Népújság, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-16 / 268. szám

Együttműködés a színvonalas

pedagógusképzésért

Ziclona-Gora, az egri főiskola új külföldi partnerintézménye

Ez év tavaszán a Lengyel Népköztársaság egyik városának, Zielona-Górának tanárképző főiskolája azzal a kéréssel fordult az Oktatási Minisztériumhoz, és közvetlenül főiskolánkhoz, hogy hivatalos és baráti kapcsolatot vehessenek fel az egri intézménnyel. A magyar minisztérium hozzájárult a kéréshez és így született meg az egri főiskola hatodik külföldi partnerkapcsolata a lengyel főiskolával.

A lengyel intézmény meghívására októberben az egri főiskola küldöttsége elutazott Zielona-Górába, hogy részt vegyen a főiskola tanévnyitó díszünnepségén, tájékozódjon az intézmény helyzetéről és közösen kimunkálják azokat a lehetőségeket, melyek végérvényesen megteremthetik a két intézmény kapcsolatát.

Zielona-Góra 100 ezer lakosú város, Lengyelország alsó-sziléziai vidékén, 40—50 kilométerre az NDK-határtól. Egerhez hasonló, szép fekvésű település, mely a második világháború előtt Németországhoz tartozó terület volt. Ezért régi neve: Grünberg. A világháború óta igen sokat fejlődött, hisz akkor csupán 24 ezer lakosa volt. Ma kulturális, tudományos és oktatási központja /Nyugat-Len- gyelországnak, híres együttesekkel és két felsőoktatási intézménnyel: tanárképző és műszaki főiskolával. A két intézményben fi ezer hallgató tanul.

A város ipara is számottevő. Bútorgyára,

elektromos mérőkészülékeket gyártó üzeme, vagon- és textilgyára, bőrfeldolgozó kombinátja és művészileg igen nagy értékű kerámiaipara figyelemre méltóvá teszi — a város iparát is.

Három napot töltöttünk a tanárképző főiskola falai között, ahol kétezer nappali és ezer levelező hallgató oktatását látják el. A három fakultáson (marxizmus—leninizmus, pedagógia, természettudományok) három intézet és 12 tanszék működik. 210 tanár oktatja a hallgatóságot.

Mivel a főiskola 10 évvel ezelőtt jött létre, ezért első otthonuk a régi belváros tanítóképző intézete volt, melynek megszűnése után ők örökölték a régi intézményt. A tanárképzés egyre növekvő fontossága miatt 2—3 év alatt kinőtték ezt az épületet, és ma már

a városszéli szép nyírfaerdőben egyre előrébb nyomulva új főiskolai városrész épületei emelkednek, tanszéki épületekkel, sportpályákkal, tornacsarnokkal, uszodával, kollégiumokkal és étteremmel.

A főiskolai tanács tiszteletünkre rendezett díszülésén részletesen elmondták nekünk azt a gazdag munkát, amit az intézetek és a tanszékek az elmúlt évtizedben megvalósítottak,

avagy célul tűztek ki. A marxizmus—leninizmus intézet elsősorban az ifjúság politikai nevelésének és politikai tájékozottságának tudományos lehetőségeit és mértékét kutatja, s ezt a munkát német partnerintézményükkel közösen végzik, melynek eredményeit könyv formájában jelentetik meg az elkövetkezendő hónapokban. A fiológiai intézet az irodalomtanítás módszertanával, metodológiai kutatásokkal, valamint a szocialista társadalom szerkezetének modernizálási problémáival foglalkozik. Az orosz tanszék a nyelvi intonáció kérdéseit és annak műszeres mérését tűzte ki célul. A pedagógiai intézet a népművelés korszerű módszertanával foglalkozik. A fizikai intézet szilárdtest-kutatásokkal, a matematikai funkcionális analízissel és az általános iskolából a középiskolába való átmenet problematikájával foglalkozik. Az idegen nyelvi tanszékeknek ' az oktatásban nagy szerep jut osztályrészül, mert minden főiskolai hallgatónak két idegen nyelv elsajátítása kötelező.

Kellemes és sokat ígérő beszélgetést folytattunk a megyei pártbizottság tudományos és ideológiai titkárával, aki a több, mint kétórás beszélgetés során hozzáértően és igen részletesen ecsetelte a Lengyel Népköztársaság iskolapolitikáját, pedagógusainak helyzetét és tudományos kutatási lehetőségeit. Ök már két éve a tízosztályos iskola még nem könnyű útjait járják. Ügy éreztük, ma még nem teljesen elégedettek az áttérésből fakadó eredményekkel és lehetőségekkel. Hallottuk azt is, hogy a végzett pedagógusok 20 százaléka más pályán helyezkedik el ugj'an, de ezek a területek sem idegenek a pedagógus mi voltuktól: pártmunkások, népművelők, kutatók lesznek. A városokban felesleg van pedagógusokból, vidéken hiány. Kevés gyerek születik, a mai legyen családi modell az 1 —2 gyerekes család. Olyan kiterjedt képesítés nélküli hálózat, mint Magyarországon, náluk nem ismeretes, de van jó néhány olyan működő pedagógusjelölt, akinek még nincs pedagógiai végzettsége, de valamilyen rövid tanfolyam keretében már felkészítették a pálya gyakorlására. Igen kellemes tényeket hallottunk a tanítók és a tanárok lakásproblémáinak megoldásával kapcsolatban. A megyei titkár elmondta, hogy náluk alapvető törvény, hogy a pedagógusok lakáskérdését első helyen kell megoldani. Addig az

1—2 évig, amíg ez nem sikerül, biztosítanak számukra egy olyan átmeneti lakást, ahová azokat a családos és nem családos pedagógusokat gyűjtik össze, akik otthonra várnak. A falusi iskolákat úgy építik, hogy mellette az iskolával egy- időben 10—15 pedagógusla- . kás is elkészüljön.

Elbúcsúzásunk előtt a rektori tanács ülésén körvonalaztuk Egerrel felveendő kapcsolatuk fontosabb lehetőségeit Megállapodtunk abban, hogy tudományos és oktatási szimpozionokra egymást meghívjuk. Az intézmények tudományos közleményeiben kölcsönösen közlünk cikkeket az oktatónevelő és tudományos munkában elért eredményekről. A tanszékek munkájának megismerése céljából évente küldöttségeket cserélünk. Elsősorban a marxizmus— leninizmus, a pedagógia, a matematika, a fizika és a technika tanszékek közös munkájára gondoltunk. Az egri nyári nemzetközi hallgatói építőtáborba a zielo- na-górai főiskolás ifjúság 20—25 tagú delegációját meghívtuk. Szakszervezeti bizottságaink valószínű kimunkálják a kölcsönös oktatói-dolgozói üdültetés lehetőségeit is.

Mindezek rögzítésére és aláírására 1980 májusában kerül sor, amikor az egri intézményhez látogat lengyel partnerintézményünk rektori delegációja, hogy hozzánk hasonlóan megtekintse azt a magyar felső- oktatási intézményt, amely- lyel a kapcsolatfelvételt oly nagy odaadással szorgalmazták lengyel barátaink.

Dr. Sziics László

főigazgató

„Adósok könyve"

Kezdetben a kölcsönök, hitelek visszafizetésének

határnapját rögzítették benne. Ezért nevezték kalendáriumnak, vagyis adósok

könyvének. (A latin calendae szóból, mely a hónap első napja; alighanem az ókori OTP is akkorra kérte a részletet.)

Azután g naptár neve lett. És ma? Magyarítva évkönyv, — naptár is, más is.

Vegyünk egy példát. A Nők Lapja 1980-as Évkönyvét. Naptár — kétségtelenül. Napok, hónapok (csillagjegyekkel), névnapok jegyzéke.

