Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-17 / 269. szám
Önkritikus «vállalatok Formatervezett utcai telefonok készülnek Abonyban A Mechanikai Művek Abnnyi Gyáregységében modern, elektronikus érmevizsgáló rendszerrel felszerelt, formatervezett utcai telefonok gyártását kezdték meg a közelmúltban. (MTI fotó — Cser István felvétele — KS) Csökken a répa cukortartalma Helyzetjelentés Hatvan és Selyp gyáraiból KÜLÖNBÖZŐ vizsgálatok, számítások és elemzések egybehangzóan azt mutatják, a hazai ipar árukibocsátásának egyharmada megfelelő hasznot hoz, azaz gazdaságosan állítható elő. A másik egyharmad esetében — részben jelentős, részben nem túl nagy ráfordítások árán — a gyártás gazdaságossá tehető, azaz van jövője ezeknek az áruknak, termékcsoportoknak. A hátralevő egy- harmaddal azonban nem lehet mit kezdeni. Sorsa a fölszámolás, a mással történő fölváltás lehet. Ha az lesz... Mert a szóban forgó mérlegeléseket ágazati és népgazdasági irányító szervezetek végezték, maguknak a termelőknek a véleménye — elsősorban a gazdaságtalanul készített cikkek előállítóié — ennél optimistább. A gond az, hogy meglehetősen ingatag talajon nyugszik ez az optimizmus; gyakran a puszta reménykedésen. Ne hamarkodjuk el az ítélkezést, ami szerint általában hiányoznék a kellő kritika, önkritikái hajlandóság a termelőhelyekből, örvendetesen gyarapodik azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek — igaz, legtöbbször a piaci tapasztalatok kényszerének engedve — következetesen használt módszereik közé sorolták az önkritikus elemzést, termékre, termelési környezetre, vállalati mechanizmusra egyaránt értve ezt. Gazdag példatár tanúskodik a nehézipari, a Felmérés a gyenge gazdálkodás okairól A gazdasági egyensúly tartósan csak akkor teremthető meg, ha kialakul a megfelelő rátermettséggel és tekintéllyel rendelkező vezetői gárda és ha a gazdaságok termelési szerkezete az eddiginél következete- tesebben alkalmazkodik a helyi adottságokhoz, lehetőségekhez. Ezt állapította meg az az átfogó vizsgálat, amely a MÉM kezdeményezésére tizenhét termelőszövetkezetben és 5 állami nagyüzemben elemezte: milyen intézkedésekkel lehetne javítani a gazdálkodáson, hogyan lehetne jövedelmezőbbé tenni a növénytermesztést és az állattartást. A felmérés szerint a legtöbb esetben valóban a gyenge természeti és köz- gazdasági adottságokra ve- vethető vissza a veszteséges termelés. Ezeknek az üzemeknek csaknem mindegyikét évről évre belvíz károsítja. Ez emeli a növénytermesztés önköltségét és kihat az állattenyésztésre is. A szakemberek azt is megállapították, hogy az üzemek termelési szerkezete nem alkalmazkodik a lehetőségekhez. Indokolatlanul nagy számú, helyenként 15 —20 féle szántóföldi növényt termesztenek, szétaprózott táblákon. Ilyen körülmények között a gépeket sem lehet jól kihasználni. Ez szintén növeli a termelési költségeket. Az elemzés választ adott arra, miképpen lehetne változtatni a helyzeten. A gazdaságok —, amelyek általában nagyobbrészt nem saját hibájukból kerültek szorult helyzetbe —, különféle kedvezményeket kapnak majd, de természetesen nem tartósan, hanem csak átmeneti jelleggel. Termelési szerkezetüket a következőkben jobban hozzá kell igazítaniuk az adottságokhoz: A meglevő, nem jövedelmező termelöberendezése- l&et más nftódon hasznosítják. kohó- és gépipari tárcánál arról: a vállalatok egy része teljes tárgyilagossággal mérte fel teendőit és lehetőségeit, felsőbb utasítás nélkül csoportosította fejlesztendők és szinten tartandók, illetve megszüntetendők minősítéssel termékeit, rálelt a vállalati szervezet gyenge pontjaira, s nem késlekedett a cselekvéssel sem. Érdekes, de aligha véletlen módon ezeknek a termelőhelyeknek a többsége hitelt igényelt és kapott a negyvenötmilliárd forintos exportfejlesztési keretből, s ami a lényeges: kivételektől eltekintve teljesítik mindazt, amit a hitel fejében kötelezettségként elvállaltak. SZÓNOKI kérdés ugyan, de azért megfogalmazzuk: aki nem kér hitelt, az mellőzheti az önkritikát is? Minden termelőszervezetnek jellemzője a mozgás, a változás igénye. Amennyiben ez az igény nem érvényesül, akkor megreked a haladás, az eredmények egy ideig ugyan még elérhetők, de azután hirtelenül — az érintettek szerint „váratlanul” — bekövetkezik a megtorpanás; a szervezet képtelen a megváltozott feladatok és követelmények teljesítésére. Ennek tudatában már megfogalmazhatjuk azt a kétségtelenül köznapi igazságot, hogy valójában az önkritikus szemlélet sarkköve, nélkülözhetetlen feltétele a folyamatos lépéstartásnak, a színen maradásnak, a piacok — az értékesítési pozíciók — megtartásának. Senki sem tudhatja jobban — s nem tudja — a helyben levőknél, a termelői közösség tagjainál — a vezetőktől a legkisebb tapasztalaté pályakezdőkig, mindenkit beleértve ebbe —, hol vannak, miért vannak a gondok, az ismétlődő akadályok. Ami a meghökkentő: vállalatszociológiai vizsgálatok — s nem kevésbé: az igénybe vett külföldi szervező intézetek tapasztalatai! — egyértelműen azt bizonyították, a . termelőhelyek túlnyomó többségérj a bajokkal tisztában vannak. A következő lépés hiányzik: a bajok okainak elemzése, s a cselekvési készség! Nyersebben szólva: a SOKAN ÉS SOKAT KÉRDEZNEK mostanában. Érdeklődnek, vitatkoznak, ha gazdasági életünk, nehézségeink, eredményeink és gondjaink kerülnek Szóba. A beszélgetéseknek — a hivatalosan szervezetteknek és a baráti asztalnál kibontakozóknak — van egy közös motívumuk; többes szám első személyben hangzanak el a megfogalmazások. A partnerek, az asztal bármelyik felén ülnek, azt mondják; modernizálni igyekszünk gazdasági berendezésünket, fel kell zárkóznunk a világ- gazdasághoz, ilyen és ilyen feladataink vannak. Tehát nekünk. Nem úgy, hogy ezt akarják — valahol, valakik „fönt” — hanem úgy. hogy ezt kell megcsinálnunk. Változott az igeragozás. Közösnek érezzük gondjainkat és közösnek feladatainkat is, mint ahogyan a valóságban közösek is. Maradjunk hát a többes szám első személynél. Azzal mindannyian egyetértünk, hogy az egyre élesebbé és küzdelmesebbé váló világ- gazdasági versenyben állandóan emelkedik a mérce, s nekünk ehhez a mércéhez kell igazodnunk. Eddig nincs is baj. mint ahogy addig mindig mindennel egyetértünk. amíg általánosságokról van szó. Azt például tudomásul vesszük, hogy az új közgazdasági szabályzók a jövő esztendőtől még nagyobb gazdálkodási pontosságra — a fegyelem azért nem a. legszerencsésebb kifejezés, mert nem hordozza gondleltár szinte mindenütt készen áll, de nem tudnak — nem akarnak? — mit kezdeni azzal. Várnak. Hátha. . . A termelésben azonban ez a hátha egyenlő az esélyek föladásával, a lépések megalapozásának mellőzésével, a remény tervvé avatásával. Ezt a buktatót kerülik el az önkritikus vállalatok. S azért, mert időt és lehetőségeket emésztő várakozás helyett pontosan meghúzzák a határvonalat, mi az, ami a teendők nagy halmából reájuk tartozik, s mi az, ami átfogóbb intézkedéseket követel, azaz hatáskörükön kívül áll. S mert tudják, hogy az idő termelési tényező, nem úgy vélekednek, hogy először lépjenek mások, s akkor mi is mozdulunk, hanem amire módjuk nyílik, abban azonnal' cselekednek. Eközben sürgetik — olykor: joggal hangosan — a másoktól elvárható intézkedéseket és tetteket, azaz már eredményeik vannak, s úgy küzdenek kifelé és befelé, a holnapi haladásért. ISMÉT EGY elemző vizsgálódásra hivatkozunk: pénzügyminisztériumi és banki szakemberek végezték. Kétszáznál több vállalatnál került mérlegre a termelésnek fejlesztésre érdemes része, s egyebek között megállapíthatták: a cégek jelentős létszámú csoportjánál olyan intézkedések sora késik, amelyben nincs szükség lényegesebb befektetésre, amelyek valójában csak tisztánlátást, kockázatot is