Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-08 / 210. szám

kispolgár kis veszély! Dráma a tengerparton Francia—olasz film A film eredeti címe Du_ pont-Lajoie, a francia szó- használat szerint az Átlag. Lajoie, a Kispolgár-Lajoie jobban és többet mond erről a filmről, mint ez az édes­késsé torzított magyarítás, a Dráma a tengerparton. Yves Boisset, a Merénylők, az A bosszú rendezője írta is, rendezte is ezt a filmet. Hosszan, kínosan pontos részletezéssel járja körül azt a vakációra készülődést, amely a Lajoie-családot iz­galomban tartja. Az a kis- i szerűség, az a csemcsegés már_már fárasztó, ahogyan ezek a félműveletek, önma­guk környezetében még bennmaradva, de már álma­ikban valahol .a milliomosok között érezve magukat ápol­ják azt a kisszerűséget és ezt az öntudatot megerősítő, új­ratermelő önmagukat. Mű­veltségük belefér egy félig szétszedett gyufásdobozba, de mert a kocsmai szinten élők lelkivilágában a külső máz a fontos és a haszon, így azt hiszik, hogy ők Franciaor­szág, sőt... Hogy mi min­den elégíti ki őket, azt ap­ró és finom gonoszkodással maga a rendező, Boisset gú­nyolja ki. Már azt hinnénk, hogy ezt * nagyon is szirupszerű fran­cia kispolgárságot kapjuk csupán ebben a filmben, amikor Lajoie. ez a kisem­ber, ez a feltupírozott öntu­dat és adófizető ostobaságot és disznóságot követ el, halá­los véggel. Innen indul az igazi téma, aminek veszé­lyességét a néző már döb­benten állapítja meg. A min­den magasabb erkölcsi és szellemi értékek nélküli em­berek a maguk tömegvoltá­ban bíznak, érzik annak az erejét, hogy a közfelfogás, az emberi agyakban megbú­vó félelem és önzés élvezet a kollektív hazugságig. Ha a kispolgár a sok-sok kispol­gárral összefog, végrehajthat tetteket, amikről ugyan szá­mot kellene adnia, de nyitva áll a lehetőség a menekü­lésre a megtorlás és a fele­lősségre vonás elől: éppen azáltal, hogy az állam, a kormány, tehát a közösség mindenkori irányítói, felelős­séget vállalói mérlegre te­szik a tennivalókat. Nem az igazságot keresik, azt másod­rendű dolognak tartják, ha a hatalmi érdek, a társadalom­ban megbúvó erők tüzet fog­hatnak. A rendet akarják biztosítani, az igazság kárára, az igazság nélkül. A francia hatalomnak az arabok, az USA-nak a né­gerek, az angoloknak az északírek — hogy csak a klasszikusabb példákat em­lítsük — juttatják eszükbe a felsőbbrendűségi tudatot. A jog ki- és lemérésénél a mérleg lengése olykor igaz- talanul megváltozik, pedig a civilizáció és az erkölcs azt a megértést kívánná, amit a lélek is sugall: mindnyájan emberek és jogban egyenlők vagyunk. Innen nézve válik izgalmassá ez a téma. A rendező nagyszerű lé­lektani nyomozást folytat. A bűnösöket és a főbűnöst mindig ott tartja a szemünk előtt. És ezek a nagyszájú erkölcsi puhányok valahol halványan, de sunyin érzik, hogy valami mást kellene tenniük. Ez a kispolgár, ez a kicsi ember Néha még egy­mást is lenézik, akár a Cote d’Azúr-on. Ilyenek is vesze­delmesek. Jean Carmet alakítja a képlékeny, félművelt és gyá­va franciát, aki körül a kör­nyezet megadja a lehetősé­get a mimikrizésre. Pierre Tornádé, Ginette Garcin, Michel Peyleron, Odile Pois- son, Isabelle Huppert és Jean Bouise adnak jó keretet já­tékukkal a rendező által ki-' tűnőén megszerkesztett gon­dolatsornak. Mert itt a ké­pek meggyőzően dokumen­tálják azt, amit néhány em­ber a szájára is vesz. Farkas András 3. Az egyik csak egy paraszt volt, felgyűrt ingujjal, ko­pott lajbiban; a másik ka­tona, de az is nekigyűrkőz- ve, zubbonya ott hevert a csónak orrán. Morogtak éppen valamit, bólintottak. S bámulták nyíltan a nagy hasát. Felemelte egy kicsit a szoknyáját, és a csónakhoz lépett Futó pillantást ve­tett a szőke katonára, de ezt sem úgy, mintha kérdez­ne valamit ezzel a pillan­tással. Hát szóval, akkor így... — csak ennyi volt benne. A katona szótlanul nézett rá vissza; csak ami- kqr fellépett az orra,, és meglepően könnyedén be- lebbent a csónakba, akkor j mondott ennyit: — Fantasztikus... — Szét is tárta hozzá egy kicsit a karját. — Nem parancs, emberek, mondom, ez nem | parancs. j A felgyűrkőzött katona j vállat vont, beszállt ő is, I és átlépve a deszkát a kö­l- Í8Í9 szeptember 8., szombat zepére letelepedett asszony mellett, leült a farba, fogta az evezőjét. A paraszt meg a szőke belökték a csónakot. Feltér­delt a paraszt az orra, za- tán lassan, nyugodtan át­emelte a lábát. Fordult a csónak. Egy evezőmozdítással a víz sod­rára bízva megfordították. A szőke katona még ott állt a parton. Mozdulatlanul állt, csak a szőke bajúszkáját rág­csálta. Az asszony felemelte a karját, és egy kicsike fehér zsebkendővel intett neki. És ha majd engem kap­nak el miattad? — gondol­ta a katon^. Hm, Kis And- rásné Csóti Aranka... má­jusban esküdtek... már ak­kor is nagyon meglátszód- hatott rajta... úgy mentek az anyakönyvvezető elé... Fantasztikus... Hogy ő ta­lálkozni akar vele! Hát nem tud anélkül szülni? Az ör­dög vigye el! De még így is... hát megtalálhatja-e odaát? Az asszony a csónakból látta, hogy a szőke katona a csukaszürke egyenruhájá­ban még mindig ott áll a parton. Hálásan billegtette még egy kicsit a kezét a zsebkendővel. De hamarosan lekonyult a kezében a kis fehér kendő, mert olyan fájdalom hasított a derekába, hogy úgy érezte, most vala­hogy kucorodnia kell. De kucorodni sem tudott, csak lassan, egy icipicit hajolt előre. A kezét, azt le akarta kapni a zsebkendővel, hogy a hasára szorítsa, de ahogy mozdult volna vele. hasoga­tott minden tagja. Óvatosan, niigyon óvatosan kellett a kendőlobogtató kezét is leen­gednie. Végre talált magának egy olyan könnyű, görbe ülést, hogy attól egy kicsit meg­állt benne a hasogatás, s még a derekában is mintha csitult volna valámit. Csak akkor jött ki a veríték a ha­lántékán. De szinte elöntötte a két orcáját. A paraszt kezében meg­állt az evező. — Nacsak. — Közelebb hajolt. — Baj lenne? — Menjünk, csak menjünk. — Sóhajtotta, de hang nem is igen jött ki a száján, olyan gyenge lett. így ült tovább, görnyed- ten; olyan közel látta a piszkossárga vizet, mintha nem is csónakba ülne, ha­nem ebben a kavargó, ára­dó folyóban. Mint amibe be. iehánytak ... Próbált inkább a, csónakba nézni, de a rtteg­Múzeum a szigeten A főváros alatt, Csepel.szi- geten immár két évtizede működik a szigetszentmiklósi falumúzeum, amely a táj ré­gészeti. néprajzi, munkás- mozgalmi és helytörténeti emlékeit gyűjti. A múzeum három kiállítótermében gaz. dag anyag mutatja be a te­lepülés hatezer éves múltját, a kőkortól egészen a leg. újabb korig. Képünkön a néprajzi kiállítóterem részle­te látható. Képzőművészeti világhét *79 A gyermekek világa Pályázatok, játékbemutatók, kiállítások Az immár hagyományos képzőművészeti világhetet idén szeptember 15-től, sok más rendezvényhez hasonló­an, a nemzetközi gyermek­év jegyében szervezik meg országszerte. A jelmondatnak megfele­lően —, amely így hangzik: „Gyermekek világa” — me­gyénkben is elsősorban a legkisebbekre gondoltak a programokkal. A világhét megnyitójára a Hámán Kató Megyei Üttö- rőházban kerül sor 15-én Egerben. Ez alkalommal hirdetik ki az eredményét az elmúlt hónapokban meg­hirdetett rajzpályázatnak, majd bemutatják a közel­múlt legkedvesebb mese- és ifjúsági filmjeinek plakát­jait. Ezek minden bizonnyal kedvet csinálnak majd a képzőművészeti filmvetíté­sekhez is, amelyek termé­szetesen szintén a kicsikhez szólnak. Egerben a Vörös Csillag moziban például 15- tól 19-ig látható a Festenek a gyerekek című alkotás, Gyöngyösön a Puskin mozi­ban ez idő alatt pedig az Ismerkedés a ceruzával cí­mű. A legnagyobb tetszést min­feketédétt deszkák között ugyanolyan mocskos víz bu- gyogott. Ha meg becsukta a szemét, szédülni kezdett. Égy kicsit még igazított va­lahogy az ülésén, és felte­kintett az égre. Az ég, az kék volt, olyan könnyű fátyolfelhőkkel, mint a menyasszonyi fátyol. Szép, tisztakék ég, patyolat fátyolokkal. Hogy milyen szép kék is tud lenni, istenem. Az evezők ritmikusan csobbantak, a paraszt léleg­zete is ütemesen zihált; a katonát, azt csak tudta a háta megett, mert olyan nesztelen volt. akárha kí­mélné a nesztelenségével. Hátra is nézett rá; de a katona nem nézett vissza, inkább csak úgy a semmibe tekintett vagy a mindenség. be ... Messze voltak már, keresnie kellett azt a helyet, ahol csónakba szálltak. Ad­dig kereste, míg egyszer csak meglátta a szőke kato­nát; még mindig ugyanott állt a parton, mint egy kis mesefigura, s a tenyerét emelte ellenzőül a homloká­hoz Vajon őket nézi? Vagy a másik partot? Arra fordult. A másik part felé; hasonló füzes, bokros, zsortíbikos ártéren, mint amilyet otthagytak, néhány ember, katonák, civilek ve­gyesen, talán éppen ezt a csónakot várják. Valahonnan elszórt pus­karopogás, majd egy gép­fegyver előbb szaggatott, majd mind konokabb, mind hosszabb lélegzetű kelepelése hallatszott. Hát persze, mégis, itt há­ború van. Eszébe jutott az előbbi két sebesült. Szégyell- te is, hogy nem képes az egészet igazán olyan komo­lyan venni, ahogy kell, mert mindig csak befelé figyel, önmagával van elfoglalva. Vagyis ővele. Aki most den bizonnyal a közös mű- - vészeti foglalkozások arat­ják majd. Ilyen programra kerül sor 15-én Bükkszéken, a strandon és az egri 9-es sz. iskolában, ahol is aszfalt­rajzversenyen jeleskedhet­nek a gyerekek. Egy nappal később pedig Tarnaleleszen, a sportpályán próbálhatják ki e műfajban ügyességüket. Természetesen a felnőttek számára is akad bőven néz­nivaló. 15-én nyílik Egerben, a Gárdonyi Géza Színház­ban Szentirmay Zoltán érem- és kisplasztikái tár­lata, Hatvanban a MÁV- könyvtárban Vürtz Ádám grafikai kiállítása, 17-től pe­dig szintén Hatvanban Bor­sos Miklós alkotásait tekint­hetik meg az érdeklődők. Egyik legnagyobb szabású rendezvénynek ígérkezik emellett a gyöngyösi szüret alkalmából meghirdetett pá­lyázati kiállítás Szüret a képzőművészetben címmel. A Heves megyei és a me­gyéből elszármazott művé­szek munkái a Gyöngyösi Galériában. 23-tól Játhatók. A tárlatokat, rajzversenye­ket, filmbemutatókat a már hagyományos viták, művész­találkozók, beszélgetések, előadások egészítik ki. mintha nyugtalanul rugda- lózna odabent. S érdekes, ezek a rúgások szépen kidü- bögik belőle azt a nagy. ha­sító fájást. Egyszerre csak ki bírt egyenesedni; megköny- nyebbült, felsóhajtott. — Na, jobb egy kicsit? — kérdezte a paraszt. Nemigen várt rá választ, de ő azért mosolyogva rábó­lintott. Jobb, igen, most ép­pen egészen jó Enyne, szinte lapos volt a part; egyszerűen rásiklottak; alig zökkent egy kicsikét a csónak. Hanem itt nagyon vizenyős volt, az áradó Tisza beszi­várogta az egész árteret; pallókat fektettek le, mész. sze be, talán a gát irányába, ha ugyan erről is van-e gát, mert Poroszló felől nincsen. Ezen a pallósoron megint éppen sebesülteket hoztak. Nem is tudta, hova száll­jon ki, mert ahova csak lép­ni lehetett volna, ott min­denütt álltak. Legtöbben se­besültek, bekötözve. Honnan lehet ennyi sebesült, amikor, mióta csak itt van, pedig mennyit várakozott a túlsó parton, alig is hallani a lö­völdözést? Aztán valaki segített ki­szállni; valaki másnak meg a karjára támaszkodott, mert szédült. Bizony, megint nem nagyon jól volt, összemosód­tak előtte az arcok. Még szerencse, érezte, hogy alatta van a palló, és így valahogy azon csak el tud indulni. Ki­tértek előle, engedték. Gondolt közben arra, hogy meg kellene kérdeznie, mer­re induljon, merre keresse. De felfogta, hogy annyi ere­je, amennyi a kérdezőskö- déshez kellene, nincsen. Csak egyetlenegyre képes: ' megy ezen a pallón, a pu-ló egy darabig elviszi. A'wfc.) Szovjet rendezők magyar színházakban Színházainkban szovjet vendégrendezők klasszikus orosz és mai szovjet szer­zők műveit állítják színpad­ra ezekben a hetekben a szovjet dráma magyarországi fesztiváljára. Oleg Jefremov, a moszkvai Akadémiai Mű­vész Színház főrendezője már augusztus 21-én meg­kezdte Alekszandr Vampilov: „A vadkacsavadászat” című drámájának rendezését a Vígszínházban. Jurij Petrovics Ljubimov, a moszkvai Taganka Színház művészeti vezetője, főrende­zője. Jurij Trifonov mai té­májú kisregényéből készült, „Csere” című színművét vi­szi színre a Szolnoki Szigli­geti Színházban. Megérkezett a miskolci Nemzeti Színházba Irene Bu. csene, a Litván SZSZK Ál­lami Akadémiai Színházának rendezője; aki Saulis Salte- nic litván szerző „Sicc, ha­lál... ” című költői játékát állítja színpadra. Új rádiós műsor „Nem tudom a leckét” címmel új műsorsorózatot kezd szeptember 18-án, a 3. programban a rádió ifjúsági osztálya. A hetente jelent­kező, magazin-jellegű adá­sokban a tanulók, a szülők és a tanárok által felvetett kérdésekre, az iskola és az otthoni tanulással, a neve­léssel kapcsolatos problé­mákra szakemberek — pszichológus, alsótagozatos tanító, s a szakterület neves képviselői — „élő”-ben vá­laszolnak. Az érdeklődők kérdéseit levélben és telefonon várják az ifjúsági osztály munka­társai. A 138-872-es telefon- vonal minden kedden 18 órától az adás végéig „él”. A levélírók a „Nem tudom a leckét”, Magyar Rádió, Bu­dapest, 1810 címre küldhetik el kérdéseiket. Honfoglaláskori sírok A szolnoki Lenin tsz te­rületén, útépítési munkála­tok közben régi korokra utaló leleteket fordított ki a földből a munkagép. A bejelentésre a helyszínre sie­tő szakemberek, a Damja­nich János Múzeum régészei megállapították, hogy egy honfoglaláskori temető szé­lét bolygatták meg. Az egyik sírban preparált koponyát találtak. A fejtetőn találha­tó szabályos kerek résből arra következtetnek, hogy már honfoglaláskori őseink alkalmazták a műtéti be­avatkozást, a koponyaléke- lést. A másik sírból lovas te­metkezésre utaló tárgyak, többek között vaskengve- lek kerültek felszínre. Ég«* egyértelműéi: a honíogWVj* boci MW'jinik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom