Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
Dr. Szegő Imre Az ötvennégy éves nők^ a7 ötvenkilenc esztendős férfiak zöme egyre jobban riadozik a nyugdíjkorhatár közeledté- től. Mérlegelik életük alakulását, jó érzéssel elmondhatják, hogy képességeik legjavát adták a társadalomnak, mindent megtettek azért, hogy gyermekeik előbbre jussanak "mint ők. Elégedettek lehetnének, de megbolygatja őket a várható tétlenség, lehangolja valamennviüket az a tudat, hogy senki sem számít majd rájuk. Félnek az orozva támadó magánytól, fiaik-lányaik, unokáik elhide- gülésétől, a hirtelen jövő, a többnyire hosszan tartó betegségektől, az ezek nyomán fakadó kiszolgáltatottság, magatehetetlenség érzésétől. A búcsú mégis elérkezik: a munkatársak, a kollégákba barátok méltatják érdemeiket. elhangzanak a gonddal fogalmazott mondatok, s ők elindulnak az Alkony felé. Eltelik néhány hónap, s nem gondol rájuk senki, fokozatosan mind örömszegény ebbek lesznek szürkülő hétköznapjaik. A fiatalabbak többségének sajnos eszébe sem jut az, hogy az ő sorsukban osztozunk mi is, ha nem karoljuk fel őket, ha nem törődünk velük, ha nem varázsoljuk verőfényesebbé hátralévő éveiket. , fCivételek persze akadnak, köztük olyanok is, akik nemcsak megértik ezt a helyzetet, hanem vállalják a cselekvést is, a jelenlegi gondok minél gyorsabb felszámolását. Szegő Imre doktor és felesége 1974-ben létrehozták — a jó elképzelés megvalósításával egyetértettek a helyi párt-, állami és társadalmi szervek is — a hevesi járási gerontológiai intézetet. Az úttörők szerepkörében Az akkori kezdeményezésre így emlékeznek most: — örülünk annak, hogy nemzetközi szinten is elsőként vezettük be e téren a prevenciót, azaz a megelőzést. Feltérképeztük a nyugdíj előtt állók szociális, pszichés, foglalkoztatási és egészségügyi gondjait. Az adatokat. pontosan rögzítettük, s ezek birtokában határoztuk meg feladatainkat. Megpróbáltuk — lehetőségeinkhez képest — megszüntetni ezeket. Tudtuk: nem lesz köny- nyű, de abban is hittünk, hogy megoldható, ha a cél érdekében egyesítjük az erőket. Segítőtársaink lettek a körzeti orvosok, a falusi vöröskeresztes titkárok és aktívák. A gerontológiai rendelést a helyi rendelőintézetbe telepítettük. Más szóval: beépültünk egy kész hálózatba. — Az érdekelt korosztály előre megállapított menetrend szerint behívjuk. Mindenkivel hosszasan elbeszélgetünk. Ez nagyon lényeges, mert ilyenkor derül fény a fájó pontokra, a keserűséget okozó élményekre. Féljegyezzük valamennyit, s hamarosan intézkedünk is. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki az üzemekkel, a termelőszövetkezetekkel. Az iHeni vezetők megígérték — s állták is szavukat —, hogy a szakképzettségnek megfelelő munkalUni. szeptember ir"V vasárnap Harcban az öregedéssel ÚJ UTAKON EGY HEVESI KEZDEMÉNYEZÉS lehetőséget biztosítanak védenceiknek. Tapasztaltuk: ez szinte újjávarázsolja valamennviüket. Bo’docgá teszi őket az a tudat hős'. nem írták le egvikőjüket sem. s igénvlik sokoldalú táiékozott- sásukat. S ne feledkeznünk meg még esy előnyről: így ""vag.i nphé-/sé«eik is rendeződnek Hálátlanok a gyermekek? Sajnos ez jellemző, s ez tovább rontja az amúsv is megviselt «■»ül,", állapotát. Ilyenkor levélle' fordulunk: az érintettekhez, s legközelebb már újságolják az öregek: itt voltak, megjöttek, köszönjük önöknek, amit értünk tettek. Időközönként — ellenőrzésképpen — felkeressük őket, megnézzük azt, hogy miként változtak, módosultak körülményeik. Ha súlyosbodtak, akkor feltétlenül közbelépünk. mert erre ösztönöz bennünket az emberség. Szeretnénk továbblépni: a KISZ-esek támogatását is kértük. Ha reményeink valóra válnak, akkor az ifjak apróbb szívességekkel lephetik meg az időskorúakat: örömet szereznek számukra a rendszeres látogatással, bevásárolnak. takarítanak, kiváltják a recepteket. Jó megoldás lenne — szép kötelesség ez —. ha a társadalom mind szélesebb rétegei kapcsolódnának bele ebbe a nemes szándékú mozgalomba. Hadd jegyezzek meg még valamit. A szociális otthon kényelmet, állandó törődést biztosít, de az ide kerülők elszakadnak onnan, ahová ifjú- és felnőttkoruk megannyi emléke köti őket. Ezt egyre nehezebben viselik el, s a gondolatok és az álmok szárnyán minduntalan visszavisszatérnek oda. Ezt a kötődést nem szabad megszakítani, mert hiányát nem pótolhatja a legtökéletesebb kiszolgálás sem. Ezért ajánljuk mi az elmúlt öt esztendő során nálunk már bevált modellt. Kiút a vakvágányról A szakmai hozzáértéssel társult humánum csodákra képes. Hallgassunk meg erről igaz történeteket! Szegőné (Fotó: Perl Márton, esetten érkezett az orvoshoz, mert már hallott arról, hogy a segítség ilyen esetekben sem marad el. — A rendőrség révén találtuk meg az oly sokáig közömbös fiút. Nekünk nem válaszolt, de anyját azóta rendszeresen látogatja, s anyagi gondjait is enyhíti. Az egész ügyet természetesen nem tekintjük befejezettnek: évenként visszatérünk rá, s ha baj van, ismét megpróbálunk valamit tenni... A gerincsérült hatvanéves férfi, alig bírt mozogni, pedig neki kellett ellátnia folyvást betegeskedő nyolcvanegy esztendős édesanyját, akinek nyolcszáz forintos nyugdíjából nyomorogtak. — Felhívták a figyelmünket erre az esetre, s azonnal cselekedtünk. Szociális segélyt utaltattunk ki a nagyközségi tanács révén. Azt is elértük, hogy az ember is kapjon havi 940 forintot. Ez az összeg régen járt volna neki, de nem ismerte a rendelkezéseket. Gondozónőnk sűrűn kopogtat náluk; ő is tapasztalja, hogy derűlátóbbak, kiegyensúlyozottabbak lettek. Nem akármilyen siker ez. az igazsághoz azonhan az is hozzátartozik, hogy kudarcok is előfordulnak — Néha hiába érvelünk, feleslegesen hivatkozunk a megértésre, a ,szeretetne. A kedvünket mégsem vesztjük el. mert tudjuk, hogy nem háborút, hanem csak ütközetet vesztettünk, s holnap ott folytatjuk, ahol tegnap abbahagytuk. ígéretes tervek Erre a tiszteletreméltó alapállásra utal az is, hogy az egykori vállalkozást — jelentőségét • már országszerte elismerik — tovább óhajtják szélesíteni. — Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyebizottsága arra kért bennünket, hogy a már kialakított modellt próbáljuk üzemi méreteikre is alkalmazni. Ezt a változatot még az ősszel bevezetik a megyei kórházban. Az igazgató főorvossal egyetértésben úgy határoztunk, hogy a korhatárt — ez a körülmények mérlegelése szempontjából fontos — jóval előbbre hozzuk, így az intézmény vezetőinek idejük lesz arra, hogy előkészítsék dolgozóiknak nyugdíjkorhatáron túli foglalkoztatását. Másképp fogalmazva: a megelőző tevékenység még inkább hatékonyabbá formálódik. Ide kívánkozik még egy kedvező hír: a téma a helyi Rákóczi Termelőszövetkezetet is foglalkoztatja. Itt előreláthatólag januártól kezdik a munkálatokat. Jó érzés ez számunkra, mért ha á törődés mind‘ szélesebb kö'rű, társadalmi akcióvá válik, akkor egyre több időskorú számíthat gondtalan, sikerélményekben bővelkedő, tartalmas alkonyévekre... Pécsi István Restaurálják a Zichygyííjteményt Zichy Mihály festőművész hagyatékát, tárgyi emlékeit szakavatott kezek restaurálják Kaposvárott, a Rippl-Rónai Múzeumban. Az elkészült anyagot a Somogy megyei Zala községben mutatják be>a festő egykori hajlékában, ahol szeptember végén emlékmúzeum nyílik. (MTI Fotó: Gyertyás László felvétele — KS) ISMÉT MEGHIRDETTÉK Az Országos Filharmónia bérleti hangversenye Egerben Az elmúlt esztendőkhöz hasonlóan idén ismét meghirdette az Országos Filharmónia a hagyományos bérleti hangversenysorozatot. A program, melynek helyszíne hétfőnként az egri Gárdonyi Géza Színházban lesz, nyolc előadásból áll. A muzsikaszerető közönség Egerben hallhatja a Magyar Kamarazenekart, Tátray Vilmos és Szabó Csilla közreműködésével, a Budapesti Madrigálkórust. melynek szólóénekese Lugossy Melinda, a Magyar Bartók Triót a jugoszláv karmester, Miroslav Hornén vendégszereplésével és Szenthelyi Miklós hegedűszólistával, a Budapesti MÁV Szimfonikusokat, valamint a Miskolci Szimfonikus Zenekart, illetve a Bartók kórust. Az említettek mellett bizonyára zenei csemegének számít majd október 8-án a „Korymk zenéje” című koncert, amelyen szovjet művészek lépnek föl. Rakov, Jur- gutisz, Bagdonasz, Barka- uszkasz, Balakauszkasz, Lau- rusasz, Juzeliunasz, Scsed- rin-Albeniz műveit Rajmon- dasz Katiljusz, Algerdosz, Budrisz és Larissza Lobková adja elő. Májusban pedig Ránki Dezső zongoraestjére kerül sor. A hagyományokhoz híven a programban hazai együttesnek is tapsolhatnak a megyeszékhely lakói. Februárban ugyanis az Egri Szimfonikus Zenekar lép a pódiumra. Az érdekesnek ígérkező hangversenysorozat október 1-érí, a Zenei Világnapon Pécsi Sebestyén orgonaestjével kezdődik a székesegyházban 8 órakor. Műsoron szerepei Frescobaldi, Zipoli, Böhm, Bach, Franck, Liszt, Hindemith és Kodály egy- egy darabja. Az asszony zavartan feszengett. Nem hívták, ő jött tanácsot kérni, mégis nehezen találja a szavakat. — Eddig lányommal, ve- jemmel és két unokámmal éltem, szerintem teljes egyetértésben. Jánost azonban Füzesabonyba helyezték, ahol szolgálati lakást is kapott. Hamarosan mennek, de engem nem akarnak vinni. Mit tegyek: rettegek az egyedülléttől, mert ez lassan felőrölne. — Értesítettem a fiatalokat, s megma—- aráztam nekik, milyen sokat is jelent egy családban a nagymama. Addig győzködtem őket, míg vé. gül is igent mondtak, s nem szakadtak el attól, aki hozzájuk tartozott. A két idős hölgy bérlő egy lakásban. Sokáig zavartalanul éltek, ám az új tulajdonos meg akar szabadulni tőlük, s a szó szoros értelmében üldözi kettejüket. Bezárja előttük az ajtót, megszüntette a mellékhelyiséget és a fáskamrát. Napjaik egyre nyugtalanabbak, s idegileg lassan tönkremennek. Végső elkeseredésükben a gondozónál kopogtattak. — A bírósághoz, a tanácshoz fordultunk, hatékony közbelépést sürgetve, mert különben betegeink állapota — egyébként jogosan panaszkodnak — egyre súlyosabb lesz. Bízunk abban — eddig mindig így történt —, hogy hamar megszületik a rendet teremtő intézkedés. A hatvanöt esztendős nő egy házasságon kívüli gyermeket nevelt fel. A dédelgetett kedvenc, mihelyt felnőtt, búcsút mondott az otthonnak. Olyannyira, hogy címét sem adta meg. Sem levelet, sem másféle életjelt nem küldött haza* Az asszony kétségbe16. — Na, jól van, na. Majd még egy kicsit jobban is fog fájni, de nincs semmi baj. Én most már majd itt maradok. Én vagyok a bába, kislányom, én most már addig nem megyek el innen. Itt maradok.. . Fűtsetek csak, tegyetek fel vizet, sok vizet, hadd melegedjen. Most már majd szépen, ahogy kell, mindent el fogunk rendezni. Ez így mind nagyon megnyugtató volt. Itt a bába, öreg bába, bizonyára érti a dolgát. — De, hát még András nincs itt. Valahogy úgy jött, nem is gondolta, hangosan mondta ki. — András? — kérdezte a bába. — Na igen. vagyis hogy András. Jobb is az, lányom, ilyenkor, ha nem lá- batlarikodik itt az a férfi. Nehezen viselik el az ilyet a férfiak. Nehezen? Hadd viseljék nehezen. Andrásnak itt kell lennie. Andrásnak most mindenképpen itt kellene Leninje. Különben miért kellett volha ide eljönni, pályaudvari nyüzsgésen, zsúfolt vonaton, poroszlói kö- tekedéseken át meg a Tiszán át. meg idáig. .Talán, mert olyan keveset volt vele András, de olyan nagyon keveset. Bár az a kevés, ó az a kevés, az csupa ünnep. .. őszirózsa... vörös szegfű... Mentek az úton a katonák, és énekeltek: ... a vörösök hős serege áll nem rettenti a halál... — De hátha ide se talál az a kopasz kisfiú? — Kopasz kisfiú? — kérdezte a bába. — Ki az a kopasz kisfiú? — Mindjárt megkérdem Arankámat — mondta a parasztasszony, és kiment. De aztán nem is jött visz- sza. Aranika se jött. Senki se. Csak a bába gubbasztott mellette szótlanul, mint aki kitartóan figyel vaLamire. Ebben a nagy csendben kell őneki figyelnie. Mert most már majd ő lesz soron, őneki van elvégeznivalója. Hát énnékem, uramterem- tőn, nekem nincsen itt dolgom? .. És András nem jön, csak nem jön. És ajkkor csendesen, halkan, 'hogy azért ne rázza magát össze nagyon, elkezdett sírni. Ám most már igazán sírt. valóságosan és keservesen síirtfc f}P|jj?Y^n — Jól van, kislányom, jól van — mondta a bába, s csak úgy könnyen a vállára tette a kezét. — Most még sírhatsz egy kicsit, most még sírj. Hanem azután már ne sírj, mert szükség lesz az erődre. Erőlködnöd kell majd akkor, nem sírnod. Tudta ezt ő jól, hogy majd erőlködnie kell. Bár fogalma sem volt, hogy honnan veszi majd hozzá az erőt; hiszen most úgy érezte, hogy megint nincsen semmi, de semmi .ereje; hogy az életben eddig ilyen gyenge még soha, de soha nem volt. Megfogta a fejét is a bába, de csak úgy. hogy a haját fogta puhán, s úgy mo- tyogot neki valamit. — ... jód van, na... úgy, úgy, semmi baj... semmi... így van ez, így kell lennie... Ilyeneket mondott csak. csupa ilyeneket, minden értelem nélkül. Azt akarja talán, hogy elaludjam? Hát még mindig volna időm aludni egyet? Hogy duruzsol, istenem, mint egy kisgyereknek... El is szégyelte magát, haLkabban sírdogált, megpróbálta abbahagyni. Hamarabb hagyta abba.' Nem jött még ki belőle minden sírás. Érezte, hogy maradt még belül, maradt még jócskán, ott maradt benne kisíratlan. Vagy úgysem bírná az egészet egyszerre kisírni? Hogyan is sírhatná ki... Hiszen még András se jött meg... Nem lehet ezt a sok mindent olyan könnyen kisírni. Csend lett, megint olyan nagy csend. Kintről a tűzhelyen égő gallyak ropogása hallatszott a fazekak alatt. Kötelességtudóan, buzgón pattogtak a gallyak, hogy a víz szépen melegedjék. Nem figyelt; elhatározta,’ hogy nem figyel semmire,, csak amit majd magától észrevesz, ha észrevesz. Az elég. A félhomály sötétté sűrűsödött. Az este apró neszei, nyikorgásai, koccanásai készítették elő a még nagyobb csöndet. Az idő mintha halkan megállt volna egy kicsit, egy helyben. Az agya valahogy elzsibbadt, üres volt, nem volt benne semmi. Csak a torkában a szorongás, az nem múlt el. Az idő, ahogy megállt,’ mintha most elég jó sokáig állt volna. A kutyaugatást vette észre. A nappali álmos kutya. Na lám, tudja, hogy este már ugatni kell neki. Ko- rríolyan ugatott, felelősen, mint aki a kötelességét teljesíti. Leányhang, de most Arankánál nagyobb lánynak a hangja, csitította: — Na jól van, hagyd csak, menj csak ... Csoszogás, léptek, hangok.’ A hangok függönye mögött férfihang. (Folytatjuk) I
