Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-19 / 194. szám
Nemzetiségek a küzéletben Váljék a jogból társadalmi realitás Hazánkban mintegy négyszázötvenezer nemzetiségi lakos él: német, szlovák, délszláv és román. Törvény biztosítja számukra, hogy szabadon használhatják anyanyelvűket, ápolhatják kulturális hagyományaikat s a magyar lakosságéval azonos jogok és kötelességek illetik meg őket. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy állam- polgári és politikai közérzetük jó. Minek köszönhető mindez? Pártunk következetes, elvi politikájának eredményeként nálunk nincsenek megoldatlan nemzetiségi kérdések, mert egyenjogú állampolgárokként vesznek részt az egész népet átfogó szocialista építőmunkában, a közös feladatok megoldásában. S mivel a cél közös, az út is az, amely a c ilhoz, a fejlett szocializmus felépítéséhez vezet. Ezt fogalmazták meg fél évvel ezelőtt a nem. zet.iségek küldöttei legutóbbi kongresszusukon. Mint mondották: büszkén vallják szülőföldüknek és hazájuknak ezt az országot, s ezért aktívan részt kérnek és vállalnak nemcsak szűkebb pátriájuk, de az ország közéletéből is. KIKET KÉPVISELNEK AZ ORSZÁGGYŰLÉSBEN? A nemzetiségek képviselői ott vanak a7, ország legfőbb törvényhozó testületében, az országgyűlésben. Réger Antal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára például nemcsak a német nemzetiségűeket képviseli. A szentendrei járás tizenkét települése választotta ország- gyűlési képviselőjének, ezek bői hét nemzetiségek lakta falu, amelyekben németek, szlovákok és délszlávok egyaránt élnek. Gajdos János, a balassagyarmati áfész elnöke a szlovákokat képviseli a parlamentben.. Mándics Mihály, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára pedig a bajai járás délszláv lakói mellett, az ott élő német nemzetiségűek szószólója is. Mindhármukat gyakran felkeresik választóik, nemcsak a német, a szlovák vagy a délszláv anyanyelvű lakosok, hanem a magyárok is, mivel kapcsolatukat a kölcsönös bizalom és a cél közössége jellemzi. Egyetlen példa is jól bizonyítja ezt. A Szentendrei-sziget magyar lakóinak éppúgy gond, mint a német nemzetiségűeknek á rossz úthálózat, a megpldat- lan szigeti közlekedés. Éppen ezért közösen fordultak képviselőjükhöz, Réger Antalhoz: segítsen a gondok megoldásában. BIZALOM A TANÁCSELNÖKNEK Sorolhatnánk még hosszan a választók és nemzetiségi anyanyelvű képviselőik között kialakult jó kapcsolatok példáit. Annál is inkább érdekes lehetne, mert különös mólon mindennapi életünkben a nemzetiségekkel elsősorban a kulturális programok kapcsán s nem közéleti tevékenység közben találkozunk. Az ikladi német, a tótkomlós! szlovák, a garai délszláv vagy a két- egyházi román nemzetiségi együttes a népi kultúrának országosan ismert képviselője. Azt vczont már sokkal kevesebben tudják, hogy Ikladon Eeher Dániel német. Tótkomlóson Lehoczki István szlovák, Garán Zegnál Márk délszláv, . Kétegyházán pedig Csóka Vazul román anyanyelvű lakos tölti be — közmegelégedésre — a tanácselnöki tisztet. E falvak népe. amely bizalmat szavazott nekik, nem azért tette ezt, mert ebből valamiféle előnyt remélt, hanem mert rátermett embereknek találták őket e fontos munka elvégzésére. S ugyanezért szavazott a Baranya megyei Boly község lakossága a német anyanyelvű Bősz Józsefre, Egeróg népe a délszláv anyanyelvű Schaub Vilmosnéra, a Pest megyei Ácsa és a hozzá tartozó négy másik község lakossága Művik Lászlónéra, aki egyben a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének alelnöke is, a Békés megyei ménkerekiek pedig a román anyanyelvű Boka Mi- hálynéra. PÁRTTITKÁR, TSÍZ-ELNÖK, ISKOLAIGAZGATÓ Gondolom, kevesen tudták a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet kommunistái közül, amikor titkárt választottak, hogy a jelölt, Gombár Sándor, szlovák származású és tagja a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége Országos Választmányának. Vagy azt, hogy a bicskei járási pártbizottság titkára német, a tótkomlósi községi pártbizottság titkára szlovák, a gyulai Dürer Nyomda párttitkára román nemzetiségű. Amikor választóik leadták voksukat, arra az emberre szavaztak — anyanyelvétől függetlenül —, akiben megbíztak, aki korábbi munkájával bizonyította em. berségét, tudását, az emberek ügyei iránt érzett felelősségérzetét. És sorolhatnánk hosszan, hogy az országban élő nemzetiségi Lakos <ág képviselői közül ki, milyen fontos hivatalt tölt be, vagy miként veszi ki részét a közéletből. A német származású Schmidt Ferenc a móri termelőszövetkezet elnöke. Ugyanezt a tisztet tölti be a Vas megyei Szentpéterfán a délszláv anyanyelvű Skra- pits Gusztáv, vagy a Baranya megyei Felsőszentmár- tonban az ugyancsak délszláv anyanyelvű Győri Pál. Röckl József, a Csátaljai Általános Iskola igazgatója egyúttal a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének alelnöke is. Po- povics György, a Hazafias Népfront Tolna megyei Bizottságának munkatársa délszláv anyanyelvű. Akadnak olyan települések is az országban, nem is kis számban, ahol több fontos hivatalt is nemzetiségi anyanyelvűek töltenek be. Tótkomlóson például a pártbizottság titkára mellett szlovák anyanyelvű a tanácselnök, az általános isko. la és a művelődési ház igazgatója is. A Békés megyei Méhkeréken pedig román anyanyelvű a falu párttitkára, tanácselnöke és a termelőszövetkezet elnöke is. Bár hazánkban nem nagyarányú a nemzetiségi anyanyelvű lakosság, de egy szocialista országban a nemzetiségek egyenjogúsága nem függhet a lélekszámtól. Közügy ez, amelynek elveit a párt nemzetiségi politikája határozza meg. „A Magyar Népköztársaság tiszteletben tartja az emberi jogokat." (Alkotmány 54. § [1]) Napjainkban világszerte „kedvenc”, sokat hangoztatott téma az emberi jogok fogalomköre. És egyre inkább napirendre kerül e jog gyakorlata, vajon a különböző társadalmak hogyan hajtják végre ezzel kapcsolatos, írott szövegbe lefektetett ígéreteiket? Erről beszélgettünk Csehné dr. Varga Gabriellával, a megyei főügyész helyettesével. — Azt hiszem, nem árt egy kis történelmi bevezetéssel kezdenünk. Egyáltalán mióta van szó emberi jogokról? — Az emberi jogok kérdése a társadalmi szervezettség velejárója. E szervezettség az emberi cselekvés korlátját is jelentette, zsarnokságot is, amely ellen valamilyen formában az elnyomott tiltakozott. Jogi példa az ókorból kevés van, irodalmi viszont annál több, mint például az Antigone. Az osztályharc hozott ugyan eredményeket, ezek azonban csak a szabadokra vonatkoztak, a rabszolgákra, mint „munkaeszközökre” nem. Az emberi jogok gyakorlati je- jelentőségre a polgárság kialakulásával tettek szert, hiszen céljaik ütköztek a feudális kiváltságot élvezők érdekeivel. Így alakult ki az egyenlőség és a szabadság gondolata — elsősorban a gazdasági előnyökre apellálva —, de ami nagyon fontos : megindult a harc a személyes biztonságért is. Jellemzően burzsoá követelés a tulajdonszerzés, illetve a tulajdonnal való szabad rendelkezés joga, de már követeléssé vált a törvény előtti egyenlőség is. — Mikor fogalmazták meg konkrétan ezeket a követeléseket? A köztudatban az szerepel, hogy a határkő a francia forradalom volt. — Érdekes, bár nem alkotmány jellegű okmányról van szó, az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat, amely 1776-ban látott napvilágot és Jefferson nevéhez köti a történelem. Elidegeníthetet(Fotó: Perl Márton) len és örök emberi jog az élethez, a szabadsághoz, és a boldogsághoz való jog, s minden ember egyenlőnek született — szögezte le a nyilatkozat. Ugyanakkor azonban a gondolatkörből kizárták a négereket, így törvényerőre emelték a rabszolgaság intézményét. Emö. gött gyakorlati szempont húzódott meg: egyszerűen nem tudták nélkülözni a rabszolgamunkát. Nem sokkal később született meg aztán Franciaországban az Emberi Jogok Deklarációja. — A modern polgári alkotmányok ugyancsak tá. maszkodnak erre, de nyújtanak-e valamilyen garanciát? Hiszen egy törvény — mint ismeretes — annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle... — Valamilyen formában minden polgári . alkotmány deklarálja az emberi jogokat, minden burzsoá állam alaptörvényében szerepel. Például ígérik a szólás, a gondolat, a meggyőződés szabadságát, a személyi sérthetetlenség, vagy a törvény előtti egyenlőség jogát, de — ez fontos — gazdasági és szociális jogokkal nem foglalkoznak kellő mértékben. S még egy jellemzőjük a burzsoá alkotmányoknak: törvényi garanciát nem adnak az általuk felsorolt emberi jogok gyakorlásához! Egyébként is egyes csoportok olyan nyomasztó gazdasági — és így politikai — fölényben vannak, hogy lehetetlen valamennyi állampolgárnak egyenlő esélyekkel gyakorolni az emberi jogokat. Itt van például a munkához való jog. Ezt minden polgári alkotmány leszögezi, de garancia rá nincs, s így nem is valósul meg. — így tulajdonképpen elérkeztünk ahhoz a kontraszthoz, amely jelzi a különbséget a két társadalmi rendszer között. — Igen, mert a szocialista alkotmányok éppen abban térnek el a legszembetűnőbben a kapitalista államok alaptörvényeitől, hogy nemcsak leszögeznek jogi tényeket, hanem arra például az allam számára is kötelező garanciákat sorolnak fel. Itt van az a kivétel, hogy nálunk a munka nem csupán jog, hanem kötelesség is. Az egyenlőség alkotmányunkban azt jelenti, hogy mindenki számára egyenlő esélyt biztosít a társadalom a gazdasági, a politikai és a kulturális életben, s egyáltalán biztosítja a szociális és egyéb állampolgári jogokat. Igen fontos szempont tehát, hogy az emberi jogok gyakorlásának biztosításához az államot konkrét, törvényben leszögezett feladatok kötelezik. Időről időre az ország- gyűlés az alkotmány szerve :eti rendszerének megfelelően megvizsgálja, miként érvényesülnek hazánkban ezek a jogok. — Az alkotnjány szövegéből kitűnik, hogy nem egyszerűen szabadságjo. gokról van szó. — Nálunk a személyes szabadságjogok kategóriájába tartozik a személyi sérthetetlenség. a személyi szabadság, a levéltitok, a lakás sérthetetlenségének biztosítása és a személyi tulajdonhoz való jog.. E legutóbbi, nak a körét is jogszabályok határozzák meg. A szocializmus alaptörvénye az ember szellemi és anyagi igényeinek minél jobb kielégít tése. Például bővül a személyi tulajdon köre, növekszik az értéke, de ennek jogszabályi korlátái is van. nak, hiszen enélkül egyén- lőtlenség születne, s ez nem fér bele a demokratizmus fogalomkörébe. Nem győzzük hangsúlyozni, s e beszélgetés során is többször felvetődött a törvényi garancia kérdése. Születik valamilyen új jogszabály, például az ifjúsági törvény, vagy éppen a környezetvédelmi törvény, s nyomba/ utána napvilágot látnak az alacsonyabb szintű jogszabályok, amelyek a végrehajtás hogyanját határozzák meg. A sok cím közül csak néhányat: „A Magyar Nép- köztársaság biztosítja állampolgáraink számára a pihenéshez való jogot — Ezt a jogot... a , munkaidő törvényes megállapításával, fi. zetéses szabadság biztosításával, az üdülés megszervezésének a segítségével valósítja meg". (Alkotmány 56. § 11—2] ). Vagy: „A Magyar Népköztársaságban az ál. lampolgároknak joguk van az élet, a testi éps*g és az egészség védelméhez." — Azt hiszem, éppen az emberi jogokról szólva, ér. demes beszélni a társadalom és az ember sajátos kapcsoltáról. Említette, hogy a garanciák között legfontosabb: a jogok biztosításában az államhatalomra is kötelező feladatokat rónak a jogszabályok. Az élet és testi épség biztosításáról szóló bekez. dés idézésekor jutott eszembe: nemcsak jogok, kötelességek is vannak. — Szűkítsük le a kört az élet és a testi épség biztosítására. Aktuális, hiszen nemrégen lépett életbe az új büntető törvénykönyv. Büntető eljárásunkban alapelv, hogy mindenki ártatlannak tekintendő, amíg jogerős bírói ítélet el nem marasztalja. Így a büntetőeljárás alá vont állampolgár jogait például a büntetőeljárásról szóló törvény is messzemenőkig biztosítja többek között azzal, hogy nemcsak a terhelő, hanem az enyhítő, mentő körülményeket is alaposan megvizsgálják. Itt érdemes megemlíteni a személyes szabadság korlátozásának kérdését is; ennek megszegését a törvény szigorúan bünteti. Ami a büntetőeljárást illeti, csak alapos indokkal fosztható meg a gyanúsított személyi szabadságától (őrizetbe vétel, előzetes letartóztatás), s itt elsősorban a bűncselekmény elkövetőjének személyiségét, a cselekmény társadalmi ve-’ szélyességének súlyát veszik figyelembe. — Az emberi jogok legfrissebb megfogalmazása a helsinki záróokmányban teljesedett ki nemzetközi szinten. E tanácskozás sikeréhez ner.i kis mértékben hazánk is hozzájárult. — Ez tény, s általában tény az is, hogy a szocialista társadalom emberközpontú, a dolgozó emberek társadalma, ahol biztosítjuk az alapvető emberi jogokat. Az ENSZ 1948. évi harmadik közgyűlésén „Az emberi jogók egyetemleges nyilatkozata” címmel született okmány a helsinki záróokmány elődje volt. A helsinki záróokmány már a megvalósítás módjait is kidolgozta a 7. alapelvében. Ez az alapelv kiemeli a személyi szabadságjogokat: o gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságát, de a gazdasági és szociális jogokkal nem foglalkozott. Pedig ezek adják az emberi jogok talaját. Természetesen így is aláírtuk, hiszen alapgondolatában, útmutatásaiban az emberiség jövőjét, biztonságát igyekszik szolgálni. Azt. hogy a jogokból. elvekből társadalmi realitás váljék. Kátai Gábor ’-*■<** *> Prukner Pál (Fotó: Hauer Lajos felvételei) A fogorvosi várószobában vagy fél tucat ember üldögélt. Ám a szokásostól eltérően nem a régi folyóira. tokát nézegették, hanem akarva-akaratlan egy hústorony férfi szüntelen megjegyzéseire és életrajzi szemelvényeire figyeltek. A hosszú aranyláncon nagy medált viselő ember közel lehetett a hetvenhez, de izmai majd szétpattintották színesen szegett fehér trikóját. Jó húsz év után Det- roitból jött haza, és olyan gyermeki elragadtatással beszélt minden „itthoni” dologról, hogy a jelenlevőknek már szinte sok volt. Mindenekelőtt persze a kosztot dicsérte, mondván, hogy év. tizedek óta nem evett olyan jóízűen, mint itt, az elmúlt napokban. Pedig Amerikában is állandó látogatója egy helyi magyar vendéglőnek, ahol a honfitársak rendszeresen együtt költik el vacsorájukat. De hát, az még sem iga. zi — tette hozzá fátyolos szemmel, bár ez hallgatóit egyáltalán nem hatotta meg. Az itthoni autózást is bámulta, nem győzvén dícséni az öccsét, aki most mindenüvé sofírozza őt. Fantasztikus, milyen ördögi ügyességgel furikáznak ezek a pesti autósok a szűk utcákon. Hogy tudnak vezetni! — hajtogat1979. augusztus 19., vasárnap ta elismeréssel. Valaki ellen, kezni próbált, mondván, hogy az amerikaiak köztudottan igen biztos kézzel ülnek a volánnál. Hiába. Ott nem kunszt — tolt félre minden kételyt az amerikás—, ez a művészet! Még hosszasan ecsetelhetném, miként lelkendezett, de fölösleges. Egyrészt, mert számosán vagyunk, akik találkoztunk már a hazalátogatóknak ezzel a jellegzetes fajtájával. Egyszerűen azért, mert igen sokan és egyre többen jönnek haza, rokoT nokhoz, barátokhoz, temetőt és egykori vendéglőt látogatni, csevegni, dumálni, kicsit tűnődni, megilletődni. Másrészt — és ezért nem folytatom az akaratlanul is ironikusra sikerült tudósítást — mindennek ellenére a leírtaknak, tehát e jelenségnek a fele sem tréfa. Utazni, legalább időnként más tájakon, más emberek, szokások közepette forgolódni, igen sokunknak lelki szükséglete. De az átlagosnál is ellenállhatatlanabb kényszer hajt bennünket vissza-visszatérni oda, ahol, ha nagyon-nagyon régen is, sőt annál inkább, ifjú szívvel jártunk. Ahol szerettünk és szeretve voltunk, ahol barátok — és ellenfelek — vettek körül bennünket. Ahol, ha csak ritkán, vagy rövid ideig is, de boldogok voltunk. És százszorta erősebben tör fel ez a kényszerű érzés, ha időközben más világba szakadtunk, ha a kisebb vagy nagyobb mértékben érzett idegenpé?et legyőzendő van szükségünk megerősödni, akárcsak megbizonyosodni a gyökerekben. Ha kiterjedésében sokszorosa is a hozzánk érkezők tömege a hazalátogatókénak, mi ■“rjhetően különös melegséggel várjuk és fogadjuk azokat, akik hosszabb-rövi- debb ideje innen származtak el. Nem mintha közömbös lenne számunkra, hogy a magyar hol boldogul, itthon, e vagy idegenben. Hanem mert, tudomásul véve az adott helyzetet, őszintén érdekel bennünket a sorsuk. És ez az érdeklődés használ nekik is, nekünk is. Nekik számos esetben — és ez aligha ellentmondás — megköny. nyíti egy másfajta élet elviselését, sőt a beilleszkedést. Mert a mi érdekünk is, hogy boldoguljanak. Hogy tisztességet szerezzenek nevünknek. És ne tépjék el a szálakat. Arról nem is szólva, hogy a hazalátogatók elóbb-utóbb majd mind — új barátaik, családtagjaik, munkatársaik köréből — másők érdeklődését is fölkeltik hazánk iránt. Hát nem természetes-e, hogy mind csekélyebb számú kivitellel, ők az elsők, akik ha tehetik, jó hírünket keltik. Hát erről jutott eszembe a fenti csak félig-meddig mulatságos eset. Az esetről pedig az említett néhány gondolat. Balogh János Jó hírünket keltik
