Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-08 / 210. szám
Kritika és cselekvés Märet SZÜrGt Utáll GAZDASÁGI ALAPIGAZSÁG, hogy az életkörülmények javítása a jobb munkától függ. Ám a hétköznapi valóság közelségében, a részletek árnyalatait vizsgálva ez az általánosan érvényes lényegi újdonsága «ugyanis, hogy a jobb munka nem azonosítható pusztán a személyes szorgalommal, szakértelemmel, fegyelem- • meL Ámbár ez változatla- ; nsl nélkülözhetetlen, de ön- ' magában kevés. Az életkö- ' «rülmények javításához, konkrétabba« a személyes ^jövedelem gyarapításához 'arra is szükség van, hogy a szorgalom, a szakértelem és ga fegyelem nyomán valóban ♦érték termelődjék. Kedvezőtlen esetben az is megtörténhet, hogy netán az eladhatatlan készletek, a ráfizetéses termékek halmozódnak, egyenes arányban a szorgalmas munkálkodással. A jó munka meghatározó, minősítő ismérve tehát a vállalati gazdálkodás hatékonysága, szervezettsége, piaci eredményessége. Ebből viszont az következik, hogy a vállalatnak immár nemcsak a munkavégzés elemi feltételeiről — szerszámról, anyagról — kell gondoskodnia, hanem arról is, hogy a dolgozónak lehetősége nyíljék ilyen, társadalmi értelemben jó munkát végeznie, s ezzel személyes jövedelmét is gyarapítania. Könnyű belátni, hogy ez a követelmény minden dolgozót a közvetlen, egyéni érdek ösztönzésével is arra késztet, hogy részt vegyen munkahelye közügyeiben, Hat gramm tisztesség Amint telik az idő, mindinkább emlékeiből él az ember. Így vagyok vele most is, amint a bágyadt napfénnyel búcsúzó kora délután hig kávémat kavar- gatom a presszó teraszán. Belekóstolok. A duplának becézett langyos lötty még nyomaiban is csak jóindulattal nevezhető kávénak, de nem kapok dührohamot, nem pörölök a pincérrel, hanem elmerengek a múlton. A nem is olyan távoli múlton, amikor egy kellemes szombat délután a gyulai „Százéves” presszóban kávéztunk, igen: kávéztunk, mert az a dupla, amit a törékeny, galamb- ősz bácsi hozott nekünk, az valóban kávé volt, igazi, hatgrammos fekete. Egy „szabályos” dupla ugyanis hat gramm kávéból készül, s ez esetben szinte el sem lehet rontani, még csak az sem szükséges, hogy — az egyébként mindig csinos és kedves és szép és a többi és a többi — kávéfőző nő a szivét is beleadja... De hagyjuk az ironizálást, mondjuk ki inkább kereken: nem éppen tisztességes dolog az, hogy egy hatgrammos kávé miatt olyan sokan teszik zárójelbe a becsületüket. (S ha már zárójelnél tartunk, jegyezzük meg: bár csak ez az egy bajunk lenne a vendéglátóipari és kereskedelmi közéletünkben! Akkor, mint mondani szokás — a fejünk sem fájna. De a fagylalt félgömbje sem félgömb, hanem csak a félnek kétharmada, a kiló hús sem egy kiló, ahhoz hogy annyi legyen, hiányzik öt, hat... tíz deka — és sorolhatnánk napestig a példák regimentjét...) Grammokban, dekákban, egy-két centekben mérik ki ezek az emberek nap nap után és szigorú következetességgel a becsületüket, s aligha menti őket, hogy ezek a grammok és centek e folyamatok során kilókká és literekké lesznek. Így azzal ámíthatja önmagái, aki éveken keresztül folytat efféle üzelmeket, hogy „jó, jó, eladtam. de nem adtam olcsón a becsületemet”. (ku-ti) ha szükséges, bíráló közreműködéssel. Ugyanezt erősíti a közvetettebb, átfogóbb, társadalmi érdekeltség is, amely az egyén boldogulását a nagyobb közösség, az ország fejlődésével, gyarapodásával köti össze. Mindez együtt elegendő ok arra, miért kerültek az utóbbi hónapokban a társadalmi érdeklődés reflektorfényébe gazdasági