Népújság, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

Heti külpolitikai ’ Tollhegyen S Néhány napja röppent fel a hír: Haig tábornok, a NA- ) TO európai haderőinek volt főparancsnoka politikai am- < biciókat táplál, indulni akar az amerikai elnökválasztá­I son. Az Egyesült Államok élén már nemegyszer láthat­tunk katona elnököt — gondoljunk például Eisenhowerra —, ez az oldala a dolognak kevésbé feltűnő. Ami viszont gondolatébresztő, az a háttér, a nemzetközi (és amerikai) politikai légkör, s ezzel összefüggésben az elnök-önjelölt Haig alapállása, nézetei korunk meghatározó problémáiról. Szerdán a kanadai Torontóban a legújabb elnökjelölt az- £ zal próbálta meglovagolni az USA-ban terjedő hideghá- borús hullámot, hogy bírálta a SALT—2. egyezményt. Nem < tagadta meg mesterségét, „új védelmi rendszereket”, értsd: $ a tegyverkezés fokozását követelte az USA-tól. > Véletlen egybeesés, hogy van egy skót whiskymárka, > amelyet ugyancsak Haig-nek hívnak. „Don’t be vague. ask S fór haig”- „Ne tétovázz, kérj Haig-t” — lehetne fordítani < a reklámversikét. Komolyra, politikaira fordítva a szót: ( nemcsak a világnak, hanem Amerika népének is érdeke, > hogy a megértésre, a fegyverkezési hajsza mérséklésére < törekvő elnöke legyen jövőre az Egyesült Államoknak, ^ Haig-nek és hasonló nézeteket valló társainak a kora — < noha a múlt mint látjuk, sok esetben még kísért — re­if mélhetőleg véglegesen letűnt. Azaz: nem tétovázunk, s ? nem kérünk Haig-t! > d. p. Jt_______ __________________________________________________ A hét 3 kérdése 1 Kedd délután nyílt meg az ENSZ-közgyű. lés 34. ülésszaka New Yorkban. Mit hozott a tanácskozások első he. te? A világ legszélesebb nem­zetközi fóruma (immár 152 ország képviselője foglal he­lyet a tanácskozóteremben) sokoldalú, gazdag napirend­del várta a résztvevőket. A témák közül számban, jelen­tőségben egyaránt kiemel­kedő helyet foglalnak el a fejlődő országok helyzetével foglalkozó indítványok, tük­rözve egyrészt az el nem kötelezettek nemrég Havan­nában véget ért 6. csúcsérte­kezletének hatását, másrészt, hogy a fejlődő államok poli- tikailag-gazdaságilag mind nagyobb súllyal jelentkeznek világunkban. 'Hogy az idei ülésszak munkájának egyik gócpontjává fejlődő országok sokszínű problémakörének taglalása lesz, azt jelképezi, hogy a jelenlegi fórum el­nökévé egy afrikai fejlődő állam, Tanzánia képviselőjét választották. Bár ezen a héten az elő­készületi, szervezeti apró munka nyomta rá a bélyegét a nagyszabású tanácskozás­ra — megválasztották a fő­bizottságok elnökeit, majd megindult az eszmecsere az állandó bizottságokban — a közgyűlési ülésszak fő vita­témái már határozott körvo­nalakat öltöttek.' Így a glo­bális, földünk valamennyi országát érintő problémák között kiemelkedő helyen szerepel a nemzetközi eny­hülés, a békés egymás mel­lett élés, és a hozzá kapcso­lódó leseerelési, fegyverzet­korlátozási kérdések. Gromi- ko szovjet külügyminiszter a New York-i repülőtéren adott nyilatkozatában nagy teret szentelt ennek, hang­súlyozva, határozottan vissza kell verni az enyhülés ellen irányuló akciókat, meg kell szilárdítani a békét. Ugyan­csak ehhez kapcsolódik az a szerdán közzétett csehszlo­vák tervezet, amely nemzet­közi együttműködést sürget a leszerelés megvalósítására. Az ENSZ -legfőbb fórumán bizonnyal sok szó esik majd az új világgazdasági rend­szerről, amelytől a fejlődő országok többsége eddigi hátrányos helyzetének meg­szüntetését várja. A hétfőn kezdődő általános politikai vita keretében a felszólalók kifejtik majd véleményüket a közel-keleti kérdésről, a namíbiai, zimbabwei népi erők harcáról, a fajüldöző rezsimek politikájáról. 2. Továbbra Is sok hír foglalkozik a délkelet, ázsiai térséggel. Mi gá. tolja a stabilizálódást ezekben az országok, bán? mUm szeptember 33.. vasárnap A válasz öszefügg a kül­politikai összefoglalónkban szereplő másik témával, ne­vezetesen az ENSZ-közgyű- léssel is, amelyen a mandá­tumvizsgáló bizottság elfo­gadta a Peking és Washing­ton által támogatott javasla­tot, hogy a világszervezet­ben változatlanul a népirtó, megdöntött Pol Pot-rezsim politikusa képviselje Kam­bodzsát. Emögött a lépés mögött is az egyeztetett amerikai—kí­nai taktika húzódik: gyengí­teni, politikailag rossz fény­ben feltüntetni Vietnamot. A tárgyalóasztal melletti kí­nai taktikával összehangol­tak Peking katonai lépései is. A héten hírügynökségi jelentések közöltéit, hogy kí­nai csapatösszevonások tör­ténnek a vietnami határ tér­ségében. Egyszersmind megszaporodtak a pekingi provokációk is a határon, az­zal a nyilvánvaló céllal, hogy feszült helyzetet te­remtsenek, katonai nyomást gyakoroljanak Hanoira. Ez — mint magas rangú viet­nami politikusok kijelentet­ték — nem a konfliktus megoldási módja, s ha Pe­king ismét agresszióra szán­ja el magát, határozott viet­nami ellencsapásra kell szá­mítania. Pekin feszültségszító taktikája csapódik le a kínai fővárosban folyó vietnami— kínai tárgyalások eredmény­telenségében is. A csütörtö­kön tartott * forduló nem ho­zott változást: a pekingi de­legáció felszólalása új ele­met nem tartalmazott, jelez­ve Kína nem hajlandó ki­mozdítani a tárgyalásokat a holtpontról. A délkelet-ázsiai térséggel összefüggő esemény zajlott le a héten Moszkvában is: a malaysiai miniszterelnök Leonyid Brezsnyewel és Alekszej Kosziginnel tanács­kozott. Mindkét fél hitet tett a térség biztonságának meg­szilárdítása mellett. Husszein Onn miniszterelnök ezt ki­fejezve javasolta: változtas­sák békeövezetté Délkelet- Ázsiát. A szovjet vezetők hangsúlyozták, messzeme­nően egyetértenek a feszült­ség enyhítését, a nyugodtabb légkör megteremtését cél­zó malaysiai javaslattal. 3. Az Olasz Kommunista Párt és a szocialista párt vezetői magas szintű tanácskozást tartott a héten az or­szág politikai jövőjé. ben játszott szerepük, ről, a közös fellépés lehetőségeiről. Tekin. tettel rá, hogy az olasz polgári pártok kire­kesztették a kormány. 1 zásból a kommunistá­kat, hogyan befolyá­solja ez a tény Olasz­ország holnapját? Berlinguer és Craxi veze­tésével a Rómában tartott tanácskozáson felvonult mindkét párt vezérkara”, jelezvén, hogy kölcsönösen fontosnak tartják viszonyuk meghatározását a jelenlegi, nem túl nagy politikai sta­összefoglalónk bilitást fgérő belpolitikai helyzetben. Az alapkérdést, miszerint' napirenden tart­hatják-e a mostani politikai konstellációban a „baloldali alternatíva” létrehozását, Berlinguer vetette föl, egy­ben ő is válaszolt rá. Mint a háttérben levő erőknek a fő célja. Ma Olaszország va­lamennyi józanul gondolko­dó politikusa tisztában van vele, hogy az OKP — leg­alábbis hallgatólagos — tá­mogatása nélkül, nagyon ne­héz tartós kormányt alakí­Londonban tovább folytatódtak a tárgyalások Zimbabwe jö­vőjéről. Képünkön: a megbeszélések résztvevői: Muzorewa püspök a bábrezsim „miniszterelnöke”, Carrington brit kül­ügyminiszter, Nkomo és Mugabe, a hazafias front társelnö­kei és lan Smith, a fchértelcpcs kisebbség vezetője. (Népújság telefotó — AP — MTI — KS) mondotta, a kommunista­szocialista alapú baloldali alternatíva ma nem idősze­rű. Helyette az OKP főtit­kára a polgári pártok által „középbalnak” nevezett for­mulát véli reálisnak, ami voltaképpen széles nemzeti összefogáson alapul, s amelyben egyes polgári erők — köztük a legjelentősebb, a kereszténydemokrata párt is — részt vennének. Ez az együttműködési forma ko­rántsem új találmány, a közelmúlt olasz politikai valóságában, a gyakorlatban bizonyította életképességét. Ezt az ötpárti koalíción ala­puló kormányzó többséget valójában Aldo Moro meg­gyilkolása „robbantotta fel”, hiszen a higgadt, tekintélyes reálpolitikusként ismert Mo­ro halála pártján belül azoknak a konzervatívabb erőknek nyitott teret, ame­lyek a kommunistákkal való együttműködés ellenzői. A jelenlegi politikai patt­helyzet, az elmúlt másfél­két évhez képest bizonyta­lanabbá vált légkör a Mo- ro-gyilkosság kitervelőinek, tani. Ezt az alapigazságot Moro gyilkosai is ismerték, és terveikbe beépítették. Gondolatmenetük: az OKP lejáratásával, akut kormány- válság előidézésével az or­szágot mély válságba taszí­tani. amely kedvezne egy szélső jobboldali diktatóri­kus erőközpont kialakulásá­nak. Berlinguer a L’Unitá fesztiválon elmondott beszé­de erre is utalt, mondván, azok az erők, amelyek kigo­lyózták a kormányból az OKP-t, örvendeztek válasz­tási veszteségén, de nem tudtak életképes parlamen­ti többséget létrehozni. Az OKP-val szembeni diszkri­mináció oda vezethet — fi­gyelmeztetett Berlinguer —, hogy a jobboldal a demok­ratikus vívmányok megnyir­bálását kísérli meg az elnö­ki hatalom szélesítésével, a választási rendszer megvál­toztatásával. Ennek a folya­matnak csak a széles tö­megbázisú, nemzeti össze­fogáson alapuló kormány vethet gátat. Dunai Péter DAVID DACKO: Á köz javát szolgáló kormány lesz David Dacko, a Közép­afrikai Köztársaság állam­fője bejelentette: a köz javát szolgáló kormányt fog alakí­tani és rövidesen általános választásokat tartanak az or. szágban. A francia AFP hírügynök­ségnek adott nyilatkozatá­ban Dacko elmondotta, hogy tervei szerint az eddigi mi­niszterek megmaradnak tisztségükben. Bokassa párt­ját viszont feloszlatják. Az ország gazdasági hely­zetéről szólva az államfő — aki pénteken hajnalban dön­tötte meg Bokassa császársá­gát — kijelentette: boráti or­szágok és nemzetközi szerve, zetek segítségével és anyagi támogatásával a gazdaság beindítását szolgáló refor­mokat szándékozik bevezetni. A hírügynökségek jelenté­se szerint szombaton szaba­don bocsátották a Bokassa idején letartóztatott politikai foglyok közül az utolsókat is. A most kiszabadult fog­lyok egyebek között arról számoltak be, hogy legtöbb­jüket minden bírói ítélet nélkül tartották fogva éve­ken át és ezalatt különféle módon kínozták is őket. Az evreux-i katonai tá­maszponton, Caravelle-gépe fedélzetén töltötte az éjsza­kát Bokassa közép-afrikai excsászár. A francia hatósá­gok nem engedték meg, hogy elhagyja a gépet, noha ki­tűnt, hogy a francia gyar­mati hadsereg egykori kato­nája megőrizte francia ál­lampolgárságát és Bokassa felesége és gyermekei Fran­ciaországban tartózkodnak. A támaszpont vezetői az ex­császár fiának, Georges her­cegnek sem engedték meg, hogy belépjen a támaszpont területére és beszéljen apjá­val — aki korábban szám­űzte őt. Elakadt az izraeli agresszió Az ADN bejrúti tudósítójá­nak szombati jelentése sze­rint a libanoni nemzeti ha­ladó erőknek a Palesztinái Felszabadítási Szervezet erői segítségével sikerült elhárí­taniuk és visszaverniük az izraeli csapatok péntek este megindított agresszióját Dél- Libanonban. Az izraeli csa­patok és segítőik támadása a rájuk zúdított nehéztüzérségi tűzben elakadt. Tel Aviv Dél-Libanon el­leni agressziója állt péntek ken Szelim Al-Hossz, libano­ni miniszterelnök és Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke bejrúti megbeszélésének kö­zéppontjában. A két politi­kus megállapodott abban, hogy, reguláris libanoni erőkből ötszáz fős kontingenst vezé­nyelnek a dél-libanoni Tyr és Nabatieh város közötti térj ségbe. A PANAMAIAK: Birtokba veszik a csatornát? „A panamaiak október 1­én belépnek a csatomaöve- zetbe és birtokukba veszik a vasutakat, kikötőket és a föl­det, akár jóváhagyja a szer­ződést az amerikai képvise­lőház, akár nem” — mondot­ta Aristides Rojo panamai elnök szombaton egy beszé­dében. Ez volt az első hivatalos panamai reagálás arra, hogy az Egyesült Államok képvi­selőháza csütörtökön elutasí­totta a szerződéshez csatla­kozó kiegészítő szabályok megszavazását. Magát a szerződést Amerika múlt év tavaszán ratifikálta már. „Csapj fel katonának../' New Yorkot valósággal el­lepték a rikító toborzó pla­kátok, amelyek egyike így hangzik: „Csapj fel katoná­nak és láss világot”. A „ka­tonai" turizmus” jelszava nem új ötlet az Egyesült Álla­mok politikai gyakorlatában: a hatezer amerikai helyőr­ség és támaszpont egynegye­de az ország határain túl fekszik, s a hadügyminiszté­rium adatai szeint 540 000 amerikai katona teljesít szol­gálatot külföldön. Tehát, ha az amerikai fiatal „angyal­bőrbe” bújik, valóban bejár­hatja a világot, a Csendes-, Atlanti és az Indiai-óceán szigeteit. Sőt, akár Kubába is eljuthat. Hiszen ott mind a mai napig rendíthetetlenül „üzemel” a guantanamai tá­maszpont. Washington még­is rémülettel konstatálja a „szovjet harci egységek je­lenlétét” a szigetországban, s azzal próbálja ijesztgetni az amerikai közvéleményt, hogy a Szovjetunió kubai ka­tonákat oktat a szovjet fegy­verek használatára. Az ame­rikai poétikai körök újsüte­tű pánikkeltése két okkal magyarázható. Havannában most fejeződött be az el nem kötelezettek konferenciája, s a mozgalom ellenfelei meg­próbálták lejáratni a fogadó országot. Másfelől az ame­rikai szenátus hamarosan megkezdi a SALT—2 vitáját, s a „héjáknak” friss példa kellett a szovjet „katonai fenyegetésről”. Ugyanakkor Washington hivatalosan új­ból leszögezte, hogy a SALT —2 nem köthető össze a ku­bai szovjet katonai jelenlét kérdésével, ami egyébként is aligha jelenthet bármilyen veszélyt az Egyesült Álla­mok számára. Arról nem is szólva, hogy maga Cyrus Vance, amerikai külügymi­niszter állapította meg egy sajtóértekezleten, a jelen pil­lanatban nem is tudják, hogy ezt (a kubai szovjet katonai jelenlétet) támaszpont-jelen­létnek tekinthetik-e? A világtérkép viszont tele van amerikai katonai tá­maszpontokat jelző pöttyök­kel. Spanyolországban és Portugáliában például 10 ezer 500 amerikai katona szolgál. Olaszországban 12 ezer, a Fülöp-szigeteken 15 ezer. Japánban pedig 45 ezer. A japán miniszterelnök a legutóbbi parlamenti ülésen megjegyezte: hallott a szov­jet katonai potenciál erősí­téséről, de nem hinné, hogy ez közvetlenül fenyegetné Japánt. A magát „Bostoni kutató- csoportnak” nevező szerző­csoport legutóbb publikált tanulmányában azt javasol­ja, hogy jelentősen csökkent, sék a külföldön állomásozó amerikai harci egységek lét­számát, s figyelmeztet rá: csökkenteni kell az amerikai nép által jóvá nem hagyott intervenció lehetőségét is. S mit tesz a Pentagon? Terveket kovácsol arra, hogy a külföldi támaszpontokat légi úton szállítható egysé­gekkel erősítse meg. Hadd érezzék, hogy ahol még nincs amerikai katonai jelenlét, ott is bármely pillanatban lehet.- — Gennagyij Gcraszimov Egy panamai kormányszó­vivő ugyancsak szombaton! reményének adott hangot, hogy a képviselőhöz október 1-ig még megfontolja dönté­sét, de hozzáfűzte: amennyi­ben erre nem kerül sor, Pa­nama át tudja venni a csa­torna védelmét és üzemelte­tését, hiszen a szerződés a kiegészítő rendszabályoktól függetlenül életbe lép októ­ber 1-én. A szerződés értelmében ez­úttal a csatomaövezet terü­letének egy jelentős része kerül vissza Panama birto­kába és panamai—amerikai közös vezetés alá kerül a csatorna, míg Panama 1999J december 31-én teljes egészé­ben át nem veszi a rendkívül fontos vízi utat. Ón-manőver Gustavo Fernandez bolí­viai külügyminiszter — mint La Pazból Havannába ju­tott sajtótudósítások elmond­ják — felháborodott hangú sajtóértekezleten kommentál­ta azt az amerikai döntést, amely szerint az USA stra­tégiai készleteiből a közeljö­vőben 35 ezer tonna ónt dobnak a világpiacra. Ez a döntés minden óntermelő or­szág érdekét — és természe­tesen a világpiaci árak sta­bilitását — veszélyeztető lé-j pás. A szóban forgó 35 ezer ton­na ón valamivel több, mint Bolívia egyévi kitermelése. Az alacsony fokon iparoso­dott Bolívia egyik fő kivite­li cikke az ón, így egy me­redek világpiaci árzuhanás — amelyet az amerikai lé­pés előidézhet — rendkívül érzékenyen érintené a pol­gári kormányzásra nemrég áttért, fiatal bolíviai admi­nisztrációt. „Az amerikai terv nyilvánvaló gazdasági agresszió Bolívia ellen” —. jelentette ki a külügyminisz­ter.

Next

/
Oldalképek
Tartalom