Népújság, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

V 10(1 SZÁZALÉKOS FOGLALKOZTATOTTSÁG » TÓFALUI LÁTOGATÁS BUyiiggclgilhfin a munkaerö-tarflalék? Az áramszolgáltatók újdonsága Kis- és nagyvárosban, Bu­dapesten egyaránt megszo­kottá vált már, hozzátarto­zik . az utcaképhez a kapuk­ra kiakasztott hirdetőtábla. Üzemek, intézmények, híva- ' talok keresnek szakmunkást, segédmunkást, takarítónőt, gépírónőt... Munkaerőhiány­ról panaszkodik a vasút ép­pen úgy, mint a posta; mun­kaerő hiányában nem tud­nak második, vagy éppen harmadik műszakot indítani fontos üzemek, nincs elég ember a javításokhoz, szol­gáltatásokhoz, és így tovább. Magyarországon nagy a munkaerőhiány. Hogy ponto­san mekkora, azt senki sem tudja. A számok csupán azt bizonyítják, hogy a munka­képes férfilakosságnak 98, az ugyanilyen korú nőknek 85 százaléka áll munkaviszony­ban. Ami — hozzászámítva a férfiaknál a „szabadúszó” művészeket és egyéb, önálló foglalkozást űzőket, a nők­nél a több gyermek miatt munkát' vállalni nem tudó­kat — csaknem százszázalé­kos foglalkoztatottságot je­lent. Idő előtt A mostani években átlag 73—76 ezer nő éri el az 55 éves, és mintegy 30 ezer férfi a 60 éves kort. A meg­döbbentően nagy különbség onnan ered, hogy az 1918— 1920-as évek körül született férfiak voltak a második vi­lágháborúban a „frontkor­osztályok”. Innen van az is, hogy ezekből az évjáratok­Titok nélkül Könnyű dolga volt az igazgatóság elnökének: csu­pa kellemes dolgot közöl­hetett a küldöttgyűlés részvevőivel. Sorolhatta, hogy az év eddig eltelt idő­szakában milyen területen milyen eredményeket értek el, mennyivel haladták meg az elmúlt év azonos idő­szakának lépcsőfokait, de a mostani tervszinthez ké­pest is mit. léptek előbbre. Egyetlen adatot sem idé­zünk most. A gyöngyösi á'ész dolgozói megismer­hették azokat, volt alkal­muk értékelni, a kívül­állóknak pedig úgysem so­kat monadnak ezek a szá- I mok. Ami miatt mégis felem­legetjük ezt a küldöttgyű­lést, annak a „titoknak” a . megfejtése lenne, ami a felfelé ívelő százalékok lendületét megmagyarázná. Sok mindent végigpróbál­gathatnánk, ha magunkra kellene hagyatkoznunk a találgatás során. De erre semmi szükség nincs. A ■ kulcsmondatot az elnök fo­galmazta meg a beszámo­lójában. Így hangzik: — Gazdálkodási eredmé­nyeink túlteljesítését elő­segítette dolgozóink lelki- ismeretes munkája mellett az is, hogy igazgatóságunk rendszeresen értékelte az egyes szakterületek tevé­kenységét. Tessék, ennyi a „titok” — nem több. És ha valaki netalán nem tudná, ez a ■ legősibb módszerek egyike. Ügy szoktuk mondani, hogy nem elég csak a tenniva­lókat meghatározni, hanem azok végrehajtását rend­szeresen ellenőrizni is kell. Ahogy a mellékelt példa is mutatja, a hivatkozott módszer csakugyan ered­ményes. Már csak egyetlen meg­jegyzés kívánkozik ide. Mintha mostanában már nemcsak < emlegetnénk azt, amit azelőtt is annyiszor elmondtunk, hanem komo­lyan vennék is. Alkalmaz­zuk is. Igen, a következetes­ség ... Mennyivel ■ könnl/cbb ilyen lenkörben megtartani egy, küldöttgyűlést. A gyön­gyösi áfész dolgozói a meg­mondhatói ennek. (gmf) ból a korábbinál lényegesen többen mentek idő előtt rokkantsági alapon, nyug­díjba. Javulásra egyhamar nem lehet számtani, az iskolák­ból kikerülő fiatal munka­erők éppen csak pótolják aí eltávozókat. 1978-ban nyugdíj mellett 380 ezren dolgoztak részfog­lalkozásban, átlagosan évi ezer órát. További 78 ezer férfi és 168 ezer nő folytat­ta a munkát a korhatár el­érése után. (Ez utóbbi szám nyolcórás munkaidőre vetí­tett, a valóságban továbbdol- gozók száma ennél kevesebb, közülük sokan csak . rész­munkaidőben dolgoznak.) Erejük teljében Néhány éve bevezették az ösztönző továbbdorgozási pót­lékot. Sokán élnek is vele, hiszen — nem mindenki ér­zi magát öregnek, aki betöl­tötte a nyugdíjjogosultságot jelentő kort. Sőt: az általá­nos tapasztalat az, hogy az 55 éves nők és 60 éves fér­fiak többsége még ereje tel­jében van. Sokan ilyenkor vesznek telket, és azon dol­gozgatnak megnövekedett szabad idejükben. Mások — különösen azok, akiknek „hiányszakmából” van szak­munkás-, vagy akár maga­sabb képesítésük — iparen­gedéllyel, vagy anélkül vál­lalnak alkalmi (és általában jól fizető!) munkákat. Nem utolsósorban ez az oka, hogy a korhatárt el­érők közül- sokan azonnal bejelentik nyugdíjba vonulá­si szándékukat. Jó néhány munkahelyen lélektelenül, bürokratikusán intézik a nyugdíjkorhatárt elérők ügyeit. Ha az évtize­dek óta ott dolgozó közli, hogy nyugdíjba akar menni — egyszerűen tudomásul ve­szik. Nem ritkán személy szerint is azok, akik már a következő percben telebe­szélik fölötteseik és kooperá­ciós, vagy anyag, alkatrész szállítására váró partnereik fejét, mondván: elviselhetet­len gondokat okoz a munka­erőhiány. Megengedheti-e magának manapság a vállalatok leg­többje, hogy sokéves, vagy éppen több évtizedes gyakor­lattal rendelkező, szakmáját alaposan ismerő, a maga he­lyén kulcsembernek számító dolgozókat első szóra elen­gedjen, vagy éppen elküld­jön. nyugdíjba? A rendelke­zések messzemenő önállósá­got engednek az egyes,- vál­lalatoknak. Van- például mód arra is, hogy magas szintű szakismerettel, nagy gyakor­lattal, alapos tájékozottság­gal és önállósággal, valamint felsőfokú képesítéssel ren­delkező szakembereket mű­szaki-gazdasági tanácsadó­ként tartsanak tovább a vál­lalatnál. A MÉM egyik leg­utóbbi vizsgálata azonban bebizonyította, hogy ezt sok helyen a nyugdíjba vonult igazgatóknak tartották fenn, méghozzá a rendelkezéseket messze túllépő . díjazással. N.em volt‘ritka, hogy a volt igazgató száz forintot meg­közelítő órabérrel (!) adta a tanácsokat. Ez az egyik szélsőség, amely önmagában is káros, de nyilván magával hozza, hogy a többi nyugdíjast nincs miből foglalkoztatni. Megkérdezik tőle A megoldás valahol ott van, ahol például a buda­pesti Kőbányai Gyógyszer­gyárban keresték és meg is találták. Létrehozták a nyugdíjelőkészítő albizottsá­got, s 'már a kritikus szüle­tésnapot jócskán megelőzve beszélgetnek az idpsödő dolr gozóikkal. Megkérdezik tőle, hogy akar-e maradni, s' mindjárt azt is közlik vele,, hogy a vállalat szükségesnek tartja-e továbbdolgozását. Yele együtt döntenek a to­vábbiakról. S nem utolsósor­ban: a rendelkezések szerint járó ösztönző pótlékon és pótszabadságon kívül a vál­lalati keretből 10 százalék pótdíjat is fizetnek! Más üzemekben, vállala­toknál is alkalmaznak már hasonló módszereket, noha ez még korántsem vált álta­lánossá. Pedig itt nagyon egybevág a népgazdaság, a vállalat és az egyén érdeke. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében igen nagy szük­ség van minden, dolgozni tudó és akaró ember alkotó erejére, tudására, tapásztala- tárg. A vállalatok a termék- és profilváltások során na­gyon jól tudják hasznosítani a régi dolgozók véleményét, elképzeléseit. Az egyén, a nyugdíjkorhatárt elért ember számára pedig egész további életére kihatással van az, hogy érzi: szükség van még rá. S az sem elhanyagolható szempont, hogy az olykor re­ménytelennek látszó munka­erőhiány-gondokat éppen ve­lük, a legtapasztaltabb, a vál­lalaton belüli helyzetet és lehetőségeket legjobban is­merő dolgozókkal lehet eny­híteni. Várkonyi Endre Ha csak úgy átutazik az ember a községen, talán fel sem tűnik, legfeljebb a fi­gyelmes szemlélőnek: Tófa­lun a régi megszokott veze­tékek mellett újfajta, szo­katlan elrendezésű huzalok is láthatók a villanypózná­kon. Ez az új elrendezés igen fontos műszaki, újdon­ság az iparágban. Bejegyzett szabadalom, amelynek hasz-' nosságáról már itt is meg­győződhettek. Kedden bemu­tatót rendeztek a faluban, az ország minden részéből Tele érkezett áramszolgáltató szakemberek részére; láto­gatásuk a Magyar Elektro­technikai Egyesület és az ÉMÁSZ központja által,ren­dezett három napig tartó szeminárium programja volt, s szorosam a témakörbe il­lő. A Mezőkövesden rende­zett ankétsorozat célja ugyanis tapasztalatot cserél­ni a szerelési munkák ter­melékenységének javításáról, a technikai újdonságok al­kalmazásáról. A Magyar Vil­lamos Művek Tröszt árairrí szolgáltató vállalatai fontos feladatul kapták az V. öt­éves tervben a gazdaságos­ság, a termelékenység ja­vítását — ennek szép pél­dája Tófalun a mintegy há­rom és fél kilométeres új vezetékhálózat. Mi is az újdonság ebben? ■ A magyarázatot első kézből az egyik feltalálótól, Kiss Gyulától, az Észak-dunántú­li Áramszolgáltató Vállalat győri üzemigazgatójától kap­tuk a tófalui látogatáson. — A legfőbb igény, hogy minél üzembiztosabb legyen, ugyanakkor kevesebb kar­bantartást kívánjon a há­lózat. Ezen kísérletezett négytagú csoportunk, és megterveztük az úgyneve­zett térköztartós villamos szabadvezeték-hálózatot, amely azóta szabadalom is lett. Ami itt Tófalun látha­tó, azt másfél éve építették a verpeléti kirendeltség dol­gozói. A legtöbbet persze otthon, Győrben szereltük, de az egri igazgatóságon kí­vül a debreceniek, szege­diek is foglalkoznak • már vele. — Hogy mi az előnye? A hagyományos villanyvezeté­kek ' nagy távolságra, néha másfél méternyire vannak egymástól, s mégis előfordul, hogy berezegnek, összefújja őket a szél. A új szerelés­nél, láthatja, tíz centire vannak a- drótok, közöttük bizonyos távolságra az úgy­luxms motorvonatok iMméziémak A Ganz-MÄVAG motorvonatja a tuniszi megrendelésre készülő sorozatból (MTI fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) Jól vizsgázott Tófalun is az áramszolgáltatók találmánya; bemutató a szakembereknek. (Fotó: Szántó György) nevezett térköztartók; ko­rábban szigetelt alumínium­ból, az új változatnál erős műanyagból. Öt vezeték együtt, ebből egy a tartóhu­zal. Egységgé rendszer az egész, erősebb, soha nem verődik össze, s hosszú évek tapasztalata bizonyítja már, a madarak sem repülnek be a drótok / közti szűk térbe, soha nem fordul elő rövid­zárlat. A beszélgetésbe az ország különböző vidékeiről érke­zett szakemberek is bekap­csolódtak. Kiderült még egyebek mellett, hogy amíg a hagyományos vezeték egy kilométeren átlagosan 250 ezer forintba kerül, * a tér­köztartós 140 ezer forint mindössze. A hagyomá­nyoshoz egy kilométeren 790 kiló vasanyagot használnak, ehhez az újhoz az oszlop- rögzíteseknél kell mindössze 190 kiló. A régi villanyosz­lopon a leágazástól függően 50—60 tartó, rögzítő szerke- . zetet alkalmaztak, ide vi­szont két-három elem is elég. Sorolni lehetne még az előnyöket/de az mindenkép­pen ide kívánkozik még, hogy Tófalun, ennél a há­lózatnál a másfél év alatt, egyetlen üzemzavar sem volt, míg a hagyományosan megszokott a havonkénti kettő-három. Karbantartás­ra sem volt itt még szük­Befejeződtek a futópróbák az első négy tunéziai, meg­rendelésre készült, három­részes luxus motorvonatok­kal. A következő napokban a Ganz-MÁVAG telephelyén már a befejező munkálato­kat végzik a vonatokon, be- állítják az automatikákat, festik a kocsikat, majd cso­magolják és útnak indítják a szerelvényeket. A luxus­vonatok november első felé­ben Rijekába mennek, majd onnan haján szállítják Tu­néziába. A tunéziai vasúti társaság összesen húsz motorvonatot rendelt a Ganz-MÁVAG-tól, keskeny, illetve normál nyomtávú pályatestekre. A Ganz-MÁVAG egyik fontos idei feladata a tuné­ziai motorvonatok elkészíté­se. A megrenedlők igen ma­gas műszaki és minőségi kö­vetelményeket támasztottak a. ■ gyártókkal szemben, hi­szen légkondicionált, luxus kivitelű vonatokat rendeltek. A gyár ezért széles kooperá­cióra támaszkodott, a Ganz- MÁVAG valamennyi gyár­egysége és ÍR külső vállalat, illetve szövetkezet segítette munkájukat. Az első négy motorvonat próbaútja sikeres volt. Az 1200 lóerős, dízelmotorral épített szerelvények, ame­lyek óránként 130 kilométe­res sebességre .is képesek — körülbelül kétezer kilomé­tert futottak a magyar vas­útvonalakon. ség, s nem is kell, ki tudja meddig. A bemutatóra eljöttek há­rom külföldi áramszolgálta­tó vállalat vezetői is: a ke­let-szlovákiai, a közép-szlo­vákiai áramszolgáltatók és a drezdai energiakombinát képviselői. Megkérdeztük Gubala Jannak, a közép­szlovákiai áramszolgáltató vállalat főmérnökének véle­ményét : — Mi is foglalkozunk ha­sonló fejlesztéssel, most az . úgynevezett önhordozó ve­zetékekkel kísérletezünk. Ennek itt sok előnyét lát­tuk, gyorsabb, könnyebb a szerelése, nincs üzemzavar. A mi időjárási viszonyaink közt az okozhatna gondot, hogy nagy a zúzmaralerakó- dá.s veszélye. Mindeneseire I nálunk is érdemes volna ki- ^ próbálni. Érdemes volna elsősorban itthon zöld utat adni en­nek a találmánynak. Fran­cia cégek, amint a szaba­dalmat bejelentették, mind­járt meg is vették a techno­lógiát, s érdeklődnek más országokból is. Itthon pedig még mindig — 1973 óta — csak kísérleti szakaszok épültek meg. Pedig a háttér­ipar, az alkatrészellátás is biztosított — s nálunk ez' is nagy dolog. Látványnak is szép ez a tófalui villanyvezeték. Kí­váncsian várjuk, hol és mikor láthatunk még újab­bakat. környékünkön. Hekeli Sándor Hasznos kezdemniyras • j A közelmúltban szokat­lan levelet kézbesített a posta Eger valamennyi üzemének, vállalatának, in­tézményének, társadalmi és gazdasági szerveinek. A városi tanács elnöke küld­te meg Heves megye és Eger város tanácsa, vala­mint a bíróság és ügyészség tiayfélfogadási rendiét. Az­zal az indoklással, hogy a munkaidő jobb kihasználá­sa érdekében a különböző vállalatoktól, intézmények­től munkaidőben csak ak­kor menjenek az ügyfelet: ügyes-bajos dolgaikat in­tézni — amikor v a n ügy- félfogadás, Hasznos e kezdeménye­zés, hiszen kevesebb lesz azi „üresjárat” a hivata­lokban, de a gyárkapukon belül is. (kaposi) 1979. október 31., szerda I

Next

/
Oldalképek
Tartalom