Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-05 / 207. szám
Takarékoskodj a szívvel Kié lesz a lakás? TUC agyanofszágon minden IVlotödik halál oka a szívinfarktus. Aki ezt az adatot olvassa, még éL De kérdés, hogy oincs-e veszélyben? Ezt mindenkinek meg kell kérdeznie önmagától. A tudomány és az egészségügyi fejlesztés nagyon sokat tud tenni a megelőzés tökéletesítéséért. A veszélyeztetett korcsoportokban szűrést szerveznek, hogy különös gonddal ügyelhessenek a magas vérnyomásos betegekre, a cukorbetegekre. Minthogy az infarktus halálozások nagy száma a tragédia első órájában követke. zik be, mentőszolgálatunk arra törekszik, hogy márr a kórházba kerülés előtt segíthessen Mivel a halál magas százalékban ritmuszavarok miatt sújt le, speciális részlegek állnak szembe a tragédiával. Kiterjesztik az egészséghez visszavezető gondozó hálózatot, hiszen az egyszer már bekövetkezett infarktus a Jövőre nézve is a legsúlyosabb veszély. Mindezt kívánja ég köny- nyen elfogadja a társadalom. Természetesnek tartja, hogy minderre ne sajnálja a pénzt A határszemlék Ä határszemlék megállapítása szerint a mezőgazda- sági nagyüzemek — földhasznosítási tervüket teljesítve — valamennyi megyében megfelelő ütemben veszik használatba a korábbi években parlagon maradt földeket. Ennek hatására nőtt a mezőgazdasági művelés alá vont terület, így az őszi érésű növényeket a korábbinál nagyobb felületről kell betakarítani — azt állapította meg a MÉM átfogó elemzése, amely azt vizsgálta, hogyan tesznek eleget a termelők a földek művelési kötelezettségének. A helyzet javul: az új .» földvédelmi jogszabályok és az egyéb központi és területi intézkedések nyomán az idei tavaszon 45 százalékkal kevesebb föld volt műveletlen, mint az 1978-ban megtartott ellenőrzések idején. A vetetten szántóterület 17 ezer hektárral csökkent. Mindenekelőtt a mezőgazdasági nagyüzemek vették ismét gondozásba a parlagot, idén 4700 hektárral több beszántott, kezelt területük van, mint az elmúlt, év azonos időszakában. Mindenekelőtt Szabolcs-Szatmár megyében szüntették meg erőteljesen a földek „pihentetését”; ebben a körzetben több mint 1200 hektár került ismét használatba. Jó eredményeket értek el Bács-Kiskun és Hajdú megyében is. Mindennek ellenére még mindig jelentős területek esnek ki a művelésből. Igaz, hogy ezek a földek általában gyenge minőségűek, gyakran pusztítanak rajtuk az ár- és belvizek. Nehezíti a helyzetet, hogy az elhagyott területek jórészt szétszórtak, elaprózottak és a nagyüzemi gépek számára — a nem megfelelő talajú domborzati viszonyok miatt — gyakran „elérhetetlenek”. A kisegítő és egyéni gazdaságokból növekvő arányban „kerül ki” a föld. Sokan hagynak fel a földműveléssel mindenekelőtt azért, mert kiöregedtek a munkából, máskor pedig a faluból a városba költöznek a tulajdonosok. Földjeiket általában felajánlják a tsz-eknek, vagy a helyi tanácsnak, de sokan egyszerűen sorsára hagyják a földet, amely állami tulajdonba, a helyi tanács kezelésébe kerül. Általában nagyüzemi művelésre nem alkalmas földekről van szó A tsz-ek ezért csak ritkán vállalják el a terület átvételét. Sokfelé a termelőszövetkezetekkel tárgyalnak arról, hogy a szétszórt, elaprózott földrészek összea kormányzat. De vajon miért. nem hajlandó az ember önmagával is törődni? Ugyanis a tudomány, a technika, az egészségügy bármily magas színvonalú közbeavatkozása sokkal kisebb hatásfokú a szívhalál száműzésénél, mint az ember egészséges életmódja. Feltehetően nem tüntetik ki azt az embert, aki nyitva hagyja a vízcsapot és az utcát is elönti a feleslegesen zúduló víztömeg. Az sem kap dicséretet, sem otthon, sem a társadalomtól, aki oktalanul égeti a villanylámpákat, forróvá fűti a szobalevegőt, majd kinyitja az ablakot. Bosszúsan emlegetjük azokat a hétköznapi eseteket és jelenségeket, amikor valahol és valakik pazarolnak, pocsékolnak, herdálják a közösség értékeit. De miért nem takarékoskodunk a szivünkkel? Miért nem kíméljük azt az ök- lömnyi emberi szerkezetet, amely az élet szempontjából talán a legfontosabb és a legérzékenyebb? Amely fan. tasztikus munkateljesítmény, nyel megállás nélkül dolgozik. Percenként 4,9 liter vért továbbít a sűrű érhálózat kacskaringós, szövevényes t földek tapasztalatai vonásával, a területek rendezésével miképpen lehetne biztosítani a nagyüzemi művelés feltételeit. A földek védelmére hozott rendelkezések betartását a következő időszakban is ellenőrzik. A mulasztó üzemekkel és egyéni földtulajdonosokkal szemben szankciókat alkalmaznak. A földhivatalok eddig például 14 gazdaságot köteleztek kártérítésre, mintegy 1,3 millió forint értékben. Ősszel ismét határszemléket tartanak a földhivatalok, illetve tanácsok. csatornáin. Hetven évi teljesítménye 189 millió liter. El tudjuk-e képzelni, hogy micsoda erő és energia szűk. séges ehhez? El tudjuk-e képzelni, hogy milyen gondos ápolást, óvó őrzést és figyelmet kíván ez az ámul- nivaló emberi műszer? Lehet, hogy értelmünk fel. fogja, de szokásvilágunk mégis ellenkezően cselekszik, pazarolja a szívet. Pedig ez élet-halál kérdés. Ha valaki égve hagyja a villanykörtéket, pocsékba futtatja a vizet, hőenergiát, benzint, vagy akár mást, anyagot pazarol, legfeljebb drágán fizet érte. De jóvátehetetlen kárt nem okoz. Visszavonhatatlan tragédia nem származik belőle. De, aki a szív energiáját pocsékolja, az úgy fizet rá, hogy soha többé kártérítésre nem számíthat. Már közhelyszámba megy, hogy mi mindennel rongáljuk a szívet, s mi mindennel tesszük ki olyan megrázkódtatásoknak, amelyek energiáját herdálják. Ezek között változatlanul emlegetik a szakemberek, pszichológusok és szociológusok a dohányzást, a fizikai renyhe- séget, a fizikai és szellemi túlterheltséget, a fokozott kávéfogyasztást, a mérték nélküli evést és ivást. Nem önmagát az elhízást, hanem az olyan táplálkozást, amely növeli a vér koleszterin- tartalmát. Mindezek az okok külön-külön, annál inkább együttesen, gyorsan, fiatal korban is létrehozzák az infarktust. Beidegződés? Megváltoztathatatlan szokások? Miért kellene csak akkor megriadni, amikor már majdnem, vagy teljesen késő? T akarékoskodj a szíveddel, amíg megteheted ! Soltész István Birkózni a „leg. „Többet tudok, többre vagyok képes”. Rettentően irigyeltem mindig is ezt az érzést azoktól, akik valamiben túltettek társaikon, többet, értékesebbet — esetleg abban a körben egyedülállót — nyújtottak a hétköznapi embereknél. Némelyiküket pedig külön csodáltam, hogy meg tudott birkózni a „leg...” érzésével. Sokan ugyanis egy-egy siker nyomán feljogosítva érzik magukat a fennkölt magyarázatokra, a visszataszító, vállveregető biztatásokra, nagyképűségre. S még ha olykor rá is jöttek a póz nevetséges voltára, akkor sem tudtak (nem is akartak) már visszavonulni. .. Báy tudj’ isten. Ellenük mindig könnyebb volt védekezni. Sokkal inkább zavarba ejtett mindig is az olyan ember, aki természetes szerénységgel, egykedvűséggel vett tudomást önnön eredményeiről, sikereiről. Mikor a siker és az ünneplés, e két elválaszthatatlan fogalom nem találta meg egymáshoz az utat. Ugyanez a zavar fogott el most is, szemben ezzel a csendes szőke fiatalemberrel. Pedig Tatai Tibor, a csányi tsz traktorosa sem ért el világraszóló eredményt. Egyszerűen csak megnyerte a megyei ifjúsági szántóversenyt. Maga mögé utasított mindenkit egy olyan versengésben, amelyen a földek legfontosabb, nélkülözhetetlen gépét kellett eredményesen kezelni. (Vajon oly sokan mondhatnák el magukról, hogy munkájukat mindenkinél jobban, felkészültebben, pontosabban képesek ellátni?! Mert hát ezúttal nem a gyorsaság, az állóképesség, az erő döntött. A munkeszközhöz, a megmunkált anyaghoz kellett jobban érteni!) ★ — Lassan 12 éve dolgozom a szakmában, igaz, traktorra csak később, 1975- ben kerültem. A szakmám gépszerelő, s még most is, ha leáll a munka a földeken, megyek visszp a műhelybe. Annak idéjén nem vágvtam én a traktorra. Valakit helyettesítenem kellett, aztán valahogy rajtafelejtettek. Később magam is megszerettem. Sokan nem értik ezt. Hisz kevés traktoros éri meg gépén a nyugdíjkorhatárt — tönkremegy a gyomra. Az egész napos zúgás, zakatolás, az egyhangú keringés a táblákban a kívülálló szemében elviselhetetlennek, kibírhatatlannak tűnik. Néha tényleg unalmas egy kicsit. De az is egy jó érzés ám, amikor az ember felszánt egy 100—120 hektár ros táblát, egyenletes, szép fekete, pedig egy-két. napja még tarlósamé volt az egésznek. — Talán furcsa kérdés: de milyen egy traktoros kapcsolata a géppel? — Különös jószág a traktor. Lenyűgöző az a rend. fegyelem, az a tiszta, világos rendszer, melyben osszo- csiszoltan. pontosan működnek az alkatrészek. Minden törvényszerűen történik. Ugyanakkor mint egy gyerek, meghálálja a gondoskodást, az ápolást: mint egy élőlény, úgy lehet szeretni, úgy lehet rá haragudni, Népi el enőrök vizsgálták az elosztást A megyeszékhely igen gyorsan terjeszkedik az utóbbi években, szinte már túlzott tempóban nő; az ittla- kók száma. Nem véletlenül a legtöbb lakáskérelem is itt szerepel a nyilvántartásban. Hogyan történik a rangsorolás? Sikerült-e végrehajtani a lakáselosztás elveire vonatkozó központi határozatokat? Az elmúlt három év adatai alapján végeztek vizsgálatot Egerben a népi ellenőrök, s a megyei NEB- nek' a közelmúltban tartott ülésén terjesztették elő jelentésüket a tapasztalatokról. Miért került e téma a vizsgálati programok közé? Egerben 1975—78 között a lakásigénylők száma 30 százalékkal emelkedett, ugyanakkor évről évre kevesebben jutnak lakáshoz az igénylők közül: 1975-ben 24 százalékuk kapott lakást, 1978-ba» pedig már tíz százalékra csökkent a számuk. Csökkenő mértékű a nagycsaládosok lakásigényének kielégítése is. VITATOTT PONTOK A lakásügyek hatósága a városi tanács végrehajtó bizottságának igazgatási osztálya. Munkáját segíti a vb által létrehozott 13 tagú társadalmi bizottság, amely az igények indokoltságát első lépcsőben hivatott elbírálni. A testület tevékenységét évről évre javulónak ítélte meg a népi ellenőrök jelentése ám a névjegyzék-tervezetekre áltálában olyan sok lakossági bejelentés érkezik, hogy a helyszíni vizsgálatok feltehetően mégsem minden esetben alaposak. A lakásigények nyilvántartása adatfeldolgozó lapok alapján történik. Ezeken a lapokon szerepel a pontszám, sőt a jogosultság időközben történt változása is. Alapdokumentumok ezek tehát az elbírálásnál, ennek ellenére a népi ellenőrök sok hiányosságot tapasztaltak az iratokban. Ha valami hiányzik az adatok közül, a döntések megalapozottságának ellenőrzése sem lehetséges. Dehát hogyan hiányozhatnak iratok? A dokumentumokat statisztikák, jelentések elkészítése miatt külön kezelik, s amikor újra össze kellene gyűjteni őket, ez nem mindig történik meg a munka torlódása miatt. Javaslataik között a népi ellenőrök az iratkezelés színvonalának javítását mint egyik legsürgősebb feladatot jelölték meg. A pontrendszer alapján döntik el Jci, mikor kapjon lakást. Ám, hogy miért, mennyi pont jár az már nem egyértelmű: a pontrendszert már bevezetésekor módosítani kellett, s azóta is vannak vitatható értékelések. Ilyen az albérlet, a családtagi minőség, vagy a kitüntetések „pontszáma”. Ugyanúgy 25 pont jár például a KISZ Érdeméremért és a Magyar Népköztársaság ZászlórendMI VALÓSULT MEG A TERVEKBŐL? Két évre készülnek a lakáselosztási tervek. A tanácsi bérlakások esetében ezek a tervek kisebb részben hivatottak lakossági igények kielégítésére, ezeket az igényeket a tanácsi értékesítési lakásoknál veszik inkább figyelembe. Ám a tervektől is eltérést mutatnak a tények: a kisebb előirányzatot sem teljesítették a bérlakásoknál, túlteljesítés mutatkozik a tanácsi értékesíté- sűeknél. Rendelet írja elő, hogy a kiutalható lakások 70 százalékát fizikai dolgozók kaphatják, a fiatal házasok arányának pedig el kell émi a harminc százalékot. Az 1975 —76-os lakáselosztási terv ilyen kikötéseket nem tartalmazott, az 1977—78-as pedig eleve kevesebbet tervezett az előírásoknál. A fiatal házasok aránya egyébként 1975-ben 12 százalék volt, 1977-ben már 33 százalék, 1978-ban pedig a lakások 51 százalékát kapták a fiatalok. A nagycsaládosoknál sajnos nem ilyen kedvező a tendencia. 1975- ben a három- és többgyermekes igénylőknek 55 százaléka kapott lakást, 1977-ben már csak tizenkét százalékuk, s a helyzet tavaly javult némileg. A tanácsi rendelet szerint az ő igényeiket soron kívül, de legalább két- éven belül ki kell elégíteni; ezt a rendelkezést csak részben tartották be. KÖZÉRDEKŰ CÉLOK Van saját kerete a lakáselosztásban a megyei tanács vb-nek, s a városi tanács végrehajtó bizottságának is. E keretszámok azonban nem befolyásolhatták a lakáselosztási elvek megvalósulását. Annál inkább befolyásolták viszont az elosztást a névjegyzéken kívüli kiutalások: igen nagy számban adtak lakást kisajátítás, szanálás, életveszély miatt. Erre a célra utalták ki például 1975- ben a tanácsi bérlakások 52 százalékát, 1978-ban pedig 56 százalékát. A névjegyzéken kívüliek körülbelül 20 százalékát tették ki a minőségi cserére, társbérlet megszüntetésére kiutált lakások. Sok és egyre több az igénylő Egerben, s ehhez képest kevés a lakás. Ilyen körülmények között az elosztás kisebb hiányosságai is mindjárt nagyobbaknak tűnnek, s ezért javasolták a népi ellenőrök az értékelő pontrendszer felülvizsgálatát, reálisabb elosztási terv készítését, és annak rendszeres, évenkénti ellenőrzését. Az ellenőrzés pedig akkor lehet csak sikeres, ha nagyobb rend lesz az ügyiratok körül. S igy ha nem is lesz több lakás, de legalább kevesebb lesz a panasz... Hekeli Sándor ff érzésével szidni és sosem tudhat róla eleget az ember. ★ — Hogyan készül fel egy traktoros a szántóversenyre? — Legfeljebb a mindennapi munka során. Jó, jó, egykét napot mindig kap. arra, hogy rendbe tegye a gépet, a feladatoknak megfelelően kipróbáljon mindent, de a tényleges felkészülésre ez kevés volna. Gyakorlat kell a jó eredményhez. Ereznem kell a gépet, azt, hogy hogyan jön utánam az eke, ki kell tapasztalni, hogy az adott helyzetben miként kell beállítani az ekéket, és így tovább. Elméleti számok vannak erre, de azokat a gyakorlat nemegyszer megcáfolja. Különben is azt hiszem, nem a bizonyítás a versenyek legnagyobb értéke. Hanem, hogy ott egymástól rengeteget tanulunk. sokfélék, de ha valaki egy kicsit is ad a szakmai becsületre, egyáltalán a munkájára. az nem engedheti meg ezt magának. De ugyanígy van magukkal a gépekkel is. Nem lehet jó traktoros, aki halogatja, vagy elmulasztja a mindennapi karbantartást, aki nyúzza, nem gondozza a gépet. A végén azon kapja magát, hogy állandóan a műhelyben rostokol. mert vagy ez törik. vagy „.. .az adott helyzetben miként kell beállítani az ekéket” (Fotó: Szabó Sándor) Kiváncsiak az emberek. Nézegetjük a másik gépét, egyes fogásokat átadunk és átveszünk, ellessük a módszereket. Szerintem egyikünk sem veszi észre, de ez meglátszik mindannyiunk hétköznapi munkáján. — No azért otthon biztosan nem olyan precízen, nem olyan figyelemmel szántanak, mint egy versenyen?! — Tényleg nem, de azt hiszem, ezt nem is várja tőlünk senki. Mégis az igazi traktoros, ha van esze, nem vágja össze, mondjuk a szántásit, mert tudja, hogy utána itt kell majd tárcsáznia, vetnie, vagy jövőre ugyanitt kínlódhat a kom bájnjával, ha ócska munkát végzett. Köztünk is vannak az szakad.. . és valljuk meg, a végén bánja a pénztárcája is. ★ — Egyre bonyolultabbak a ma gépei, mind többet kell tudni az elvégzendő munkáról is... — Az elmúlt négy év során most már ez a harmadik K-r-700-as típus, amin dolgozom. És egyre jönnek az újak. Sokszor nem várhatunk szerelőkre, magának a kezelőnek kell a hibát kijavítania. Arról nem is beszélve, hogy hozzáértés nélkül ma már kezelni sem lehet ezeket a monstrumokat. Igen rövid életűek lennének e milliós értékek. De sajnos, komolyabb szakmai továbbképzésre a 12 órás műszak után már nem sok energiája marad az embernek. Régen napirenden van például, hogy újabb szakmát szerzek. A téli-tavaszi időszakban annyi mindent kell csinálni a műhelyben, annyi mindenhez kell érteni, hogy ahhoz a gépszerelői szakmunkásvizsga már önmagában kevés. Hiába gyűjtöm otthon a szakkönyveket, forgatom is őket szabad időmben.. . csak úgy érzi az ember, hogy még fér bele, hogy ennél is többre van szüksége,.. Cziráki Péter 1979. szeptember 5., szerda 1
