Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
Molnár István fotókiállítása Egy város fényben Eger — ma címmel készített és rendezett fotókiállítást Molnár István a Megyei Művelődési Központban. A huszonhat kép nemcsak a mai Egert igyekszik megmutatni, hanem a város felszabadulásának néhány pillanatát is rögzíti: így ünnepi megemlékezésének is szánta a fotós ezt az anyagot. Fényben áll á város ezeken a képeken. Két értelemben is. Az egyik fény a történelemből esik erre a bükkalji városra, a várra, a tornyokra. erre az épületegyüttesre, amelyet olyan jól ismerünk. Vagy legalábbis azt hisszük, hogy minden zegét-zúgát bejártuk már. Pedig a látószög, ahonnan a fény is esik erre a városra, a mából, meg a közelmúltból, meg az emlékeinkből, mindig és mindig' másként, megújítva és olykor megszépítve, vagy a szépséget felfokozva mutatja meg nekünk, mennyire reneszánszát éli ez a város. Az erős fény ezé a máé! Molnár István a belvárost szereti elsősorban. Itt. a tornyokból lenézve sokfelé fordulhat a tekintet. Sok toronyba lehet felmenni, sok szögből lehet letekinteni és onnan lehet kikutatni a görbe belvárosi utcákat, egymás mellé lopni a modern házakat a tornyokkal, hogy az ellentét eggyé simuljon a szemünk előtt, a látvány varázsában. A Dobó utca 1944- ben rommá tett házai fölött ott áll a vár a montázson, a patak felé futó görbe utcát megakasztja a föléje növő torony látványa. . Az autóbusz-pályaudvar tányérszerű sapkáját ezüstösen látjuk csillogni a fényben, pedig más korokból származó környezete már befogadta ezt a betonidegenséget. A barokk méltóságát a megyei tanács épülete. a megyei könyvtár hangsúlyozza ezen a kiállításon, a török időket a minaret és a vár megunhatatlan látványa idézi. De az egész völgyet át tudja fogni a magasból a kémlelő fényképezőgép, ez a szorgos kis masina, hogy a művész szándéka szerint megörökítsen egy adott pillanatban egy adott tájat, amely minden kövével hazaszeretetre buzdít. Talán ez is volt ennek a kiállításnak a be nem váltott, de nagyon is érthető indítéka. (farkas) Az idei ősszel átszervezték az Országos Környezet- és •Természetvédelmi Hivatal területi egységeit, s ennek során Miskolcról Egerbe került a Bükki Nemzeti Park központja. A szervezeti változásokról, a mindennapi munkáról, az idei eredményekről, a további törekvésekről, tervekről így már Heves megye székhelyén beszélgethettünk Sztregova Sándor igazgatóval a közelmúltban. Mint kérdéseinkre válaszolva az igazgató elmondta: újat jelent, hogy további tevékenységük a Bükki Nemzeti Parkon —amely a hegység hevesi, illetve bizonyos borsodi részeit foglalja magába — túl kiterjed már „szükebb hazánk” és Nógrád természetvédelmi területeire is. Feladataik bővülését jelenti, hogy körzetükben ezután már önáltó kutatásokat is végezhetnek a természeti értékek feltárására és a munkán a korábbinál valamelyest nagyobb apparátus osztozik. Ugyanekkor a hatósági felügyeletet ezután a Miskolcra helyezett Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Észak-magyarországi Felügyelősége látja el. Ami egyébként az idei évet illeti: szerény lehetőségeikből telhetőén ismét iparkodtak valamennyivel előbbre lépni a munkában. Egy sor tájékoztató és figyelmeztető táblát helyeztek el ,a természetvédelmi területeken, a legértékesebb helyeken felújították a ritkaságokat óvó kerítéseket, a Nógrád megyei 1 polytarnócon pedig megkezdték az őslábnyomok fölé kerülő épület alapozását. Azt szeretnék, ha jövőre be is fejeződne itt az építkezés, utána teljesen felszerelhetnék. berendezhetnék