Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
Erk—Tarnaörs: Víz, utak, iskola Ha térképen nézi az ember: úgy tűnik nincs és nem is lehet nagy távolság a két Tárná menti község — és határ menti is. megyehatár menti — Tarnaörs és Erk között. A csücskeik szinte összeérnek, ha itt megcsendül a harang, ott is az órájukra néznek. Ez a „régi” világban is valahogy így lehetett, talán csak azzal a plusszal — bár ez a „plusz” legalább annyira idézőjelbe kívánkozik, mint amennyire komolyan értendő —, nos, azzal a plusszal, mással, akkori módival, hogy harminc, negyven, ötven évvel ezelőtt nem annyira az órákra pillantottak az emberek — hát még az asszonyok —, ha csendítést hallottak, hanem inkább gyors. beidegzett mozdulattal keresztet vetettek. És siettek misére, litániára. mikor mire a híres római katolikus templomba, ami a XIV. századbeli gótikus szentélyéről, meg Kovács Mihály képeiről híres. — Másféle divatnak is hódolni kellett itt, akarva-aka- rat.lan — mondja Papp István. a közös községi tanács elnöke —, így például a kútra járásnak. Ahol annak idején a közkifolyónál engedték a vizet, ott ma már néhány tucat fürdőszobás lakás van, de sok más téren is nap mint nap tanúi lehetünk a fejlődésnek, változásnak. Végül is ez a fejlődés hozta létre, követelte, hogy a tőszomszédos. külön-»külön kisebb, gyengébb Örs és Erk egyesüljenek, munkában és köz- igazgatásban. Mármost az is igaz, és tudott, hogy ha valamiről úgy frissiben kimondjuk az „áment”, attól még nem biztos, hogy az elhangzott szó után egy teljes egész lesz a két nem egészből. A közös úton is sokat kell lépni, hogy egy ritmusra járjanak a lábak, még többet, hogy közelítsék egymást a gondolatok. JÓL OPERÁLNÁK Mármost Erk—Tamaörsön — Tarnaörs—Erken — in- x kább csak az lehet a kérdés, hogy hol tartanak ezen az úton ... ? Vannak — az óvatosabbak —. akik állítják, hogy afféle újonckatona módra — most tanulják, hogy bal-jobb, bal-jobb, széna-szalma. egyszerre... És így is van ez: a termelőszövetkezetük révén közös kenyéren, vízhálózatukról pedig közös vízen élnek. Pontosabban: kicsit így, kicsit úgy: néha már az együtt gondolkodás is szép eredményeket produkál, máskor meg az egyszerre lépésbe is hiba csúszhat. Van úgy, hogy az erkiek büszkék arra, hogy milyen jó asszonybrigádjuk van fájlalták viszont, hogy vagy két hétig nem volt busz. ami a munkahelyre szállította volna őket... Na, most már jó ideje van, a fájdalmas góc ezzel meg is lett operálva, és az asszonyok továbbra is jól dolgoznak. megszűnt egy érdes felület, jobban összecsiszolódtak. Nem tagadjuk, örülünk, hogy így van — vallja Nagy Sándor is, a Dózsa Mgtsz párttitkára —. de itt ősidők óta a víz volt a legnagyobb probléma. Hogy mást ne mondjak, már jó húsz évvel ezelőtt, még 58—59-ben hozzáfogtunk a vízmű létesítéséhez. Már a csöveket is leszállították, amikor néhány „nagyszájú” megfúrta az egészet. s kipukkant a jó, sőt, egyetlen jó és járható úton elindult fejlődés kereke. Két évtizednek kellett eltelnie. mire az elképzelés megvalósulhatott. Igaz, nem került kevésbe, erősen koncentrálni kellett hozzá az anyagiakat. de ez az egyesülés OMwüm 19'; 9. augusztus 12., vasárnap Papp István: — így lett egy egész a két falu, Erk és Tarnaörs ... (Fotó: Perl Márton) kapcsán sikerült, és az az igazság, hogy a lakosság is többet vállalt. ÉS JÖTT AZ ÜZEMZAVAR Nagy Sándor igazát — és mindazokét. akik már ilyen régóta sürgetik a vízmüvet — ma már senki nem vitatja: a víz önmagát igazolta, ráadásul az egyből két kút lett, van egy Őrsön, a József Attila-telepen és van egy Erken. Ha innen nézzük, egy-egy az arány, s vélhetnénk, nincs ok a vitára. Csakhogy: az örsi glóbuszról kapja Erk a vizet, így aztán az örsiek attól tartottak, mi lesz ha, baj lesz, hiszen nekünk is kevés.... ? Ráadásul éppen a rákapcsoláskor hiba