Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-04 / 232. szám
;i Csak a múltat őrző jövő boldog < I ••• Megnyitották a múzeumi és műemléki hónap megyei rendezvénysorozatát Lénárt Andor átveszi kitüntetését (Fotó: Szántó György) Szerdán délután — az egri Ho Sí Minh Tanárképző Főiskola dísztermében — nyitották meg az országos múzeumi és műemléki hónap megyei rendezvénysorozatát. Az ünnepségen — többek között — megjelent Kiss Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Varga János, Eger Város Tanácsának elnöke. A résztvevőket dr. Bodó Sándor, a Heves megyei Múzeumi Szervezet igazgatója köszöntötte, majd Szabó István. a megyei művelődésügyi osztály vezetője mondott beszédet. Hangsúlyozta: a programok két fő gondolatkört fognak át. Az egyik a gyerekek nemzetközi éve, a másik pedig pusztuló műemlékeink fokozottabb védelmének igénye. Jelezte, hogy a témák összeállítása során ezek a vezérelvek érvényesültek. Ennek megfelelően került sor október 1-én — a vármúzeum klubtermében — Lesznai Anna meseillusztrációinak bemutatására. Gyöngyösön — a Mátra Múzeumban — a gyöngyössolymosi általános iskola egyik őrse ad ízelítőt abból, hogy az úttörők miként védik a természetet. Hatvanban október 14-én Emlékvédelem címmel kaphatnak képet az érdeklődők a Grassalkovich-kastély múltjából. Egerben és Gyöngyösön több előadás hangzik el elődeink örökségéről. Ezek a törekvések arra utalnak, hogy napjaink emberei a költő Váci Mihállyal együtt vallják: „Csak a múltat őrző jövő boldog... ” Ezt követően Szabó István kitüntetéseket adott át. A kulturális miniszter a Szo-t cialista Kultúráért kitüntető jelvényt adományozta Lé- nárt Andor történész muzeológusnak, Szabó János Győző régésznek, az egri Dobó István Vármúzeum osztály- vezetőjének. A Kiváló munkáért kitüntetést kapta Gö- böly Gergelyné a mikófalvi tájház gondnoka, Tregova István, az egri vármúzeum műszaki előadója. Dr. Bodó Sándor értékelte a XXVII. néprajzi és nyelvjárási, valamint az IV. történeti gyűjtőpályázat eredményeit, s ő adta át a díjakat is. Az előbbi kategóriában — felnőtt tagozatban — első helyezést ért el Hacsavecz Béla (Visonta), másodikat Laknerné Brücklen Andrea (Pécs), harmadikat szerzett Bertalan Imréné (Szilvásvárad általános iskola). Munka- jutalommal ismerték ed az alábbiak hozzáértését: Medve János (Adács), Gál Gyula (Szilvásvárad), Melczer János (Eger), Újvári Ferenc (Gödöllő), Molnár Gyuláné (Nagyvisnyó), Bállá János (Visonta), Csernyiczky Béla (Gyöngyös), Egerszegi SánIrodalmi szabadegyetem Hatvanban Irodalmi szabadegyetemet indít október második felében a TIT városi titkársága Hatvanban. A vállakózás elsődleges célja, írásművészetünk mélyebb megismerése, megértése, de igen hasznosan segíthetik az előadások, vitadélutánok azon fiatalokat is, akik az idén egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákra készülnek. A szervezők elsősorban a munkásfiatalok érdeklődésére építenek, ugyanakkor azonban szabadegyetemi „hallgató” lehet minden iro- dalcjrn iránt fogékony hatvani. Mit ölel fel a tíz előadásból álló sorozat, s kik lesznek az előadók? Bonckés alá kerül Balassi, Madách művészete éppen úgy, mint a felszabadulás utáni kortárs- irodalom. A vitavezetők pedig jobbára a debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemről kerülnek -ki. írók, költők a reneszánsz és a barokk idejében címmel például dr. Bitskey István előadása nyitja a szabadegyeteOMßEMM lt)október 1., csütörtök met, Madách jelentőségéről dr. Imre László értekezik, Németh László és a magyar próza értékelésére pedig dr. Cs. Varga István vállalkozott Debrecenből. Az előadók sorában találjuk dr. Lökös István egri főiskolai tanárt, aki a magyar felvilágosodás irodalmát elemzi, míg dr. Czine Mihály Móricz és a népi írók társadalmunk fejlődésében betöltött küldetését tárja fel. Külön előadást szentel a szabadegyetem József Attila lírájának, a magyar dráma kialakulásának. Továbbá írásművészetünk és a filmgyártás kapcsolatának is. Érdemes megemlítenünk, hogy a szervezést vállaló TIT-titkárság a gyöngyösi Mátra Művelődési Házzal kötött szerződés alapján valósítja meg elképzeléseit, figyelemmel a lehetőség gazdaságos