Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-18 / 295. szám

Boldogságos pokoljárás E SOROK ÍRÖJA mindösz­sze névben rokon a Faustul doktor boldogságos pokoljá­rása című mű szerzőjével. Gyurkó László-val mégha a címzésben néha össze is té­vesztik vele. Igaz. őt velem .soha. Mindennek elői^bocsá- tásóra azért volt szükség, ne­hogy rokoni — • legfeljebb név rokoni — elfogultsággal vádoljon az olvasó, amikor a Nyitott könyv programja ke­KÉPERNYŐ ELŐTT relében Gyurkó László e mű­ve került a képernyőre és az ezt méltató sorok e pa­pírra. Pontosabban e műnek egy részlete, amelyben, mint oly közhelyszerűen írni és mondani szokták, cseppben tengerként ott rejtezett az Bitskey Tibor és Horesnyi László Hegemlékezések Kodály Zoltán születésének évfordulóján A fővárosban vasárnap három eseménnyel emlékez­lek meg Kodály Zoltán szü­letésének évfordulójáról. ' Délelőtt a Kodály Körön- dön levő emléktáblán helyez­ték el a magyar, illetve a nemzetközi Kodály-társaság, valamint a Liszt Ferenc Ze­neművészeti Főiskola Kodály Zoltán tudományos diákköre koszorúit. Az ünnepségen Bónis Ferenc, a Zeneművé­szeti Főiskola tanára mon­dott beszédet, majd az Ifjú Zenebarátok Központi Kóru­sa Kodály-dalokat adott elő. Délután a Farkasréti te­metőben Kodály Zoltán sír­emlékénél tartottak megem­lékezést. Elhelyezték a ma­gyar, illetve a nemzetközi Kodály Intézet koszorúját, s a hozzátartozók, a tanítvá­nyok és a tisztelők virágait. Este a Zeneakadémián em­Buti István festőművész síremléke A három évvel ezelőtt el­hunyt Buti István festőmű­vésznek, a volt szocialista képzőművész csoport tagjá­nak síremlékét hétfőn avat­ták fel a rákoskeresztúri új­köztemetőben. A csoport tag- jai. a két világháború közöt­ti időszakban alkotó szocia­lista művészközösség nevében Farkas Aladár szobrász, Munkácsy-díjas érdemes művész méltatta Buti István művészetét. A síremlékre ko­szorút helyeztek el a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja nevében. (MTI) ÁSVJ. december 18-, kedd lékhangversenyt rendeztek Kodály Zoltán születésének évfordulóján. Csajbók Teré­zia és a KISZ Központi Mű­vészegyüttes énekkara, va­lamint a MÁV Szimfonikusok a Galántai táncok, a Két ze­nekari dal, a Háry János szvit és a Budavári tedeum című műveket adták elő. (MTI) egész mű, de az alapgondo­lata mindenképpen. Gyurkó László majd hat­száz oldalas könyvében egyetlen hős — Szabados György — életén keresztül vázolta fel társadalmunk el­múlt h^rom évtizedet Vál­lalván és hirdetvén abba ve­tett hitét és bizodalmát, hogy igenis nem kell annak po- ko'ra menni, aki dudás akar lenni. S ha igen. hát lehet boldoTsános is. az emberte­lenség közben is emberi, a belel,iesül-eflenségben is telje­sült pokoljárás. ..... — én úgy vélekedem, — mondja a regény utolsó sorában az író — védencem élete voltakénnen boldognak volt mondható...” Az volt-e vagy sem. optimista-e Gvur- kó. vagy csak egy madáchi mondat ez az emberi élet ér­telméről? — az mór a re­gény és a regényt méltatok dolga. Az enyém, hogy ar­ról írjak, mint volt sikeres az önállónak, kerek egész­nek ható részletek kiválasz­tása és képernyőre vitele, mint lett fordulatos, cselek­ményekben és érzésekben is gazdag, színészi játékban em­lékezetes Gaál Albert ín- venciózus rendezése nyomán Gyurkó László regényének tév*vái<to7<»ta. szándékosán írtam, hogy tévéváltozata. Mert bár. mint jeleztem fentebb, a harminc- évet átfogó, széle­sen hömpölygő regényből és hősének életéből most csak egy részlet villant fel. s bár nem tartom lehetetlennek, hogy majdan „bővebben” is, akár tévésorozatként