Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-17 / 269. szám

Az elveszett múlt francia-holland filmen Mesterkedés és némi izgalom SZÍNHÁZI LEVÉL A társulat nélküli színházról Ismét egyszer hajlamosak vagyunk azt kérdezni: or­szágúti szerencsétlenség ide- oda, családi konfliktus még odébb, hányszor fordul elő az életben, hogy valaki me­nekül a sorsa elől, éppen autón, s akkor olyan baleset éri, amelynek teljes emléke­zetkiesés a vége? A kérdéssel már elmond­tam a tartalmát ennek a filmnek, amely lehet egy divatos regény megfilmésí- tése, lehet sok minden egyéb, de engem nem kényszerített arra, hogy elhiggyem ezt, fő­képp arra nem, hogy megha­tódjam tőle. Könnyezek úgy, mintha ezt a szaggatott üte­mű lelkizést átéltem volna. Nem érzem szükségesnek és szükségszerűnek azt a tör­delést, ahogyan a rendező, Michél Drach ezt a históriát elém tárta.­Nagyon jól tudjuk, hogy a krimiben — a lélektaniban is! — úgy irányítja a cselek­mény szálait a rendező, aho­gyan a legjobban kiugrik az izgalom, ahogyan a közönsé­get a legjobban meg lehet fogni. Ebben az esetben ez a mesterkedés nem sok izgal­mat eredményezett. Az asz- szony, aki semmire és sen­kire nem emlékezett a bal­eset után, tudatánál volt, felfogta a körülötte zajló je­lenségeket, de múltja és múltjának ismeretei hiányá­ban nem bízott meg senki­ben. Legfőképpen férjében nem, aki pedig nem is egyer dűl saját maga állította ön­magáról az asszony előtt, hogy azonos önmagával. Ám ez a kergetősdi elveszti iz­galmas jellegét. A néző ugyanis szeret azokkal a hő­sökkel, akiket elébe állíta­nak vagy azonosulni, vagy megküzdeni. Ezzel az álla­pottal, ezzel a rendkívüli ideg- és elmekórképpel szem­ben azonban számunkra nincs küzdelmi szabályzat. Emlékezés ötven évre Pedig az orvos többször megjelenik ebben a mesében, hogy eligazítson minket, hogy tanácsaival támogassa megértésünket és együttérzé­sünket. El tudjuk képzelni, hogy regényben, talán még szakszerűbben megmagyaráz­va, az írói szöveg jobban meggyőzi az olvasót, mint minket ez a film. Így több­ször el kellett révedeznem. Unaloműzőként a film per- gése közben gondolkoztam is azon, hogy ez a filmbéli Ce­cilé, Marie'José Nat jó szí­nésznő. Évekkel ezelőtt lát­tam egy filmjét, ahol ez az őzikearc még igencsak fiata-, los hamvassággal tekintett rám a vászonról. És már ő is közelít a negyvenhez. Is­tenem, hogy múlik az idő, hogyan öregszenek — bocsá­nat! —, hogyan alakulnak át ezek a filmcsillagok is. Victor Lanoux markáns egyéniség, róla sokkal több jót lehetne elmondani, ha a rendező jobb szerepet, hálá- sabb és érthetőbb férfi­magatartást Íratott volna számára. Így elégedjünk meg azzal, hogy akit felszarvaz­nak, az jobb, ha minden pillanatban kegynek érzi azt a szeretet, amit egyébként sem érdemelt meg. öt előadásra szóló bérlet, mindössze novemberre és de­cemberre korlátozva. Nem egészen két hónap alatt öt előadás, feltehetően ugyan­annyi színházi élmény és mindaz, ami ezzel együtt jár készülődésben, várakozásban, valamiféle sajátos ünnepi hangulatban, ami el nem maradhat, akárhányszor is volt már bárki színházban és akárhányszor készül is oda. Valljuk be, kecsegtető le­hetőség. De csodálkozásra akad más okunk is a jelen esetben, mert ez a színházi bérlet egy olyan városban érvényes, amelynek nincs színháza, nincs állandó színészgárdája. Ez pedig Gyöngyös. Daga­dozhat az ott élő honpolgá­rok keble, mert nem min­denhol tucfják ezt a „kunsz- tot” utánuk csirUni. Jó, belátjuk, kellett ehhez ■egy olyan, megjelenésében is reprezentatív „szentély”, mint amilyen ez á mostani új művelődési központ, ahol Thália felkent papnői és pap­jai kedvük szerint áldozhat­nak