Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

Dér Béla, Kozsa János, Kiss József, Papp István, Gál János, Kulcsár Viktor, Kiss László, Bártliázi István, Gégény Tibor, Hekeli Sándor (Fotó: Perl Márton) Ha szervizbe visszük a gépkocsit... Hónapról hónapra, mind többen kerülnek kapcsolatba megyénkben is az autójavító szolgáltatással, ítélik meg — és gyakran ítélik el — az itt dolgozók munkáját. Heves megyében évenként kétezerrel gyarapodik a személygépkocsik száma; tavaly már megközelítette a 25 ezret. A tulajdonos persze ügyfél is lesz: 1978-ban a szocialista szektorban meghaladta az 50 millió forintot a szervizek telje­sítményértéke. Ehhez jön még a kisipar, amely az igény szerint szintén egyre bő­vül. Huszonötezer gépkocsi nem csak magánvagyon, nagy népgazdasági érték. Meg­őrzése, megfelelő színvonalú karbantartása közérzetünket befolyásoló, fontos poli­tikai feladat is. E feladatot kell ellátnia a fiatal, de gyorsan fejlődő szolgáltatási ágazatnak. Mindezek miatt időszerűnek éreztük, hogy a gépjárműjavító lakossági szolgál­tatás mostani helyzetét értékeljük, vitatkozva, kicseréljük tapasztalatainkat az ága­zat felelős szakembereivel. Szerkesztőségünk klubjában rendeztük az ankétot. Beszélgetésünk résztvevői voltak: Dér Béla, a megyei tanács ÉVK-osztályának osztály vezető-helyettese, Gégény Tibor, az SZVT megyei szolgáltatási bizottságának titkára, Gál János, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat főkönyvelője, Kulcsár Viktor, az UNISZERV Ipari Szövetkezet elnöke, Kiss József, az Autó- és Motorkerék­pár-javító Szövetkezet elnöke, Kiss László autószerelő kisiparos, a KIOSZ megyei ve­zetőségének tagja, a szövetség ifjúságpolitikai és szakmunkásképző bizottságának or­szágos elnöke, Papp István, Bártházi István és Kozsa János, az AFIT egri, gyöngyösi és hatvani üzemegységének vezetői. A vitában lapunkat Hekeli Sándor képviselte, A NBjüüsáff, kerekasztala GÉGÉNY TIBOR: Beveze. tőül szögezzük le — s ezzel a felügyeletet gyakorló me­gyei szakosztály véleményét is mondom: a megyében az ötödik ötéves terv idejére egyensúly alakult ki a gép- kocsijavító szolgáltatás és az igények között. Tizenegy szerviz dolgozik 820 ezer óra évi kapacitással, mellette 100 kisiparos szintén idetartozó a szakmákban. 38 millió fo­rintos támogatást kapott az ágazat a tervidőszakban, ele­gendőt a szükséges fejleszté­sekre. NÉPÚJSÁG: Folytassuk az egyedi esetekkel, a szer­kesztőségünkhöz érkezett észrevételekkel. A három példa három különböző szektorból való. A tanácsi vállalat szervizében olajjal szépen letakarították a gép­kocsi hátsó lökésgátlóit, hogy azok újaknak tűnjenek, s a munkalapra természetesen az, alkatrészcsere bejegyzés került. Az AFIT-nál a mo­torból kiengedett olajat töl­tötték vissza — olajcsere cí­mén. Az autószerelő kisipa­ros két új talpas csapszöget úgy szerelt fel, hogy azok Egerből Pestre érve kihul­lottak. Általánosítva: a leg­nagyobb gond a bizalom hiá­nya a szolgáltatóval szem­ben. .. KULCSÁR VIKTOR: Mi­nőségi szolgáltatást szerin­tem csak akkor lehet