Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-21 / 272. szám

Munka és védelem Vita a tó körül Bürokrácia? Jogszabálysértés? Pénztelenség?! GONDOLKODÁSRA KÉSZ­TETŐ ADATPÁR: az üzemi balesetek száma a népgaz­daságban — kiváltképp az állami iparban, de a mező- gazdaság és az erdőgazdaság területén is — 1970 óta fo- kozotosan csökken, ugyanak­kor a halálos kimenetelű és a csonkulással járó sze­rencsétlenségek mind gyako­ribbak. Ha csupán a közel­múlt számait vesszük figye­lembe: 1975 és 1977 között, éves átlagba, 116 ezer üzemi baleset történt, s ebből 453 volt halálos, 887 pedig cson­kulásos. Tavaly kevesebb üzemi balesetről számolha­tott be a statisztika: 111 ezerről, ám a sérültek közül 478-an haltak meg. Az idén, tíz hónap alatt — időará­nyosan — ismét emelkedett a halálos végű munkahelyi tragédiák száma. Heves megyében az idén éddig 23 halálos üzemi bal­eset történt; tavaly — ami­kor szintén rekordot döntöt­tünk —, egész évben volt 20 halálos baleset. Adatok há­romnegyed évről: a három napon túl gyógyuló balesetek száma -2279, a kiesett munka­napok száma 54 725. Az el­múlt év kilenc hónapjának adataival összehasonlítva, ezek a számok csökkenő tendenciát mutatnak, hiszen 135-tel kevesebb a baleset és 1483-mal csökkent a ki­esett munkanapok száma. Nem ez a helyzet azonban a halálos és a különösen sú­lyos csonkulásos balesetek­kel. .. A technika fejlődik, mind bonyolultabbá válik, a mező- gazdaságban például immár nem lovakkal, hanem fejlett műszaki ismereteket igénylő gépekkel dolgoznak, s az em­berek szakértelme (hozzáte­hetjük: fegyelme) mintha nem lenne képes hasonló léptékváltásra. Az iparban — két év átlagában — az üzemi balesetek csaknem 40 Az előző folytatásokból ki­derült: a szobályozás kifeje­zetten arra törekszik, hogy pontosabban mérjen és kü­lönböztessen még hatékonyan dolgozó és nem hatékonyan működő vállalat között. En­nek kedvező hatásai elvitat- hatatlanok — gyorsabban fejlődnek a nemzeti jövede­lem termelésében élenjárók, az eredményes vállalkozások. Másszóval — a hatékony vállalatok nagyobb teret, tá­mogatást élveznek. Ez össz­hangban áll azzal a követel­ménnyel, hogy gazdaságunk számára feltétlenül fontos és elsőrangú feladat a hatékony­ság gyarapítása, s ezen ke­resztül az egyensúlyi helyzet javítása. Mint láttuk a megkülön­böztetés, a differenciálás egyik kifejezője az új terme­lői árrendszer. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy ponto­san mire és mire nem ösztö­nöz a világpiaci követelmé­nyeket, tendenciákat közve­títő ár? Az árképzés törekvései, szempontjai a kompetitívnek (a nemzetközi mezőnyben is összemérhető) minősített ágakban úgy jutnak kifeje­zésre, hogy a hazai vállala­tot (terméket) a nemzetközi ranglista kritériumaival íté­lik meg. Másként fogalmaz­va: valamely termék ára at­tól függ, hogy , mennyit ad- nak-adnának érte a külföl­dön, s ez természetesen visz- szahat a vállalat anyagi helyzetére. Ettől a megítélés­től függ bevétele, nyeresége, jövedelme. Minél hatéko­nyabb egy vállalat (ilyen megítélésben) — annál na­gyobb lesz a nyeresége —, s annál többet fordíthat fej­lesztésre és a munkásainak, vezetőinek honorálására. AzonnaJ hangsúlyozzuk: e nagyobb nyereséget nem fö­lözi le oly mértékben a nép­gazdaság, hogy eltűnjön a íútá— )sMU£keUul*_ a ha­százaléka vezethető vissza a dolgozók szakképzettlensé- gére, gyakorlatlanságára, 17 százaléka pedig a munka fielytelen szervezésére, a felügyelet hiányára. NEM VÉLETLENÜL SZI­GORÍTOTTA meg megyénk­ben is ellenőrzéseit a szakszervezetek megyei ta­nácsának munkavédelmi osz­tálya. A halálos balesetek okainak vizsgálatakor kide­rült, hogy leginkább jármű­vel, közlekedéssel kapcsola­tosak ezek a balesetek. A legtöbb sérülés figyelmetlen­ségből, fegyelmezetlenségből adódik a munkahelyeken. Az elmúlt fél év alatt egyéb­ként a munkavédelmi fel­ügyelők több felelősségre vo­násra tettek javaslatot, mint tavaly egész esztendőben. Az országosan rossz hely­zet indokolta, hogy a Mi­nisztertanács napirendre tűz­ze a munkavédelem helyze­tét, ám az elsődleges ok mégsem ez volt, sokkal in­kább az, hogy mindmáig nem volt olyan jellegű átfo­gó jogszabály, mint amilyet legutóbbi ülésén a kormány elfogadott. A munkavédelem­ről a Munka Törvénykönyve tartalmazott elvi jelentőségű szabályokat, részletesebb rendelkezéseket pedig a tör­vény végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelet tartalmaz. A munkavédelem országos irányítása a SZOT feladata. 1965-ben jelent meg az álta­lános balesetelhárító és egészségvédő óvórendsza­bály, amely az ágazatokra is vonatkozik. A hetvenes években jelentek meg a munkavédelmi tárgyú szab­ványok, s a sok rendelet idő­vel bonyolulttá, áttekinthe­tetlenné vált. A SZOT kimunkálta azt az előterjesztést, amelynek alapján a Minisztertanács rendeletet alkotott. Ez a tékonyan dolgozó vállalat és egy kevésbé hatékonyan mű­ködő között. Éppen ellenke­zőleg! — a legjobban, legha­tékonyabban dolgozók külön támogatásban is részesülnek, hiszen a népgazdaság első­rendű érdeke, hogy fejlődé­sük, termelésük a legjobban kibontakozzon. Ezzel szemben a kedvezőt- . lenebb hatékonyságú, illetve a nem hatékony vállalatok esetében az árak — magától értetődően — nem tartal­mazhatnak semmiféle „kü­lön juttatást”. így — a ha­tékonyság arányában ezek­ből a normatív árakból vagy kifizetődik a vállalat terme­lése, vagy nem. Megeshet, hogy csak ráfizetéssel ter­melhet a vállalat, mert ter­mékeinek ára nem fedezi a ráfordításokat. Mi történik velük? Nos,- a szabályozó- rendszer alkalmazása kellő lehetőséget teremt arra, hogy a gyengébbek, a nem haté­konyak, vagy a nem eléggé hatékonyak — meghatáro­zott keretek között — fölzár­kózhassanak. Az érintett vál­lalatok meghatározott időt kapnak arra, hogy átformál­ják a termékszerkezetüket, végrehajtsák azt az átszerve­zést, amely a nyereség eme­léséhez vezet. Ha azonban a rendelkezésre álló — velük egyedi megállapodásban rög­zített — határidőn belül sem boldogulnak' más módszer­hez, esetleg tevékenységük. visszafejlesztéséhez, gyökeres átalakításához ' szükséges nyúlni. Nagyon fontos körül­mény, hogy e folyamatban végig határozottan érvénye­sülő „zsinórmértéket” nyúj­tanak számukra a világpiaci realitásokhoz igazodó terme­lői árak, az arányosságot tisztelő árrendszer. Pontosan kivehető tehát a logikai és okozati, gazdasági összefüg­gés a vállalati eredmény és a vállalat lehetőségei között, na-ikiimr. mint a vállalati jb* munkavédelem valamennyi kérdését átfogóan, egységes logikai rendben szabályozza. A népgazdaság egészére ér­vényes, tehát nemcsak az ál­lami vállalatokra, hanem a szövetkezetekre, kisiparosok­ra, magánkereskedőkre is! A rendelet megfogalmazza a munkafolyamatokra szóló követelményeket, szabályoz­za az oktatás, az ellenőrzés rendjét. A miniszterek 1980 végéig kötelesek újra' szabályozni a munkavédelmet oly módon, hogy a korábbi rendeletei- ket összevonják és újakkal egészítik ki. Ez a helyi sajá­tosságok miatt. a jövőben sem mellőzhető. Az új szabványok a nem­zetközi kapcsolatok miatt is szükségesek. A KGST mun­kavédelmi alapszabványa 1980. január 1-én lép ha­tályba, s egyik célja, hogy ne fordulhasson elő olyan eset, amikor azért nem helyezhetők üzembe Magyaországon kül­földi gépek, mert az eltérő munkavédelmi követelmé­nyek miatt nem felelnek meg a hazai előírásoknak. AZ ŰJ JOGSZABÁLY CÉL­JA egyértelmű, áttekinthe­tőbbé teszi a munkavédelem egész rendszerét. De ez csak egyik eszköze annak, hogy a népgazdaságban csökkenjen a súlyos munkahelyi sze­rencsétlenségek száma... Simon Pál nehézipari és Unf Sundqvist finn iparügyi miniszter nyitotta meg ked­den a finn műszaki napok rendezvénysorozatát a Tech­nika Házában. Mint a mi­niszterek rámutattak, a két ország közötti hagyományos vedelmek, a nyereség, vala­mint a dolgozók jövedelme, nyeresége között. A vállalat és annak kollektívája — az árakon keresztül — nyilván­való útmutatást kap: mit, miért és hogyan kell tennie. Aligha kétséges — ilyen körülmények között igen fontossá, jelentőségteljessé válik a vállalat kapcsolata a külgazdasággal. És a közve­títő láncolatához „technikai értelemben" — tehát, a jó információkhoz, gyakorlatilag jól és pontosan érvényesülő kapcsolatrendszerhez, külke­reskedelmi szervezethez. A szabályozórendszer ennek ér­dekében ösztönzi a termelők és külkereskedelmi vállala­tok jobb együttműködését, például újszerű társulási for­mában való együttműködé­süket, hiszen mindkettőjük érdeke a jobb árak elérése a külföldi piacokon. (Megszű­nik a külkereskedelmi vál­lalatokat terhelő külkereske­delmi adó. s a termelő olda­lán fokozottan jelentkezik a külkereskedelem eredményei­ben való részesedés igénye.) Az új szabályozás segíti a külkereskedelmi és a ter­melő vállalatok közös társu­lásainak . létrehozását — te­hát a közös informálódás, a közös értékesítés, a terimelés kérdéseinek „külkereskede- lem-centrikusabb” összehan­golását. Különös fontosságot kap — az ár szerepének fokozódá­sával együtt — az ármunka, az, árismeret. A vállalati ön­állóság e körben fokozódik — ám a felelősség is. Az új szabályozórendszer ezzel kapcsolatban közvetve és közvetlenül számos új köve­telményt és lehetőséget meg­fogalmaz. Ezzel összefüggés­ben utalunk arra is: megvál­tozik 1980. január elsejével a tisztességtelen haszon fogal­ma és minősítése. Az új szabályozórendszer^-- tben továbbra ir-megmarad a Gyönyörű helyen van ez a falu. Az ember csak nézi, nézi a meredek hegyoldala­kat és a közöttük szikrázó tavat, a szép házakat, ame­lyek a lankákon épült ut­cákban sorakoznak és örül a látványnak. Juhász József, Márkáz tanácstitkára elked­vetlenedik, amikor a falu szépségét emlegetem: — Elkészült nekünk né­hány évvel ezelőtt az üdü­lőterületi parcellázási ter­vünk. mert szerettük volna, ha benépesül vendégekkel a tó környéke, de sajnos kút­ba esett ez a vállalkozásunk. Létezik a bükki és a mátrai területnek egy fejlesztési terve, amelyet az úgyneve­zett 1026-os kormányrendelet tartalmaz. Ebben az áll, hogy Marka* környékét, a víztá­rolót üdülőövezetté kell fej­leszteni és alkalmassá tenni 850 személy fogadására, akik vízisportokat űznének itt. Nekünk nem voltak meg erre az anyagi lehetősége­ink, ezért úgy szerettük vol­na megoldani, hogy az ide- költözők viseljék a terheket. Zárt kert formájában kezd­tünk a vállalkozásunkhoz, mert még a községi fejlesztési terveinkhez sincs elég pén­zünk, nemhogy az üdülőtele­pi közművesítéshez! No, elég az hozzá, hogy volt elég jelentkező, és mi beadtuk ezeket a terveket, de a járási földhivataltól el­utasító választ kaptunk 1976­kapcsolatók jó alapot te­remtettek a műszaki-gazda­sági együttműködés gyors fejlődéséhez. A mostanihoz hasonló rendezvények hoz­zájárulhatnak a magyar és a finn vállalatok kooperá­ciójának bővüléséhez. (MTI) már ismert négy árforma, ám közülük nőni fog a sza­bad árformába tartozó ter­mékek köre — azzal, hogy szigorú előírások szabályoz­zák az előzetes bejelentés kö­telezettségét. Minisztertanácsi jogszabály írja elő — mit kell ténnie az árhatóságok­nak, és mit a vállalatnak az árak kialakítása során. S bár az áralakulás — mint láttuk — elsősorban közgaz­dasági eszközökkel történik, de bizonyos jogi eszközök is befolyásolják majd — így például a tisztességtelen ha­szon kritériumainak előírá­sával. E fő szabály szerint tisz­tességtelen a haszon akkor, ha azt a vállalat az árkép­zésre vonatkozó jogszabályok megsértésével érvényesített árral éri el, különösen, ha az ár aránytalanul magas. Az első pillanatban ebben nem látunk újdonságot — ám az önmagáért-beszél: nincs ben­ne az a .kritérium, ami az eddigi szabályban benn volt — az indokolatlan méretű nyereség. Ugyanis az új sza­bály egyik lényeges eleme: önmagában a nyereség nagy­sága nem perdöntő, ha az ár arányos. Az új szabály megfogal­mazta a magas, illetve a nem aránytalanul magas ár fogal­mát. Eszerint az ár akkor aránytalanul magas, ha a ha­sonló. illetve helyettesítő ter­mékek árával — azok hasz­nálati tulajdonságait és ér­tékeit figyelembe véve nincs összhangban, illetve a hazai árviszonyokba, vagy a külke­reskedelmi árarányokba nem illik bele. Mint látható, az árszabá­lyozás e bonyolult körében is sikerült megfelelő biztosíté­kokat kialakítani ahhoz, hogy az árak alakulásának felső határát reálisan állapíthas­sák meg. (Folytatjuk) Maiké István bán. Azóta nem tudunk lép­ni, mert a földtörvényre hi­vatkozva megvétózták a tervünket. Láthatta pedig, szép terület ez, még a ké­kestetői dolgozók is szeret­nének ideköltözni, annyira jó a levegő, csakhát... Most már egyre kisebb az esély a tó kihasználására. A tó vízvédelmi övezetében sok szedett-vedett horgásztanya, nyaraló épül, amelyeket a környékbeli üzemek, különö­sen a Gagarin Hőerőmű dol­gozói emeltek a vállalat tá­mogatásával. Ezek elcsúfít­ják a környéket és szennye­zik a vizet, mert nincsenek közművesitve. Engedély nél­kül készültek, mi meg sem­mit sem tettünk ellenük. Azon a területen pedig, ahol üdülőtelepünket szerettük volna kialakítani, a tsz sző­lőt telepít. Hogyan feleljünk meg ennyi elvárásnak és ho­gyan mentsük meg a tavat? Elém teríti a terveket; gondos, szép s mellette az elutasító határozat. Elked- vetlenedek én is s böngé­szem a papírokat, próbálom elképzelni a tóparti üdülőte­lepet, s olvasom a határoza­tot, amelynek végén egy mondat szemet szúr: „Egy­ben megállapítást nyert, hogy a terület mint üdülőterület felhasználási terület legyen, egyben az elkészült rendezési terv, mint üdülőterületi ren­dezési terv továbbra is fel­használható.” Ezt nem egé­szen értem. Miért fulladt be hát ez a vállalkozás? Bürok­rácia lenne ez,-puszta szófa- csarás? + A Matra—Eger—Nyugat­bükki Intéző Bizottság mun­katársát, Dér Lászlót, a te­rület fejlesztési elképzelései­nek egyik legjobb ismerőjét faggattam erről: — Először is azt kell tisz­tázni, hogy mi az a zárt kert. Olyan helyeken lehet ilyet létrehozni, ahol a nagyüze­mi művelés nem gazdaságos. Mindössze egy 12 négyzet- méter alapterületű szerszá- moskamra építhető rá, amelyben nem lehet lakni. ígyhát az ilyen nem lehet üdülőtelep. Alapos a gyanúm, hogy Markazon a szerszámoskam- ra helyett valami más ké­szült volna el. Megkerülve az idevonatkozó . rendelkezése­ket, a községi tanács egy közművesitet.len. összevissza épített üdülőtelepet akart itt létrehozni. A regionális terv ugyan valóban tartalmaz markazi fejlesztési elképzeléseket, de ezt a rendelkezést nem kö­vette egy hosszú lejáratú fej­lesztési terv, amely az anya­gi lehetőségekkel is számol Most dolgoznak egy olyan kiegészítésen, amely 1981. de­cember 31-ig egy új kor­mányhatározattal együtt lát­na napvilágot. A kialakuló zártkert-rendszer csak zavar­ta volna a távolabbi elkép­zeléseket. A földhivatal va­lószínű átlátott a szitán, ezért nem engedélyezte a zárt kertté nyilvánítást. Minket egyébként meg se kerestek az üdülőterület ter­veivel a markaziak, pedig mi, ha korlátozott anyagi le­hetőségeink vannak is, mel- léállunk azoknak, akik nem kerülő úton akarnak járni, s ha a helyi tanácsok társa­dalmi és anyagi eszközeiket mozgósítják, mi is letesszük a magunk forintját. A járási tanácsnak most már azonnal meg kell vizs­gálnia az engedély nélküli építéseket és 1981-ig esetleg ideiglenes fennmaradási enge­délyeket adhatna ki. Min­denképpen meg kell várni a központi terveket, és azok­hoz kapcsolódni, s ahol meg­van ez a szándék, mi is meg­tesszük a tőlünk telhetőt. Az ilyen egyéni akciókat pedig csírájában el kell fojtam. mielőtt nagyobb .baj nem lesz belőlük. Érdemes lenne megkérdezni a földhivatalt, hogy miért hozta ezt a na­gyon ésszerű döntést. ★ Megfogadva - tanácsot, a következőnek Cserrik lózse ■ fet, a Gyöngyösi Járási Földhivatal vezetőjét keres­tem meg. Kéeésemí« elődei­te az ügy három évvel ez­előtti dossziéját és a térké­peket.. A parcellázási tervet és a határozatot ismerősként üdvözöltem, de érdeklődve lapoztam az elém tárt jegy­zőkönyvekbe. — Amint a markaziak ké­relmét megkaptuk 1976. márciusában, azonnal kitűz­tük a határszemlét az illeté­kes szervek részvételével. Egyértelműen megállapítot­tuk, hogy a terület nagyüze­mi művelésre alkalmas, így zárt kertnek nem nyilvánít­ható. Ha elfogadjuk a ter­veket, akkor sem ér vele a tanács semmit, mert a jegy­zőkönyvből kitűnik, hogy pénzügyi kérdésekről is szó volt, mert a tsz csak meg­felelő anyagi ellenszolgálta­tásért lett volna hajlandó át­engedni a területet, de a ta­nácsnak nem volt pénze. Mindenképpen jogszabály­ellenes lett volna a zárt kert helyébe üdülőtelepet építeni, de ennek megítélése a mű­szaki osztályra, nem a föld­hivatalra tartozik. Mi első­sorban a terület nagyüzemi művelhetősége felől döntöt­tünk. Ahogy most nézem a térképet, igen furcsának ta­lálom, hogy az autóutaktól kezdve a parkolókig és a ki­jelölt házakig minden rajta van. Ez a zárt kerteknél szo­katlan, ez inkább egy üdülő­terület terve.- ... ★ Végül Kavách Lászlóval, a megyei tanács építési, közle­kedési és vízügyi osztályá­nak építési csoportvezetőjé­vel beszélgettem, aki a leg­többet tud a tó sorsáról. — Ez a történet 1974-ben kezdődött Az 1026-os kor­mányrendelet megjelenése után az osztályunk azonnal megkérte a részletes rende­zési tervet a Markazi-tó kör­nyékére. A tervek több száz­ezer forintért el is készültek s minden szerv, amélynek jóvá kell hagynia, el is fo­gadta azokat, de anyagi le­hetőség híján nem való­sultak meg. Ilyen sajnos más helyeken is előfordul. Akkor jött az az ötlet, már nem tu­dom kitől származott, hogy zárt kert legyen azon a he­lyen. Mi ezt jobb híján hall­gatólagosan támogattuk. Va- lószínűleg az elkészült ren­dezési terv kapott egy másik címkét, hiszen a községi ta­nácsnak nem lett volna pén­ze újabbra. A terv aztán a földtörvény szigorúsága kö­vetkezteben megbukott. — Az engedély nélküli épí­tések ügyében személyesen mentem el a Gagarin Hőerő­mű Vállalathoz, de ők nem hallgattak rám, a víztároló az övék. ezért úgy gondol­ták, szabályosan járnak el. Én jeleztem ezt a problémát a járási hivatal műszaki osz­tályának, de az épületek nemhogy fogytak, de soka­sodtak azóta. Tudja, a pénz­kérdés az elsődleges. Csinál­hatunk mi akármilyen szép terveket, ha nincs meg a fe­dezet rá, nem fog megvaló­sulni belülők semmi. Az in­téző bizottság is csak ott tud segíteni, ahol pénz és társa­dalmi munka van, de ki vé­gezne társadalmi munkát a faluba költöző idegenek ked­véért Markazon? ★ Az utam végéhez értem. Az anyagi lehetőségei; híján marad hát a fiókban a szép terv, amelyet még jogsza­bály-kijátszással sem sike­rült megvalósítani. Most köz­ponti irányítás, rendszabá­lyozás "élküi épülnek a há­zak a Markazi-tó környékén, elcsúfítva, elpiszkitva ezt a s.nét '.idekel. Mi lesz végül a sí.'-v helyi és központi terv között árván maradt tóval'.’ ttábor László W& eevember 21., #ze*d* Szabályozók — 1980. (III.) Az árak határa ................ .... . " .....■' «'■■■ ' ' F inn műszaki napok

Next

/
Oldalképek
Tartalom