Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-02 / 179. szám
Hűség a katedrához Nyugdíjassors Vécsen Iskolabővítés Tarnaleleszen A község oktatási intézménye az idén két tanteremmel és tornateremmel bővül. A munkálatokra mintegy öt és fél millió forintot fordítanak. (Fotó: Szántó György) Az idei turizmusról Elbúcsúztátjuk őket. Elhangzanak a megbecsülést jelző, a méltató szavak. Aztán megfeledkezünk róluk, Nem gondolunk arra, hogy rangos tapasztalatokban bővelkednek, hogy igaz történeteket idéznének a hivatásszeretetről. Ha felkeresnénk, ha kérdeznénk őket... •Nyolc éve beszéltem utóiéira Pólyák Györgyné vécsi iskolaigazgatóval. Akkor fiatalos lelkesedéssel beszélt munkájáról, a nevelés-oktatás szépségéről, s arról, hogy megszokta, megszerette ezt az 1300 lakosú kis falut. Olyannyira, hogy soha nem vágyott máshová. Nem törekedett magasabb pozícióra, nem vonzotta a város megannyi kulturális lehetősége. Azt bizonygatta — méghozzá meggyőzően! —, hogy a Tudásra szomjúhozó, a mind több ismeretre vágyó ember a legeldugottabb településén is lépést tarthat a korral, ha töretlen benne az igényesség, ha képes arra, hogy környezetét a maga képére formálja. 1976. szeptemberében búcsúzott a katedrától — no, nem végleg, hiszen azóta a néhány hónapra kisegítőként visszatért — s azóta ízlelgeti a nyugdíjassors megannyi örömét és gondját. Amíg vártam az ajtónyitást, azon töprengtem, hogy változott-e, az idő megtépázta-e az akkori buzgalmat? Kellemesen csalódtam, mert a régi bizakodás, életvidámság sugárzott egész lényéből. Közös ismerősöket emlegettünk, s visszakanyarodtunk az egykori — bizony annak negyven esztendeje is elmúlt már — pályakezdéshez, az első munkásévek terveihez, vágyaihoz. Ezekről kerekedtek azok a sztorik, amelyek a ma ifjú pedagógusai számára is tanulságosak. — A budapesti képzőben végeztem 1939-ben. Apám, nagyapám a gyermeknevelésnek szentelte életét, így hát nem véletlen, hogy én is tanító lettem. Alig vártam a katedrára lépés pillanatát, mégis hat esztendeig reménykedtem hiába. Akkoriban állást szerezni egyenlő volt a lehetetlennel. Ezért a porcelángyárban adminiszt- rátorkodtam. 1944-ben — tartva a főváros közelgő ostromától — családommal együtt ebbe a községbe menekültünk, s itt ért bennünket a felszabadulás. Mindig emlékezetes marad számomra 1945. szeptember elseje, ugyanis ekkortól tanítottam. Felvilágosult szellemű családban nőttem fel, állami oktatási intézményben szereztem diplomát, mégis felekezeti iskolában kellett dolgoznom. Idegen volt tőlem a vallásos szemlélet, emiatt nemegyszer vitám adódott a kisnánai plébánossal. Fortuna kegyes volt hozzám: a körülmények úgy hozták, hogy nálunk elmaradt a hittan oktatása. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy én egyáltalán nem szorgalmaztam, az öreg pap pedig riadozott az öt kilométeres gyaloglástól. A tantestület mindössze háromtagú volt. Velem dolgozott apám is, aki segített megszervezni a nyolcosztályos rendszert. Hát nem ment könnyen, hiszen egy rozzant épületet — azelőtt hadifoglyokat őriztek itt — vettünk birtokba A padokat széthasogatták. Ujakra nem számíthattunk, ezért magunk szegeltük, alakítgattuk, de csak rendbe hoztuk őket. Később egyre kardoskodtam a cseréért, de csak akkor ígérték meg, amikor megszerveztem a helyi lányokat és asszonyokat tömörítő MNDSZ-t. A hőskort nyugalmasabb évek követték, gyarapodott a pedagógusgárda, s folyvást javultak a tárgyi feltételek is. S ezzel párhuzamosan természetesen nőttek a követelmények. — Jó érzés erre gondolni, hiszen kartársaimmal együtt mindent megtettünk azért, hogy lelkiismeretesen helyt- álljunk. A politizálás és a népművelés szintén a mi feladatunk volt. Adódtak nehéz pillanatok, de mindig az igazat kellett mondanunk, hiszen tudtuk: továbbra is itt maradunk, s