közügyeink, miért hangzik el erről olyannyi észrevétel, vélemény, bírálat, magánbeszélgetésekben csakúgy, mint a közélet fórumain. EZ AZ ERŐTELJES KÖZÉLETI érdeklődés, amit átsző a kritikus álláspontok sokasága, a bonyolult feladatok megoldása közepette nagy energiaforrásunk is. Célszerű emlékeztetnünk a Központi Bizottság márciusi ülésére, ahol Németh Károly, a Központi Bizottság titkára ily módon értékelte a kritikus észrevételeknek ezt a társadalmi áramlatát: „íi. a közvélemény érzékenyen reagál a társadalmunk egyes területein megmutatkozó negatív jelenségekre. Kritikusan szól mindarról, ami nehezíti terveink megvalósítását, akadályozza gazdasági és kulturális építőmunkánkat, idegen élet- felfogásunktól, eltér a szocialista eszményektől. A hanyag munkát, a rendetlenséget, a szervezetlenséget, a pazarlást, a jogtalan haszonszerzést, az ügyeskedést, a nagy lábon élést, mind gyakrabban éri bíráló szó. A negatív jelenségek elleni A Nemzetközi Iparjogvédelmi Egyesület és a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület szervezésében hétfőn négynapos nemzetközi konferencia kezdődik a Hotel Intercontinentálban, erről tá_ jékoztatták az újságírókat pénteken a Technika Házában. A konferencián arról lesz szó, hogy az iparjogvédelmi intézmények hogyan segítik elő a műszaki fejlődést az úgynevezett innováharcban bátrabban kell támaszkodnunk erre az egészséges közvéleményre”. • Aligha kétséges, hogy az egészséges közvélemény e jelzéseire akkor támaszkodhatunk bátrabban, s a kritikus vélemények akkor válhatnak fejlődésünk energia- forrásaivá, ha mindezt — a vélemények meghallgatásán túl — a cselekvés .serkentőinek tekintjük. Egész sor új jogszabály, központi intézkedés jelzi, hogy társadalmi méretekben kibontakozóban van ez a folyamat, hogy tehát a közélet fórumain elhangzó észrevételek cselekvésre, döntésekre késztetnek. Mindez azt a felismerést is kifejezi, hogy a gazdasági nehézségek nem csökkentik, hanem éppenséggel fölerősítik a demokratizmus — mindnyájunk közreműködésére, véleményére épülő — társadalmi igényét, VALÓBAN HATÉKONY- NYÁ, a bonyolult feladatok megoldásának közegévé akkor válik ez a kritikusan elemző, értékelő társadalmi folyamat, ha cselekvésre késztető hatásai a vállalatok, a munkahelyek mindennapos tevékenységében is érvényesülnek. A demokratizmus társadalmi hajtóereje különösen nélkülözhetetlen azoknál a vállalatoknál —, s ezek éppenséggel nincsenek kevesen —, ahol a tevékenység átértékelésével, a piaci értékesítés átrendezésével, merőben új követelményekkel kell a kollektíváknak szembenézniök. Tábori András ctös folyamat megvalósításában. Az innováció az a folyamat, amelynek során a műszaki alkotást megalapozó gondolat piacképes termék előállítására alkalmas technológiai eljárássá válik. A konferencián, amelyen egyébként több, mint 30 ország szakemberei vesznek részt, a kutatásfejlesztés, a termelés, a marketing és a piacértékesítés témakörökben hangzanak el előadások. Sokan vannak, akik ennek a szónak hallatán: szüret, mindjárt a szőlőre gondolnak. És csak a szőlőre. — Nálunk a málnaszüret legalább annyira fontos, mint a szőlő leszedése — jegyezte meg Frecska Sándor a nagyrédei Szőlőskert Tsz elnöke. Amihez még hozzátette Emri József, a fömezögaz- dász: — De az őszi szántás-vetés sem kis feladat. Egy szó, mint száz: összefolynak a mezőgazdasági nagyüzemekben is a feladatok végrehajtásának tennivalói. Aligha volna szerencsés válogatni köztük fontossági sorrend alapján. ★ A háztájiban kezdik a szüretet. Eszerint 