Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
Sólyom Ildikó negyedikesei az olvasásórára készülnek Lázián Gábor a burgonyaoszfályozást ellenőrzi Innen es fül Az egyik olajos gépek közöt.* dolgozik, nem messze a fortyogó alumíniummal teli üst mellett,, a másik a földeket .iár.ia. kora reggeltől késő estig, a harmadik fehér köpenyben a padok között sétál, gyerekfejek fölé hajol délutánonként. Ami közös bennük, hogy ha más-más területen is, de mindhárman pályájuk elején állnak. Még innen, vagy éppen csak túl vannak azon, mit is jelent egy új élet ritmusát megszokni, hogyan lehet egy új közösségbe beilleszkedni, s miként a munkában helytállni. Az első napok, hetek, hónapok, tapasztalatairól Szőke Lászlót. Sólyom Ildikót és Lázián Gábort kérdeztük. Végre önállóan ... Laci a legfiatalabb, nyílt arcú. komolyságra, vidámságra egyaránt- hajlamos, nevéhez illően szőke legény. Hogyan is választotta az igen ritka öntőmagformáló szakmát? — kertelés nélkül feleli: — Hát én csak úgy. odasodródtam. Villanyszerelő szerettem volna lenni, de színtévesztés miatt eltanácsoltak az orvosok, helyette az öntőipari szakközépiskolát javasolták. A szüleimmel hamar belenyugodtunk, egyrészt mert így sem kell máshol letelepednem, falumban. az Apci Qualitál- ban el tudok majd helyezkedni. Másrészt meg ez magasabb iskola is. Érettségit is adnak és utána technikusi oklevelet . lehet szerezni. A budapesti négy év persze hosszú volt. Még úgy is, hogv Laci — nem nagyon szeretve a céltalan lófrálást — a hétvégeken mindig hazajárt.. S persze otthon töltötte a szakmai gyakorlatokat is. — Nem nagyon találtam én fönn a helyem —, pislog. — örültem, amikor végre felszabadultam. Kzt. a felszabadulást nagyon komolyan érti. — Vége a folytonos magolásnak. a szidásnak, ha gyengébben feleltem. Vége annak, hogy a szüleim nyakán élek, most azt csinálok, amit szeretek, önálló keresetem van, s a szabad időmet is tetszés szerint osztom be. A nem magaválasztotta szakmát hát megszerette. Ez már abból is látszik, ahogy lent a műhelvben a munka fortélyait magvarázza. — Másfél hónapja persze még nem ment így — mondja. — Nekem ugvanis nem az volt a gondom — hel vbéli lévén, hogy ki kicsoda. meg hogy milyen is a ?vár belülről, inkább az, hogy az iskolában másfajta gépekhez, szerszámokhoz szoktam. Gyakorolni kellett, az új fogásokat. Szerencsére a régi dolgozók kérés nélkül is íöttek segíteni, ha 1979. szeptember 23., vasárnap látták, hogy mulyáskodom. Ebből, s más apróságból is véltem, nemcsak a levegőbe mondták, hogy mint az ösztöndíjasukat nagyon várnak. Helyet kaptam például az itteni futballcsapatban is, így műszakkedvezményes lettem. Szóval úgy érzem, így néhány hét után is végre igazán otthon vagyok — ösz- szegzi. Aztán kicsit szégyenlősebben, mosolyogva teszi hozzá: — Ha így" haladok, néhány esztendő múlva már a nősülésre is gondolhatok... Módosított pályán Hernekné Sólyom Ildikó, az újsütetű tanítónő, korántsem ennyire elégedett. — Egyelőre nincs lehetőség arra, hogy a szakomnak megfelelően dolgozhassak — vág nagy sóhajtással egyenesen a közepébe. Bár azonnal hozzáteszi azt is, nagyon örül, hogy egyáltalán helyet kapott a lőrinci iskolában. — A Kecskemét melletti Táborfaivára való vagyok — magyarázza. — Esztergomban képzős koromban ismerkedtem meg idevalósi férjemmel. Mivei ő igen jól érzi itt magát a munkahelyén, természetes volt, hogy kövessem. Az elhelyezkedés azonban — mivel közel az egri főiskola — egyáltalán nem volt egyszerű dolog. Végül is, bár könyvtár—testnevelés szakon végeztem sikerült egy napközis állást kifognom. Még csak a tanítás harmadik hetében járunk, de Ildikó már bátran beszél tapasztalatairól. — Van összehasonlítási alapom. Érettségi után ugyanis egy esztendeig tanítottam. Nem akarok túlozni, de a tantestületi 10—20 perceket kezdő létemre is mindig a gyerekek közt pihentem ki. Az ottani légkör, csoda, hogy végleg el nem vette a kedvem a tanítástól. Nos, hát itt éppen fordítva van. Amikor először megjelentem az iskolában a nevelési gyakorlaton, már akkor is hallatlan segítőkészséggel, kedvességgel fogadtak a kartársak. Azóta is bármivel bárkihez odamehetek. Jó is ez, mert gond — valljuk be őszintén — egyelőre bőven akad. Bár Ildikóról félórás beszélgetés után kiderült, hogy talpraesettségével, kedvességével, határozottságával és gyerek- szeretetével mintha egyenesen a katedrára teremtették volna, azért számára sem egyszerű a szakma egy új ágát elsajátítani. — Esztergomban csak a pedagógia szakosok foglalkoztak napközivel. Nekünk félévenként volt egy-egy óránk. Így e napokban kell megismerkednem a naplóvezetés, a tanterv, a foglalkozási terv mikéntjével, most kell áttanulmányoznom a különböző szakkönyveket. Szóval eltart egy darabig, amíg belerázódom. Még szerencse, hogy a gyerekeket már tavaly megismertem, s az is, hogy a legjobb csoportot kaptam, bár... ? A bár után ismét egy kis sóhaj, ami azt jelenti, hogy Ildikó zsebében még ott lapul egy-egy nyugtató tabletta. Hiába a vakációról csupa kis vadóc érkezett iskolába. — A férjem szerencsére megértő. Végighallgatja, mi minden történik velem. Bízom benne, hogy hamarosan átlendülök ezen a korszakon. Utána pedig tovább szeretnék lépni: irány a főiskola. Révbe érkezetten Kalandos út után érkezett meg Lázián Gábor jelenlegi posztjára. Á hatvani Lenin Tsz növényvédelmi üzemmérnöke a veszprémi Vegyipari Technikumban végezte a középiskolát, majd a selypi cukorgyárban először laboránsként dolgozott. — Nem találtam ott a helyem — magyarázza. — Csak a kampány idején kaptam végzettségemnek megfelelő munkát, meg a rövid idő alatt is rájöttem, mekkora szamárság volt, hogy nem tanultam tovább. A második állomás egy gumiipari üzem volt. — Itt meg arra jöttem rá, hogy nehezen viselem el a bezártságot. Elhatároztam, hogy amint lehet, jelentkezem a keszthelyi növényvédelmi főiskolára. Ott ugyanis a kedvencem, a kémia a fő tantárgy, és ez a szakma a mozgási lehetőséget is biztosítja. A katonaság után így is tettem. Szerződést kötöttem a hatvani tsz-szel, aztán megkezdtem tanulmányaimat. A diplomázás óta több mint egy esztendő telt el. A pályakezdő szó azonban bőven illik még Gáborra, hiszen egy 10 ezer hektáron gazdálkodó tsz ügyeit átlátni hónapokig tartó nehéz feladat. — Nekem annyival köny- nyebb volt a rajt, hogy a főiskolás évek alatt is mindig itthon töltöttem a nyarakat. Megismerkedtem így az emberekkel, a munkaterületekkel, egyszóval a legfontosabb teendőkkel. Az indulás ennek ellenére kedvezőtlen is lehett volna. A fiatal diplomások közismert panasza ugyanis, hogy nagy barátsággal fogadják először őket, aztán hónapokig, évekig pihentetik a „friss munkaerőt”. — Nem, nem — tiltakozik a mérnök — engem azonnal komoly munkával fogadtak. Rám bízták a műtrágyázást, a vetőmag-előkészítést. Egyiket sem lehet könnyűnek nevezni... Ez azonban kellemes csalódásomra — nem jelentette azt, hogy bedobtak a mély vízbe, aztán mosolyogva várják, kiúszom-e. A kezdeti zökkenőkön készséggel továbblendítettek, akár ha géphibásodásom volt, vagy létszámgondom. Mert van ugyan egy kis növényvédős csapat — teszi hozzá mintegy zárójelben — tavasszal azonban, amikor egyszerre kell a cukorrépával, kukoricával. napraforgóval, a burgonyával foglalkozni, kevés a létszám. Soha nem segítettek azonban agyon — T ászló végzett a hetedik formával is (Fotó: Szabó Sándor) folytatja. — Elejétől fogva csorbítatlan volt az önállóságom. Ez talán abból is kitűnik. hogy a főnökömmel majdnem egyenlő módon osztozunk a munkában. Lázián Gáborral előbb a burgonyaosztályozó mellett, később az irodában beszélgetünk. Szmmel láthatóan otthon van a „terepen" és az íróasztal mellett is— Igen. azt hiszem, nagyjából egyformán szeretem a tervezési és a végrehajtói részt is. Ez utóbbi talán csak kora tavasszal és késő ősszel nehéz egy kicsit, mivel a motoron nem könnyű a hideget elviselni. Talán majd, ha Lőrinciből sikerül Hatvanba beköltözni... Ha már a terveknél tartunk, nem állom meg a kérdést: vajon hogy érzi, véget ért-e a vándorlás? Ahogy eddig is, most is alaposan megrágja a választ. — Ügy vélem, mindenképpen megtaláltam magam. Sokszínűén, változatosan alkalmazhatom kémiatudásomat, s talán ez a legfontosabb. Persze az is, hogy befogadott az itteni kollektíva. Már alapszervezeti KISZ-titkárnak is megválasztottak. Szóval, itt maradok — töpreng. — Megállni azonban nem fogok. Jövőre jelentkezem agrármérnöki szakra Gödöllőre, hogy még- jobban átfoghassam a dolgokat. Németi Zsuzsa ÉJSZAKAI RABLŐTORAK - ÖT MEGYÉBEN Bíróság előtt a motorizált auiófosziogatók Az éjszaka leple alatt két férfi lopakodott a gyéren megvilágított utcán parkoló személygépkocsihoz. Az egyikük néhány pillanat alatt betörte a szellőztetésre szolgáló, úgynevezett pillangóablakot. benvúlt a lyukon, , máris nyílt a kocsiajtó. — A levegő...? — kérdezte halkan társát, aki a közeli fa mögött álldogálva figyelte az utcát. — Tiszta! — jött a válasz, erre mindketten „körülnéztek” a feltört kocsiban. A zsákmány a vártnál is jobb volt: egy Sanyo rádiómagnót, 12 műsoros kazettát és két darab, irhából készült üléshuzatot pakoltak át a saját autójukba... A siker felbuzdította őket. először még csak ketten fosztogattak, később csatlakozott hozzájuk egy bandára való fiatal. Kilencen állnak most az elkövetett bűncselekményekért a bíróság előtt. Azonos módszerrel Az elmúlt év tavaszán egymás után érkeztek a bejelentések a rendőrségre, hogy Hatvanban, Gyöngyösön és a Mátra környékén ismeretlen tettesek több parkoló autót feltörtek és kifosztottak A nyomozást végző rendőrök a kocsikat megvizsgálva, azt tapasztalták, hogy a tettesek szinte minden esetben a pillangóablak betörésével, kife- szítésével nyitották ki az ajtókat. Az azonos módszer azt jelezte, hogy a két városban és a nagy idegenforgalmú Mátrában rendre ugyanazok követték el a bűn cselekményeket. Egyebek között ez a szál, majd egy salgótarjáni kocsifeltörési kísérlet vezette nyomra a rendőröket, akik a bizonyítékok összegyűjtése, s egy eredményes megfigyelő akció után letartóztatták az éjszakai rablótúrák résztvevőit. Az ügy két főszereplője — a gyöngyöspatai Deák László és a hatvani Basa László — 1977 őszén ismerkedett meg egymással, ezután rendszeresen találkoztak a hatvani RóKIVÁLÖ TERMÉK Fedezzük fel az árpagyöngyöt! Rizsből van elég a boltokban, a lakosság ellátása zavartalan. Más a helyzet az éttermekben, vendéglőkben, ugyanis a vendéglátóipari vállalatok, szövetkezetek és az üzemi konyhák kevesebb rizst kapnak a szükségesnél. S mert a többletet borsos áron, devizáért szerezhetnék be, az eddiginél több rizs importálása nem kifizető. Van azonban egy kiváló termék. az árpagvöngy —most kezdik egyre inkább felfedezni —, amely nagyszerűen alkalmas a rizs helyettesítésére. Az árpagyöngy hántolt, legömbölyített szemű árpa, főként levesbe szokták főzni, de sok más étek is készíthető vele. A kapros tejfeles töltött káposzta, a toros káposzta vagy a rakott kelkáposzta például el sem képzelhető mással, csak árpagyönggyel. Nevezik még ezt a terméket árpakásának, gyöngvárpának is, a legközismertebb neve pedig a gersli. Felfedezést említettünk elébb, de gyorsan hozzá kell tenni, .hogy itt újbóli felfedezésről van szó, hiszen jó húsz-harminc évvel ezelőtt a gersli nagyon közkedvelt volt. Júliusban Gyöngyösön rendeztek bemutatót az árpa. gvönav és a belőle készíthető ételek megismertetésére, népszerűsítésére, nemrég pedig a budapesti Volga Szálló volt színhelye kóstolóval egybekötött bemutatónak. A vendéglátói és a fogyasztási szövetkezetek szakemberei kedvezően nyilatkoztak a megkóstolt árpagyöngyös ételekről. Az árpa hán.tolásával, feldolgozásával hazánkban egyedül a Heves megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat foglalkozik. Sasvári Tivadart, a termelési és értékesítési osztály vezetőjét arról kérdeztük: milyen az érdeklődés az árpagyöngy iránt, ki tudják-e elégíteni az igényeket? — Hántolóüzemünk a gyöngyösi malomban működik, eléggé szűkös helyen — mondotta. — Évi termelésünk 7500 tonna, de ennek a sokszorosát is teljesíteni tudnánk. Kiváltképp az új hántolóüzemünk beindulása után. Hevesen létesítünk új hántol ót. felszámolva a korszerűtlen körülmények között levő gyöngyösi üzemet, A hevesi üzemünket saját kivitelezésben készítjük, a berendezések zöme is saját gyártmány. A megtermelt árpagvöngy csomagolását is magunk végezzük. Igaz, az árpagyöngyöt elsősorban a vendéglők, s az éttermek vendégeinek szániuk, de emellett a boltoknak is rendelkezésére állunk. Sebestyén Lajos, a Volga Szálló Oscar-díjas szakácsa több receptet állított össze az árpagyöngyből készíthető ételekről, ezeket szórólapokon a a nanokban juttattuk el a BNV-re. hadd ismerjék meg termékünket a vásárlátogatók közül is minél többen. Bízónvosan várható a kereslet megnövekedése az árpagvöngy iránt, s nemcsak azért, mert kiválóan alkalmas a rizs helyette«;tősé.-p. hanem azért K mivel az ára háromszorta alarcm..abb a rizsnél, kilónként 7 forint 80 fillérbe kerül. (-V) zsa cukrászdában, ahol később két helybeli fiatal, Galambos István és Varga József is csatlakozott hozzáiuk. Négyük baráti köréb"’ került aztán ki a banda további öt tagja. Az első közös bűncselekményüket 1978. március 28-án követték ei: Basa László a banda egyik tagjával a 3-as fö közlekedési út mentén kifosztott egy műszaki hibás, lengyel Polski Fiat személygépkocsit. A zsákmány felbuzdította őkét, hiszen értékes holmikat találtak az autóban: elvit,t"k egy sztereomagnót, két hangszórót, egy villanyborolvut, kirámolták a kocsitartozékokat, de nem hagyták ott a tulajdonos pizsamáját és atlétatrikóját, sőt izzadásgátló spréjét sem ... ! ötvenhárom kocsi- \ feltörés s Az éjszakai kiruccanások során Hatvanon, Gyöngyösön és a Mátrán kívül — öt megyét fosztogattak végig. Hetente kétszer lerobogtak a Balatonhoz is, mert itt „rémek terepet” találtak, s válogathattak a hazai és a külföldi kocsik közül. Eleinte azokat szemelték ki, amelyekben nagvobb értékeket sejtettek, később már szériában törték fel az autókat. Mivel a banda több tagjának volt saját génkocsija, gyorsan mozogtak az éjszakában. Működésük ideje alatt megfordultak többek között Boglárlellén, Siófokon (csak itt hat bűncselekményt követtek el, autókifosztástól a gumicsónaklopásig), Balaton- szemesen, Balatonszéplak- Felsön, Horton, Salgótarjánban, Budapesten, Mátrafüre- den, Jászberényben, Pásztón, s rendszeresen végigpásztázták a 3-as út jókora szakaszát is. A banda tagjai ezeken a portyákon már nem voltak válogatósak, mindent elvittek, amit csak találtak: ruhaneműt, alkatrészeket, autófelszerelési és autóápolási cikkeket, strandholmikat, csomagtartót, kerekeket, fényszórókat. De ha más nem akadt, loptak faládákat, bele szőlőt és az egészet eladták a salgótarjáni piacon... A mohóságukra jellemző, hogy egy Skoda gépkocsit kétszer egymás után törtek fel, miután a saját kocsijukba generátorra volt szükségük. Egy másik esetben a banda egyik tagjának egy „klassz magnóra” fájt a foga, feltörtek hát egy éjjel jó néhány kocsit, miután magnót nem találtak, beérték mással. A sorozatot addig folytatták, atníg nem találtak olyan magnetofont, amilyenről az illető álmodozott...! A szülők és a „haverok” felelőssége Abban, hogy ez a kilenc fiatal idáig jutott, bizonyos fokig felelősek a szülők is. Egy-két kivétellel ugyanis egyikük sem kérdezte meg a 17—18 éves gyermekét, hogy a többnyire ajándékba kapott autóval merre jár éjszakánként. Az sem tűnt fel nekik, hogy fiuk kocsiján mindig vadonatúj gumik vannak, értékes rádiók, magnetofonok muzsikálnak — szinte hetente más márkáiúak — a műszerfal alatt. Vagy hogy: különböző idegen erede,ű tárgyakkal, új ruhadnrqh'.ir- ban élnek körülöttük a fiúk. Egyedül Deák László voit ebben az ügyben óvatos: ő semmit sem vitt haza, mindent pénzzé tett. S itt kezdődik a „haverok”, a közeli] vagy távoli ismerősök felelőssége. Azoké, akik a lopott holmikat megvásárolták, illetve értékesítésre átvették! Ha ugyanis nem hunynak szemet a seitelt dolgok felett, ha nem hessegetik el az esetleges gyanújukat, akkor most ezt a kilenc fiatalt nem vádolják 53 bűncselekmény üzletszerű, bűnszövetségben ’ történt elkövetésével a gyöngyösi bíróság előtt. Szilvás István