is viszontláthassuk Szabados György történetét — mégis öntörvényű, egésznek ható alkotás került a képernyőre. A jeles színészi alakítások között örömmel láttuk új arcként a régi színészt. For- gách Kálmánt, és Pap Vera is bebizonyította, hogy nem egy évre felfedezett művé­sze ő a hazai színészetnek. Megkapó alakításával sokáig emlékezetes „kettőst” jelen­tett Bitskey Tiborral. Má- nyai Zsuzsa, Horesnyi Lász­ló, Sinkovits Imre, Szegedi Erika és a többiek, nem egyszerűen eDizódistái vol­tak e játéknak, hanem a já­ték egyes epizódjainak va­lóságos főhősei. Gyurkó Géza Megalakult a Magyar Népművelők Egyesülete Fórum, műhely a közművelődés gyakorlati és elméleti dolgozóinak Az alapszabály és a prog­ram elfogadásával, a 35 tagú elnökség, valamint az ellen­őrző bizottság megválasztá­sával vasárnap befejezte munkáját a Magyar Népmű­velők Egyesületének alakuló közgyűlése. A budapesti Kertészeti Egyetemen szom­baton megkezdődött' tanács­kozás második napján a résztvevők plenáris* ülésen folytatták az egész társadal­mat átfogó közművelődési program végrehajtásán munkálkodó szakemberek tennivalóinak megvitatását. Az alakuló közgyűlésen kialakult élénk vitában a hozzászólók gyakorlati ta­pasztalataik alapján az ered­mények mellett a továbblé­pést akadályozó gondokat is érzékeltették. A többi kö­zött rámutattak: sok helyütt még nem mérték fel a köz- művelődésnek az élet min­den területére ható fontos szerepét, s ezért a népműve­lők egy részének — főként a kisebb településeken — az előítéletekkel, a közömbös­séggel is meg kell küzde­niük. Az anyagi javak ese­tenként túlburjánzó hajszo­lása sem szolgálja a tudás, a műveltség társadalmi presztízsének erősítését. Az egyesület mind a népműve­lők körében, mind az egész társadalomban tovább kíván­ja erősíteni az egységes köz- művelődési szemléletet. En­nek érdekében szorgalmazza az anyagi és szellemi ener­giák összehangolását, a köz- művelődési. az oktatási és sportintézmények együttmű­ködésének javítását. Tagjainak fórumot teremt szakmai álláspontjuk ismer­tetésére, felkarolja az új kezdeményezéseket, az or­szágosan is hasznosítható ta­pasztalatokat, javaslatokat, kísérleteket. Ezzel is hozzá kíván járulni a közművelő­dést érintő állami és társa­dalmi intézkedések előkészí­téséhez. A Magyar Népművelők Egyesülete első elnökévé Gyarmati Kálmánt, a deb­receni Művelődési Központ Állami-díjas igazgatóját vó-j lasztották. ‘ A tanácskozáson részt vett és felszólalt Boros Sándor kulturális miniszterhelyet­tes, aki az alakuló közgyű­lés befejezése után rövid nyilatkozatot adott az MTI tudósítójának: — A következő időszakban a közművelődési tevékeny­ségben -még tovább nő a társadalmi erők összefogásá­nak szerepe. Ennek egyik jele a Magyar. Népművelők Egyesületének megalakulá­sa, s az elfogadott program, amely a közművelődést szol­gáló tervezői, végrehajtói te­vékenységet még szélesebb alapra kívánja ^helyezni. A Kulturális Minisztérium üd­vözli az egyesület életre hí­vását, s minden segítséget megad a népművelőknek, s rajtuk keresztül az egész társadalmat érintő munká­hoz. (MTI) Emlekalbum A negyedszázados Gyöngyösi Játékszín műsora Ugyancsak nehéz feladatra . vállalkozott a fennállásának negyed százados jubileumát ünneplő Gyöngyösi Játékszín, amikor Emlékalbum címmel részleteket mutatott be a huszonöt év alatt játszott színpadi művekből. Mert minden albumnak, amely a múlt idők akkor-volt ked­ves eseményeit őrzi képek­ben, van egyfajta tulajdon­sága. Főként- az érdekeltek­nek szép, érdekes és szívet melengető a sok-sok relik­via, amely látszólag