az épületet, majd legkésőbb 1982- ben megnyithatnák a rendkívül érdekesnek ígérkező, a maga nemében páratlan létesítményt a nagyközönség előtt. Nagy segítséget, jelent a munkában a Bükki Nemzeti Parknak az országban első-, ként alakult baráti köre. Lelkes tagjai, szakcsoportjai a tennivalók további megosztására. a táj értékeinek fokozottabb megóvására, ápolására, idegenvezetésre, ismeretterjesztésre és nevelésre vállalkoznak. Életre keltették a már-már feledésbe merült madarak és fák napjának rendezvényeit, szorgoskodnak a nevezetesebb barlangok szélesebb körű megismertetésében, a gyetra-völgyi vagy más néM&nüitm 1979. december 16., vasárnap Egerben a Bükki lllemzeti Park központja ven esztászkői cseppkőbarlang feltárásának folytatásában. Az aktivisták közreműködésével bibliográfia készült már a Bükkre, úgyszólván mindent átölelő monográfia van születőben, s figyelmet érdemlő erőfeszítéssel gyorsították a nemzeti park természetvédelmi alaptervének kidolgozását. Ez utóbbi alkalmával egy munkacsoport számos fontos kiegészítést, pontosítást végzett, valósággal „átrajzolta” a hegyvidék térképét. Csupán Hevesen csaknem félszáz jelentősebb sziklát, 29 barlangot, 16 patakot, 64 forrást jelölt meg. Tizenhat további forrás foglalására, illetve — többek között — a Rocska- és Gyetra-völgy, a Bacsókért, a Kelemenszéke, a Nagy-Győr-sáncmarad vány, valamint a Macskakő, a Bujdosókő, a lökvölgyi kőszoros és a Sugaró szigorú védelmére tett javaslatot. Az említett alapterv egy legalább két évtizedes rekonstrukciós, fejlesztési program kiindulópontja. Ha sikerül megvalósítani, minden bizonnyal a természetkedvelők ezreinek szerei osztatlan örömet. Gond a munkában, hogy a Bükki Nemzeti Park központjának elhelyezése sajnos, máig sem megoldott. Október elseje óta ugyan már a második helyen telepedtek le munkatársai, de helyiségeik most is csak ideiglenesek. Szó van azonban egy felnémeti, jelentősebb ingatlan s a hozzátartozó tágas kert megvásárlásáról, ahol — ha tényleg tulajdonosokká válnak — némi átalakítás után megfelelő otthonhoz juthatnak talán már jövőre. Azt tervezik, hogy az irodák mellett előadótermet. kiállítóhelyiségeket is létesítenek itt. valójában olyan központot teremlenek, amely sok-sok érdeklődőt vonzhat, újabb barátokat szerezhet. Jövőre egyébként másutt, á közeli szarvaskői volt általános iskola épületének alsó szintjén is szeretnének egy bemutatótermet nyitni a természeti értékek állandó kiállításával. a tanintézeti oktatás mintegy kiegészítésére, segítségül a környékbeli tanároknak és diákoknak. Tervezik továbbá, hogy a legszigorúbban védett területeken, például a szilvásvára - di Szalajka-völgyben, irányí- tottabbá teszik a látogatást, csoportos vezetések biztosításával még inkább megőrzik a természeti értékeket. Nincsenek túlzott, nagyra- törő álmaik, vágyaik, ezután is jórészt a társadalmi összefogásra, a természetbarátok támogatására számítanak. Re- 1 mélik azonban, hogy a biztosított anyagi segítség sem csökken, talán növekszik is, s így a jövőben még eredményesebben szolgálhatják a nemes ügyet. Gyón! Gyula ocáli Ott áll, a szél széttúrja a haját, a kezében egy, az építkezés közben elhányódott cső, amibe homokot tölt, dü, dü, dü-dü, olyan meggyőződéssel löki ki magából a hangokat, hogy a nyála is kifröccsen közben, és szórja a csőből a homokot felém, aki a terasz betonján ülök, elhagyva magamat a vasárnap ernyesztő levében forgók, zsibbadtan, az egész heti reggeltől estig tartó feszültség nyűgét levetve, gondolat és mozdulat nélkül