Népújság, 1979. augusztus (30. évfolyam, 187-203. szám)
1979-08-12 / 188. szám
Agria »79 Nemzetközi gitármuzsika a székesegyházban Képünkön az olasz Paolo Muggia triója Az Agria ’79 rendezvény- sorozatában pénteken este klaszikus gitármuzsikát hallgathattak az érdeklődők az egri székesegyházban. A közönség — túlnyomórészt fiatalok — a negyedik esztergomi gitárfesztivál és szeminárium öt résztvevőjével találkozhatott: egy magyar, egy japán, s három olasz előadóval. A duna-kanyarbeli nemzetközi zenésztalálkozónak évről évre nő a rangja: az idén már kétszázötven jelentkezőből válogatták ki a szervezők azt a százhatvan muzsikust, akik közül öttel most az egriek is megismerkedhettek. A koncert elején kedves meglepetésként bejelentették, hogy a hallgatóság sorai között foglal helyet Farkas Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, aki külön művet írt az idei fesztivál alkalmára, valamint Rónay Rudolf, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, a szervező bizottság egyik vezetője. Ezek után először Fodor Ferenc, Szendrey-Karper László volt növendéke, a Zeneművészeti Főiskola tanára adott elő öt művet. A prelúdiumok, az etűdök vagy a fantáziák bensőségesen csengtek a hatalmas kupola alatt, s amikor a következő művész, a japán lesiro Suzuki játszott, a mély csöndben még az üveghangokat is tisztán lehetett hallani. A távol-keleti ország gitárosa (Fotó: Perl Márton) virtuóz technikával játszott, hiszen gyermekkorában a nagy gitárművész, Segovia tanítványa volt. Műsorán többek közt Suzuki japán népdalfeldolgozása is szerepelt. Harmadikként az olasz Paolo Muggia triója hangversenyezett. A páduai zenetanár 1977-ben alakította meg kis együttesét, melynek tagjai szintén gitároktatók. A három hangszerrel már igazán összetett hangzásokat is hallhattunk felső fokon. A sikeres koncert befejezéseként két Farkas Ferenc-da- rabot játszottak el, s a több mint kétórás műsort nagy tapssal köszönte meg az egri közönség. / (}■ P) Kétezer táska elfogyott—Hiánycikk a kockás füzet—Több milliós készletek Iskola előtt — tanszerek A tanévkezdésig már csupán két röpke hét van a szünidőből. A szülők és a gyerekek egyaránt készül- getnek az iskolakezdésre. Ehhez tartozik természetesen a tanszervásár is. Ilyenkor már el kell gondolkozni azon, hogy megvan-e a tolltartó, a táska, a füzetcso- - mag, s tninden kellék. Eger két papír-írószer boltjában érdeklődtünk, vajon hogyan alakult eddig a forgalom, mik hiányoznak ’ még. mikorra várják a csúcsforgalmat? A Széchenyi utcai üzletben elmondták, hogy tulajdonképpen semmi sem hiányzik. Félkilós gyurmából ' egyelőre még keveset kaptak, de, a szállítás folyamatos. Nagy sikere volt a július 14-től augusztus 4-ig tartó kedvezményes vásárnak. Mintegy hétszáz iskolatáska kelt el olcsóbb áron, s ötvenezer füzet' is gazdára talált. A csúcsforgalom egy része itt már lebonyolódott, s a másfél milliós készlet szeptember közepére el is fogy. Hiánycikk csupán egyetlen van; az általános iskolások felső tagozatosainak és a gimnazistáknak szükséges Romániából importált kockás füzet. A Bajcsy-Zsilinszky utcai PIÉRT-boltban. mintr egy 6—7 ezer füzetcsomag már a diákoknál van, s az engedményes vásáron ezer darab iskolatáska is elfogyott. Negyven bála kékfoglaló papír van raktáron, mert még nincsenek újfajta borítású füzetek, tehát még szükséges. Tolltartó, színes ■ ceruza, hegyező, rajztábla mind a gyerekeket várja. van belőlük elég. Egyetlen hiánycikk a dobókocka, s előreláthatólag szeptemberben ebből is szállítanak. Ebben az üzletben augusztus 27-e és szeptember 15-e között várják a legnagyobb forgalmat, hiszen a tanárok azok után, hogy megkezdődött az iskola, mondják el a szülőknek, a gyerekeknek különböző kívánságaikat. Csak a helyirak Táltosnak Mozijegy Nézőktől kérdeztem, mikor rendezték, pontosabban emelték utoljára a mozijegyek árát. — Régen — így a válaszok, ennél közelebbit senki sem tudott. Még a moziüzemi vállalat vezetői sem. Ök időt kértek, hogy átnézzék a korábbi rendelkezéseket. Így derült ki, hogy több mint egy évtizeddel ezelőtt: 1968-ban volt egy minimális rendezés, amikoris a premiermozikban például három forintra emelték a legolcsóbb és tíz forintra a legdrágább jegy árát. A különböző áremelkedések szomszédságában azóta is tartotta magát a mozijegy, amely az elmúlt napokban már nem kerülhette el sorsát: 30 százalékkal drágább lett. Noha nemzetközi összehasonlításban még így is olcsók nálunk a mozijegyek, mi valamennyien — egyénenként és családonként — megérezzük az áremelést. És talán jobban meggondoljuk, milyen filmet nézünk meg a moziban. S mint ahogyan az utóbbi napok tapasztalatai bizonyítják azt is: hány forintos jegyet váltunk a pénztárnál. Az elmúlt évek során többször is tapasztaltuk ugyan, hogy a magyar gazdaságnak is meg kell küzdenie a Világpiaci kihívással, ám ezek az úgynevezett „begyűrűzések” eddig elkerülték a kultúra berkeit. Mert óvta és természetesen dotálta az állam — olykor a lehetőségeihez mérten talán túlzottan is — a művészeteket, a kulturális szolgáltatásokat. Ily módon jelentős anyagi ráfordítás révén vált majdnem tabuvá a színház- és mozijegy ára. A lelkes mozinézők közül bizonyára kevesen tudják, hogy 1978- bán Országosán minden megváltott mozijegyhez 5 forint és 55 fillért tett hozzá az állam. Heves megyében még ennél is többet: hét forint harminc fillért. S ez az ösz- szeg csupán a forgalmazás állami támogatása, hiszen köztudott, hogy az alkotás szférája ugyancsak jelentős dotációt élvez. Lehet, hogy már néhány évvel ezelőtt is ki lehetett volna mozdítani helyben to- pogásából a színház- és mozijegy árát, de úgy tűnik, hogy a világpiaci árak könnyebben becserkészik az élelmiszereket, mint szellemi táplálékunkat. Nem véletlen ez, inkább egy évtizedek óta kialakult pozitív tendencia eredménye. Nem kevesebbről van szó, mint arról a „kulturális honfoglalásról”, amelynek a felszabadulás óta tanúi vagyunk. E honfoglalást tükrözi iskolapolitikánk, könyvkiadásunk, művészeti életünk. Nem titok, hogy nemzeti jövedelmünkből jelentős összegeket szántunk arra, hogy a kulturális értékek befogadói minél kisebb anyagi áldozat árán részesüljenek a szellemi javakból. Hogy ne okozzon pénzkérdést egy-egy film, színházi előadás, koncert megtekintése, vagy egy jó könyv megvétele. Az alapállás, vagyjs „kultúrafelfogásunk” mitsem változik, mint ahogyan mara- dandóak társadalmi célkitűzéseink is. A kulturális és művészeti értékek továbbra is jelentős ártámogatással jutnak el a közönséghez. Igaz, most már nekünk is jobban be kell nyúlni a zsebünkbe. Mint fentebb már szóba került, a mozijegyek ára országosan harminc százalékkal emelkedett. A mozikat négy kategóriába sorolták — az eddigi öt helyett —, Heves megyében a három városban van egy-egy I-es kategóriájú filmszínház, amelynek legolcsóbb helyára négy, legdrágább pedig tizennégy forint. Hevesen, Füzesabony, bán például 4, 8 és 12 forintért, Pélyen, Recsken 4, 7 és 10 forintért lehet filmet nézni. A keskeny mozik helyárai 3, 5 és 8 forint. Kultúrafelfogásunk érvényesül a különböző kedvezményekben is, amelyek némi változással ugyan, ám továbbra is megmaradnak. Ily módon a diákok, a katonák, a szocialista brigádok, a nyugdíjasok, valamint a bérletesek olcsóbb áron járhatnak moziba. A felemelt helyárak rendszerében is tapasztalható némi változás. A közönség már évek óta megszokta, hogy vannak olyan filmek — eszmei, művészi értéket kevésbé képviselő, csakis a szórakozást szolgáló művek, mint például a krimik, a westernek — amelyeket úgynevezett kulturális járulék terhel, vagyis húsz százalékkal. olykor pedig ötven százalékkal drágább a jegyek ára. A kulturális járulék ezután egységesen húsz százalék lesz, az a bizonyos ötven százalék . pedig negyvenre mérséklődik. Az árváltozással egyidőben azonban új megnevezéseket alkalmaznak a mozik — I., II., és III. helyáru film — és csak a pénztár előtt derül majd ki,' mennyibe kerül a jegy. Nehézkesnek tűnik ez a kategorizálás, egyszerűbb lenne világosan közölni a plakátokon és a műsorfüzetekben, hány százalékos ez a felemelt helyár. o Drágább lett a mozijegy.’ Különösen, ha „olyan" filmet vetítenek, még inkább, ha kétrészeset. Mint például a napokban bemutatásra kerülő amerikai filmet, a Csillagok háborúja címűt, amely kétrészes, és a harmadik kar tegóriába soroltatott, s így a j dupla és felemelt első helyért 40 forintot kell fizetni, avagy 12 forintot a legolcsóbbért. És ha egy csal idból többen is járnak moziba, nyilván az anyagiak is jobban befolyásolják a döntést: mire és milyen jegyet váltsanak. Előreláthatóan átmenetileg csökken majd a nézők száma, országosan- mintegy 14 százalékos kiesésre számít a forgalmazás. A Heves megyei Moziüzemi Vállalat is megérzi majd az áremelkedést, noha a mi megyénkben már évek óta magasabb az országos átlagnál a filmszínházak látogatottságául 1979. első félévében 55 szó-1 zalékra teljesítette éves tervét a megyei vállalat, s 130 ezerrel többen nézték meg a bemutatott filmeket, mint az előző esztendő első hat hóJ napjában. Heves megye 130 mozija rendelkezik tehát némi -közönségtartalékkal, de vannak olyan módszerek, kedvezményes formák is, amelyek eddig még nem kaptak megfelelő szerepet a forgalmazásban. Például az olcsó hely-, áru kihelyezett vetítések; üzemi előadások, amelyeknek számát növeli a válla-« lat. Noha a jegyek árának félj emelésével nem lesznek job-J bak, vonzóbbak a bemutat tott filmek, s nem javulnak a mozik adottságai sem, vagyis senki nem ígért — nem is ígérhetett! — minő-j ségi változást. Mégis! Em-J béri tulajdonság, hogy ha valamiért többet fizetünk, akkor többet, vagy legalábbis jobbat várunk a pénzünkért. A moziban is, ahol á „jót s jól” elvének és gyakorlatának kell érvényesülni. Annak a szemléletnek, . amely a közönség kegyeinek mindenáron való kiszolgálása helyett a valós igényekre figyelve szem előtt tartja a művészetpolitikai célkitűzéseket is. Márkusz László Moszkvai versenyfilmünk: Áz erőd A minden páratlan évben megrendezett moszkvai filmes találkozó jelentősége az idén túlnő az előző rendezvényeken, mert a szovjet filipművészet létrejöttének 00. évfordulója megünneplésével kapcsolódik egybe. A fesztiválon a magyar film- gvártás is képviselteti magát. A magyar filmgyártás számára kétségkívül igen fontos Q Mimág 1979. augusztus 12., vasárnap a moszkvai filmfesztivál, amelyen a szocialistá és a más haladó filmművészek alkotásai a filmmonopóliumok kereskedelmi jellegű cenzúrájától mentesen vehetnek részt. Az egyre nagyobb mezőnyöket vonzó filmfórumon — az előzetes hírek szerint — minden eddiginél több ország képviselői lesznek ott. Pozsgay Imre kulturális miniszter is részt vesz a fesztiválon. Az augusztus 14-től 28-ig tartó filmeseménnyel párhuzamosan Moszkvában nagyszabású tudományos és művészeti szimpozionra kerül sor. Á *7A&Ó JÁNOS. 2. Elio ekkor vagy másfél szezonra eltűnt, engem pedig álcsoportosítottak az állatgondozás művészetébe, mely szakágat azóta is gyakorlom, amint azt saját fintorgó orrán is érzékelheti. Pardon, jótevőm. De minthogy a harmadik sörhöz roppant mély- szántású bölcsességgel uni- cumot is mél- tóztatott rendelni, * legyen elnéző, ha szemtelen szo- fizmák szövődnek szólamaim szarsza- gú szövetébe,, szinte szabályszerűen, Sire. Sic! Tehát Elio 53 nyarán bukkant föl ismét, ha lehet, még soványabban. Szigorú utasítás kísérte: kizárólag pasás bohócként alkalmazható Tudja, mi az? Semmi köze a pasához. A francia passage ferdítése. A passage-bohóc köti le a nézők figyelmét, amíg két szám között átrendezik a manézst. Üj szerepkörömből én bor- zongva figyeltem mesteremet új szerepkörében. Virtuózán művelte, mint mindent, amibe belefogott, de a homlokára volt írva, hogy előbb- utóbb kitör a pasás bohóc ketrecéből. Azaz: betört a ketrecbe. Barbara és medvéi közé. Nemes pártfogóm! Ne adjon az oroszlánok morra- násaira, ilyen a hangjuk jókedvükben is. A tigris alattomosságán ugyan egyetlen nő sem tesz túl, de gyáva, tehát megfélemlíthető. Az elefánt egyszerűen nem téma, bárki dolgozhat vele, ha nem egészen hülye, vagy aljas, mármint az idomár, mert az ivorőr sohasem az. Hanem a medvénél nincs nehezebben kormányozható, veszélyesebb nagyvad. Alig lehet fenyíteni. Olyan vastag a bundája, hogy doronggal verheti. Az orrára roppant érzékeny, de ki esküdhet rá, hogy a kellő pillanatban pontosan eltalálja a forintnyi orrt az ajtónagyságú szőrtömegben. Miss Barbarának támadt egy nagy ötlete, méltán kapta meg érte a Queen of the bears, a Medvekirálynő címet. Állatai lábára vékony szattyánmokasszint húzott. Ettől a pofonegyszerű fogástól a mackók kezes bárányaivá váltak. Elvesztették a biztonságukat, amiért nem a meztelen talpukon, hanem idegen közegen át érezték a földet. Minden különösebb idomítási tortúra és főként ütleg nélkül Barbara szolgái lettek. Féltek a mokasszin- tól, mint a fűztől. Barbara számában tulajdonképpen az volt az attrakció, amit a közönség nem látott, sőt később Elión kívül soha nem látta: hogy miként húzza föl a medvékre a cipőt. Ebből indult el Elio. A medvemutatvány eleve vi- lágszá innak indult. (Mit mondjak: cigánykerekezett, argentin tangót lejtett, kötélen motorozott a három jószág.) Elio ezt valami példátlan, megismételhetetlen, felülmúlhatatlan szuperprodukcióvá változtatta. De a világosság kedvéért tudnia kell, a számot így hirdették: „Barry and Barbara medve- idomítása”. Barry úgy csapódik a históriához, hogy egy kitűnő idomár fiának született. Semmi köze nem volt a cirkuszhoz apja haláláig, néminemű egyetemre járt. Mikor az öreg szelídítő feldobta a talpát, örökségül három betanítatlan medve maradta fiúra. Ekkor tört ki az államosítás. Barryt mint magán, tulajdonost, eltanácsolták az egyetemről. Medvéit fölajánlotta az állami szektornak. (Folytatjuk) (