a művészet istennőjé­nek, a kedves közönség szel­lemi együttműködésével. Jó, belátom, ez a mostani új „szentély” ahhoz is kedvet adott, hogy a gyöngyösiek és a környékbeliek örömüket leljék abban, hogy ezek közé a falak közé bemehetnek, mert ott olyan környezetet találnak, ami illő az alka­lomhoz, sőt: arra készteti az ide látogatókat, hogy a hét­köznapi ruházatukat ennek a vonzó környezetnek a ked­véért az ünnepire cseréljék fel. Jó, mindez igaz. De hiába lenne a szép és vonzó épü­let, a már megnagyobbított színpadtér, amely ugyan jó­val több, mint egy átlagos kultúrház ilyen rendeltetésű épületszakasza, de még en­nek ellenére és ezzel együtt sem igazi színpad, szóval minden tárgyi feltétel adott összhatása sem volna ele­A gyermekkönyvhétre gendő önmagában egy ilyen színházi esték sorozatának a megteremtéséhez, ha nem lenne ott az ember, a lótó- futó szervező, a lelkesedni tudó népművelő. Mert azt a bizonyos ezüst tálcát, amin „készen” kínál­ták oda a gyöngyösieknek és a környékbelieknek ezt az élménylehetőséget, annak a bizonyos, kicsit megszállott, kicsit a színház világától már megfertőzött személynek, sze­mélyeknek a keze, a kezük nyújtotta a „nagyérdemű” felé. Hogy miért, miért nem, nehéz lenne az okát adni annak, mi mozgatott meg annyi embert: a nézőtér plüssfoteljainak száma ke­vésnek bizonyult. Jöttek vol­na még többen is, mint amennyien jöhettek. Az más dolog, hogy a szü­net nélkül zörgő zacskó és a megállás .nélkül őrlő fogak hangja nem egyenes követ­kezménye az ilyen tömegnek, hanem egy helytelen beideg­ződés, tapintatlanság, a má­sokkal nem törődés követ­kezménye. Sok minden szóba került már eddig, csak még a szín­padi játék nem. Mi is volt az? Csurka István Nagytakarítás című vígjátéka a József At­tila Színház művészeinek előadásában. Magáról a da­rabról is sok mindent el le­hetne és el kellene monda­ni, de most nem ez a szán­dékunk. Néhány csendes megjegyzést azért'mégis. Mai téma, erkölcsi téma, a maga módján szókimondó is, to­vább is mutat a tényleges kereteken, lehetőséget nyújt a nevetésre is, nem is kevés alkalommal, olykor a „jó bemondás” eszközével csu­pán, bőven használva a mai köznyelv olykor borzas be­szédfordulatait, tehát min­denben nagyon mai, bár a téma: a házastársi hűtlenség — talán éppen olyan régi, mint maga a házasság. És miután a házasság intézmé­nye előre láthatóan még to­vább él a jövőben is, ez Ä téma majdnem örök életű is, ( Akik játszották, mind ki- g váló színészek, kiváló képes- ségekkel. Szemes Mari, Bőd- ■; rogi Gyula? Persze. Voit Ági, Örkényi Éva, Fiilap í Zsigmond, Láng József ? Per- | sze, ők is. Hogy Szemes Mari * valamikor Gyöngyösről in-! dúlt el? Ahogy a színpadra lépett, a taps őt, a hazatérőt is köszöntötte, nemcsak a színésznőt. Persze. V Tudjuk, a legjobb színé­szek együttese sem feltétlen garancia a jó előadásra. De ők, akik a mátraalji város közönsége előtt léptek színre, t úgy játszottak, mintha most kaptak volna egyszeri és so­ha vissza nem térő alkalmat arra, hogy képességeiket bi- ' zonyíthassák. És a közönség érezte ezt, megérezte, hono­rálta is. Kicsit meg is illető- dött attól, hogy ő „a” közön­ség, amelynek megnyeréséért 1 mindent megtesznek a színé­szek. Nagyon jó hangulat alakult! így ki. Ez a színházi nélküli szín-* ház jól kezdődött. Ha a foly­tatás sem marad el, akkor azoknak lesz igazuk, akik valamiféle bizonyságát akar­ják adni annak, hogy lehet „állandó” színházi élményt teremteni állandó színházi társulat nélkül is. Tudjuk, ez a törekvés is magában hordja a buktató­it, de most nem elméleties- kedni akartunk, nem meg­dönthetetlen művészeti böl­csességeket kimondani, ha­nem egyszerűen örülni akar­tunk annak, hogy Gyöngyös­nek és környékének is van színháza. Ilyen színháza van, amely­nek épülete ugyan adott, nem változtatható, de az ab­ban fellépő társulat — több társulat. És ez a szó, hogy: több — most lényeges hang­súlyt hordoz. .