csak egy fénykép, egy plakát, egy sze­reposztás vagy egy bármifé­le tárgy. Akinek azonban ezekhez testi-lelki gyöterel- mei, erőfeszítései és sikerei kapcsolódnak újra átélhető valóságként, az minden tár­gyat, képet, plakátot egy kicsit az élete darabjának tart. Szóval: egészen más vala­kinek megmutatni, olyan­nak, aki csak az emléktár­gyakat látja, és egészen más mindezt újra élni annak, aki maga is részese volt a vala­mikori eseményeknek. Ezért vállalkozott nagyon nehéz feladatra a közismert gyöngyösi műkedvelő együt­tes. A végeredmény, ami ilyenkor a nézők tapsával mérhető mindenekelőtt, vi­szont őket igazolta. Tudtak hangulatot teremteni, tudtak frissek lenni a múlt elho­mályosult tereit járva, és tudtak úgy kötődni a má­hoz, hogy az nem tűnt eről- tetettnek, megjátszottnak. Apró-cseprő nehézségek ugyan előfordultak, főként olyankor, amikor egy kicsit ráfeledkeztek hajdanvolt ön­magukra, visszasóhajtva a soha meg nem idézhető, már elröppent perceket, személye­ket, eseményeket, mégha a technika^ segítségével meg is maradt a különben el­szánó szó. De hát a színpad minde­nekelőtt — látvány. Ha ott nem történik semmi, dra­maturg és rendező legyen a talpán, aki olyankor is tud feszültséget teremteni és tudja megőrizni azt a csak színházi eszközökkel kiala­kítható kapcsolatot, ami egy­ségbe olvasztja a színészt és a közönségét. Örültünk annak, hogy „a régiek” is újra megjelentek a díszletek között, örültünk1 annak, hogy hivatásos mű­vészek is közreműködtek most is, mint az elmúlt két és fél évtized során annyi­szor és nagyon örültünk an­nak, hogy a finálé méltó volt a jubileumhoz, amiben igencsak nagy szerepe volt a Herneczki-kettősnek, apó­nak és lányának. Ök terem­tették meg a hangulat tető­pontját, ami az egész elő­adás fűtöttségéhez mérve is valóban jó teljesítményt igényelt. A színpad utáni még egy ünnepi társulati ülésen ta­lálkoztak a korábbi és a mai műkedvelők a hét vé­gén és ezzel. a baráti össze­jövetellel tettek pontot a jubileumi rendezvénysoro­zat végére, ami azonban nem zárt le semmit, hanem tu­lajdonképpen egy újabb ju­bileumot készített elő, nyi­totta meg annak lehetősé­gét. A színházi játékot kedve­lő közönség és a színházat játszó műkedvelők örömé­re. (gmf) Pető Sándor: Kánya Feri repülői í. A barakkot júniusban kezd­ték alapozni, őszre már állt is. A tanács építtette, a ki­lakoltatott cigányok meg né­hány magyar család számá­ra. Körülötte gyerekek sza­ladgáltak, kócos asszonyok bukkantak elő, szétlöttyintve az éjjeliedények tartalmát. Férfiak botorkáltak ki a szűk ajtón,, idegenül a friss leve­gőre. Utálta őket a környék. Hangosak voltak, szi tkozó- dók. Belekötöttek mindenki­be, aki nem tetszett nekik. Cigány népség, mondogatták a szak esik, akiket hajnali ötkor már nem az ébresztő­óra csörgése zavart ki az ágyból, hanem a barakko- sok részeg komyikálása, az örökös csetepaté. Éjjelente csak úgy süvített a rendőrkocsi szirénája. El-, vittek közülük néhányat, de h'amar ki is engedték. Ök sem tudtak mit kezdeni ve­lük. Gézáék ablakából oda le­hetett látni. Sokszor éjfélig is ott könyököltünk, s bá­multuk az újságpapírral be- függönyözött ablakokat, a mögöttük felsejlő árnyakat, meg a kocsmából hazatérő cigánylányok viháncolásót. Időnként átmentünk Ká­nya Ferihez, aki közvetlenül a barakk mellett a kertből kikerített magának egy da­rabot, s azóta kint lakott. Be nem ment volna a ba­rakkba, meg sehová. Ott ült a kertjében, s hajtogatta a papírrepülőket, állandó tá­madást indítva az olajgyár hatalmas kéményei ellen, ahol szerinte a Sátán lakik, aki nemcsak nappal, de éjje­lente is teleköpdösi fekete szotyolahéjjal az emberek arcát, meg a házak tetejét, s ő, Kánya Feri hivatott ar­ra, hogy kiűzze onnan a bes­tiát. Géza több ízben lerajzolta az öreget, míg az feszesen ülve, kezében egy-egy papír­repülővel büszkén tűrte. — Aztán el ne csúfíts, te lakli, mert kiverem a fogad az egyik lökössel! — Ugyan már, olyan lesz, mint Ferenc Jóska. — No azért vigyázz, bár a Jóska snájdig gyerek volt, de én biz nem akarok hasonmá­sa lenni. — Jól van, akkor olyan lesz, mint a vajda. — Csak legyek is, ne félje­tek, akkor mindenkitől meg­védélek benneteket. Habár magyarok vagytok, azért még rendes cigány lenne belőle­tek. — Majd kiállunk a térre, hadd köpjön tele a Sátán fekete szotyolahéjjal — mondtam neki. — Kér ci­git? — húztam elő a dobozt az öreg elé tartva. — Inkább sodrok magam­nak. — Csak most ne, mert ben­ne lesz a képben — intett nevetve Géza. — Nem szégyellem én azt — állt föl a vászonra san­dítva. — Te, mi a kórság az a fejemen? — Cicomás kalap, mint a vajdáé. — Na.csak vigyázz, mert jön a lökös — fenyegette meg barátságosan az egyik papírgéppel. Rágyújtottam. Néztem Kánya Ferit, a hóbortos, öreg cigányt, amint feszesen bá­mul Géza arcába. A többiekkel jött ő is va­lahonnan Szentmihályról, há­tára kötött batyuval, meg Marival. Kifestette a télen hideg, nyáron meleg szobát. Eljárt zsákolni az olajgyárba, míg meg nem roppant a gerince. Hónapokig nyomra az ágyat, míg felépült. Ak­kor aztán már nem ment dolgozni, a barakkból is ki­költözött, ki a kertbe. Építi a papi fiókosokét, s megszórja vele az olajgyár környékét. Utálják is érte a szemetesek. Ha elkapják, ben.yorhják a szeméttárolóba, megforgat­ják, aztán elzavarják. De ő nem törődik velük. Még csak nem is átkozódik, le­gyint rájuk, s tovább szórja a kémények felé a röpcsiket. Tőlünk kér papírost, ha el­fogy az üzemanyag. Gyűlöli a környéket. — Még csak nem is ci­gánynak való! Ez senkinek sem való, talán azoknak ott fönn, azoknak való — szok­ta mondogatni. A közeli szövőgyár kétórás szelepje elkezdett kelepet ni. — Te, nem az amcsik? — nézett föl Feri, bevetésre szánva a bal kezében levő gépet. — A gyár kelepet — Azért — eresztette le a kezét. A sarkon már föl is tűnt ' néhány szövőgyári. Asszo­nyok nagy szatyrokkal, fej­kendőben, sietős léptekkel, haza főzni, masni takarítani, férjük alá dőlni megadóan, nem gondolva inasra, csak a holnapi felkelésre, hogy me­gint a nojma, meg, hogy a főnök .. . még két nap fize­tésig, miből fogok főzni, egy új ruha is kéne, a gyereknek cipő ... míg el nem alszik, olyan mély álommal, aho­gyan csak az agyonütöttek tudnak aludni. Jönnek az albérletis lá­nyok csapatokban, lötyögve a kis, dohos szobák felé, magányos ágyakba, vagy a kültelki bárok olcsó örömei felé, vagányokhoz bújtatni minden védtelenségüket, akik aztán kihasználják őket. Férfiak, szemükig lehúzott sapkában, zsíros aktatáskát lóbálva, a Jóbarátba igyekez­ve, leöblíteni a délelőttöt egy pofa sörrel, talán egé­szen estig, a berúgásig. Mint a kinyílt legyező szárnyai, sietitek szét min­den irányban. Már is jött mór, Kánya Feri lánya, áttetsző selyem- ruhában, barna mellei ki­nyomták a blúzát. — Már megint itt koslat- tok? — kiáltott felénk kö­szönés helyett. — Letelt a műszak? — És ha le? — vetette hátra haját kacéran. — Nem jössz ide? — kér­deztem. — Kis hülye — mondta, aztán eltűnt a barakk füg­gönyajtaja mögött. Utána mentem. A folyosó végében lakott. Mióta az öreg kint élt a kertben, azóta egyedül. Kopogtam, nyílt az ajtó. Résnyire meg (Fel ylat juhi

Next

/
Oldalképek
Tartalom