélget éppen a közös gazdaság terveiről. A társalgásba kapcsolódva, együtt tájékoztatnak az aktuális témáról, .a gazdasági év zárásáról. — A tervet nem tudtuk maradéktalanul teljesíteni — mondják —, ennek ellenére nyereségesen zárjuk az évet. Sajnos, a kora tavaszi időjárás nem. kedvezett a növénytermesztésnek, s gondunk volt a dohánnyal is: a felvásárló nem olyan ütemben fogadta a szállítmányokat. ahogyan a dohány érett. Jövőre , az állattenyésztéshez hasonlóan a növénytermesztést is gazdaságossá kívánjuk tenni. Az előbbi felszólalásnál . azért kaptam fel a fejem, mert a képviselőtársam a napraforgó hasznosításáról beszélt. Mi ugyanis jövőre 287 hektár, gépi munkával művelhető napraforgót kívánunk ültetni. A fiatal közgazdász rébó- lint: ez a terv. — Azok az adatok és tények, amelyeket Faluvégi Lajos pénzügyminiszter elmondott, jól érzékeltették, hogy milyen 1980-as esztendő vár ránk. Bennem — folytatja a közgazdász — ismét csak megerősítette: meg kell fogni a kínálkozó lehetőségeket, ösztönzőbbé tenni a bérezést, gazdaságosabbá a termelést, ez lesz a munkánk... ★ ■ Két kávé között Nagy Márta és Eperjesi Iván ül le beszélgetni a díszes pam- lagsor egyikére. A téma a takarékosság — „náluk és nálunk”. — Három-négy évvel ezelőtt előfordult, hogy egész tábla elhagyott acéllemezeket forgatott ki a gép a munkaterület földjéből, vagy hogy feleslegesen járt a motor, égett a villany, fogyott az anyag, az energia. A Thorez Bányaüzem párt- bizottsága a dolgozókkal együtt kezdett hozzá a takarékossági program megvalósításához: óriási összegeket nyertünk ezzel — mondja az egyébként esztergályosként dolgozó képviselő. — Ezek szerint ma már kizárt az anyagpocséklás, az energiapazarlás az üzemben? — Ezt nem állítom, ugyanis van még példa az ellenkezőjére. A műhelyben sokszor nincs megfelelő méretű anyag: a hatvanas csapszeget például nemegyszer 80—90—100-as anyagból kell esztergálnunk, s ez jókora veszteség. Szóltunk érte, bár ez inkább országos jelenség, mint üzemi,.} — Az bizony — teszi hozzá Nagy Márta — megfigyeltük, hogy amióta az importanyagból kisebb lett a választék, azóta több hazai anyag pocsékolódik el, mert a gyártó vállalatok többnyire nem az igényeknek megfelelő méretben szállítják az alapanyagot. A leforgácsolt, leesztergált résszel pedig aligha lehet kezdeni valamit. Lám, a hétköznapok gondjai így kapcsolódnak az egész évet értékelő miniszteri expozéhez. ★ És most hadd térjek el egy kicsit a költségvetési témától, bár amiről most beszámolok, ez a kis esemény is összefügg a pénztárcával. A tegnapi „nagyszünetben” Hevér Lajost köszöntötték — egyebek között Fiala Ti- vadarné csoportelnök puszijával — a Parlament büféjében abból az alkalomból, hogy november 7-én a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. Ez a családias esemény, a csoport tagjainak kedveskedése már magában hordozza a karácsony hangulatát. Igaz is, amikor reggel becsöngettek az ülésterembe, körülbelül abban az időben indították útnak a veszpréT mi erdőgazdaságból a 14 méteres, óriásfát. S amikorra a képviselők befejezték a munkájukat, a parlamenti fenyőt szállító jármű megérkezett a Kossuth Lajos térre. Talán ennek is betudható, hogy a díszes kapuban álló kormányőrök a szokásos „viszontlátásra” helyett, sapkájukhoz emelt kézzel így búcsúztak az Országházból távozóktól: — Kellemes ünnepeket kívánunk ... Szilvás István javaslata nagy figyelmet kelt. Minden remény megvan arra, hogy kellő élőké' szítő munka után a katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó európai konferencia tervéből valóság lesz — hangsúlyozta Púja Frigyes. A pénzügyminiszter válasza: — Nagyon örülök annak, hogy — jövő évi céljainkkal együtt — a költségvetés egésze is jó fogadtatásra talált a vitában. Erőt merítünk az elhangzott biztatásból, abban a jó reményben, hogy teljesíteni is fogjuk megfogalmazott feladatainkat — mondta Faluvégi Lajos. Osztotta azokat a véleményeket, amelyek szerint minden területen tovább keli javítani a két fő ágazat, az ipar és a mezőgazdaság kapcsolatát. A mezőgazdaságban az ipari eredetű nyersanyagok árának emelkedését a termelési költségek csökkentésével kell elsősorban ellensúlyozni. Az új szabályozókkal a mező- gazdasági üzemekben is jobban a teljesítményekhez igazíthatják a személyes jövedelmeket, még inkább elismerhetik a jobb munkát. Az üzemek differenciálása tovább folytatódik. Lényeges változás az anyagi érdekeltségben, hogy az év végi részesedés az eg,y főre jutó nyereségtől függ az üzemekben. A miniszter bejelentette: a kormány döntése értelmében a jövőben a központi költségvetési előirányzatok terhére nyomban átveszik a társadalmi erőből létrefíozoü intézményeket, és így gondoskodnak fenntartásukról,1 működtetésükről. A létszámtakarékosságot — józanabb szervezéssel, a fölösleges adatszolgáltatás leépítésével — legjobb felülről kezdeni az ■llamigazgatásbanFaluvégi Lajos hangsúlyoz- a: az elhangzott javaslatokkal a kormány behatóan foglalkozik, visszatér rájuk, és elsősorban azokat hasznosítja a tervező munkában, amelyek a külgazdasági stratégiával, a gazdasági szerkezetváltással és a társadalmi ellátással kapcsolatosak. Az országgyűlés pénte’ i vitájában felszólaltak: dr. Bognár József akadémikus fBudapest), Veisz Antalné (Veszprém megye), S. Hegedűs László (Pest megye), Krasznai Károlyné (Szolnok megye), dr. Szabó Kálmán (Budapest), Barcs Sándor (Budapest), Vass József (Nógrád megye), Végh György (Zala megye), Németh István (Baranya megye). Interpellációkat terjesztettek elő: Horváth László (Somogy megye), Fábián Márton (Szolnok megye), Gyúr- kő László (Budapest). Az országgyűlés a Magyar Népköztársaság 1980. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben, az eredetileg beterjesztett összegekkel egyhangúlag elfogadta. Az interpellációkat és a válaszokat az országgyűlés tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés téli ülése befejezte munkáját. Kádár János és Gyurkő László Az ülésteremben Úszta Gyula képviselőtársaival a kupolacsarnokban (Fotó: Perl Márton)