lebegek belefeledkezve a zavartalanság e ritka pillanatába: odalenn a völgyben, szinte a lábam előtt az úton a ritkás vasárnapi forgalom kering, a bőrömbe már belevágódtak a beton apró egyenetlenségei, de arra sincs erőm, hogy valamit, párnát, pokrócot, mit tudom én, magam alá gyűrjék, tűröm inkább’ az egyelőre csak gyönge hullámokban jelentkező fájdalmat, s arra várok. bár tudom, hiába, hogy végül egyszer 'magától múlik el. A felém fröccsenő homok alig érezhető érintésére azonban fölkapom a fejemet Pedig az előbb még kőműves volt, fordul meg bosszúsan a fejemben. Talán a vasárnapi kalandfilm. amitől nem tudtam visszatartani, fordította így meg a törekvéseit? Csak találgatni tudok, bizonyos sémiben nem lehetek. Kipirult arccal éli bele magát a szerepébe, és lő, és lő, és lő. Ingerült tekintetem találkozik a tekintetével, amiben az alig leplezett bűntudat kifejezés bujkál. Talán túlságosan is fölingerel, de nem tehetek róla; ahogyan talán ő se arról, amit tesz. — Hagyd abba! — mondom visszafojtott hangon. Hallja, de mintha nem hallaná. — Talán nem tudod, hogy nem szabad lövöldözni? Bántani más embert, miféle dolog ez! — Látszik az arcán, tudja, nem hagyom ennyiben, a szelídségem csak álarc, amit tüstént levetek, de bárhogy fél is, mert fél a következményektől, az látszik az arckifejezésén, nem hagyja ennyiben, elszánta magát, és végsőkig feszíti a húrt, — Mit mondtam! — emelem föl a hangomat. Számíthattam volna rá, most mégis váratlanul ér, és a végsőkig bosszant, hogy ennek az újabb figyelmeztetésnek sincs semmi eredménye. — Nem érted? — Ég már kiabálok, pedig ez az, amitől olyan nagy erőfeszítéssel óvtam magamat eddig. A hang idegen, és mégis az enyém, s ez a fölismerés a végsőkig elvadít. Látom, összerezzen. Pedig számított rá, most mégis, mintha váratlanul érné hangom durvasága. — Nem lőttem — mondja, a leplezetlen hazugságtól se riadva vissza. Hát ennyire ellenem van? Megrémülök tőle. — Legalább ne tagadd le! Láttam. Láttam, érted? — Ügy látSzik, teljesen hiába magyaráztam el neki százszor, ezerszer, hogy miért ne tegye, érteden tekintetén látom. nem fogta föl magyarázatom értelmét, ami talán a számára teljességgel föl- foghatatlan is. Nemrég még én .se voltam ilyen, háborúsdit játszottam, madarakra vadásztam, a fegyvert épp olyan eszköznek tekintettem, mint bármi mást. Egy idő óta azonban —, úgy látszik | öregszem, ez is másképp van, — betegesen irtózom a gyilkolásnak, az erőszaknak még • csak a gondolatától is. — Gyere ide! — közelebb jön, de a puska a kezében, és rám fogja, miközben a 1 pofontól félve sunyin behúzza a nyakát. Látom az el- ' szántság és a félelem keverékéből összeállt furcsa tekintet villanását, ahogy rám vetül, s le-lesiklik rólam. Most szívesen lelőne, ha tehetné. Pedig a fiam. Megbántottam? Dehát mivel? — : Dobd el! — mondom. — Miért? — Sír, és közben görcsösen markolja a csövet, ami még mindig rám, egyenesen a mellemnek mered. — Csak — ordítom. Hirtelen az arca 'elé kapja a kezét, azt hitte, ütök, hogy védekezzen, és még mindig nem enged. Szinte hideg fejjel, pedig nem ezt akartam, az ellenkező oldalról, hogy a vascsövet kikerüljem, lekeverek neki egy pofont. Még el sem veszem a kezemet, látom, vékony, éles vércsik indul meg az orrától lefelé a szája szögletéig. Most dobja el a puskát, ami csörömpölve esik le a terasz kövére. és gurul, egy ócska alumíniumcső, egyenesen a lábam elé. Boldog! lakodalmas A lakodalmas .nenct Ez az utolsó leánytánc..; (Szabó Sándor képriportja} Húzzátok Ilegények — a kor n'em számít..«
