Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-03 / 180. szám
Mindenki a maga helyén TÉNY, HOGY közvéleményünk nem fogadta háromszoros hurrával az áremelést. Miért is tette volna? Az elmúlt évtizedek alatt megszoktuk, tapasztalhattuk, hogy mennyivel johib többszörösen kajpni, mint akárcsak egyszer is adni, lemondani valamäröl. Az is igaz, hogy nem mindenki egyformán vélekedik arról, hogy ma nem ugyanazt kapja a pénzéért, mint amit egy-két héttel ezelőtt kapott. Voltak és akadnak megértő és kevésbé egyetértő hangok és előfordult egy-két hangoskodó, demagóg dohogás is. A többség azonban érti és értette ennek a kényszerintézkedésnek a szükségességét, elkerülhetetlenségét. Voltak, akik felelősök után kiáltottak. Ök számításon kívül hagyták a világgazdaságban végbemenő, számunkra kedvezőtlen folyamaitokat, a növekvő világpiaci áraikat és az egyre nehezülő értékesítési lehetőségeinket. Mások csak a világgazdaságot okolják és nem akarják elismerni, hogy mi is hozzájárultunk gondjainkhoz, hogy nem tettünk meg annyit, amennyit megtehettünk volna. Mert nemcsak a világgazdaság a „hibás”, hanem mi sem éltünk megfelelően anya. gi, szellemi lehetőségeinkkel, tehetségünkkel, szorgalmunkkal. Nem mintha nem lettek volna megfelelő adottságok és erőfeszítések. Sok és jó,, hozzáértő vezető, művezető, szocialista brigádtag, szakmunkás, közgazdász és sorol, hatnánk, ki mindenki dolgozott és dolgozik a tervekért, a célkitűzések megvalósításáért. Mindezek azonban nem hozták meg a kívánt eredményt. A termelés, a jövedelmezőség, a hatékonyság, a munkánk színvonala és minősége elmaradt a követelményektől, és mi ezt a nem „csekélységet” jó ideig figyelmen kívül hagytuk. Évek óta gond van a javak eredményes. gazdaságos előállításával, de mi évek óta túlteljesítettük az elosztást, a fogyasztást. Magyarul: anyagi lehetőségeinket meghaladóan növeltük az életszínvonalat — nem volt mögötte megfelelő mennyiségű új érték — tovább nyújtózkodtunk a takarónál, többet fogyasztottunk, mint amennyit megtermeltünk, mint amennyit szabad lett volna. Most az élet benyújtotta a számlát, amelyen a külgondok és a munkánk gyengeségei pirossal vannak aláhúzva. AZ ELTELT évek alatt azonban nemcsak gondjaink növekedtek és egyáltalán nem a hibáink dominálnak. Ki ne lenne büszke azokra az eredményekre, amelyet a beruházás, a környezetvédelem, a lakás, az iskola, az óvoda építésében, honvédelmünk fejlesztésében, a termelőalap, a technikai színvonal fejlődésében elértünk. Gondjaink el. lenére is állíthatjuk: nemcsak gazdagodtunk, erőnk, hozzáértésünk, képességünk is gyarapodott. S ezt, ezeket kell a jövőben maximálisan, a legnagyobb hatékonysággal működtetni, munkánkat a magasabb követelményekhez igazítani. Mindenki a maga helyén, a maga munkaterületén szolgálja tehetséggel, szorgalommal politikánkat, célkitűzéseinket. Egyetértés és tettek szükségesek ahhoz, hogy előbbre jussunk, hogy enyhüljenek gondjaink. Kétségtelen, hogy jócskán akad ehhez tartalék az élet, a munka minden területén. Például: nemcsak a fejekben szükséges rendet teremteni, hanem a munkahelyeken is. Megszüntetni az elnéző ma-' gatartást azokkal, akik nem tudnak, nem akarnak tanulni, akik lustaságukat tre- hányságukkal és sokszor nagy hangjukkal „árnyékolják” a jobb munkát. Egyre több vélemény hangzik el arról, hogy meg kell szabadulni azoktól, akik lusták, hanyagul végzik munkájukat és végül is elsősorban társaikTizenöt mezőgazdasági gépgyár összefogása Tizenöt mezőgazdasági gépgyár fejlesztésének összehangolására, munkájának segítésére augusztus elsején megalakult a MEZŐGÉP Tröszt irányítási, szervezési és számítástechnikai irodája. Ezzel egyidőben megkezdték a korszerű információs rendszer kialakítását is a legújabb munka- és üzemszervezési módszerek, számítás- technikai eszközök felhasználásával. A mezőgépiparban évente .mintegy 200 munka- és üzemszervezési feladatot valósítanak meg, ami 45—50 millió forint eredménnyel jár. Az intézkedések zöme növelte a termelékenységet, biztosította a gyártókapacitások jobb kihasználását, javította készletgazdálkodását. Az új iroda felkészíti a tröszt vállalatait és magát a tröszt központját a számító- gépes termelésirányítás bevezetésére. Összegyűjtik a Magyar Vagon- és Gépgyárban, a Csepel Művekben, az Ikarusban szerzett tapasztalatokat, s figyelemmel kísérik az NDK-beli és lengyel Nem változtak az üzemanyag-kiviteli szabályok A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága a nagy érdeklődésre való tekintettel nyomatékosan felhívja a gépjárművel külföldre utazók figyelmét, hogy az eddig érvényben levő szabályok nem változtak, s eszerint üzemanyagot csak a gépjármüvek erre a célra szolgáló tartályában lehet kivinni. Más tartályban (kannában) üzemanyagot külföldre kivinni tilos. testvérvállalatoknál már alkalmazott, hasonló módszerek eredményességét is. A tervek szerint a következő két-három évben a tröszt két legnagyobb vállalatánál szervezik meg a számítógépes termelésirányítást, 1985- ig pedig valamennyi vállalatnál. nak, a brigádnak, az üzemnek vannak hátrányára. Bélapátfalván mondta el egy fiatal esztergályos. Nem szabad eltűrni sehol a hibákat, inkább keresnünk kell a megoldást. Az üzemi demokráciáról is jobb lenne kevesebb tanácskozás és több gyakorlati eredmény. Itt van például az önállóság! Hát minek az olyan önállóság, ahol olyan terméket gyártanak, amire a gatyánk is rámegy? Erre semmi szükség! Évek óta mondjuk például, időnként újból és újból felerősítve fújjuk, mintha most találtuk volna ki: ésszerű, normális, széles körű takarékosságot.! És az eredmény? Van az is kétségtelenül, de korántsem annyi, mint amennyi lehetne. Azt az elvet például mindenki elfogadja, hogy az eredményes munkát el kell ismerni, meg kell fizetni és jutalmazni is kell. A gyakorlat? Az bizony inkább az egyenlősdi felé húz, sőt nemegyszer a nagyhangú, a követelőző felé billen a mérleg serpenyője. Ha a béreknél az igazságtalanság megszűnik, ha az elvégzett munka lesz a legfontosabb mérce, akkor rend_ kívül nagy alkotó energia szabadulhat fel. Nagy tartalék rejlik abban is, ha a hibával és a javító szándékú javaslatokkal bátrabban nézünk szembe. De nem úgy, hogy általános mesével megmagyarázzuk a bizonyítványt, vagy 'pedig elküldjük valahová az „okosikodót”. Egy józan, hozzáértő, szorgalmas ember többet tud tenni, még hogyha kevésbé pallérozott is, mint egy tudálékos, fontoskodó, a változtatástól reszkető, középszerű vezető. SUMMA summárum nincs más, amit tehetünk, csak az és csak annyi, hogy a munkát mindenhol a magasabb követelményekhez kell igazítanunk, különben a jövőben sem jutunk ötről hatra. Mindenkinek a maga helyén, az irodákban éppenúgy, mint a műhelyekben, erőt és az időt jól beosztva és kihasználva kell tevékenykednie. Mert sokat tettünk ugyan, de ez kevés! És talán ner# is a több, hanem inkább az átgondoltabb, a jobb tettek, cselekedetek, a minőségi pluszok azok, amelyek hiányoznak. Ennek a megteremtéséhez pedig nemcsak az egyfajta álláspont, egyetértés, hanem az egyértelmű cselekvés is szükséges. ■ Papp János n fekete dosszié esete Beszélgetés a főfelügyelővel Tavaszi történet. .. A gazdaság éjjeliőre, akire — társával együtt — a lovakat bízták, szerette volna a megszokottnál kellemesebben kezdeni szolgálatát. Elkötötte hát a leginkább kéznél levő állatot. Gyorsan összeszedte a szükséges szerszámokat, amelyek közül úgyszólván csak a nyereg hiányzott. Sebaj — gondolta —, amikor a jószágon végignézett, megüli ő szőrén is, hiszen valamikor éppen eleget nyargalászott ilyenfajta négylábúval. Aztán felkapaszkodott a hátára, s usgyé, neki az éjszakának! A másik istállóba beosztott ember, jóval később csak a furcsa hangokra lett figyelmes. Amikor pedig átsietett, cimboráját a betonon fekve találta, igen súlyos állapotban. Olyannyira súlyosan, hogy már meg sem lehetett menteni. Másnap meghalt... Más történet, csak a vége hasonló. A munkahelyi vezető, miután megtartotta az előírt baleseti oktatást, a napi eligazítást, s beosztottai hozzáláttak a dolgukhoz, sétált egyet a határban. Útközben — hogy, hogy nem? — talált valami lövedéket, amá még a háborúból ma. radhatott vissza. Kézbe vette, majd a társai felé visz- szaballagva, piszkálni kezdte egy csavarhúzóval. Az emberek, érthetően megijedtek, tiltakoztak a köny- nyelműség ellen, figyel, meztették, hogy hagyja abba a játékot. A mezőgazdász engedett a szónak, elment a társaságtól, s távolabb, jókora gödörbe helyezte az alattomos golyóbist. Aztán — váratlanul — tüzet gyújtott mellette, s mint aki jól végezte a munkáját, ott hagyta. A többiek mesz- sziről figyelték, s izgatottan várták a hatást. Ám az utolsó láng is ellobbant, de híre- hamva sem volt még a pukkanásnak. A technikus rös- tellte a kudarcot, visszament hát, hogy köszörüljön a csorbán. Sajnos, vesztére tette! Az éppen akkor bekövetkezett ROBBANÁS nem kegyelmezett neki.. Csupán két eset a 14 tragédiából, amit a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa munkavédelmi osztályának félévi statisztikája őriz. Dr. Göcző Géza osztály- vezető, megyei munkavédelmi főfelügyelő aktái között Régen más világ volt. Én még cipő nélkül nőttem fel, de bizony már gyereklányként szedtem a markot néhány fillérért az apám mögött. Felneveltem 11 gyereket, s örültem, ha összekapálhattam nekik egy-két liter tejet. Azok a gyerekek sem láttak mást az asztalon, legfeljebb csak kukoricakását. vagy gercét. Egy kereső volt a háznál, én nem dolgozhattam, hisz a sok kicsire vigyázni kellett. Elhiheti, hogy elegem volt. A háború után ezért is voltam az első asszony, aki belépett a pártba. Ment a férjem is és az akkor már nagyobb gyerek. Öt.venhétben jöttek a járástól, hogy újra meg kell szervezni a tsz-t. Mert tudja, az ellenforradalomban széthurcolkodtak a módosabbak a gazdaságból; Nem maradt semmi. Az állatokat elhordták, a többit meg vitte aki érte. így aztán én lettem a boldogi tsz elnöke, három éven keresztül. Először alig voltunk vagy tízen, de a későbbi eredmények visszahozták a korábban kilépetteket is. Persze dolgoztunk is, mint az állatok. Hajnal háromtól késő estig. Hatvanöt forint is lett abban az évben a munkaegységünk. Nem volt szükség így a faluban különösebb agitációra. Közben szerveztem a nő- szövetséget, de felhasználtak engem mindenhol. Látja, most meg már nem kellek. Dolgoztaim eleget — igazából soha nem .magamért — családért,. tsz-tagokért. Amikor nyugdíjba mentem, magam- vra maradtam. Elmentek a gyerekek, szétszéledtek a világban. Pár éve eltemettem a férjem, csak az idősebb lányom maradt mellettem. Sokáig még aiagyon érdekelt, hogy mi van a tsz-ssel, ki-kijártam az istállókba el- néze-őciűi, hogy hogyan dolgoznak az emberek, milyenek az állatok, ellátják-e őket, de bizony sokszor úgy éreztem, hogy már csak útban vagyok. Később meg már a lábaim sem bírták a hosszabb utat. Ha hívnak egy-egy taggyűlésre, csak nagy ritkán tudok odáig elmenni. Nem mondom, most már tényleg kényelemben, nyugalomban élhetnék, hisz a lányom, aki velem van és a faluban élő gyerekeim ellátnak mindennel, de az ember soha nem tudja megtalálni a nyugalmát. Semmit nem kéne itthon csinálnom, mégis ki-kimegyek a kertbe, kihúzgálom a gyomokat, ka- pálgatok, ha meg á gyerekek elutaznak, vigyázok az unokákra. Nem több, ennyi az életem. Tizenegy gyerek becsülettel. tisztességgel nőtt fel a kezem alatt, szakmát, megélhetést adtam a kezükbe; dolgoztam a közösségért. Csak az az egy fáj, hogy még azt az egy hold háztájit sem kapom meg — ami a többieknek jár — attól a tsz- től, amit én szerveztem újjá. A többi nyugdíjasnak megküldik a gazdaság újságát., nekem az se jön. Pedig jó lenne tudni, mi újság náluk, mivel, hogyan dolgoznak. Hát persze, mit akarok már én? Amíg volt eszünk, erőnk, addig dolgoztunk, de most már a fiataloknak eszébe sem jutunk. Lehet, hogy ez így i.s van jól... ... de azt az újságot igazán megküidhetnék ...! (cziráki) azonban a kevésbé tragikus balesetek is meglehetősen lehangoló képet festenek üzemeink, szövetkezeteink, vállalataink, intézményeink életéről. — Az idei esztendő első hat hónapjában összesen l 535 három napon túl gyógyuló sérülés történt Heves megye munkahelyein — mondja gondterhelten. — Valamivel kevesebb ugyan, mint amennyit tavaly ilyenkor feljegyeztünk, ám a miattuk kiesett munkaidő lényegesen több a korábbinál. Összesen 36 485 az a műszak, ami elveszett! Az egyes szakmákat tekintve, határozottan romlott a helyzet a vasasüzemekben, például a Csepel Autó egri gyáránál, az apci Qualitálnál. a gyöngyösi KAEV-nél, a MEDOSZ területén az erdőgazdaságnál, a Füzesabonyi Állami Gazdaságnál, a VÍZÉP egri fő-építésvezetőségénéí, a MÁV-nál, az ércbányászoknál. Sőt, bármilyen különösen hangzik: az orvosegészségügyi dolgozóknál is, méghozzá a megyeszékhelyen! Bizonyos javulásról csupán a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél, az ÉDOSZ-üzemekben, az építőknél, a helyiiparban, a Mátraalji Szénbányáknál vagy a közlekedési dolgozóknál beszélhetünk. Jóllehet, például a tsz-eknél is négy halálos baleset történt a szerencsésebbek mellett, egyetlen gazdaságban, Poroszlón ketten is az életüket veszítették! — Amíg tavaly, haT hónap alatt 10 haláleset került jegyzőkönyveinkbe, az idén. mint már szó volt erről, 14 volt az áldozatok száma. S a tényen mit sem változtat, hogy az előírások szerint a megyén túli vállalatok megyénkben történt balesetei is a mi statisztikánkba kerülnek. Hiszen mindössze két ilyen halálesethez szólítottak bennünket, ugyanekkor mások statisztikája őrzi például a gyöngyösi kisiparos júniusi szerencsétlenségét, vagy az Egri Közúti Építő Vállalat Nógrád megyei tömeges balesete három áldozatának adatait... Nemkülönben a valósághoz tartozik az is, hogy a félév óta újabb haláleset is történt megyénkben! — Mi okozza a sérüléseket, a megdöbbentő haláleseteket? — kérdem a főfelügyelőt. — Leginkább anyagmozgatás, szállítás közben, a technológiai fegyelem be nem tartása, az előírt védő- felszerelések mellőzése miatt történnek a balesetek, rendetlenség, könnyelműség, felelőtlenség vezet a legtöbb bajhoz. Sok ügyünk kapcsolatos a járművekkel, a tizennégy halálos balesetből nyolc, a tizenötből kilenc fűződik hozzájuk. Csupán VONAT ALATT HÁRMAN maradtak, s jellemző, hogy az erd.ögazdaság mindkét halottja gépkocsi áldozata. .. — Tavaly, egész évben húszán, tavalyelőtt tizennyolcán szenvedtek halálos balesetet. Az idén pedig már júliusban tizenötnél tartottunk, nem is szólva egyebekről! Vajon, lehetetlen kedvezőbbé tenni a helyzetet? ■ — A tapasztalatokat magunk is érthetetlennek tartjuk. Annál is inkább, mivel valamennyien azon vagyunk, hogy változzanak a lehetetlen állapotok. Mii. mondjak. . ? Az idei első félév során például a tavalyi 176- tal szemben 326 ellenőrzést tartottunk s hét hgluet-t nt-«13 személyt sújtottunk, ösz- szesen 13,4 ezer forintos bírsággal. Ugyanekkor 57 figyelmeztetést adtunk, 56 fegyelmire tettünk javaslatot s egy esetben bűnvádi eljárást is , kezdeményeztünk. .. Sajnos, a munkahelyeken igen nagy a fegyelmezetlenség! Különösen a délutáni, az éjszakai műszakokban szembetűnő a „lazítás”. A vezetők olyannyira hajlamosak a mulasztásra, hogy nem kevesebb, mint 91 alkalommal kellett gép, berendezés, munkahely „üzemelését” felfüggesztenünk a szabálytalanságok miatt! S jellemző a hiányosságokra, hogy az esetek nagy részében néhány óra, rosszabb esetben fél nap alatt megszüntethették a hibát. A hat hónap alatt összesen kilenc vállalat, intézmény munka- védelmi tevékenységét minősítettük, s közülük jószerivel mindegyik átlagon alul dolgozott! Nem lehettünk elégedettek még az egri egészségügyi szakiskoláival sem — amelytől már igazán elvárhatnánk a rendet. Hiszen ha valahol felelősek az egészségért, ilyenfélé intézetben: feltétlenül! — Hogyan látja el feladatát a munkavédelmi őrség? — Sajnos, ezen a területen is meglehetősen vegyesek a benyomásaink. Ahol törődnek a testülettel, ott eredményes tevékenysége, ahol pedig MEGFELEDKEZNEK a társadalmi munkások kellő megbecsüléséről, nyilvánvalóan meglátszik az igyekezeten is. Jónak és követendőnek ítéljük meg például a Mátraalji Szénbányák, a Mátravidéki Fémművek vagy a Mátravidéki Cukorgyárak munkavédelmi őrségét, amelyhez feltétlenül elmehetnének tapasztalatcserére, mondjuk a Füzesabonyi Állami Gazdaság, vagy az erdőgazdaság vezetői! Természetesen, mint említettem már, nemcsak a munkavédelmi őrségen múlik. Rengeteget tehetnének a szakszervezeti társadalmi munkavédelmi felügyelők is, ha az szb-k nagyobb bátorságot „öntenének beléjük” s az eddiginél jobban támogatnák őket mindenütt. Feltétlenül segítene, ha a szak- szervezetek és a KISZ tovább növelnék az aktivisták számát, gondoskodnának a megbízott dolgozók felkészítéséről s fáradozásuk megfelelő elismeréséről. Legfőképpen azonban a munkahelyek felelős vezetői tehetnek a jobb tapasztalatokért. — S mit tesz vajon a továbbiakban az SZMT munkavédelmi osztálya? — A júniusi munkavédelmi hónap után — amikor egyébként, a legnagyobb erőfeszítések ellenére még halálos baleset is történt —, a propagandamunka folytatására, vándorútra küldtünk két kiállítást is, s a biztonságtechnika díjnyertes oktatófilmjeit 120 moziban vetítjük. A szakszervezeti titkárok mellett kértük a párttitkárok segítségét is, s szigorítjuk ellenőrzéseinket a munkahelyeken. Rövidesén újabb éjszakai vizsgálatsorozatot kezdünk, folytatjuk a minősítéseket. Nyolc visszaellenőrzést és .17 nagyobb célvizsgálatot tartunk. Remélhetően: az eddiginél nagyobb eredménnyel! Gyóni Gyula augusztus péntek Tera néni