Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)

1979-08-12 / 188. szám

Függöny megáll [esni A történet szokványosán kezdődött: elromlott a mos­dó csapja. És nem szokványosán folytatódott: a megígért időben megérkezett a vízvezeték-szerelő és elkezdett szerelni a tiszte és kihívattatása értelme szerint. A sze­relő serényen dolgozott, és én néztem, amint dolgozik. Nem ellenőriztem, mert uramég, hogyan is tudnék én egy vízvezeték-szerelőt ellenőrizni, amikor a szereléshez annyit értek, mint a vizet vezető vezetékhez. Semmit. De néztem a szerelőt, amint látszólag komótos, valójában nagyon is célszerű és pontos mozdulatokkal végezte a munkáját. A keze nyomán minden oly egyszerűnek tűnt a számomra is, hogy azt véltem hinni, gyerekjáték lenne ezt megcsinálni akár nekem is. Alig több, mint fél óra alatt végzett a munkával és én alig több, mint fél órát figyeltem hát, mint dolgozik valaki. Parkosítják a környéket. Kezdetben lapátos, ásós emberek dolgoztak, aztán gépek, majd gépek és lapátos emberek, aztán csak lapáttal az emberek. Reggelenként, amikor felkeltem, már álltam is oda az ablak elé, fejet csóválván természetesen, hogy mégiscsak abszurdum, már elmúlt hét óra, és még egyetlen embert sem látok. Ha egyet látok, az sem dolgozik, nyilván várja a többit, nehogy stréberséggel vádolják a vegén. Aztán negyed nyolc tájban, vagy inkább fél nyolc körül, fickándozni kezd az élet, megindulnak az ásók, lapátok, gépek, hogy aztán meg-megtorpanjanak — és én figyelek. Lesem, hogyan nem dolgoznak. Ha dolgoznak, azt lesem, mikor hagyják abba. Ha nem hagyják abba, megkeseredik a számban az íz, becsapottnak érzem magam, mert dolgoz­nak, ahelyett, hogy nem dolgoznának, hiszen indulataim a nem dolgozásra vannak beprogramozva. A keserű le- gyintgetésekre, a méltatlankodásra, hogy már íme megint, és ezek sem... 'Volt úgy, hogy összesen majd egy órát figyeltem, les­tem a függöny mögül, mint gonosz öregasszony esténként a fiatalokat, úgy néztem: dolgoznak-e, vagy sem. Míg­nem el nem szégyelltem magam, hogy természetem leg­rosszabb selejtjei kezdenek felbukkanni bennem, mint holmi erények. Hiszen a szerelőt is azért figyeltem, lai­kus létemre is azért lestem voltaképpen, hogy rápirít­hassak, nem dolgozik rendesen Lóg. Selejtet csinál. S en- I nek nyomán egy ember dolgozott, egy másik nézte: egyel­ik len vízcsapra tehát két munkaerő jutott. Amiből az egyik, a felesleges, ráadásul én voltam. És ez a parkosítás is. Ha megálltak, megálltak, nem gép, az ember, s ha még volt is, aki lógott, ám velem együtt csak a lógósok voltak többen, és nem azok, akik dolgoztak. Értelmes embernek tartom magam: megértettem magamtól magamat. Csupán azt nem értettem, hogy mi­ért is bennem ez a kaján rosszindulat, miért a keserv, ha valami jól megy, s miért az öröm szinte, ha valami nem sikerül? Ellensége lennék magamnak, a társada­lomnak, a rendszernek? De ha még az is lennék, akkor is hülye lennék, ha minden rossznak örülnék, mert a hepehupás járdán én töröm ki a nyakam, a rosszul meg­csinált vízcsapból az én lakásomat önti el a víz... Talán egy egész ország, helyesebben egy egész fél ország lesi a függöny mögül, hogy a másik fele hogyan és miért nem dolgozik? Talán divat lett nálunk, olyan divat, amit nem is kell reklámozni, mint a Trapper- farmert, szóval, hogy divat lett a más munkájába vetett bizalmatlanság? És a megrögzött bizalmatlan ember még kellemesen sem szeret csalódni, mert akkor életfilozófiája, szemléletének alapállása inog meg? Azt mondja nekem a bolt eladója, hogy nem tud két szelet disznósajtot levágni, mert az, amit a kezében tart. az már a vége, vigyem az egészet. Nem viszem. Fel vagyok háborodva. Ügy érzem, olyan jogtalanságot kö­vetlek el ellenem, amelyhez foghatót talán csak Wer­bőczy követett el a magyar jobbágyon. És mint valami kerge mazochista, ráadásul kielégültséget érzek a lel­kemben, mert ugye, hogy igaz: ilyen ez a kereskedelem. Beszélhetünk, írhatunk: a disznósajt végét csak rám akarják sózni. A másik boltban szó nélkül, a serclivég nagyságú darabka maradékot félretéve levágják a két szelet disznósajtot, és mosolyogva megkérdik: kér vala­mit még a kedves vevő? Én, ezektől? Nem kérek én. Még kiszolgálnának. Jól! És mit kezdjek én egy jó kiszolgálóval, mit egy olyan kereskedelemmel, amelyben, és amellyel szemben lehet bízni, hinni? Én, mint magyar vevő a mérgelődésre, a panaszkodásra vagyok „hitelesítve”, és minden megelége­dettség elégedetlenséggel tölt el. Minden bizonnyal egy társadalmi kórral állunk szem­ben. s e kór megfertőzött engem is, s jómagam, mint bacilusgazda fertőzök tovább: semmi sem jó, ha jó, min­denki gyanús, aki dolgozik. Talán csak az nem gyanús, aki nem dolgozik? A kandi szemek, a gyanakvó tekintet nem egy ember, vagy egy társadalom éber ellenőrzése. A látni és a meglátni nem azonos a kilesni fogalmával. Az egymásba vetett bizalmatlansággal aligha jutunk előbbre a disznósajtok megméretésének, a vízcsapoknak, a parkoknak országútjain, s ha jutunk is, lassan és kel­letlenül, a jól végzett munka édes-mézes ízének öröme nélkül tesszük. Akinek hosszú, finom ujjai vannak, az még nem fel­tétlenül zsebtolvaj: zongoraművész is lehet. Sőt, valószí­nűbb. hogy az, mint notórius zsebes. A társadalom társa­dalmi méretű önmaga ellenőrzése semmiképpen sem je­lentheti azt, hogy tagjai társadalmi méretekben, össznépi arányokban kandi bizalmatlansággal lessék egymást és vallják, sőt higgyék is: amit mások csinálnak, az csakis rosszul lehet csinálva. Társadalmi méretű és érvényű bizalomra van szükség egymás iránt, munkánk iránt, szavaink és tetteink iránt. Mert életünket mégiscsak és alapvetően a jól megcsinált vízcsapok, a megfelelően ki­szolgált vevők, a szépen és jól megépített parkok szegé­lyezik és nem a selejt kaktuszai. A történet szokványosán kezdődött: elromlott a té­vém. És nem szokványosán folytatódott: a megígért idő­ben megérkezett a tévészerelő, és gyorsan kijavította a készüléket. Nem lestem, nem ellenőriztem mit csinál, csak távoztával bekapcsoltam a készüléket — mert ez a legbiztosabb és leghatékonyabb ellenőrzési módszer —, s elégedettén konstatáltam, megint jó a készülékem. Ha A A A1 A Somoza- X emlékeztető l) (Fotó: Humanité DimancW, x a műsor nem is az. De hetett. iát erről mór nem a szerelő te­i' í nemzetközi gyermek­a év alkalmából arra kértük dr. Zsögön Éva egészségügyi ál­lamtitkárt, vázolja: milyen helyet foglal el a gyermekegész­ségügy hazánk egész­ségügyi politikájában? — Magyarországon az anya- és gyermekvédelem a felszabadulás óta folyama­tosan az egészségügy kiemelt feladata. Különösen előtér­be állította az 1973-as né­pesedéspolitikai kormány- határozat, illetve annak vég­rehajtása. Egyben hosszú távra meghatározta a gyer­mekegészségügy fejlesztésé­nek irányait is, megterem­tette annak feltételeit. A nemzetközi gyermekév így természetszerűleg nem hoz. hatott alapvetően újat, erő­teljesebbé vált viszont a ko­rábban is megnyilvánuló társadalmi segítés, társadal­mi összefogás. A szociálpo­litikai intézkedések és rész­ben a szülőképes korúak vi­szonylag magasabb száma miatt 1973. és 1976 között erősen megnőtt a születések száma. (Sajnos azóta újból csökkent.) A felszabadulás óta nagy szellemi és anyagi erőket fordítottunk a cse­csemőhalálozás elleni küz­delemre. A fejlődést, az eredményeket jól mutatják az adatok: 1938-ban 131, tíz évvel később 94, 1967-ben 37, 1978-ban pedig 24 ezre­lékes volt a csecsemőhalálo­zás. Jelentős különbségek vannak a megyék között. A legjobb eredményt Komá­rom megye érte el 16,8 ez­relékkel, s a sorban Vas megye 17,3, valamint Nóg- rád megye 18,7 ezrelékkel következik. Sajnos néhány helyütt még magasak az arányok, Szabolcs-Szatmár megyében 30,7, Somogy me­gyében 29,1, Tolna megyé­ben 28,5 és a fővárosban 27,2 ezrelék. A különbségek a további javulás lehetősé­gét jól mutatják. Az 1—14 éves gyermekhalálozásunk nemzetközi összehasonlítás _ bárt a jók között van, nem éri el a 0,5 ezreléket. Az anyai halálozás területén is sikerült jelentős eredménye­ket elérni, hogy csak az utóbbi évekre utaljak, 1974- ben 36. 1978-ban már 19 százezrelék volt. — Ugyancsak elismert ter­hes- és csecsemögondozó hálózatunk magas színvo­nalú munkája. Miként véi- lekedik erről és a továb­bi feladatokról? — 1948-ban az anyák alig egyharmada szült intézetben, s ma már gyakorlatilag minden újszülött szülőott­honban. kórházban jön a vi­lágra. Az ötvenes években építettük ki a szülőotthoni hálózatot, megszerveztük az anyatejgvűjtóst és általános_ sá tettük a^terhes- és cse­csemőgondozást. már akkor is ingyenesen. Nagy előrelé­pést jelentett a hatvanas években kialakított körzeti gyermekorvosi szolgálat, amely ma a gyermekek 51 százalékát látja el, elsősor­Gyermek­egészségügy hazánkban Interjú dr. Zsögön Éva államtitkárral bán a városokban. Más te­lepüléseken a gyermekek megfelelő színvonalú ellátá­sát a körzeti orvosok, védő­nők, illetve a munkájukat támogató mozgó-szakorvosi szolgálatok biztosítják. A hatvanas éveikben kiépült kórházi hálózat keretében korszerű gyermekosztályok jöttek létre, s ma átlagban tízezer lakosra nyolc gyer­mekágy jut, ami nemzetkö­zi viszonylatban is nagyon jó eredmény. A szükségletnek megfelelő egyéni anya- és gyermek- gondozásra kell mind na­gyobb súlyt fektetnünk. Az eddiginél hatékonyabb gon­dozásra törekszünk, mert az a cél, hogy lehetőleg min­den esetben időben ismer­jék fel az orvosok az eset­leges kóros folyamatokat, s így elhárításukra időben te­gyék meg a szükséges . in­tézkedéseket. Jelenleg több mint ezer szervezett gyer­mekorvosi körzetünk van, mint említettem, túlnyomó többségben a városokban. Ma még sok esetben jobb­nak tartjuk a községek kör­zeti orvosaira bízni ezt a feladatot a védőnők közre­működésével. Ezzel párhu­zamosan fejlesztjük és erő­sítjük a mozgó-szakorvosi szolgálatot. Azt szeretnénk, hogy legalább kéthetenként minden községbe eljusson a gyermekszakórvos, s konzul­tatív segítséget nyújtson a körzeti orvosnak, a védőnő­nek. — Magyarországon az is­kolaegészségügynek elis­merésre méltó múltja van. De milyen a jelene és főképp a jövője? — A hatvanas évektől a körzeti gyermekorvosok lát­ták el az általános iskolák iskolaorvosi feladatait. 1975- ben pedig sor került a kér­dés általános rendezésére. Az óvodákat és általános iskolákat ellátó hálózat jól szervezett, részt vesznek benne a körzeti gyermek- orvosok és a falusi körzeti orvosok egyaránt. A közép- iskolásokat ellátó iskolaor­vosi hálózat kialakítása azonban nem haladt kielé­gítően. Budapesten és a me­gyei városokban sikerült létrehozni a megfelelő lét­számú hálózatot, de a többi városban többségben rész­foglalkozású orvosok látják el ezt a munkát. Az. ellátás színvonalának emelkedését akadályozza, hogy az ehhez szükséges ismereteket az e feladatra irányított orvosok és védőnők nem ismerik kellőképpen. Az iskolákban még sok helyütt nincsenek meg a feltételek és a szak- igazgatási szervek is többet tehetnének, főleg az ellen­őrző munkájuk nem kielégí­tő. A nemzetközi gyermek­év alkalmából több testület vizsgálta az iskolaegészség­ügy helyzetét, észrevétele­ikkel segítik az egészségügy munkáját. Remélhető, hogy a következő években szá­mottevő lesz a javulás. Ezt a véleményemet alátámaszt­ja, hogy az országgyűlés egészségügyi és szociális bi­zottsága és az Állami Ifjú­sági Bizottság is foglalko­zott ezzel a kérdéssel és rendszeresen segíti törekvé­seinket az Oktatási Minisz­térium is. Úgy vélem, ide kívánkozik néhány gondolat az , iskolaérettségi vizsgála­tokról, amelynek fontossá­gát az általános tankötele­zettség, valamint az általá­nos iskolák oktatási színvo­nalának növekedése is alá­húzta. Ma orvosok, pedagó­gusok és pszichológusok ősz. szehangolt munkával igye­keznek reálisan megállapí­tani a tanköteles korú gyer­mek fejlettségét, és biztosí­tani, hogy minden gyermek akkor és oda kerüljön ok­tatásra, amikor és ahol ké­pességeit a legjobban ki tud­ja bontakoztatni. Szeret­ném megjegyezni, hogy az iskolaérettségi vizsgálatokat tulajdonképpen nélkülözni lehetne, ha a gyermek szü­letésétől kezdve mindenkor figyelnének az életkorának megfelelő fejlettségére. Így az iskolakezdés időpontjá­ban csupán csak nyilatkoz­ni kellene az iskolaérettség­ről, a rendelkezésre álló adatok alapján. E cél eléré­séhez még hosszú utat kell megtennünk, lényegesen emelnünk kell a gyermek- gondozás szakmai színvona­lát, javítani kell az orvosok, védőnők és a szülők együtt­működését, és sokkal job­ban ki kell használni az óvodák adta lehetőséget. — Hogyan fogalmazná meg a gyermekegészség­ügyi ellátás célját, s eh­hez a követendő utat? — Orvosok, pedagógusok és szülők közös célja, hogy mind egészségesebb, erősebb, jobban képzett ifjú generá­ciót neveljünk, s ez rendkí­vül komplex feladat. Ahogy az egészségügyi törvény is megállapítja, az egészség- védelem minden állampolgár kötelessége, s a társadalom minden rétegének van e te­rületen feladata. Ha vissza­nézünk az elmúlt évtizedek­re. azelőtt elképzel lietetlen fejlődést és eredményeket láthatunk. Ha tennivalóin­kat nézzük, rendkívüli erő­feszítések szükségességét mutatja a kép. De azt is látnunk kell, hogy társadal­munk kiemelt feladatnak tartja gvermekeink mind jobb fejlődését. Az egészség­ügy mindenkor kiemelt fel­adata: a gyermekegészség­ügy fejlesztése. D. C. \SASS ERVIN: Sárga virág, ■zöld levél I Hosszú útra indulunk, ) kirándulók mi vagyunk, ''akácpálca lesz a bot, )vele vándorolgatok, . neked is egy, nekem is, /jó kis pálca, nem hamis, í elvezet egy nagy rétre, /sárga mező szélére, Xahol virág, mint csillag, 'oly rengeteg a pitypang, \ harminc szálat letépünk, (abból lesz a fejékünk, ) héthatárnak csodája, /bogársereg csodálja. )VERBÖCZY ANTAL: ’Ének harangszára, /pénteken És ötre jön és hét után /óés spárgára kötött 'álmokat vonszol, (hogy holtomiglan, (hogy holtodiglan, (hogy ásó kapa )nagyharang (júliusban és pénteken ' hal meg minden szerelem két virág a melleden júliusban és pénteken (semmi semmi nem marad ) Anyám véres lepedőt mos semmi semmi nem marad /ma lenne három hónapos. \TASNÁDI VARGA ÉVA:* Ezüstös Hó szitál hajamra, (szél fúj pörögve, (maradtam volna (nyárban örökre. (Maradtam volna í tűz-pipacs-szára, (s úgy vártam volna (simogatásra. (Elbújt a patak (fagyott párnája, (tükrében sincs már (arcod virága. (Hó szitál hajamra, (dúdolva járok, (— augusztus aranyán /szálltak sirályok... ,Hó szitál hajamra, pántlikám ferde, (elszakadt, de a köd (ezüstös tűjével, .szerelem tűiével 'éjjel beszegte. ti

Next

/
Oldalképek
Tartalom