Visszatekint az elmúlt évre, összefoglalja legfontosabb eseményeit. De főképp előre néz, az új esztendőre.

Kerti teendők tára — hónapok szerint. Hétköznapi és ünnepi étkek, ugyancsak végig az esztendőn. Divat — ezúttal először nemcsak fotókkal, hanem színes rajzokkal is tavaszra, nyárra, őszre, télre. Lakberendezési ötletek, lakótelepi otthonokból ellesve. Jogi eligazítás, megszívlelendő lelki tanácsok, hasznos kézimunkák, szóval: rengeteg praktikum. Aki éppen 1980-ban akar új életet kezdeni — és ki nem akarna — az évkönyv egyik cikke nyomán határozhatja él: kevesebbet panaszkodom, derűsebben, egészségesen élek.

A kalendárium valamikor a Biblián kívül a paraszt- családok egyetlen könyve volt. Innét a hagyomány: legyen benne „minden”. Nemcsak hasznos meg elvontabb ismeret. hanem irodalom, anekdota is, szórakoztató tarkaság és fejtörő, kicsiknek, nagyoknak. A tradícióval a Nők Lapja Évkönyve sem szakít, legfeljebb any- nyiban, hogy nem egészen alapfokú ismereteket és nem filléres irodalmat ad. (Kaffka Margit-novella is van benne). Az ok magától értetődő: ma már sehol sem a kalendárium az egyetlen könyv a családban.

Adósok könyve? Hát, ráébreszt egy-kót tartozásra. Többet kellene olvasni, változatosabban táplálkozni, csinosabba'n öltözni. Nem rossz indítás 1980-ra.

t. m.

KISS BENEDEK:

Korong Matyi ölma

MESE KOVÁCS MARGIT KERÁMIAIRA:

Kovács Margit:

Az öreg csősz és az Alvó fiú

(Mészáros András fotója — KS)

Nagy hozzáértést és fáradságot igényel ám az agyag kiégetése, az edények zsöngéllése! A katlan célszerű megépítése még nagyobb feladat persze, nem is bízná azt egy igaz gölöncsér se másra. Matyi apja is maga építette a katlant s egész erdőség kellene szilvafából ahhoz, hogy az a sok edény, amit már itt kiégetett, megteljék a jó .szilvalekvárral.

Apjával Matyi egész nap az égetést készítette ,elő: vagy ezer darab kisebb-na- gvobb edényt raktak be, takarosán elrendezve, míg estére elgyújthatták. Matyi nagyon szerette ezt a pillanatot, most meg különösen alig várta, mert fülében csengtek még a Földöreg tegnapi szavai a tűz-sár- kányról: hiszen azt épp ekkor varázsolják elő és parancsolják be szolgálattétei- re a katlanba! S hogy tud

QJ!Wgܣ

JMtIU MiMBbN lő., péntek

véle apja bánni! Sem szorítani vagy bőggetni nem szabad, mert akkor elrúgja az edényt, hogy megreped, sem nyalatni nem szabad hagyni láng-nyelveinek, de lanyhán elengedve legeltetni sem lehet ám. mert akkor az edény zsöngélletlen marad!

Mikor már csak ügyelni kell a tűz ébrentartására, s az ilyenkor rendszerint ösz- szesereglő vendég-fazekasok is, kibeszélgetve magukat, hazamennek: éjfélig az ő feladata a tüzelés. Akkor váltja föl édesapja.

Nehezen várta most, hogy magára maradjon a sárkányával, s komolyan tanulmányozhassa. Addig-addig töprengett azonban a Földöreg szavain, míg nem csak a tűz ébren tartása, de saját magáé lett lassan a nagyobb dolog. Ült a katlan tüze előtt, és leje mindinkább vállára hajlott, szemhéjai mind nehezebbekké váltak. Megetette újra szelíd sárkányát az előkészített fával, a jó parazsat a katlan belsejébe kotorta, de mindhiába: súlyosan nyomta egyre lejjebb képzeletvilága és fáradtsága. Mármar azt hitte» .«laludt, mi-;

kor — honnan, honnan nem? égetéskor bizony sok furcsa dolog megeshet — mellette termett a Legenda-Hasú ember, és megszólította.

— A Földöreg küldött . hozzád, fiam!

Több ezer

éves vagyok, telisdeteli éltető történetekkel, ezért is mondanak Legenda-Hasúnak. Ügy alakult, hogy most csak te tudsz rajtam és az embereken segíteni.

Az embereknek szükségük van történeteimre, de a Világrontó Banya rontásának nem tudok többe ellenállni. Tudd meg. a világ nagyobbik része hatalmában van már. s mielőtt, engem is teknőccé változtatna, annyira futja csak időmből, hogy értesítselek, indulj föl ellene! Mert bizony teknőcként keli majd tengődnöm az ; Operencias-tenger partján.

míg erejét, ami hetvenhét alakot öltő sárkányában van, s gonoszságát, ami meg egy botfülű varjúban fészkel. valaki meg nem töri. Neked ez sikerülhet: a

Földöreg küldött hozzád. Időm lejárt. Indulj te is, percet se veszíts: utadon engem is megtalálsz még!

(Folytatjuk) .

Tél előtt

l

Az erdő mór levetkőzött és a fák ereiben megállt a yér.’

A csupasz gallyak úgy koppannak egymáshoz azl északi szél süvítésében, mint a patkolatlan bakancssarkak, amikor hantákba vágja őket valaki.

A közelgő tél előtt tiszteleg az erdő, vigyázzban allnak a fák. Tegnap még eső esett, de mára fehér zuzmarás köd ereszkedett az egész tájra.

— Milyen világ ez? — kíváncsiskodnak a fiatal szarvas-'

borjúk, a muflonok, mert ők még buták, és nem ismerik a természet változásait, nem tudják, hogy nem csupán tavaszból, meg nyárból áll a világ, amikor süt a nap, meleg van, és friss zöld fű sarjad a patakok mentén. Ok még csak most ismerkednek a téllel, a sanyarúsággal, a hideggel, az éhséggel... ,

Az erdőt járó ^mber összedörzsöli a tenyeret örömében, mert a szórón felszedték az éjjel a disznók a kukoricát, és arra gondol, hogy este holdvilágnál...

Később kav .csgurulást hall az oldalból, mire megállj kővé mered, és' vár.

— Disznók?

— Inkább szarvasok! — tűnődik magában, mert a disz-l nók ilyen későn reggel már nem mozognak. A bokrok mögül aztán kilép egy ember és odaköszön a fa mellett állónak.

— Időben indultál!

A másik biccent, aztán int, hogy jöjjön közelebb a vendég. és magában már el is határozza, hogy tüzet raknak, és

szalonnát sütnek.

A kesernyés füst megüli a völgyet, a nyársra húzott szalonna illata bejárja a közvetlen környéket.

— Van-e mozgás a másik oldalon? — kérdezi az erdőjáró az öregtől, aki előbb nagyot harap a zsírtól csepegő kenyérbe, komótosan megtörli a bajúszát, és csak azután szól:

— Odafent már havazott az este! A vadak nyugtalanok,'

és a szarvasok is lejjebb húzódtak.

Sokáig nem szólnak, azután csak ülnek a tüskön, fala-’ toznak, és közben egymást nézik, mintha ma találkoztak volna először. Később a fiatalabb, csakhogy mondjon vala- '■ mit, mégis megkérdezi:

— Lesz-e nagy tél az idén?

— Nagy tél lesz'! Nagyon nagy — vágja rá amaz olyan biztosan, mintha most kapta volna meg a Meteorológiai In-* tézet jelentését.

— Miből gondolja?

— Nem gondolom, tudom! — így az öreg és kortyolgatni i

kezd a borosflaskóból.

— Mégis, mondjon rá valamit! — noszogatja a kérdező de ő csak nyeli, iszogatja a bort nyugodtan, ráérősen, mint, aki tudja, hogy az erdőn sietni, kapkodni nem szabad:

— Hosszú, száraz ősz után nagy, havas tél következik! A szarvasok hája vastag, a nyári kabátot a szokottnál gyorsabban télire cserélték. A későn költöző madarak is idő előtt elmentek — nyugtázza az ember befejezve a szót,' mintha kérdezné:

— Ennyi bizonyíték sem elég?

— Akkor etetni kellene! Szénát, sót, terményt hordani.'

— Már kellett volna! — szólt közbe csak úgy félvállról amaz, és összecsappantja a térdén megtörölt bicskát.

Dél felé havazás kezdődik. Éleinte apró dara, jégkristályok hullnak, aztán nagy vattacsomók, amelyek néhány óra alatt fehérre festik az előbb még csupasz, fekete erdőt.

Valahol a közelben egy mátyásmadár kiált, de hogy az őszt búcsúztatja-e. vagy a telet köszönti, azt tudni néni lehet. hiszen az emberek nem minden olyat tudnak, amibén az állatok egészen bizonyosak...

Szalay István

November 22—24.:

Országos

úttörőparlament

A VII, országos úttörőpar- lament „a lányok parlamentje lesz” — mondogatják a Magyar Űbtörők Szövetségé-’ ben, s nem alaptalanul: a Debrecenben november 22— 24 között lezajló tanácskozás küldötteinek 70 százalékában lányokat választottak m?g. Miről vitáznak majd a szocialista demokrácia e sajátos ifjúsági fórumán 350-en az egynüillió-kilencvenezer kisdobos és úttörő képviseletében? — erről tájékoztatta Feith Bence, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsának titkára az MTI munkatársát.

Júniusban 3300 csapat- pairlamenten folytattak nyílt, őszinte eszmecserét a pajtások arról, mi valósult meg a három évvel ezelőtt tartott országos úttörőparlamenf ajánlásaiból, hogyan lehelne jobban megfelelni a kisdobos- és az úttörőélet törvényeinek.

A gyerekek mindenütt véleményt mondtak a népszerű s a kevésbé kedvelt úttörőprogramokról. Mondhatni „abszolút” többséget kapott a népszerűségi ranglistán a sportolás, a kirándulás, az akadályverseny, az 1977-es országos játék, s általában a játék, a vetélkedő, a táborozás, a kulturális szemle.

Szövetségünknek, s az ifjúság nevelésével foglalkozó valamennyi szervnek meg-.

szívlelendő tapasztalat. A' mérleg másik serpenyőjébe került az énekkari foglalkozás, a naplóírás, vagy az út- törőzsebkönyvek kitöltése.

A legtöbb ellenvélemény „általában” az adminisztráció ellen hangzott el. Ide sorolják a gyerekek a különféle írásos beszámolókat, értekezleteket is.

Az összejöveteleken fény derült arra is, az iskolai házirendet sok helyen továbbra is a csapaitközösség megkérdezése nélkül készítik, az útitörőtanács jóváhagyása pedig formális. Hiba az is, hogy elmarad az elkészüli házirendek ismertetése. Így azután a szabályok megtartásával kapcsolatban is vannak problémák. A parlamentek többségében jónak ítélték meg a szakkörök munkáját, s a gyerekek még több szakkört „kémek".

A VII. országos úttörőparlamenten hét munkacsoportban tanácskoznak majd a küldöttek. Mindenütt szót váltanak a kisdobos- és- az úttörőélet törvényének megfelelő tevékenységről, magatartásról, jó módszerek népszerűsítéséről. Az összegyűlt javaslatokat is rendszerezik, köztük az úttörők és a kisdobosok további vállalásait, s az úttörőszövetséghez, a társszervekhez intézett kéréseket, javaslatokat — mon- . dotta beíejeacs-ui Feith Betű** ..

1