csúszott a dologba, és most úgy nézett ki, hogy egy időre Őrsön fuccs a víznek. A házasság a két település köft azonban ekkor már meg-, a vízhálózat pedig összeköttetett, úgy hogy, most az erki ' kútra kapcsolták rá egy búvárszivattyú segítségével az örsieket. Ily módon kicsit még jól is jött az üzemzavar, mert valami nagyon fontosat bizonyított. Azt, hogy — ha nehéz is összeszokni — közösen mégis könnyebb ... Módosult tehát az eredmény: „vízügyben” 2 :1 lett — nem Tarnaörs. nem is Erk, hanem — a fejlődés javára. S hogy az eredmény nem marad ennyi, abban bizonyos lehet mindenki. A két község, mintegy 3400 lakosa ugyanis jó úton indult el, amikor a közös utat választotta. A közös útról pedig természetesen elsősorban az útra gondol az ember, főleg, ha Erkre való. Arra, hogy őszi-téli latyakos időben bizony szinte megközelíthetetlen volt a községnek egy tekintélyes, de kissé kívül eső része. Most a Jókai és a Rákóczi úton már minden időben jól használható maka- dámon közlekednek, és ha valamennyi gond ezzel nincs is megoldva — sokat jelent, ami nem jelenti azt, hogy nem kell tovább korszerűsíteni az úthálózatot. NEM ISMERNEK HATART Súlyában, jelentőségében az új iskolának — ezúttal nemcsak, mint korszerű oktatási intézménynek, hanem mint az előrehaladás szemmel látható objektumának — a közös utat igazoló elsőszámú bizonyítékok közt lenne a helye. Ennek értékéből pedig mit sem von le, hogy mint legújabb eredmény, az időrendi felsorolásban a víz, meg az utak utón következik a sorban. Sportnyelvnél maradva —, s miért ne maradhatnánk, közös a sportkör is, focistáik járási bajnokságot nyertek —, az iskola újabb gól a fejlődés javára. Más kérdés, hogy sokan, és nem alaptalanul, úgy vélik, szebb és értékesebb, a „végeredmény” szempontjából hasznosabb lett volna, ha a két község határán épül fel konkrét, valós összekötőként is, és egyben az összetartozást is jel- -képező értelemben, A „gól” azonban így is gól és visszavonhatatlanul érvényes, hiszen ezt a szép, modem iskolát rövidesén — szeptember első napjaiban — birtokukba veszik az erki-örsi gyerekek... B. Kun Tibor Mérlegelés se utakon Számsor villog az abroncs alatt Hörög a motor, a kerekek centiméternyit gurulnak előre. — Jó! — kiáltja valaki, s a behemót tartálykocsi hatalmasat szusszantva leblokkol. A gépkocsivezető kiszáll a fülkéből és odaballag | a műszert figyelő ellenőrökhöz. Amikor meglátja a derékig érő kerék alatt levő mérleg apró, villogó számjegyeit, hitetlenkedve csóválja a fejét. — Az ördögbe is, ez aztán egy ügyes szerkentyű ... Az ellenőrök közben felírják a műszerek adatait, ösz- szeadják a számokat és megállapítják, hogy minden rendben van, a VP 26-32- es rendszámú tartálykocsi egyes tengelyén 8,7, a dupla tengelyén pedig 14,9 tonna a terhelés. Ez a megengedett határ alatt van, azaz: a jármű nem túlsúlyos. — További jó utat kivá~ nunk — köszönnek el az ellenőrök, akik újabb méréshez készítik elő a berendezést. ★ A közlekedésrendészeti szabályok előírják, hogy az úgynevezett „túlméretes” — hosszú, széles, vagy magas —, illetve az „össztúlsúlyos, tengelytúlsúlyos” járművek közlekedéséhez útvonalengedélyt kell kérni a KPM illetékes szerveitől. Ezt az előírást azonban nem minden szállító tartja be, feledé- kenység, figyelmetlenség, esetenként rosszul értelmezett takarékosság miatt nem fordulnak a KPM-hez engedélyért. Igaz, nem olcsó mulatság végighajtani mondjuk Budapest és Miskolc között egy túlsúlyos tehergépkocsival: a legolcsóbb tarifa — egyes tengelyes járműnél — kilométerenként 20 forint. Engedély nélkül közlekedni viszont sokkal többe kerül, a büntetést szigorúan behajtják a fuvaroztató vállalaton — az utak, a járművek védelme érdekében. A KPM Egri Közúti Igazgatósága az elmúlt év őszén kapta meg azt a svéd—amerikai berendezést, amellyel kilogrammnyi pontossággal le tudják mérni az országutak cirkálóit, a jócskán megrakott teher, és tartály- kocsikat. A TELUB 10 T—G típusú berendezéshez 12 mérőtalp csatlakozik, ez azt jelenti, hogy egyszerre hat tenA tartálykocsi kereke alá helyezik a mérőtalpat (Fotó: Tóth Gizella) Idegenforgalom más szögből... Mert többféle szögből is lemérhetjük az idegenforgalmat, attól függ, hogy melyik illetékes, vagy mely illetékesek tűzik napirendjükre a témát. A statisztikus százalékról, összehasonlításokról beszél, a szolgáltatók a forgalomról, a vendégek, a szolgáltatásról és így tovább. Nemrégiben egy másik szögből nézték meg az adott helyzetet: rendőrök, vám-, és pénzügyőrök, kereskedelmi ellenőrök, önkéntes rendőrök. Mindjárt az elején eláruljuk a megnyugtató ta_ pasztalatot: nem volt annyi probléma, mint az elmúlt esztendőben. Az akció már hajnalban megkezdődött, méghozzá Hatvanban, ahol tudvalevőleg az országhatár után először áll meg a Po- lonia Express, s ahol több utas átszáll, például a miskolci vonatra. Az időt és a lehetőséget is figyelembe véve, korábban „jól menő” piac alakult itt ki, amolyan fekete, csencselő piac. A sorozatos ellenőrzés, és az eseteket követő szigorú eljárások, intézkedések hatására egyre csökkent a vám- és deviza-szabálysértők száma. Az említett alkalommal mindössze egyetlen intézkedésre volt szükség: egy helybeli lakos ruhaneműt, s egyéb dolgokat vásárolt külfölditől — ez már szabály- sértés. Az illető külföldi pedig a szükségletének többszörösét hozta magával, s ez ugyancsak szabálysértés. A vadkempingezés szintén tiltott (egészségügyi és közbiztonsági okokból egyaránt), s erre — ha előfordul — nem mindig az anyagiasság „kényszeríti” a vendéget, hanem a kempingek zsúfoltsága, a helyhiány is. Kopogjuk le, hogy az akció során ilyen probléma nem volt, de ez nem jelenti azt, hogy nincs szükség a megyében még több kempingre! Aztán van egy olyan rendelkezés, hogy a nem szocialista országból érkezőknek — ezt több , nyelven nyomtatva a határon megkapja a turista — be kell jelentkezniük. Két dán turista mindezt elfelejtette, de becsületükre legyen mondva: a bírságot azonnal kifizették, s szaladtak bejelentkezni. A bejelentési kötelezettség azokra is vonatkozik, akik befogadják a külföldi turistát (ismételten: aki nem szocialista országból jött), kivéve természetesen a fizetővendég-szolgálatot. hiszen ezekkel kapcsolatban az utazási irodák intézkednek. A vendéglátóipar sem kerülte ki az ellenőrök figyelmét, hiszen nem mindegy, hogyan érzik magukat, mit kaptak a vendégek. A szúrópróba során ellátogattak az Ibolya presszóba — népszerű nevén a „Hűtlen asszonyok” presszóba —, s már az első kör után kiderült, hogy súlycsonkítás történt. Ez a „szúrópróba” azért nem volt olyan véletlen, mert az ellenőrök szerint eleddig is igen híres volt a létesítmény a szűkmarkúságáról. ., Egyebütt aznap nem volt baj, például azért sem, mert az egri Vasúti kisvendéglőben lebuktak az ellenőrzés feltételezetten ismeretlen próbafogyasztói. Felismerték a civil ruhás rendőrt, meg e sorok íróját is, így aztán olyan adagot mértek, ami szinte több volt baráti gesztusnál. Kapaszkodjanak meg: még a sör is szintben volt, s csak utána következett a hab... Ahogy a cikk elején is említettük, nem volt nega- tív-eseménydús ez a nap. Tételezzük fel, hogy korábban sem, meg később sem. Igazán kellemetlen volna egy év végi öszesítőben az ellenkezőjét bizonyítani. Esetekkel és természetesen nevekkel. . * ^ *■ Kátai Gábor gelyt tudnak „lemázsálni”. Egy talp 9,9 tonna súlyt regisztrál, s a mérés adatai egy központi műszerbe futnak be, amely, ha szükséges, még le is írja az eredményt hitetlenkedve fogadó járművezetőknek. A gyors mérést biztosítja az is, hogy minden talpon egy kis tranzisztoros számjelző van, amelyik — akár a kvarcóra számlapja — villogva közli a szükséges adatokat. A TELUB „népszerűsége” lassan vetekszik a rendőrségi TRAFFIPAX-éval, már ahogy a gépkocsivezetők körében elterjedt a híre. A mozgó mérőcsoport tagjait — Herendovics Istvánt, Kormos Józsefet és Kovács Lászlót — néhány helyre az újságíró is elkísérte, a mérések azonbah nem az ő kedvéért történtek. A csoport tagjai ugyanis rendszeresen ellenőrzik a megye országútjain közlekedő tehergépkocsikat. Sajnos, nem egy alkalommal jegyzőkönyvet kell készíteniük a túlsúlyos járművekről. A 3-as fő közlekedési úton egy sóderrel megrakott billenőplatós Skoda közeledik, messziről látni, hogy jókora terhet szállít. Lendül a piros tárcsa, a jármű lehúzódik az úttest szélére. A csoport tagjai munkához látnak, a két hátsó kerék elé helyezik a mérőtalpat. Felzúg a motor, s a megterhelt autó nyögve áll rá a mérlegre. Mint kiderül, a hátsó tengelyre 13,6 tonna terhelés jut, három és fél tonnával több a megengedettnél. A 21. számú Állami Építőipari Vállalat kocsija a túlsúllyal megtett 210 kilométerért alapdíjat és büntetést fizet. Az összeg: 336 ezer forint... ! (A büntetés összege egyébként az alapdíj kilencszerese). A hatvani Lenin Termelő- szövetkezetnek 12 800 forintba került volna az útvonal- engedély —, ha megkérik. Ehelyett azonban úgy indították útba a Próba 07-98- as rendszámú (ráadásul kiselejtezett) járművet, hogy lesz, ami lesz. A téglát szállító jármű első tengelyére 6,75 tonna, a hátsóra 14,8 tonna súly nehezedett. A túlsúly még a felső tarifahatárnál is magasabb volt, majdnem egy tonnával. Csoda, hogy össze nem szakadt a régi-régi jármű. És hogy mennyibe kerül mindez a szövetkezetnek? Kereken 128 ezer fo~ rintba... A túrkevei AFIT dupla tengelyes Tátra típusú tehergépkocsija Besenyőteleknél áll a mérlegre: a túlsúly 3,9 tonna. Az ózdi kohósalak meglehetősen drágán jut el Túrkevére: a „szállítási díj” ezúttal 110 ezer forint! Az Országos Földtani Intézet JP 00-15-ös rendszámú Tátra tehergépkocsija egy lánctalpas traktort szállít. Miskolcról indult el és Nagymaros az úticélja. Heves megyében azonban „belefut” az ellenőrző csoportba. Mint az úti- okmányokból kiderül, ennek a túlsúlyos — 18,95 tonna nyomta a dupla tengelyt — járműnek van útvonalengedélye, csak az a baj, hogy -a mértnél sokkal kevesebb súlyra szól. A mérlegelés után Herendovics István, • a csoport vezetője bevonja az útvonalengedélyt, elkészül a jegyzőkönyv — 87 ezer 750 forintos bírságról. Fél esztendeje, hogy Budapesten hitelesítették a TÉ- LUB-ot, s megkezdte a munkáját Hevesben. Az eltelt hat hónap alatt számtalan tehergépkocsit ellenőriztek a mérlegelőcsoport tagjai. Minden mérésről feljegyzés készül, a kirívó esetekről külön jegyzőkönyvet vesznek fel a gépkocsivezető jelenlétében. — Sok vállalat szállításvezetője akkor lepődik meg, amikor megérkezik az értesítés és a jegyzőkönyv a túlsúlyos fuvarról. Nem egy helyről azonnal rohantak a KPA1-be, hogy fellebbezzenek az összeg miatt, mert nem kis pénzekről van szó. A szomorú azonban az, hogy némelyik szállításvezetönék fogalma sincs az útvonalengedélyről, a túlsúlyos járművek közlekedésére vonatkozó szabályokról — foglalja ösz- sze az ellenőrzések tapasztalatait Kővári József, a KPM Egri Közúti Igazgatóságának szakmérnöke, akinek a kezében futnak össze a mérések adatai, jegyzőkönyvei. A szigorú bírságok, a következetes ellenőrzések hatása nem maradt el: ma már jóval kevesebb azoknak a járműveknek a száma, amelyek gigászi terheket cipelve poroszáéinak az utakon, A szállító és a szállíttató vállalatok egyre inkább odafigyelnek, hogy milyen súlyú rakomány kerüljön a platókra, a hatalmas tartályokba. Érthető is, hiszen egy-két tonna többletsúly miatt nem érdemes százezreket fizetni. Ráadásul az autók is tovább bírják, meg az utak is. Es ez sem egy utolsó szempont ...! Szilvás István 4
