Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-16 / 268. szám
Hz építők tartalékai ■ i Gépek a KOVÁC-ból Az Öntödei Vállalat Kőbányai Vas- és Acélöntödéjében speciális gépeket gyártanak a paradicsom, valamint a gyümölcs nagyüzemi feldolgozására. A termékek éömét exportálják. . (MTI fotó — Fehér József felvétele — KS) Befejeződött az őszi vetés Sajtótájékoztató a MÉM-ben Vannak ilyenek, mert hiszen — a leginkább kézenfekvő bizonyítékért nyúlva — 1979. januárja és augusztusa között a kivitelező építőiparban a termelés — az előző év hasonló időszakához mérten — 1,6 százalékkal, ám az egy fizikai foglalkozásúra jutó teljesítmény négy százalékkal nőtt. Továbbá: valamelyest szűkült a munkában levő építmények köre — 1978 augusztusához képest félezer darabos a mínusz —, vélhető tehát: gyorsul az átadás. Mindezekre a magyarázat: a tartalékok egy részének hasznosítása. A közelmúltban zajlott le az építő- és az építőanyagipar országos szervezési értekezlete. Ott a legtöbben úgy fogalmaztak: nincs külön termelés és külön szervezés, ez egyetlen folyamat, s ezért a tartalékok föltárása, kamatoztatása is ezen a módon értelmezendő. Kétségtelen: hosszú éveken át — a szorító igények miatt — az építőiparban a termelésnövekedésre került a hangsúly. Napjainkban nem a, mennyiségi fejlődés a lényeges, hiszen most és a következő esztendőkben ennek mértéke egy-két százaléknál nem lesz nagyobb. A cél: a korábbiaknál kisebb fajlagos ráfordítások, költségek, rövidebb kivitelezési idő. A sok megbízás a cégek túlnyomó része számára lehetőséget adott a válogatásra, a mindent megmagyarázásra — tisztelet a kivételnek —, azaz a személyi és szervezeti fegyelmezetlenségre. Most megfordulóban a széljárás: a szűkebb mozgási terep szilárdabb fegyelmet követel, elengedhetetlenné teszi a tervszerűbb munkát. Magasabbra kerül a mérce; van miért emelni. Így például: 1971. és 1978. között megháromszorozódott az építőipar eszközállománya, ám az egységnyi állóeszközre jutó saját termelés értéke csökkent; romlott az eszközhatékonyság. Bizonyos daruNapjainkban, ha még nem is általános, mindenesetre egyre gyakoribb a városi lakások távfűtése. Mondhatni, hogy a korszerű településtervezések, építkezések egyik velejárója lett megyénkben is. A kazánokhoz többnyire felhasznált gáz és olaj világszerte tapasztalható drágulása azonban mindinkább meggondolásra készteti a fej. lesztőket, mind sürgetőbben keresik a választ arra, hogy meddig célszerű elégetni a máris igen költséges tüzelőanyagokat. Nem helyesebb-e; mielőbb olcsóbb megoldás után nézni? Az Energiagazdálkodási Intézet már régebben foglalkozik a témával hazánkban, s városaink is keresik a legjárhatóbb utat a jövő programjának kialakításához. Ilyenféle igyekezet során kapott megbízást egy érdeklődéssel várt tanulmányterv kidolgozására a Gagarin Hőerőmű Vállalat néhány szakembere is nemrégiben. Az elképzelések — mint a napokban Pál Sándor főosztályvezetővel és Virányi Béla főosztályvezető-helyettessel folytatott beszélgetésünk alkalmával kiderült — már születőben is érdekesek, figyelmet érdemlőek. A javaslat főszereplője — talán mondani sem kell — az erőmű hulladékhője, amely egyébként a közelben néhány hónapja létesített üvegházban történő hasznosításával bizonyítja, hogy igen is jobb sorsra érdemes. Miről is van szó? uoi-i-ianj szavakban típusoknál, földmunkagépeknél a munkarenden belüli állásidő aránya ötven százalék. Most a mérleg másik serpenyőjébe helyezve egy tényt: kezdeti lépések tapasztalhatók a vállalatoknál a nagy értékű gépek egymásnak történő ideiglenes átadására, s ezzel a fokozott kihasználásra. Ez a kétarcúság sok minden másban is meglelhető azon a bonyolult terepen, amit köznapian úgy nevezünk: építés. Tizenkét-, tizenhárom százalékát adja a nemzeti jövedelemnek az építőipar, amelynek termelése 1970 és 1978 között megkétszereződött, s tavaly túlhaladta a 158 milliárd forintot. A látszatra száraz adatok mögött valójában az áll, hogy nincs olyan népgazdasági terület, ahol csak átmenetileg is nélkülözni tudnák az építőmunkások keze nyomát. S mert ez igaz, a tartalékok ügye sem belső dolog, ami a szakma keretein belül marad, hanem össztársadalmi érdekeltséget magában hordó teendő. Ez ad valós felelősséget, ez közvetít nemes sürgetést. Van mire sürgetni. Vállalaton belül az egyes részlegeknél és a vállalatok között például rendkívül nagyok a hatékonysági, szervezési, teljesítménybeli különbségek. A hetvenes években a korábbiakhoz képest fordulat következett be: az építőipar termelésnövekedésének 97 százalékát a termelékenység emelkedése fedezte. Ami fontos: a termelékenység és a bér gyarapodása egy úton, egy ritmusban futott. A népgazdaság egészén belül itt a legjobb a teljesítménybérben elszámoltak aránya: a fizikai foglalkozásúak 85 százaléka ennek alapján kapja keresetét, s munkanormák szerinti bérhez jut minden száz fizikai állományú dolgozó közül 65. Ámde: még mindig hatalmas tartalékok rejlenek az egyösszegű utalváfogalmazva arról, hogy miközben a meggyújtott lignitet — a különféle okos berendezések segítségével — villanyárammá változtatjuk, a tüzelőanyaggal bizony a legjobb akaratunk mellett is meglehetősen pazarlóan bánunk. Szakszerűbb kifejezésekkel élve: jelenleg a kémiai energiának mindössze 29 százaléka kerülhet villamos energiaként a hálózatba. Az átalakítás során nem kevesebb, mint 44 százalékra tehető az a veszteség, amely úgynevezett kondenzációs hő formájában a levegőben elveszik. S az „elpipált” melegnek csupán egyetlen és szerény hasznosítása történik az említett növényházban. Mert fűthetne a visontai hő egy nagyobb települést, eljuthatna akár Gyöngyösre is. Kézenfekvőnek látszik a megoldás: be kellene hát vezetni ezt a meleget a mát- raalji lakásokba. Valójában azonban valamivel bonyolultabb a kérdés, mintsem első hallásra 'hinné az ember. Ám korántsem olyan, amellyel ne lenne érdemes foglalkozni ! Ugyanis az az igazság, hogy az erőmű jelenleg csupán 40—50 Celsius-fokú hőt adhatna a városnak. A vezetékben áramló víznek pedig még mínusz 20 fokos időjárás esetén is 100-nál melegebbnek kell lennie. Forróbb vizet csak a termelt elektromos áram meny- nyiségének csökkentésével, vagy a mostaninál több fűtőanyag felhasználásával adhatna. nyozás, az ún, minőségi prémiummal -kombinált teljesítménybér. az önelszámoló brigádrendszer kiterjesztésében, amikhez azonban — el ne feledjük — nélkülözhetetlen a folyamatos munka feltételeinek megteremtése. Indokolt remény: a túlke- reslet csökkenése — némely területen megszűnése — egészségesebbé teheti a vállalati magatartást; rugalmasságuk fokozódását, változási készségük erősödését, kereskedelmi módszerek alkalmazását — például: gép- kölcsönzés, anyagigények összevont kielégítése — kényszerítheti ki. Tavaly az átadott építmények átlagos megvalósítási ideje ötven nappal — 1977-hez kepest 15 százalékkal — csökkent. A legutóbbi három évben folyamatosan mérséklődött az egy házgyári lakás tető alá kerüléséhez szükségés idő. Tény, az ellenkező oldalról: csupán az igazolatlan hiányzások miatt egy ezer főnél többet foglalkoztató vállalat egész évi munkaidő-alapja vész el! Szinte mindenütt jelentősek a fölkínálkozó tartalékok, hiszen az egy munkahelyre jutó dolgozók számának növelése — 1978-ban mindössze 33 fő volt az átlag — éppúgy lehetőség, mint az ipari épületek kivitelezési, idejének — tavaly 515 nap az átlag, nemzetközi összehasonlításban elfogadhatatlanul sok — rövidítése. Az MSZMP Központi Bizottsága egy esztendeje fogadta el az építőipar fejlesztésének fő irányait kijelölő határozatot, s az útmutatás leegyszerűsített, de igaz sum- mázata annyi: jót, s jól építeni. Amiből az azóta eltelt időben a korábbiaknál több példát láthattunk. A példák jellemzővé tétele azonosítható a tartalékok értő kamatoztatásával. Veress Tamás Világos. hogy a villamos energiára szükség van. S az is igaz, hogy a több fűtőanyag — még lignitből is — többe kerül. A víz javára nem egykönnyen mondhatunk le a villamos energiáról. Meggondolandó, hogy egy erőműben vizet melegítsünk azzal a lignittel, amelyből például az olajnál két és félszer olcsóbban termelhetünk áramot. Másrészt pedig most még azért sem dönthetnénk egyértelműen a forró víz, az említett távfűtés mellett, mert Gyöngyösnek — legalábbis az előrejelzések szerint — 1990-ben is, csúcsidőben „csupán” 2.5 gigakalóriás lesz az óránkénti hőszükséglete. Ami a mai megítélés mellett kevésbé elégíthető ki gazdaságosan, mint egy nagyobb, mondjuk a pécsihez hasonló igény. Ha azonban azt mérlegeljük, hogy a lignit előnye nemcsak az áramtermelésnél, hanem, a távfűtésnél is nyilvánvaló, mái: érdemes foglalkozni az erőmű más területen is történő hasznosításával. Hiszen Visonta két nagy gépén csak kisebb átalakításokat kellene elvégezni, s lényegében egy 250 milliméteres átmérőjű csőpár lefektetésére lenne szükség a 16 kilométernyire levő városig. Azon a nyomvonalon, amelyen egyébként a mátra- alji város majd az ivóvizet is kapja. A költségekre pedig jellemző., hogy a forróvíz eljuttatásához a csövezeJól haladnak az őszi mezőgazdasági munkák, a vetés mindenütt befejeződött és a betakarítás is végéhez közeledik — tájékoztatta az újságírókat csütörtökön Mészáros István, a MÉM főosztályvezetője. A gazdaságok idén két héttel korábban elkészültek a nyári munkákkal, ennyivel korábban láttak hozzá az őszi szezonhoz, és ezt az előnyt jól szervezett munkával sikerült megtartaniuk, bár az időjárás nem kedvezett, hiszen hetekig nem volt eső, és emiatt túlságosan felszikkadt, kiszáradt a talaj felső rétege. Ez gondot okozott a vetésnél és a betakarításnál egyaránt. A szokásosnál gyakrabban törtek el a gépalkatrészek, viszont a szerviz olajozottan működött, a Mezőgép vállalatok soron kívül gyártottak ték jelentené a beruházás 85 százalékát. A távfűtés megoldható lenne úgy is, hogy az erőmű kellő mennyiség átadása után'néhány órára visszatartaná hőenergiáját, s az igény szerint ilyenkor ismét csak áramtermelésre fordítaná. A rövi'd szünetet észre sem vennék a lakásokban, a többlet villamos energia pedig az országos hálózatot táplálhatná a villamos csúcsidőben. S elképzelhető az is, hogy — ha már a gázt bevitték Gyöngyösre — a légnemű fűtőanyagot a visontai hővel felváltva használják. Amikor az erőmű hosszabb üzemzavar, vagy éppenséggel nagykarbantartás miatt áll, a gázt veszik igénybe a városi hőközpontban. Aztán, számításba kell azt is venni, hogy idővel a ma modern Gagarin Hőerőmű is elöregszik, az évek múlásával egyre kevésbé szolgálhatja eredményesen a hazai villamosenergia-ipart. A közeli város hőigénye pedig tovább nő, előbb vagy utóbb elérheti azt a mennyiséget, amely már vitathatatlanul érdemessé teszi a csővezeték kiépítését. Szóval: az elképzelésekben van fantázia. Az ötlet ugyanis a bőséges mátraalji és környékbeli szénvagyon még komplexebb felhasználását jelentheti n jövőben. A lignit nemcsak áramot adhat, nemcsak a pernyéjét hasznosíthatja mind sokoldalúbban az építő- és építőanyag-ipar, hanem — mint az iméntiek- ből kiviláglik — lakásokat, akár egész várost is fűt- het. Ez újabb lehetőség mellett pedig bizonyára vétek lenne közömbösen elmenni. Gyóni Gyula alkatrészt, s így zökkenő- mentes volt az ellátás és a gépjavítás. Némi gondot okozott. hogy a foszfor és káli műtrágyákból az import késése miatt nem volt elegendő, s ez némileg visszavetette az őszi mélyszántást is, az előzetes műtrágyázás nélkül ugyanis nincs sok • értelme a talaj forgatásának. Komárom, Szolnok és Heves megyében befejeződött a kukorica betakarítása. Országosan is jól állnak, hiszen a termésnek már csak 5 százaléka töretlen. A cukorrépa 86 százalékát szedték fel. A betakarítás tempóját tudatosan ’aissítottálk; részben azért, mert októberben szokatlanul meleg volt az idő, s ez rontott volna a földből kiszedett répa minőségén, másrészt pedig a nehéz talaj viszonyok miatt csak lassabban haladhattak a gépek. A munka az esők után meggyorsult. A gazdaságok annál is inkább igyekeznek, mert november 7.0 ig úgynevezett ütemezési felárat kapnak a cukorgyári alapanyagért. Vége felé jár a zöldség betakarítása, már csak kisebb területeken van kint a káposzta es gyökér- zöldség. 4MT1) f ---------------------------------------------— H a valahol valamiért valamely körülmények közt elhangzik a kérdés, hogy miért igy, miért úgy, miért történt, miért, nem történt. ..? — azzal kezdődik a válasz: — Mert... Vagy: Azért, mert .12 Egyre megy — valamit magyarázunk. Vagy megmagyarázunk. Vagy, meg inkább: magyarázkodunk. Tiszanánán — igen jelentős összefogás eredményeként — úgynevezett egészségügyi kombinát épült, rendelőkkel és szolgálati lakásokkal, Item titkoltan azért, hogy emeljék a község egészségügyi ellátottságának színvonalát. Mert enélkül nem megy. De csak ezzel — szintén nem. Példa van rá rengeteg. Mármint arra, hogy sok hasonló sorsú, he’ "fű település, mint 9 ... anána. éveken át hirdet pályázatot. az ezzel megbízott dolgozóik járják az orvostudományi egyetemeket — és udvarolnak. A még nem,, de már rövidesen végző „doktor uraknak”: ide jöjjön, gyere hozzánk. Lakás, jó fizetés biztosítva, a nejnek (netán: férjnek: jó állás. egyszóval minden, minden ami csak tellett tőlünk, ami csak lehet... Korábban is tudtunk községekről, ahol kész kc.s- telu várta (de hiába) a: orvost, ö nem jött, volt jobb mindig a jónál. Emberileg teljesen érthető, hogy a páholyban ülő válogat, a jónál is jobbat,, sót, még jobbat, a lehetséges legjobbat akarja — és ezt többnyire el is éri. (Más kérdés, hogy később sikerül-e bizonyítania?) Tisza na na egészségügyi kombináttal ps hnrom.szo- bás lakással var ma orvosra. Pályázatot pályázatra hirdettek, és személyesen sem restelltek elmenni az egyetemre. Végre akadt is egy végzős medikus, aki odautazott — nejestől —, megtekintette a már említett, nagyon sokba került egészségügyi intézményt, természetesen az orvost illető szolgálati lakással együtt, aztán közölte: nem tart rá igényt. Mint kiderült a lakást elfuserálták. Az ..egyedi” tervezés ellenére a szobák „kolbaszszobák”, berendez- hetetlenek, a konyha, olyan, hogy kényelmesen egy ember sem, fér el benne. Most, ne beszéljünk arról, hogy a község nerh az ország legszebb tájainak egyikén települt, hogy adottságai nem a legjobbak satöbbi, satöbbi. Ismereteink mai szintjén ugyanis minderről senki sem tehet, hacsak a „magasságos” nem, öt azonban aligha faggathatjuk ebben az ügyben. Annál inkább megkérdezném azoktól, akik tervezték, építették és végül jóváhagyták ezt az egészségügyi kombinátot: Miért? Miért kellett igy elfuserálni? Mert... — és már szinte hallom a felháborodott válaszokat. Meglehet: én vagyok a hibás, hogy üresen all az új körzeti orvosi rendelő ma Tiszanánán...? (ku-tf) <Nbiwsm,€} 1979. november 16., péntek Meleg a városnak TÁVFŰTÉS — VISONTA R OE?