csak akkor nézhetünk az emberek szemébe, ha cselekedeteinket az emberség vezérli. Pesti vagyok, mégsem bűvölt el az ország legnagyobb városa. Nem mentem el innen, mert sejtettem: szükség van rám, tennivalóimat nem végzi el más helyettem. A direktorok váltották egymást, ám a harmadik távozása után ő ült az igazgatói székbe. Nem fiatalon, de tervekben bővelkedve. — Olyan légkört igyekeztem teremteni, amelyben kibontakozhat az igazi alkotómunka, olyan kollektíva kialakításán fáradoztam, amelyben ismeretlen a torX. Ezt mondta Zoltán, és csuklón ragadta félórás feleségét, de Étiké néni Sződli- getről még egyszer visszarángatja. Átadja a kávéfő. zőt, a kávéfőzőt, ami az általa ismert kávéfőzők közül a legkávéízűbb kávét főzi, ami a Cafe de, Brasil értelemszerű adagolásából: a nem agyontömködésből és a nem túl laza belehelyezésből adódik. De az istenért, nehogy megvárjátok, amíg a kávé felforr! Mihelyt kifolyt, azonnal vegyétek le a gázról, nehogy kifőjenek belőle az illóolajok. De itt még csak kezdődik a kávéivás technikája. Mielótt kitöltenétek a kávét, a csészébe feltétlenül előre tegyétek bele a cukrot. És porcukrot ám! Az gyorsan olvad. De nagyon keveset, mert egyébként csak édes kávé lesz, nem kávéízű -kávé. Keverjetek a cukorhoz két-három kávéskanál tejport, s csak ezután töltsétek rá a kávét. Töltés közben ka varga tni kell. Ezzel kész a kávé, de még mindig nem fogyasztható. A kávé szür- csölése közben feltétlenül tartsátok a szájpadlásotokon keserű csokoládét. Így kell! zsalkodás, az idegőrlő intrika. Hát nem ment minden úgy, mint a karikacsapás. A friss diplomás pedagógusok elkerülték Vécset, mivel isten háta mögötti falunak tartották. — Jöttek — s váltották is egymást — a képesítés nélküliek. Nehezen boldogultak, pedig társaimmal karöltve minden segítséget megadtunk nekik. Az esetenkénti kudarcok bizony elkeserítettek. de mindig újra kellett kezdeni. Mekkora öröm volt az, amikor végre rájöhettem: nemhiába fáradoztam. Egyik neveltemből — félénk érettségizettként érkezett ide — előbb igazgató, majd vezető szakfelügyelő lett. Sikerélmény volt ez a javából. Az is büszkeséggel töltött el bennünket, hogy fokozatosan előbbre léptünk. Megszerveztük a napközit, aztán az óvodát. Olyan körülményeket teremtettünk, amelyeket a városiak is szívesen fogadnának. Csak az a kár, hogy közben elsuhantak az évtizedek, s búcsúzni kellett attól, ami addig életünk értelmét adta. .. Nyugdíjasként pihenhetne, számos hobbit találhatna magának, ő azonban most is hivatásához kötődik. — Néha úgy belefeledkezem az olvasásba, hogy észre sem veszem az órák múlását. Ha fiunk hazajön — harmadéves matematika- fizika szakos hallgató az egri főiskolán —, akkor szakmai kérdésekről vitatkozunk. Ügy, ahogy valamikor édesapámmal tettük. Emellett szívesen fogadok bárkit, aki a gyerekneveléssel kapcsolatban tanácsot kér tőlem. A valamire való pedagógus szerintem élete fogytáig nevelő marad. Akár akarja, akár nem, így diktálja belső énje. Megkapó hitvallás.. És megint jön a postás, ragyog a boldogságtól. ..Utazzatok az eelet tengereeen sok oeromeoet kivaanok een, akkor fordul minden joora, ha kisfiút hoz a gólya féri, vigyázz, hogy a szaad ne taatsd ki, ezt uezeni miska baacsi, suerue elfoglaltsaa- gom miatt nem utazhatok, de leelekben veletek vagyok jozsef, sohase hagyjaatok abba nagycun oeruel kata, elveszteel, de van meeg re- meeny beelus”. Vonuljunk hát oda, vidáman és jókedvűen, autón, taxin, gyalog, villamosán, buszon, mindegy, amibe férünk, menjünk, ahogy illik, felvirágozva, most aztán kifényesítve és csillogó fogakkal essünk neki az életünknek. Nem kell megrémülni: süketnéma pincérek hordják el előlünk folyamatosan a mosatlant. A süket- néma pincérek máskor egészen olyanok, mint mi vagyunk ilyenkor, de most ők vannak szolgálatban, máskor mi vagyunk — és a szolgálat az szolgálat. Utána nekünk is ugyanilyen jópofán nyomják a kezünkbe a bak- sit, hiszen semmit sem vettünk észre, amit nem kell, Az év első felében 4,8 millió külföldi látogatott hazánkba, 79 ezerrel több, mint tavaly ilyenkor. Jugoszláviából 23, Ausztriából pedig 63 százalékkal többen érkeztek, mint az elmúlt év első felében. Ugyanez idő alatt 1,7 millió magyar állampolgár utazott külföldre. 35 ezerrel több, mint 1978 első félévében. Heves megyében az előző félévi gyorsmérleg alapján majdnem tízezerre volt tehető a kiil- és belföldi turisták száma. Természetesen ebben a számban csak azok vannak benne, akik szállodákban, fizető-szálláshelyeSzerdán reggel ötven Heves megyei pajtás indult a zánkai úttörővárosba, hogy az európai gyermektalálkozón részt vevő külföldi pajtásokkal ismerkedjenek, velük együtt vegyenek részt a sport-, kulturális és a játékos rendezvényeken. A hevesi pajtások — valameny- nyien kiváló úttörők — augusztus 10-ig maradnak a táborban, haza azonban nem egyedül érkeznek. Finn és ciprusi gyermekek jönnek velük, hogy a zánkai napok után a magyar gyermekek hétköznapjaival, játékaival, úttörőéletével ismerkedjede mindenre figyeltünk, amire illik. Mindenki ragyog a boldogságtól. Zoltán kicsit ingerlékeny, de ezt most nem veszi észre senki, ö meg nem mondja, betömik a száját a papírok, első oldalukon halványkék vőlegény a menyasszonnyal, s az erre nagyon fogok inni, dini, üdvözlő szöveggel a másikon. Pedig hát milyen jópofa az élet. Csak úgy jön- nek-men.nek a legkülönbözőbb menetek. Most például egy esküvői menet Zoltánnal az élen, aki most ingerlékeny egy kicsit. Sőt, ingerült. Régóta ingerült már. Az unokatestvérének, aki most a menet végén kanyarog, egyszer elmondta egy kocsmában, hogy tudod, nekem is volt egy első szerelmem. Az első szerelem .. folytatta volna, de az elfogyasztott sörmennyiség elálmosította, s inkább megint egy kortyot ivott, nehogy elaludjon. Falnám az izzó port a flaszterről, hogy egy ilyet ki tudjak bulizni magamnak. Akkor engem úttörőzenekar kísérne az állomásra, zsugorodnátok és döngölnétek a parkettát előttem. Ilyeneket gondolt az unokaöcsi a fényes menet végén, Zoltán meg azt, hogy ezt még ki kell bírni, miért ne lehetne épp ezt kibírni, aztán úgyis úgy csinálja, ahogy ő akarja. Nem úgy csinálja. Most is itt áll a fényes menet élén, Lám a kocsmában, hogy elakadt a hangja, talán nem is az elfogyasztott sörmennyiségtől, hanem már akkor tudta, hogy ide fog ken töltötték az éjszakát. A megyéből kiutazók száma azonban ennek a felét sem érte el. Természetesen nemcsak szervezett keretek között, hanem gépkocsival, vonattal, kötetlenebb programokra is sokan utaztak szomszédainkhoz, a környező országokba. Néhány utazási iroda adatai szerint a szocialista országokból érkezők száma kismértékben csökkent, de ugyanolyan mértékben nőtt a nyugati turisták száma, örvendetes, hogy a belföldi turizmus, főleg a Bükk és a Mátra területén igen szépen fejlődik. nek. A külföldi pajtások 14.- ig maradnak Heves megyében, ezalatt a felsőtárkányi KISZ-táborban és a magyar családoknál vendégeskednek. Természetesen a játék és a szórakozás sem maradhat el, az egri Kertmoziban például a Zöldköves talizmán című ifjúsági filmet tekintik meg, amely nem más, mint az Egri Csillagok angol nyelvű változata. Miénk a népkert! — hangzik fel majd a jelszó, azután lehet kerékpározni, rajzolni, népi játékokat és dalokat tanulni egymástól, a külföldi pajtásoktól. állni a fényes menet élére, felvirágozva, kifényesítve, s azt fogja mondani magának, hogy aztán úgyis azt csinálom, amit én akarok. Pedig az unokaöcsi a sor végén, már hogy kigondolta, hogy kimondta magában: ha egy ilyet ki tudnék bulizná magamnak. Az unoköcsi már tudja, és Zoltán is tudja, hisz nem esett a fejére, csak még hitegeti magát, hogy aztán úgyis, de aztán nincs, mindig csak most van, a pillanatnak élj öregem, mondta neki egyszer a kocsmában egy öreg csavargó, s ő akkor nem fogta fel e mondat mély értelmét, mindig csak most van, s Zoltán már tudja, hogy egyre ritkábban lesz ingerlékeny. Ö lesz mindnyájunk megismétlődése — nem fog mesz- szi esni a fától. — ö ■ lesz a kiköpött ők, hisz már elindult a fényes menet élén, mostantól kezdve tulajdonképpen ő is csak szolgálatban van, nemcsak a pincérek, de a pincéreknek majdcsak letelik a műszak, Zol- tának mikor? Sejde ő lesz a mi fiunk, mondja a Laci bácsi, és valami csomagot gyömöszöl a markába, még mindig tart az adakozás, pedig már indulni kéne. De azért kicsomagolja, Laci bácsi segít neki kicsomagolni, segít ennek a fiatalembernek, hiszen a mi fiunk, nem különbözik tőlünk, segítsünk neki. Na, mi kell? Ja persze, hisz éppen most telefonáltak, kérem, ne várakoztassa ezt a fiatalembert! Kikaptunk í Tegnapi lapszámunkban> > kövei dobtam meg a bü- > < rokráciát, bízva a nyomta- > < tott ige erejében. „A szó- < í mélyi súlytalansága" című < j í glosszában azt találtam ki- /. ' í fogásolni, hogy a személy- > ] 5 azonossági igazolványban > j i feltüntetett adatokat nem s I | fogadják el hivatalos do- < < kumentumként. Példaként ? í merészeltem felhozni, hogy ? j az egygyermekes családok- > S ro is kiterjesztett 130 fo-s ! rintos juttatás igénybevéte-1 : | léhez külön csatolni kell az t ; egy gyermek születési anya_ f ) könyvi kivonatát, valamint > S a szülők házassági anya-1 s könyvi kivonatát. < 5 Ezennel nyilvánosan meg- > s bánom bűnömet és elnézést s < kérek az egygyermekes szü_ < í lő-sorstársaimtól, mert a I í bürokrácia alaposan visz- > ) szadobott bennünket. Nem l j kenyérrel, ahogy azt a bib- S < liai tanítás után várnánk. < < A kő visszahullott ránk. Ki- < ) kaptunk. > < A személyibe bejegyzetti \ adatokat ugyanis most már l ) elfogadják ebben az ügy-> * ben. Csakhogy a dolgozó- * S nak személyesen kell fel- $ < vinnie a Társadalombizto-1 < sítási Igazgatósághoz a sze. í í mélyít, természetesen mun-1 > kaidöben, vagy ha valaki- > S nek nem hajlékony szívű a S főnöke, akkor természetesen 1 I i egynapi szabadsága terhére. < Az új juttatáshoz a vál- ^ lalat■ ugyan kiállítja a hi- < vatalos okmányt, a válla-1 lat illetékese alá is írja azt ? a passzust, amely úgy kéz- > dődik, hogy büntetőjogi fe- i lelösségem tudatában.. A stb., stb.... ? Ez azonban nem elég, s mert úgy tűnik, a vállalati í illetékesek sorozatos csalást I akarnak elkövetni a magyar > államháztartás ellen. Ezért 5 a vállalat által kiállított pa- < pírt — amelyet egyébként1 az igénylő szülő is aláír, í szintén kijelentve, hogy a ? feltüntetett adatok, valósé- > gosak — a személyazonos- í sági kíséretében személye- s sen fel kell vinni, hogy el- l lenőrizhessék teljes valódi- ? ságát, hitelességét. > Hogy hány munkaóra \ esik ki, mennyi minden ? fontos dolgot lehetne és kel- > lene ez alatt a dolgozók- \ nak intézniük? Nem szá- í mit. Ügy tűnik, még min-1 dig elég gazdagok vagyunk. / Miért is volna jó, ha a vál- > lalat illetékese felküldené 5 \ azt a bizonyos papirt és ( < egyszerűen elintéz?.ttnek te- i í kiüthető lenne az ügy. Nem. ? Menjen az ügyfél, aki dől- > 5 gozó, aki ezalatt elosztható | l anyagi javakat termelhetne, s < döntést hozhatna, más ügye. < # > két intézhetne. > Többek között írhatna í egy újabb cikket a bürök- < > rácia ellen, de félő, hogy ? ! e.zek után két tanúval ás > egy rendőrségi szakértővel S > kellene megjelennie, hogy < j személyazonosságiját és sa- ( > ját valódiságát bizonyítsa. ? > .. • Niég egy ilyen győzelem > a bürokrácia ellen ... s —szyA— > Pécsi István Finn és ciprusi gyerekek érkeznek megyénkbe • ' 1979. augusztus 2., csütörtök (Folytatjuk)
