Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
Heti külpolitikai összefoglalónk Vietnam memorandum Tollhegyen „Izrael képes előállítani nukleáris fegyvert” — így nyilatkozott Amos Horev vezérőrnagy, aki korábban az izraeli hadügyminisztérium egyik vezető tudományos munkatársa volt, jelenleg pedig az Izraeli Technológiai Intézet igazgatója. Maga a közlés nem számít szenzációnak hiszen évek \ óta rebesgetik, hogy a Negev-sivatagban már akár kísér! leti atomrobbantásig is eljutottak volna az izraeli kutatók és katonák. \ Horev tábornok nyilatkozatában az az érdekes, hogy — } hol hangzott el. Dél-Afrikában. „Tudományos eszmecsere” céljából érkezett Johannesburgba, valószínűleg valódi tapasztalatcsere végett. A dél-afrikai fajüldöző rendszernek is megvan a lehe- i tősége, képessége arra, hogy atomfegyvert gyártson. Mi \ több: a napokban az amerikai hatóságok közölték, hivatkozva hírszerzésük adataira és megfigyeléseire, hogy szeptember végen az Atlanti-óceán déli részén a dél-afrikaiak kísérleti atomrobbantást hajtottak végre.' Tel Aviv és Pretoria összefogása az atomfegyver gyártásában alapos meglepetést kelthet mindazokban, akik visszagondolnak arra, hogy a Dél-afrikai Unió a második világháborúban a hitlerizmussal rokonszenvezett, s hogy a fajüldözés ott nem csupán a feketékre és más színes- bőrűekre terjedt ki. Most más elképzelések „atomjaiból" épülhet a dél-afrikai—izraeli együttműködés. Á hét 3 kérdése Miért szállták meg a diákok Teheránban az amerikai nagykövetséget? Mai világunkban, amikor már szinte megszokja az ember a váratlan, példátlan események bekövetkeztét, a meglepő és drámai fordulatok sorából is kiemelkedett ez a teheráni túszszedés, az amerikai nagykövetségnek ilyen megszállása. Sokhelyütt szólaltattak meg nemzetközi jogászokat, akik arra utaltak, hogy még háború esetén is biztosítani szokták az ellenséges hadviselő fél diplomatáinak szabad távozását... Miért hát az „iszlámhoz hű diákok” megjelenése az USA teheráni nagykövetsége előtt, miért az épület megszállása, miért az ott tartózkodók túszul fogvatartása? Az elsődlegesnek mondott cél: elérni, hogy az Egyesült Államok a polgáraiért cserébe adja ki a volt sahot, aki gyógykezeltetés céljából Amerikába érkezett. Természetes, hogy az USA ezt a követelést nem fogja teljesíteni, még ahhoz sem járulna hozzá, hogy esetleg a sah feláldozza önmagát, vagy legalábbis újra ^távozzék az USA-ból a mexikói aranyozott számkivetésbe. Amerika minden csatlósa, minden szö_ vetségese bizalmi válságba kerülne: ennyit ér a washingtoni védelem? A másodlagos cél nyilvánvalóan a bosszú magán Ame rikán, amely évtizedek alatt sok hasznot húzott iráni befolyásából — az olcsó olajtól kezdve a Szovjetunió elleni katonai támaszpontokon át az óriási fegyvermegrendelésekig. A továbbiakban a belpolitikai hatásokra érdemes figyelni. A Bazargan-kormány távozott: a miniszterelnök pedig néhány nappal azelőtt Algírban, Algéria nemzeti ünnepén Brzezinskivel, Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával tárgyalt. Jellemző az is, hogy Yazdi külügyminisztert szintén me nésztették, s ezzel egyidobén a nagykövetségi túszok mellé került az az amerikai ügyvivő, aki pedig napokig az iráni külügyminisztérium bán tartózkodott, ott élvezve Yazdi védelmét. Az „iszlám ifjú hívei” Khomeini mellett sorakoznak fel. Akciójuk mintegy bizonyítani képes Khomeini félvilágra szóló hatalmát. Végül fel kell figyelni arra is, hogy a teheráni túszdráma az Egyesült Államokon belül ugyancsak jár belpolitikai és gazdasági következményekkel: Carter elnököt mind többen vádolják gyöngeséggel, erélytelenség. gél (vagy mint Edward Kennedy, elnökjelölt vetélytár- sa mondja: az előrelátás hiá nyával.) Ugyanakkor a Car- ter-kormányzat gazdasági helyzete is ingataggá válik, mert egymást érik az ellentmondó jelentések arról, hogy kap-e a továbbiakban iráni olajat az amerikai gazdaság vagy sem, viszont’ ami bizonyos: az olaj szabad ára ismét nagy magasságokba szökik, s az importőr Amerikának ez további veszteséget okoz. Épp egy évvel a választások előtt... Mi lett a SALT—II. sorsa a kongresszusban? Azok, akik legalábbis el akarták odázni a SALT—II. ratifikálását, most elégedetten dörzsölhetik a kezüket a washingtoni Capitoliumon. Mindinkább kétségesnek látszik, hogy az idén már — azaz a karácsonyi szünet kezdete előtt — a szenátus ki tudja mondani a végső szót az ügyben. Téves riadó az USA-ban Megszólalt a rakétariasztó, vadászgépek a levegőben WASHINGTON: Műszaki hiba miatt pénteken reggel riadóztatták az Egyesült Államok légierejének egy részét — jelentette be szombatra virradóan az amerikai hadügyminisztérium. A bejelentés szerint, az amerikai rakétariasztó rendszer rakétatámadást jelzett, s ezért tíz vadászgépet azonnal a levegőbe küldtek. Mint megállapították, a vakriadót az észak-amerikai légvédelmi parancsnokságnál idézték elő azzal, hogy az egyik számítógépbe olyan &,mwsw l liW. november 11. vasárnap programot tápláltak be, amely „támadási helyzetet" jelzett. A riadójelzést — technikai hiba miatt — az amerikai légierő több alakulata is megkapta. A tévedésre hat perccel később jöttek rá, s ekkor a riadót, amelyről sem Carter elnököt, sem a hadügyminisztert, sem a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnökét nem értesítették, lefújták. Az amerikai hadügyminisztérium szóvivője emlékeztetett rá, hogy a múltban is volt már több téves riasztás, amelyeket azonban nem hoztak nyilvánosságra. Most azért döntöttek a közzététel mellett, hogy világossá tegyék: a vakriadónak „semmi köze sem volt a jelenlegi iráni helyzethez”, fc.. . . (AP, UPU Teheránban a hét elején elfoglalták az USA iráni nagvkö- vetségét. Képünkön: az épületet mesgzálló diákok a New Yorkban tartózkodó sah kiadatását követelik a túszként tartott amerikai állampolgárok szabadon becsé it ásóért (Fotó — AP — MTI — KS) Még csak a szenátusi eljárás első szakasza ért véget azzal, hogy megvitatásra ajánlja a bizottság a SALT— II. törvényjavaslatát. Viszonylag jó szavazási eredménnyel jutott tovább a plé- num elé: a 15 tagú testületben 9:6 arány alakult ki a SALT—II. javára. A négynapos vita során a szerződés ellenfelei először a Szovjetunió által eleve elfogadhatatlan (az egyszer már aláírt szerződést lényegileg módosító) javaslatokat terjesztettek be, majd ügyrendi ellenvetésekkel próbálkoztak. A külügyi bizottság a végén 14 úgynevezett „értelmezést” csatolt a szerződés szövegéhez. Ezek az „értelmezések” nem érintik a Szovjetunióval létrejött megállapodás lényegét, tulajdonképpen csak az amerikai kor. mányra rónak új kötelezettségeket. Várható, hogy a szenátus plénuma előtt a vita jóidéig elhúzódik, s megismétlődik az, ami a bizottságban lezajlott: először elfogadhatatlan, túlzó javaslatok kerülnek a honatyák elé, aztán a külön „értelmezések” sokasodnak. De hogy mikor lesz a döntő szavazás, azt ma még aligha tudja valaki is megmondani Washingtonban. Mi áll a bolíviai puccs újabb fordulatai mögött? Amikor jó egy hete La Pazban. Bolívia .fővárosában megindultak a lázadó tisztek harckocsijai az elnöki palota felé, úgy látszott, a jobboldali Natusch Busch ezredes megint meg tudja fordítani a dél-amerikai országban a politika kerekét. Addig ugyanis, ha nehezen is, ha csikorogva is, de az a kerék a demokratizálódás irányába fordult. Az országnak hosszú évtizedek óta először olyan polgári elnöke volt. akit a parlament jelölt ki. S most megint a jobboldali vagy félfasiszta tisztek kerülnének hatalomra? A bolíviai munkásosztály válasza nem késett: általános sztrájk! A diákok csatlakoztak az ón_ vagy rézbányászokhoz. Az élet egy hétre megállt. A puccs után önmagát elnöknek kikiáltó Na- tusch hívei, persze, megpróbáltak a fegyverek erejével rendet teremteni. Itt és ott összetűzésekre került sor, a katonák sortüzének munkás- és ifjú áldozatai lettek, de a nép nem engedett. De éppen mostanában ke. rültek már magasabb posztokra azok a tisztek, akik az 1952-es baloldali fordulat idején kezdték katonai karrierjüket, s akik rokonszenveztek a baloldali eszmékkel. Épp egy éve ezek a tisztek egy jobboldali puccskísérletet meg tudtak fordítani, akkor állították a középutas politikai elképzelésű Padil- lát az ország élére. Bonyolult ez a képlet? Az. De Bolíviában, az ón, a réz, az olaj, az urán hazájában bizony bonyolultak az erőviszonyok, keményen ütköznek a mono- póltőke érdekei a szegény és kizsákmányolt nép érdekeivel. S a hadsereg ott a mérleg nyelve. Pálfy József A jelenlegi kambodzsai helyzet lényege nem a vietnami csapatok visszavonásának ügye, s nem egy politikai megoldás keresése, hanem Kínának — hallgatólag is amerikai beleegyezést élvező — agresszív és terjeszkedő politikája, amely fenyegeti Vietnam, Kambodzsa és Laosz függetlenségét, Délkelet-Ázsia békéjét, biztonságát. Így foglalható össze Vietnam hivatalos álláspontja az ENSZ- közgyűlés hétfőn kezdődő „kambodzsai vitájával" kapcsolatban. Hanoiban szombaton közzétették a VSZK külügyminisztériumának memorandumát, amely lényegében válasz az ASEAN-országok által kezdeményezett Kambodzsa- vitára és arra a határozati javaslatra, amelyet ezek az országok Japánnal és más államokkal együtt kívánnak beterjeszteni a közgyűlés elé. E határozati javaslat a vietnami csapatok kivonását és valamifajta politikai megoldást irányozna elő. A memorandum hangoztatja: az ENSZ és az el nem kötelezett mozgalom határozatai megerősítik a nemzetek jogát és kötelességét, hogy támogatást nyújtsanak a nemzeti felszabadító mozgalmaknak, s ezeknek az elveknek felelt meg az. hogy a vietnami fegyveres erők a kambodzsai nemzeti egységfront felhívására válaszul segítették a kambodzsai népet a Pol Pot-klikk megdöntésére irányuló harcában, felkelésében. Ami a vietnami csapatok kambodzsai jelenlétét illeti, „összhangban áll a két ország szerződésével, s amikor megszűnik a kínai beavatkozás, amikor a népi forradalmi tanács kérni fogja, a vietnami erők elhagyják Kambodzsa területét”, — szögezi le a dokumentum. A memorandum visszautasítja azt az állítást, amely szerint Kambodzsában „két ellenőrzési zóna és két hatalom létezik”, s leszögezi, hogy a Népi Forradalmi Tanács Kambodzsa egyetlen törvényes képviselője. Eddig több mint 30 ország és szervezet ismerte el. A Pol Pot- rezsim maradványai népi támogatást nem élvező banditák csoportjai és felszámolásuk normális gyakorlat. Ebből kiindulva a memorandum azt hangoztatja, s egyben követeli, hogy zárják ki a Pol Pot-klikk képviselőjét a világszervezetből. (MTI) Új elnököt választanak Dél-Koreában Csői Kju Ha, Dél-Kórea ügyvezető elnöke szombaton Szöulban rádióbeszédben jelentette be, hogy legkésőbb 1980. január 25-ig a jelenleg érvényes alkotmány előírásainak megfelelően választják meg az ország új elnökét. Javasolta azonban, hogy az új elnök ne töltse ki a meggyilkolt Pák Csöng Hi — 1984-ig szóló — megbízatásénak hátralevő részét, vagyis ne maradjon öt évig hivatalban, hanem „mihelyt reális lehetőség kínálkozik rá” tartson átfogó konzultációkat az 1972-es alkotmány felülvizsgálatára és „az új alkotmány előírásainak megfelelően” írjon ki második elnökválasztást.* Namíbia ügyében folytatódnak a tárgyalások Hétfőn folytatódnak az ENSZ égisze alatt a namí- biai rendezésről megkezdett tárgyalások, valamennyi érdekelt fél részvételével — jelentette be pénteken a világszervezet főtitkárának szóvivője. Mint közölte, Kurt Waldheim Genfben megtartandó háromnapos tanácskozásra hívta össze Dél-Afrika, a Délnyugat-Afrikai Népi Szervezet (SWAPO), a „frontországok” — Angola, MozamJ bik, Tanzánia, Zambia és Botswana —, valamint a kérdésben közvetítő öt nyugati hatalom —, az Egyesült Államok, Franciaország; Nagy-Britannia, Kanada és az NSZK -»• képviselőjét. Az ENSZ képviseletében Brian Urquhart, a főtitkár különleges politikai ügyekkel megbízott helyettese vesz részt a konzultációkon. Az Opel-lány esete Lovag Ostman - von der Leye bonni vállalkozó, szenvedélyes tengeri vitorlázónak nincs szerencséje hajóival. Az utolsó előttit eladta ugyan egy düsseldorfi hentesmesternek. A „Sarkcsillag IV.” ezt követően, utasaival együtt titokzatos módon eltűnt a Karib-tengeren. Az utolsó Ostman-yacht, a „So- nia” nem követelt ugyan emberéletet, mégis bajba hozta a lovagot. A francia rendőrség gyanúja szerint ugyanis a hajóval tonnaszám fuvaroztak hasist Libanonból a Riviérára. A hajó kapitányát és két nyugatnémet társát kábítószercsempészet vádjával bíróság elé állították. Ostmanon kívül azonban egyik-másik előkelőség is gyanúba került: Christina Opel, az autóbirodalom örökösnője. St.tropezi villájának magánkikötőjébe — a rendőrség szerint — 1977 nyarán 50 mázsa hasis érkezett. Ebből 36 mázsát, 8 millió márka értékben meg is találtak a környező házakban, amelyeket ugyancsak az Opel család bérelt. A vád dossziéjában szerepelt egyebek mellett egy luxus magánrepülőgép bérlete közel-keleti utazásra. A gép útközben hibássá vált, leszállt. A repülőgép átvizsgálásakor kiderült. hogy feledékeny utasai jókora adag hasist is felejtettek a fedélzetén. S hogy a társaság útközben kábítószerrel űzte el unalmát,. arról az ugyancsak ott talált fotóalbum tanúskodott. A bulvársajtó számára szenzáció: egy Opel a vádlottak padján; az ügyben szereplő többi előkelőségről nem is beszélve! Egyesek azért aggódtak, hogy a vádlottak gazdagsága súlyosbítja az ügyészség eljárását. Günter Sachs, Christina unoka- testvére, például már előre így érvelt: „A törvény előtt egyenlőség van: a gazdagokat sem lehet keményebben sújtani, mint a szegényeket!” Hamarosan kiderült azonban, hogy korai volt az aggodalom. A sztárügyvédek rövidesen elérték, hogy Christina Opel a vizsgálati fogházat pszichiáteri kezeléssel cserélheti fel és félmillió márka kaució ellenében szabadlábra került. Kevésbé ismert vádlott-társaival szemben nem volt ilyen elnéző a francia bíróság. A vád azonban nehéz helyzetben van, a lefoglalt hasison kívül nincs megnyugtató bizonyíték a vádlottak ellen. A tanúk egy része maga is kábítószercsempész, vagy olyan, akikről köztudott, hogy a csempészek zsarolására specializálódott. Nincs bizonyíték arra sem, ki vásárolta és ki finanszírozta a sok milliós üzletet. A gyanúsítottak 27 hónapot töltöttek vizsgálati fogságban és minden eszközt felhasználtak ártatlanságuk bizonyítására, A sajtó egy Christina von Opel unokafivérével, Günter Sachs-szal a tár- gyalásra indul (Fotó: — KS) része — miként arról a nyugatnémet Spiegel beszámol, — amiatt kesereg, hogy túl keményen bánnak a gyanúsítottakkal és Christina Opel „rideg gyermekkorával” próbál érvelni. Az Opel család «azt szeretné bizonyítani, hogy Christina idegbeteg, aki tettéért nem felelős. A védekezés nemcsak a börtönbüntetés elkerülését célozza. Az illegális hasiscsempészés után ugyanis több millió frank vámot is kivetnek, aminek fő terhe elsősorban az Opel-vagyont terhelné. G. I. J
