Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-05 / 207. szám
Mosolyokkal, könnyekkel Elsősök ei érákon, Balogh Tibi a képekről „már olvas” Itt még minden újdonatúj. Tiszta, mészillatúak a falak, a padokat egyetlen karcolás- nyom sem „ékesíti”, gyönyörűek a zöld táblák, a piros radiátorok, a képek a falon. Üjak a mosolyok, sőt a köny_ nyék is. Mert ugye, a hétfőn avatott tarnaörsi iskola tlő osztályában a legeslegelső órán, még ez is előfordulhat... De szerencsére csak a legeslegelsőn, mert amikor a másodikra betoppantunk, már Csík Elvira is az utolsókat szipogja, aztán belemerül a „munkadoboz” nagyon is játékokra emlékeztető színes rudacskáinak, kockáinak szemlélésébe, ide-oda rakos- gatásába. — Ügy nézem, remek kis osztály lesz — mondja bizalmasan Lakatos Sándorné, a tanító néni. s el is hihető neki, hogy már tudja. Hiszen húszéves pedagógiai gyakorlat áll mögötte, no meg ezt a tanévet is korábban kezdte A körültekintő szem persze azonnal megakad Kumics Andreán, aki mintha csupa mosolygásból állna. Nevető szemmel hallgatja a kérdéseket, s amikor válaszol, még jobban felderül az arca. — Nekem a bátyám, Tibi, aki hatodikos, nagyon sokat mesélt már az iskoláról. Mondott rosszat is, meg jót is. A rossz, hogy olyan rövidek a szünetek, még bú- jócskázni sem lehet, pedig azt szeretek a legjobban. A jó, hogy nagyon sokat tanulhatok, rövidesen fogunk tudni írni, meg olvasni, meg számolni. Meg azt is mesélte, hogy milyen szép az iskola, nemcsak tantermek vannak benne, hanem úttörőszoba, meg lesz tornaterem is. És örülhetek, hogy végig ide fogok járni. És nekem tényleg nagyon tetszik minden — lelkesedik. — Csak az a baj, hogy még nincs köpenyem, mert nem lehetett kapni. De íróasztalom van, közös Tibivel, délután, ha befejeztük a bújócskát, együtt fogunk tanulni. egyikük számára pillanatnyilag ez jelenti a legnagyobb örömet. Aztán legyint, Egy hónap múlva bele fognak rá- zódni, velem együtt, mivel — magyarázza — én is most tanítok először a legújabb tankönyvekből. . Hát igen, az iskola nemcsak felhőtlen örömökből áll. Az apróságok — a magas padnál kicsit nyújtózkodva még — előveszik az olvasókönyvet, s a beszédes képekről „olvasni kezdenek”. Némelyikük — ha idősebb testvérétől látta — úgy jelentkezik, mintha mindig ezt csinálta volna. A többiek pedig szeptember utolsó kicsöngetéséig biztosan meg fogják tanulni. A munka megkezdődött a tarnaörsi iskola friss, új falai között is. (németi) Horváth Andrea a rudacskákkal barátkozik (Fotó: Szántó György) PIRAMIS — GYERMEK SZÍNHÁZ — FONOTfiKA — I1AKNIMÜSOROK Látogatóban a vámosgyörki művelődési házban — Huszonöt vagy harminc fiatalnak ''nem érdemes diszkót rendezni. Megpróbáltam már, de az nem volt más. mint „pálinkaparti”. Egy-két duhaj legény — zsebükben butykossal — el tudja rontani az egészet. És bevétel sincs. Azonkívül itt van a közelben Gyöngyös, Atkár. vagy Árokszállás, s ezeken a helyeken hetente több alkalommal is rendeznek táncesteket. Így vallott a vámogyörki művelődési ház vezetője, Nagy István. A magas, szemüveges fiatalember januárban vette át a posztot. — Azelőtt Ecséden voltam, s ott a hatezer lakosnak nem jutott művelődési ház — életveszélyesnek nyilvánították és bezárták —, itt csupán kétezren élnek. s meglehetősen jó körülmények várják a szórakozni vágyókat. A nagyterem mindig megtelik egy-egy előadás vagy hangverseny alkalmával. A nyár folyamán négy nagyobb rendezvényünk volt, amikor is általában kétszázötven réző gyűlt Össze. Emlékezetesek voltak a rockkoncertek. — A felnőtteknek mit szervezel? — Nézd, itt nem volt közönség, tehát nem kezdhettem úgy, hogy elriasztom a nézőket. A középkorúaknak, az idősebbeknek a vidám, zenés műsor a kedvencük. Magyarul: a hakni. A Zá- ray-Vámosi kettős, a Kibé- dy és a Kabos, a Koós János és a Korda György. Mit lehet tenni? — őket hívom meg. S aztán ezeknek az előadásoknak a hasznából fedezem a gyermekszínházi produkciókat. A fiatalembernek nincs ugyan népművelői végzettsége, ám a gyakorlatban — érettségi után kezdte — hamarosan rájött arra, hogy egy művelődési háznak „élnie” kell. Kap ugyan támogatást, de abból nem futja sokra. — Ügy tűnik, hogy inkább te igazodsz a helyi igényekhez jobban. Nem túl korai ez? — Ez nem megalkuvás. Nemcsak hogy jó érzés alig valamivel több, mint hat hónap után azt tudni például, hogy a Vincze Jenő bácsinak .a tizenötödik sor első három székére kell jegyet félretennem, de az a bizonyosság is lendületet ad. hogy nem marad üres a terem. Legutóbb Is. amikor a kis Kabos műsora volt. még a pótszékekét is eladtam. Tudom persze azt is, hogy ez csak mennyiségi eredmény, de később szeretnék komolyabb programokat is szervezni. A művelődési házban al kotmányunk ünnepién adták át a kibővített, kitatarozott községi könyvtárat. A gyerekolvasóval, a fonotékával. az új bútorokkal, s természetesen a könyvekkel gazdagodott bibliotékának majd háromszáz beiratkozott kölcsönzője van. — Holnap, csütörtökön szabadnapom van, mégsem pihenek, mert a MÉH-te lepre megyek gázcsöveket venni. Nem fűtésre használ juk a vascsöveket — miután a tsz dolgozói megígérték, hogy társadalmi munkában fölszerelik — kiállításra vesszük, oda akasztjuk a képeket. Az első tárlat szeptember 17-én lesz, képzőművészeti világhét megnyitóján. Ä vámosgyörki művelődési házban tehát megkezdődött az „évad”... Józsa Péter Elhunyt Üveges József | prolesszor öveges József, Kossuth- díjas főiskolai tanár, életének 84. évében, rövid szenvedés után, kedden elhunyt. Temetéséről később Intézkednek. ★ öveges József, a Budapesti Tudományegyetemen szerzett 1919-ben matematika-—fizikai szakos tanári oklevelet. 1949-tól a Budapesti Műszaki Egyetem, 1949-tól a Budapesti Pedagógiai Főiskola professzora volt. Mindig arra törekedett, hogy a természettudományokat, s magát a tanulást is megszerettesse tanítványaival. Az új magyar természet- tudományok — mindenekelőtt a fizika — ismeretterjesztő irodalmának egyik megteremtője, a kísérletező fizikatanítás, a népművelés és az erre irányuló módsze- < rek. valamint intézmények tevékeny propagálója volt. Több mint 400 nagy ha- j tású természettudományi ismeretterjesztő előadást tartott a rádióban és a televízióban, 1959-tól egy évtizeden át főszerkesztője volt a tévé havonta jelentkező 100 kérdés — 100 felelet című műsorának. Számos tévé- és más oktatófilmet írt és szerkesztett. Több általános is- : kólái, gimnáziumi és föis- ^ kólái tankönyv szerzője, 35, | a fizikát, a fizikai megfigye- i lést, kísérletet népszerűsítő könyvet és több száz cikket, tanulmányt jelentetett meg. Áldozatos és sikeres ismeretterjesztő tevékenységét nyugdíjasként is folytatta. Munkásságát 1948-ban Kos- suth-díjjal ismerték el. Ezenkívül SZOT-díjat és Bugát Pál emlékérmet is kapott. MTI Elvira nemsokára nevetni fog a szokásosnál. Jó pár hete bejárogatott jövendő tanítványaihoz az óvodába. — Tizenhat gyerekem közül csak Elvira nem volt ovis, azért tört el a mécses — magyarázza máris a fekete xemű ’.:i ’ány bizonyítványát. — A többiek viszont... De tessék körülnézni! A lófarkas Horváth And-’ reá szégyenlősebben válaszol- gat, de ahogy nekibátorodá- sát nézem, ezt rövidesen félre fogja tenni. — Első órán énekeltünk, meg szavaltunk is, és mindenki megmondta a nevét, még Etelka néni is — súgja. — Aztán elővettük az olvasókönyvet és olvastunk. Én ezt a könyvet szeretem a legjobban, mert igaz szép a táskám, a tolltartóm is, de ez tele van képpel. Nemsokára magamnak mesélek belőle. A két „fecsegő” kisasszonyhoz képest a szöszi Balogh Tomi férfiasán rövid és határozott. Talán ez utóbbiért is esett a választás őrá, vagyis, hogy sz évnyitón az elsősök nevében verset mondjon. — Nem sajnálom az óvodát — jelenti most ki tömören. — Azt sem bánom, hogy nem lehet folyton kocsist játszani, mert itt végre nem kell minden délután aludni... A tanító néni elneveti magát, mert tudja, majd mindJó tanácsok szülőknek Az iskoláztatás nem kis gondot, és nemcsak kiadásokat jelent, hanem felelősséget is követel a családok felnőtt tagjaitól. Az iskolai tanulás, a tantárgyak ismeretanyagának elsajátítása, és az iskolai rend, fegyelem a gyermeknek egyfelől kötöttség. másfelől nem könnyű munka! Akár kis első osztályos a gyermek, akár végzős középiskolás, számára az életkorához mért tananyag elsajátítása nagy idegrendszeri, pszichés megterhelést jelent. Igaz, a nvá- ri szünidőben a gyermekek szervezete regenerálódhatott. mégis a napi terhelések megkívánják a mindennapos felüdülést, kiegyen- súlyozódást, pihenéssel, sétával. játszással. . 1979. szeptember 5., szerda A l'egelső tennivaló: a gyermekek új napirendjének meghatározása. Meg kell jelölni a felkelés, a lefekvés időpontjait, s gondoskodni szükséges a rendszeres, tápláló étkezésről. Különösen ügyeljünk a napközi otthonba járó gyermekekre, hiszen az ő egész napjuk fokozottan irányított, szabályozott. Gondoljanak arra is, hogy a napközis étkezést az otthonival ki kell egészíteni, többek között fehérjékkel, gyümölcs- . félékkel. A gyermekek mindennap fogyasszanak tejet, tejterméket. Alapvető követelmény: a gyermekek üres gyomorral ne induljanak el reggel az iskolába. A tanulók egészsége megköveteli, hogy vigyenek magukkal az iskolába olyan személyi higiénikus holmikat, amelyekre napközben szükségük lehet: így például zsebkendőt, kéztörlőt, szappant. ßöiYA PÁrm l/a. Gombosi nős volt ugyan, de feleségét valahol elvesztette, s Jolán asszonytól csupán egy bejegyzés maradt G. személyi igazolványában, meg a lehetőség, hogy Gombosi „nős”-ként emlegesse magát az olyan kérvényeken, ahol „rendes és értékes emberként” kellett feltűnni. 1/b. ... Édesanyjánál lakott, öreg és piszkos lakásban, amelyről igyekezett tudomást nem venni, tehát végső soron az íróasztalában, és magnetofonjában élt, hiszen a betűkből és zenehangokból tiszta barlangot varázsolt maga köré, amely mindentől és mindenkitől megvédte. Akit pedig be akart volna fogadni, az úgysem kereste fel. 1/c. A fentiek ismeretében érthető, hogy Gombosi néha főzni kényszerült. No, nem volt ez komoly főzés, kövér szakácsmunka, ízek orgiája, fűszerek háborúja — nem. Gombosi úgy főzött, mint az ősember: vett egy darab húst, csontosat vagy „szín”-t, és valahogy ehető állapotba hozta, ami többnyire zsíron való sütést vagy sós vízben történő főzést jelentett. Kenyér és fűszer mindig akadt a lakásban, s így Gombosi soha nem maradt éhen — csak éppen neandervölgyi ősembernek érezte .magát, aki úgy zabái, hogy először beleharap a sült húsba, s aztán kanya- rítja le a falatot a szája előtt. És végül: „Jó volna egyszer tiszta, fényesen terített asztalnál ebédelni, abban az étteremben, ahol senki sincs az odaadó pincéren meg a láthatatlan szakácson kívül”... De miután ilyen étterem nem létezik, maradt' az otthoni konyha, ahol főtt csülköt lehet falni, s még rágás közben is kellemetlen gondolatokkal foglalkozni. 2/a. Egy nyári napon Gombosi anyja elutazott, ki tudja, hova, és ki tudja, mikor jön meg. Gombosi egyedül maradt a lakásban, de nem bánta. Harsoghat a magnó, fogyhat a bor, közeledhetnek a tavalyi emlékek és talán ILONKA is becsöngethet, Ilonka, Gombosi eltűnt szerelme. akit id. Gombosiné rendszeresen kirúgott, ha Gombosinál találta. 2/b. Délutánra — fél üveg bor lenyelése és egy elbeszélés kihányása után — Gombosi megéhezett, s elhatározta, hogy leballag a hentesboltba, vesz valamiféle ősembernek való húsdarabot, s elkészíti a maga primitív módján (lásd, mint fent). A hentesboltban meglepetés várta: az egyik üveglap mögött a marha „értéktelen” részei díszlettek: tüdő, szív, vese, sőt orr, tőgy és FAROK is. — „Ezt meg kell próbálni” — suttogta magában Gombosi, a pulthoz állt, és riadtan mutatott az egyik kettőbe tört ökprfarokra. — Igen, egy uszály — tüsténkedett a hentes, kézbe kapta a farkat, a mérlegre csapta. — Összevágjam, kezétcsókolom, pardon uram?! — Nem fontos — mondta Gombosi (aztán eszébe jutott, hogy mégiscsak össze kellett volna daraboltatni a farkat, hiszen nem valószínű, hogy egyben fogja lerágni, mint a főtt kukoricát. De már nem mert szólni, mert mindig úgy érezte magát a hentesboltban, ahogy a hentes érezte volna magát Gombosi íróasztalánál). Szatyrába nyomkodta a véres színű csomagot, nagyot köszönt, nagyobbat, mint a hentes, aztán hazafelé indult. Biztos volt benne, hogy a kapu előtt Ilonka várja, és széles fogsorral kineveti az ököruszály miatt — kineveti, de aztán kikapja kezéből a szatyrot, felfut a lépcsőn, a tűzhely elé áll, nekifog a főzésnek, az edények alázatosan sorakoznak fel, .hiszen megérzik, hogy asszony került a konyhába, Ilonka sürög-forog, s mire a szobában üldögélő Gombosi végére ér egy hülye gondolatnak, már kész is lesz a leves, a szobaasztalra díszes teríték kerül, a sótartóban rizsszemek, á tányérok hófehérek, a gyertyatartón örök cseppek, s a tál, amelyet Ilona behoz, zálog is, a szerelem gőzölgő jegye. 2/c. Senki nem várta a kapu előtt. 3/a. Gombosi. TT 3/b. A konyhaszekrényből előhúzott egy lábost, a vízcsap alá tette. Kibontotta a papírcsomagot, vizet engedett a lábosba, beletette a farkat. —• „Jól mossuk még” — visszhangzott benne a mondat, amelyet valamelyik szakácskönyvben olvasott (egy időben régi szakácsok műveit olvasgatta, hogy valamiképp megfűszerezze unalmas délutánjait: jókedvre derült, ha ilyen szót olvashatott: TEHÉNHÜS, s azonnal megjelent előtte egy századeleji asszonyság, aki a legvadabb fűszerek között válogat, hogy hazatérő férjének jó ebédet főzzön. — Ilona csak sót. borsot és paprikát használt, a kakukkfűnek még hírét sent hallotta, jól főzött, utált főzni, szép nő volt, kicsi és türelmetlen). 3/c. Gombosi megbámulta a lemosott ököruszályt, aztán elővette a húsvágó deszkát, — „A bárd” — villant az eszébe, hiszen tudta, hogy valahol^ lapulnia kell egy húsvágó bárdnak, de hogy hol... Id. Gombosiné évezredek óta nem használta konyhaszerszámait, mert nem főzött. Nem volt kinek. A férje (idősb Gombosi) elhagyta, a fiát pedig szörnyeteg gazembernek tartotta, aki még köszönést sem érdemel, nemhogy bárddal feldarabolt csonthúst. 3/d. Gombosi belebújt a kredenc aljába, s rövid kó- torászás után meg is találta a bárdot. Fanyelű, súlyós szerszám volt, riasztó külsejű, komor, otromba. Egészen más, mint a bátor balta, a kecses szalonnázókes. a jókedvű bugylibicska. a. karakán rugóskés... Igén.;* bárd aljasnak és kiszámít-' hatatlannak tűnt Gombósi szemében, vissza is akart» tenni a többi konyhaion* közé, de aztán az elégedett ököruszályra esett a tekintete, marokba kapta a bárdot, a húst a deszkára dobta. bal kezével lefogta. a jobbjával hatalmas csapást mért rá ... ORDÍTVA TÁN- TORODOTT HÁTRA, szeme elé kápta a bal mutatóujját, „még megvan”, suttogta, a, bárd körmét találta él, megcsúszott, nem vágta le, csak kihegyezte Gortibosi ujját... — Ha, te átkózótt, hol lehetsz?! — rtyögte Gombosi, s a vére a z ökörfarokra csörgött, felkapta á bárdot, magasra ertiélté....1 Aztán lehanyatlott a keze, hiszen most agyoncsapja! Ilonát, Ilona örökre eltűnik,', és senki nem lesz, aki a kö-j t.ést cserélgesse Gombosi uj-i jain. ' I
