Népújság, 1979. december (30. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
Vásárlási ZSÚFOLTAK AZ ÜZLETEK, az áruházak. De miért is ne lennének azok karácsony tájékában? Van pénzünk — vásárolunk. Csakhogy akad ebben a vásárlási buzgalomban furcsaság is. Kezdjük a hiányzó cikkekkel? Vagy a mindenáron — némelykor szó szerint is minden áron — való vásárlással? Most nem érdemes azon tűnődni: mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Tény, hogy egy sor holmihoz, árufajtához nehéz hozzájutni, van olyan is jócskán, ami most még hosszú utánajárással sem hajtható föl. Jobb, ha példát mondunk. Fél éve még utánunk dobták, mára meg mintha nem is létezne, úgy eltűnt a színes tévékészülék. Latolgatjuk a hiány okát, a helyzet egyik napról a másikra nem változik meg, nekünk azonban színes tévére lenne szükségünk. A műsorok túlnyomó részét színesben sugározzák, örömünk telne benne, ha mielőbb élvezhetnénk ezt a többletet. Addig megteszi a régi gép is. Ehelyett mit teszünk, ha netán elkap bennünket is a vásárlási láz? Veszünk egy fekete-fehér készüléket, mert ahhoz történetesen hozzájutunk, úgy lehet, abból sem azt a típust, amelyet szeretnénk, a maradék pénz pedig elmegy erre- arra, olyasmire, amit talán nem is akartunk most. megvásárolni... Amikor pedig lesz megint színes tévé a kirakatban, nekünk nem lesz hozzá pénzünk a zsebünkben, vagy a takarékban. Természetesen, az ilyen kapkodásban része van az ünnep előtti idegeskedésnek is, amely ragadós, mint a Aátha; mintha minden beszerzési tervünket most, záros határidőn belül kellene valóra váltanunk. Vagy: meglátunk valamit, amire semmiképpen sem gondoltunk. De hátha változik majd az ára! Könnyen lehet, hogy egyáltalán nem, ám nagy hirtelenében „beszerezzük”. S még, ha „nyertünk” is valamicskét az üzleten: a té- ,vé helyett vettük — és ettől éppenséggel nem lesz színes tévénk 1 És még jó, ha a nagy sietségben valami jó minőségű, jól használható holmit vettünk. Mert túlad ilyenkor a kereskedelem sok, egyébként nehezen értékesíthető holmin is, — lásd, mint hordják el a bútorbizományikból a tán évek óta ott roskadó ócska szekrényt, vagy a divatjamúlt kabátot az áruházból —, aminek ki tudja, meddig nem akadt volna gazdája, legföljebb leszállított áron. DE VAN AZ ILYEN meggondolatlan vásárnak más, pillanatnyi, szűk érdekeinken túlmenő kára is. A silány holmit a kereskedelem állította elő, az ipar gyártotta. Most éppen arra lenne szükség, hogy a gyárak is vállaljanak több felelősséget az ellátás gondjából, mennyiségi és minőségi értelemben egyaránt. (Persze, részesüljenek megfelelően a haszonból is.j Ám, ha bármit átvesz tőlük a kereskedelem, csak azért, hogy kiszolgáljon minket, akkor a legrosszabbra ösztönzi a termelést. A felelőt--------- 1 A Ramóna ajándéka Különösen szorgos munka folyik ezekben a napokban Erdőtelken, a Ramóna Ipari Szövetkezetnél: egymás után készülnek el a nemcsak nagyon szép és tetszetős, de igen praktikus gyermekruházati cikkek, overallok, blúzok, kapucnis kabátkák, lemberdzsekek. Nagy lendületet adott a munkánknak — mondta erről Nagy Istvánná részlegvezető és Kovács Gyuláné termelésirányító —, hogy októbertől egy jó átszervezés {eredményeként a szabászat új raktárai kapott, és így lehetőség nyílt arra, hogy a kismamák — tíz fiatalasz- szony — egy műszakban dolgozhassanak. A Ramóna erdőtelki részlegéből egyébként évente 700 ezer gyermekruha kerül ki — és ez évben .63 millió forintos termelési terv teljesítését jelenti —, s ezek kedveltek és keresettek az egész országban. Első felvételünkön a Zrínyi Ilona szocialista brigád tagjai láthatók munka közben, a másodikon a. meózást végző Vancsik Károlyné és Bakos Ferencné. (Fotó; Perl Márton) A szőlő és borgazdaság egységéért Egy termelési rendszer születése láz lenségre, a nemtörődömségre. Aminek végül is mi, fogyasztók isszuk meg a levét. Hát már ezért se érdemes mindenáron vásárolni. Egyébként, ha nincs is könnyű helyzetben, igyekszik a kereskedelem a sarkára állni. A minap az ellátás — a hálózat, a beszerzés, stb. — fejlesztéséről tárgyalt az országgyűlés kereskedelmi bizottsága. A megjelent képviselők igen élénken firtatták a legégetőbb kérdéseket és ezzel minden jel szerint határozottabb állásfoglalásra késztették a tárcát. Meg nagyobb rugalmasságra. Példának okáért: számos cikk azért tűnik el máról holnapra, mert a gyártó cégnek nem kifizetődő már az előállítása. Igaz, erre bejelentési kötelezettsége van. És, ha megszegi? Mert az sem ritkaság. A belkereskedelmi államtitkár elmondta, miként nyernek meg — a többi között úgynevezett „Vevők vagyunk” — kiállításokon — új vállalkozókat a szükséges cikkek előállítására, ha kell és indokolt, akár néhány forinttal drágább áron. Vagy az alkatrészgondok. Több képviselő is szóvá tette a visszásságokat. Az államtitkár, a minisztertanácsi határozatra utalva, igen eltökélten válaszolt: meg fogják követelni, hogy a gyártók és az importálók valóban tíz évig gondoskodjanak alkatrészről! VÉGÜL IS „ÁTVÉSZELJÜK” mostani vásárlási lázunkat is és általában az ünnepek felfokozott izgalmát. Kár is lenne hűteni ezeket, úgyis mindenki a vér- mérséklete szerint készül az ünnepekre. Csak azt ne feledje, hogy a vásárlás célja az örömszerzés, a meglepetés, ha úgy tetszik. És nem jó meglepetés az, ha olyasmit kapunk, amire semmi szükségünk. Az igazi meglepetés pedig, ha pontosan kitalálja az ajándékozó, mi után vágyakozunk. És, ha kitalálta, meg is tudja venni. Nincs könnyű dolga, annyi szent.' Balog János Hazánk északkeleti részén három borvidék találkozik. Kettő, az évszázados hagyományokkal rendelkező egri és mátraalji borvidék Heves megyében van, a fiatalabb bükkalji pedig tőlünk északabbra. Ezekről olyan jó hírű borok kerülnek évről évre a nemzetközi piacokra, mint az egri bikavér, a me- doc, az egri leányka, a deb- röi hárslevelű, vagy a do- moszlói muskotály. Kölcsönös érdekeltség Ezen a területen végzi munkáját immár három évtizede az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát. A termelési biztonságra törekedve, a kölcsönös érdekeltség alapján aktív tevékenységet fejtenek ki annak érdekében, hogy a szőlőtermelő üzemekkel minél szorosabban együttműködjenek. A kombinát irányításával az elmúlt években a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, valamint a Kertészeti Egyetem munkatársai a szőlőtermelés minden részére: a talajvizsgálattól a metszésen át, a> telepítésekig, illetve művelési módokig — szaktanácsot nyújtanak az üzemeknek. A kombinát ezenkívül korszerű szőlőtelepítési programot valósít meg a közös gazdaságokkal együttműködve, a jövedelmezőséget legjobban biztosító minőségi fajták meghonosításával. Arra törekednek, hogy a legkorszerűbb szőlőtermelési technológiákat valósítsák meg a gazdaságok. Céltudatos műszaki fejlesztéssel megteremtették a modern borászat alapjait is. Ilyen kedvező természeti és közgazdasági adottságokra építve Heves megye párt- és tanácsi vezetésének egyetértő és segítő közreműködésével, illetve a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium támogatásával 1980. január 1-én a borkombinát vezetésével megalakul az Egri Szölőtermelési és Bor- gazdasági Rendszer. Létrehozásának alapgondolatát az adta, hogy hazánkban a szőlő- és bortermelésben még mindig hiányzik az egységes, összehangolt fejlesztési és termelési elképzelés, valamint irányítás. Pedig a természeti és közgazdasági adottságok legjobb kihasználása a szőlőtermelés és a borászat továbbfejlesztésére a 80-as években nélkülözhetetlen lesz. Kutatás a termelés szolgálatában A borkombinát irányításával ezért olyan rendszert hoznak létre, ahol a termeléstől, a feldolgozáson át egészen az értékesítésig megvalósul a szőlő- és borgazdaság egysége. Ezzel biztosítják a fejlesztésekre szánt pénzösszegek együttes felhasználását az üzemekkel, és olyan szőlőgazdasági méreteket alakítanak ki, amelyek alkalmasak lesznek a legkorszerűbb termelés'i eljárások fogadására, megvalósítására és folyamatos továbbfejlesztésére. Ezeken kívül olyan művelési módokat dolgoznak ki, melyek a helyi adottságok alapján gazdaságossá teszik a szőlőtermelést. Így lehetőség nyílik arra, hogy a legújabb kutatási eredményeket gyorsított eljárással a termelés szolgálatába állítsák. A rendszeren belül öt megyében, hét tájkörzetet alakítanak ki: az egri, a verpeléti, a gyöngyösi, a hevesi, a bükkalji, a hajdúsági és a nyírségi körzeteket. A csatlakozó taggazdaságok csupán a technikai szolgáltatásokért fizetnek majd megállapított dijat. A termelési rendszert kollektiven irányító közgyűlés határozata alapján olyan célkitűzéseket valósítanak meg, mint a szőlőműveléshez szükséges speciális gépek beszerzése, közös javítószolgálat létrehozása, a borgazdasági létesítmények együttes továbbfejlesztése, a kutatólaboratóriumok műszerparkjának fejlesztése. A jövedelmezőség érdekében A termelési rendszert nem csupán a vezető gazdaság, hanem tíz-tizenkét jól képzett szakemberből álló bizottság irányítja majd. 1980 —1985. között, a hatodik ötéves tervidőszakban hétezer hektár szőlőterületen valósítják meg a rendszerszerű termelést, valamint az erre kiterjedő borgazdálkodást. 1990-ig pedig a közös telepítési programokkal megközelítőleg már kilencezer hektáron folytatják ezt. Az átlagterméseket pedig 15—20 százalékkal növelik. Számítások szerint a rendszerhez csatlakozó gazdaságok jövedelme a következő évtizedben növekszik. A lehetőségek közös kihasználásával a hatodik ötéves tervidőszakban évente 18,5 millió forinttal, 1990-ig pedig évente 47 millióval. Miután az együttes erőfeszítésekkel állandósítják majd a hektá- rankénti 80—100 mázsás hozamokat, már nem a többlettermésre, hanem a minőségre törekszenek, ami további eredményjavulást jelent majd. Mindezeket felismerve a kombinát mint rendszerszervező i kutatási, fejlesztési és termelési társaságot hoz létre, melynek tagjai a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, a Kertészeti Egyetem, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Műszaki Intézete. A társaság feladata lesz, hogy a kutatási eredményeket a biológiától, a kémián át a műszaki tudományokig a termelés szolgálatába állítsák. A január 1-én megalakuló Egri Szőlőtermelési és Borgazdasági Rendszer tehát leglényegesebb alapelveiben eltér a már működő más termelési rendszerektől. Arra törekszik, hogy a nagyüzemi szőlőtermelést és borászatot hosszú távon összehangolja és jövedelmezőbbé tegye az exportképes ágazatot. Így boraik továbbra is méltán lesznek reprezentánsai a hazai élelmiszeriparnak világviszonylatban is. Mentusz Károly . .akik majd megvalósítják** Metszés, gépjavítás, tervezés Csak Mtszólag csendesedett el az élet a mezőgazda- sági üzemekben. Kiwn a földeken már valóban csak néhány traktor szántja fel a hátrahagyott kisebb területeket, a többi táblán pedig a szépen zöldülő vetések, a megforgatott földek várják a téli hótakarót. Az irodákban viszont készülnek a tervek, az idei év mérlege, pénzügyi és gazdasági szakemberek tanulmányozzák a szabályozók módosítását — miként tudnak alkalmazkodni az új követelményekhez, feltételekhez. Vámosgyörkön kinn a határban már csak apróbb kiegészítő munkák akadnak. A napokban fejezték be a szántást csaknem két és fél ezer hektáron, melybe tavasszal kukoricát, napraforgót és árpát vetnek majd. Az elmúlt napokban megtartott határszemléken a gazdaság vezetői egyenletes, bár lassan fejlődő, de egészséges vetéseket találtak, s most már, hogy megérkeztek a fagyok, szurkolnak a védelmet jelentő hótakaróért. A múlt héten megkezdődött a téli nagy gépjavítás is. Különösen nagy gondot fordítanak az idén a munkagépekre, amikkel bizony eddig a szükségesnél kevesebbet törődtek. Alkatrészgondok ugyan akadnak most is, de bőven lesz még idejük a hiányzó darabok beszerzésére. Változott, a tervezés gyakorlata is. Ügy szólván mindenkit 'bevonnak a jövő évi elképzelések összeállításába, mondván, hogy akik majd megvalósítják, azok is terveznék meg a gazdaság munkáját. A szerelőkkel például egyenként ' végignézik a gépeket, összesítik ily módon az alkatrészigényeket, de épp így készülnek a többi ágazatban is a tervek. Amint azt Kohári István termelésirányító elmondta, hogy mindenképpen szükség volt a reformra, s szerencsés véletlen, hogy mindez egybeesett a szabályozók átdolgozásával. Jelentős változásokra persz.e nem kell számítani, hisz továbbra is az adottság goknak megfelelően a növénytermesztés határozza meg a gazdaság tevékenységét, de a jövőben főleg azokat a művelési ágakat részesítik előnyben, amelyek kisebb kézi munkaerőt igényelnek. Abasáron mint általában a szőlősgazdaságokban a legnagyobb munka a szabadban a metszés. A 314 hektáros ültetvény több mint negyedrészéről már lekerültek a felesleges vesszők, venyigék, s ezzel egvidőben szórják a műtrágyát is. amit ekékkel forgatlak be a talajba. Itt is dolgoznak a szerelők, akik főleg a munkából elsőként kiállt könnyűtraktorokat, talajművelő gépeket veszik kezelésbe. Az egyes ágazatok most állítják össze jövő évi terveiket, s ezekben már megtestesülnek mindazok az. igények, elvárások is, amiket a korszerüI sített. szabályozórendszer tartalmaz, A szőlő mellett a gazdaság másik legismertebb ágazatában, az oltványtermesztőknél néhány napja fejeződött be a munka, de nem sok idejük marad a pihenésre, január elsején ugyanis ismét megkezdődik az alanyvesszők beszerzése, nevelése. A terület szakemberei most készítik, most állítják össze a terveket, melyben meghatározzák, hogy a következő esztendőben mely legjobb, legkorszerűbb fajtákat termesztik, és hogy melyikből mennyit értékesítenek majd az év folyamán, Mátraballán ugyancsak a szőlőmetszés az egyik legjelentősebb téli munka. Kihasználták a jó időt a ballaiak, ugyanis a tervezett száz hektárnak csaknem a kétszeresén végeztek eddig a brigádok a vesszők eltávolításával. Befejeződött a mélyszántás is mind a 960 hektáron és most már csak néhány lánctalpas gép töri, simítja a megforgatott talajt. Megkezdődött a szerves trágya szállítása is, most a gépek zöme a gyümölcsösökbe tart, ahol a legidőszerűbb a talaj tápanyagának pótlása. Más brigádok a szőlőültetvények támberen- dezéseit javítják, erősítik. Németh András elnök elmondta, itt is a traktorok javításához kezdtek a szerelők először, s ez a munka tervszerűen halad. Az irodákban nem terveznek lényegesebb változásokat, s megvárják az új árakat, hisz csak azután tudnak dönteni. Annyi azonban már most is biztos, hogy az elkövetkezendő időkben növelik az olajos növények területét, mivel mostanában ezek ígérik a legtöbb pénzt, nyereségét. Füzesabonyban már a zárszámadásra készülnek, összeállítják az elmúlt esztendő gazdálkodási, pénzügyi mérlegét és néhány napon belül az elkövetkezendő esztendő terve is összeáll. Most végzik az utolsó simításokat az ágazatvezetők területük tervein. Itt különösen nyugodtak a termelés irányítói, ugyanis már több mint egy hónapja nincs munka a szántókon, s csak néha-néha tartanak egy-egy határszemlét, melyen felmérik, hogyan fejlődik a vetés, hol, milyen tennivaló akad még. A gépműhelyekbe most elsősorban azokat a gépeket, berendezéseket állították, amelyekhez nem kell különösebben új alkatrészeket vásárolni. Egyetlen munkája a szállítóknak a szerves trágya hordása, amit már most elkészítenek az egyes táblák mellett, hogy a megfelelő időben minél gyorsabban kiszórhassák majd. (cziráki) Jlmm® 1979. december 16., vasárnap A A
