Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
I Közelebb a fővároshoz Jövőre már autózhatunk rajta Nem volt éppenséggel szívderítő idő, amikor a KPM Egri Közúti Igazgatóságának vezetőivel a hatvani városszéli csomóponthoz érkeztünk. — Pedig nagyszerű a környék, szép időben élmény- erre kirándulni is — vigasztalt kalauzunk, dr. Baranyi Ferenc, a Betonútépítő Vállalat termelési főmérnöke. Ez az út valóban szép környéken, a gödöllői dombvidéken vezet keresztül. Ponprognózis szerint már jövőre 2400 úgynevezett egységjármű — ez megfelel ugyanennyi személygépkocsinak — lesz óránként, a régi 3-as út pedig ennek csak a felét képes óránként átereszteni. Vagyis a következő esztendőben ugyanaz lesz, amit már régóta érzünk: Budapest és Miskolc között szinte lehetetlen a normális közúti forgalom. S ez aztán pazarlás: benzinben, az eszközök kihasználásában, mindenben. Fölül a sztráda, alul a Salgótarján felé vezető 21-es út tosabban szólva, nem is csak egyszerűen út, hanem négysávos autópálya, a Budapesttől Gödöllőig már átadott nagyszerű M3-as újabb szakasza. Az új pályán már végig, lehet autózni, ha nem is százas tempóban. Erre vállalkoztunk, s érdeklődésünk nem puszta kíváncsiság volt: Heves megye gazdasága, idegenforgalma számára alapvetően fontos, lassan már létkérdés ez az autópálya. Jelentőségéről röviden nem is lehet szólni. Egyáltalán nem közömbös szűkebb pátriánknak, mikor, milyen ütemben épülnek meg az újabb szakaszok, hogyan javítják majd „megyei érszűkületünk” keringését. ★ A régi 3-asról nézve az építkezést, a felüljárókat, hidakat, földmunkákat, a néhol már felfestett új sztrádát, úgy tűnik, itt hamarosan végeznek. Miért kell hát egy évig várni? A forgalom a Ezek a türelmetlen ember indokai. — A szerződésbeli határidőket tartjuk, nincs semmi csúszás — tájékoztat a termelési főmérnök. — Ha minden nagyon jól kijön, s itt az időjárást is értem, akkor talán hamarabb is végzünk ezzel a szakasszal, de nem volna értelme megalapozatlan ígéreteket tenni. Ha végigmegyünk az úton, jobban érzékelhető: sok, az eddigi gyakorlatunkban egyedülálló műszaki feladatot kell megoldanunk. Beleavatkoztunk a természet rendjébe, patakot terelünk el, magas töltéseket emelünk. Tavaly például megcsúszott egy hegyoldal, vagy 200 ezer köbméter föld zúdult le. Közbejöhetnek váratlan események, bár résen vagyunk. Ennél az építkezésnél nem lehet azt mondani, hogy az egyik munka nagyon jól sikerült, a másik már kevésbé. Vagy jó, vagy újra kell csinálni. A 21-es számú, Hatvanból Salgótarján felé vezető útról kanyarodunk az épülő autópályára. Itt lesz majd a leágazás, a sztráda vége jövő év szeptember 30-tól. Innen oszlik meg a forgalom északi irányba, illetve a város felé a régi 3-asra. Pár kilométeren nincs még végleges burkolat, de egyébként valóban végig leterítették már az úgynevezett érdesített homokaszfaltot, az út legfelső rétegét. — Nyolcszáz ember dolgozik az úton, ez az állandó létszámunk — tájékoztat menet közben a kalauzunk. — Az elmúlt három évben évenként 570 millió forint értéket építettünk be mi az autópályán, alvállalkozóink pedig 90 milliót. A Hídépítő Vállalat és a Közép-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság végzi mellettünk a legtöbb munkát. Innen, a hatvani csomóponttól valamivel több mint 21 kilométerre van a gödöllői leágazás, ahol most a sztráda véget ér. Hogy mi van közben? Tizenhét híd, két forgalmi csomópont, egy elterelt patak. Megmozgattunk három és fél millió köbméter földet, leterítünk 260 ezer tonna aszfaltot. A sok műtárgy miatt ez a szakasz drágább, mint az előző: átlagosan 60 millió forintba kerül kilométerenként. Ezeket hallván, még nagyobb tisztelettel nézünk ki az autó ablakán az útra, a kint dolgozókra. Aszód alatt a bagi elágazás felé haladva, egyre inkább feltárul a lankás-erdős dombvidék szépsége, pedig ilyenkor a ködös, ősz végi idő már sokat elrejt a látnivalókból. Az aszódi vasúti felüljárónál kis akadály; nem tudunk felkapaszkodni a kocsival, ha előbb nem egyengetik el a nedves cement-sóder keveréket. Ez az aszfalt alá kerülő, úgynevezett cementes stabilizáció. Külön figyelemre méltó műszaki érdekesség a hídon a hőtágulás-kiegyenlítő. Ez a nyugatnémet szerkezet rugalmas, ugyanakkor tökéletes vízzáró. Aztán még egy sáros, tengelyt akasztó, „úttalan út”. Ahol a patakot elterelik, nincs még pálya, az átkelés kis izgalmakkal jár. Hát valóban: itt még akad bőven tennivaló jövő szeptember végéig. Amikor elérjük a már kész és a még most épülő autópályát egyelőre elválasztó terelőkorlátokat, közlekedni jó egy esztendeig, amig a következő autópálya-szakaszt Hortig át nem adják. De olyan rossz sem lesz a helyzet, mint ahogyan első látásra tűnik. Készülünk a Pásztó—Galyatető útvonal korszerűsítésével, több szakaszon szélesítjük, új burkolatot kap. A Mátrába igyekvőknek tehát nem kell Gyöngyösig elmenniük, a 21-es úton egyszerűbb lesz. A forgalomnak ez a terhe máris átcsoportosul. Alaposan feltérképezzük a város közlekedését, együttműködve a hatóságokkal; igyekszünk'. javítani a forgalomszervezést. Számolni kell ezzel a helyzettel, például az építési engedélyek kiadásánál is figyelembe kellene majd venni a közlekedés gondjait. Ezen a zsúfoltságon összehangolt munkával tudunk enyhíteni, s akkor Segítenek a katonák is; simítják a vasúti felüljáró szigetelését (Szabó Sándor felvételei) rövid tanakodás után úgy döntünk: vissza már a régi 3-ason megyünk. Az az út, ha zsúfolt is ... Mi lesz, ha elkészül? Pesttől Hatvanig gyönyörűség lesz autózni, legalább fél órával közelebb kerül a főváros. De onnan aztán vissza a régire, mégpedig keresztül a városon, át egy keskeny, talán már elkészültekor is elavult vasúti felüljárón. Ide zúdul majd a nekiszabadult forgalom. — Kétségtelen, nem lesz könnyű dolog Hatvanban majd igazán kihasználhatjuk az autópálya nagy előnyeit. Ezt már Berecz Istvántól, az egri Közúti Igazgatóság vezetőjétől halljuk. ★ Kőrútunk a hatvani szakmunkásképző mellett felépült munkásszállóban zárul. Az autópálya építői laknak itt kényelmes, szép környezet ben. Amikor majd elvonul az útépítők hada, kollégium lesz. Ennyivel máris gyarapodott a város. Hekeli Sándor Új áruházak Egerben A kivitelezők megkezdték a felvonulást Eger újabb nagy kereskedelmi létesítményének építéséhez. Mint korábbi lapszámainkból talán még ismeretes: a belváros rekonstrukciója során több áruházzal is gazdagodik a megyeszékhely. Már hosszabb ideje készül a szövetkezeti cipőáruház, most pedig a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat ABC-áruházához fogtak a tanácsi építők. A háromszintes, összesen mintegy 1280 négyzetméter területű — 762,6 négyzetméteres eladóterű — korszerű üzlet a tervek szerint a szakma büszkesége lesz megyénkben. Belső kialakításában igazodik a vásárlók által támasztott úgyszólván minden követelményhez — benne az éjszakai áruátvételre is lehetőséget teremtvén, biztosítják a közönség folyamatos ellátását —, külső megjelenésében pedig a történelmi belváros hangulatához alkalmazkodik. A 23 millió forintos beruházással megvalósuló egység átadására — a program szerint — 1981. áprilisában kerül sor. Az ABC-hez kapcsolódik a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szintén háromszintes műszaki kisáruháza, amely 27 milliós beruházással épül rövidesen. Az 1240 'négyzetméter alapterületű szakbolt, amelynek hőellátását a szomszédos élelmiszeráruházból biztosítják, rádió- és és tv-készülé- keket, villamossági cikkeket, bicikliket, motorkerékpárokat árusít majd, a tervek szerint évi 150 milliós forgalommal. 1981 első félévi megnyitásával egyidejűleg megszűnik majd a jelenlegi járműbolt, hogy a helyét más célokra használhassák. A Dr. Sándor Imre, illetve az Alkotmány utcák közötti parkos tömbbelsőben felépülő két áruház tovább javítja a kiszolgálást a növekvő népességű, nagy vonzáskörzetű s tekintélyes idegenforgalmú megyeszékhelyen. Dolgozik a cölöpverő az elválasztó sávban Személyes részvétel HAGYOMÁNYAINKHOZ HÍVEN, a beszámoló taggyűlések előtt, számos pártszervezetben ismét mérlegre teszik a kommunisták személyes részvételét a párt politikájának valóra váltásában, a határozatok végrehajtásában. Felelősségteljes mozzanata ez a közelgő párt- kongresszusra való felkészülésnek. Hiszen a párttagok cselekvő részvétele, személyes közreműködése semmi mással nem helyettesíthető, alapvető fontosságú tényezője annak, hogy a párt .tő- fekvései, állásfoglalásai mindennapi életünk gyakorlatában érvényre jussanak. Ez alkalommal is bizonyára elhangzik az, amiről az utóbbi időben gyakorta szólunk: az építőmunka feltété, leinek nehezebbé válásával fokozódnak a követelmények a párt tagjaival szemben, az élet még nagyobb felelősség- érzetet, tettrekészséget igényel tőlük. Helyénvaló és indokolt ezt az igényt hangsúlyozni, tudatosítani. Ám azt is jól tudjuk, hogy ez még önmagában nem viszi előbbre az ügyet. A követelmények fokozódásáról szólni csak akkor érdemes, ha a pártszervezet ezzel együtt azt is meg tudja mondani, hogy az egyes párttagok miben, hol, hogyan tegyenek többet és jobbat, ha tehát meg tud.' ja jelölni személyes helyüket, szerepüket, konkrét tennivalójukat a közös fáradozás menetében. Enélkül ugyanis a követelmények fokozódásának hangoztatása könnyen üres szólammá silányulhat, melyet elvben mindenki elfogad, de önmagára semmiféle következtetést nem von le belőle. Hadd tegyük azonban mindjárt hozzá: ez az igény semmiképpen sem jelenthet olyasmit, mintha a kommunisták politikai-közéleti cselekvésének minden mozzanatát „az első csavartól az utolsóig” be kellene szabályozni, mintha pontosan elő. írt „szerepkönyvet” kellene kapniuk a politikai munkához. Erre lehetőség sincs, szükség sincs, mi több, ez elvileg ellentétes lenne mindazzal, amit a pártról, mint eleven, élő politikai mozgalomról vallunk. CSAK TALÁLOMRA ragadva ki egy-két példát gondolatunk szemléltetésére: Előfordul, s nagyon helyeselhető, hogy az alapszervezet, vagy a pártcsoport egy- egy kommunistának megbízatásul adja, hogy törődjön a kollektívába most bekerült pályakezdőkkel, egyengesse útjukat szakmai . tanácsokkal, a munkahely megismertetésével. Ám jelentheti-e ez, hogy az adott területen dolgozó többi párttagnak — kik ilyen személyes pártmegbízatást nem kaptak — nem kell az új munkatársakkal törődniük, hogy ők ez iránt közömbösséget tanúsíthatnak? Nem lenne-e ez a legrosszabb fajtájú „nem az én asztalom” szemlélet megnyilvánulása? Ezért, ha a pártcsoport vagy az alapszervezet különös gonddal mérlegeli is a pályakezdőkkel való törődést annál, aki ezt kifejezetten feladatul kapta, a többi párttag politikai tevékenységének megítélésénél sem hagyhatja figyelmen kívül. Hiszen akármi is az ő konkrét pártmegbízatásuk, a fiatalokkal való törődés, azok nevelése kommunista kötelezettségük. Más területről véve a példát: városainkban mind több a szövetkezeti lakás, s a tulajdonosaik által választott, a közös ügyeket intéző bizottság. E testületek politikai irányításának, a bennük dolgozó kommunisták összefogásának szervezeti formáit, módszereit jobbára még csak keresik az érintett pártszervezetek. Ám ahol ez még nem alakult ki, ott is kötelességük a párttagoknak a párt politikájának szellemében tevékenykedniük. Hiszen külön útmutatás nélkül is meg lehet ítélni a felmerülő esetekben, hogy mi szolgálná, illetve sértené az össztársadalmi érdeket, melyik észrevétel tekinthető jogos kritikának, s melyik mögött húzódik kicsinyes önzés vagy intrika-szagú érvényesülési vágy. Ha a párttagok nem is kaptak megbízatást a párt- politika érvényesítésére ezekben a testületekben — munkahelyük pártszervezete, ahova tartoznak, ilyen megbízatást adni voltaképpen nem is illetékes —, enélkül is természetes kötelezettségük az elvszerű állásfoglalás. MINDEZ NYILVÁNVALÓAN nem kisebbíti a konkrét, személyre szóló pártmegbízatások jelentőségét. Hiszen a közös cselekvésben elfoglalandó helyet, tevékenységi kört mégis csak meg kell határozni, az elérendő célt, a megoldandó feladatot meg kell jelölni. A kommunistáknak tudniuk kell, hogy rájuk elsődlegesen miben és hol számit a párt- szervezet, miért felelősek annak kollektívája előtt. Az utóbbi években örvendetesen nőtt a kézzelfogható megbízatásokkal ellátott párttagok számaránya. Ám bármenynyire is jóleső érzéssel nyugtázható ez majd a beszámoló taggyűléseken, a puszta statisztika még nem ad teljes képet. Azt is elemezni kell, hogy megfelelő segítséget kaptak-e a párttagok a megbízatás teljesítéséhez, folyamatosan megadták-e nekik a szükséges információt, s vajon a kapott feladat összhangban áll-e egyéniségükkel. képességeikkel, adottságaikkal. ■ ■ Maradjunk most csak az utóbbinál. A pártfegyelem nyilvánvalóan arra kötelezi a kommunistákat, hogy a feladatok vállalásánál a közös érdeket, a politikai szükségleteket tekintsék irányadónak. Ám a mai körülmények között, amikor a párttagság tekintélyes létszámú, a hajlam és az érdeklődés pedig sokirányú, szinte minden feladatra meg lehet találni azt az embert, aki képes azt ellátni és örömmel is csinálja. Nincs tehát szükség arra, hogy erőnek erejével kötelezzünk valakit nemszeretem feladatok elvállalására. E sorok írója nemrég találkozott egy olyan esettel, amikor valaki keserűen panaszolta: a pártszervezet mindenképpen ragaszkodik hozzá, hogy a KISZ patronálá- sa begyen a feladata, holott ehhez sem kedve, sem érzéke, viszont nagyon szívesen végezne propagandamunkát. Nos, a jelenlegi értékelések segíthetnek abban, hogy minden párttag ilyen értelemben is „a helyére kerüljön”, a közösség olyan megbízatással lássa el, ahol örömmel adja képességei legjavát. PARTUNK politikai TEVÉKENYSÉGE az egyéni és a közösségi cselekvés összhangjára, harmóniájára épül. A kommunisták személyes részvételének gondos elemzése sokat segíthet abban, hogy a XII. kongresz- szusra készülve még jobb feltételeket teremtsünk ennek az összhangnak az érvényesüléséhez. Gyenes László 1979. november 11. vasárnap