^i * i G. Molnár Ferenc ------------------ ­Jub ileumi rendezvénysorozat az egri 1. számú Általános Iskolában 1929. november 9-én in­dult meg a tanítás az egri belvárosi nyolcosztályos ele­mi iskolában. Ide elsősor­ban a kisiparosok és a munkások gyerekei iratkoz­tak be, azok, akiknek szülei nem nagyon tudták fizetni a rangosabb oktatási intéz­mények magas tandíjait. A tanítók, a tanárok ' lelkese­désének köszönhető az, hogy ez az intézmény gyorsan igazolta nemcsak létjogo­sultságát, hanem azt is be­bizonyította, hogy rangos képzést kínál az ide pályá­zóknak. Az elmúlt ötven év gond­jaira, sikereire az elkövet­kező hónapok során szá­mos rendezvény utal majd. A tanulók részére pályáza­tot hirdettek. A fiatalok írásban számolhatnak be arról, hogy miért kötődnek az alma materhez, s azt is bizonyíthatják, hogy közü­lük ki a legjobb társada­lom-, természetkutatp, illet­ve technikus. Valamelyik labdajátékban a fiúk, a lá- nvok részére vándorserleget alapítanak. Év végi kiállí­táson mutatják be a szak­tárgyi, a szakköri, a moz­galmi munka legszebb da­rabjait. ..Töltsön egy napot isko­lánkban — gyermekével” címmel egy héten át nyílt napokra kerül sor. Ilyenkor a szülők ízelítőt kapnak a hétköznapi tevékenységből, s megítélhetik fiaik, lányaik teljesítményeit is. Ügy ter­vezik, hogy egy évkönyvet is megjelentetnek, amely­ben — többek között — he­lyet kapnak a volt tanítvá­nyok visszaemlékezései is. A változatos programso­rozat ünnepi hangversennyel zárul előreláthatólag május végén, vagy június elején. Az operatőri munkát Éti­en ne Szabó neve jelzi. Nyil­ván Nyugatra szakadt ha­zánkfia, aki a francia vagy holland filmiparban jeleske­dik. Ami az érzelmeket és lírát illeti, azt Jaques Monty és Jean'Louis d’Onorio zenéje adta a filmhez. Farkas András 40 új könyv, 1,5 millió példányban December 3-a és 8-a kö­zött rendezik meg a máso­dik országos gyermek­könyvhetet. A könyvakció­nak — a tavalyihoz hason­lóan — az célja, hogy meg­nyerje a legfiatalabbakat az olvasásnak, felkeltse a könyvek iránti érdeklődé­süket. Változatlanok a jel­szavak is: olvassatok min­dennap! Könyvet a kézbg! K&pnsftjrfíiO, 19ÍÍ). november ll.i szombat KISS BENEDEK: Korong Matyi ölma MESE KOVÁCS MARGIT KERÁMIAIRA 4. Mit volt mát tennie Matyi- nak — sebtiben fölkereke­dett, hagyta a tüzet és apja házát, csak vasfüles madarát ültette vállára, s ment, in­dult a Világrontó Banya el­len az éjszakában. Fölnézett az égre: a csillagok is mind biztatókig pislantottak. Nem méregette sokat, merre is az út, tudta, odatalál. „Fája mindenkit megtalál, ki keresi fáját. Megleled te is a maga­dét: tenni a jót, az igazat, szépet” — csengtek fülébe a Földöreg szavai. Egyetlen dolga hát most: indulni, menni töretlen elszántsággal. S alig hajnalodott, máris találkozott egy szamaras em­berrel. — Hová-hová, kisöreg? — kérdezte tőle kissé gúnyo­san. Irdatlan, nagy vörös ke­ze volt, nagy fekete bajúsza, hátán sötét-csimbókos suba. A kis csacsi majd összeros- kadt alatta. Matyi elmondta nyíltan, mi járatban, bár bántotta fölényes szájhúzoga- tása. — Hu, pajtás, te akkor naav vitéz vagy! — ibondta neki az somolyogva, s Matyi- nak megint .úgy, lóiüett; hangjában valami álnokság van. — Gyalogosan viszont aligha érsz oda mostanában! — nevetett az ember. — De látom, van egy semmi kis madarad. Odaadom érte a csacsimat. Oda én! Itt a ke­zem, nem diszmóláb. Matyinek azonban, ki tud­ja, miért, úgy tetszett, hogy az a kéz talán annál is för­telmesebb lehet, s nem csa­pott bele. Éppen madarát? Szárnyas lóért se! A bajú- szo6 haragudott az elmaradt alku miatt, de nem mutatta. Közben egy gyönyörű birka­nyájhoz éritek. A két pász­tor szívesen fogadta őket, tejjel, túróval és sajttal kí­nálta nagy szívességgel. El is beszélgettek hosszasan, este meg tüzet gyújtottak. Pász- tortűz és pipaszó mellett telt az idő, s Matyi is elmondta, mi dologban jár. A pászto­rok együttérzéssel hallgatták, a nagybajszú azonban gú­nyosan torkolta le megint: mese az egész, s ennek a szegény fiúnak hiányzik egy kereke. Matyi nem is igen figyelt rá. Hatalmasan sötét­lett a nagybajszú ültében is a tűz-ámyékban. s lassan- lassan már csak ő beszélt. A pásztorok mind nagyobbakat _ pillantottak, egyik elkeve­redve, másik botjára dőlve, de a bárányok is szunyókál­tak már a csil­lagos ég alatt. Ezt várta csak a szamaras ember! Felug­rott és csúfon- d^rosan neve­tett, miközben furcsa borzon­gás futott ke­resztül. egész testén. — így- így nyavalyások! Velem jöttök most egy szá­lig ! — ordítot­ta, s máris egy óriás kos állott a helyén, hatranyúló hatalmas szar­vakkal. A nyájat hátára kap­ta, az egyik pásztort, ki bot­jával rémülten hadonászni kezdett, egyben lenyelte, a másikat meg hátaira paran­csolta kecskedudájával együtt, hogy muzsikáljon is az álnoksághoz s pillanatok alatt nyájastul-pásztorostul a levegőbe emelkedett. — No, fiú, én vagyok az a száz alakú sárkány, akit te keresel, szegény pára! — ki­áltott vissza Matyinak csú- folódva. — Most a* madarad megmentett, és különben se veled volt dolgom. Azt mon­dom azonban: fordulj visz­ik, ha jót akarsz, és saopjál Kovács Margit: Álmodik a pásztor és a nvái. (Mészáros András fotója — KS) még egy kis anyatejet, mert ha legközelebb találkozunk, izzó-porrá törlek! Megrettent kissé Matyi attól, amit látott: az egész birkafalika már csak mint bá­rányfelhő, fodrozódott az égen, egyre távolodva, s imitt-amotrt sütött csak át bolyhái közt a hold vagy egy-egy árva csillag. Nem olyan fából faragták őt azon­ban. hogy csak úgy kezdet­kezdetén visszaforduljon! Megsimította madarát, és új­ból útra kerekedett, örült ám már naavon. hogv nem cserélte el egy szamárért! (Folytatjuk) A gyermekkönyvhétre a kiadók csaknem 40 új könyvet jelentetnek meg, mintegy 1,5 millió példány­ban. Üj kötetekkel gyara­podik a Móra Kiadó idén indult Ezerszínű Magyaror­szág és a Hétszínvilág című sorozata, s több, állandóan keresett mű — például a Micimackó és a Cini-cini muzsika — is eljut új ki­adásban a legfiatalabb ol­vasókhoz. A Már tudok olvasni cí­mű sorozat új kötete Gellé- ri Andor Endre Matyika című könyve, amely hat, gyermekekről szóló elbeszé­lést tartalmaz, s ugyaneb­ben a könyvfűzérben jelenik meg Szepes Mária Táltos Marci című írása. Török Sándor nagy sike­rű gyermekregénye, a Kö- köjszi és Bobojsza olyan népszerű lett az olvasók körében, hogy folytatást kí­vánt. Az író visszatért a két kis törpéhez, új regényének címe Gilikoti. Ugyancsak idén indította útjára a kiadó Csukás Ist­ván, Sajdik Ferenc Pom- pom meséi című, kicsikhez szóló sorozatát; a következő hetekben megjelenő második kötet címe: A radírpók. Az iskolába készülő gyerekek­nek ajánlja a kiadó Mándy Stefánia Mindenki lót, min­denki fut- című művét, amelyben az iskolakezdésről szóló vidám verseket talál az olvasó. Az ötvenes években nagy szovjet filmsiker volt a „Makszimka", amely egy hajótörött néger kisfiú tör­ténetét mesélte el. Most könyvben is találkozhatnak Makszimkával a gyerekek, a rajzokat Kondor Lajos ké­szítette. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom