Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-21 / 272. szám

KUDU ESTI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: Madrid és Bonn MADRID és BONN a szovjet külügyminiszter tár­gyalásainak színhelye. Spanyolországban éppúgy, mint az NSZK-ban nemcsak a kétoldalú kapcsolatok, ha­nem világpo itikai kérdések is helyet kaptak az esz­mecserék napirendjén. Andrej Gromiko látogatásának mindkét állomása megkülönböztetett figyelmet érdemel. Madrid lesz a színhelye az európai biztonság és együttműködés újabb „leltárértekezletének”, amelyen a helsinki zá­róokmányt aláírt 35 ország megbízottjai áttekintik a kontinens helyzetét. A jelenlegi diagnózis nem nélkü­lözhet bizonyos aggodalmakat. Bár kétségtelen, hogy az európai államok együttműködése az utóbbi időben tovább javult, a politikai enyhülés kedvező hatása még nem érvényesül katonai síkon. Ellenkezőleg, a NATO fenyegető tervei komolyan veszélyeztetik az erőegyen­súlyt a kontinensen, s az újabb rakéták Európába telepítése szükségképpen maga után vonná a Szovjet- jetunió, a varsói szerződés megfelelő intézkedéseit. A szovjet vezetők — Leonyid Brezsnyev berlini be­szédének javaslataiból kiindulva — tárgyalásokat sür­getnek a két katonai integráció között, s óva intik a NATO-t a fegyverkezési hajsza újabb nyitányáúl fel­fogható rakétatelepítéstől. Korántsem nevezhető egységesnek ezzel kapcsolat­ban a nyugat-európai közvélemény. A leginkább érde­kelt Bonn — Gromiko utazásának következő állomása — szükségesnek tartotta, hogy a szovjet államférfi ér­kezésének előestéjén fontos elképzeléseket kiszivárog­tasson. Nem kisebb horderejű tervekről van szó, mint arról, hogy Schmidt kancellár szívesen tárgyalna Washingtonban, majd Moszkvában „a leszerelés aka­dályainak elhárításáról”. MÁS SZÓVAL: az európai katonai enyhülés ügyé­ben mindjobban aktivizálódó szovjet diplomácia vár­hatóan hasonló törekvésekre talál a Rajna partján. Biztatónak tekinthetjük azt a nyugatnémet álláspon­tot is — forrása minden kétséget kizáróan a kormány­zat —, miszerint az NSZK szívesen látná a SALT—II. mielőbbi ratifikálását, s azt követően a SALT—III. előkészítésére a szovjet—amerikai tárgyalások hala­déktalan megkezdését. Ennek fényében a magas szintű bonni tárgyalások küszöbén az a vélemény is figyelmet érdemel, hogy a bécsi haderő- és fegyverzetcsökkentési tárgyalásokon netán már a jövő év első felében várható az első ér­demi megállapodás. A SZOVJET KÜLÜGYMINISZTER nyugat-európai tárgyalásai tehát méltán állnak a nemzetközi érdek­lődés középpontjában. Madrid és Bonn -bizonyára nemcsak a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére irányuló ■ őszinte erőfeszítések, hanem az európai biztonság távlatai szempontjából is nagy fontosságú eszmecse- •rék színhelye. Gyapay Dénes Bonni benyomások Gromiko—Suarez találkozó Madridban Gromiko Adolfo Suarez miniszterelnöknél (Népújság telefotó — AP—KS) Bevetik az olajfegyvert? Arab csúcsértekezlet Tuniszban Szaddam Husszein iraki államfő nyitotta meg kedden- délelőtt Tuniszban az Arab Liga X. csúcsértekezletét. A megnyitó ülésen 15 arab államfő volt jelen. Marokkó. Algéria. Líbia, Mauritánia és Oman nem államfői szinten képviselteti magát. Jelen volt a csúcsértekezleten Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke is. Szaddam Husszein — mint azt Tajeh Abdel-Karim iraki kőolajipari miniszter már a tanácskozás megkezdése előtt tett nyilatkozatában is jelez­te — síkraszállt azért ,— hogy az arab országok alkal­mazzanak . minden rendelke­zésükre álló gazdasági esz­közt, így az olaj fegyvert is Izrael és támogatói ellen. A hírügynökségi jelentések szerint mindazonáltal várha­tó, hogy a részvevők többsé­ge szembe helyezkedik majd az oljafegyver bevetésének lehetőségével. A megnyitó ülésen elnök­lő Habib Burgiba tunéziai államfő beszédében elutasí­totta az Egyiptom által kö­tött kompromisszumot és so­raik rendezésére szólította fel az arab országokat. A tanácskozás délután zárt ajtók mögött folytatta mun­káját. Do'lárok és MX-rakélák Az amerikai szenátus jóvá­hagyta az MX-rakéták első kísérleti bázisának építéseié fordítandó 57 millió dolláros összeget. Az AFP francia hírügynökség ezzel kapcso­latban megalapítja: ez ösz- szég része annak a 3,7 mil­liárd dolláros összegnek, amelyet a világ különböző részein meglevő amerikai katonai támaszpontok kor­szerűsítésére és újak építésé­re kívánnak fordítani. Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter spanyolor­szági hivatalos látogatásának második napján, kedden dél­előtt Adolfo Suarez minisz­terelnököt kereste fel hiva­talában, a Moncloa-palotá- ban és spanyol kollégája, Marcelino Oreja jelenlété­ben megbeszélést folytatott vele. A spanyol kormányfő és a szovjet külügyminiszter eszmecseréje másfél óra hosz- szat tartott. A spanyol miniszterelnök­kel folytatott tárgyalása után Andrej Gromiko Toledóba utazott, az ősi város neveze­tességeinek megtekintésére. A madridi sajtó kedden vezető helyen, részletes tu­dósításokban, több lap vezér­cikkben is foglalkozott a szovjet külügyminiszter első spanyolországi hivatalos lá­togatásával. Szinte vala­mennyi lap kiemelte Andrej Gromiko hétfő esti pohárkö­szöntőjéből a leszerelésre vo­Párizs érintésével Frank­furtba érkezett kedden kora délután az az amerikai kato­nai repülőgép, amely Tehe­natkozó részt és az újabb nukleáris fegyverek Nyugat- Európába való elhelyezésre irányuló amerikai terveket elítélő kijelentéseket. Az El Pais című tekinté­lyes napilap főcímében rá­mutatott, hogy Gromiko Spa­nyolországot „független kül­politika” folytatására szólí­totta fel. A lap hozzáfűzi: a szovjet külügyminiszter ke­ményen bírálta a közepes hatótávolságú rakéták Nyu- gat-Európában történő elhe­lyezésére irányuló amerikai terveket és idézte Gromiko szavait: ha rakétákat akar­nak házunk küszöbén állíta­ni, senki ne várja, hogy a Szovjetunió tétlen marad. A vezércikk a továbbiak­ban rámutat: Spanyolország­nak politikai, gazdasági és társadalmi rendszerétől füg­getlenül, az az érdeke, hogy elmélyítse kapcsolatait a Szovjetunióval. Gromiko lá­togatása ezért jó hír, megér­demli, hogy folytatása is le­gyen. ránból elhozta a nagykövet­ségről szabadon engedett tíz túszt: négy nőt és hat feke­tebőrű katonát. A frankfurti amerikai katonai repülőtér­ről a ti? személyt azonnal az amerikai légierő wiesbadeni kórházába vitték tovább, ahol a hétfőin szabadon bocsátott három túsz is tartózkodik. Az Egyesült Államok új­delhi nagykövetségének ked­di közlése szerint Carter kér­te Indiát: járjon közben a Te­heránban fogva tartott ame­rikaiak érdekében. India közvetít túszügyben? A téma az utcán hever LA PAZ Bolíviában kedden leletle a hivatali psküt a Lídia Gueiler Tejada elnökasszony által alakított kormány. Mint korábban már jelen- tettük^a kabinet tagjainak nagy része a nemzeti forra­dalmi mozgalom (MNR) el­nevezésű jobbközép irányza­tú politikai csoportosuláshoz tartozik. Az új külügymi­niszter Julio Garret lett, a hadügyminiszteri tárca új tulajdonosa pedig Miguel Ayoroa ezredes. GENF: Sok ember lelte halálát és jelentős anyagi károk kelet­keztek a szokatlanul heves őszi esőzések okozta árvizek miatt Felsö-Egyiptomban, Dél-Marokkóban és Algériá­ban — jelentette a nemzet­közi vöröskereszt genfi köz­pontja. A központ 1,2 millió dolláros segélyért folyamo­dott tagszervezeteihez a ka­tasztrófa sújtotta területek lakosságának megsegítésére. ATHÉN: Konsztantin Karamanlisz görög miniszterelnök kínai és iraki hivatalos látogatásának befejeztével hazaérkezett Athénba. BRÜSSZEL: A közös piaci tagállamok külügyminiszterei keddi brüsszeli tanácsülésükről fel­hívást intéztek az iráni kormányhoz: tegyen meg mindent az amerikai nagy- követségen fogva tartott tú­szok kiszabadítása érdeké­ben. A külügyminiszterek „mélységes sajnálkozásukat” fejezték ki, amiért „az irá­ni hatóságok nem tartják tiszteletben a diplomáciai személyzet védelméről szóló bécsi konvenciót és nem gondoskodtak a nagykövetség tagjainak biztonságáról”. WASHINGTON: Az Egyesült Államoknak nincs tudomása arról, hogy mikor és hová távozna a volt iráni uralkodó az Egye­sült Államokból — mondot­ta kedden az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője. A szóvivő Hodding Carter, nem ismerte el, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja; — Amerika sürgetése ellenére — jelenleg nem kívánnak újabb nyilatkoza­tot kiadni az iráni kérdés­ben. KOPOTTAS KÜLSEJŰ, bo­rostás fiatalember térdel a bonni sétálóutcán, színes kré­tával képet rajzol az asz­faltra. Művész-nem művész? Ki tudja. A kép nem remek­mű, talán célzatosan nem az, bizonyos politikai hangulat­ra épít, s így csal ki néhány márkát a járókelőktől egy sapkába, amely mellé ugyan­csak krétával ezt a szót ír­tak: „Danke". Köszönöm. A rajz várost ábrázol, amelyet sűrűn borit a gyárkémények füstje. Nyilvánvaló célzás a környezetvédelemre, amelyre mostanában különösen érzé­keny a közönség. Szenvedé­lyek csapnak össze a sok millió autó kipufogógáza, az erőművektől kiokádott kén­dioxid kártevése miatt, tün­tetések folynak az atomerő­művek építése ellen. Erre játszik rá a rajz. Azoknak, legalábbis főleg azoknak kí­ván szolgálni, akiket össze­foglaló néven így hívnak:,.a zöidek”, lévén ez a megvé­dendő természet uralkodó színe. Néhány száz méterre a művésztől, az ellenlábas ver­te föl sátrát. Asztal, rajta brosúrák, újságok. Hasonló korú fiatalember és lány áll ott és meglehetős -ámenősen kínálja az olvasnivalót, az .Európai Munkáspárt” kiad­ványait. Amerikai—nyugat­német házaspár alapította mozgalom ez, s az egyik brosúra címe így hangzik: &MWÜSŐB 1979. november 21., szerda „Amit a zöldek akarnak, az népgyilkosság”. Első pillan­tásra azt hittem, valamilyen baloldali szervezettel van dolgom. — Nem kedvelik a termé­szetvédőket? — kérdeztem a fiatalembertől. — Támogatjuk Helmut Schmidtet — hangzott az óvatos válasz. Következő mondata azonban már töb­bet elárult: — Aki ellenzi az atomerő­művek építését, az az ener­giától akarja megfosztani az emberiséget, főképpen a har­madik világot, vagyi'. meg­akadályozni a fejlődést, a több élelmiszer-termelést, meg akarja őket fosztani az élet­től. Eddig még lenne valami igazság gondolatmenetükben, de belepillantva brosúrájuk­ba elszörnyedtem. Kiderült belőle, hogy a környezetvé­delmet az amerikai—brit tő­ke akarja ráerőszakolni Eu­rópára, s mindez egyébként sem más, mint az angol­szász arisztokrácia termé­szetellenes állatszeretetének következménye. Miután ezek a frázisok igencsak hasonlí­tanak valamire a múltból (mégoedig a náci tanokra), hirtelen megvilágosodott előt­tem a kép: azon a címen, hogy egyetértenek Helmut Schmidt és Giscard d’Estaing (esrvébként ésszerű) energia- politikájával, ’e maroknyi csoportocska brosúrái vala­mi fasiszta jellegű ideológiát szeretnének beszivárogtatni a nyugati közvéleménybe. Hadd fűzzem mindehhez, hogy a környezetvédelem fő kénviselője nem az aszfalt­művész, támogatója sem ez a munkáspárt”. Nem véletlen azonban, hogy éppen ezt a témát ragadták meg. Bonn­ban — élénkebb politikai széljárások idején — a szó szoros értelmében az utcán hevernek a témák. Csopor­tok tárgyalják az aktuális ügyeket, fölvonulnak, röp­cédulákat osztogatnak, vagy például a fent leírt módokon győzködik az embereket a maguk igazáról. VALAMENNYI PÁRTOT foglalkoztatja az atomerő fölhasználása, de nemcsak mint a növekvő energiaigé­nyek kielégítésének, a foko­zatosan dráguló olaj ma még egyetlen ésszerű pótló eszkö­ze, hanem mint szenvedélye­ket kiváltó politikai ügy is. A kormányzó szociáldemok­raták balszárnya el szeretné érni, hogy ne építsenek több nukleáris központot; a koa­líciós társ, a Szabaddemok­rata Párt olyan többségi ha­tározatot hozott, amely sze­rint mis energiaforrások után kellene nézni. A jobboldal, a nagyipar legközvetlenebb szószólója egyértelműen to­vábbi atomerőmű-építés mel­lett foglal állást. Mi var. emögött? Az em­berek félelme a sugárzó anyagtól. Hiába mondják hozzáértők, tudósok, hogy a reaktor századannyira se szennyezi a levegőt, mint a szénre éniilt hőerőmű, hiába a többszörös technikai bizto­sítási lehetőség — sokak tu­datában az atombomba rém­képe átvetítődik a békés erő­művekre. Ezt a hangulatot fejezi ki az a jó néhány do- litikai áramlat, amely külön­böző színekben — és nem­csak zöldben — jelenik meg. Főképpen ennek köszönhetik sikereiket az ember jogos természetvédelmi igényeit zászlójukra író „zöld” pár- tocskák, akik legutóbb a bré­mai helyi választásokon ön­álló politikai erőként már bekerültek néhány városi és községi képviselőtestületbe. Most egységes párttá próbál­nak szerveződni és indulni az 1980-as parlamenti választá­sokon. Ha ez sikerül és né­hány százalékot is elnyernek (elsősorban a kormányzó szociáldemokratáktól és a szabaddemokratáktól remél­hetik ezt) megváltoztathat­ják az NSZK hatalmi képét. A kancellári székbe segíthe­tik Franz Josef Strausst. Ha pedig elérnék országos át­lagban a bűvös öt százalékot, helyet foglalhatnának a bon­ni parlamentben. AZ EGYKORI barokk fő­hercegi palota ma egyetem. „Nem kellenek az AKW-k!” (Ez az atomerőművek rövidí­tése.) A környezetvédő diá­kok nem nagy hívei a mű­emlékvédelemnek. Ma már nem krétával, hanem lemos- hatatlan sDray-vel írják-fúj- ják a falakra jelszavaikat. A természet épségéért és egész­ségünkért őszintén aggódó diákok, valamint ezt a han­gulatot meglovagló balos és egvéb csoportocskák róják a falakra a jelszót. Bármily különös, nem lehetetlen, hogy az elkövetkezendő hónapok­ban ez lesz a nyugatnémet politikai élet egyik fő témá­ja. botrányköve. Kis csopor­tok dönthetnek nagy politi­kusok sorsáról. Ezért érde­mes néha megnézni, mit raj­zol az utca aszfaltjára egy- egy „művész”. ' Tatár Imre BELGRAD Dél- és Közép-Jugoszlávia több vidéken egyre súlyo­sabbakká válnak a napú.; óta tartó ítéletidő következmé­nyei. A crnagorai köztársa­ság egész területét sújtó ár­víz most már milliárdos ká­rokat okoz és eddig összesen 9 emberáldozatot követelt. A hadsereg és a polgári védelem alakulatai a Zeta, Bojana, Lim, és Csehotina folyók mentén fekvő váro­sokban és falvakban rendkí­vül erőfeszítések közepette folytatják a lakosság kitele­pítését és az anyagi javak mentését. Eddig csaknem 2000 családot költöztettek ki a víz alá került házakból. Ulcinjban és Ubudván a hét hónappal ezelőtti föld­rengés áltál megrongálódott épületeket újabb kár érte. A Lim folyó 10 függőhídja le­szakadt. a közutak többségén föld- és sziklaomlás miatt szünetel, vagy csak nehezen bonyolódik a forgalom. Ki­öntött a Szkadari-tó is. Koszovo Autonom tarto­mányban szintén megfeszí­tett erővel folyik az árvíz elleni küzdelem. A medré­ből kilépett Leoenac és Ne- rodinka elöntötte a pristina —szkopjei úton-; l®yő hiertt, és a kacsaniki szorosban a vasútvonal is megrongáló­dott. A telefonvonalak és a trafóállomások beázása mi­att sok helyütt szünetel az áramszolgáltatás és a tele­fonösszeköttetés. Ebben a tartományban a víz alá ke­rült házakból 800 családot kellett kitelepíteni. Több ezer hektár termőföld áll víz alatt. Makedónjában főként a Vardar és a Treska áradasa okoz gondokat. Tucatnyi te­lepülést körút zárt az áradat. Sok vasúti hidat megrongált vagy elsodort a víz. A Vru- tok és Vranen erőmű a ma­gas vízállás miatt nem üze­mel. A Sar-hegység folyői- nak és patakjainak áradása nagy anyagi kórokat okoz a partjaik mentén élő lakos­ságnak. Több út- és vasútvo­nalon, köztük Szkopje és a jugoszláv—görög határon fekvő Gevgeljjg között szü­netel a forgalom. Szerbiában a Morava- völgyében az őszi vetésekben végzett nagy pusztítást az árvíz. Bosznia-Hercegovinában a Szava, az Una és a Szana árja ellen küzdenek. Az Una és mellékfolyói több mint 1000 házat öntöttek el és tu­catnyi -hidat—rongáltak meg, Súlyos károkat okoz a jugoszláviai árvíz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom