Népújság, 1979. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1979-07-10 / 159. szám
\ HÉTFfi ÉSTT KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁRUNK: I Muzorewa utazása > „Az ország történetének legfontosabb diplomáciai ! küldetése” — így jellemezte Ábel Muzorewa új rho< desiai miniszterelnök washingtoni és londoni utazá- l sát. A kormányfő nem nagyzolt, megállapításában ? jócskán van igazság. Nem túlzás az a megállapítás, j hogy e két út eredményétől nagymértékben függ a | Salisburyben székelő rezsim jövője, vagy legalábbis í közeljövője. > Milyen körülmények között indult el Amerikába i és Angliába lan Smith fekete bőrű, de nem éppen az í afrikai érdekeket képviselő utódja? 1. Olyan rendszer vezetőjeként, amelyről világ- | szerte általános az a vélemény, hogy csak a kulisszák < változnak, a tartalom — tehát az, hogy szó sincs va- \ lóságos többségi hatalomról — lényegében változat- ! lan. Erre — egyebek között — az is jellemző, hogy ? maga Smith, Afrika kétségtelenül egyik leggyűlöl< tebb embere —, ha nem is miniszterelnökként, de < hangadóminiszterként benne maradt az „új” kabinetI ben. 2. Muzorewa rezsimjét egyelőre a világ egyetlen országa sem ismerte el! 3. Ennek — és az érvényes ENSZ-határozatok- nak megfelelően — a rendszert gazdasági szankciók sújtják, amelyeket eddig is éppen Washington és London tartott be a legkevésbé. 4. Ez az eredményesség annál fontosabb lenne Salisburynek, mert július 17-én összeül az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezlete és az ezt előkészítő külügyminiszteri értekezlet már ülésezik is Monro- viában, a libériái fővárosban. „A fekete kontinenst teljesen fel kel szabadítani a fajüldözés és a kolonializmus alól” — hangoztatta a libériái államfő. Muzorewa olyan időpontban érkezik nyugati támogatóihoz, amikor ez a kiáltás nemcsak Afrikában, de világviszonylatban is egyre hangosabb. Harmat Endre O.'ajstratégia OPEC-döntés Meddig lehet emelni a kőolaj árét? Ez a kérdés sokakban és sokszor megfogalmazódik, mostanában, de a megnyugtató válasz, úgy tűnik, egyelőre még várat magára. Az utóbbi időben a nemzetközi olajpiacon tovább kuszálódtak a szálak azzal, hogy a Kőolaj- exportáló Országok Szervezete. az OPEC július 1-től újab^ 35 százalékkal emelte a „fekete arany” árát. Az 1973—74. évi árrobbanás óta ez volt a legnagyobb arányú drágítás, amelyről az olajminiszterek határoztak. s ha ehhez hozzáadjuk a januári, valamint a márciusi emelést, kiderül, hogy az OPEC 1979 decembere óta mintegy 60 százalékkal növelte ennek a lét- fontosságú energiahordozónak az árát. Az újabb genfi döntés nem volt egészen váratlan. Mégis érdemes megvizsgálni részletesebben is a zűrzavar előzményeit és elgondolkozni azon, hogy kit milyen felelősség terhel a jelenlegi kaotikus állapotokért az olajpiacon. o Kezdjük mindjárt az iráni eseményekkel, amelyek közvetlen politikai és gazdasági előzményei voltak a * jelenlegi krízisnek: 1978 ! decemberétől 1979 márciu- i sáig naponta 5 millió barrel j (1 barrel = 159 liter) iráni I olaj tűnt el a piacról. A I közép-keleti országban le- 1 zaüott fordulat előtt még 1 nsoi 2 millió barrelre be- ’ csípték a felesleget, s az ] OPEC tagjai feltehetően * ezért csak szerény áreme- ! lést irányoztak elő 1979-re. ! A sah rendszerének bu- , kásával azonban alapvetően 1 megváltozott a helyzet. ' Megindult a verseny a kő- 1 olajért: a fejlett tőkés or_ ! szagok egyszerre növelték 1 vásárlásaikat, felduzzasztot05%. Rí »fiit s cSfí fjffi IW cy 1979. »július»!9., kedd ták stratégiai tartalékaikat. Ugyancsak árfelhajtó tényező volt, hogy az 1973—74. évi árrobbanást követő visszaesés után tavaly először némi fellendülés mutatkozott a tőkés világgazdaságban, valamint hogy a szokatlanul kemény tél miatt is megugrott az olajfogy asztás. Az OPEC tagjai — elsősorban a hatalmas jövedelemfeleslegekkel rendelkező Szaúd-Arábla — úgy próbáltak enyhíteni a helyzeten, hogy az iráni kiesés pótlására időközben napi 3 millió barrellel növelték termelésüket. Csakhogy a plusz olaj már későn érkezett: nem tudta kielégíteni a nagy keresletet, s nem tudta megzabolázni a kibontakozó közgazdasági és lélektani folyamatokat sem. A rotterdami szabadpiacon elindult az áremelkedési lavina: nem egy esetben a szerződéses ár kétszereséért, vagy még ennél is többért — 35—40 dollárért — keit el a fekete arany barrelje. o . Ilyen körülmények között ültek össze június utolsó hetében Genfben az olajexportálók miniszterei. Döntésük aggasztó: miközben a piaci viszonyok megrend- szabályozására jött létre, nem zárja ki az újabb áremelések lehetőségét sem. Barrelenként 23,50 dollárban szabták meg a plafonárat, csupán Szaúd-Arábla ragaszkodott az általa javasolt 18 dolláros árhoz, a többiek mind 20 dollár fölött kínálják olajukat. (Sőt, vannak a szervezet taglal között olyanok is, akik elégedetlenek a döntéssel, s szeptemberre úiabb értekezlet összehívását sürgetik.) Sok megfigyelő a piaci viszonyokkal magyarázza a kőolajexportáló országok „telhetetlenségét”, mások politikai okokra vezetik vissza. Nos, ami az előbbit illeti, az OPEC-orszások márciusi konferenciáiuk bíztatására éltek a piaci konIngajárat: London-Washington Ütőn az Egyesült Államok felé rövid időre megállt Londonban a rhodesiai miniszterelnök. Muzorewa (a képen balra) amerikai látogatása után visszatér az angol fővárosba, hogy ott is tárgyaljon fajüldöző kormánya elismertetéséről. Az eseményről szól mai kommentárunk. (Telefotó — AP — Néptiisáp MT1—KS) Willi Stoph kitüntetése Az NSZEP KB Politikai Bizottsága hétfőn köszöntötte 65. születésnapja alkalmából Willi Stophot, az NDK miniszterelnökét. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke tolmácsolta a Német Demokratikus Köztársaság párt- és állami vezetőinek jókívánságait, s átnyújtotta Willi Stophnak „A munka hőse” kitüntetést a fejlett szocialista társadalom építésében szerzett kimagasló érdemeiért. ÜDVÖZLŐ TAVIKAT Nicaraguában szorul a hurok Kivégeztek 20 személyt A kulcsfontosságú Rivas tartományi székhelyen a hét végén a sandinisták végképp beszorították laktanyájukba a nemzeti gárda utolsó egységét is, Masayában pedig a sandinisták ezrei a város előtt több kilométerrel várják az ellentámadásba lendült nemzeti gárdistákat, hogy a lakott településeken kívül ütközzenek meg velük. Vasárnap a jelentések szerint kudarcba fulladt az Egyesült Államok újabb kísérlete, hogy a befolyásának megőrzését szolgáló „tárgyalásos rendezést” érjen el. A Nemzeti Újjáépítés Kormányával Costa Ricában tárgyaló amerikai megbízott után junktúna adta lehetőségekkel, miközben úgy tűnik, bizonyos mértékig meg is feledkeztek arról a felelősségükről, amely egy ilyen fontos energiahordozó birtokában a világgazdasági folyamatok alakításában rájuk hárul. A szabadpiaci árak elvakították mlnd- annyiukat: az új helyzetben az OPEC 13 tagjának bevétele 170—180 milliárd dollárra duzzadhat az idén, szemben a tavalyi 127 mil- liárddal. De vajon átgondolták-e, hogy mennyit veszíthetnek a világgazdasági válság további súlyosbításával, amellyel már most sokan vádolják őket. (Több megfigyelő szerint egyes kőolajexportáló országok is részt vettek a szabadpiaci manőverekben.). A politikai okokkal kapcsolatban a szervezet legkonzervatívabb tagjának, Szaúd-Arábiának olajügyi minisztere azt mondta, hogy a fejlett tőkés országok olajellátása jóval zavartalanabb lenne, ha megszületne az átfogó közel-keleti rendezés. És ami szintén tény: Szaud- Arábia az OPEC-ben ma már nincs abban a helyzetben, hogy egymaga megakadályozza a mértéktelen áremelést. A szaúdi uralkodó házra nagyon ráijesztettek az iráni változások, amelyek következtében az Egyesült Államok egyik legfőbb szövetségesének, Reza Pahlavi sahnak a rendszere kártyavárként omlott össze a térségben. «I Jamani szaúdi olajügyi miniszter az International Héráid Tribüné című amerikai laonak adott interjújában figyelmeztetett: egv, az iránihoz hasonló változás akár 50 dollárra is felsrófolhatja az olajárakat. Ta- karékossságra szólította fel a fejlett tőkés országokat. Mint mondta, ha az idén napi 2 millió barrellel, lövőre pedig narvi 4 millió, val vissza tudják fonni fel- bn1’-múlásukat, az olaiárni^ a iei°olp®i szinten stabilizálódni fognak. Éhhez Szn- űd-Arábia közvetlen segítségét is felajánlotta: már nagyarányú „helyreállítási segélyt” kínált fel arra az esetre, ha a kormány hajlandó tagjai közé felvenni három „mérsékelt” — azaz jobboldali politikust. A Rádió Sandino vasárnapi közleménye szerint azonban a kormány és a sandinisták elutasították ezt a lehetőséget, mert — hangsúlyozta az adás — a sandinisták katonai győzelme küszöbönáll és nem tűrik az amerikai zsarolást. Ugyanakkor Somoza feltételei sem teljesíthetők: a diktátor arra nézve követel biztosítékot, hogy távozása után nem oszlatják fel a nemzeti gárdát és tovább működhet pártja, a nicaraebben a hónapban készek növelni termelésüket, hogy pótolják a hiányzó 2 millió barrel olaj egy részét. A vezető tőkés országok tokiói csúcsértekezletükön úgy reagáltak Jamani felhívására, hogy országaik szinte valamennyi bajáért már most az OPEC-re hárították a felelősséget. Arról szinte teljes mértékben megfeledkeztek, hogy pánikkeltő felvásárlásaiknak, s még inkább nagy nemzetközi monopóliumaik manipulációinak döntő szerepe volt az olajárak felhajtásában. A hét vezető tőkés ország jelenleg csaknem 7 százalékkal nagyobb tartalékkal rendelkezik, mint tavaly ilyenkor, s olajvállalataik készleteiknek 7—8 százalékát tartják vissza, hogy magasabb . árat kényszerítsenek ki a piacon. Különösen szembeötlő az Egyesült Államok pazarlása, amely 1973 óta 42,5 százalékkal növelte behozatalát, s ma már a nyugati világ olajfogyasztásának mintegy felét emészti fel. Hogy zavartalan olajbehozatalát továbbra is biztosítsa, Washington most különleges amerikai katonai egységeket állított fel, amelyek bármikor bevethetők azoknak az olajmezőknek a védelmére, ahonnan részére szállítanak. Az olajkutak azonban nem kimeríthetetlenek. Megjelenhet mellettük akármilyen katonai! erő, fekete arannyal örökké akkor sem szolgálhatnak. A világ országainak az ezredfordulóig 250 milliárd tonna kőolajra lesz szükségük, a tartalékok azonban ennél csak 10 milliárd tonnával tehetők többre. Lehet, hogy a mostani magas ár csökkenti majd a pazarlást, de az szinte biztos, hogy az OPEC döntése nyomán magas inflációval, gazdasági visz- szaeséssel kell számolniuk a fejlett tőkés országoknak. Nehéz esztendők elébe néznek a fejlődő országok, amelyek együttes adóssága — az olaj drágulása miatt — ma már eléri a 300 milliárd dollárt. S nehéz évekre kell számítaniuk az olajimportőr KGST-orszá- goknak, köztük hazánknak is. Igaz, a szocialista országok közös árrendszere megkímél a közvetlen megrázkódtatástól, de az úiabb és úiabb áremelések közvetett hatása óhatatlanul elér bennünket is. Kocsi Margit guai liberális nacionalista párt. A feltételek teljesítése megnyitná a kaput Somoza, illetve egy hasonlóan Ame- rika-barát politikus visszatéréséhez. A Radio Sandino vasárnap felhívta a nemzeti gárda tagjait: hagyják el a somo- zista hadsereget, amíg nem késő. Az adás igen éles hangon ítélte el az amerikai törekvéseket és hangsúlyozta: „a sandinisták a somozizmus és a jenki imperializmus ellen harcolnak az új Nicaragua felépítéséért”. Miguel Obando y Bravo érsek pásztorlevélben ítélte el a gárda hadviselését, amelynek szerves része, hogy válogatás nélkül ölnek meg gyermekeket és asszonyokat a sandinistákkal való együttműködés legcsekélyebb gyanúja miatt és tekintet nélkül a polgári lakosságra bombázzák a városokat. Az érsek levelét vasárnap olvasták fel a mana- guai templomokban. A fővárosban tartózkodó külföldi újságírók egy csoportja megfigyelte, hogy a gárdisták mintegy 20 megkötözött személyt végeztek ki a Managua-tó partján. Később megtalálták a holttesteket is. Carter amerikai elnök a hét végén is szigorú titoktartás közepette tanácskozott kormányának tagjaival Camp Davidben. A „válságkonferenciákba”, amint azokat a sajtó emlegeti, bevonták a kormányzókat, szenátorokat, szakszervezeti és néger vezetőket, s az elnök személyes bizalmasait is. Minden jel arra mutat, hogy Carter és gárdája világosan látja: amennyiben nem állnak elő hamarosan hatékony intézkedésekkel az energia- válság, a tornyosuló gazdasági gondok megfékezésére, az elnök: maradék hitelét is elveszti. Ez újjáválasztásába kerülhet — és már az 1980- as szavazásig is megbéníthatja a kormány tevékenységét. A Washington-közeli hegyekben fekvő elnöki nyaTodor Zsivkov, a Bolgár Államtanács elnöke hétfőn Bülent Ecevit török miniszterelnök meghívására háromnapos hivatalos, baráti látogatásra Törökországba utazott. A bolgár állaftifő kíséretében van többek között Petr Mladenov külügyminiszter és Andrej Luka- nov miniszterelnök-helyettes. A látogatás kapcsán Szófiában hangsúlyozzák, hogy a két szomszédos ország kapcsolatai az utóbbi években rendkívül kelvezően fejlőinek. A helsinki záróokmány aláírása óta például már négy ízben került sor legmagasabb szintű találkoLázár György miniszterelnök táviratban üdvözölte 65. születésnapja alkalmából Willi Stophot, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tagját, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának elnökét. (MTI) Román küldöttség Budapesten A Hazafias Népfront Országos Tanácsa meghívására hétfőn Mihai Dalea, a Román Kommunista Párt Politikai Végrehajtó Bizottságának póttágja, a Román Szocialista Egységfront al- elnöke vezetésével — Budapestre érkezett a Román Szocialista Egységfront Országos Tanácsának küldöttsége, A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a HNF főtitkára fogadta. Ott volt Victor Bolojan, a Romén Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete. A HNF székházában megbeszélés kezdődött a két partnerszervezet küldöttségei között. ralóból különböző találgatásokat közöl a sajtó. Ellenőrizni őket lehetetlen, de nyilvánvaló, hogy Cartemek a többi között azt is sugallják tanácsadói: jelöljön meg bűnbakot és menessze James Schlesinger energiaügyi minisztert. Már értesülések szerint Hamilton Jordan, az elnök fő fehér házi tanácsadója kap majd az eddiginél is nagyobb szerepet, mert Carter szeretne rendet teremteni a kormánymű nka zűrzavarában — amelybe tanulságos bepillantást engedett az energiaválság kezelése. Vasárnap este csak annyi volt bizonyos, hogy Carter teljességgel szokatlan módon — szerdáig Camp Davidben marad és folytatja tanácskozásait. zóra a két ország vezetői között. A Rabotnicseszko Delo, a BKP központi lapja a hétfőn kezdődő látogatáshoz fű_ zött szerkesztőségi vezércikkében rámutat, hogy a két ország kapcsolatainak fejlesztése szer vontjából igen kedvező V bmény a nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontok azonossága, vagy közelsége. A hasonló nézetek közül kétségtelenül a legfon. tosabb az a közös felfogás — hang'úlyozza a bofgá’ lap —. hogy a különböző társadalmi rendszerű országok kapcsolataiban az enyhülés elsőrendű jelentőségű. Carter titkos tanácskozásai Todor Zsivkov Törökországba utazott <