végez­ni, ha nemcsak a már emlí­tett egyensúlyról beszélhe­tünk, a kapacitásnak az igé­nyeket jóval meg kell ha­ladnia. Az egyensúly nem egyenlő a jó szolgáltatással, igaz, most magam ellen be­szélek, hiszen nekünk gon­dot okoz az eszközök ki­használása, s végső soron a nyereséges gazdálkodás. A legfontosabbnak a jó minőségű munka mellett a jó emberi kapcsolatokat tar­tom. Elronthatjuk a durva, modortalan hanggal a leg­jobb szolgáltatást is. Ma ad­tam ki a szervizben egy ren­delkezést: nem lehet az ügyfelet elküldeni azért, ha reklamál, mert a másik mű­szak végezte el a munkát. Nincs másik műszak. Ugyan­az a cég van. GÁL JÁNOS: A Heves megyei Finommechanikai Vállalat négy szervizében 157-en dolgoznak, 394 ezer óra a kapacitás, a kihasz­náltság pedig mindössze 76 százalékos. Kulturált ki­szolgálásról . beszélünk? Én úgy érzetm, ehhez hiányzik a dolgozók érdekeltsége. Szol­gáltatási ágazatunk jó ha öt és fél, hatszázalékos nyere­séget ér el, ebből ötszázalé­kos bérfejlesztés évenként szinte lehetetlen. Az áruter­melésünk eredményét kell átcsoportosítanunk, hogy itt is több bért fizethessünk. Nálunk terjed az a mozga­lom, hogy „Add a neved a munkához”. De úgy érzem, ezt azzal kellene kiegészíte­ni, hogy add a lelkiismere­tességedet is a munkához... Aránytalanságok alakultak ki szakember-ellátottságunk­ban is. Autószerelő például bőven van, sőt tudomásunk szerint a megyeszékhelyen néhányan kénytelenek voltak más munkakörben is elhe­lyezkedni ezzel a szakmával. Autófényező és karosszéria- lakatos viszont nincs! Üze­meink létszámhiánya igen nagy, 44-en hiányoznak eb­ből a szakmából. Ugyanak­kor meglehetősen nagy ösz- szegekért jelenleg is 100 ipa­ri tanulót képezünk. NÉPÚJSÁG: Vajon mind­egyik szektorban ez a hely­zet az érdekeltséggel, vagy vannak jó tapasztalatok is? KULCSÁR VIKTOR: Be kell vallani, hogy a maxi­mált árak, amelyek 1968-tól változatlanok, nem segítik ennek az ágazatnak a fejlő­dését. Nálunk csak lakossági szolgáltatás van és előfor­dul, hogy emiatt az árforma miatt csalásra kényszerül a szerelő, aki teljesítménybér­ben dolgozik. .. PAPP ISTVÁN: Ha a mi­nőségről beszélünk, minden­képpen szólnunk kell az egymás mellett kiépült szer­vizek, a különböző szektorok kapcsolatáról. Szerintem ha már egyensúlyban van a tel­jesítmény. az igényekkel, ak­kor szakosodnunk kell. ne csináljon mindenki mindent. Osszuk el a típusokat, s ez nagy minőségi javulást ered­ményezhet. Mi például most 12 típusit javíUtak. s ennek arányában alakítjuk k? a készletünket. Határidőt kell vállalnunk, előre kell kalku­lálnunk a költségeket. Nagy a kockázat, s bizony van­nak eltérések is, ami megint csak rontja szolgáltatásunk színvonalát. Mi egyébként átalakítva belső szervezetünket, úgyne­vezett munkanap-brigádokat alakítottunk ki, s ezek tagjai műszak végén egymásnak adják át a javítandó gépko­csit. Ezzel elértük, hogy csökkent a javítási idő. Ugyanakkor azonban ronthat a munka minőségén is, ha ugyanazt a javítást délután más felkészültségű szakem­ber folytatja. Az érdekeltség­ről: mi a teljesítmény mel­lett a minőséghez kötjük. a bérezést. A teljesítmény után járó százalékot csak az kap­ja meg, akinek a művezető által ellenőrzött DH-lapján reklamációs bejegyzés nincs. NÉPÚJSÁG: Úgy hisszük, hogy a szakosodás nem hasz­nálna a munka minőségé­nek, hiszen a most kialaku­lóban levő versenyt szüntet­né meg. Ezt persze lehet vi­tatni, de kapcsoljunk ide még egy kérdést: miiért van az, hogy az egyik szervizmű­helyben készséggel beenge­dik az ügyfelet, hogy lássa, hogyan javítják a gépkocsi­ját, másutt meg éppenség­gel bezárják előtte az ajtót? PAPP ISTVÁN: A mun­kához időt, nyugodt körül­ményeket kell biztosítani. Megvan-e ez akkor, ha a műhelybe bejön a sógor meg a koma? Nem ezzel kell megszereznünk az ügyfél bi­zalmát. KISS JÓZSEF: Sokféle módszert alkalmazhatunk, különböző módon is lehet jó szolgáltatást nyújtani. A mi esetünkben például ott lehet az ügyfél a műheljtóen, sőt elterjedt gyakorlat, hogy éveken át ugyanahhoz a névhez kapcsolódik egy-egv kocsi javítása. Az ügyfél amikor bejön, kéri hogy a munkalápra írják rá a sze­relő nevét. Hogy meg lehet-e élni a tiszta profilú szolgál­tatásból? Nálunk 70 százalé­kot tesz ki a lakossági szol­gáltatás, 30 százalékot a kö­zületi javítás. Kétségtelen, ebből a kisebb hányadból szerzett nyereségünk teszi eredményessé a munkánkat. A magángépkocsikat javítani bonyolultabb dolog, mór csak azért is, mert mindenki a legjobb szakemberrel szeret­né elvégeztetni a munkát. A jó szakembert viszont job­ban pieg is kell fizetni. KISS LÁSZLÓ: Autót nem lehet normában javítani, még nehezebb rossz normában ja­vítani. Márpedig az eddig el­hangzottakból is kiderül, hogy ezekkel a normákkal baj van. Aztán egy másik gondunk: a szakképzettség színvonala. Évek óta han­goztatjuk, hogy ilyen formá­ban kevés a gyakorlati kép­zési idő ezekben a szakmák­ban. Hogy kifizetődő-e, meg­éri-e a szolgáltatás? A kis­iparosnak ott van előnye, hogy úgynevezett tolmácsok nélkül tartja a kapcsolatot az ügyféllel. Ö a raktáros, a munkafelvevő, a könyvelő, a minőségellenőr is. Sokkal több a göndja viszont egye­bek mellett az anyagellátás­sal. Biztos, hogy a mi szek­torunkban is adódik sok rek­lamáció, jogos reklamáció. Nem tudom fölmenteni a rossz munkát végző embert, hiszen a kisiparos felelőssége sokkal közvetlenebb, nem háríthatja át ezt a felelőssé­get sem munkatársakra, sem vezetőkre. NÉPÚJSÁG: Egy konkrét példából kiindulva folytas­suk a szakember-ellátottság­ról, az utánpótlásról vitán­kat. Hiánycikk a sokféle hiányzó alkatrész között az egyik leggyorsabban elhasz­nálódó alkatrész, a fékbetét. Fékbetétek ragasztására jó ideje nem kap működési en­gedélyt panaszosunk, pedig elismerten jó minőségű mun­kát végez. Elutasítását eddig azzal indokolták, hogy a szo­cialista szektor érdekében korlátozni kell a kisipari en­gedélyeket... GÉGÉNY TIBOR: Korábban valóban volt ha nem is ren­delkezés, de ilyen szemlélet, hogy korlátozzuk az engedé­lyek kiadását. Miután azon­ban kialakult és megerősö­dött a szövetkezeti, tanácsi, állami szervizhálózat ezt ma már nem tartjuk. Mindenki, aki az előírt feltételekkel rendelkezik, megkaphatja a működési engedélyt. GÁL JÁNOS: Annak ide­jén mi is kértük, hogy korlá­tozzák a kisipart! Nem a verseny miatt, hanem azért mert a tanulóképzés nem kis költségekért nálunk folyik. Megkapja az oklevelet a fia­tal, s aztán, különösen a ja­va, veszi a kalapját és. el­megy a kisiparoshoz. A FULL-szervizben 100 tanuló van, két tanműhelyt tartunk fenn; ennek hasznát termé­szetesen nekünk is kell él­veznünk. KULCSÁR VIKTOR: Ha most itt gyorsan tájékozó­dunk, kiderül, hogy a szocia­lista szektorban 16 és 19 fo­rint között van a szolgálta­tásban dolgozó szakemberek órabére. Az is tény viszont: az én embereim műszak után vállalt munkájukért órán ként 30—40 forintot is meg­keresnek. KISS LÁSZLÓ: Nem vé­dekezésképpen, csak tájékoz­tatásul hadd mondjam el: a KPM legutóbbi állásfoglalá­sa szerint a következő öt­éves tervben szükséges, hogy a kisipar az autójavításban legalább 800 ezer órával nö­velje teljesítményét az or­szágban. Hogy hova mennek a tanulók? Tapasztalatok bi­zonyítják, hogy a pályakez­dő szakmunkás a kisiparban nem tud megélni. Az' adózás miatt ugyanakkor a nálunk képzett tanulókat is kényte­lenek vagyunk elengedni. DÉR BÉLA: Szerintem nem az a baj, hogy sok a kisiparos a megyében, ha­nem az, hogy rossz az elhe­lyezkedésük. A hatóságoknak ezt kell megvizsgálni és adott esetben ösztönözni ar­ra, hogy az ellátatlan terü­letre is jusson szakember. Egyébként a szektorok vi­szonyában azt még hadd je­gyezzem meg, hogy éppen a bizalom hiánya miatt fordul az ügyfél a maszekhoz, vagy egy jó ismerőshöz, aki mun­kaidő után / megbízhatóan megjavítja a kocsit. Itt lát­ja az ügyfél, hogy mit csi­nálnak drága pénzen vásá­rolt járművével, meg is is­meri a motor alkatrészeit. Nem is itt van a baj, hanem ott, hogy például Eger 32 működési engedéllyel ren­delkező kisiparosa mellett 80 —100 ember dolgozik még kontárként, olyan, aki az es­ti munkáját másnap a szer­vizben pihenj ki. í Én egyébként sok problémát látok a minőség ellenőrzésé­nél is; ennek hiánya szintén befolyásolja a szolgáltatást. NÉPÚJSÁG: Elhangzott itt már példa arra, hogyan igyekeznek a szervizek érde­keltté tenni a dolgozókat a jobb minőség érdekében. Tu­dunk-e még ehhez kiegészí­tő példákat felsorolni? KOZSA JANÓS: Hatvan­ban hat évvel ezelőtt épült az AFIT-szerviz, s nálunk a gárda is nagyon fiatal, 27 év a munkások átlagos élet­kora. Ez természetesen szak­mai tapasztalataik hiányát is mutatja. A mi elvünk a nyílt üzem, zárt műhely, vagyis a munkafelvételi ál­lásnál megvizsgáljuk a kocsit az ügyfél jelenlétében, ott mondjuk meg a határidőt s adunk tájékoztatást, milyen mértékű lesz a javítás. Az ügyfél természetesen látni akarja, hogy miért fizetett: a használt alkatrészeket visz- szaadjuk, a beszerelt újakat megmutatjuk az átvételkor. GÁL JÁNOS: A minőségi bérezést — éppen a társcé­gektől tanulva — mi is be­vezettük. A művezető ren­delkezésére áll egy úgyneve­zett minőségi bértömeg, amit prémiumként ad ki minden hónapban. Nyilvántartást ve­zet a reklamációkról, s aki­nél nem volt, az megkapja a prémiumot. PAPP ISTVÁN: Néhány szót az úgynevezett zárt technológiáról. Az elvégzett munka minden műveletét nem lehet ellenőrizni, de a kontrollt mégiscsak megbíz­hatóan meg kell szervezni. A művezető átveszi a szere­lőtől a kijavított kocsit, át­adja a műszakvezetőnek, aki utasítást ad a minőségellen űrnek az ellenőrzésre. A~ ügyfél a minőségellenőrtől veszi át a kocsit. BÄRTHAZI ISTVÁN: Nem minden tanuló jön kellő hi­vatásérzettel erre a pályára. Sok itt a divatos szakma és a beprotezsált fiatal. Pedig a szakma szeretete mindennél fontosabb. Szerintem a biza­lom a fő, s akkor már má­sodlagos kérdés, hogy ott van-e az ügyfél, amikor a kocsiját javítják. Nekünk eb­ben a helyzetben is ki kell szűrnünk azokat, akik nem hivatásnak tekintik a szak­mát. NÉPÚJSÁG: Egy kényes témánk van még hátra, s ez az alkatrészellátás. Az UNISZERV egri szervizében a futóműbeállító műszer hó­napokig nem működött egy húszforintos, de importból származó lámpa miatt. Ho­gyan lehet segíteni az al- katrészgondokon ? KISS LÁSZLÓ: Amióta bevezették a gépi adatfeldol­gozást, országos központ tart­ja nyilván az igényeket; a gép három hónapig tárolja a megrendelést, aztán előfor­dul, hogy közli: sajnos nincs alkatrész. Mit tesz a kisipa­ros? Elmegy és felhajtja a hiánycikket, nem vár a gé­pi megrendelésre. Az úgy­nevezett háttéripar (sok hiánycikket gyártanak már kisiparosok) segíthet nekünk, de az itt'előállított nélkülöz­hetetlen alkatrészek nem ke­rülnek be folyamatosan a kereskedelmi hálózatba. Mert nincs elég üzlet. KULCSÁR VIKTOR: Hadd tájékoztassak egy kezdemé­nyezésünkről. Az AUTÓ- KER kereskedelmi igazgató­jának fölajánlottam, hogy hozzunk létre Egerben mint­egy 200 négyzetméter alap- területű közös üzletet a la­kosság ellátására. Mi ezzel tudnánk segítséget adni. GÁL JÁNOS: Nálunk csak 40 százalékát tudja teljesíte­ni az AUTÓKER a havi megrendeléseknek. Mit te­szünk? Fölhajtjuk bárhol az alkatrészt, bármi áron. Százezreket vesztünk emiatt. Egyébként az AFIT-tal nem­iég tárgyaltunk, s úgy tű­nik október 1-től megyezés születik a jobb alkatrészellá­tás érdekében. GÉGÉNY TIBOR: Valóban súlyos gond az alkatrészellá­tás, de azt hiszem, sok az indokolatlan igény is. Egy fékcső például nem haszná­lódik el három év alatt, mégis automatikusan cserél­ni kell a kocsi műszaki vizs­gája előtt. Miért? Én azt hiszem, a szabályozók a kö­vetkező években az ipart in­kább arra fogják ösztönözni, hogy felújítsa az alkatrésze­ket, s ne azt tegye amit most, hogy egyszerűen cseréli a legdrágább részegységeket is. A kisipar gyakran abból él, amit a vállalatok a MÉH- nek átadnak! így van ez a gyakran hiánycikk karosszé­rialemezeknél és más motor- alkatrészeknél is. NÉPÚJSÁG: E fontos szolgáltatás helyzetét érté­kelve úgy érezzük, ha nem is teljes körben, de a legfon­tosabb témaköröket áttekin­tettük. A vitának az idő és az újságoldal korlátozó szű­kössége vethet csak véget. Köszönjük a beszélgetést. 1979. szeptember 23., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom