Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

J Dogmák? Vannak-e új dogmák? A kérdés némileg ellentmond önmagának, hiszen általában ami új, az aligha lehet elavult, megváltoz­tathatatlannak hirdetett, kötelező erejű tétel. Az vi­szont igaz, hogy amikor általában dogmatizmusról, megmerevedett tanokról beszélünk, leginkább-arra az időszakra gondolunk, amikor a politikai vezetést, a . politikai gyakorlatot általában az ilyen tételekhez va­ló ragaszkodás, egyfajta sematizmus jellemezte. Vagy­is amikor a valóság kérdéseire rosszul válaszolt a politika. Már maga az a felfogás, hogy bizonyos tételek elévülése csak meghatározott korokban jelent valós veszélyt, ez is dogma. A körülmények szüntelenül változnak- Űj nemzetközi helyzetben és új hazai kör­nyezetben kell dolgoznunk és előrehaladnunk. Ezek a változások megkövetelik, hogy az élet különböző területein kialakított állásfoglalásainkat frissen és ru­galmasan szembesítsük a valósággal és merjük ki­mondani: vannak, lehetnek korábbi megállapításaink, amik már nem helytállók, új döntésre, új állásfog­lalásra van szükség. Ez nem jelenti a politika fő irányvonalának változását, vagy változtatását. Éppen a helyesen kitűzött, fő célok elérése érdekében kell a gyakorlatot, a cselekvést, az új körülményekhez iga­zítva helyesbíteni, a legteljesebb elvszerűség megőr­zésével. Ez a szembesítés mindenkori kötelesség. Azt is tud­ni kell, hogy az önvizsgálat nemcsak a központi szer­vek feladata, hanem mindenhol az, ahol bármilyen döntés, elhatározás születik. És egyáltalán nem vélet­len, hogy napjainkban különösen szükség van e ru­galmasságra és szembesítőkészségre. Enélkül aligha teljesíthetnénk feladatainkat. Gazdasági életünkben például észrevehető egy szemléleti merevség, amely elegendőnek tartja a vál­lalati önállóságot: a gazdasági eredményesség feltéte­lének, az irányítási mechanizmus korszerűségi krité­riumának tekinti. Az ilyen dogmává merevedett szem­lélet nyomban értetlenné válik, ha a központi irá­nyítás a változó körülményekhez és követelményekhez igazodva közvetlen eszközökhöz is hozzányúl. Szinte kórusban hallani a minősítést: ez nem „mechanizmus- kónform”, vagyis nem egyezik a mechanizmus alap­elveivel. Mit lehet erre mondani? A gazdaságpolitikai célok elérését sem köthetjük szent és sérthetetlen sémához. A központi gazdaságirá­nyítás az anyagi és nem anyagi termelés folyamatá­ban, elkerülhetetlen esetben, a társadalom egésze ér­dekében avatkozik be, hol közvetett, hol közvetlen eszközökkel. A gazdaságirányítási eszközök megvá­lasztásánál pedig nem lehet rendező elv egy korábbi feltételrencSzer gyakorlatának receptszerű követése. Maradva a gazdaságpolitika területén, de most már inkább a közvélemény megmerevedettségéről szólva, még mindig sokan tesznek egyenlőségjelet a fejlődés és a szakadatlan mennyiségi növekedés kö­zé. Pedig a magasabb színvonalú igényekhez mért termelés, gazdaságfejlesztés mai, intenzív szakaszá­ban a hangsúly többé nem a mennyiségen van. Nem a bázisokhoz mért számszerű növelésre van egyér­telműen és mindenütt szükség, hanem sokkal inkább a rugalmas változtatásra. Van amiből több kell, van, amiből kevesebb és van, amire egyáltalán nincs szük­ség: így hatékony a fejlődés. Az sem igaz, hogy ha valami egyszer megszületett, azt feltétlenül fejleszteni kell a gazdálkodás, a működés során. Az intenzív gazdálkodás természetszerűen minősíti túlhaladott dogmává a mechanikus mennyiségi növelés szemléle­tét és gyakorlatát. A munkahelyek számának szociálpolitikai indokú gyarapítása nyomán merevedett tétellé az, hogy a teljes foglalkoztatottság letéteményese a vállalat, és hogy ezt a nagy vívmányt a munkahelyeknek kell garantálniuk. Ez a gyakorlat elavult. A társadalmi ér­dek ma már az, hogy a vállalatoknál ne maradja­nak feleslegesen vagy csak látszólagosan foglalkozta­tott dolgozók, hanem olyan helyekre lépjenek át, ahol társadalmilag szükséges és fontos munkát végeznék. Ebből következik, hogy a teljes foglalkoztatottságot nem a vállalatnak, hanem az államnak kell garantál­nia. A teljes foglalkoztatottság fenntartása a társa­dalom felelőssége úgy, hogy mindenki képzettségének és képességeinek megfelelő helyen dolgozzék. A vál­lalat feladata és felelőssége pedig az, hogy annyi és olyan dolgozót foglalkoztasson, amennyi és amilyen indokolt. Feltehető, hogy a becsületes szembenézés során sokan a hasonló példák sokaságát tudnák fölidézni. Ezúttal elégedjünk meg ennyivel, abban a remény­ben, hogy az új körülmények mindenhol, minden ar­ra illetékest előbb-utóbb ráébresztenek az ilyenfajta önvizsgálat halaszthatatlanságára, az élet által túlha­ladott nézetek és gyakorlati módszerek kiselejtezésé- re. , Soltész István Idill a háborúban — valahol a Szaharában (Fotó: LíHumanité, Di Manche) Állam­igazgatás— főiskolai fokon z utóbbi időben az ál­lamigazgatás egységes rendszerében végbe­menő változások — korszerűsödés, egysze­rűsödés — tanácsi dolgozók körében is szemléletváltozást, na­gyobb hivatásbeli felkészült­séget követelnek. Számos munkakör betöltéséhez ma már nem elég az érettségi, a szakismeretek elsajátítása kell hozzá, mégpedig főisko­lai fokon. Tavaly ősszel nyílt meg Budapesten az Állam- igazgatási Főiskola, amely közigazgatási szakembereket képez az ország minden ré­szébe. Az intézet vezetőjé­vel, dr. Kelemen Ferenc fő­igazgatóval beszélgettünk a főiskola létrehozásának col­járól, az első év tapasztala­tairól: — Mennyiben különbözik a főiskolai oktatás a tanács- akadcmiai képzéstől? — Űj, a régihez képést jó­val magasabb szintű állam- igazgatási szakemberképzés kezdődött el a főiskolán. Célja, hogy az államigazga­tás különböző területeire olyan embereket készítsen fel, akik mint igazgatásszer­vezők alkalmasak a közép­vezetői munkakörök betölté­sére, például a szervezési, igazgatási, jogi osztályokon, vagy a helyi tanácsoknál. Te­hát azokban a funkciókban, ahóvá nem szükséges speciá­lis végzettségű orvos, mér­nök, pedagógus. Természete­sen először lakásügyi, gyám­ügyi, kisajátítási előadók lesznek, szakigazgatási fel­adatokat látnak el, dolgoznak a költségvetés-gazdálkodás te­rületén, s majd egy bizonyos gyakorlati idő után kerül­hetnek vezetői beosztásba. Főiskolánkat nemcsak a ma­gasabb színvonal különböz­teti meg az akadémiától, vagy, hogy bővebb ismerete­ket ad a hallgatóknak, ha­nem a felvételi rendjétől kezdve a szervezési rendsze­réig, működéséig teljesen más feladatot tölt be. Míg az aka­démiákon két év volt a kép­zési idő, nálunk a nappali tagozaton három évig — heti kötelező 33 órában — tanul­nak a főiskolások. — Milyen feltételekkel le­het bejutni a főiskolára? — A felvételi követelmé­nyek : nagykorúság, érettségi bizonyítvány, jó egészségi ál­lapot, egyéves gyakorlat a közigazgatás valamelyik hi­vatali szervezetében. Ez utóbbit az idén töröltük, mi­vel túlságosan leszűkítette a kiválasztás lehetőségét. Az első évben csak a tanácsok gyakornokai jelentkezhettek a főiskolára, most viszont gimnáziumokból, szakisko­lákból is kérhették a tanu­lók felvételüket. A felvételi vizsga tárgyai; magyar, tör­ténelem, vagy államigazga­tási ismeretek. Idén 560 je­lentkezőből 300 volt a taná­csi gyakornok, összesen 150- en nyertek felvételt (62 szá­zalékuk nő). Az egyéves gya­kornoki idő helyett a köte­lező ösztöndíjszerződést ve­zettük be, amelyet a hallga­tó valamelyik államigazgatá­si szervvel köt, elkötelezi magát, hogy tanulmányai el­végzése után ott fog dolgoz­ni. A munkaadó viszont há­rom éven át 700 forint ösz­töndíjat ad havonta a főis­kolai hallgatónak. — Szép környezetben Bu­dán, a Ménesi úton épült fel a csupaüvcg falu okta­tási intézmény. Kollégiuma 300 személy befogadására alkalmas, szobái kétágya­sak. Diákálom. — Valóban kevés fővárosi és vidéki egyetem, főiskola van ilyen kedvező helyzet­ben. A fiataloknak jóval na­gyobb a kötődése a válasz­tott pályához, jövőbeli mun­kaadójukkal szoros a kap­csolatuk: a megyei tanácsok személyzeti osztálya év köz­ben is figyelemmel kíséri őket; a második és negyedik félév végén egy hónap gya­korlati időt töltenek saját megyéjükben. A somogyiak már megalakították klubju­kat, állandó összeköttetésben vannak a megyei tanácsuk­kal. — Mit tanulnak a három év alatt? — A világnézeti tárgyak oktatása azonos a többi fő­iskoláéval. A jogi tartalmú tárgyak elsajátítása rendkí­vül fontos. Az államigazgatá­si jog mondhatni a legtere- bélyesebb ága jogrendsze­rünknek, a társadalmi élet minden területét szabályozza) Ezenkívül más jogágazatok — például polgári, büntető-, munkajog, szövetkezeti jog — alapvető szabályaival is tisztában kell lenniük, kü­lönben nem tudnának sza­bálysértési eljárásokat indí­tani. A gyámügyek intézésé­hez viszont a családjog, a Polgári Törvénykönyv isme­rete szükséges. A közgazda­ságtudomány köréből: tele­pülésfejlesztés, -gazdálkodás, -ellátás, gazdasági elemzés, statisztika, köftségvetés- gazdálkodás, adóigazgatás stb. tárgyak szerepelnek a tantervben. Tanulnak szer­vezés-vezetési ismereteket. Az apparátus és a lakosság viszonya fontos téma, hisz a közigazgatás szervezetei, in­tézményei a lakosság külön­féle gazdasági-társadalmi szükségleteit kell, hogy ki­elégítsék. A vezetéselmélet elsajátításával pedagógiai, pszichológiai felkészítésben is részesülnek, mely az emberi kapcsolatok megteremtéséhez ad segítséget. Tanulnak reto­rikát, stilisztikát is. A jövő­re nézve: a hatodik félévben a korszerű ügyintézéssel ösz- szefüggő számítástechnikai­szervezési feladatokkal is foglalkoznak. — A főiskolának három tagozata van: nappali, esti és levelező. A két utóbbi­ról még nem beszéltünk... — Szintén tavaly indult az esti tagozat, héti három al­kalommal este 4-től 9-ig tar­tunk előadásokat. A hallga­tók fővárosiak és Pest me­gyeiek. Veszprémbe helyez­ték ki levelező tagozatunkat Itt szervezik a konzultáció­kat, itt vizsgáznak, itt vehe­tik át az indexeket is. A ta­nulmányi idő, épp úgy, mint az esti tagozaton, négyéves. Szombathelyen folyik a ki­egészítő képzés. Nagy a je­lentősége a községi tanácsok elnökeinek képzésében. Köz­tudomású, hogy az elkövet­kező választásokon sokat szá­mít majd, hogy a tanácsi ve­zető kellő szakértelemmel látja-e el elnöki tisztségét. Még korábban, akik a ta­nácsakadémián 1972. decem­ber 31-e után kaptak okleve­let, most másfél év alatt kü­lönbözeti vizsgával főiskolai végzettséget nyerhetnek. Két­ezren jelentkeztek, előre lát­hatóan öt év alatt valameny- nyien lehetőséget kapnak a főiskolai oklevél megszerzé­séhez. A levelező és kiegészí­tő képzéshez helyet ad Nyír­egyházán a megyei tanács továbbképző intézete is. A főiskola 57 tagú tanári kará­ból 10—10 vidéki oktató. — Továbbképzéssel nem foglalkozik a főiskola? — De igen. A Miniszterta­nács Tanácsi Hivatala elnö­kének feladatkörébe tartozik a megyei tanácsok tisztségvi­selőinek, egyes osztályveze­tőinek továbbképzése, ame­lyet a főiskola szervez. Mód­szertani segítséget is adunk a megyéknek, például tema­tikai ajánlásokkal. Koordiná­ló szerepet töltünk be az MT Tanácsi Hivatala és a mi­nisztériumok között. Remél­jük, hogy pár év múlva tan­székeinken elmélyültebb ku­tatási munkával is foglal­kozhatnak: így az államigaz­gatási oktatás mellett tartal­mi kérdésekben is meghatá­rozó szerephez juthatunk. Horváth Anita KEDVESEM, A JUHÁSZ CSUVAS NÉPDAL Csak engem szerét, Engem dédelget, Engem ölelget, A falu juhásza. — Hozzám eljössz-e, Párom leszel-e, Szívem kedvese? — Kérdezi a juhász. Apám is porol, Anyám is böcsmöl, Súlyokkal püföl: — Nem kell az a juhász! — Apám, fukar vagy, Nem kell a gazdag! A szegényhez adj, Kedvesem a juhász. Csak engem szeret, Engem ölelget, Engem becézget A falu juhásza. Zahemszky László fordítása AKÄC ISTVÁN: VÁLASZTHAT Menjen a halálba, — megrándult a válla. Jöjjön az életbe, — incselgett nevetve. BÉNYEI JÓZSEF: CSÖKAFÜ A kő csak télen fekete Fehér a mezők levele Feszül az álmos nyárfaág keresztnek képzeli magát Micsoda furcsa kapcsolat bárányok űznek vadlovat F/gyedül minden egyszerű Szívemen nőjj ki csókáit! SASS ERVIN: MANGÁLIAI JEGYZETEK 1. ágak karjában alszik a nap este ha felszáll a hold tengeren röpülő nagy kalap 2. nyalókát vegyenek finom édes nyári gyakorlatra kitűnő nyaralás után belelendülni úgysem lesz már sok idő 3. lengyel, magyar, román, némét bábéi tornya ez a hotel csak legyen szép este már ablak előtt vár egy fotel 4. kagylókat árul a néne tíz pénzért ad tízet kimert érte vagy száz köbméter tengervizet 5. hőség ellen konyakot igyon illatos ital mint a tej két "hektár szőlő bőg belőlem nyomás a tejbárba apafej 6. vízibiciklik rajvonálban piros pettyes tőlük a tenger aranytűd alatt araszolnak cmberlóerös propellerrel 7. márványkövön görög betűk két és fél évezrede szikrázott a véső rajtul, akik föléhajoltak milyen volt az arcuk 8. sirályok csipegetik az elmúló napot csattog a vezér csőre a tenger sötétzöld szelíd ráül egy parti kőre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom