Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-04 / 206. szám
Nyugatom vagy vita „Szent tehén“ ■ ■ Ünnepségek a bányásznapén Felvételünk Petőfibányán készült és Turáncsics Józsefet, a bányászzenekar tagját örökítette meg az ünneplő hozzátartozók körében a Fény Étterem teraszán. (Fotó: Szabó Sándor) Mintha az embereket jobban izgatná, ami körülöttük van. Ügy értem, hogy közvetlen környezetük: István, egyik üzemünk mérnöke arról beszélt, hogy mostanában többször és többen érdeklődnek nála: mi lesz a „B”-műhely sorsával, ahol évek óta rendszeresen elúszik a gyár nyeresége. Sok baj van az irányításával is, ám mégsem ez okozza a legnagyobb gondot. Inkább az, hogy az ott készülő termék minősége rossz, s — érthető oknál fogva —, így nem kell a külföldi vevőnek. Kiküldik, egy hónap múlva már ismét ott van az udva- varon. Kijavítják, persze túlórában, aztán a Masped-bri- gád másodszor is csomagolja, küldi a berendezést. Így kell ennek lennie föltétlenül? Az új szlogennel — van erre energiája az üzemnek?! Az emberek egyre türelmetlenebbül kérdeznek — mondja István. Végtére, bőrükre megy ez a dolog a „B”-üzemmel. S dönteni, cselekedni kellene. Mi akadályozza? — kérdem. Legyint. Becsületből csináljuk ezt a terméket, ha abbahagynánk, biztosan hiányozna az ajánlati listán. Van itt néhány fontos szaki a szerkesztésen — ők kézzel- lábnál ragaszkodnak hozzá, újításuk van benne. Meg aztán a külkereskedők szerint: a termékre tényleg szükség van. Ennyi éppen elég ahhoz, hogy minden maradjon a régiben. Szent tehén a „B”-műhely és terméke nálunk. — És a gyár többi emberének mit válaszolnak, ugyanezt? — Nem, — teszi hozzá csendesen — azt, hogy népgazdasági érdekből cipeljük a hátunkon a „B”-mű- helyt és termékét. tésképtelen felelősök. Ez az érdeklődés nagyon örvendetes és azzal a szándékkal rokon, amely változtatni szeretne mindezeken. Tudván, hogy a terheket nekik kell viselniük, illetve hogyha változtatnak a bajokon — abból nekik lesz előnyük. Az emberek sürgetik, hogy osszuk fel a „B”-műhelyt a sokkal jobban prosperáló üzemrészek között — folytatja a mérnök. — Ott szükség van úgyis mindenkire, legalább megoldódna a krónikus munkaerőhiány. Akadnak olyanok, akik nem szívesen látnák a kapun belül a „B”-műhelyeseket, mondván: rontják maguk körül a levegőt. Hozzászoktak ahhoz, hogy helyettük a többiek kaparják össze a fizetésre, a nyereségre valót. Megint mások szerint meg kell tartani a „B”-műhelyt — de gyorsan más termékre átállítva. Megváltoztatva az órabéreket: teljesítménybérekre, normázva. — Mit szólnak mindehhez maguk a „B”-műhelybeliek? — Egyelőre hallgatnak. De már akadnak köztük olyanok, akik érzik, tudják, nekik is alapvető érdekük, hogy hasznos terméket gyártsanak, mégha ez új betanulást, nagyobb odafigyelést, áldozatot igényel. De őket igencsak letorkolják a többiek, a csapatmunkára, az egymásrautaltságra hivatkoznak. Nem tudom, hogy ebben a vegyi üzemben meddig ad az idő türelmet eme „B”-mű- helynek — gondolom azonban, nem sokáig. A körülmények, a gazdasági törvényszerűségek nem fogják tisztelni e „szent tehenet”. szetűzések lehetnek. És mi nem szeretnénk megzavarni a nyugalmat — mondja ki a mérnök a legtitkosabb gondolatát. — Gondolom, ezt belátja? Nem látom be. Nem tudom, mit ért pontosan „nyugalmon”, vagy mit az „ösz- szetűzéseken”. Talán azt az állapotot nevezi „nyugalomnak”, amely nem más, mint drágán megfizetett ros.^z kompromisszum. S amitől tartanak, az a változtatással járó — csakugyan elkerülhetetlen — konfliktushelyzet, amiben kénytelenek levonni a tanulságokat: esetleg fölöslegessé válna a több beosztás, íróasztalnál-műhely- ben egyaránt, netán meg kell mondani valakinek, vagy valakiknek, hogy átirányítják az „A”-műhelybe őket más munkára, új feladatokra. Meglehet, az eddigieknél kényelmetlenebb körülmények között, s nem biztos, hogy a fizetés magasabb lesz. És mindeme intézkedést a gyár vezetőinek kell vállalniuk, nem titkolva, hogy a döntéseket ők hozzák, s nem „felülről” rendelték el. István azt mondja: nem szeretnék megzavarni a nyugalmat. Tiszteletre méltó törekvés, de tartható-e mindenáron? Feláldozható-e a gyár valamennyi dolgozójának előrejutása csak azért, mert a gyárban „a hagyományos nyugalom” is szent tehén? A válaszokat a .vegyi üzemben is megtalálják majd ebben biztosak lehetünk. Ám hogy erre mikor kerül sor — előbb, vagy utóbb —, egyáltalán nem mindegy. De hogy időben rátaláljanak —, alighanem gyorsan felül kellene vizsgálni a nyugalomról és a vitáról vallott nézeteiket. Hogy kiegyensúlyozottan Vasárnap országszerte folytatódtak a bányásznapi ünnepségek. Szolnokon, a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat dolgozói megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét, majd a tiszaligeti sportcsarnokban tartottak ünnepi nagygyűlést. Az ünnepségen emlékeztek arra, hogy az alföldi mezőkön dolgozó kutatók, termelők keményen dolgoznak a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben vállalt célkitűzések teljesítéséért. A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat — amelynek üzeme az egri kőolajmezőn is dolgozik. — 1980-ig elért többlettermelésével i 268 millió dollár megtakarítását vállalta. Pécsett sajtófesztivállal egybekötve ünnepelték a bányásznapot. A „bányásznapi randevú” az országos és megyei sajtó munkatársainak találkozója is volt a város, a bányavidék lakóival. Megyénkben is vidám mulatsággal, szórakoztató programokkal folytatódott a bányásznap. Vasárnap délelőtt a recski művelődési házban tartották a Bányászati Ak- namélyítő Vállalat ünnepségét. Az előző napok ünnepi eseményei után itt került sor az országos vállalat központi rendezvényére is. Simon Sándor aknavezető ünnepi beszéde után adták át a jutalmakat/ kitüntetéseket: 28-an részesültek a Bányász Szolgálati Érdemérem (kitüntetésben. Délután a parádi Sándor-réten folytatódott az ünnepség, ahol vendégül látták a meghívott dolgozókat. A recski ércbánya dolgozóinak bányásznapi ünnepsége alkalmából nyílt kiállítás a művelődési otthonban a nagyközség, s a környéken folytatott bányászkodás történetéből. Az ünnepi gyűlésen danák Tibor, a pártvezetőség titkára mondott beszédet, majd átadták a kitüntetéseket a legjobban dolgozóknak: Hanik János üzemvezető Kiváló Munkáért kitüntetést kapott. Gál József vájárt pedig Kiváló Bányász címmel tüntették ki. Nyolcán Kiváló Dolgozó kitüntetést. 39-en pedig a Bányász Szolgálati Érdemérem különböző fokozatait kapták. Napjaink témái Hitelpolitika Az apró történethez tulajdonképpen nem is kellene kommentár, hiszen hasonlókkal az olvasó is folytathatná a sort: az efféle „szent tehén” csakugyan nem ritkaság gazdaságunkban. Ám nem is róluk — inkább miattuk érdemes figyelmet szentelni e témának. Elsősorban abból a szempontból, hogy az embereket valóban mind erőteljesebben érdeklik a környezetükben „elfekvő” dolgok — a veszteségesen dolgozó üzemek, a ráfizetést produkáló termék, és az ügyben tehetetlen, dönSem a fontos szakik, sem pedig a műhely többségének kedvéért. Sőt, éppen a műhely alapvető érdekei sürgetik a döntést, a szükséges, — s tagadhatatlan nem könnyű — átállást, feloszlatást, átszervezést. A műhely — emberek és gépek együttese. Az előbbiek boldogulása attól is függ, hogy a kezük közül kiadott termék hasznos-e vagy sem. Ez alól nincs felmentés. — Ezt mi is végiggondoltuk. Csakhogy ha bármilyen változtatásba kezdünk. az valahol, valakik ellenállásába fog ütközni. Elromolhat a légkör a gyárban, viták, öszdolgozhassanak — hosszú távon. Matkó István A Minisztertanács mindén esztendőben — a nép- gazdasági tervvel összehan.................................. ............. H azánkban először Vasárnap megkezdődött a Dubnái Egyesített Atomkutató Intézet és a genfi Cern — a nyugat-európai országok közös részecskefizikai intézete — kéthetes részecskefizikai iskolája Dobogókőn a Nimród Szállóban, 19 ország tudósítóinak részvételével. A szocialista és a nyugat-európai országok kétévenként megrendezésre kerülő iskoláját most először tartják Magyarországon. A tanácskozást az országos atomenergiabizottság támogatásával az MTA Központi Fizikai Kutatóintézete szervezte, s azon szó lesz az elemi részecskék belső szerkezetének módszereiről és a legfontosabb kísérleti eljárásokról, valamint az eddig elért eredményekről. Növeljük a csapásszámot Kármán Győző, a KAEV egri gyárának pártcsoportvezetője bizonyára nehezen tudja magában eldönteni, hogy milyen minőségben válaszoljon az újságíró kérdéseire. Mert amellett, hogy egy pártcsoport munkáját irányítja, „mellékesen” még brigádvezető is. És az sem véletlen, hogy a beszélgetés során majdnem mindig a termelésnél lyukadunk ki, hiszen, hogy jól menjen a munka, az egyben pártfeladat is. nem csupán a brigádvezetői funkcióból adódó kötelezettség. És azért is kerül sokszor szóba a termelés. mert az idei esztendő eltelt hónapjai az átlagostól nehezebbek voltak a gyár minden dolgozója számára. — Könnyű esztendő, köny- nyű időszak a termelésben soha sincs. — vélekedik a pártcsoportvezető —, de az idén sok olyan gonddal, problémával is küszködtünk, amelyek régebben ismeretlenek Voltak a számunkra Az egész ország jól ismeri a könnyűipar súlyos helyzetét, mi pedig a saját bőrünkön is érezzük. Minden országban gondot okoznak a beruházások, csökkentik a tempót, mi pedig beruházási javakat, textil-, és cipőipari gépeket gyártunk. Amiket — különösen az év első hónapjaiban — nem volt könnyű elhelyezni. Másrészt a gépek gyártásához import anyagok is kellenek, és bizony sokszor késve kaptuk meg a munkához kellő anyagokat. — Ezt a brigádvezető mondja? — Nem, a pártcsoportvezető is. Hiszen a nehéz helyzetben különösen fontos szerepe van a politikai munkának. Megmagyarázni az embereknek, hogy mi a nehézségek háttere, bizalmat önteni beléjük, hogy ne csüggedjenek, és amikor hozzálátunk a munkához, a túlórázásokhoz, akkor elsődlegesen a párttagoknak kell — kajakos nyelven szólva növelni a csapásszámot. — Eddig sikerült? Elneveti magát. — Eddig még igen. Bár hozzá kell tennem, hogy a gondok ellenére az egész gyár munkája szervezett volt. és azt hiszem a nehézségeken úrrá tudunk lenni. — Túl a gyári problémákon, a párttagok miként ítélik meg a népgazdaság gondjait? — Ismertek előttünk a népgazdaság eredményei és gondjai egyaránt. Mi igyekszünk reális képet alkotni, és az a véleményünk, hogy a nehézségek leküzdhetőek. Jobb munkával, nagyobb szervezettséggel, a munkaidő jobb kihasználásával, és lehetne még sorolni bőven. Szerintünk a gondok ellenére is jó irányban fejlődhet a népgazdaság, ha mindenki a maga helyén igyekszik többet tenni. — A pártmunka milyen területeivel foglalkozott a pártcsoport az elmúlt időszakban? — Igen nagy figyelmet fordítottunk a fiatalokra, a párttaggá nevele-sre, a brigádmozgalomra, a szakszervezeti munkára, a termelés- irányítók szakmai, politikai képzettségére és még sok másra. De hadd tegyem azt is hozzá, hogy a rendszeresen megtartott pártcsoport- üléseken túl szinte mindennap megvitatjuk az aktuális kérdéseket.. legyen az akár külpolitikai jellegű, vagy sokat beszélünk egy-egy televízióműsor kapcsán is. — Milyen a csoport ösz- szetétele? — Brigádvezetők, művezetők, diszpécserek. És ennek a csoportnak a tagja a gyár igazgatója is, Veréb elvtárs. — Meg szokták-e őt bírálni? Mosolyog. — Nincs rá okunk. De, ha valami észrevételünk van, akkor elmondjuk neki, és ő intézkedik is. — Mióta pártcsoportvezető? — Két éve. Nagyon meglepett annak idején, hogy munkatársaim, elvtársaim rámszavaztak, mert. igazán nem vártam ezt a megbízatást. De azóta is nagy örömmel csinálom, mert érdekesnek, izgalmasnak találom. — A pluszmunka tehát nem jelent terhet? — Nekem nem. Szeretem a társadalmi tevékenységet, akármiről is legyen szó. — És a család? — A családra is jut időm. Hétvégeken eljárunk kirándulni, bejártuk már ] a hazai tájakat, a szomszédos országokat. Van egy kis kertünk is, ha van időm, ott is eldolgozok. — Jövőre összeül a XII. pártkongresszus. Hogyan készül rá, a pártcsoport? — A konkrét munkaprogramot most dolgozzuk ki. Any- nyit azonban előre is elmondhatok. hogy elsődlegesen a munkánk minőségén szeretnénk tovább javítani. Kaposi Levente goltan — jóváhagyta a hitelpolitikai irányelveket. A bankok ehhez, valamint a gazdasági egységek hitelképességéhez igazítják hitel- nyújtási gyakorlatukat. Azaz: a hitelezés alapjai a meghatározott időszakhoz kapcsolódó irányelvek, amelyek részben a középtávú, részben az éves népgazdasági tervhez kötöttek. Az ötödik ötéves tervről elfogadott törvény például — 1975. december 18-án hagyta jóvá az országgyűlés — így rendelkezik: „A hitelnyújtás feltételeit úgy kell megállapítani, hogy a hitel gazdaságilag ösztönözzön a termelés hatékonyságának növelésére és segítse a tervben megjelölt főbb arányok és fejlesztési irányzatok megvalósítását. A különösen fontos népgazdasági célokat szolgáló fejlesztéseket kedvezményes hitelfeltételekkel is támogatni kell.” Már az eddig leírtakból is következtethetünk a hitel szerepére. Arra, hogy szabályozza a pénzforgalmat, a jövedelmek elosztását, lényeges fedezeti forrása a bővített újratermelésnek, s egyben a gazdálkodás tervszerű befolyásolásának eszköze is. Azaz: a hitelpolitika szerves része az általános gazdaságpolitikának. Bizonyos hiteleket csak az állam által erre kijelölt pénzintézetek nyújthatnak — így lett a „tanácsok bankjává” az Országos Takarékpénztár —. sok esetben a központilag meghatározott törlesztési feltételek mellett. Ennek logikus folv- tatása. hogy mind a 'beruházásokhoz, mind a fogyasztáshoz igénybe vehető forrásoknál a felhasználás útmutatójaként alkalmazzák a hitelnolitikát: gépkocsi vásárlásához — ritka kivételtől el+ekintve — nem vehető igénvbe hitel, ugyanakkor tükrözve a társadalmi érdekeltséget — a hitelezés telie.s körén belül a lakásépítők élvezik a legtöbb kedvezményt. Ha már a fogyasztás kft rét említettük: ismerünk áruvásár'ási. ]aká<-év>ítési. r háztáii és k'serrítő ea^das-' gok feilesztác-ábp/ igénvbe vehe-fő hitclckr.f p'7oV dssv.e_ ge, törlesztésének ideje, kamata stb. azonban eltérő. Hitel ugyanakkor — a lakosság adta hitel — a takarékbetét is, s itt szintén különbözik a kamatok mértéke, a lekötés idejétől függően. Mindkét területen a hitelpolitika — a hitelpolitikában is érvényesítendő társadalmi érdek — adja az eltérések magyarázatát. Aminek legutóbbi friss jele: az építőanyagok drágulása miatt az építési kölcsön maximumának felemelése. S egy adalék e kölcsönfajta szerepéhez: 1978-ban az 56 49? magánberuházású új lakásbó’ mindössze 6211-hez neu vettek igénybe hitelt. Követelmények sokasága kötődik a hitelpolitikához; segítse a népgazdasági célokkal összhangban álló vállalati fejlesztéseket, bizonyős ágazati átrendeződések meggyorsítását (pl. a gépiparban az energetikai gépgyártás más elbírálás alá esik. mint a fémtömegcikkipar). Továbbá: a hitelpolitikának szolgálnia kell t bel- és külföldi keresletnek megfelelő kínálat kialakítását, ugyanakkor korlátoznia szükséges az indokoltnál nagyobb készletek • fölhai- mozását, a nem kifizetődőnek ígérkező fejlesztéseket stb. S ebben az i* benne van. hogy egy-egy időszakban érvényesített hitelpolitikai gyakorlat — mert a hitelezés gyakorlatának igazodnia kell az adott gazdaságpolitikai célokhoz — kiemel (preferál) területeket, tevékenységeket, s azokat előnyben részesíti másokkal szemben viszont - a korlátozás (restrikciót) érvényesíti. Azaz: a hitelpolitika rostál, szelektál a mindenkori össztársadalmi érdekeltségnek megfelelően. S mert a hitelnyújtásnak ez az érdekeltség az alapja, a törlesztés. a kamatok időbeni visz- szafizetésének is ez a meghatározója, hiszen egy helyről jön és megv a forint: a közös pénztárból és pénztárcába. Veress Tamás 1979. szeptember 4., ketH