150 hektárról kell a fürtöket begyűjteni, hogy utána a közös terület következzék, az előbbinél kétszer akkora nagyságban. Érdekes, hogy a háztáji szőlőkből 110—120 mázsás átlagokkal számolnak, míg a közösből 85—90 mázsával, ami azonban még mindig jobb a tervezetthez képest. — Nem okozott kárt a tavaszi fagy? — De igen, csakhogy az történt, hogy a szőlők gyorsabban kiheverték ezt a kárt, mint gondoltuk. Egy hónapot szántak a szüretre. Elkezdik szeptember közepén, a háztájiban. A közös területekre mintegy félezer diákot is várnak. — Megszerveztük a háztászőlők termésének a beszállítását is — mondta a főmezőgazdász. — Huszonöt pótkocsi és tíz fogat áll rendelkezésre. A táblák végére ki visszük a kádakat, a vontatók elmennek, végzik a feladataikat, majd a megtelt edényeket a pincékhez szállítják. Mindjárt még egy adatot mond. — A közös területek szedésekor csak két teherautó * végzi majd a fuvarozást. — Csak kettő? — Igen, .mert összesen harminc konténerbe gyűjtjük a fürtöket. A gépkocsik a megtelt konténereket hozzák és az üreseket viszik ki. Iparjogvédelmi konferencia Budapesten Pihenőn, arannyal Qzürke haja ellenére is ^ nehéz elhinni róla, hogy nyugdíjas lett ez az élénk, fáradhatatlanul nyüzsgő-mozgó, fiatalos energiájú asszony, Bárdos Józsefnél — vagy amint talán a legtöbben szólítják: Tériké —pihenőre tért. Pedig így van. Hiába keresik az Egri Dohánygyárban, mert jobbára már csak be-benéz egykori munkahelyére. A volt szb-titkár. aki egy híján húsz esztendeig viselte tisztét, alighanem a legtovább a megyei szakmában, s jobbára a közéletben tevékenykedett, nos, most visszatért az otthonába. Másfél évtized óta —, hogy először találkoztam, s váltottam szót vele — alig változott. Barátságos, kedves akkor is, amikor a lakásán kopogtatok, s teljesen váratlanul meglepem késő délutáni foglalatosságában. Betessékel, hellyel kínál, fesztelenül beszélget, eszébe sem jut, hogy voltaképpen egyik dologból a másikba csöppent, portréfélét szeretnék írni róla. Van azonban valami meglepő benne. Kisvártatva kiderül: bár régi ismerősének hiszem magamat is, valójában nem sokat tudok róla. Akivel eddig összefutottam, az a sikeres szb-titkár volt, az ÉDOSZ Heves megyei Bizottságának tagja, titkárhelyettese, vagy a szakszervezet központi vezetőségének, elnökségének tisztségviselője. Az, aki mások ügyében kaptat, munkásellátási kérdésekben tárgyal, intézkedik. Versenyt szervez, üdülőjegyek elosztásánál próbál igazságot tenni, kádertémákban utazik, tanácskozik. Gyári, tröszti, területi és országos fórumokon képviseli a szervezett dolgozók érdekeit. A másik arcából keveset láttam. Valahogy úgy érezhette, hogy azt nem is szükséges mindenkinek észrevenni. Saját gondja, baja az, hogy fiatalasszonyként mesz- sze keveredett szülőföldjétől, ‘Családjától, rokonságától, apró gyermekkel maradt először özvegyen, egyetlen fivérét és második férjét néhány hónap alatt veszítette el. Mozgalmi helytállása mellett vállalta, hogy tisztességgel neveli az árvát, olyan otthont, olyan körülményeket biztosít, amelyben a fia végül is mérnökember, pesti vállalat osztályvezetője lehetett. Sohasem panaszkodott senkinek, de most megvall- ja: bizony nehéz, fárasztó volt ez a pálya. Még 1951- ben került az egri Dohány-' gyárba, ahol a viszonylag kényelmesebb óvodai dajka- ságot hamar fel kellett cserélnie a cigarettakészítés sokkal nagyobb keresetet biztosító beosztásával. Űj emberként is bizalminak választották, s még az első szolgálati év nyarán bentlakásos SZOT-tanfolyamra küldték negyedik éves kicsinye mellől. Két esztendő múlva már az ÉDOSZ megyei bizottságában kapott tisztséget, a gyárban pedig — újabb tanulás után — laboratóriumi munkára helyezték. Aztán jött az szb- titkárrá való választás, majd megint a mozgalom küldte további iskolára, s bízta meg újabb feladatokkal. Szerepet kapott a városi szakmaközi bizottságban, illetve a munkaügyi döntő- bizottságban. Annyi elfoglaltsága lett, hogy alig maradt szabad ideje! A legutóbbi választások alkalmával például, a szakszervezet központi vezetősége szakbizottságának tagjaként három megyét is járnia kellett! S egészen nyugdíjba vonulásáig csupán tröszti, országos megbízatása szinte hetente szólította a fővárosba! Amikor hazajutott is, gyakran késő éjszakába nyúlt a magával cipelt munka befejezése, a brosúrák, különféle tájékoztatók áttanulmányozása, a másnapi felkészülés. így állandóan fuvarozik a két -teherautó. Igen, a szervezés... ★ A szüret sok min den h. függ, többek között a bogyók cukorfokától is. Szeptembei elején már 13 foktól kezdődően 18 cukorfokot is mértek. Mi tagadás, volt olyan év, amikor ennél magasabb cukorfokot nem is tudtak később sem elérni. Most? ’ — Megvárjuk, míg általában elérik a szőlőink a tizennyolc cukorfokot. Egyes fajták azonban már beértek, azokat szednünk kell. És a felkészülés? A prések, a pince, a hordók? A tsz pincéje negyvenezer hektoliter mustot tud fogadni. A háztáji pincékben is van körülbelül tizenkétezer hektoliternyi hordómennyiség. A feladatnak ez a része tehát nem okoz gondot. A feldolgozóban kicserélték az egyik prést. Összesen négy présen nyerik a mustot. Fennakadás itt sem lehet. Az előkészületek tehát hiánytalanok. — Milyen bevételt várnak az idén a szőlőből? — Miután az idei szőlő magasabb cukortartalmú, mint amilyen a tavalyi is volt, ezért az ára is magasabb lesz az egy évvel ezelőttinél. Mi az illatos fajtájú szőlőkből származó borainkat nyugati, tőkés országokba értékesítjük. Az idén ötven százalékkal nőtt a tőkés és tíz százalékkal a szocialista országokba szóló exportunk — hallottuk a tsz elnökétől. + Ha már szüret, említsük meg, hogy a málna leszedése is megmozgatta a nagyré- deieket. A termés átlaga nyolcvan és százharminc mázsa között ingadozik, összesen negyvenöt hektáron kellett a szemeket leszüretelni. De vásároltak még máshonnan is málnát, mintegy kétezer mázsát. A termés tíz százalékából készítenek szörpöt, több mint a fele úgynevezett gurulós málna, amiért, a legjobb pénzt fizetik. A málna kilencven százaléka tőkés országokba kerül. Ám, ne értse senki félre, magyarázza mosolyogva, meggyőző szavakkal: így visszapillantva csak azt mondhatja, hogy érdekes, szép volt ez a pálya! Örök élmény marad például számára a versenymozgalom szervezése, az első szocialista brigád, a lakatosok „Petőfi" csapatának megalakulása, vagy a csaknem egy- időben született, s Kossuth Zsuzsa nevét viselő remek együttes startja, amely egészen az Állami-díjig vezetett. A dohánygyárban ma már a Népköztársaság, illetve a Szakma Kiváló Gárdája is megtalálható, s országos vetélkedő győzelmét őrzik. A legtermészetesebb, hogy a versenyzők között ott van a technikus és a mérnök is a munkás mellett, mindenki akar, tesz valamit a gyárért. Közös akarattal elérték, hogy a sok mindenben jeleskedő egrieknek valamikor csak próbálkozásként ajánlott DH-t jelenleg éppen az itteni módszer és tapasztalat alapján tanítják országosan. Egymás után kilencszer kapott kiváló minősítést a nagy kollektíva, ami ékes bizonyítéka annak, hogy az elkezdett dolgot roppant komolyan vették. Ha sajnos — hivatala miatt — nem is sikerült brigádtagnak lennie, jé érzés, hogy kicsit azért magáénak is tudhatja ezt a nemes versenyt. Boldoggá teszi, hogy a gyárnak rangja van, híre, sokat változtak a munkakörülmények, a dolgozók elégedettek. büszkén emlegetik ahol műszakjaik telnek. S neki sem kell letagadnia, ahol a szolgálata lejárt. Mindmáig emlegeti az első nyugdíjastalálkozé rendezését, s a hamar népszerűvé vált folytatást. Elégé detten beszél az idős arcokra csalt derűről, jólesően nyugtázza nv “ >ban sok-sok Jut azonban bakai üzletekbe is a nagyrédei málnából, amit megyénk vásárlói is bizonyíthatnak. A téli hónapokban ugyancsak nagy keletje van ennek a fagyasztott csemegének. Általában a kerttulajdonosok is elégedettek a málnából származó jövedelmükkel, mert kilónként huszonöt, forintot kapnak a gyümölcsért. A málna szedése ugyanúgy egy hónapig tart, mint a szőlőé. Ebből is kitetszik, hogy a szőlő nem egyeduralkodó növény a nagyrédei tsz-ben. — De ne feledkezzünk meg az oltványról sem — hívta fel a figyelmünkét a főmezőgazdász. — A szőlő után mindjárt hozzá kell fognunk a négymillió oltvány felszedéséhez? Ez is szüret, ha úgy vesszük. A meglevő kilencmillióból majdnem a felét felszedni egy hét alatt. aztán osztályozni még további két-há- rom hét alatt, ez sem gyerekjáték. Az oltványért nagyjából harmincmillióra számítanak. Ez a szám is sokat mond. ★ Az őszi talajmunkák. .. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni ezekről. Pedig el kell vetniük nyolcszáz hektárt és meg kell szántaniuk ki leneszázat. Kimondani is sok. — A szocialista brigádjaink vállalták, hogy a kongresszusi munkaversenyben a szántást december 5- re, a vetést pedig október 31-re befejezik. Ha kell, még vasárnap is dolgoznak azért, hogy állhassák a szavukat — hallottuk Frecska Sándortól. Tessék ehhez még a betakarítást is hozzátenni. És még csak csodálkozni sein kell azon, mindezt hogyan győzik. A rejtélynek tetsző feladat kulcsa ez: szocialista nagyüzem. Amihez hozzátartozik a pontos terv és a jó szervezés. A többi... ? A többi is az emberen múlik. G. Molnár Ferenc kérés teljesítését, megoldhatatlannak vélt probléma rendezését, nem utolsósorban pedig egy sor talpraesett, ügyes, becsületes, szolgálatkész tisztségviselő kiválasztását, nevelését. Feledhetetlennek tartja szakszervezeti külföldi útjait Finnországban, a Szovjetunióban, Prágában, s Angliában, ahol éppen legutóbb, májusban járt főtitkárnőjük társaságában. A helyi elismerések mellett megkapta az Élelmezésipar Kiváló Dolgozója. kitüntetést, a szakszervezeti munkáért járó arany fokozatot, a Munka Érdemrend bronzát és aranyát. Mire a legbüszkébb, mit tart a legnagyobbnak, legtöbbnek eddigi életében? Egyszerű szavakkal feleli, hogy: a munkát. A dohánygyárban és a mozgalomban. No, meg odahaza! A sok kedves ismerősre jó barátra a legbüszkébb, s arra, hogy tiszta lelkiismerettel, nyugodtan térhetett pihenőre: Leginkább pedig annak örül, hogy annyi megpróbáltatás után sem volt még különösebb baja az egészségével, s így reménykedve töltheti nyugdíjaskorát. Kedvére olvasgathat, vagy éppen odaülhet végre árválkodó kis varrógépe elé is, s megpörgetheti a kerekét, ami segédlevelének megszerzése óta alig mozdult. Otthona kellemes, ragyog a tisztaságtól. Családi fényképek sora, három unoka gonddal összerakott, várakozó játéka, gyári és szak- szervezeti emlékek garmada vall arra, hogy nem magányos, ha egyedül él is. Gyóni Gyula 1979 szeptember 8., szembaj