kihasználására. Ilyenformán a délután Hatvanban lezajló előadások kétórás eltolódással az érdeklődő gyöngyösiek körében is elhangzanak. A hatvani TIT és Debrecen szellemi kapcsolatára utal továbbiakban a készülő Alföld-est, amelyet az Ady Endre Könyvtárban rendeznek a folyóirat munkatársainak közreműködésével. dór (Putnok). Zagyva Lajos - né (Bükkszék), Tari István (Heréd), Kelecsényi György (Eger). Néprajz ifjúsági tagozatban a szilvásváradi honis-' mereti szakkör tanulói bizonyultak a legjobbaknak, őket követték a szintén szilvásváradi fiatalok, akiket Bertalan Imréné tanított meg az etnográfia szeretőiére. A történeti pályázat felnőtt kategóriájában kiemelt első díjat nyert Varga László (Eger). Munkajutalmat adtak Kincs Józsefnénak (Feldeb- rő). Vörös Dezsőnek (Heves). Az ifjúsági reszortban első lett Jakab Katalin (Gárdonyi Géza Gimnázium). A második Kovács Éva (Gárdonyi Géza Gimnázium), a harmadik Bedő Katalin (Hatvan) és Bagi Zsuzsanna (Eger). Munkajutalomban részesült Tresó Ágnes (Gárdonyi Géza Gimnázium), Gyergyák Ferenc (Gárdonyi Géza Gimnázium) Deáki János (Gárdonyi Géza Gimnázium) és Lassú Tibor (Bajza József Gimnázium Hatvan). Dr. Garas Klára akadémikus, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója a 200 éve elhunyt európai jelentőségű barokk festőről, az Egerben otthont talált Kracker János Lukácsról emlékezett meg. Utalt arra, hogy ez a rendkívül tehetséges művész élete legjelentősebb műveit produkálta megyeszékhelyünkön. Ezek közül is a legkiemelkedőbb a főegyházmegyei könyvtár tridenti zsinatot ábrázoló mennyezetfreskója. A kiváló művészet- történész nagyra értékelte azt a törődést, azt a megbecsülést, amellyel e rendkívüli alkotó hagyatékát őrzi szü- kebb pátriánk. (pécsi) MA ESTE SZlNHAz.1 i'REMIER Férfiakat Szelistyének! Egerben Különös írói pályát zárt le ezelőtt negyvenegy évvel egy egészen groteszk baleset: 1938. június elsején, világos nappal, Párizs legelőkelőbb útján, a Champs- Elyséen egy hirteleri támadt vihar letörte az egyik öreg vadgesztenyefa korhadt agát, s az halálra sújtotta Horváth Ödönt, az akkor még alig harminchét éves neves német nyelvű drámaírót, akit a világ Ödön von Horváth néven ismert, Ö írta a Férfiakat Szelistyének című vígjátékot is. — Ez a vígjáték nem Mikszáth Kálmán, a nagy magyar regényíró A szelis- tyei asszonyok című művének a dramatizálása, csupán kísérlet arra, hogy a mű néhány motívumából vígjátékot írjak. A darab szereplői nem azonosak a regény alakjaival — vallotta az író. A vígjátékot Orbán Tibor állította színpadra, ö így fogalmaz: — Horváth szeretett volna felhőtlen vígjátékot írni a Mikszáth-műből, de nem volt rá képes Keserű ember keserű vígjátéka ez, szinte erőszakosan optimista befejezéssel. Az anektoda, a mese lényegében ismerős. Arról szól, hogy a fiatal király örököl egy szétzűllött államot. Felveszi ez ellen a züllés ellen a küzdelmet. Mindaddig sikerül neki, míg nem találkozik: a nővel. Mátyás királyka még, amikor a nyakába szakad a hatalom. És természetesen, hogy ebből származik némi bonyodalom. Amelyet persze nem illik tovább mesélni. Corvin Mátyást Kuna Károly negyedéves főiskolai hallgató játssza. — Huszonkét éves vagyok, tulajdonképpen ez az első jelentősebb szerepem. Tetszik a figura. A 17 éves Mátyást formálom meg, a királyt, aki még csak két hónapja uralkodik És szembetalálkozik a nőkkel... A nagyszebeni grófot Körtvélyessy Zsolt cs Holl Zsuzsa a vígjáték egyik jelenetében (Fotó: Jármay György) KörtvélVessy Zsolt alakítja. A miskolci bemutatón még csupán vendégként játszott, a szolnoki színház tagja volt, legutóbb Tolsztoj Legenda a lóról című művében aratott sikert. Most már a miskolci —egri színház tagja, A három szelistyei mustrát Holl Zsuzsa, Pólyák Zsuzsa és Bános Ágota kelti életre. A fekete (B. A.) naiv tiszta, olyan kellemesen butácska nő. A vörös (P. Zs.) számító, dörzsölt, magamutogató. Ha tudja, hogy a királlyal találkozik, akkor egész biztos, vele kezd ki és nem a kancellárral. A szőke (H. Zs.) pedig a grófi feleség, aki azért jön az udvarba, hogy rendbe tegye az életét. S találkozik Mátyással. Egy futó kaland, vagy egy szép, furcsa szerelem.. ? A vígjáték további szerepeit Fehér Tibor, Vitéz László, Ábrahám István, M, Szilágyi Lajos és Varga Gyula játssza. Bemutató ma este a Gárdonyi Géza Színházban. (m) 25. — Küldd már el Andrást! — szólt rá Czauner. Egy pillanatra megtorpant András előtt és rámordult: — Te meg menj, mit állsz itt? András tétován nézte a feldúlt embert; barátját, parancsnokát. — Menj hát, az isten áldjon meg! Legalább tudott volna neki valamit mondani, de nem tudott. Odament a sarokba a puskájáért meg a töl tény táskákért. — Azért elviszem. Nem szóltak rá. Felszerelt; levette a derékszíját, felhúzta rá a négy tölténytásikát, visszacsatolta. Vállára dobta a puskát, és elindult. Az ajtóból visszapillantva látta, hogy Czauner még mindig egy pad tetején gubbaszt, Stammler pedig lehajtott fejjel gyalogol a padsorok között. Az udvar most majdnem üres volt, csak néhány lézen- gőt látott, akikre mintha máris átszivárgott volna századparancsnokuk zilált lelkiállapota. Mielőtt elérte volna a kiskaput, valaki kintről felszakította. Az egyik osztrák fiú volt, a szomszéd századtól; bekiabált: — Die Kanonen! — Az ördög vigyen el, megállt bennem az ütő! Még ketten dugták be a fejüket az udvarra. Az egyik a sapkáját is meglengette: — Hurrá, Genossen! Ágyúk megvan! Áthozták van! — Ach, sehr gut! — mondta nekik András, és kifura- kodott közöttük az utcára. Helyet adtak neki, s közben barátságosan, boldogan hátba veregették. Csak nem kaptak közben valami erősítést? — villant fel Andrásban. Még megkérdezte: — Wieviel Kanonen? — Zwei — mondta a bécsi fiú természetesen. Na persze, morgott magában, és elindult a kerítések mentén. Hát akkor ezekkel már aztán igazán meg sem állunk a Dnyeszterig. Megrázkódott, mintha lerázná magáról az egészet. Igyekeznem kell, gondolta, hiszen. Aranka már mióta vár. De azért mintha mégsem igyekezett volna, eléggé. Valami hiányérzete volt, s néhány házzal arrább meg is állt. Aztán visszafordult, bár még nem is tudta egész pontosan, hogy miért is fordul vissza. Az osztrákok már nem álltak ott a kapuban. Hátrament a szakaszkörletbe. Benyitott a dohány fü^tszagú helyiségbe. Itt mintha éppen az imént támadt volna valami zsibongás; talán már kaptak is valami parancsot? — Hát te? — néztek rá néhányan a fiúk. — Adjatok egy kis tartalék lőszert! Dobtak neki néhány tárat, meg még csak úgy ömlesztve vagy két maroknyit. Odajött a vörhenyes bajúszú Kovács, és segített az egészet belekotorni a kenyérzsákjába. — Vigyázz majd! — mondta néki búcsúzóul. — Tettem bele egy pár dai-ab kézigránátot is! — Köszönöm, komám! Most már sokkal határozottabban ment végig az utcán. Bár sietni, az valahogy még most sem akaródzott. Tenyerével mélán csapkodta a tusát a combjához. Nem szívesen vallotta volna be magának, de lelke mélyén inkább azt óhajtotta, hogy mire odaér, már7 legyen meg a gyerek. Elképzelte, hogy belép a házba, s örömmel jönnek elébe: ó, Aranka már túl van mindenen. De el is szégyellt* magát; mert Aranka tekintet* jutott eszébe. Csak siess vissza, nagyon-nagyon siess! Elkezdett szaladni. Ám a sarkon három aszszony álldogált, s amint meglátta őket, önkéntelenül megint visszafogta a lépést. Hangosan ráköszöntek. Ű is köszönt. De most valahogy nagyon nem szerette, ha megbámulják. Itt álltak a sarkon, szidta magában őket, álltok és pletykáltok. S Aranka még azt mondja, hogy kint csépelnek az asszonyok a határban ... Hát csépelnek, az lehet, de hogy mit csépelnek, kit csépelnek? Még vissza is nézett rajuk. Észrevette, hogy azok is mind a hárman utánabámulnak. Az ördög vigyen el, boszorkányok, hát nem láttatok ti még vöröskatonát? Aztán rájött, hogy azért ingerli őt az asszonyokkal való találkozás, meg a pletykálkodásuk látványa különösen, mert olyan érzése van, mintha ezek sejtenék: hova siet. Hogy hova siet és miért. Itt lesz már az a ház, nem olyan messze. Meg hiszen ez végül is csak egy falu, s az ilyesmi elterjed, azóta már szerte arról fecsegnek, hogy idejött Pestről szülni egy vöröskatona felesége. Na meg hiszen a bába is ott van este óta. Ezt csak igazán mindenki tudhatja. S akkor, ugye, mondják, szövik-fonják’, s különösen így, hogy egy pesti vöröskatonáról van szó. Felesége? (Folytatjuk.)
