Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-22 / 299. szám

NEW YORK A"* PÉNTEK ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Megcáfolt jóslat Tizenöt hétig tartott Londonban a Zimbabwe- Rhodesia jövőjével foglalkozó tárgyalássorozat. Persze a hétéves gerillaháborúhoz, a tömérdek emberáldozat­hoz képest a mostani kompromisszum-keresés száz- egynéhány napja eltörpül. A pénteken aláírt megálla­podás arra hivatott, hogy pontot tegyen a háborúsko­dás végére. lan Smith jóslata nem vált be. A rhodesiai fehér telepes kisebbség vezére — aki csaknem másfél évti­zede' önkényesen „elszakadt” Londontól — annak idején ezerévesnek jósolta a fehérek uralmát. A hat­millió feketével szemben csupán 280 ezer fehér él az országban, kíméletlenül elnyomva az őslakosságot. Ért­hető, ha a világ legtöbb állama törvénytelennek tekin­tette, a Smith-rezsimet. Sajnos, az angol politika ko­rántsem volt ilyen következetes. Nem utolsósorban ép­pen ennek tulajdonítható, hogy — a Dél-afrikai Köztár­sasággal szoros szövetségben — a fajüldöző rendszer Salisburyben megszilárdulhatott. A mostani megállapodáshoz hosszú és kacskaringós út vezetett. Senki nem titkolja, hogy a kemény vitá­kat, az ellentétes nézeteket végül is kompromisszum oldotta fel: mind a Zimbabwe Hazafias Front, mind Muzorewáék, illetve a brit kormány sok kérdésben engedményekre kényszerült. Mint minden kompro­misszumon alapuló egyezmény esetében, a most létre­jött megállapodásról is elmondható: sikerülhetett vol­na jobban is. Azt persze a jövő dönti el, hogy valóban betartják-e a meghirdetett tűzszünetet, s a februárra tervezett választások milyen eredményt hoznak. Egyelőre még harci cselekményekről érkeznek je­lentések. Ezen persze nem lehet csodálkozni: egy hosz- szú éveken át vívott gerillaháborút máról holnapra lehetetlen befejezni. Jóval aggasztóbb viszont, hogy a Dél-afrikai Köztársaság a jelekből ítélve mindent elkö­vet a rhodesiai rendezés folyamatának lassítása, netán megakadályozása céljából. Bizonyos, hogy az 1200 fős nemzetközösségi erő az elkövetkező hetekben tudatos provokációkkal is szembetalálja magát. Annyi bizonyos, hogy a független Zimbabwe jö­vője szempontjából a pénteken aláírt megállapodás sorsdöntő lehet. A Hazafias Front hosszú és kitartó küzdelmét azonban korántsem tekinthetjük ezzel befe­jezettnek. Ellenkezőleg: a frontban tömörült.két párt­ra, a ZAPU-ra és a ZANU-ra hatalmas feladatok vár­nak a békés építőmunkában. A várakozásnak csakis úgy tudnak majd megfelelni, ha a nézeteltéréseket fél­retéve munkálkodnak országuk felemelkedésén. Gyapay Dénes Sztálin Pravda = cikk A Pravda, az SZKP Köz­ponti Bizottságának lapja pénteki számában szerkesztő­ségi cikket közölt I. V. Sztá­lin születésének századik év­fordulója alkalmából. A moszkvai lap felidézi Sztálin politikai pályafutásá­nak főbb állomásait, méltat­ja érdemeit a trockisták, a jobboldali opportunisták, a burzsoá nacionalisták és az imperializmus mesterkedései ellen vívott harcban. A fia­tal Szovjet állam gazdasági megerősödésében, a szovjet nép nagy honvédő háború­ban aratott győzelmének biz­tosításában. Másfelől megál­lapítja, hogy Sztálin érdeme­it később mértéktelenül fel­nagyították, a magasztalás fejébe szállt, s elősegítette negatív jellemvonásainak ér­vényesülését. Az SZKP — állapítja meg a Pravda — Sztálin halála után elítélte az általa elkö­vetett törvénysértéseke', a hatalommal való durva visz- szaélést, a kollektív vezetés normáitól való eltérést. Mindazokat az elhajlásokat, amelyek a személyi kultusz­hoz vezettek. A lap emléke­zetbe idézi az SZKP kong­resszusainak állásfoglalásait, valamint a KB 1956. június 30-i határozatát, amelyekben a pórt alapos értékelését ad­ta Sztálin tevékenységének, s leszögezi: a párt gyorsan leküzdötte a személyi kul­tuszt, mert az általa okozott károk ellenére egészséges és tevékeny maradt, s mert a személyi kultusz nem tudta megváltoztatni a szocialista rendszer természetét. A párt kidolgozta az ilyen jellegű hibák megismétlődésével szembeni megbízható garan­ciákat. állhatatosan fejleszti és tökéletesíti a lenini mun­kastílust a társadalmi élet minden területért. A Pravda éppen ezért el­utasítja a kommunistaelle­nes propagandának azt a módszerét, hogy a személyi kultusz bírálata ürügyén próbálkozzék a marxizmus— leninizmus eszmei befolyásá­nak gyengítésével, a nemzet­közi kommunista mozgalom sorainak bomlasztásával, az SZKP beszennyezésével, s le­szögezi : éppen az SZKP volt az. amely nvíltan és enged­mény nélkül elítélte a sze­mélyi kultuszt, az SZKP ve­zetésével épült fel a fejlett szocialista társadalom, amely­nek politikai rendszerében az alapvető irány a szocialista demokrácia továbbfejleszté­se. (TASZSZ) Vietnamba érkezett Kambodzsa alelnöke Irán—amerikai vita Összehívják a Biztonsági Tanácsot Az. amerikai kormány újó­lag kéri a Biztonsági Tanács összehívását és rendszabá­lyokat - fog igényelni Irán el­len — hírlett péntekem jól­értesült washingtoni körök­ben. E források szerint a. Fehér Ház helyi idő szerint délután jelenti be szándékát és a Biztonsági Tanács ösz- szeülését a jövő hétre, fel­tehetően 26-ra várják. Hír szerint Carter elnök személyesem jelenti be a ter­veket. Az amerikai kormánynak változatlanul az a szándéka, hogy a rendelkezésre álló jo­gi lehetőségekkel szorgal­mazza á túszügy megoldását — mondotta pénteken a kül­ügyminisztérium szóvivője. Hodding Carter megismétel­te a hivatalos álláspontot, hogy nincs szándékukban a jelenlegi iráni vezetés meg­döntése, a belügyekbe való beavatkozás, a cél csak a túszok kiszabadítása. Jólle­het á szóvivő hangoztatta, hogy az ügy „nem húzód­hat a végtelenségig” — tette hozzá baljóslóan. A várt ENSZ-lépés kérdé­sében Washington támogatást kap szövetségeseitől, egyúttal tanácskozik a Biztonsági Ta­nács valamennyi tagjával — mondotta. Az amerikai kormány úgy érzi. újabb látványos lépés­hez kell folyamodnia az iráni válságban, ha azt akarja, hogy elmozduljon a holt­pontról — mutatnak rá meg­figyelők. Carter elnök növek­vő nyomás alá került elnök­választási vetélytársai részé­ről is; cselekedjék „határo­zottabban”. (MTI) Hanoiban Le Duan. a Vietnami Kommunista Párt főtitkára (jobbra) fogadta Pen Sovan kambodzsai alelnököt (balra) és kíséretét. A képen középen Giap tábornok, vietnami honvédelmi miniszter. (Népújság telefotó — VNA—MTI—KS) €),Nwüsm 1379. december 22., szombat 1 A maffia természetrajza —- IV. Szivaros Lilo utolsó vacsorája Amikor 1976-ban Carlo Gambino golyóktól átlyug- gatott testéből a lélek végleg kiszállt, a Keresztapában jó­solt sorsa teljesedett be —, ő volt az, aki az írónak. Mario Puzonak modellül Szolgált- Akkoriban a lapok arról ír­tak, hogy örökösödési hábo­rú áll a küszöbön. Ez be is következett, s tart valójában mind a mai napig. Gambino halála után a keresztapa szerepét az am­biciózus Carmine Galante vállalta. Kedélyesebb körök­ben Szivaros Lilonak, vagy Mészárosnak szólították, utalva arra, hogy mindig szájában lógott szivarja, il­letve, hogy száznál több em­bert ölt meg vágóhídra em­lékeztető módszerekkel. Ga­lante a legnagyobb hibát az­zal követte ti. hogy az idős emberek mohóságával — az idén töltötte be a 69-et — kívánta bevégezni a nagy művet. Gambino halálát kö­vetően a családok sakkban tartották egymást, s nyilván­való volt. hogy csak egy esetben Szervezhetők egység­be: ha közülük valaki a fő­nökök főnöke, a capo di tutti capi pozícióiéra, vagvis a to­tális ellenőrzésre tör. Ezt tudta Galante is. Ezért Igye­kezett összeveszíteni a csa­ládokat. Egyedül Joe Bonna- nóval nem boldogult. A Banán Jóska névre hallgató családfő különös egyénisége a New York-i alvilágnak. Jól menő temet­kezési vállalkozása van. Ez általános gyakorlat, a maffia több száz isméit cég részvé­nyeseinek jelentős hányadát birtokolja, tagjai részt vesz­nek mindenféle igazgatóság­ban, elnökségben. Ennek ko­rántsem a pénzbefektetés az oka, hanem kiváló módja a feketén szerzett vagyon „ki­fehérítésének”. Ezenkívül Joe Bonnanón keresztül a maf­fiának azért is jól jött a te­metkezési intézet, mert sok­sok kellemetlenné vált ügy­felet átsegített a másvilágra. Persze malőrök mindig akad­nak. „Szegény” Bonnanónak valóban össze kellett szednie magát, amikor egyszer a rendőrség arról faggatta, hogy egy koporsóba hogyan került két hulla. Bonnanó persze kivágta magát, mivel a maf­fia erre a célra a legkivá­lóbb és legdrágább ügyvéde­ket foglalkoztatja, s nem szűkmarkú, amikor közhiva­talnokokat, rendőröket, fegy- őroket lepénzelni kell­Galante 1974-ben szaba­dult. Az ő „pozíciójában” szokatlanul hosszú időt töl­tött börtönben kábítószer­kereskedelemért. Ojra „sza­badon” mesterkedett az el­lenőrzés megkaparintására, de rosszul számított. Abban bí­zott, hogy halálos ítéletét csak valamennyi családfő egyetértésével lehet meghoz­ni. S hogy ez a megosztott maffiavilágban mégis bekö­vetkezett, az mindenekelőtt Joe Bonnanó érdeme. Az FBI csak utólag tudta rekonstru­álni az „államcsínyt”, any- nyira jól konsoiráltak a csa­ládok: a kiszemelt végrehaj­tók kész tervet és parancso­kat kaptak, 1979, július 12., háromnegyed kettő. A hely­szín Brooklvn Knickerbocker Avenue 205.. a Mary nevű étterem. A cinkos tulajdonos, Joseph Turano. Lilo unoka- testvére. Az ítéletvégrehaj­tóknak a lelkűkre kötötték: ne legyenek kegyetlenek, s csak étkezés után lépjenek a színre. Így is lett. A hátsó helyi­ségben a finom ebéd után Galante jóformán fel sem eszmélt, s már nyolc folyót kapott. A kilencediket — szicíliai szokás szerint — a bal szemébe eresztették- Ez volt az üzenet, hogy árulás miatt ítélték halálra. A gyil­kos a kihullott szivart is visszanvomta Galante szájá­ba. S búcsúzóul az étterem bejárata felett — az utolsó vacsorát ábrázoló festményen Júdás alakját lyukasztotta át egy golyóval. Jelezve: ez a sorsa annak, aki vét a hall­gatás törvénye ellen. Hahn Péter (VÉGE) RÓMA Négy szélsőbaloldali ter­rorista hatolt be csütörtökön az olasz főváros egyik pénz­intézetébe. Három alkalma­zottat összekötöztek, majd felrobbantottak két kisebb pokolgépet. Az épületben tartózkodók közül senki sem sérült meg, ugyanis az egyik őrnek közben sikerült kisza­badítania a megkötött sze­mélyeket. Két járókelő köny- nyebben megsérült, és az anyagi kár is tetemes. FRANKFURT AM MAIN A frankfurti ügyészség csütörtökön közölte, hogy vád alá helyezik a jobbol­dali Springer-lapokhoz tarto­zó Bild Zeitung négy mun­katársát. A vád szerint a hírhedt módszereikről ismert Bild-újságírók betörtek egy diák lakásába, s ott elloptak fényképeket. Ezeket a „Sach- senhauseni vámpír” című öt­részes sorozatban közölték, amely azzal vádolta a fiút, hogy emberi vért iszik. A valóságban a nyugatnémet rendőrség a diákot kis meny- nyiségű kábítószerrel való visszaélésért figyelmeztette. H ű töszekr én y ben találta meg egy fiatalember holttes­tét a New York-i rendőrség. A hatóságok első feltételeze- se szerint a 24 éves férfi sa­ját magát préselte be a hűtő­szekrénybe, hogy ily módon kövessen el öngyilkosságot, BEJRŰT Damaszkusziból származó jelentés szerint Abu Majzer, a PFSZ szóvivője újságírók előtt „a szolidaritás menyil- vánulásának” minősítette iráni önkénteseknek azt a szándékát, hogy Dél-Liba- nonban a palesztinok olda­lán harcoljanak az izraeli megszállók ellen. Jelenleg százkét, állítólag Libanonba készülő — iráni önkéntes tartózkodik Szíriában, a li­banoni kormány viszont he­vesen ellenzi, hogy az ország területére lépjenek. (Reuter) MOSZKVA Pénteken Moszkvában, a nagy Kreml-palotában, * szovjet—angolai dokumen* tumokat írtak alá. Az SZKP és az MPLAí Munkapárt pártközi kap­csolatainak 1980-as tervét Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bízott- ságának póttagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, és Afonso Van-Dunen, az MPLA-Münkapárt Közpon­ti Bizottságának titkársága tagja írta alá. Az angolai párt- és állal­mi küldöttség pénteken dél-* után Moszkvából Lening» rádba utazott. Á hetvenes évek Még néhány nap, és véget érnek a hetvenes évek. Az 1970» tői 1979-ig tartó tíz esztendő, amelyet magunk mögött ha­gyunk, bővelkedett világpolitikai jelentőségű eseményekben — gondoljunk csak a két SALT-cgyezmény megkötésére, a vielnami háború befejezésére, a Közel-Keletre, az olajvál­ságra, vagy Helsinkire. Képeinkkel ennek a tíz esztendőnek a legfontosabb eseményeit kívánjuk felidézni. 1973. A chilei jobboldali erők — az Egyesült Államok segít­ségével — 1973 szeptembe­rében megdöntötték a de­mokratikus, szocialista át­alakulást tervező Népi Egy­ség kormányát, meggyilkol­ták az ország elnökét és Pi­nochet tábornok vezetésével fasiszta terroruralmat vezet­tek be. Képünkön: Salvador Allende elnök (középen) ma­ga is fegyverrel kezében szállt szembe a támadókkal. A közel-keleti válság meg­oldatlansága 1973 októberé­ben újabb arab—izraeli há­borúhoz, s közvetve az olaj­embargó első alkalmazásá­hoz vezetett. Képünkön: egyiptomi harckocsiegységek kelnek át a Szuezi-csatorna keleti partjára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom