Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
Mikor versenyeznek az árak? f*+*aáu> LaImÁI#A BUDAPRINT Pamutnyomóipari Vállalat uyurnetetien K£l HícK az idén száznyolcvanötmülió négyzetmé. " .... ter különféle terméket gyárt, ebből százmilliót a hazai vásárlóknak szántak. Köztük a könnyű, nem gyűrődő kelméket, ágyneműszöveteket, ballonokat, ingeknek-blúzoknak való anyagokat. (MTI Fotó KS) ÁZTATÓ ESŐ KELLENE Hét vége a földeken ÁRÉRZÉKENY NEMZET VAGYUNK. Kétszeresen is azok. Részben azért, mivel úgynevezett nyitott gazdasággal rendelkezünk — a nemzeti jövedelemnek körülbelül fele termelődik meg külgazdasági viszonyokban — részben pedig azért, mert minden árintézkedésre érzékenyen reagálunk. A külgazdasági árérzékenység hatása az utóbbi esztendőkben kezdte éreztetni valódi hatását. Addig mesterségesen letompítva érkeztek hazánkba a világgazdaságban lezajlott szökőár hullámai, s ez meg is bosz- szulta magát. A termelői és fogyasztói árak nem tükrözték többé a ráfordításokat, elszakadtak a valóságtól. Igen nehéz (volt) eldönteni, hogy mit termeltünk gazdaságosan és mit ráfizetéssel. A termelői árakban ugyan még volt némi „szándék”. hogy tartsák a kapcsolatot a valósággal, hiszen az ipari termelő árszínvonal 1974-től, mintegy 25 százalékkal, a mezőgazdasági felvásárlási árszint 12 százalékkal, az építőipari árszint 18 százalékkal emelkedett. A fogyasztói árarányok azonban lényegében az 1951. évi ár- és bérreform során alakultak ki. Ezen változtatott a közelmúltban bevezetett fogyasztói árreform, amely lényegében véve a fogyasztói árak felemelését jelentette. Az árreformmal együtt nem következett bérreform, a jö- v edel ernki egészítéseket ugyanis nem lehet annak tekinteni. Hogy nagy volt-e a fogyasztói áremelés, vagy sem, arról különbözőek a vélemények. Jócskán akad , a közgazdászok között, akik úgy hiszik — nem is alaptalanul —, hogy nagyobb mérvű fogyasztói áremeléssel jobb vásárlói orientációt lehetett volna elérni, természetesen ehhez megfelelő vásárlóerőt is teremtve. Kommunista műszakok A Csepel Autó 3. számú Gyárának 554 dolgozója kommunista műszakra váltotta tegnapi szabad szombatját. A jelentős egri munkahelyen ezen a napon a kongresszusi és felszabadulási verseny során tett ígéretek valóra váltásán fáradoztak, azon iparkodtak, hogy éves feladataik elvégzése mellett pótfelajánlásaikat, is teljesíthessék. Igyekezetükkel is segítették, hogy az idei 26 millió forint értékű export pótalkatrészt november 30-ig, a város Jelszabadulásának évfordulójára maradéktalanul átadhassák a MOGÜRT-nek. Ugyanekkor a ZF-licenc alapján gyártott és a Szovjetunió részére szállítandó hidromechanikus sebességváltó alkatrészeit is készítették, hogy a külföldi megrendelésnek biztosabban eleget tehessenek. A gyár más dolgozói pedig egyrészt a saját sporttelep további fejlesztéséből kértek részt — földmunkát, tereprendezést végeztek —, illetve az üzemeket, raktárakat és környéküket csinosították, valamint az épületek előtti autóparkolót, illetve az utcai autóbusz- megállót próbálták szebbé, vonzóbbá tenni. Mint értesültünk: az önkéntes akció esedékes munkabérét felajánlották az ifjúsági lakásépítési alap bővítésére. A gyár dolgozóinak ugyanis mintegy 60 százaléka 30 éven aluli fiatal, s közülük is számosán szeretnének mihamarább önálló otthonhoz jutni. Kommunista szombat volt tegnap a „szomszéd várban” is, a KAEV 10. számú — egri — Gyárában, ahonnan 317 résztvevő lelkes igyekezetéről! kaptunk hírt tudósítónktól. A műszaknak itt mintegy 30 emr forint lett volna a bére, de erről lemondtak, hogy ezzel az ösz- szeggel is növelhessék a városi gyermekintézmények MtMatési keretét. A lakosság java része úgy érzi — nem is alaptalanul —, hogy kisebb mérvűnek kellett volna lenni az áremelésnek. A lakosság érzékeny az árakra, s amikor árrendezésről, ármódosításról hall, túl érzékeny lesz. Gazdasági életünkben, kereskedelmi tevékenységünkben ugyanis az ármozgásokat ma még általában úgy érvényesíti a mindennapi gyakorlat, hogy az árak felfelé mozognak. De lehet-e, lehetne-e másképpen is? Lehet, és nagyon valószínű, hogy a közeljövőben tanúi is leszünk annak a folyamatnak. amikor az árrendszer reformja rákényszeríti nemcsak a termelőket, de az árakat is a versenyzésre. És ez a verseny nem olyan lesz, hogy melyik ár tud a legnagyobbat ugrani. A LAKOSSÁG TÚLNYOMÓ RÉSZE abban látta és ma is abban látja az élet- színvonal egyik biztosítékát, ha központilag rögzítik, szigorúan behatárolják az árakat. Amikor arról hall, hogy kibővítik a szabadáras cikkek listáját, ismét ideges lesz, mert csak arra tud gondolni — rossz tapasztalatok alapján —, hogy ez ismét áremelést fog jelenteni. Az árreformok azonban sok egyéb mellett, éppen ez az egyik feladata, hogy a termelő és fogyasztó mellett a kereskedelmet is aktívabb szerepre kényszerítse. A fogyasztót pedig arra, hogy valóban gazdálkodjon pénzével, s ennek a gazdálkodásnak is legyen visszaható ereje a kereskedelemre, az árképzésre. Ezt az önszabályozó folyamatot csak olyan pénzügyiközgazdasági szabályozó rendszerben lehet elképzelni, ahol az áraknak aktív szerepe van. A mainál még ak— Nem is olyan régen a magyar vendéglátóipar még arról próbált meggyőzni bennünket, hogy ne főzzünk otthon, mert kényelmesebb és főleg kevesebbe kerül, ha étteremben eszünk. Lehet, hogy ez valamikor igaz is volt, abban viszont egészen biztosak vagyunk, hogy az éttermi árak legutóbbi emelése óta lényegesen olcsóbb otthon főzni. Az üres éttermeket látva, illetve az étlapok árjegyzéseivel barátkozva (?) úgy tűnik: a fogyasztókat a vártnál is jobban meglepték a vendéglátó üzletek új árai. » — Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy az Országos Kereskedelmi Főfelügyelőség 1400 üzletben, több mint félezer vendéglátóhelyen és mintegy 100 kereskedelmi vállalatnál, szövetkezetnél vizsgálta meg a közelmúltban az országban — az ellenőrzés természetesen Egerre és Heves megyére is kiterjedt — az 1979. július 23—i hatósági árintézkedések végrehajtását, az átárazásokat, az árfeltüntetéseket, a kiszolgálást, a kalkulációk készítését és az áruválasztékot. A felmérés során szerzett tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy a fogyasztói ár- intézkedések gyakorlatilag valamennyi kereskedelmi egységben törvény- és szabálysértés nélkül kerültek megvalósításra. — Mivel nem vettünk részt — bár szívesen és készségesen elmentünk volna — az ellenőrök munkájában, így sem okunk, sem jogunk nincs ahhoz, hogy az ön által említett reprezentatív felmérés tényeitívabb. Való igaz, a termelőnek is, a kereskedelemnek, de a fogyasztónak is nehéz hozzászokni ehhez az aktív szabályozó rendszerhez. Bele kell tanulni. A termelőnek sokkal kényelmesebb, ha megmondják ezt és ennyit kell csinálni, s ha a muta tót teljesíti, biztosítva van a jövedelmezősége. Nehezebb úgy biztosítani a jövedelmezőséget, ha figyelni kell; hogy mi az, aminek a megtermelése jövedelmező lesz. A kereskedőnek is egyszerűbb, ha kitűzi az árcédulát, s ha fogy, ha nem fogy az áru, biztosítva van a jövedelme. Az árak aktív funkciója következtében nem lesz biztosítva. A vevő eddig hozzászokott, hogy az áru mindig és minden körülmények között any- nyit ér, amennyi az ára. Hozzá kell szoknunk a nagy változáshoz; nem mindig és nem mindenütt ér annyit. Hozzá kell szokni a kereskedelemnek is — ezért nem az életszínvonal csökkentője a szabadáras termékek kategóriájának kiszélesítése —, hogy az áru annyit ér a piacon, amennyit megadnak érte. Természetesen ez nagyon mindennapi és nem közgazdasági nyelv. Az áru értékét — hogy túl tudományosak legyünk — a társadalmilag szükséges átlagmunkaráfordítás határozza meg. Ettől az ár eltérhet. De csak any- nyival, amennyivel többet, vagy kevesebbet adnak érte a piacon. Az áraknak tehát versenyezni kell egymással hogy bebizonyítsák, melyikük a jobb (nem a magasabb). AZ ÁRREFORM, amelynek elsődleges hatását a fogyasztók csak a drágább áruban mérhették, előbb- utóbb meghozza igazi funkcióját is. ben kételkedjünk. De ha minden úgy történik, ahogyan az arra illetékes állami szervek tervezték, akkor miért üresek mégis az éttermek? Eger egyik első osztályú éttermének például a legutóbbi vasárnapon mindössze 11 vendége volt. Az áremelés óta naponta húsz-huszonöten „tolongnak” a korábban szinte állandóan ostrom alatt álló másodosztályú étteremben is. Vajon hová és miért tűntek el a régi arcok, a kedves vendégek? — Jogos a kérdés, az üres „lelátókról” minisztériumunknak is pontos információja van. Lehet, hogy hihetetlenül hangzik, de meggyőződésem, hogy elsősorban nem az áremelések miatt járnak ma lényegesen kevesebben az éttermekben, mint korábban. — Hanem? — A kereskedelmi vállalatok, az éttermek rossz üzletpolitikája miatt. Ahol ugyanis a vendégék megtartása érdekében mindössze annyit tettek, hogy átárazták az étlapot, ott bizony most jócskán megcsappant a forgalom. Valljuk be őszintén: a korábbi árak idején az éttermek, a vendéglátó egységek rendkívül könnyű helyzetben voltak, mivel a főzésen és a kiszolgáláson kívül gyakorlatilag semmi mást nem kellett tenniük a vendégekért. Vegyük például Egert. Közismert, hogy a városnak nagy idegenforgalma van, az éhes turisták, vagy a helybeliek ugyanakkor miár annak is örülhettek, ha egyáltalán helyet kaptak valamelyik étteremben. Kit érdekelt ilyenkor — a vendégen kívül — a tiszta abrosz, » jó választék, a kulDicséretes Mindössze néhány napja tájékoztattuk lapunkban ol. vasóinkat az egri, külső Lenin úton kezdődött munkákról. Nem kis vállalkozásról adtunk hírt s ezért — gondoljuk: nemcsak nekünk, mások számára is — meglepő most, hogy a feladat je. lentős részén rövid idő alatt túljutottak. Dicséretes gyorsasággal kijavították a hosz- szú útszakasz kopottabb, rongáltabb helyeit s a Széna tértől a város széléig a teljes pályatesten új burkolatot helyeztek el. Jó szervezésre, kitűnő igyekezetre vall a szép teljesítmény! S értékét külön is növeli, hogy a felújításra, korszerűsítésre úgy került sor, hogy szinte nem is akadályozták a közlekedést a nagy forgalmú városrészben. (—ni) túráit kiszolgálás? Sajnos senkit. Az üzletek, a kereskedelmi egységek mindezt természetes állapotnak tekintették, vagy akár úgy is fogalmazhatunk, hogy éveken át monopolhelyzetben voltak a vendégekkel szemben. Nos, ennek vége! Az áremelés egyben ébresztőt is fújt a vendéglőknek, a kereskedelmi vállalatoknak. Ahol ezt meghallották és „felébredtek”, gyorsan és bölcsen cselekedtek, ott ma sem üresek az éttermi asztalok. Mint étteremben étkező is, nagyon sok olyan üzletet tudnék mondani, ahol nemhogy csökkent volna, hanem számottevően nőtt a forgalom. Ezekben az üzletekben természetesen ma is van olcsó főzelék, tészta, leves 6—8 forintért, tej, tejtermék, sőt még gyümölcs is. Aho] viszont — ahogyan már említettem — az új árpolitika mindössze abból áll, hogy duplájára, vagy triplájára emelték az árakat, ott bizony „leshetik” a forgalmat, a bevételt, a jövedelmet és természetesen a borravalót is. — A vállalatok, az üzletek vezetői viszont azzal érvelnek, hogy a megszüntetett állami dotációt, a korábbinál is magasabb elvonásokat, valamint a személyzet megszokott jövedelmét csak ilyen árak mellett tudják „kigazdálkodni”. — De hát ez forgalom nélkül lehetetlen! A magyarázkodás, a kibúvók keresése helyett inkább azon gondolkozzanak, hogy miként tudnának olyan választékot biztosítani, hogy a kispénzűek — gondolok itt elsősorban a nyugdíjasokra, a diákokra — is jóllakhassanak, és terrnéSzáraz, verőfényes idővel köszöntött be az ősz. A 20— 25 fokos melegben a földek továbbra is népesek, minden órát kihasználnak a betakarításra. A hét végén is dolgoztak, tart a szüret borvidékeinken, kaszálják a lucernát, silóznak téli takarmányt készítve az állatoknak. Teljes erővel halad a napraforgó, a kukorica és az aprómagvak betakarítása. A száraz idő kedvez ezeknek, ám annál kevésbé a talajelőkészítésnek, a magágykészítésnek az őszi vetéshez. Nagyon száraz a föld, szinte szetesen a luxusigényeket is ki tudják elégíteni. A világért sem fenyegetésnek szánom, de ha az üzletek nem ezt teszik, akkor nemcsak hogy üresen maradnak az éttermek és nem tudják teljesíteni bevételeiket, de előbb vagy utóbb sor kerül a számonkérésre, a felelősségre vonásra is. — Áffój még, hogy a kereskedelmi vállalatok vagy az üzletek, éttermek vezetőin egyszer majd „elverik a port”, a vendég még sajnos nem fog jóllakni. Most érezzük csak igazán, hogy mennyire hiányoznak a gyorsbüfék, az önkiszolgáló éttermek, ahol gyorsan és olcsón étkezhetnénk. — Sajnos ez így igaz. A több éves mulasztást azonban egyik napról a másikra nem lehet pótolni. De hadd tegyem hozzá: ez elsősorban nem a kormány, sőt még csak nem is a Belkereskedelmi Minisztérium feladata. Sokkal inkább azoké, akik területenként, megyénként, vagy városonként felelősök a kereskedelemért, a lakosság ellátásáért. Elsősorban ők döntik el ugyanis, hogy hol és milyen profilú üzletre van szükség és igény. És természetesen náluk van a beruházásokhoz szükséges „pénztárca” is. Ezzel korántsem szeretném csökkenteni a Belkereskedelmi Minisztérium, valamint a különböző más felügyeleti szervek, hatóságok felelősségét. — Visszatérve még a kereskedelmi vállalatok, az éttermek dolgozóinak panaszaira. Sokan attól tartanak, hogy az erősen megcsappant jövedelmek miatt elhagyják majd a pályát a legjobb séfek, üzletvezetők. porfelhő marad a gépek után. A rögös talajon nagyon nehéz jó vetőágyat készíteni. Legalább harminc milliméter áztató esőre lenne szükség, amely meglazítaná a kiszáradt rögöket és utána jobb lenne a búzavetés. Meggyorsítaná ugyanis a jövő évi kenyérriekvaló gyorsabb kikelését. Az ősziárpa-magvak egy része már a földbe került, sőt a megye déli, alföldi részén, a szikes területeken megkezdték a búza vetését is. A nagyüzemek többségében azonban ehhez csak a jövő héten látnak hozzá. pincérek és a borravalóból „élő” többi dolgozók is. — Én ebben nem hiszek.' Legfeljebb az üres éttermek szakemberei mennek majd oda, ahol van forgalom, ahol olyan vezetők szervezik és irányítják a munkát, akik a vendégmarasztalásnak nem azt a módszerét választották, hogy a korábbi 25 forintos bécsi szeletet ma 50 forintért árusítják. Nem tudok mást mondani: tessék kereskedni, tessék gondolkodni, tessék a vendéget megbecsülni! A hogyant nekik kell kitalálni. Tudom, hogy ez nem könnyű, nem egyszerű, de például a gebineseknek egyetlen rossz szavuk nincs az áremelésre és a forgalomra sem. Ök rrfegértették az idők szavát és a csodálkozás helyett gyorsan cselekedtek. — Mi is osztozunk azok véleményében, akik igencsak időszerűnek tartanák az éttermek korábbi osztályba sorolásának mielőbbi felülvizsgálatát. Megyénkben is több olyan első, vagy másodosztályú étterem van, ahol a W. C. például még harmadosztályú sincs. A jelenlegi osztályba sorolás különbségeit csak a pénztárcánkon érezzük. — Csatlakozom az „előttem felszólalókhoz”, jogos a panasz, időszerű a kívánság. Hogy mikor kerül rá a sor, azt pontosan nem tudom megmondani, de hogy a „nagy gondolatok” . mindig találkoznak, azt egyebek mellett az is bizonyítja, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium is foglalkozik ezzel a témával. Döntés még nincs, így csak azt ígérhetem, az új intézkedéseink egyértelműen azt szolgálják majd, hogy nem a vendégek vannak a vendéglátóiparért, hanem az üzletek,- az éttermek, a kereskedelmi egységek a vendégekért. Koós József ’ Jímmm© 1979. szeptember 23., vasárnap Szigethy András NEMCSAK A VENDÉGEK, A VENDÉGLÁTÓK IS PANASZKODNAK Őszintén az éttermi árakról Beszélgetés dr. Czagányi Istvánnal, a Belkereskedelmi Minisztérium osztályvezetőjével