vállaló helyi döntést és szervezést igényelnek. Sokat mond ez arról, milyen a kritikai, önkritikái hajlandóság, készség a termelőhelyeken, s mert olyan, amilyen, szinte törvényszerű : a vállalatok a szabályozók változására, szigorodására panaszkodnak, de szót sem ejtenek elszalasztott lehetőségeikről, eredményeket kisebbítő tétovasá- gaikról, stratégiát mellőző tehetetlenkedéseiről. Ez az alapállás erősen fékezi a váltor zások szükségességének fölismerését, s ennek híján magukat a változásokat is. Veress Tamás magában azt a sokrétű követelményt, amelyet a szabályzók megkívánnak — rugalmasságra, egyszerűen jobb munkára kényszerítik a termelőüzemeket. Igen, kényszerítik — és ez már helyes kifejezés —, ugyanis az a vállalat, amely nem tér rá a kijelölt útra, előbb-utóbb baleset áldozata lesz, árokba, vagy rosszabb esetben szakadékba is zuhanhat. A MEZÖGAZDASÄG TERMELÉSÉNEK új szabályozása például nemcsak azt fogja eredményezni, hogy elősegíti a jó piacon, jó áron eladható termékek előállítását, hanem azt is, hogy növeli a mezőgazdasági nagyüzemek között meglevő differenciát. Még nagyobb lesz a különbség a jó szakmai irányítással, átgondoltan, okosan gazdálkodó és a rosz- szul dolgozó termelőszövetkezetek között. Az idén Heves megyében várhatóan 12—13 lesz a veszteséggel záró termelő- szövetkezetek száma. A negatívum összege az eddig rendelkezésre álló adatok szerint 70—80 millió forintra fog rúgni. Sokakban felmerülhet az aggodalom, hogy mi történik akkor, ha még szigorúbbak lesznek a szabályzók? Hogyan segítheti elő az olyan szabályzórendszer az egészséges gazdasági működést, amely még nehezebb föltételeket szab? Hiszen már így is elég nehezek lehetnek, ha egy megyében például 54 termelőszövetkezet közül 12 —13 veszteséges? Hatvanban és Selypen változatlan erővel folyik a cukorgyárak termelő-feldolgozó munkája. Ez gyakorlatban annyit jelent, hogy a két telepen naponta átlagosan 5680 tonna répát dolgoznak fel, de az is előfordult — a vállalat fennállása óta először —, hogy napi 6000 tonna fölé emelkedett a nyersanyag-felhasználás. Időközben egyébként megnövekedtek a feladatok. Lichtenstein József, főmérnök tájékoztatója szerint a vállalat termelő körzeteiből várható 530 000 tonna répa mellé a Hajdúsági Cukorgyár területéről is átirányítanak 80 000 tonnát, mivel a kampányterv 610 000 tonnára emelkedik, a várható cukormennyiség pedig 80 000 tonna körül lesz. Az utolsó tíz nap erősen csapadékos időjárása azonban sok kárt okoz a vállalatnak. Visszaesett a nyersanyagszállítás, mivel a termelő gazdaságok a földeken nem tudják felszedni a répát. Az időjárás relatív érIlyenkor feledkezünk meg arról, hogy az általános, elvi kijelentéseknek a mindennapi életben nagyon is gyakorlati következményei vannak. Az a gondolat ma már legtöbbünknek nem okoz semmi megrázkódtatást, hogy az értelmetlen egyenlősdi nem sarkallja sem az egyént, sem a vállalatokat arra, hogy erejüket megfeszítve jobban dolgozzanak az átlagosnál. Nos, az új szabályzórendszernek — a bonyolult gazdasági és közgazdász nyelvről lefordítva — itt a nyitja, és itt a célja. Érdemessé tenni a plusz vállalkozást, a nehézségekkel való szembenézést, a több és áldozatosabb munkát. EZT SEGÍTI ELŐ a bérszabályozás teljesítményhez kötött új rendelete, ezt a termelői árak, és még sorolhatnánk a rendelkezéseket, amelyeket a napokban kapnak kézhez mezőgazdasági nagyüzemeink felelős vezetői. Ha azonban igaz az, hogy érdemes lesz többet és jobban dolgozni, mind az egyénnek, mind a kisebb és nagyobb közösségeknek, akkor igaz az is, hogy a rossz munkának súlyosabbak lesznek a következményei. Ha az elvet elfogadtuk, akkor el kell fogadni nemcsak a kellemes, de a kellemetlen következményeit is. Azt. hogy átgondolatlan vezetéssel — „majd valahogy kihúzzuk” szemlélettel — nem lehet tovább felszínen maradni. Hogy például csak a szakmailag jól képzett, sokat tutelemben rontja a cukortartalmat is, mert a fejek a talajban teleszívják magukat nedvességgel. Ez a körülmény magyarázza, hogy az október végi, november eleji 17 százalékos cukor- tartalom az utolsó időben hét tizeddel csökkent, és a tendencia tovább tart. Ami a nyert cukorfeldolgozás tervét illeti, kedvező Bár a fűtési szezon néhány hete már hivatalosan is megkezdődött, mivel azonban a nagyobb hidegek csak később várhatók, a jelenlegi időszak még fontos (és egyben utolsó) állomás lehet a téli zimankóra való felkészülésben. A közelmúltban írtunk a lakosság szilárd fűtőanyagokkal történő ellátásáról, most pedig dó és széles körben tájékozott vezető nem kerül „veszteséglistára”. Az új szabályzórendszertől a mezőgazdaságban (sem!) úgy várhatjuk el a fejlődést, hogy az megszünteti a veszteséget, hogy a gyengén dolgozók is „fejlődhessenek”. Visszatérve a többes szám első személyének hangsúlyozásához, mi mindig úgy képzeltük el a fejlődést, hogy az teljesen egyenes vonalú, zökkenőmentes lesz, és főleg úgy, hogy az mindenkinek egyformán tesz jót. Módosítanunk kell ezt az idealizált fejlődési modellt. Legfeljebb vágyálmainkban létezik olyan fejlődés, amely ellentmondásoktól és nehézségektől mentes. AZÉRT VAGYUNK többségben híyei a modernizálási folyamat egyik fontos láncszemének, az új gazdasági szabályzórendszernek, mert gazdasági életünket nem olyannak szeretné feltüntetni. amelyet könnyű és kellemes elképzelni, hanem azokat a szükséges intézkedéseket teszi meg, amelyet a valóság ismerete és kényszere sugall. Ügy gondoljuk, hogy a felmerülő gazdasági nehézségekből születő ellentmondásokat nem mesterségesen eltompító, hanem Marx szavaival élve „a nyílt harcig, s ezáltal a megoldásig” vivő szabályzórendszert végül is mindannyiunk közös megelégedésére majd a való élet igazolja vissza. Szigethy András a helyzet mind Hatvanban,’ mind Selypen. A vállalat két üzemében tegnapig 43 300 tonna cukrot raktároztak be, i aminek a csomagolása is folyamatosan halad. A jubileumi kilencvenedik kampány, amennyiben különleges esemény nem zavarja a munkát, január első napjaiban fejeződik be. a gázszolgáltatás helyzetéről számolunk be. A megyei kép kialakításában Molnár Ferenc, a TI-. GÁZ egri kirendeltségének vezetője volt segítségünkre.’ Mint elmondotta, az idei fejlesztési program keretében Gyöngyösön, a bányász-lakótelepen eddig 112 lakásba vezették be a földgázt, az Olimpia úton pedig kétszáz otthonba szerelték be a gázvezetéket. Itt az év végéig további 200 lakás ellátását kívánják megoldani. Jó ütemben haladnak a munkálatok a Mátra úti lakótelepen, ahol a közép- nyomású rendszer kiépítése 90 százalékban már megtörtént. A Vörös Hadsereg úton pedig még a mostani negyedévben tervezik a kis- és középnyomású hálózat kialakítását. Hatvanban a közelmúltban adták át a Kossuth, téri kisnyomású gázelosztó _ vezetéket, amelynek segítségével a városi tanács és a téren lévő általános iskola korszerű fűtését tudják biztosítani. Egerben, a Csebokszári-la- kótelepen valamennyi, még ebben az esztendőben átadásra kerülő lakásba bevezetik a földgázt. Nem fognak fázni télen a Nagyváradi út mentén lévő 126 lakás, valamint a Faiskola utca 105 lakásának tulajdonosai sem. Az utóbbi területen a napokban végeznek a szerelők a gázvezetékek lefektetésével. Elkészültek az új vezetékrendszer kiépítésével a 25. számú főút Ráckapu téri csomópontján is. A közeljövőben befejezik az átkötési munkálatokat a Vörösmarty út, Neumayer és Somogyi Béla utcák közötti szakaszán. A Pozsonyi úti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában kialakított és 90 százalékos készültségi fokú kisnyomású hálózat révén már szeptember végétől gázzal lehetett melegíteni a tantermeket és egyéb helyiségeket. 1979. november 17., szombat Az élet felel rá Gázszerelések Gyöngyösön, Hatvanban és Egerben
